Korbács

Elkezdtem újra olvasni (több mint húsz éve voltmár...). Ha beszippant, ahogy először akkor most napokra elveszek. Szeretném lassan, figyelve, emésztve befogadni és most már nem huszonéves hanem a mostani, csaknem ötven fejemmel...
Meglátjuk mi lesz ebből. Szerintem még mindig működik, működünk együtt - a könyv meg én.

Bakancslista 50 to 50 státusz: folyamatban

Az olvasás éjszakája

Emlékszem régen, amikor elkezdtem a gimit, megkérdeztem egy "nagylányt", akire felnéztem és már egyetemre járt, ő mit változtatna a múltjában, ha most lenne annyi mint én...
Azt mondta olvassak, amennyit csak bírok, mert később nem lesz rá elég időm. Megfogadtam a tanácsát, egy időre igazi könyvmoly lettem. Imádtam olvasni, valósággal faltam a betűket.

Az élet őt igazolta, ahogy teltek az évek egyre kevesebb időm maradt erre a foglalatosságra, és mostanában már jó ha évente néhány könyvet elolvasok. Szégyellem is magam miatta, és igyekszem változtatni ezen. Persze tudom, hogy nem csak könyveket olvas az ember és általánosságban sokat olvasok, de nem könyvet.

El is határoztam, hogyha már újra itt az olvasás éjszakája, én bizony legalább ezen a napon nem kapcsolom be este a tévét, fogom a választott könyvem és bekuckózok a takaró alá, olvasok, amíg csak bírom.
Huszonévesen ez egy könyvet jelentett egy éjszaka, hajnalig. Most sajnos jóval előbb kidőltem, de mégis, remek volt, jól esett.

A marsi-t olvasom, kivételesen fordítva, azaz már láttam a filmet és most kezdtem csak bele a könyvbe. Ritka hogy így teszek, de a film felkeltette az érdeklődésemet. Persze néhányan már rágták a fülem egy ideje, hogy el kell olvassam, de annyi elmaradásom van, hogy én ha lehet még inkább a fantasy-t választottam. No de most még néhány estére leköt majd Mark Watney története, az biztos.

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...

I ♥ ISSUU

Amióta a tabletemnek, és az okostelefonomnak köszönhetően egy új tér nyílt meg előttem, újabb és újabb hasznos alkalmazásokra, érdekességekre, közösségekre lelek - olyan mintha tovább tárult volna előttem a világ.
Az egyik ilyen csoda, amit felfedeztem az ISSUU. A Pinterest és az Instagram után számomra az egyik legaddiktívabb dolog, bármikor bárhol rá tudok kattanni a temérdek magazin böngészésbe.
Érdekes, mert ez az alkamlazás "normál számítógépről" is elérhető. Én mégis ilyen "fészkes" kütyün, kényelembe helyezkedve szeretem böngészni.

Éppen aktuális, kedves olvasnivalóim:

MASNI magazinok - köztük a legfrissebb karácsonyi szám
Go Make Me - DIY Gifts and Edible Treats for Christmas - karácsonyi ajándékötletek
Meilinger Zita magazinja
Panyi Zsuzsi olvasnivalók
Vogue Knitting Crochet 2012 - kötés-horgolás stílus és divatmagazin
és a Subtle Revelry magazinok.
A konyhaművészet területén még el sem kezdtem a felfedezést (mindig tartok tőle, hogy nagyon éhes leszek... :D).

Tulajdonképpen, akár nem is kéne újságokat vennem, de még mindig ragaszkodom az illatos, megfogható, lapozgatható papírmagazinokhoz is...

Hidak egymáshoz - ajánló

Már csak egy előadásnyi fejezet van hátra az általam már említett könyvből, amibe - többek között - belebújtam.
A Hidak egymáshoz olvasása különleges élmény. Egyszerre habzsolnám, ugyanakkor érzem, hogy minden szó, mondat, gondolatfonal fontos, nagyon a helyén van, és nem szabad kapkodni.
Sorra választ kapok a mindennapjaim, akár fel sem tett kérdéseire, és visszaigazolása is, bizonyos helyzetek általam vélt értékének helyes megítéléséhez. Jó, a szó legnemesebb értelmében.

Eddig három előadás jegyzetére jutott időm. Legmélyebbre Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes Konfliktuskezelés hittel és szeretettel írása jutott a lelkembe. Olyan volt, mint egy kristálytiszta tó tükre, amibe ha belenéz az ember, sokkal többet lát, mint saját magát.
Pihenek is egy picit, mielőtt tovább olvasnék. Újra szemezgettem inkább ma is a sorait, sőt az interneten is rákerestem munkásságára, írásaira, tanításaira.

