Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én - hála az elektromos ágymelegítőnek - az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót...
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk...

 

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni - palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező "buli zónában" és a Jókai parkban...

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

Ma van Föld napja ♥

kép forrása: www.earthday.org

Valójában minden nap a Föld napja. ♥

Húsvét hétfő - 2013

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tegnap hazavittük Egerbe a párom fiát és ex-anyósát, majd utána kicsit sétáltunk az esős Egerben. Megkívántam a krémest, így elmentünk a Sárvári cukrászdába. Pont olyan finom volt, mint amire emlékeztem!
Korán ideértünk, ezért elmentünk kicsit sétálni is. Jó volt az esőtől áztatott kövek illata, nekem tetszett, hogy kevesen vannak, szépek voltak a színek a nedvesség miatt, és csiklandós volt ahogy rám hullotak a hűvös cseppek.  El is áztunk persze, ezért egy forró levesre beültünk a Várkert étterembe és csak ezután mentünk el Anyuciékhoz, Nagyfügedre... a képen égethető gyurmából készült nyuszik vannak, nagyjából 22 éve alkottam őket Anyunak, aki azóta is őrzi a színes, füles csapatot. ♥

Csodás napot mindenkinek!

 (\-/)
(=‘.’=)
(“)_(”)

Kao

Megláttam őt a Hortobágyi Madárpark Facebook oldal-án, és beleszerettem ebbe az ázott kuvikba. Annyira aranyos, szép, de persze főleg a tekintete ragadott meg!
Örökbefogadásával örülök, hogy segíthetem a Madárkórház munkáját, akik évente több mint száz madarat juttatnak vissza a természetbe...
Bemutatom tehát új családtagunkat, akinek a Kao nevet adtam. Tavasszal remélem meglátogatjuk őt, és persze a náluk felcseperedett vaddisznót, Pocakot is.

Közösségi katyvasz

magra lelt galambok

Hú, jó rég nem írtam megint. Dehiszen a munkahelyemen voltam szinte csak gép előtt, annyira megviselt az elmúlt félév gyógyszeres kezelése, hogy egyre kevesebbet ültem le a számítógép elé... Ha időm és energiám engedte, inkább más közösségi lehetőségekkel foglalkoztam, mert érdekel-érdekelt, de valahogy a webes naplóra nem maradt sem kedvem, sem időm (nincs kedvem a világba nyifogni). Azt hiszem el is apróztam magam - talán jobban is teszik azok, akik mindent egy helyre írnak, nem próbálnak több oldalt létrehozni, mint például én, aki külön tartja a főzőcskézős oldalát (Sufonesza), a vidám képecskéset (Mosolycsaló) és az írósat (Porszemek), az egyéb, említésre talán nem is méltóaktól eltekintve.
Kipróbáltam a Tumblr-t (erről anno írtam is, itt), de most már inkább csak közvetve "nézek be" ide, mert az okos-telefonos alkalmazása nem túl komfortos, gép elé pedig mint mondtam ritkán ülök.
A Twitter-t még aktívan nem használom, pedig jóval előbb létrehoztam az elérhetőséget, csak valahogy nem találtuk még meg a közös nevezőt. Most hogy az új telefonomon egyre többet prüttyögök ilyesmivel is, nézegetem, szokom. Számomra különös, hogy ekkora sikere van (itt vagyok), még. Érdekes, a viszonylag minimál posztjaim ellenére van, aki követ engem...
Gondolom az Instagram linkek hatása. No, az Instagram az, amit imádok, mind Android-os, mind iPhone-os felületen! (Kár, hogy weben ez nem szerkeszthető, könnyebb lenne tag-gelni, javítani, amit elütök, de segond.) Itt sok, érdekes embert követek, és egyre többen követnek engem is.
Többen megkérdezték, mit szeretek ebben... Számomra nagyon érdekes. Direkt sokféle felhasználó képeit figyelem, van akit a hasonló érdeklődés miatt (természet, kézművesség, fotózás, nyúltartás stb.), mást pont mert nagyon eltérő az élethelyzete, életének a helyszíne, a korosztálya, vagy csak mert az eddig feltett képei lenyűgöznek, vagy esetleg mert ő kíváncsi volt rám, és én is kíváncsi lettem rá. Ez izgalmas kaland, napi szinten művelem, kedvenc!
Szintén nagyon rákattantam a Pinterest-re, ahova rendezetten, képekkel gyűjthetem kedvenc képeimet, linkjeimet, vagy témáimat, olyan dolgokat, amik valamiért fontosak nekem, ötletesek, szeretnék velük később foglalkozni (kézműves ötlet, recept stb.), vagy egyszerűen csak inspirálnak (ide mazsolázok). A Pinterest az az oldal, ahol napokra el tudnék veszni...

