Tegnapi terveimet ma megvalósítva, ebéd után nekiláttam ismerkedni a Fimo gyurmával. Először apróságokat készítettem, próbálgattam hogyan viselkedik az anyag, mit lehet és mit nem, mire kell figyelni, mire vigyázzak...
Szerencsére gyulladt kisizületekkel is viszonylag könnyen tudtam gyúrni, csak az apró részek kialakítása volt nehezebb művelet az ujjaimnak. Meglepett viszont, hogy minden szín fog, ezért minden egyes váltásnál kezet kellett mosni, vagy minimum letörölni a kezem tisztítókendővel.
A világos színekben a legapróbb porszem és szösz is meglátszik, nagyon kényesek...
Az első alkotásom persze egy nyuszi volt, amit aztán később összegyúrtam és malac lett belőle, mert nem volt az igazi. Később aztán készült egy kisebb farmnyi állatka és két kócos szemű maci kedves barátnőknek...
Élvezem, hamarosan folytatás következik... ♥
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kikapcsolódás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kikapcsolódás. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. február 16., vasárnap
2013. november 21., csütörtök
Palacsintás, festős kuckózás
Ma megint kreatív napot tartok, többek között, mert készülök a fiúk hétvégi születésnapjára... a fiam 27, Apu pedig 80 éves lesz! Napindítónak magamat leptem meg nutellás amerikai palacsintával reggelire, kicsit kitörve a vajas kifli sorozatból...
Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel...
Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel...
2013. október 13., vasárnap
Októberi koszorú
Ma elkészültem végre az októberi fonott koszorúmmal!
Annyira örülök neki, majdnem olyan lett, mint amilyennek terveztem, de persze az anyagok és a napi hangulat is alakították a végleges formáját. Végül felhasználtam az első Meska workshopon készült, nemez sütőtököket, golyókat (sajnos a fekete egy hete elgurult és a szoba-manók eldugták, azóta sincs meg) és szárat is hozzá - mégsem füzér lett belőlük.
Első saját fonású, díszített koszorúm már kint is lóg az előszobában, időszakosan lecserélve a hintázó fanyuszi csapatot. ♥
Annyira örülök neki, majdnem olyan lett, mint amilyennek terveztem, de persze az anyagok és a napi hangulat is alakították a végleges formáját. Végül felhasználtam az első Meska workshopon készült, nemez sütőtököket, golyókat (sajnos a fekete egy hete elgurult és a szoba-manók eldugták, azóta sincs meg) és szárat is hozzá - mégsem füzér lett belőlük.
Első saját fonású, díszített koszorúm már kint is lóg az előszobában, időszakosan lecserélve a hintázó fanyuszi csapatot. ♥
Címkék:
barkácsolás,
filcmunka,
hobbi,
kikapcsolódás,
nemez,
öröm,
ősz,
vesszőfonás
2013. október 11., péntek
Design hét - Meska workshop - vesszőfonás
Óriási szerencsémre befértem az idei Design hét keretében rendezett Meska workshopok közül kettőre is. A második, amit választottam a vesszőfonás volt.
Régóta érdekel, hogyan is készülhetnek a piacokon árult kosarak, tartók és más szép tárgyak, de még sosem volt alkalmam ilyen technikát kipróbálni.
Az idei első, csodálatos őszi napsütéssel ölelő októberi vasárnap délutánon Bori tanított minket e mesterség alapjaira. A három órás időlimit miatt mindannyian koszorút fontunk és a gondosan előkészített vesszők közül lehetett nehezebb kihívást jelentőt és könnyebben kezelhetőt is választani.
A foglalkozás végén mindenki örömmel vitte haza az elkészült, saját készítésű kincseit. ♥
Régóta érdekel, hogyan is készülhetnek a piacokon árult kosarak, tartók és más szép tárgyak, de még sosem volt alkalmam ilyen technikát kipróbálni.
Az idei első, csodálatos őszi napsütéssel ölelő októberi vasárnap délutánon Bori tanított minket e mesterség alapjaira. A három órás időlimit miatt mindannyian koszorút fontunk és a gondosan előkészített vesszők közül lehetett nehezebb kihívást jelentőt és könnyebben kezelhetőt is választani.
