Turandot

Szerintem nagyjából harminc éve nem voltam opera előadáson. De most, talán az ötvenes bakancslistámnak is köszönhetően, megtört a jég, méghozzá nem is akármivel: Puccini: Turandot-ját néztem meg tegnap kedves barátnőm társaságában!
Eszméletlen jó volt! Óriásit változott a világ - és azt hiszem én is - valahogy kamaszkori emlékeim között egészen más operaélmény szerepel. Persze nem akarok félreérthető lenni, csodálatos volt a zene akkor, a nyolcvanas években is, de a látvány ritkán ragadott meg. De most... Az első felvonás végefelé már annyira fájt a szemem... és akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem pislogni!

Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház volt művészeti igazgatójának rendezésében láthattuk Puccini utolsó, általa már be nem fejezett remekművét. A főszerepet Jee Hye Han énekelte. Szakmailag senki vagyok megítélni őt, de mint amatőr néző, mindenképpen meghajlok a tehetsége előtt. Kiemelkedően nehéz szerep és én amúgy sem vagyok oda a szoprán hangokért, de őt öröm volt hallgatni és sokszor lúdbőrözött a karom a gyönyörűségtől...
Kicsit csalódást okozott nekem Calaf szerepében Kiss B.Attila, akinek hangja sokszor nem tudta túlszárnyalni a zenekart, hanem elveszett "mögötte" (lehet a karmester hibája?) és valahogy nem éreztem benne a vágyott "fényességet".
Liu szerepében Váradi Zita tündökölt, számomra fényesen, mindenki előtt...

Le a kalappal a teljes csapat előtt, ilyen komplex, figyelem és mozgásigényes színpadi koreográfia komoly munka lehet, azt hiszem a kórus tagjai is kemény kihívást teljesítenek minden előadáson, hiszen messze nem csak énekelniük kell!

Köszönöm az előadóknak és persze a barátnőmnek, hogy megkaptam ezt az élményt is! ♥ Azt hiszem még megyek operába...

Nagyon szép. Mi ez?

Drága Édesapám 82 éves lesz idén novemberben. Szegénykém már nem lát jól és a hallásával is komoly problémák vannak. Ma átvittem hozzánk, hogy megnézze a lányom rajzait, festményeit, amíg még legalább valamennyire látja, miket alkot.

Normál fényben nem, csak az ablak előtt, a napsütésben (szerencsére volt) valamennyire látta a képeket. De akkor is azt mondta: "Nagyon szép. Mi ez?" ♥
Bárcsak láthatnám a világot úgyis kicsit mint ő!
Nem tudom mit és mennyit látott a képekből, de hazafelé az úton egyre csak dicsérte az unokáját és, hogy milyen ügyes. ♥

Még többet kéne együtt lennünk, így a nagy lóci unokák és Apu, amíg még van nekünk és meséli a tündéri történeteit, amihez az okos telefonnal mindig keressük az elfelejtett adatokat. Olyan jó!  ♥

Apu mai bölcsessége. "Amikor fiatal voltam azt hittem, ha majd öreg leszek lesz időm újraolvasni a kedvenc, már elfelejtett könyveimet. De sajnos nem látom őket."
Tehát olvassunk, amikor csak lehet, ki tudja később megadatik-e hogy látjuk a betűket, a sorokat...

Koncert - Anna and the Barbies

Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! - gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva... Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit...

Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is... csak nem úgy, ahogy elképzeltem a "gyerekes nap" programjainak átolvasása után elképzeltem.
- Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem. -

 

Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni...

Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, "áramszünetet" hozni az életükbe, az életünkbe.

Köszi. Jó volt!

Víz a konyhában!

Hű mekkora "progressz" van - ahogy a párom mondaná! Reggel óta már víz is van a konyhámban, azaz tudok mosogatóban mosogatni és bekötötték a mosogatógépet is. Na ez utóbbi teljesen új terep számomra, nem használtam még ilyet.
Cukin prüttyög az már biztos! Persze készültem a nagy napra, vettem spéci sót és mosogatógép tablettát is, így rögtön ki is próbáltam Böbit - azt hiszem ez még ideiglenes név.

