Koncert - Anna and the Barbies

Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! - gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva... Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit...

Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is... csak nem úgy, ahogy elképzeltem a "gyerekes nap" programjainak átolvasása után elképzeltem.
- Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem. -

 

Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni...

Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, "áramszünetet" hozni az életükbe, az életünkbe.

Köszi. Jó volt!

Nyiporgásos mesélés

Ma van január utolsó napja, holnap február. Eltelt egy hónap és meg sem nyikkantam. Nem jó ez így, mégiscsak szeretek írni, és bármin is megyek keresztül, nem gubózhatok be.
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥

Tegnap segédkeztem egy nagy boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, nekem több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az "egyszerű" segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy e kedves hölgy huga karácsony előtt egy csodálatos kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. Ugyanis a barátnőm Németországban él (az anyukájával), már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a "normál").
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek.
Örömmel is fogadtak - mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk - semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség... No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. - ó, hát az leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba! ♥
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!

Halloween - 2013

Kedves barátokhoz voltunk hivatalosak az idei október utolsó napján, és a programot - szabadtéri lévén - szerencsére már koradélutánra szervezték. Bár Magyarországon kevéssé népszerű, jómagam mindig is rajongtam ezért az ünnepért, valószínű az ősi kelta eredet miatt.
Előző nap szinte csak erre készültem, bár akkor még nem tudtam mennyi gyerek lesz, de szerencsére rengeteg múmia nyalókákat készítettem és belevágtam egy komoly, általam kitalált "temető torta" alkotásába is.

Ha esetleg eltévedtünk volna, már a kapubejáratnál kiderült számunkra, jó helyen járunk, itt lesz a buli, mert méretes tökfilkó hányta magából a magokat a kapunál...

Az asztalon bőségesen akadt rémes sütemény, így bátran kihelyeztem magam is a hozott csemegét a társaság nagy örömére...

Annyira boldogságos volt ez a napsütéses, meleg, őszi délután, a nyugodtan áramló Duna, ahogy a gyerekek a parton szaladgáltak és pecáztak, a barátok, amint készítették az ételt, a sok szeretet, ami körülölelte a társaságot.
Szinte ittam magamba a pillanatcseppeket...

A bokrokon mindenfelé szorgos gyerekkezek által készített, apró szellemek himbálóztak...

És itt-ott felbukkant egy-egy pók is a rémisztő hálók között...

 A múmiák gyorsan "párologtak" az asztalról és a vidám iszogatás közben, szépen lassan elkészült az étek is, a bográcsban főtt paprikás krumpli.

Be is falt kicsi és nagy, állat és ember derekasan. Jól esett a meleg étek, mert bizony estére kezdett hűlni a levegő. A pattogó tűznél a gyerekek még pillecukrot is sütöttek. Mikor mind belakmároztak, egyet-kettőt én is készítettem magamnak - most, életemben először. Nekem nagyon ízlett, bár igen tömény ám a megpiruló külső réteg ellenállhatatlanul csábító. ♥

Néztem az édesapjukkal pecázó kisfiúkat és arra gondoltam, milyen gyönyörű nap ez, mennyire jó hogy a részese lehetek...
Voltam már többféle Halloween partin, de valahogy ez most a legkedvesebb a szívemnek, mégha estére olyan hideg is lett, hogy kocogtak a fogaim. Lehet hogy nem csak nekem, mert szép lassan mindannyian felcuccoltunk és hazaindultunk, kissé dideregve, a világító, faragott tökökre még vissza-visszanézve...

Vonzó papírlapocskák...

Ilyet is rég csináltam már - és tulajdonképpen csak egyetlen egyszer - Magic the Gathering Prerelease versenyre megyek holnap. Együtt a kollégákkal, akikkel egyideje játszogatunk is...
Kíváncsi vagyok, hogy ez a "bajnokság" most milyen lesz, mert legutóbb kb. 16 éve voltam...

Egészen más lett ez a gyűjtögetős kártyajáték, de sajnos éppen olyan addiktív számomra, mint egykor: szeretem a lapokat gyűjtögetni és nézegetni, érdekes paklit tervezni/építeni és kipróbálni működik-e, mini-karácsony kibontani egy boostert, kifejezetten kedvelem a páros vagy még több játékos meccseket...

Jajj nekem! Kérek szépen egy időkibővítő készüléket... %)

Zoknimalac - sosemelég

Szontyika már nincs egyedül, készítettem tegnap filmnézés közben még egy malackát.
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.

Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.

Mindkettő remek "stresszmalac", mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. :)

A csokis keksz

Az egészséges életmód és a kalóriaszámlálás jegyében nem egyszer előfordul az utóbbi időben, hogy jómagam vízben főtt (olykor almás) zabkását nyammogok reggelire, míg a párom ilyenkor kakaós Jó reggelt! kekszet eszik egy pohár tejjel. Mivel abban a termékben a vitaminok, rostok és egyéb értékes alapanyagok mellett van mindenféle adalék anyag is (térfogatnövelő, aroma, emulgálószer), én a finom illata ellenére inkább passzolom, hiszen az életmódváltásom egyik fontos eleme pont ezen anyagok elkerülése, ha lehet.
Ehét péntek este barátoknál voltunk, ők mutatták büszkén "A csokis keksz"-et, amit készítenek rendszeresen "bűnözni". Hmm, nagGGggyon finom volt. Mint kiderült, a recept Stahl Judit: Büntetlen örömök című könyvéből származik, ami nekem is megvan... Szombaton dolgoztam, de a vasárnap pont jó egy kis kekszsütésre!
Ma be is kevertem, talán életemben először (ez tulajdonképpen történelmi pillanat :D) pontosan azt és úgy, ahogy le volt írva - csak egyből dupla adagot. Csokoládénak egy minőségi 75%-os táblát vettem, a zsiradéknak szigorúan én is vajat használtam.
Kihűlve teszt-ettük - Nyammos! Mivel ebben tudom mi van, ezt én is ehetem, bár annyira nem kalóriabarát, mint az azóta már publikált, könnyített verzió - aminek egyetlen "hibája", hogy nem csokoládés (bár nem vagyok csoki-addikt, fahéj annál inkább, ezért legközelebb olyat is készítek).

Dallamok és képek

A balatoni posztokban már többször emlegettem Robi bácsit, és egyszer szó esett egy különleges hegedűről is itt a blogon. Idén nyáron volt szerencsénk kicsit többet beszélgetni az említett úr egyik lányával, aki az European Ensemble String Quartet egyik előadója.
Sok mindenről esett szó, többek között előkerült a közösségi oldalak népszerűsége, és az ő zenei világának bemutatása is. Ennek nyomán hallottam meg először az általa vonósnégyesre átírt világslágereket, melyek olykor nem is négy, hanem csak két vagy három hangszeren szólalnak meg.

Ez a különleges zenei világ megérintett, amint felcsendültek az egyedien hangszerelt, ismert dallamok, tiszta libabőr lettem. Amikor kiderült, hogy Edina örömmel fogadna képeket néhány dal bemutatásához, ami felkerülne a YouTube-ra, örömmel ajánlottam fel, hogy szívesen keresek/adok a több ezer általam készített digitális fotó közül. :))))
Mindegyik nótához egy-egy város, utazás képeit válogattam össze, és izgatottan vártam, hogy a klip készítője mit hoz össze az elküldött képkupacból.
Nemrég megkaptam az elkészült műről a linkeket, és bevallom, óriási élmény így is visszanézni az emlékeinket...

Kíváncsiaknak a linkek:
Secrets - One Republic - arrangement by European Ensemble Strings
Love Song - Adele - arrangement by European Ensemble Strings
Thousand Years - Twilight Saga - arrangement by European Ensemble Strings

 

Köszönöm a lehetőséget!