Akárcsak az előző alkalommal, most is mindenféle finomságokkal és illatos teával vártak minket a szervezők, az asztalon pedig rengeteg féle kellék, bogyó, termés, gombok, szalagok és mindenféle évek alatt összegyűlő csoda várta, hogy felhasználjuk őket.
Először persze a kiválasztott vesszőket kezdtük el simítani, ívelni, finoman hajlítani, hogy aztán a vezérszálba fonva kialakíthassuk koszorúinkat. Egymás szemére vigyázva, lelkesen gyötörtük a törékeny, ám nedvességgel jól átitatott szálakat, így hamarosan mindannyian kialakítottuk koszorúinkat, mégha nem is sikerültek tökéletes körre...
Ezután kezdődhetett az egyedi díszítés, kinek-kinek ízlése szerint. A többség ragasztópisztolyt használva alkotott, de sokan voltunk, így forgóban juthatott mindenki hozzá. Én inkább félrevonultam, és felvarrtam az alapokat a koszorúra, gondolván, hogy majd otthon befejezem, nekem szerencsére van otthon ilyen rögzítő eszközöm.
Mivel maradt vessző, amikor kész lettem a foglalkozáson kivitelezhető szinttel, Bori bíztatására fontam még egy, kisebb koszorút, ami még most is szárad, mert friss fűzfavesszőből lett hajlítva.
Nagyon szép munkák készültek, egészen különleges, termésekkel gazdagon díszített őszi koszorúk is.A foglalkozás végén mindenki örömmel vitte haza az elkészült, saját készítésű kincseit. ♥

a szervezők blog bejegyzése: Meska kézműves workshopok a Design Héten
2013. október 6., vasárnap
Esti kakukkolás
Hú, hazaértem és már minden esti küldetésen túl vagyok (vacsi, kisállatok futtatása, munkanélküli támogtás igényléséhez hivatalos papírok kitöltése, sallala), de képtelen vagyok írni a mai Meska workshop-ról, annyira húz az ágy vagy legalábbis a lábfelpolcolhatnék...
Röviden és tömören szuper volt (♥) és hamarosan le is írok mindent, de most inkább hallgatok a hívó szóra. Viszont kiteszek két képet ide, úgysincs még kész a munkám, de ideális esetben kedden lesz időm befejezni a megkezdett őszi koszorút...
Röviden és tömören szuper volt (♥) és hamarosan le is írok mindent, de most inkább hallgatok a hívó szóra. Viszont kiteszek két képet ide, úgysincs még kész a munkám, de ideális esetben kedden lesz időm befejezni a megkezdett őszi koszorút...
![]() |
| készül életem első fonott koszorúja |
![]() |
| elkezdtem a dekorálást |
2013. szeptember 30., hétfő
Design hét - Meska workshop - nemezelés
Tegnap a Design Hét Budapest 2013 rendezvény Meska-kézműves workshopon vettem részt. Szuper, hogy ez a rendezvény és a Meska is ünnepel: a Design hét 10. a Meska 5. születésnapot!
A kézműves programra múlt héten hívta fel a figyelmem egy volt kolléganő, és gyorsan jelentkeztem is kettőre: nemezelés, kosárfonás / koszorúkészítés. Gondoltam ezek mindenképpen olyan tevékenységek, aminek otthon nem állok neki, de jó lenne megismerni őket. Persze a mozaikozás és bőrőzés is izgi...
Pontosan, délután három órára érkeztem. Nagyjából tizen gyűltünk össze és Bogi vezetésével ismerhettük meg a nemezelés rejtelmeit. A teremben lévő kiállítást ekkor bevallom nem is vettem észre, csak a távozáskor, annyira magával ragadott a gondosan kikészített anyag-kínálat, a sok apró "kütyüke", valamint a kedves vendégváró falatok és italok...
Azt gondoltam, a nulladik szintű képességeimmel legfeljebb gömböket fogok készíteni - nem lett volna gondom ezzel, úgyis halloween füzért tervezek alkotni - de hamar kiderült, hogy ez nehezebb, mint például a virágot vagy a karkötőt nemezelni. Bogi azt mondta, egy csinos gömböcske nagyjából 20 perc alatt készülhet el...
