Nyiporgásos mesélés

Ma van január utolsó napja, holnap február. Eltelt egy hónap és meg sem nyikkantam. Nem jó ez így, mégiscsak szeretek írni, és bármin is megyek keresztül, nem gubózhatok be.
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥

Tegnap segédkeztem egy nagy boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, nekem több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az "egyszerű" segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy e kedves hölgy huga karácsony előtt egy csodálatos kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. Ugyanis a barátnőm Németországban él (az anyukájával), már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a "normál").
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek.
Örömmel is fogadtak - mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk - semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség... No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. - ó, hát az leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba! ♥
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!

Halloween - 2013

Kedves barátokhoz voltunk hivatalosak az idei október utolsó napján, és a programot - szabadtéri lévén - szerencsére már koradélutánra szervezték. Bár Magyarországon kevéssé népszerű, jómagam mindig is rajongtam ezért az ünnepért, valószínű az ősi kelta eredet miatt.
Előző nap szinte csak erre készültem, bár akkor még nem tudtam mennyi gyerek lesz, de szerencsére rengeteg múmia nyalókákat készítettem és belevágtam egy komoly, általam kitalált "temető torta" alkotásába is.

Ha esetleg eltévedtünk volna, már a kapubejáratnál kiderült számunkra, jó helyen járunk, itt lesz a buli, mert méretes tökfilkó hányta magából a magokat a kapunál...

Az asztalon bőségesen akadt rémes sütemény, így bátran kihelyeztem magam is a hozott csemegét a társaság nagy örömére...

Annyira boldogságos volt ez a napsütéses, meleg, őszi délután, a nyugodtan áramló Duna, ahogy a gyerekek a parton szaladgáltak és pecáztak, a barátok, amint készítették az ételt, a sok szeretet, ami körülölelte a társaságot.
Szinte ittam magamba a pillanatcseppeket...

A bokrokon mindenfelé szorgos gyerekkezek által készített, apró szellemek himbálóztak...

És itt-ott felbukkant egy-egy pók is a rémisztő hálók között...

 A múmiák gyorsan "párologtak" az asztalról és a vidám iszogatás közben, szépen lassan elkészült az étek is, a bográcsban főtt paprikás krumpli.

Be is falt kicsi és nagy, állat és ember derekasan. Jól esett a meleg étek, mert bizony estére kezdett hűlni a levegő. A pattogó tűznél a gyerekek még pillecukrot is sütöttek. Mikor mind belakmároztak, egyet-kettőt én is készítettem magamnak - most, életemben először. Nekem nagyon ízlett, bár igen tömény ám a megpiruló külső réteg ellenállhatatlanul csábító. ♥

Néztem az édesapjukkal pecázó kisfiúkat és arra gondoltam, milyen gyönyörű nap ez, mennyire jó hogy a részese lehetek...
Voltam már többféle Halloween partin, de valahogy ez most a legkedvesebb a szívemnek, mégha estére olyan hideg is lett, hogy kocogtak a fogaim. Lehet hogy nem csak nekem, mert szép lassan mindannyian felcuccoltunk és hazaindultunk, kissé dideregve, a világító, faragott tökökre még vissza-visszanézve...

Lencsi két hete nálunk

Lencsi két hete van már nálunk. Néhány napja történt meg az áttörés, már nem retteg, belesimul a kezünkbe, főleg a pároméba - hiába no, kiscsajszi. Ő kapta az első puszikát is, és az aranyos kis prüntyögő hangokat, ami persze további putyurgatást vált ki belőlünk. A Kedves esténként napi dalt költ a Lencsi-lánynak és énekelget neki. Megzabálom őket. :D

Persze Nyüzsi az első, mindig ő van kint előbb este, kocogunk, rosszalkodik, kergetőzünk, játszunk, simizés van. Etetésnél is mindig ő az első, így egyelőre semmi féltékenységet nem tapasztaltunk.
Amikor ő már lepihen, Lencsivel akkor szoktunk foglalkozni és majd lassan úgy is bemutatjuk őket egymásnak, hogy kint vannak... Csak Lencsi még olyan aprócska, egy kezünkben elfér. ♥
Ma pedig megyünk a barátnőjéért, mert úgy olvastam, hogy társas lények, szeretném ha boldog lenne. Izgulok. Nyáron a kertben futhatna a "konda", akár a nyúl után is. :D

Hol is kezdjem?

Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)...
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.

A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...

Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.

Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...

Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.

Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...

 

Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny... a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥

Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.

Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥

Dallamok és képek

A balatoni posztokban már többször emlegettem Robi bácsit, és egyszer szó esett egy különleges hegedűről is itt a blogon. Idén nyáron volt szerencsénk kicsit többet beszélgetni az említett úr egyik lányával, aki az European Ensemble String Quartet egyik előadója.
Sok mindenről esett szó, többek között előkerült a közösségi oldalak népszerűsége, és az ő zenei világának bemutatása is. Ennek nyomán hallottam meg először az általa vonósnégyesre átírt világslágereket, melyek olykor nem is négy, hanem csak két vagy három hangszeren szólalnak meg.