Közösségi katyvasz

magra lelt galambok

Hú, jó rég nem írtam megint. Dehiszen a munkahelyemen voltam szinte csak gép előtt, annyira megviselt az elmúlt félév gyógyszeres kezelése, hogy egyre kevesebbet ültem le a számítógép elé... Ha időm és energiám engedte, inkább más közösségi lehetőségekkel foglalkoztam, mert érdekel-érdekelt, de valahogy a webes naplóra nem maradt sem kedvem, sem időm (nincs kedvem a világba nyifogni). Azt hiszem el is apróztam magam - talán jobban is teszik azok, akik mindent egy helyre írnak, nem próbálnak több oldalt létrehozni, mint például én, aki külön tartja a főzőcskézős oldalát (Sufonesza), a vidám képecskéset (Mosolycsaló) és az írósat (Porszemek), az egyéb, említésre talán nem is méltóaktól eltekintve.
Kipróbáltam a Tumblr-t (erről anno írtam is, itt), de most már inkább csak közvetve "nézek be" ide, mert az okos-telefonos alkalmazása nem túl komfortos, gép elé pedig mint mondtam ritkán ülök.
A Twitter-t még aktívan nem használom, pedig jóval előbb létrehoztam az elérhetőséget, csak valahogy nem találtuk még meg a közös nevezőt. Most hogy az új telefonomon egyre többet prüttyögök ilyesmivel is, nézegetem, szokom. Számomra különös, hogy ekkora sikere van (itt vagyok), még. Érdekes, a viszonylag minimál posztjaim ellenére van, aki követ engem...
Gondolom az Instagram linkek hatása. No, az Instagram az, amit imádok, mind Android-os, mind iPhone-os felületen! (Kár, hogy weben ez nem szerkeszthető, könnyebb lenne tag-gelni, javítani, amit elütök, de segond.) Itt sok, érdekes embert követek, és egyre többen követnek engem is.
Többen megkérdezték, mit szeretek ebben... Számomra nagyon érdekes. Direkt sokféle felhasználó képeit figyelem, van akit a hasonló érdeklődés miatt (természet, kézművesség, fotózás, nyúltartás stb.), mást pont mert nagyon eltérő az élethelyzete, életének a helyszíne, a korosztálya, vagy csak mert az eddig feltett képei lenyűgöznek, vagy esetleg mert ő kíváncsi volt rám, és én is kíváncsi lettem rá. Ez izgalmas kaland, napi szinten művelem, kedvenc!
Szintén nagyon rákattantam a Pinterest-re, ahova rendezetten, képekkel gyűjthetem kedvenc képeimet, linkjeimet, vagy témáimat, olyan dolgokat, amik valamiért fontosak nekem, ötletesek, szeretnék velük később foglalkozni (kézműves ötlet, recept stb.), vagy egyszerűen csak inspirálnak (ide mazsolázok). A Pinterest az az oldal, ahol napokra el tudnék veszni...

Mindezek mellett még számos oldalt tervezek górcső alá venni, de ezek még őszig kénytelenek lesznek várni (Badoo, Xanga, yfrog stb.). Érdekelnek önmagukban és azért is, hogy miért és ki kattan rájuk, hogyan hatnak rám, az internetes közösségekben melyik sikeres és melyik nem, no és persze vajon miért van így.
Rendszerese olvasok is erről a témáról neten (pl. itt: Social Media Examiner) és ha van cikk, akkor persze a nyomtatott sajtóban is. Számomra a legtöbb eszmefuttatás inkább tűnik gondolatébresztő esszének. Szerintem a szerzők és szakemberek többsége még figyel, analizál, trendeket határoz meg, a "megfejtéssel" senki nem rendelkezik.

Kesze-kusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére... Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban - nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom...

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép - legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást... Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan ébredezve.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta tombizó (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam... :))) Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis "nokedliket" lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Szép estét (napot vagy ami éppen van), Kedves Olvasó!

Kísérleti csirip

Indítottam egy Tumblr oldalt.
Csak azért, hogy megnézzem miért jó ez, mennyiben más, mint a blogolás.
Azonnal kiderült, hogy könnyen illeszkedik a twitter accounthoz, és akárcsak a Facebook, támogatja, hogy kiemelkedően egyszerűen posztoljunk rajta szöveget, fotókat, idézeteket, linkeket, audio- vagy videófájlokat.
Mások tumblr oldalait is úgy követhetjük, hogy a "vezérlőpult"-on azonnal látjuk a bejegyzéseket, ami egészen más megjelenítési mód, mint a blogok esetében.
Feliratkoztam néhány érdekes tumblr oldalra, és az androidos tabletemre is feltettem az alkalmazást.
Érdekel megkedvelem-e, mert még nagyon idegen...
Lehet, ha tini vagy huszonéves lennék, sok tumblr-t használó baráttal, akkor érdekesebb lenne itt követni őket, mint egy blog vezérlőpulton.
Bár azt hiszem, akkor meg összehívnám őket, hogy üljünk be egy teázóba, vagy sörözőbe, és mondja el ki, hogy van - fene ebben a sok virtuális izébe! :D

Na mindegy, egyelőre itt ficsergek tumblr módra: Chirp (angol), és persze van egy ideje twitter-es ficsergő is, de azt pláne nem értem, mire lenne jó, napi egy-egy mondatot felprüntyögni oda.
Próbálkozom, mert változik a világ, és még nem tervezek lemaradni.

