Vettünk egy nagy levegőt

Nyaralni voltunk, tillárom hajj! :) Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is...

Igaz, idén "csak" egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem - szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal - ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk...

És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés...

No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben...

Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét - vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk...
No, de erről majd külön írok, hamarosan.

Folk fesztivál - készülődés

Közeledik a IV. Siófolk Fesztivál időpontja, amit a ma kezdődő, Bor-Kikötő "felvezető rendezvény" előz meg. Még egyikhez sem volt szerencsém... no majd idén, remélem.
Ma reggel úgyis Siófokon jártam (postára mentem, reggeliztem, ragasztót szereztem stb.), ezért kinéztem a kikötőbe. Javában építették a pavilonokat, ahogy láttam, lesz étel-ital bőven...
Remélem a folk rendezvény alatt valóban magyar népi vásár lesz!
Jó lenne igényes, hazai termékeket látni, és akár még az egyik kézműves foglalkozásra is "beneveznék".

A programok közül leginkább az első esti "Arany és kék szavakkal - Herczku Ágnes előadása" érdekel.

A mese folytatása - kettecskén

Folytatva a mesét, nekünk még csak ezután kezdődött az igazi varázslat. Mondjuk mire eljött az alkony, a városi zsibongás, zaj és feszültség egyszerűen kimosódott belőlem, így készen is álltam annak befogadására.
Mivel a pincében megbeszéltük a borászmesterrel, hogy visszamegyünk vacsorára (bár fogalmunk sem volt mi készül majd), csak meg kellett keresnünk a néhány száz méterre lévő szálláshelyet, amit a párommal előzetesen nagy gonddal választottunk ki, és már alig vártam, hogy lássam, vajon tényleg olyan kis romantikus fészek lesz-e, mint azt Catherine a honlapján (Catherine's Cottages) ígérte.

Olyan volt. Sőt! A fatüzelésű kályhának köszönhetően illatosan meleg hely várt minket, két kedves emberrel, akik mindent megmutattak, majd diszkréten távoztak. Szinte olvadoztam, szószerint is, mert eddigre már majd megfagytam, és az apró szállás megannyi csodájától is. Olyan érzés volt, mintha valaki befogadott volna az otthonába.
Az aprólékosan berendezett házikó egyszerűen tökéletes.



Néhány órát pihegtünk itt és a finom melegben már majdnem elaludtunk, mire indultunk a vacsorára, amit a Sáfrán család pincéjében költöttünk el.
A hosszúra nyúlt estében elfogyasztottuk a kézműves kerámiatálban készült étkeket, finomakat boroztunk, helyi pálinkát kortyoltunk, még táncot is láthattunk, egyszerűen fantasztikus élmény volt, amit kiegészített az az angol pár is, akik szintén Cathrine egyik házából jöttek át vacsorázni, és magyarul tanulni vágyva, sajátos beszélgetésbe elegyedtek velünk és a családdal.



A szokatlanul sok bornak és éteknek hatására nyugtalanul aludtam, de néhány napig még próbálgatnám, hátha megy jobban is...
Csodás volt a házikóban felébredni, a nappali fényben is felfedezni a rejtett zugokat
Milyen fantasztikus lehet itt nyáron, amikor virágoznak a levendulák!
A pattogó tűz mellett illatos teát készítettem és ha nem is a hamuban, de átsütöttem az előző napról maradt pogácsákat.
Lassan, lustán, teát kortyolgatva, beszélgetve telt a reggel.
Alig másfél napra mentünk el, mégis úgy éreztem, átmos ez az élmény, újra helyreteszi bennem a dolgokat. Jajj, de kellett már ez!
Sajnos nem jött el a napsütés, így a hidegben másztunk fel az oromra, hogy megtekintsük a tájat a csókakői vár falai közül. A civitelő cinkesereg csodálkozva meg is nézett minket, majd dolgára sietve tovarebbent.

Köszönöm ezt a hétvégét!

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt sok sok ember, mégha minden tudjuk relatív is, de akkor is sok, na - aki ugyanolyan kis dobozka alakú autót választott egyszer, valamiért kedves járművének...
Ezek az emberek az internet kusza hálóján megismerkedtek, összebarátkoztak, és néhányan már a fizikai létben is találkozgattak. Aztán elkezdtek szervezkedni, és egyre többen rendszeresen összejárni, pontosabban inkább kiszemelt helyekre együtt elmenni és magukat jól érezni!
Hogy hogynem, az is megtörtént, hogy kitalálták, ők bizony 2011 februárjának második szombatján együtt fognak sült kolbászt enni. No de, nem is elégedtek meg ennyivel, mert a Sors úgy hozta, lehetne ez akár egy falugazdaságban elkövetett, disznóölés utáni pecsenye és kolbászevés is, helyi borkóstolással meg örömködéssel.
Így legyen! - döntötték el a társaság lelkes tagjai. És így is lett.