Így történhetett meg ma az a csuda, hogy miközben én a számítógépen adminisztráltam a számlákat és egyebeket, közben mosogattam és a mostam is. Micsoda csodák vannak!
Böbi szépen elmosogatott: tiszta, forró, illatos edényeket és poharakat készített nekem az eco programmal, a vártnál jóval csendesebben. Köszönöm!
Még nincs köztünk szerelem, de azért nem rossz dolog ez azt hiszem... ;)
Haladok a konyhai renddel is, de nagyon kell a tároló bepolcozása, mert a férfiember ugyan mondta, hogy selejtezzek, de nehogymár... inkább legyen nekem csinos, sokpolcos tárolóm, és akkor majd elférek! Ugye?!

Célegyenes - 54

Befordultunk a célegyenesbe. Döbbenet milyen gyorsan telik az idő! Már több mint fél éve, hogy belevágtunk ebbe a kalandba, és a gazos, sáros földön immáron ott áll a házunk. Már megkezdődött a burkolás, a teraszon már kész is! Megérkeztek a fürdőszoba csempék is pénteken, egyeztettünk a burkolóval és alig várom, hogy a megtervezett és megálmodott fürdőszoba a szemünk előtt készüljön el. Izgalmas!
A kivitelező szerint kb. egy hónap és költözhetünk is - nyilván ha vállaljuk, hogy még nincs minden kész... ha nem, akkor is kész lesz a szülinapomra. :)

Végre már kiválasztottuk a konyhai felületeket, a hátsó falat, sőt a gépeket is! Ezzel nagyon sokat szenvedtem, rengeteg helyen utánaolvastam, kutattam, árakat néztem, ahol csak lehetett "élőben" megvizsgáltam a leendő konyhai eszközöket. Aztán a beépíthető.hu oldalára lelve, majd a bemutatóteremben is megvizsgálva a készülékeket, azt hiszem megtaláltam, ami nekem kell. Még várunk arra, hogy esetleg az ikerszomszéd is vásárol-e itt (jobb árat kapnánk 5-6 termékre, mint 3-ra), de mi 99%, hogy innen szerezzük be a főzőlapot, a sütőt és a mosogatógépet. Vonzó és reális árakat találtunk itt, minőségi termékekkel, amikre 5 év garancia van! (Bauknecht)
Az indukciós főzőlapba még a párom is beleszeretett, pedig nulla vonzódása van a konyhai dolgokhoz. Izgalmas lesz, hiszen eddig gázon főztem, nem volt légkeveréses sütőm és mosogatógépem sem!
A hűtő LG lesz, mert ott a motorra 10 év garit adnak és találtam is egy hiper-szuper küyükét, ami megfelel!

"Rendeltünk" néhány színes falat is, de a többség hófehér lesz. Csodálatos munkát végeznek a festők, csak ámulok a minőségen, ilyet bizony az eddigi "panel életem" alatt nem láttam!

Most jön még a konyhatervek pontosítása - már megrendeltük, de még finomítjuk - és a világítótestek kiválasztása. Kívül szeretnénk szinkronban lenni a szomszéddal, hiszen egy ikerháznál elég furcsa lenne, hogy a fele ilyen, a másik fele meg olyan. Szerencsére eddig elég jól megegyeztünk mindenben (külső színezés, lábazat, redőnyök)!

Folytatódik hát az izgalmas kalandunk és élvezettel álmodjuk a mi kis valóságunkat napról napra! ♥

Álmok háza - csapó 9

Ház-as hírek következnek. Mondjuk legyen csapó kilences, hamár 6-7-8-at írtam a múltkor...

Először is, imádom ahogy a házra süt a nap! ♥ Általában este megyünk ki - olykor reggel - és délután hat és hét körül aranyló fénybe vonják az utcafronti homlokztatot a napsugarak. Ilyenkor fog bejutni a fürdőszobákba is a természetes fény (télen nyilván nem) - ami szuper, mert ilyenkor fogok zuhanyozni! ♥ Imádom, hogy valaki Pinokkió-szerű fejet rajzolt a kapura, ahol a csengőnek kivezették a zsinórokat. Annyira cuki! :D ♥