Péntek este a VakEgérben

VakEgér

Tegnap este a VakEgér-ben voltunk, évek óta nem látott barátokkal találkozni. Évek óta nem mentünk ilyen helyre, egyszerűen, mert nem bírjuk a füstöt. Pedig kedveltük régen ezt az időtöltést (mármint egy pubban, barátokkal beszélgetni).
Hála az új rendeletnek, talán most többször lesz rá alkalmunk.
Egész kellemes hely ez a tőzsdekocsma, kár hogy este tíz körül érkezett egy dj, és olyan hangerőre került, az amúgy sem favorit-típusú zene, hogy nem lehetett beszélgetni.

Galaga

Az addig eltöltött két óra azonban kellemes volt, így összességében örülök, hogy ott voltunk.
Párom esti nagy boldogsága a ruhatárral szemközt felfedezett arcade játékgép páros, ahol jómagam a Galaga-val próbálkoztam, míg ő a Scramble-t és a Super Cobra-t favorizálta (büszként mondja most is, hogy elment az 5. pályáig - az rock!).
Azt hiszem itt ő ellett volna egész este, be is akar szerezni egy ilyen gépet itthonra...

Jóóóóó volt!

Voltam pihenni... :D A három napos céges utazás szuper volt - csodaszép hely, naccerű hangulat, sok játék, rengeteg nevetés, éjszakai fürdőzés, különlegesen finom ételek - élmény hátán élmény.

Kisvakond, Rabbid és Hannibál + a potion

Mindent leírni nagggyon hosszú lenne, de eszméletlen jó volt, mert...
- egymásra talált Kisvakond, Rabbid és Hannibál (Meg a Csokornyakkendős Gyilkos!)
- szimuláltunk katasztrófásat a sífelvonóban (És túléltük!)
- nem mentem fel a kilátóba Semmeringben (Így nem fújt el a szél.)
- puncsot és forralt bort ittunk a hüttében (Nem én borítottam ki! :D Viszont le- azaz feltöröltem.)
- péntek este a hidegben forró fürdőt vettem a szabadban (Nem fáztam meg!)
- tanítottak a fotózás rejtelmeire és voltunk is gyakorolni (Néhány információt rezisztáltam - nem fért a fejembe, na. :D)
- megtanultam Bang!-ezni, és voltam sokszor bandita (Játszottunk Citadels-t is, de az nem akkora élmény, még.)
- annyit nevettem, hogy fájt a hasamban a nevető izom (Tudom, elvileg nem ott van.)
- olvastam is (Igaz, nemegész egy oldalt... az úúúgy voooolt...)
- csodálatos kajákat kaptunk, koraszülöttekhez igazított időzítéssel (Mégsem pukkadtunk ki!)
- túléltem a füstös esti bulit is (Ez annyira mondjuk annyira nem volt jó. Még mindig utálom a bagófüstöt!)
- nagycsaládos lettem :D (Hirtelen felindulásból lett még három örökbe fogadott gyermekem, egy másfél petéjű ikerpár és egy mégegy kislány.)
- elkezdtük írni Hannibál eposzát Jufival, a titkos testvérségből kiderült lányommal (Lassan haladunk, egyre több részlet kerül elő Hannibál bűnös múltjából.)
- ...
- épségben, örömben és boldogságban hazaértem, ahol várt a csimp-párom (Meglepetésekkel! Pedig ő nem is olyan!)

- ja, és buszfelelős is voltam (Megtudtam csomó kolléga ovis jelét - ez fontos! ^^)

A napszám most így áll:
még 5 nap és itt a Karácsony (Húha!), ebből még 2 munkanap, 1 orvosos (a holnap) és mind nemtudomhogyleszkarácsony-os.

Készülődöm

Holnap Anyucihoz utazom a kórházba, már nagyon várom, hogy lássam, simogathassam, ölelhessem őt.
Persze mehetnék ma is, csak mivel aznap ügyel a kezelő orvosa, és nagyon szeretnék vele is beszélni, így gyakorlom a türelmet. Legalább van időm kedvességeket és apróságokat összeszedni...
Remélem Karácsonyra már otthon lehet!