Mindezek mellett még számos oldalt tervezek górcső alá venni, de ezek még őszig kénytelenek lesznek várni (Badoo, Xanga, yfrog stb.). Érdekelnek önmagukban és azért is, hogy miért és ki kattan rájuk, hogyan hatnak rám, az internetes közösségekben melyik sikeres és melyik nem, no és persze vajon miért van így.
Rendszerese olvasok is erről a témáról neten (pl. itt: Social Media Examiner) és ha van cikk, akkor persze a nyomtatott sajtóban is. Számomra a legtöbb eszmefuttatás inkább tűnik gondolatébresztő esszének. Szerintem a szerzők és szakemberek többsége még figyel, analizál, trendeket határoz meg, a "megfejtéssel" senki nem rendelkezik.

Közelgés és diagnózis

Még 2 nap (ha a mai ér), és itt Karácsony. Aú! ...
Rájöttem, legkönnyebb Anyunak, a Lányomnak és a Nyúlnak ajándékot venni, hihi.

Ja és közben lett, azaz van diagnózisom, aminek örülünk és nem örülünk is.
Egyelőre úgy tűnik nincs autoimmun betegségem (Hurrá!), de valami bent (értsd bennem) lakó úgy döntött, tök jó ötlet ráhúzódni az izületeimre, és ha már arra járt, "megrágcsálta" (erózionálta) a csontjaimat is itt-ott.
Na, például ezért fájnak annyira mocsokul, a sokizületi gyulladás mellett ez még úgy rátesz egy lapátkával.
Most antibiotikum bombázzák a nem baktérium, nem vírus, hanem közteméretű valamit (kórokozó). Majd elalszom ettől a gyógyszeres lórúgástól, és a fájdalom egyelőre nem enyhül.
Ezt követően (minimum 3 hét antibiotikum szőnyegbombázás lesz) elvileg, amit lehet majd rehabilitálnak.
Mondjuk a professzor elmondása szerint az erozionált csontokat pont nem lehet. Ezt megnyertem. Kivájtak, mint víz a követ. Akár szép is lehetek ott bent. Kár, hogy fáj.

Jóóóóó volt!

Voltam pihenni... :D A három napos céges utazás szuper volt - csodaszép hely, naccerű hangulat, sok játék, rengeteg nevetés, éjszakai fürdőzés, különlegesen finom ételek - élmény hátán élmény.

Kisvakond, Rabbid és Hannibál + a potion

Mindent leírni nagggyon hosszú lenne, de eszméletlen jó volt, mert...
- egymásra talált Kisvakond, Rabbid és Hannibál (Meg a Csokornyakkendős Gyilkos!)
- szimuláltunk katasztrófásat a sífelvonóban (És túléltük!)
- nem mentem fel a kilátóba Semmeringben (Így nem fújt el a szél.)
- puncsot és forralt bort ittunk a hüttében (Nem én borítottam ki! :D Viszont le- azaz feltöröltem.)
- péntek este a hidegben forró fürdőt vettem a szabadban (Nem fáztam meg!)
- tanítottak a fotózás rejtelmeire és voltunk is gyakorolni (Néhány információt rezisztáltam - nem fért a fejembe, na. :D)
- megtanultam Bang!-ezni, és voltam sokszor bandita (Játszottunk Citadels-t is, de az nem akkora élmény, még.)
- annyit nevettem, hogy fájt a hasamban a nevető izom (Tudom, elvileg nem ott van.)
- olvastam is (Igaz, nemegész egy oldalt... az úúúgy voooolt...)
- csodálatos kajákat kaptunk, koraszülöttekhez igazított időzítéssel (Mégsem pukkadtunk ki!)
- túléltem a füstös esti bulit is (Ez annyira mondjuk annyira nem volt jó. Még mindig utálom a bagófüstöt!)
- nagycsaládos lettem :D (Hirtelen felindulásból lett még három örökbe fogadott gyermekem, egy másfél petéjű ikerpár és egy mégegy kislány.)
- elkezdtük írni Hannibál eposzát Jufival, a titkos testvérségből kiderült lányommal (Lassan haladunk, egyre több részlet kerül elő Hannibál bűnös múltjából.)
- ...
- épségben, örömben és boldogságban hazaértem, ahol várt a csimp-párom (Meglepetésekkel! Pedig ő nem is olyan!)