Az utóbbi időszakban már nagyon véglegesíteni kellett a burkolási dolgokat, szóval kihordtunk rengeteg féle kőlapot a házba, hogy megnézzük azon a helyen, abban a fényben, ahol majd lesz. Így ki is esett az első pillanatoktól "szerelem" burkolat és később a második kedvenc is. Ellenben a második turnust felnyalábolva kaptunk új, "most érkezett" (tényleg, aznap!) kőlapokat és bár tipródtunk, de végül kivittük a kicsit sötétebb, barnás verziót is. Milyen jól tettük, mert a helyben rögtönzött kiszavazó-showban ő maradt bent és végül ebből lesz a teljes földszint valamint a lépcsők burkolata is! ♥

Miközben mi véglegesítettük a fürdőszoba terveket és a burkolatokkal kapcsolatban is szinte minden döntést meghoztunk (kivéve a konyhába kerülő "fröccsenő fal"-részt), a vakolási munkák készültek el bent, kint pedig készül a kerítés és az erkélyekre a korlát, valamint a tető alját is befejezték az ácsok. Sajnos a kamerák kábelét nem vitték el a burkolat alatt - nem szólt nekik senki - de megoldjuk majd máshogy, így nem kell visszabontani amit alkottak.

 

Még nincs kész az aljzatbeton, és az esőzések miatt bizony az alsó szinten néha tocsogunk a vízben. Vicces! De már olyan szép minden és imádom a ház illatát! Nekem a nedves vakolat, friss beton illat amúgy is kedves, sőt tudom hogy furcsa, de ínycsiklandó is - kívánom, harapnám, megenném. Gyerekkoromban is ettem a falat, homokot - gondolom a vashiány miatt van. Szerencsére az élvédők tőlem, és talán a nyúltól is óvják a csodaszép falainkat! ♥

A héten voltunk külső vakolat színt választani a leendő ikerszomszéddal. Ezekből készülnek most méretes, kikent minták, amiket kiviszünk majd a házhoz és a különböző fényben közösen analizálva eldöntjük, mi kerüljön a falakra.
Ígéretes neve volt a színeknek: praliné, capuccino, mocha... ♥

Álmok háza - csapó 6, 7, 8?

Elmaradtam, lemaradtam. Van mentségem, de nincs, mert szeretem ezt a virtuális naplót, és jó lett volna ha itt "minden" megvan. De... annyi minden történik, történt: voltunk közben betegek (nem kicsit), három nagy terv is életre kel egyszerre, nap mint nap alkotok, a ház rohamléptekkel halad és csomó intézni- és döntenivaló van, ráadásul most éppen "matyó-hímzés" is díszeleg a hasamon (holnap varratszedés). Szóval élünk, nagyon! ♥
Esténként meg sokszor kidőlünk, korán, együtt és alaposan (értsd, azonnal elájulunk és alszunk). Nem baj, most pótolok, először is legalább a házról...

Sokszor, bizony van, hogy hetente többször is kijárunk, szeretünk csak lenni is ott. Jó. Különleges. Valójában leírhatatlan.

Amikor utoljára ide lejegyeztem az élménykarcolatot, csapó 5-öt írtunk és még "csak" készültek a második szint külső falai. Ha belegondolok, hogy a házunk helyén február közepén még didergő fűszálak kócoskodtak, március első keddjén pedig az alapot ásták a földbe, most már lassan "tető alatt vagyunk" - ami konkrétan annyit tesz, hogy kész az ácsolat, építik a tetőtér válaszfalait és nemsokára rakják a cserepeket is.

   

"Is", írtam mert annyi dolog történik hirtelen, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Jött a villanyszerelő és meg kellett mondanunk hova kerüljenek a konnektorok, a lámpák, milyen dugaszt kérünk, hol lesz a sütő, a hűtő, mennyi TV-kiállás kell és akarunk-e számítógépeknek hálózatot kiépíteni ésatöbbi, ésatöbbi. Jaaaaaajjj!

Milyen jó, hogy annyi mindenen gondolkodtunk már előre, terveztünk papíron, számítógépen, rajzokon és megbeszéltük. Bizony most nagyon jól jöttek a terveink, bár a felső szint berendezésével még seholsem tartottunk!

És most már jön a riasztós, a klímás, aztán már nagyon dönteni kéne a burkolatokkal kapcsolatban is!
Azért alakulunk. Igaz a nagyon beleszeretős laminált padlót el kellett vetni, pedig csodaszép volt, minőségben és árban is megfelelt, de sajnos nem létezett hozzá szegőléc. :/ Még jó hogy szóltak, erre is figyelni kell, nehogy pórul járjunk!