Nagyon tetszettek a kirakott mintadarabok: szütyők, virágok, ékszerek és persze a tündérek is, de ragaszkodtam a tervemhez, ezért rögtön három színt is választottam, hogy duci sütőtököket gyúrjak a színes gyapjúból. Bízva magamban, reméltem belejövök és akkor három kisebb gömb is belefér a három órás foglalkozásba...
Sosem gondoltam volna, hogy a nemez "gyapjú-fátylanként" rétegelve, vizes-szappanos kézzel "összesimogatva" és a később gyúrva, gyömöszölve, kemény munkával készül! Jó kis edzés volt az izületi gyulladásos kezeimnek (de hiszen ezért is csinálom,értelmes kéztornaként)! A tökszeleteket fonallal és formázással igyekeztem kialakítani és csinos (szerintem scrapbook) gombokat is használtam a díszítésükhöz. A foglalkozás alatt sikerült 3 tököcskét és 3 gombócot, valamint egy hosszabb szárnak való sodorványt alkotni. Ez utóbbit még nem tudom, fogom-e a füzérhez használni, majd az összeállításnál kitalálom
Pontosan, délután három órára érkeztem. Nagyjából tizen gyűltünk össze és Bogi vezetésével ismerhettük meg a nemezelés rejtelmeit. A teremben lévő kiállítást ekkor bevallom nem is vettem észre, csak a távozáskor, annyira magával ragadott a gondosan kikészített anyag-kínálat, a sok apró "kütyüke", valamint a kedves vendégváró falatok és italok...

Azt gondoltam, a nulladik szintű képességeimmel legfeljebb gömböket fogok készíteni - nem lett volna gondom ezzel, úgyis halloween füzért tervezek alkotni - de hamar kiderült, hogy ez nehezebb, mint például a virágot vagy a karkötőt nemezelni. Bogi azt mondta, egy csinos gömböcske nagyjából 20 perc alatt készülhet el...
Nagyon tetszettek a kirakott mintadarabok: szütyők, virágok, ékszerek és persze a tündérek is, de ragaszkodtam a tervemhez, ezért rögtön három színt is választottam, hogy duci sütőtököket gyúrjak a színes gyapjúból. Bízva magamban, reméltem belejövök és akkor három kisebb gömb is belefér a három órás foglalkozásba...

Sosem gondoltam volna, hogy a nemez "gyapjú-fátylanként" rétegelve, vizes-szappanos kézzel "összesimogatva" és a később gyúrva, gyömöszölve, kemény munkával készül! Jó kis edzés volt az izületi gyulladásos kezeimnek (de hiszen ezért is csinálom,értelmes kéztornaként)! A tökszeleteket fonallal és formázással igyekeztem kialakítani és csinos (szerintem scrapbook) gombokat is használtam a díszítésükhöz. A foglalkozás alatt sikerült 3 tököcskét és 3 gombócot, valamint egy hosszabb szárnak való sodorványt alkotni. Ez utóbbit még nem tudom, fogom-e a füzérhez használni, majd az összeállításnál kitalálom
Körülöttem a lányok is csodás dolgokat készítettek! A tocsogós-habos gyapjú alakításával szép lassan kialakultak a különlegesen szép karkötők, virágok és majdnem kész lett egy tündér is (csak a haja és az összeállítási munka maradt meg otthonra)! Alkotás közben Bogi végtelen türelemmel és kedvességgel, mindenkinek segített, akár szavakkal vagy tanácsokkal, akár konkrétan a nemez gyúrásával, gyömöszkölésével is. Én ezért különösen hálás vagyok neki, mert azt hiszem nem lettem volna kész ennyivel sem, ha ő köztünk sétálgatva nem masszírozgatja hol egyik, hol másik nemez golyómat.
A szorgos munka közben lehetett majszolni az Ízporta finomságaiból és bodza szörpöt vagy teát kortyolgatni.
Köszönet illeti a rendezvény szervezőit, örülök hogy ilyen környezetben és emberek közt ismerkedhettem meg ezzel az ősi, nemes és bizony igen nehéz kreatív technikával!
2013. április 4., csütörtök
Kapszulák és bohócok
Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...
Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.
Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.
Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.
Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...
Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.
Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.
Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.
Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...
2013. március 17., vasárnap
Hol is kezdjem?
Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)...
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.
A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...
Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.
Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...
Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.
Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...
Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.
Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.
A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...

Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.

Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...
Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.
Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...
Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny... a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥

Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.

Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥
2013. január 25., péntek
Vonzó papírlapocskák...
Ilyet is rég csináltam már - és tulajdonképpen csak egyetlen egyszer - Magic the Gathering Prerelease versenyre megyek holnap. Együtt a kollégákkal, akikkel egyideje játszogatunk is...
Kíváncsi vagyok, hogy ez a "bajnokság" most milyen lesz, mert legutóbb kb. 16 éve voltam...
Egészen más lett ez a gyűjtögetős kártyajáték, de sajnos éppen olyan addiktív számomra, mint egykor: szeretem a lapokat gyűjtögetni és nézegetni, érdekes paklit tervezni/építeni és kipróbálni működik-e, mini-karácsony kibontani egy boostert, kifejezetten kedvelem a páros vagy még több játékos meccseket...
Jajj nekem! Kérek szépen egy időkibővítő készüléket... %)
Kíváncsi vagyok, hogy ez a "bajnokság" most milyen lesz, mert legutóbb kb. 16 éve voltam...
Egészen más lett ez a gyűjtögetős kártyajáték, de sajnos éppen olyan addiktív számomra, mint egykor: szeretem a lapokat gyűjtögetni és nézegetni, érdekes paklit tervezni/építeni és kipróbálni működik-e, mini-karácsony kibontani egy boostert, kifejezetten kedvelem a páros vagy még több játékos meccseket...
Jajj nekem! Kérek szépen egy időkibővítő készüléket... %)
Címkék:
barátok,
hétvége,
hobbi,
játék,
kikapcsolódás,
mtg,
rendezvény,
szombat
2013. január 23., szerda
Alkot a "craft csapat"
Olyan jó volt tegnap megint a "craft csapattal" alkotni! Persze általában csak megemlítem itt a blogon, pedig valójában elég sok időt töltök ezzel hónapról hónapra.
Nagyjából egy éve kezdeményeztem, mert vágytam rá, hogy legyen ilyen a cégben. Zöld lámpát kaptam, és azóta szervezőként lelkiismeretesen foglalkozom is vele. Öröm.
És persze kihívás is, mert egyrészt ugye kitalálom, mi lesz a téma (havi egy alkalom szokott lenni, általában), aztán gyakorolni is kell (jó kitapasztalni milyen buktatók lehetnek, mire kell odafigyelni, mennyi idő az elkészítés), beszerezni 20+ főre a dolgokat (a teljes érdeklődő-létszám több mint 40 már), sokszor már akkor, mikor még zajlik a jelentkezés...
Aztán összegyűlünk, csacsogunk és csináljuk együtt, amit éppen - nem futamodik meg senki és csodás dolgok készülnek, alkotnak kicsik-nagyok, fiúk-lányok.
Most éppen kulcsokat festettünk, erre gyakoroltam vasárnap
Jól sikerült, mindenféle színes kulcsok, charmok és csecsebecsék kerültek ki kezeink közül ezen a téli estén..
Most éppen kulcsokat festettünk, erre gyakoroltam vasárnap
Jól sikerült, mindenféle színes kulcsok, charmok és csecsebecsék kerültek ki kezeink közül ezen a téli estén..
2013. január 10., csütörtök
Kézmelegítő(k)
Az első, nagyon kezdőknek való, azaz pofonegyszerű, kötött kézvédőt minden leírás nélkül, csak úgy, kérésre (fázott a praclikája) a lányomnak készítettem még december elején...
Aztán arra gondoltam, ennek biztosan örülnek Karácsonyra a másik, fogadott lánykám is a cégben, így neki is böködtem egyet gyorsan... még mielőtt elutaztunk (éjjelenként, elég kómásan, de kész lett!):
És most a következő héten szeretnék megint készíteni egyet, mert nekem sem lenne haszontalan egy ilyen. Persze valószínű elcserélem majd a csemetémmel, mert neki a lila és a rózsaszín sem igazán a szívecsücske, és találtam, nekivaló, "rókás-hangulatú" (azt hiszem ezt csak a lányok értik :D) fonalat.
Az is lehet hogy az horgolt lesz... még kialakul.