- ja, és buszfelelős is voltam (Megtudtam csomó kolléga ovis jelét - ez fontos! ^^)

A napszám most így áll:
még 5 nap és itt a Karácsony (Húha!), ebből még 2 munkanap, 1 orvosos (a holnap) és mind nemtudomhogyleszkarácsony-os.

Őszt ölelő

Lent voltunk.Csak két nap.
Kincs minden pillanat.

Napsugaras ősz, aranyló fényében búcsúztunk, lassan, lustán, édes szomorúan, tengerkék Balaton, madaraktól zsivajos nádas mellett, fáradtan omló, ezerszínbe öltözött levelek illatával.

Megyünk majd még, füvet ültetni, madárodút kihelyezni, de aludni valószínűleg már nem.

Úgy kortyoltam a ma még nyitva lévő Aranytölcsér fagyizó capuccinóját, mintha az utolsó lenne.
Hisz az is volt! ...ma, ebben a szezonban, ezen a "nyáron".
Nyáron?! De hisz már itt az október!
Bánatra nincs ok, ez a kedvenc hónapom. Ősz lett.
Ezek a nyárbúcsúztatók mégiscsak, olyan másmilyen napok.
Szépen fájósak.

Dédelgetem az elmúlt pillanataimat.
Csak picit.
Szerintem ér.

Zoo Veszprém - 2011

Vártam ezt a hétvégét, mert tényleg pihenősre terveztük - semmi dolgozás, tanulás, nagyon kell a pihenés most - gondoltuk. Nagyjából sikerült is a kikapcsolódásra fókuszálni, például ennek jegyében mentünk el a veszprémi állatkertbe szombaton.
Rengeteg változás történt 2008 augusztusa óta, az akkor megkezdett építkezések megvalósultak, sok új állat számára készült színvonalas kifutó. Emellett a látogatók is sokkal komfortosabban élvezhetik a jórészt árnyas, jó levegőjű völgyben elhelyezkedő terület örömeit - hiszen sok pihenőt, játszóteret is találtunk, ahol a kisemberek boldogan játszadoztak, míg a szülők kicsit megpihenhettek. Szezonban gondolom még több étel-ital fogyasztási lehetőség van, de azért most is volt kultúrált, megfizethető büfé, kürtöskalácsos, fagyizó stb.
Az állatoknak vásárolható Zoo csemege (400 Ft / csomag), amit számomra meglepően lelkesen fogyasztanak, főleg a patások és rágcsálók.
Sokat gondolkodtam, melyik képet tegyem ki erről a napról, végül a délutáni fürdőzése után sütkérező vízidisznót (kapibara) választottam, mert annyira vicces, szeretnivaló keveréke az általunk imádott állatoknak (a párom ugye malac rajongó, jómagam pedig nyúl imádó lennék). A hangjuk nagyon érdekes, ha a látvány nélkül hallanám, soha nem számítanék egy ilyen állatra. :)
Sajnos, itt nem lehetett őket simogatni, pedig van olyan állatkert ahol igen: video, sőt háziállatként is előfordulnak.
Ajánlom a veszprémi állatkert meglátogatását kicsikkel és "csak nagyoknak" is!


A közeli patakparton, a Népmesék játszótér-en további kikapcsolódási lehetőséget találhatnak a kisgyerekes szülők, így a város meglátogatása egész napos, kellemes programot kínál a természetben.

A mese folytatása - kettecskén

Folytatva a mesét, nekünk még csak ezután kezdődött az igazi varázslat. Mondjuk mire eljött az alkony, a városi zsibongás, zaj és feszültség egyszerűen kimosódott belőlem, így készen is álltam annak befogadására.
Mivel a pincében megbeszéltük a borászmesterrel, hogy visszamegyünk vacsorára (bár fogalmunk sem volt mi készül majd), csak meg kellett keresnünk a néhány száz méterre lévő szálláshelyet, amit a párommal előzetesen nagy gonddal választottunk ki, és már alig vártam, hogy lássam, vajon tényleg olyan kis romantikus fészek lesz-e, mint azt Catherine a honlapján (Catherine's Cottages) ígérte.