A kivitelező partnercége elkészítette a fürdőszobák látványterveit, és bár még nem tökéletes, de többé-kevésbé megvagyunk (juhúúúúú!), méghozzá nem csak a burkolatok kiválasztásával, de találtunk igényes és megfizethető vécét és bidét is.

Még a zuhany kialakítása jó menet lesz... ennek utána kell járni.

 

A konyhatervezés nem-kicsit kacifántos. Eredetileg szabadkezet kaptam. De a konyhám benne lesz a nappaliban, sőt, abban a térben, ahova hazaérkezünk (értsd, szinte ide jövünk be az ajtón), ahol a vendégek lesznek és úgy egyáltalán, elég magas élmény-szinten lesz majd az új fészekben, ezért egyrészt hangolni is kell mindenhez, másrészt nem lehet olyan, hogy csak nekem jó.
Na ennek megfelelően volt is már számos változata, arculata: voltak, vannak és tartok tőle, hogy lesznek hüppögéseim, lemondásaim, vad ötleteim, elengedéseim és akarásaim....
A mai fejlemény az, hogy az eredeti döntésünket megmásítva ("egyelőre, az első néhány évben minden fal fehér marad") használunk néhány falon egy (azonos!) színt is: valamilyen szép, jól megválasztott, nem-cincis szürkét.
Ez most nekem nagy boldogság, mert lehet a konyhában fehér polcom például (bár előfordulhat, hogy nem ez lesz majd, amit választok, de legalább lehetne! :) ).
Jól tudok majd a kontrasztokkal játszani, és már biztos (?), hogy lesz táblafalam is, amihez rengeteg inspirációt hörcsögöltem be, évek óta vágytam rá! (Ide most nem teszek képet mert a végleges tervünk szupertitkos, az inspirációk meg nem az enyémek, nem ékeskedem velük.)

Hű, ennyit fér most a web-naplóba, mert mindjárt elalszom és holnap reggel kelni kell.
Szeretés van, boldogság és hömpiség. ♥

Álmok háza - csapó 5

Hű, törünk az ég felé. Már a második szint falai készülnek! Annyira jó, hogy eddig minden szakember és/vagy hozzáértő ismerősünk, akit kivittünk a házhoz, pozitív dolgokat mondott a kivitelezéssel kapcsolatban, így kicsit nyugodtabb vagyok. Azért a szakember bevonástól nem tekintünk el, biztos ami biztos.
Ahhoz képest, hogy sosem akartam építkezni, rettegtem a vele járó sok-sok macerától, most itt vagyunk nyakig benne - együtt. Napi szinten válogatunk online szanitereket, köveket, szobákat tervezünk és esténként rohangálunk boltból boltba. Korainak tűnik még, de olyan tempóban haladunk, hogy azt hiszem, szükséges, mert bár a padlóba együtt szerettünk bele és ha minden igaz "megvan", de még rengeteg dolgot kell kitalálni, kiválasztani, beszerezni.

Még a múlt héten megismerkedtünk a leendő közvetlen szomszédokkal is és ismét bekéredzkedtünk a mellettünk épült, "pont ilyen" házban lakókhoz is a berendezés, elrendezés stb. miatt. Aranyos, fiatal házaspár lakik majd mellettünk, két kisgyerekkel. Bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban is, pedig többen óva intettek az ikerháztól. Szerintem nekünk jó lesz, a telek elég, nekem még biztonságérzetet ad (tulajdonképpen én házat sem akartam, félős vagyok :D).
Szerintem, ha egy panel lakásban több mint tíz évig bírtuk a zajokat, akkor az, hogy a ház korrekt módon hangszigetelt falának másik oldalán is él egy család, nem lehet gond.
Csupa jó emberrel találkozunk a környéken is, mindenki kedves, köszön, beszélget, nyitott. Imádunk ott lenni! ♥

Álmok háza - csapó 4

Szinte fénysebességgel haladunk a "életet megváltoztató esemény" - ahogy ma a párom nevezte - felé.
A házikónál ezen a héten is kétszer voltunk (bár én csak egyszer).
Annál is inkább kötelező a birtokra járás, mert a rágcsálóink apró serege szinte követeli az ilyenkor szedett, friss füvet, ami néhány nap alatt elfogy, vagy megszárad és akkor már nem olyan... Persze nem a telken nő, hanem a közelben, nálunk még igencsak alkalmatlan a föld arra, hogy növény teremjen rajta.