Kiváló ez a könyv, kiváló emberektől és most a Nyitott Akadémia oldalán kedvezményesen beszerezhető. (Értéke szerintem pénzben nem is mérhető.)

2011 utolsó napja - offline

Tegnap offline napot tartottam.
Nem volt könnyű ez az év, bár ez a blogomon persze nem látszik, nem szeretek ide nyifogni, igaz, az egészséggel kapcsolatos dolgokat olykor kiírom, de munkahelyi, és egyéb lelki nyomorokat nem szoktam.
Sajnos, lett volna mit, de igyekszem azért az élet pozitív oldalát látni, és annak örülni.
Az év utolsó napján megajándékoztam magam, és offline napot tartottam: azaz nem kapcsoltam be a számítógépet, semmilyen módon nem kapcsolódtam internetre, kikapcsoltam a telefonokat, és a híreket sem néztem a tévében.
Délelőtt egy takaróba csavartam magam, és az imádott hunyor-zöld szobánkban a radiátor elé kuckóztam, magam köré pakolva a karácsonyra kapott könyvkupacot, a "téli szünet"-re beszerzett és még elő sem vett újságokat, magazinokat, a füzetecskéimet. Bekapcsoltam az egyik kedvenc, régen látott filmem és szüttyögtem. Csodás volt!
Aztán finom ebédet készítettünk (délután négy körül :D), bujsziztam a páromhoz, nyusziztam, végig néztük a tévé rémes szilveszteri műsorkínálatát és itt-ott sokkolodóva elakadtunk - sokat beszélgettünk.
Most végre megkóstoltuk az évek óta tervezett pezsgős koktélt, a kir royalt. Finom!
A külvilágot lehetőségeim szerint kizáró, csodás nap volt.
Évente legalább egy ilyen jó lenne, annyira más így a világ, az élet!
(Minden bizonnyal tévé nélkül még jobb, csak ez most nem sikerült - nem is volt cél.)

Remélem mindenkinek úgy telt 2011 utolsó napja, amilyennek szerette volna!
(Nekem igen, köszönöm.)

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Betűk papíron, sok-sok

Bevezettem, magamtól magamnak, olvasok minden este, regényt, amit szeretek, nekemnek.
Nem is tudom hogy tehettem ennyi ideig, én a könyvmoly, hogy nem olvastam (újságokat, tanulmányokat, és számos dolgot igen, de regényeket csak keveset és nem rendszeresen, míg régen heti 3-4-et, sőt). De most már vége, és de... és élvezem, nagyon jó (persze tudtam én hogy jó ez... csak mindig volt ok, miért nem érek rá erre...)!
Olvasok akkor is ha ájulásig fáradt vagyok, és akkor is ha még éber. Mindenképpen, legalább néhány oldalnyit.
Nem csak befogadok, élvezve a "mesét", hanem figyelek is, figyelem hogyan ír az író, miként ábrázolja a szereplőket, ki kihez kötődik, ezt mikor tudjuk meg - szóval kicsit tanulok is, valakitől, akinek ez a trilógiája, amit most újra olvasok nagyon kedves a szívemnek.
Apró változás, óriási öröm. Szavak varázslata. Örök érték.

Belefeledkezés

A Da Vinci kóddal kezdődött. Aztán jött az Angyalok és Démonok, majd Az elveszett jelkép. Dan Brown írásai eddig kikapcsolnak, szórakoztatnak.
Tudom, egyik sem egy szépirodalmi gyöngyszem. És a séma is mindegyikben hasonló... ezért lehet még pár regényt elolvasok és kifújt, nem érdekel majd tovább.
De most, még a jelenben, kell.
Jó olvasni, hagyni hogy vigyen - ha nem is messzire.

Már nem csak befogadok, figyelek is - milyen eszközökkel mutatja be a szerző az eseményeket, a szereplőket, hogyan váltogatja, adagolja a szálakat és ez hogy hat rám, az olvasóra.
A megtévesztés fokát még tuti elolvasom, aztán meglátom, merre tovább.

Versekre is vágyom, talán ideje ismét belelapozni a Villon kötetekbe, elővenni Tóth Árpád, József Attila sorait, vagy éppen Anyuci régi-régi, kedves antológiáit az apró jelölésekkel.

Jó, hogy nyáron olykor hazaérek úgy, hogy vacsora után még van alkalmam világosban, természetes fényben olvasni.