Olyan volt. Sőt! A fatüzelésű kályhának köszönhetően illatosan meleg hely várt minket, két kedves emberrel, akik mindent megmutattak, majd diszkréten távoztak. Szinte olvadoztam, szószerint is, mert eddigre már majd megfagytam, és az apró szállás megannyi csodájától is. Olyan érzés volt, mintha valaki befogadott volna az otthonába.
Az aprólékosan berendezett házikó egyszerűen tökéletes.



Néhány órát pihegtünk itt és a finom melegben már majdnem elaludtunk, mire indultunk a vacsorára, amit a Sáfrán család pincéjében költöttünk el.
A hosszúra nyúlt estében elfogyasztottuk a kézműves kerámiatálban készült étkeket, finomakat boroztunk, helyi pálinkát kortyoltunk, még táncot is láthattunk, egyszerűen fantasztikus élmény volt, amit kiegészített az az angol pár is, akik szintén Cathrine egyik házából jöttek át vacsorázni, és magyarul tanulni vágyva, sajátos beszélgetésbe elegyedtek velünk és a családdal.



A szokatlanul sok bornak és éteknek hatására nyugtalanul aludtam, de néhány napig még próbálgatnám, hátha megy jobban is...
Csodás volt a házikóban felébredni, a nappali fényben is felfedezni a rejtett zugokat
Milyen fantasztikus lehet itt nyáron, amikor virágoznak a levendulák!
A pattogó tűz mellett illatos teát készítettem és ha nem is a hamuban, de átsütöttem az előző napról maradt pogácsákat.
Lassan, lustán, teát kortyolgatva, beszélgetve telt a reggel.
Alig másfél napra mentünk el, mégis úgy éreztem, átmos ez az élmény, újra helyreteszi bennem a dolgokat. Jajj, de kellett már ez!
Sajnos nem jött el a napsütés, így a hidegben másztunk fel az oromra, hogy megtekintsük a tájat a csókakői vár falai közül. A civitelő cinkesereg csodálkozva meg is nézett minket, majd dolgára sietve tovarebbent.

Köszönöm ezt a hétvégét!

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt sok sok ember, mégha minden tudjuk relatív is, de akkor is sok, na - aki ugyanolyan kis dobozka alakú autót választott egyszer, valamiért kedves járművének...
Ezek az emberek az internet kusza hálóján megismerkedtek, összebarátkoztak, és néhányan már a fizikai létben is találkozgattak. Aztán elkezdtek szervezkedni, és egyre többen rendszeresen összejárni, pontosabban inkább kiszemelt helyekre együtt elmenni és magukat jól érezni!
Hogy hogynem, az is megtörtént, hogy kitalálták, ők bizony 2011 februárjának második szombatján együtt fognak sült kolbászt enni. No de, nem is elégedtek meg ennyivel, mert a Sors úgy hozta, lehetne ez akár egy falugazdaságban elkövetett, disznóölés utáni pecsenye és kolbászevés is, helyi borkóstolással meg örömködéssel.
Így legyen! - döntötték el a társaság lelkes tagjai. És így is lett.



Szombat reggel a vidám társaság összegyűlt az orondpusztai gazdaságban és az erős, hideg szél ellenére felfedezte annak kincseit, miközben már zajlott a disznó feldolgozása. A vállalkozó kedvűek hólánc felhelyezési versenyben vehettek részt, míg mások inkább az állatok csodálásával voltak elfoglalva. Történetünk íróját és párját persze a malacok kötötték le, hogyan is lehetett volna ellenállni ezeknek a kéthetes, csíkoshátú csöppségeknek?!




Amikor elkészült az illatos pecsenye, sütésre készen várt a sok-sok kolbász és az elfogyasztott házi pogácsák, valamint lélekmelengetők ellenére már jól kihűlt mindenki, a pirosarcú társaság, a gazda vezetésével konvojban átgurult a pincéhez, ahol fűtött helységben, terített asztalok mellett jól belakmározott.
Innen a vállakozókedvűek (és még nem elég piros orrúak) borkóstolóra indultak, és bár megálltak a fazekas lány portékáit megcsodálni, végzetüket követve a Sáfrán pincében kötöttek ki, ahol aztán bőven volt mit kortyolgatni...
Így aztán mire tillárom haj visszaértek a többiekhez, ők már nem igazán voltak ott, mert huss hazamentek. Így aztán ők is felkapták a kikészített elemózsiájukat és illa berek, nádak, erek... meglehetősen hazamentek.