Szombat reggel a vidám társaság összegyűlt az orondpusztai gazdaságban és az erős, hideg szél ellenére felfedezte annak kincseit, miközben már zajlott a disznó feldolgozása. A vállalkozó kedvűek hólánc felhelyezési versenyben vehettek részt, míg mások inkább az állatok csodálásával voltak elfoglalva. Történetünk íróját és párját persze a malacok kötötték le, hogyan is lehetett volna ellenállni ezeknek a kéthetes, csíkoshátú csöppségeknek?!




Amikor elkészült az illatos pecsenye, sütésre készen várt a sok-sok kolbász és az elfogyasztott házi pogácsák, valamint lélekmelengetők ellenére már jól kihűlt mindenki, a pirosarcú társaság, a gazda vezetésével konvojban átgurult a pincéhez, ahol fűtött helységben, terített asztalok mellett jól belakmározott.
Innen a vállakozókedvűek (és még nem elég piros orrúak) borkóstolóra indultak, és bár megálltak a fazekas lány portékáit megcsodálni, végzetüket követve a Sáfrán pincében kötöttek ki, ahol aztán bőven volt mit kortyolgatni...
Így aztán mire tillárom haj visszaértek a többiekhez, ők már nem igazán voltak ott, mert huss hazamentek. Így aztán ők is felkapták a kikészített elemózsiájukat és illa berek, nádak, erek... meglehetősen hazamentek.

Mindenféle

Fáradt vagyok, írni is. Csak bután nézek ki a fejemből és közben molyolok Azerothban a hálaadásnapi küldetéseken - főzöcskézek, most éppen ott is.
Közben reng a föld... Holnapután lehet összeomlik az a virtuális világ, amiben annyi időt töltöttem - jön a kataklizma. Érdeklődve és kicsit aggódva várom. Vajon rabul ejt még, vagy csalódni fogok. Jó lenne a téli estéken kicsit önfeledten játszani, feledve minden gondot.

Jól, bár munkával fűszerezve, több módon is szorgosan telt a hétvége.
Legnagyobb örömömre (és unszolásomra) kimozdultunk végre úgy, ahogy sokszor kéne - barátokkal borozgattunk, beszélgettünk, jó zenét hallgatva a LisztFeszt-en. Remélem hagyomány lesz ebből a rendezvényből - kár, hogy estére már nagyon hideg lett, bizony fázott a lábunk és borok ide vagy oda, kihűltünk rendesen...

A következő összecsődítős tervem kiszemelt célpontja a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásár, de csak majd decemberben.

Nyammmmm

Ma isteni sós-köményes, békebeli vajas kiflit sütöttem reggelire! A receptet fel is tettem a főzős blogomra, ezért itt most nem részleteznék.
De egy biztos, az illatos harapnivaló hatására, jól kezdődött ez a nap.

A kissé macerás kifli megalkotása közben Apunak és a Nagyikámnak hagyományos módon sült oldalast és főtt krumplit csináltam ebédre, és amint elkészült az illatos péksütemény, a kávé elhürbölése indultam is hozzájuk.
Örültek is az ételnek! Tudom én, nem csak a nyuszi, az ember 'pocaklény'...
Olyan jó, amikor élvezettel, cuppogva eszik, amit vittem!
Melengeti a lelket...

A Mamó kertjében lefotóztam a most nyíló virágokat, egyik szebb mint a másik!

Most a kései ebéd után itthon borozgatok, a lányomtól kapott tulipán csokor mellett.
Hát nem szép az élet?! :)

Hosszúhétvége Villányban és környékén

Még október 23-án, a hosszúhétvégére mentünk le Villányba és környékére a barátokkal. Akkor nem írtam róla, mert sajnos a társaság egyik párja az első este szarvassal "találkozott" az úton, és ez eléggé rányomta a bélyegét ezekre a napokra. De most már, hogy az autót is rendbetették és mindenki túl van a megrázkódtatáson, felteszem ide az emléknyomot.