Azért sok időt nem szánok rá, mert most vannak ugye a hidegek... De valahogy a páromnak készülő, unalmasan fekete sállal nehezen haladok, hiába imádom a nyakmelengető leendő gazdáját. ♥
Aztán arra gondoltam, ennek biztosan örülnek Karácsonyra a másik, fogadott lánykám is a cégben, így neki is böködtem egyet gyorsan... még mielőtt elutaztunk (éjjelenként, elég kómásan, de kész lett!):
És most a következő héten szeretnék megint készíteni egyet, mert nekem sem lenne haszontalan egy ilyen. Persze valószínű elcserélem majd a csemetémmel, mert neki a lila és a rózsaszín sem igazán a szívecsücske, és találtam, nekivaló, "rókás-hangulatú" (azt hiszem ezt csak a lányok értik :D) fonalat.
Az is lehet hogy az horgolt lesz... még kialakul.
Azért sok időt nem szánok rá, mert most vannak ugye a hidegek... De valahogy a páromnak készülő, unalmasan fekete sállal nehezen haladok, hiába imádom a nyakmelengető leendő gazdáját. ♥
2012. december 29., szombat
Megérkeztünk
Nem igazán akartam nagy dobra verni, mert sok dolgon függött, ráadásul nem is biztonságos kikürtölni. De most már visszatértünk, így elárulhatom, miért számoltam vissza, aztán pedig miért volt nagy a csend...Egyiptomban töltöttük a Karácsonyt és hamarosan élménybeszámoló - utólagos útinapló - következik...
Bár azt hiszem, inkább könyve(ke)t kéne írni ebből a sok-sok élményből, történetből és mindabból, amit ott kaptam.
Meglátjuk mennyire futja tőlem, az biztos, hogy bennem sok-sok új kincs van, amit köszönök. ♥
Utólag is Békés Karácsonyt és
Boldog Új Esztendőt mindenkinek!
Címkék:
élmény,
élménybeszámoló,
karácsony,
kikapcsolódás,
nyaralás,
utazás,
ünnep
2012. december 5., szerda
Zoknimalac - sosemelég
Szontyika már nincs egyedül, készítettem tegnap filmnézés közben még egy malackát.
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.
Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.
Mindkettő remek "stresszmalac", mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. :)
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.
Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.
Mindkettő remek "stresszmalac", mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. :)
2012. december 4., kedd
Pötyi, a zokninyúl
Belejöttem ebbe a zokniállat készítésbe, bár a hímzéssel még most próbálkoztam először és azon lesz mit csiszolni...
Szontyika, Trapp és Bambuli után, ma készítettem egy zokninyulat. Arra gondoltam, leírom hogy készül, hátha valaki így karácsony előtt kedvet kap.
Hozzávalók (1 db nyúlhoz):
fél pár zokni, tű, hímzőfonal, olló, tömőanyag, gombok, pamutfonal
1. lépés
A zoknit kisimítjuk.
A "feje" lesz majd az állatka talpa, és a sarok a pofi.
A legvégéből tehát le kell vágni, mert majd ott fordítjuk ki, illetve tömjük.
A fülek kialakításához felül, mélyen, U alakban bevágjuk a zoknit. Érdemes ráhagyni, mert a varrással veszítünk majd a térből.
Én a zokni erősített, bokarészét eltettem, mert az jó lesz majd sálnak, és össze is húzza a testet...
2. lépés
A füleket a kifordított zoknin körbevarrjuk hátraöltéssel. (Más technika is használható, lényeg hogy jól záródó, erős varrást alakítsunk ki, hiszen ez tartja majd bent a tömőanyagunkat.)
Amikor elkészültünk, a felesleges darabokat levághatjuk.
A füleket külön-külön formázott, sodort tömőanyaggal kell a kívánt alakra tömni
Ha ez kész, akkor a pofiban egy nagy gömb kerüljön (jókora darabra lesz szükség), és ezután pedig még egy nagy gombóc lesz a test.
Ezután az alsó nyílást zárjuk le. (Csak ki-be öltögetünk körbe, összehúzzuk az anyagot és levarrjuk.)
3. lépés
A megtömött lényt megfordítjuk és kitaláljuk, hogyan is csinosíthatnánk kedvünkre. Én a már említett, gumírozott bokarészt körben visszavarrtam, egy gombbal díszítettem és ráerősítettem a nyuszi nyakára.