Végletes áprilisi vásárlás

Olyan, mint a kiszabadulás - a piacon mindenféle finom, egészséges hazai megjelenik, a boltokban a ruhákat tavaszira cserélik, hívogató könyvvásár van, a magazinok borítói is színesednek, és a kikelettel, sőt lassan már a nyárral foglalkoznak.
Valami egyszerűen megváltozik. Bennem is!

Vásároltunk - piacon, Lidlben, sőt még Schleckerben is (mert a párom emlékezett rá, hogy a Prágában vett kézkrém, ami annyira jó volt, onnan van, és itthon is kapható - zárójeleshurrá). Csupa nemolyat, amit szoktam. Még a reggelink is más volt, olyan, amit megkívántunk, csak ott, csak akkor (Bevallom, nem egészséges, mert LÁNGOS-t ettünk!).

Hetek óta piszkálja a csőröm a hajdina , no most vettem gabonát és pelyhet is. Lehet "rákattanok", mint a lenmagra, amit előbb kívántam, mint ahogy megtudtam, nem csak finom, egészséges is.

Vettem friss tojást, különleges liszteket, magokat a kenyerekhez, vörös lencsét (bár még fogalmam sincs miért), hajdinát, kölest, sőt zabitalt is.

Kéthete csicseriborsó liszttel tértem haza, mentségemre legyen mondva, annak tudom az okát , meg akarok próbálni socca-t, vagy legalább valami hasonlót készíteni, mert a nizzai utunk óta rajongó vagyok (pontosítom, inkább lennék, ha a közelemben árulnának).

Az is szuper, hogy amint megjön a fény, sokkal többet lehet olvasni - van hozzá természetes fény! No meg majd a nyaralóban, a fák alatt heverészve több időt szánok is majd rá, mint az őszi-téli évszakban. Így aztán szívesebben állok meg az újságos standoknál is, sőt...

Jót tett, hogy felszabadult hely a könyvespolcokon. Máris két könyvvel gyarapodott a könyvtáram ezen a hétvégén!
És mondja valaki, hogy nem érdemes rendet tenni! :)

Pisla szombat

Kávé ide vagy oda, álmos vagyok. Jó hogy szombat van, bár már fél 10, még nehezen menne ma a munka... Persze hétvége van, és elég szorgos napok állnak mögöttem, nyilván ezért is pislogok ki ilyen kómásan a fejemből.
Mostanában hétvégére is összeírom, mit akarok megcsinálni, valahogy jól esik visszanézni, ha kész - mert olykor úgy éreztem vasárnap este, eltelt a hétvége és nem történt semmi értelmes, így meg szembesülök azzal, hogy ez nem igaz...
Erre a hétvégére kevés, de fontos tervem van. Például itt az idő, hogy beszerezzük az esti olvasáshoz évek óta hiányzó lámpát, amit a nyuszi ágy alatti "fészke" miatt nem vettünk meg, nehogy megrágja a kábelt és baja essen, máshol pedig nem volt konektor a közelben. Sajnos nyuszi már nincs, így nem gond, ha vezeték tekereg a padlón...

Hétköznapi boldogság

Végre megtörtént, tegnap. Tulajdonképpen hónapok óta nem olvasok úgy, mint régen - falva a sorokat, elsodorva a történet által, kikapcsolva a környezetet.
Az olvasási kedvem nem csökkent (időm sajnos igen), de valahogy nem jó regényeket választottam talán, mert az utóbbi időben hangsúlyosan "csak" újságot, magazinokat olvastam (igaz, lehetőség szerint igyekszem igényesen választani).
Tegnap elővettem a nyaralóba lehordott regények egyikét (évek óta megvan már), és kész. Szinte egész nap olvastam, csak a szemem lázadt estére, így mindössze négyszáz oldalnyit "haladtam", nem sikerült a teljes könyvet kiolvasni.
Olyan jó! Igyekszem majd nem feladni, jól-jobban választani, mert az olvasás örömét nálam csak egy dolog tudja felülmúlni - az írásé....

Leendő halál

A fogorvosnál volt kis időm, és "még mindig" elvagyok Fodor Ákos - Még: Mindig kötetével. Újra és újra olvasom, forgatom a sorokat, van amit nem értek, van ami azonnal betalál, és némelyik nem érint meg egyáltalán.

A következőt többször is forgattam magamban, érdekes, fricska, tetszik.
(Többet nem írok már le, nincs kapcsolatom a szerzővel, lehet nem örül, hogy néhány versét lejegyzem ide...)