A házikó szépen cseperedik, szorgos kezek építik nap, mint nap. A héten készült az első szintre kerülő födém (azt hiszem ez a megfelelő szakszó), már nem ragyog felülről be a nap a leendő nappaliba, csak ott, ahol kihagyták a lépcső helyét.
Aprólékos bindzsizés nyomán elkészült a koszorút alkotó fémszerkezet is, ami csinosan passzol a téglákra.

Úgy ítéljük meg, hogy eljött az a pont, amikor már szakembert kell bevonnunk az építkezés felügyeletébe, mert nem értünk hozzá, és az egyes szakaszokat a kivitelezés befejezéséig át kell venni. Nekünk minden maga a csoda és szép, tényleg jó látni azt, hogy a megegyezés szerinti alapanyagokból készülnek a dolgok, de olyan részletek következnek, ahol nem fogjuk észrevenni az esetleges elmaradásokat, hibákat vagy a megbeszéltektől eltérő kialakításokat.

Álmok háza - csapó 3

Ezen a héten kétszer is voltunk a háznál: csütörtökön és ma, szombaton. Döbbenet, úgy nőtt ki a földből nem egészen három hét alatt, mint eső után a gomba. Március 4-én még a frissen kiásott, 1 méter mély alapot fotóztam, mára pedig már állnak az alsó szint falai...
Persze tudom, mondják hogy ilyenkor nagyon látványos a növekedés, és lelassul ez majd: például a jövő héten molyolgatós rész jön a vasszerkezettel, mielőtt majd érkeznének a beton gerendák.
Biztos csak mert kötődöm hozzá, de olyan szépek ezek a falak, és a belső térbe lépve már jobban érzékelhetőek a méretek...

Olyan jó, hogy rendszeresen kijárunk, egyre több emberrel találkozunk a leendő szomszédságból. Mindenki köszön, mindenki kedves, az emberek szinte ismeretlenül behívnak az otthonukba, mesélik az életük történeteit és a tapasztalatokat az ő házuk épüléséről, még mindenkinek közeli az élmény, hiszen az egész lakópark csak "ovis".

Csodás idő volt, az aranyló nap fényesre cirógatta az utcafronti alsó ablak helyét. Nem tudom miért, de azt hittem ide alig ér majd  közvetlen fény és ma kellemesen csalódtam, bizony lesz napsütés itt is, erre az oldalra is mosolyog majd a napsugár. ♥

2014. március 19. - szupernap

Hűűűűű, de szuper napom volt ma!
Reggel Heni-nél kezdtem az összekupacolt, konyhában kallódó, másoknak remélhetőleg örömet okozó finomságokkal, fűszerekkel. Aztán - mivel ma kreatív alkatrész felderítő napot tartottam - ellátogattam a GyöngyHázba, majd az ébredező, álmoskás és csodálatos lányommal beültünk a Massolit Books and Café-ba. Terveim szerint mindössze egy macchiatót vállaltam volna, de a zserbó látványa elgyengített, és ha nem is olyan, mint az apai nagymamámé, azért remek, házias verziója volt e sütemény csodának. Minden van benne amit imádok: sötét csokoládé, dió, baracklekvár...
Hangulatos kis kuckó, ajánlom szeretettel!

Innen együtt mentünk tovább a Rayher Kreatív Centrumba, majd az Úristen, festek! művészellátóba. Itt már nem tudtam megvárni, mire csábul el az egyre profibban alkotó leányzóm, mert rohannom kellett a fogorvoshoz. Szerencsére, ez már nem volt annyira kínzós dolog a csiszolásokon, fúrásokon és arcüreggyulladáson túl... mégha, értelmesebbet kellett volna előtte ennem, mint a süti, mert így végül csak fél ötkor tudtam ebédelni. Kicsit parás rész volt azért benne, mert a felpróbált korona olyan csodásan rácuppant a kis romos fogamra, hogy alig tudta a fogorvos leszedni, mert ugye fel kellett "véglegesre" ragasztani. Szerencsére kisebb íny-sebek árán ő nyert és most már remekül, fájdalom nélkül tudok rágni a bal oldalon is!