Februári tervek

Készülünk a WagonR+ Fan Club februári, disznótorral egybekötött farsangi találkozójára. Nem is maga a pecsenye és kolbászsütés a legvonzóbb benne, hanem a társaság, akikkel évről évre találunk okot a kupacba gyűlésre (pedig már vannak, akik nem is wagonnal érkeznek...).
Kíváncsi leszek erre a bulira is, eszméletlen jó helyre megyünk, az orondpusztai Vécsei farmra. Ha minden igaz lesz nyuszi, sőt malac simogatásra is lehetőség!

Életem párja valami eszméletlenül romantikus és kedves szállást talált nekünk, remélem a foglalásunk sikeres lesz, és tényleg itt lehetünk egy napot - sőt talán vissza is megyünk majd hosszabb időre!
Catherine Dickens "fészek" név fantázia név alatt futó, apró vidéki házikója igazán varázslatosnak, valóban kuckós kis fészeknek tűnik...

Blog Action Day 2010 - Water

Eddig nem is tudtam, hogy a születésnapom egybe esik a Blog Action Day napjával, melyen a világ minél több bloggere ír, azonos témáról. Idén ez a téma a víz.
A poszt természetesen szabad témájú, és én így is kezelem. Számomra a víz leginkább őselem, így bár írhatnék százalékokról, különleges értékeiről, összetevőiről, hiányának súlyáról, földünk szomorú helyzetéről.
Nem teszem.

Szeretem ezt az elemet, könnyű a kötődés, hiszen már magzat koromban ringtam benne. Otthonos.
Ha szomorú vagyok, könnyen feloldódom zuhanyozás közben, ahogy peregnek rajtam a cseppek, olykor keveredve könnyeimmel.
Ha boldog vagyok, szeretek a tóban állva, az alkonyban nyugodni térő nap felé fordulva, vele együtt létezni.
Ha hiányzik valaki, a szabad vizet simítva könnyebben gondolok rá, és könnyebbül meg a szívem.
Szeretek, szeretnék a tenger, az óceán partján csak ülni, és hosszan nézni, hallgatni a hullámokat, figyelni azok mozgását.
Éppenígy kedvelem a játékos patakokat nézni hosszan, figyelni a tiszta víz medrében lassan simuló köveket.
Kedvelem a hajnali harmatot, az őszi esték ködjét, és szeretem az esőt, ahogy rámhull, csiklandoz, eláztat, belep...

(Pi)cinke

Írtam ma délután, hogy igyekeztem a fenyőn szökdécselő, valamivel "nagy munkában lévő" cinkéket elcsípni a fényképezőgéppel.
Sikerült néhány egész jó képet is készíteni, a sok elsuhanó madár-utózönge mellett. A második fotót különösen megkedveltem, helyes ez az apró madár a borzas combikkal és popóval.
Holnap még próbálom közelebbről is lencsevégre kapni a kis civitelőt...

Jeges csoda az ablakon

Vacogós napokat élünk. Ma reggel ilyen volt az autó üvege, amikor lementünk a parkolóba. Biztos didereg szegény éjjel, de szép csodák nőnek rajta, az biztos.
Megdöbbentem, mennyire látszanak az előző napi tisztítás sávjai, melyek láthatatlanok voltak nappal. Milyen sok nyomot hagyhatunk máshol is, a tudtunk nélkül! Érdekes gondolat, forgatni való...

Hold és fellegek

Tegnap láttam az egyik legszebb holdas éjt. Olyan volt, mintha egy másik világban lennék, megint éreztem milyen apró vagyok, és mennyi mindent nem tudok.
Vágyom, hogy ennek az éjnek itt nyoma maradjon, ezért felteszek két képet, amit az este fotóztam, mégha nem is adja tökéletesen vissza az élményt, de legalább közelíti... (érdemes kinagyítani)