Villány már régóta vonz minket, Siófokon a szezonnyitó fesztiválon kóstoltuk meg a Gál Pince isteni borait, amiből már a 2. napon nem is tudtunk venni, így aztán nem volt mese, beütemeztük a kirándulást a "közeljövőre". Drága jó Lalyosunk azt mondta akkor, meg ne tudja, hogy nélküle megyünk a siklósi vidékre... így aztán vártunk, egészen addig, míg népes csapatunk, és ő is ráért, egyidőben. Igazi, "bennszülött" idegenvezetővel jártuk hát be a környéket, akiből csak úgy dőlt a sok élmény, információ. Nagyon élvezetes volt, ezúton is köszönöm.

A többit inkább képekben, ha sikerül (írtam naplót is ott, kézzel füzetbe, de azt nem találom éppen) az album linkelése...

Karácsonyi hangulat

Az idei karácsonyom egyik legkedvesebb képe ez, pedig nincs rajta más csak két bögre, melyben forralt bor lapul... Freisingben fotóztam, még az ünnepek előtt. Már az érkezésünk estéjén (dec.10.) elmentünk csavarogni, kis karácsonyi hangulatot keresni, amit évek óta nélkülözünk itthon. Meg is találtuk, dacolva az esővel, szorongatva az illatos, forró boros nedüt, miközben pocakunkban lapult már az lefogyasztott “méteres” kolbász is…

Fesztiválok, bor és kenyér

Tegnap aztán adtam a lábamnak. "Reggel" egyszercsak azt találtuk ki, mi lenne ha áthajóznánk Tihanyba. Fel is kerekedtünk, de a déli hajó már elment, későbbivel meg nem akartunk menni. Sebaj, mert a kikötőben volt a néhány napja nem megtalált Bor és kenyér ünnepe.

A szerény, ám rendkívül hangulatos rendezvényen akkor éppen alig volt valaki - gondolom az esti tüzijátékra összegyűltek az emberek. A borászatok kis faházakban állítottak ki, és kint volt néhány helyi pékség is (közte a kedvencünk is, a siófoki Marci pékség). Találtam két egészen különleges bort is a kínálatban, a villányi Gál pince dió- és mandulaborát is elhozta a rendezvényre. Mmmm, ilyen fini desszertbort még nem ittam. A borász elmondta, hogy a különleges íz- és illatvilággal megáldott bor alapja egy kései szüretelésű olaszrizling, am aztán több hónapon keresztül érlelődik fűszeres zölddió illetve mandula ágyon. Hát maga a csoda! Mivel a pince névjegye szerint mindenféle egyéb csemegéjük is van (ürmös bor, meggybor, mézes almabor), szerintem hamarosan elmegyünk Villányba...

Kis szieszta és koradélutáni fürdőzés után (5 napja itt vagyunk és most fürödtünk először, haha) elindultunk a Boglári szüreti fesztivál-ra. Hú, na itt sosem látott tömeg fogadott minket. Igaz, tavaly is sokan voltak, de akkor nem augusztus 20-án jöttünk, így megúsztuk az emberáradatot. Néha lépni sem tudtunk, de azért elküzdöttük magunkat a borászok utcájáig. Itt rögtön el is csábultam a sajtpultnál és megkóstoltam rengeteg különlegességet, majd be is vándorolt a hátizsákba egy natúr kecskesajt, és némi olívás klasszikus is...
Sajnos itt a borok terén semmi extrát nem találtam, nyilván ízvilágra a nagy kedvencek is kellemesek voltak, de nekem ez a rendezvény inkább a pénzről szólt, ahogy láttam. A gulyás partin ettem egy adag birkapörköltet, amihez ízletes óportót kortyolgattam, és Bolyhos rajongásom ellenére megkóstoltam a Zsindelyes feketeribizli pálinkát. Egész finom volt, de a rabja nem lettem, legalábbis így elsőre. Mondjuk nem is voltam most olyan hangulatban, hogy ilyen erős itókát hürböljek, így csak 2 centnyit nyaltam meg - így is ittam már 3 deci bort.
A tömeg miatt nem is maradtunk sokáig, elmenekültünk a helyszínről és bár még gondolkodtunk, hogy visszamegyünk Siófokra, de az erősödő szél és a bedagadt lábam miatt végül lemondtunk róla.
Késő este értünk haza, fárasztó nap volt, szerintem ma csak szuszogunk, este meg jön a kislányka és grillezünk kicsit...