A mai napon tervezem megsütni a jövő hétvégére szervezett Süti party általam készített adagjait is. Kicsit pánikolok, de szerintem menni fog fájós, begyulladt kézzel is. Tegnap még számolgattam, ma már inkább nem, mert ez bizony azt jelenti, hogy 18 tepsi keksz csillag készül ma el nálam, sőt, lehet hogy 20, mert kértek néhányan, "külsősök" kóstolót.
Olyan kis teázgatós, irogatós, szüttyögősnek tervezem - meglátjuk mi lesz belőle.

Mondjuk az irogatási terv kicsit "túllövés", attól tartok. De minden esetre beszívom a hangulatot is az illatokkal, hátha később születik belőle valami szóperglet.

Hegedű

Ma itt volt a Robi bácsi. Sajtfalatkákkal, illatos, meleg, mandulás aranygaluskával vártam, ami mellé vanília sodót kínáltam, és egy pohár finom bort. Ettünk, beszélgettünk, kávéztunk.
Utána megmutatta, hogy elhozta az új, felújított kincsecskéjét - csodálatos hangszer, az már biztos - kérte, fotózzam le neki.
Jó lett volna kicsit kettesben maradni ezzel a míves kimunkáltságú, ki tudja mennyi mesét rejtő hangszerrel, de nem tudtam... itt nyüzsgött a két fiú, telepocak ide vagy oda; hogy így fotózzam, meg úgy, ide tegyük és oda... "jajj, fel ne boruljon" és "ó, így sok a fény", "na, úgy meg kevés".
Mégis élveztem. Jó volt megfogni, simítani, nézni a finom vonalait.
Meglepett, mennyire könnyű, egy-egy apró érintésnél is finoman megszólal. Lelke van.
Örülök, hogy talákoztunk...

Hallakoma tavaszelőn

Nagyon hiányzik már a Balaton... Várom a jobb időt, amikor már a mi kis fűtetlen házikónkban is lent lehet újra aludni. Odébb van még, tudom.
A héten Halas Karcsi megkérte a párom, ugyan nézze már át a notebookját - ki mihez ért ugye, Emberem a kütyükhöz, ő meg a halsütéshez.
El is készült minden frissítés és "takarítás", mi pedig a házhozszállítás kapcsán hivatalosak lettünk egy szombati ebédre - mi másra mint sült halra! :)
Mennyei manna! Váúúú, örvendeztünk ám nagyon.



Előételnek apró gébeket kaptunk, majd isteni, mesterien irdalt, fűszeres, kukoricalisztbe forgatott, ropogósra sült, pecsenye pontyot, és végül citromos, illatos almatortát.
Húúúú, ez volt ám a lakoma! Köszönjük szépen!

Havazik

Képzeld, itt megint esik a hó... Pedig március 2. napja van... Jajjj, jajjj a kis cinkéknek annyira elhittem már, hogy jön az a tavasz.
Biztos jön is, csak havat hintenek az útjába, hogy csendesen érkezzen.

Fürti, jöhetnél megint autókra rajzolni!
Remélem hamarosan!

... és azt is remélem, hogy mire ideérsz, addigra már nem lesz hó! :D

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt sok sok ember, mégha minden tudjuk relatív is, de akkor is sok, na - aki ugyanolyan kis dobozka alakú autót választott egyszer, valamiért kedves járművének...
Ezek az emberek az internet kusza hálóján megismerkedtek, összebarátkoztak, és néhányan már a fizikai létben is találkozgattak. Aztán elkezdtek szervezkedni, és egyre többen rendszeresen összejárni, pontosabban inkább kiszemelt helyekre együtt elmenni és magukat jól érezni!
Hogy hogynem, az is megtörtént, hogy kitalálták, ők bizony 2011 februárjának második szombatján együtt fognak sült kolbászt enni. No de, nem is elégedtek meg ennyivel, mert a Sors úgy hozta, lehetne ez akár egy falugazdaságban elkövetett, disznóölés utáni pecsenye és kolbászevés is, helyi borkóstolással meg örömködéssel.
Így legyen! - döntötték el a társaság lelkes tagjai. És így is lett.



Szombat reggel a vidám társaság összegyűlt az orondpusztai gazdaságban és az erős, hideg szél ellenére felfedezte annak kincseit, miközben már zajlott a disznó feldolgozása. A vállalkozó kedvűek hólánc felhelyezési versenyben vehettek részt, míg mások inkább az állatok csodálásával voltak elfoglalva. Történetünk íróját és párját persze a malacok kötötték le, hogyan is lehetett volna ellenállni ezeknek a kéthetes, csíkoshátú csöppségeknek?!