A testre is illesztettem néhány gombot, hogy vidámabb legyen.
Két oldalt a testet picit bevarrtam, így tulajdonképpen kialakítottam a kezeket.
A sálat rögzítettem a testhez, és meg is húztam titkos öltéssel, erősítve a kívánt formákat. A sál alatt minden öltés és csomó jól elrejthető.
4. lépés
A nyuszinak a popójára a fonal és egy villa használatával, az itt található módszerrel készítettem egy farkincát.
Felvarrtam és utána fazonra vágtam (lehetett volna sűrűbb is, de már nem bontottam vissza, mert féltem hogy a zokni sérülne).
5. lépés
Egy filctollal felrajzoltam a szemek helyét, a nózit és a pofit, majd fekete hímzőfonallal a rajz mentén, gondos öltésekkel kivarrtam őket.
A nózi esetében igyekeztem felszúrni a tömőanyagból is bőven, hogy legyen tartása, és ne nyújtsa a zoknit.
Sajnos nem lett tökéletesen illeszkedő mindegyik öltés, figyelni kell, hogy sűrű, egymást nem keresztező, lehetőleg a rajzolt vonalat követő hímzést alakítsunk ki.
Én egyetlen, karnyi hosszú fonallal varrtam fel, az alábbi sorrendben:
* start a nózi alatt (itt jól takarható a kezdőszál)
* szájak ívei
* szemek
* nózi
6. lépés
A figura ellenőrzése, esetleges csinosítás és fényképezkedés. :)
Szontyika, Trapp és Bambuli után, ma készítettem egy zokninyulat. Arra gondoltam, leírom hogy készül, hátha valaki így karácsony előtt kedvet kap.
Hozzávalók (1 db nyúlhoz):
fél pár zokni, tű, hímzőfonal, olló, tömőanyag, gombok, pamutfonal
1. lépés
A zoknit kisimítjuk.
A "feje" lesz majd az állatka talpa, és a sarok a pofi.
A legvégéből tehát le kell vágni, mert majd ott fordítjuk ki, illetve tömjük.
A fülek kialakításához felül, mélyen, U alakban bevágjuk a zoknit. Érdemes ráhagyni, mert a varrással veszítünk majd a térből.
Én a zokni erősített, bokarészét eltettem, mert az jó lesz majd sálnak, és össze is húzza a testet...
2. lépés
A füleket a kifordított zoknin körbevarrjuk hátraöltéssel. (Más technika is használható, lényeg hogy jól záródó, erős varrást alakítsunk ki, hiszen ez tartja majd bent a tömőanyagunkat.)
Amikor elkészültünk, a felesleges darabokat levághatjuk.
A füleket külön-külön formázott, sodort tömőanyaggal kell a kívánt alakra tömni
Ha ez kész, akkor a pofiban egy nagy gömb kerüljön (jókora darabra lesz szükség), és ezután pedig még egy nagy gombóc lesz a test.
Ezután az alsó nyílást zárjuk le. (Csak ki-be öltögetünk körbe, összehúzzuk az anyagot és levarrjuk.)
3. lépés
A megtömött lényt megfordítjuk és kitaláljuk, hogyan is csinosíthatnánk kedvünkre. Én a már említett, gumírozott bokarészt körben visszavarrtam, egy gombbal díszítettem és ráerősítettem a nyuszi nyakára.
A testre is illesztettem néhány gombot, hogy vidámabb legyen.
Két oldalt a testet picit bevarrtam, így tulajdonképpen kialakítottam a kezeket.
A sálat rögzítettem a testhez, és meg is húztam titkos öltéssel, erősítve a kívánt formákat. A sál alatt minden öltés és csomó jól elrejthető.
4. lépés
A nyuszinak a popójára a fonal és egy villa használatával, az itt található módszerrel készítettem egy farkincát.
Felvarrtam és utána fazonra vágtam (lehetett volna sűrűbb is, de már nem bontottam vissza, mert féltem hogy a zokni sérülne).
5. lépés
Egy filctollal felrajzoltam a szemek helyét, a nózit és a pofit, majd fekete hímzőfonallal a rajz mentén, gondos öltésekkel kivarrtam őket.