A bevásárlóközpontban

Nézegetem leendő halálomat.
Tulajdonképpen egész jó kis halál;
a beláthatatlanul széleskörű választékból
még ez látszik a legmegfelelőbbnek.
Méregetem még súlyra, színre, ízre, alakra -hm,
végtére is ezért mindent megadnék
(kevesebbért meg úgysem kapható)
- na jó. Hát akkor: ez volna az. És előre is
köszönöm a pontos házhozszállítást.

Fodor Ákos

Néha helyükre

behoztuk a szellőt

hallom épp
lemosod magadról a város

nekem jut a hátad
szeretem ha meztelen vagy

néha helyükre találnak a dolgok

(Puskás Balázs: Élő szövet)

Porlepte emlékek felfedezése

Ma rászántam magam a könyveim katalogizálására. Ez azt jelenti, lepakolok a polcokról, megtörölgetem a kedves lapokat, felírom egy táblázatba a szerzőt, címet, kiadót, évszámot és esetleg egyéb fontos adatot (pl. hogy sorozat tagja-e az adott mű). No és persze belelapozok, beleszimatolok, simítok és olvasok a könyvekbe. Szeretem ezt csinálni, mondjuk a polcok lemosása kevésbé szórakoztat, mint az emlékek ébredése, vagy a kedves sorok átolvasása. Egészen régi művek is lapulnak itt, például most egy különösen "öreg" kötetet ölelek, amit nagypapám 1944-ben kapott ajándékba (1942-ben készült).
Ez a vers nagyon tetszett a varázsos hangulatú gyűjteményben (pontosan úgy írom, ahogy kötetben áll):

Somlyó György: A költő szól

Parázs voltam, rejtek parázs
lappangó őseim szivében,
át annyi izzó ezredéven,
várván, hogy felszit egy varázs.

S megbújva fojtó föld alatt,
ó, hányszor, hányszor kialudtam.
De mindig, mindig ujra gyúltan,
vittem tovább vad lázamat.

S láng lettem végre, égi fény,
húnyó tüzekből fellobogtam!
S föld alól is, minden korokban
örökre már világlok én!

mert rámfújt, - s lobbantam vele -,
az Úr tüzes lehellete.

A lelkek háborúja trilógia

Régen vásároltam már könyvet, pedig egykor, gyermek és ifjú koromban minden pénzem olvasnivalóra költöttem. Aztán jött a családalapítás, a gyerekek és más került fókuszba. Szerencsére, a volt férjem is gyűjtötte, szerette a könyveket, így bizony olyan is előfordult, közös elhatározásból ettünk zsíroskenyeret egy hónapig, hogy egy-egy könyvet megvegyünk (a gyerekek nem nélkülöztek semmiben, csak magunkat "sanyargattuk" e célból).

Olvasási ízlésem szerteágazó, nem vagyok mindenevő, de sokfélét olvastam, olvasok. Külön szerelem a fantasy, és persze azon belül is bizonyos világok vonzása erősebb, bár nyitott vagyok minden jóra. A Sárkánydárda krónikák első trilógiáját (Krónikák) meg sem tudom számolni, hányszor olvastam el.
Ma moziba mentünk életem párjával, és a film kezdése előtti fél órában betértünk a könyvesboltba. Bevallom, egy ideje nem gyakran megyek ilyen helyre - veszélyes, mert nehezen szabadulok üres kézzel, és otthon beteltek a polcok... Ám most olyan csemegékre leltünk, melyek esetében nem volt kérdés, van-e hely. Íme a mai zsákmány: M. Weis - T. Hickman: A lelkek háborúja trilógia! Holnap, természetes fénynél már el is kezdem olvasni, évek óta nem lélegeztem ebben a világban... hát, itt az idő.

Megint verseket olvastam...

Íme a mai, lelkemnek kedvesek Fodor Ákos, Még: Mindig című kötetéből.

TANULMÁNY

A tó színéről
ellépő pára mutat
példát lelkemnek.


ZENBESZÉD

Hogyan adhatnék
választ, mikor a kérdést
is csak keresem?

Kavicsok

Tegnap este kaptam a kicsi lánytól verses kötetet olvasgatni (Puskás Balázs: Élő szövet). Jól esett, érdekes volt mindegyik vers. Emésztgettem, elgondolkodtatott. Az egyik különösen tetszett:

kavicsok

lassan megtanullak

koptatjuk egymást
hátha gömbölyű

nem pattan el