A fogorvos után elvillamosoztam a Ferenc körútig, ahol a szeles, de csodálatos napsütéses időben a Kálvin tér felé sétálva bementem az összes kreatív és gyöngyös boltba (van arra három is), nagyon takarékosan vásárolgatva (csak 165 forintot költöttem összesen és lett három színben filc csíkom, tíz apró ezüst karikám és tíz fülbevalót záró szilikon gumim), felderítve a lehetőségeket, no meg az árakat...
Ezután robogtam a Nyugatihoz, ahol a fogadott lányommal volt talim. Beültünk a La Deliziába és egy-egy finom kávé, no meg változatos kekszcsodák mellett csacsogtunk az elmúlt hetek eseményeiről. A legjobb helyre ültünk (az emeleten, az ablakhoz a kuckós oldalra), az asztalka fiókjában még érdekes levelezést is találtunk. Amikor telipocakkal és Micimackó-szerűen meglehetősen eljöttünk, mi is hagytunk ott egy cetlit... ♥

Innen már a metróhoz siettem (ahol a kezembe nyomtak egy flashmob felhívást, amit még meg kell néznem, mert ez az egyik mániám), mert várt az éhes és fájós hasú kicsi Párom, akivel még egy gyors vásárlásra beugrottunk az Europarkba.
Igaz, fáradtan értem haza, de még tudok járni (mégha "szúrkál" is a lassan gyógyuló lábam, működik!), simán futtattam nyulat és készült vacsi is... Sőt, leültem a géphez, mert mindezt ma szerettem volna leírni, bár képeket csak holnap teszek fel.

Álmok háza - csapó 2

Máris elérkeztünk az első fázis végéhez, készen van az alap!
Most kicsit pihengetés van: fürdés meg napozgatás. ♥ ♥ ♥

Nem tudom miért, de amúgy is imádom a friss beton illatát, most meg aztán főleg bőszen szimatolgattam a levegőben, és igyekeztem szivacsként tartalékolgatni, bár kicsit nehézséget okozott az arcüreggyulladásom és a mai fogászati kezelésem. Szerencsére azért áttört az illat a nyákon!
Párom és a közelben lakó barátunk már a saját telkünk (a héten megjöttek a hivatalos papírok is róla!) hátsó, kissé feldúlt "kertjében" csevegtek bőszen, hogy mit hogy merre... :D :D :D

Még ma este meg is beszéltük a kivitelezővel a következő fázis, azaz az első szint kialakításával kapcsolatos egyedi igényeket és nekünk-fontosságokat, hogy minden úgy haladjon tovább a jövő héten, ahogy szeretnénk, mert kezdődik a második fázis!

Álmok háza - csapó 1

Itt a tavasz, eljött a március és megkezdődött az építkezés! Ez az első hét. Még csak kedd van, de már kiásták az alapot és ha minden igaz még a héten belekerül a beton is. Amikor megtudtam, hogy tényleg (de tényleg!) e l k e z d ő d ö t t bezsongtam, muszáj volt odamenni! Persze a páromat se kellett sokáig győzködni, el is gurultunk délután a telekhez és megnéztük...

Hihetetlen az egész, olyan mint egy álom, mintha nem is az én életem lenne! 

A munkások persze mosolyogva nézték, hogy milyen boldogan fotózom a feltúrt, sáros földet. Kezet is ráztunk... hiába szabadkoztak, mit bántam én hogy piszkos a szorgos kezük, mégiscsak ők építik a leendő otthonunkat!

itt lesz a terasz (azt hiszem)

Még naplemente előtt gyorsan körbesétáltunk, a Kedves beszambázott a leendő nappaliba is. Olyan kicsinek tűnt most, ahogy néztük:
itt lesz a konyha, ott a nappali, itt megy majd fel a lépcső, ó ez a terasz...