A nózi esetében igyekeztem felszúrni a tömőanyagból is bőven, hogy legyen tartása, és ne nyújtsa a zoknit.
Sajnos nem lett tökéletesen illeszkedő mindegyik öltés, figyelni kell, hogy sűrű, egymást nem keresztező, lehetőleg a rajzolt vonalat követő hímzést alakítsunk ki.
Én egyetlen, karnyi hosszú fonallal varrtam fel, az alábbi sorrendben:
* start a nózi alatt (itt jól takarható a kezdőszál)
* szájak ívei
* szemek
* nózi
6. lépés
A figura ellenőrzése, esetleges csinosítás és fényképezkedés. :)
2012. december 3., hétfő
I ♥ ISSUU
Amióta a tabletemnek, és az okostelefonomnak köszönhetően egy új tér nyílt meg előttem, újabb és újabb hasznos alkalmazásokra, érdekességekre, közösségekre lelek - olyan mintha tovább tárult volna előttem a világ.
Az egyik ilyen csoda, amit felfedeztem az ISSUU. A Pinterest és az Instagram után számomra az egyik legaddiktívabb dolog, bármikor bárhol rá tudok kattanni a temérdek magazin böngészésbe.
Érdekes, mert ez az alkamlazás "normál számítógépről" is elérhető. Én mégis ilyen "fészkes" kütyün, kényelembe helyezkedve szeretem böngészni.
Éppen aktuális, kedves olvasnivalóim:
MASNI magazinok - köztük a legfrissebb karácsonyi szám
Go Make Me - DIY Gifts and Edible Treats for Christmas - karácsonyi ajándékötletek
Meilinger Zita magazinja
Panyi Zsuzsi olvasnivalók
Vogue Knitting Crochet 2012 - kötés-horgolás stílus és divatmagazin
és a Subtle Revelry magazinok.
A konyhaművészet területén még el sem kezdtem a felfedezést (mindig tartok tőle, hogy nagyon éhes leszek... :D).
Tulajdonképpen, akár nem is kéne újságokat vennem, de még mindig ragaszkodom az illatos, megfogható, lapozgatható papírmagazinokhoz is...
Az egyik ilyen csoda, amit felfedeztem az ISSUU. A Pinterest és az Instagram után számomra az egyik legaddiktívabb dolog, bármikor bárhol rá tudok kattanni a temérdek magazin böngészésbe.
Érdekes, mert ez az alkamlazás "normál számítógépről" is elérhető. Én mégis ilyen "fészkes" kütyün, kényelembe helyezkedve szeretem böngészni.
Éppen aktuális, kedves olvasnivalóim:
MASNI magazinok - köztük a legfrissebb karácsonyi szám
Go Make Me - DIY Gifts and Edible Treats for Christmas - karácsonyi ajándékötletek
Meilinger Zita magazinja
Panyi Zsuzsi olvasnivalók
Vogue Knitting Crochet 2012 - kötés-horgolás stílus és divatmagazin
és a Subtle Revelry magazinok.
A konyhaművészet területén még el sem kezdtem a felfedezést (mindig tartok tőle, hogy nagyon éhes leszek... :D).
Tulajdonképpen, akár nem is kéne újságokat vennem, de még mindig ragaszkodom az illatos, megfogható, lapozgatható papírmagazinokhoz is...
2012. december 2., vasárnap
Képes napi-riport - 2012.11.25.
Eljött hát a "fiúk" születésnapja, korán kellett kelni, hogy elkészüljek még a második tortával is. Mivel a fiam a csokis tortákat kedveli és igazán nincsen oda a krémekért, gyümölcsökért, mazsoláért stb. ezért olyan receptet kerestem, ami naggGGggyon csokis, és nincs benne liszt. Találtam is egy ilyen süteményt, amiben csak csokoládé, mandulaliszt, cukor, vaj és tojás kell. Ennek a tetejére terveztem még fehér csokit olvasztani és m&m drazsékat szórni... :D
Amíg a párom elment edzeni én mindent előkészítettem. Közben megérkezett a lányom is, és együtt indultunk felvenni az ünnepelteket. Az étteremválasztást Apura bíztam, aki már tavalyi is emlegette a Dobos éttermet... Elmentünk hát, megnéztük (bár ne tettük volna). Még régen a lakótelepen dolgozott egy szakács, akit kedvelt, és Apu úgy tudta ő főz ott, de mint kiderült, már évekkel ezelőtt elhunyt szegény. Ennek ellenére maradtunk, és ott ebédeltünk, inkább nem taglalnám mennyire átlagos vagy az alatti ételeket.