Amikor elkészült az illatos pecsenye, sütésre készen várt a sok-sok kolbász és az elfogyasztott házi pogácsák, valamint lélekmelengetők ellenére már jól kihűlt mindenki, a pirosarcú társaság, a gazda vezetésével konvojban átgurult a pincéhez, ahol fűtött helységben, terített asztalok mellett jól belakmározott.
Innen a vállakozókedvűek (és még nem elég piros orrúak) borkóstolóra indultak, és bár megálltak a fazekas lány portékáit megcsodálni, végzetüket követve a Sáfrán pincében kötöttek ki, ahol aztán bőven volt mit kortyolgatni...
Így aztán mire tillárom haj visszaértek a többiekhez, ők már nem igazán voltak ott, mert huss hazamentek. Így aztán ők is felkapták a kikészített elemózsiájukat és illa berek, nádak, erek... meglehetősen hazamentek.

Februári tervek

Készülünk a WagonR+ Fan Club februári, disznótorral egybekötött farsangi találkozójára. Nem is maga a pecsenye és kolbászsütés a legvonzóbb benne, hanem a társaság, akikkel évről évre találunk okot a kupacba gyűlésre (pedig már vannak, akik nem is wagonnal érkeznek...).
Kíváncsi leszek erre a bulira is, eszméletlen jó helyre megyünk, az orondpusztai Vécsei farmra. Ha minden igaz lesz nyuszi, sőt malac simogatásra is lehetőség!

Életem párja valami eszméletlenül romantikus és kedves szállást talált nekünk, remélem a foglalásunk sikeres lesz, és tényleg itt lehetünk egy napot - sőt talán vissza is megyünk majd hosszabb időre!
Catherine Dickens "fészek" név fantázia név alatt futó, apró vidéki házikója igazán varázslatosnak, valóban kuckós kis fészeknek tűnik...

Advent Bécsben - 2010.12.04.

Még októberben vetődött fel, baráti körből az ötlet, hogy elmehetnénk adventezni Bécsbe a MÁV nosztalgia vonatával. Érdekes kirándulásnak ígérkezett, legalább 25 éve nem vonatoztunk, és sokszoros élményt ígért, nem csak maga a vonatozás, hanem az is hogy barátokkal lehetünk, mindannyian kortyolgathatjuk a forró puncsot és/vagy forralt bort (mert nem vezet senki), és szabadon csatangolhatunk az ünnepi díszbe öltözött, hangulatos városban.

A jó előre lefoglalt (oda-vissza) jegyek árak teljesen korrekt volt (4.990 Ft/fő), főleg a BKV utunk árához hasonlítva (1.280 Ft/fő). Ráadásul az odafelé úton egy szeletke kenyéren kolbász karikát és 2 cl pálinkát kaptunk, visszafelé pedig forralt borral és Utas csokival kedveskedtek nekünk a MÁV nosztalgiások. Természetesen a metrón nem kaptunk semmi csemegét, de a BKV ellenőrök már hajnali ötkor ott sorakoztak a lejárónál és az egyikük ránk mosolygott, sőt segített megtalálni a jegyárusító helyet.

A vonat nagyjából pontosan érkezett, de késve indult - sebaj. Ez egy ilyen lassú nap volt. Mindannyian álmosan pislogtunk ki a fejünkből, szokatlan fél ötkör kelni...
Lassan létezve csodálkoztam rá az ismeretlen világra - a hajnali pályaudvarra.
Miután elhelyezkedtünk és elindult a vonat, a tovasuhanó havas táj bűvöletében szólalt meg a hang - tájékoztatott minket az úttal kapcsolatban, és invitált minket a büfékocsiba.
Mit ne mondjak, a fiúk egyből lelkesek is lettek... amikor megérkezett végre a tea és az étel, akkor a lányok is.

Még soha nem ettem vonat éttermében, ilyen kis flancos asztaloknál - függöny az ablakon, virág az asztalon, hű. Igaz, csaknem egy órába telt, míg megkaptuk a teánkat, a bécsi virslit mustárral és a sonkás-sajtos rántottát - de ez is olyan ráérős volt, egyáltalán nem zavart ez sem, hisz még órák voltak Bécsig.
A vonaton még totót is tölthettünk ki a MÁV nosztalgia programokkal és vonatokkal kapcsolatban is (aminek a nyereményeit a visszafele úton sorsolták). Persze előkerültek az okostelefonok, de az utaskísérők kedvesen felhívták a figyelmünket arra, hogy ez kizárást eredményezhet...