Nyaff

Ismét itt a hétvége, és mi a nyaralóban lébecolunk. Már igazi hiányom volt, mert múlt héten nem jöttünk le, otthon is készülődni kellett a jövő heti nagy útra és gondoltam, inkább amikor nem jó időt jósolnak, maradok Pesten.
Valahogy most nem vagyok jól, fáj mindenem, a torkomban ismeretlen nyálka lakik, prüszkölök, ráz a hideg (hőemelkedésem van), fáj a fejem. Sokat aludnék, de hajnalban nem tudok, mert a nádast ellepték a sosem látott mennyiségben összegyűlt, és hangosan csivitelő madarak... A reggeli nyomozásom szerint seregélyek, de még nem vagyok benne biztos, mert a talált képeken a madár pettyesnek tűnik, én meg nem láttam csak a barna és fekete rajzolatot. Majd ma megnézem őket szemüvegben.
Eszméletlen hangosan csivitelnek, mintha veszekednének, olykor kergetik is egymást a levegőben, próbálva a másik fejére koppintani - olyan az egész mintha valami territórium háború zajlana itt több sereg között. Biztos én vagyok érzékeny, de nem tudok tőle most aludni.
Tegnap voltunk idén először a vízben. Csodás! 25 fokos, tiszta, idén hínár sem volt, amerre mentünk és az erős szél miatt erősen hullámzott. Álltam is benne percekig, lehúnyt szemmel a nap felé fordulva élveztem, ahogy lökdös a tó, miközben átölel a nap meleg fénye.

Vihar előtti bűvölet

Alig aludtam a múlt hétvégén pénteken, mert olyan vihar volt, hogy úgy éreztem, a természet ereje bizony belekapaszkodik a házikónkba, nem ereszti, kitépi és elrepíti, mint az Óz, a nagy varázslóban, aztán még a végén valami boszorkányra esünk mi is...

Persze a házikó maradt, de nekem bizony az álmot kifújta a szememből a szél, a takaró alatt vacogva aggódtam, mint egy kisgyerek.
Másnap is baljós fellegek gyülekeztek alkonyatkor, ahogy kinéztem az ablakon - mert a hideg miatt behúzódtunk a házba - megláttam milyen rózsaszín-narancsos fény uralja az eget. Nosza kaptam a gépet, felöltöztem, és sipirceltem ki a nádashoz fotózni! Csodás képeket sikerült készítenem, kettőt fel is tettem a Flickr-re a Balaton - 2009 szettembe.

Nyünyük

Hetek óta tart már, hogy a balatoni estéinket megkeserítik az általam nyünyüknek keresztelt árvaszúnyogok. Nem bántanak ők ugyan senkit, de annyian vannak, hogy például a fűben átsétálva nem érdemes beszélgetni, hacsak nem akar valaki néhányat közülük elfogyasztani. A fák alatt megállva pedig valami elképesztő erősségű zümmögés hallatszik, mert a nyünyü felhő éppen ott telepedett le. Számuk egyelőre nem csappan, pedig közeleg a balatoni nyár...
Tegnap este elmentünk Siófokra, a Balatoni Szezonnyitó Fesztiválra és az esti Első emelet koncerten akkora nyünyü raj lepte el a színpadot és az olykor megvilágított nézőket, hogy tisztelettel adóztam a zenekar tagjainak, mert végigjátszották a koncertet (és a ráadást is), néha utalva csak a zavaró, többezres szúnyog seregre. A nézők egy része már kevésbé volt toleráns és csapkodva, haját sepregetve elhagyta a kikötőt...
Évek óta járunk ide, még sosem láttam ennyi árvaszúnyogot a part közelében.
A sulinet leírása szerint: "Az árvaszúnyogok rövidre szabott életük folyamán nem táplálkoznak, vért pedig végképp nem szívnak, ezért csípésüktõl nem kell tartanunk." Ám ők is beismerik, zavaró a hatalmas rajokban mozgó rovar sereg...
No igen. Ez éppen elég. Hiszen emiatt nem szívesen sétálunk este, és ha mégis kimerészkedünk, kicsit egy katasztrófa film főpróbáján (csapó1) érzem magam az egyre erősödő zünnyögésben, aggódva tekintve fel, mikor lendülnek mozgásba a hatalmas felhőkben rajzó nyünyük...

A fantasztikus fotó amit beillesztettem ide Seerdani képe.

Harmadik éjszaka

Érdemes volt maradni még egy éjszakát, mégha reggel 6-kor is kell ébredni holnap...
Hosszú, másfél órás sétára mentünk ma este, több helyen megnéztük a vizet és szinte haraptuk a jó levegőt, minek aromáját hol a hűs tó, máskor akácfák virágától terhes édes illat határozta meg.
Vasárnap napnyugtakor már kevesen vannak erre, emberi zajtól csendesek az utcák, ám annál lelkesebben neszez a természet; a vízben sikló úszik tova, a nádasban madarak és békák kara harsog, a kertek alatt süni motoz...