Szerencsére a torták és sütik, amik készültek finomak lettek, nem maradt senki sem éhes, és Apunak végülis ez az évek óta visszatérő kívánsága is teljesült.
Rengeteget nevettünk, sajnos Apu a nagyothallása miatt csak töredékében tudott részt venni a társalgásnak, de igyekeztem nagyon figyelni rá, minden történetét meghallgatni, a kérdéseire válaszolni...
Innen tulajdonképpen csak percekre rohantunk haza, nem szántam időt arra, hogy folytassam a délelőtt megkezdett új kötést. A lányomat is felkarolva elmentünk a Frei Caféba, ahol végre nem volt gondunk a minőséggel. Megnyugodva szürbölgettük az illatos kávénkat, aztán mi a Rékával még bementünk a kreatív-hobby boltba (is), ahol vettem ezt-azt a már említett, céges craft foglalkozásra. Innen már nem is terveztünk máshova menni, azt reméltük, ha fél négy körül kiérünk a Körcsarnokba, még láthatunk valamit a versenyekből. Sajnos nem így történt, már csak az eredményhirdetések, díjkiosztók és a gála volt hátra. Ahhoz viszont kevés volt az idő, hogy elmenjünk valahova csavarogni, és kézimunka sem volt nálam, így több mint másfél órás, bámészkodós tingli-tangli következett a fő attrakcióig.
Szerencsére a gála kárpótolt minket a hosszú várakozásért. Fantasztikus előadásokat, bemutatókat és gyakorlatokat láthattunk. A legnagyobb érdeklődést kiváltó, egzotikus oroszlántánc természetesen a végére maradt, így azok sem mentek el, akik igazán nem akartak este nyolcnál tovább maradni...
Szuper hétvége volt, de a hétvégi tervek egy része "szokás szerint" meghiúsult: nem készült el a zoknilovacska, mindössze egyetlen inget vasaltam, nem igazán haladt a karácsonyi ajándék-projekt és nem sütöttem kenyeret sem. Persze ha azt nézem mennyi minden teljesült a tervekből és mennyi élmény volt, akkor nincs okom csüggedésre! Ugye?! :)
Innen tulajdonképpen csak percekre rohantunk haza, nem szántam időt arra, hogy folytassam a délelőtt megkezdett új kötést. A lányomat is felkarolva elmentünk a Frei Caféba, ahol végre nem volt gondunk a minőséggel. Megnyugodva szürbölgettük az illatos kávénkat, aztán mi a Rékával még bementünk a kreatív-hobby boltba (is), ahol vettem ezt-azt a már említett, céges craft foglalkozásra. Innen már nem is terveztünk máshova menni, azt reméltük, ha fél négy körül kiérünk a Körcsarnokba, még láthatunk valamit a versenyekből. Sajnos nem így történt, már csak az eredményhirdetések, díjkiosztók és a gála volt hátra. Ahhoz viszont kevés volt az idő, hogy elmenjünk valahova csavarogni, és kézimunka sem volt nálam, így több mint másfél órás, bámészkodós tingli-tangli következett a fő attrakcióig.
Szerencsére a gála kárpótolt minket a hosszú várakozásért. Fantasztikus előadásokat, bemutatókat és gyakorlatokat láthattunk. A legnagyobb érdeklődést kiváltó, egzotikus oroszlántánc természetesen a végére maradt, így azok sem mentek el, akik igazán nem akartak este nyolcnál tovább maradni...
Szuper hétvége volt, de a hétvégi tervek egy része "szokás szerint" meghiúsult: nem készült el a zoknilovacska, mindössze egyetlen inget vasaltam, nem igazán haladt a karácsonyi ajándék-projekt és nem sütöttem kenyeret sem. Persze ha azt nézem mennyi minden teljesült a tervekből és mennyi élmény volt, akkor nincs okom csüggedésre! Ugye?! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



