itt lesz a konyha

Pedig nem lesz kicsi, sőt.
Hű, mekkora csoda! ♥

Álmok háza - csapó 0

Hétvégéhez képest korán keltünk. Kicsi párom néhány hete, szombatonként taiji kard edzésekre jár, de ma előtte még fodrászhoz is sietett, mert ezen a héten ebben az időpontban tudta vállalni e komoly kihívást - mármint a hajának levágását.
Egy másik, akárcsak néhány nappal ezelőtti napon nem lett volna miért vele tartanom, hisz sokszor láttam már az apró, puha, nekem imádnivaló tincseket lehullani a nyíró alatt... és simán tudtam volna még aludni reggel...
De ma, ma már ott volt a lehetőség, hogy vele menjek és a hajvágás után még elguruljunk és megnézzük a reggeli napsütésben a földet, a sarat, a dermedt füvet, a gazt... Azt a helyet, amit megvettünk és ahol majd felépül a közös házunk - azaz egészen pontosan félházunk (mert egy ikerház fele lesz).
Bizony, "házasok" leszünk, egy másik, szószerinti értelemben legalábbis mindenképpen.

Ilyen hát a fű, a föld, a sár itt, a koratavaszi, reggeli napsugarakban ébredező környezetben, ahol ha minden igaz, ősszel már a nappalink lesz.

 

Álmosan, csendben és megilletődötten álltam a még bekerítetlen, zilált és kócos telken, miközben hallgattam az egyfolytában csacsogó, lelkesen mutogató párom és a környék boldogan csivitelő madarait.
Tudtam, valami egészen különleges dolgot élek most át. Igaz, minden pillanat ilyen, egyszeri és megismételhetetlen, de ez valamiért mégis a nagyonmélyrehatolók közé tartozik, legalábbis az én kis apró, homokszemnyi életem részeként, bármi, bárhogyan is lesz később.

Kéz a kézben egy régóta vágyott, de eddig meg nem lépett, sosem tapasztalt és talán csak álmainkban remélt, ismeretlen kalandba vágtunk bele, összekapaszkodva, tele tervekkel és persze aggodalmakkal...

Együtt, egy új otthon megteremtése felé.

Teknősök érkeznek...

Arra gondoltam, leírom a mai napomat, persze nem minden részlettel, mert az lehetetlen, de szeretnék rá emlékezni...
Reggeli után, a kávémat hürbölgetve elkezdtem a főzős blogomat piszkálgatni, mert mostanában megint írok rá és tegnap este észrevettem, hogy mobilon bizony gyatrán néz ki. Ezért szerettem volna keresni egy olyan sablont, ami kezeli a tableten és mobil eszközön való megjelenítést is. Annyira belefeledkeztem ebbe, hogy egészen addig piszmogtam vele, míg teljesen át nem alakítottam.

Anyuci üzenetére eszméltem, szerencsére ma - pont ahogy terveztem - a 71. születése napján megkapta az üdvözlő lapomat. A köszöntést már megtartottuk, de mindenképpen szeretem volna neki pont ezen a napon is örömet okozni és nem csak telefonhívással. Szerencsére sikerült! ♥ Isten éltesse!

Ezután nekiláttam a már hetek óta húzódó, egyre nagyobb szabású projektemnek...

Elővettem a teknőskéimet. Még anno a diók óvatos törésével kezdődött... aztán a héj megfestésével és dekorálásával. Ebből akartam szélkelepet készíteni, de megihlettek és inkább filc teknősöket terveztem a "páncélokhoz". Elég nehéz munka ez a kezemmel, főleg a vékony cérnás dolgok, ezért nagyjából napi egy teknőcönként haladtam...

Bár itt még nem is örökítettem meg, elkészült az alkotó kuckóm, de ma valahogy nem volt jó a fény, ezért az asztalt átvittem az ablakhoz és pont befért a szekreter és a lényes szekrény közé!  Juhúúú, jól jön ez majd még!

A lányok persze gyanakodva néztek... azt hiszem ma kevesebbet aludtak napközben, mint máskor, főleg mert a tabletemről rádiót is hallgattam. A képen is csak Wombi van, mert Lencsi elbújt inkább a házba...

Már a koradélutáni kávémat készítettem be, mire kész volt az összes teki és nekiláttam a halacskák kivágásának és a szemük felvarrásának.
Szerencsére a faágat már napokkal ezelőtt megfestettem...

Arra gondoltam, eszem egy almát. No erre persze rögtön megjelentek azok az érzékeny orrok a rácsnál és érdeklődő nyirpogások is elhangzottak. Nem vagyok szívtelen, adtam a csajoknak és Nyüzsinek is a gyümölcsömből...