Ez a különleges zenei világ megérintett, amint felcsendültek az egyedien hangszerelt, ismert dallamok, tiszta libabőr lettem. Amikor kiderült, hogy Edina örömmel fogadna képeket néhány dal bemutatásához, ami felkerülne a YouTube-ra, örömmel ajánlottam fel, hogy szívesen keresek/adok a több ezer általam készített digitális fotó közül. :))))
Mindegyik nótához egy-egy város, utazás képeit válogattam össze, és izgatottan vártam, hogy a klip készítője mit hoz össze az elküldött képkupacból.
Nemrég megkaptam az elkészült műről a linkeket, és bevallom, óriási élmény így is visszanézni az emlékeinket...

Kíváncsiaknak a linkek:
Secrets - One Republic - arrangement by European Ensemble Strings
Love Song - Adele - arrangement by European Ensemble Strings
Thousand Years - Twilight Saga - arrangement by European Ensemble Strings

 

Köszönöm a lehetőséget!

Közösségi katyvasz

magra lelt galambok

Hú, jó rég nem írtam megint. Dehiszen a munkahelyemen voltam szinte csak gép előtt, annyira megviselt az elmúlt félév gyógyszeres kezelése, hogy egyre kevesebbet ültem le a számítógép elé... Ha időm és energiám engedte, inkább más közösségi lehetőségekkel foglalkoztam, mert érdekel-érdekelt, de valahogy a webes naplóra nem maradt sem kedvem, sem időm (nincs kedvem a világba nyifogni). Azt hiszem el is apróztam magam - talán jobban is teszik azok, akik mindent egy helyre írnak, nem próbálnak több oldalt létrehozni, mint például én, aki külön tartja a főzőcskézős oldalát (Sufonesza), a vidám képecskéset (Mosolycsaló) és az írósat (Porszemek), az egyéb, említésre talán nem is méltóaktól eltekintve.
Kipróbáltam a Tumblr-t (erről anno írtam is, itt), de most már inkább csak közvetve "nézek be" ide, mert az okos-telefonos alkalmazása nem túl komfortos, gép elé pedig mint mondtam ritkán ülök.
A Twitter-t még aktívan nem használom, pedig jóval előbb létrehoztam az elérhetőséget, csak valahogy nem találtuk még meg a közös nevezőt. Most hogy az új telefonomon egyre többet prüttyögök ilyesmivel is, nézegetem, szokom. Számomra különös, hogy ekkora sikere van (itt vagyok), még. Érdekes, a viszonylag minimál posztjaim ellenére van, aki követ engem...
Gondolom az Instagram linkek hatása. No, az Instagram az, amit imádok, mind Android-os, mind iPhone-os felületen! (Kár, hogy weben ez nem szerkeszthető, könnyebb lenne tag-gelni, javítani, amit elütök, de segond.) Itt sok, érdekes embert követek, és egyre többen követnek engem is.
Többen megkérdezték, mit szeretek ebben... Számomra nagyon érdekes. Direkt sokféle felhasználó képeit figyelem, van akit a hasonló érdeklődés miatt (természet, kézművesség, fotózás, nyúltartás stb.), mást pont mert nagyon eltérő az élethelyzete, életének a helyszíne, a korosztálya, vagy csak mert az eddig feltett képei lenyűgöznek, vagy esetleg mert ő kíváncsi volt rám, és én is kíváncsi lettem rá. Ez izgalmas kaland, napi szinten művelem, kedvenc!
Szintén nagyon rákattantam a Pinterest-re, ahova rendezetten, képekkel gyűjthetem kedvenc képeimet, linkjeimet, vagy témáimat, olyan dolgokat, amik valamiért fontosak nekem, ötletesek, szeretnék velük később foglalkozni (kézműves ötlet, recept stb.), vagy egyszerűen csak inspirálnak (ide mazsolázok). A Pinterest az az oldal, ahol napokra el tudnék veszni...

Mindezek mellett még számos oldalt tervezek górcső alá venni, de ezek még őszig kénytelenek lesznek várni (Badoo, Xanga, yfrog stb.). Érdekelnek önmagukban és azért is, hogy miért és ki kattan rájuk, hogyan hatnak rám, az internetes közösségekben melyik sikeres és melyik nem, no és persze vajon miért van így.
Rendszerese olvasok is erről a témáról neten (pl. itt: Social Media Examiner) és ha van cikk, akkor persze a nyomtatott sajtóban is. Számomra a legtöbb eszmefuttatás inkább tűnik gondolatébresztő esszének. Szerintem a szerzők és szakemberek többsége még figyel, analizál, trendeket határoz meg, a "megfejtéssel" senki nem rendelkezik.

Búcsú

Az imént csörgött a telefon. Hajnalban történt.
Megint egy baráttal kevesebb... egy jó emberrel kevesebb.
Önző vagyok. Fáj, hogy nem mondja nekem többet: "Életkém", sem a páromnak, hogy "Tesókám", és nem kérdi 'itt van-e a Dúshajú barátom?'.
Hiányozni fogsz Fanyűvő, drága hegyomlásnyi barátom.
Hosszabb életet érdemeltél volna...
Nyugodj békében. Öleljen a Csend.
Lépdelj óvatosan az ezüst ösvényen!