Amikor megérkeztünk, csípőből rossz irányba fordultunk, és a fagyos utcán, talán ösztönösen, egyre távolodtunk a karácsonyi forgatagtól. Végül a térkép megerősítette gyanúnkat, így egy lezser hátraarccal újra megkíséreltük elérni a sétáló utca szívét. Egy-egy forró itallal rásegítettünk a reggelre - csak hogy életben maradjunk az első puncsig.
Ami szerencsére már nem is volt olyan messze...

Sikerült egy nagyon hideg (ámde hósipkás, napsütéses és csapadékmentes!) napot kifognunk, így egyik forró ital lelőhelyről a másikra mentünk, illetve hogy ne csípjünk be túlságosan, rendre és szorgosan látogattuk a meleg áruházakat is.
"Értelmes" dolgot nem vettünk persze, egyedül a szent játék-őrületem tudott elhatalmasodni rajtam, így számos rabbids nyufival, valamint egy invaderses és egy pacmanes táskával lettem gazdagabb.

A bolyongásunk és a meleg helyről ki, meleg helyre be vándorlásunk olyan jól sikerült, hogy végül az "igazi", klasszikus bécsi adventi vásárig nem értünk el...
Hívott minket a pocak-szava, és bizony a krumplisalival kínált bécsi szelet élvezetének ígérete lenyomta a didergés-tovább-karácsonyi-kavalkádban esetleges örömeit.

Az ételben nem csalódtunk. Jól belakva, elégedett melegséggel a pocakban indultunk vissza a vonat felé - nehogy elkéssünk. Az ígért forralt bor, akárcsak a vonat, kissé késett és a fagyos idő miatt az indulás is jelentősen eltolódott. Így a tervezettnél másfél órával később értünk Budapestre a nem túl jól fűtött vonatban - így már elég nyifisek lettünk estére.
Ettől függetlenül ezt a programot csak ajánlani tudom mindenkinek: megfizethető, különleges élmény, jó hangulat-teremtő a karácsonyhoz... akár (kis)gyerekekkel is.

És jövőre lesz számos másik érdekes program is. Néhánnyal szemezgetek - bár tartok tőle, hogy a Kocsonya Fesztivál időpontja kicsit korai, lehet hogy február közepe még didergős...
Megfontolom. (Végülis pálinka van...)

Van egy világ...

Van egy világ, ami már hat éve része az életemnek. Igaz, olykor hűtlenül elhagyom az utóbbi két évben, de a napsugaras nyarakat követő, hosszú, téli éjszakákra mindig visszatérek.
Mindig barátok várnak, és nem tagadom, mindig akad ellenség is. A tájakon barangolva ismerős dallamok csendülnek a lelkembe, és még mindig megborzongat valami, ha felkeresem az erdőt, a falut, ahol a druidám megszületett... Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valaha megtanulhat majd repülni és szabadon szárnyalhat a fellegek között!

Néhány hete újra kalandozok Azerothban, kicsit emlékezve, kicsit búcsúzva. Mert valami véget ér, és valami elkezdődik. Reng a föld, rettegnek e világ virtuális lakói.
Ha minden igaz, ma ránk zúdul a katasztrófa, és a táj sosem lesz már olyan, mint egykor volt.

A lángok, a felhasadó föld, és a szökőár tönkretesz majd oly sok szép vidéket... Ironforge csarnokában talán már nem gyútjhatunk többé tábortüzet.

Vajon mi lesz a sorsa a kikötőknek?

Lesz még varázslatos táj, vagy csak a pusztulás és kín vár mindenhol?

Csak üldögéltem és merengtem... Várom, és félem ezt az estét. Már nem lesz meg az az általam ismert birodalom, ahol elbújhatok a titkos zugokban, ahol üldögélhetek a kedves sziklám peremén...

Vajon visszatérnek a barátok? Újra vállvetve küzdünk majd?

Vagy sosem ülünk már így együtt, az élet nagy dolgain merengve...

Különös ez a nyugtalanság, és érdekes hogy ennyire hat rám a valós életben is.
De hiszen napok óta harcolunk szinte örökké rengő földön, a hullámokban ránk törő elementálok támadásai ellen, hiába.

Ma a világot visszavonhatatlanul eléri a kataklizma... Furcsa, de számomra megnyugtató gondolat, hogy legalább egy sárkány hozza el...