Elkészültem az összes halacskával is, úgy hogy mindkét oldalon van szemük, hátha forogni fog ez az izé... Tipródtam mit kéne még rátenni és mégis hogyan applikáljam fel az egészet az ágra. Nem is szólva az egyensúlyról, mert nem lenne szerencsés ha mindenki bezúgna az egyik oldalára...

Kiválogattam színes gyöngyöket, amiket úgy gondolok, illenek majd a lógókra és nekiálltam a fűzésnek. Többször le- és felfűztem mindenfélét, rápróbáltam az ágra. Azt hittem már jó, de mégsem... szóval bizony beesteledett, mire nagyjából megvolt, hogyan fogom én ezt kivitelezni.

Nyüzsi persze nagyjából az egészet átaludta. Őt nem zavarta a zene és a motoszkálásom sem, edzett már. ♥

Mivel már nem is igazán láttam, mire felleltem a 6 mm-es drótot és kialakítottam a technikát, a majd lelógó dolgok felakasztására, úgy döntöttem, inkább holnapra hagyom az egyensúlyozást, mert nem láttam túl jól ebben a fényben.

A frissen sült kenyér illata (közben készítettem ebédet és estére kenyeret) belengte a lakást, én pedig a szoba visszarendezése előtt még ellegeltettem a szemem kicsit a kuckómon és azt hiszem, holnap is így fogom használni, mert jól kézreálltak a szekreterre pakolt dolgok.
Remélem, már a hajrában vagyok ezzel a projekttel és bármi is sül ki belőle, a készítése közben nagyon jól szórakoztam. :)

Halloween - 2013

Kedves barátokhoz voltunk hivatalosak az idei október utolsó napján, és a programot - szabadtéri lévén - szerencsére már koradélutánra szervezték. Bár Magyarországon kevéssé népszerű, jómagam mindig is rajongtam ezért az ünnepért, valószínű az ősi kelta eredet miatt.
Előző nap szinte csak erre készültem, bár akkor még nem tudtam mennyi gyerek lesz, de szerencsére rengeteg múmia nyalókákat készítettem és belevágtam egy komoly, általam kitalált "temető torta" alkotásába is.

Ha esetleg eltévedtünk volna, már a kapubejáratnál kiderült számunkra, jó helyen járunk, itt lesz a buli, mert méretes tökfilkó hányta magából a magokat a kapunál...

Az asztalon bőségesen akadt rémes sütemény, így bátran kihelyeztem magam is a hozott csemegét a társaság nagy örömére...

Annyira boldogságos volt ez a napsütéses, meleg, őszi délután, a nyugodtan áramló Duna, ahogy a gyerekek a parton szaladgáltak és pecáztak, a barátok, amint készítették az ételt, a sok szeretet, ami körülölelte a társaságot.
Szinte ittam magamba a pillanatcseppeket...

A bokrokon mindenfelé szorgos gyerekkezek által készített, apró szellemek himbálóztak...

És itt-ott felbukkant egy-egy pók is a rémisztő hálók között...

 A múmiák gyorsan "párologtak" az asztalról és a vidám iszogatás közben, szépen lassan elkészült az étek is, a bográcsban főtt paprikás krumpli.

Be is falt kicsi és nagy, állat és ember derekasan. Jól esett a meleg étek, mert bizony estére kezdett hűlni a levegő. A pattogó tűznél a gyerekek még pillecukrot is sütöttek. Mikor mind belakmároztak, egyet-kettőt én is készítettem magamnak - most, életemben először. Nekem nagyon ízlett, bár igen tömény ám a megpiruló külső réteg ellenállhatatlanul csábító. ♥

Néztem az édesapjukkal pecázó kisfiúkat és arra gondoltam, milyen gyönyörű nap ez, mennyire jó hogy a részese lehetek...
Voltam már többféle Halloween partin, de valahogy ez most a legkedvesebb a szívemnek, mégha estére olyan hideg is lett, hogy kocogtak a fogaim. Lehet hogy nem csak nekem, mert szép lassan mindannyian felcuccoltunk és hazaindultunk, kissé dideregve, a világító, faragott tökökre még vissza-visszanézve...