Fától az erdő?

Nem látszik az ösvény, amit reméltem, csak a csavar (rejtvény? fricska?).
Van egy szép háromszög; a gyomrom panaszai, a beleim érzékenysége és a vashiányos vérszegénységem. Még csak kettőt sem lehet választani, legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy jól legyen...
Sőt, a vashiányos vérszegénység mintha nem is tudna jó lenni, már csak 2,3 mértek (az előző lelet 2,9 volt és a minimum érték 8,8), azaz lassan a negyede a minimumnak. Meg is látszik a többi eredményemen is, sajnos. A vasterheléses vizsgálat egyértelműen kimutatta a felszívódási zavart, csak sajnos az okát nem (már kizárták a lisztérzékenységet).
Az izületeimről nem beszélek, nem mintha nem lenne soha fájdalom ott is, de a taiji sokat segít, és tudok működni, mozgok meg minden és ha tudnám napi szinten csinálni, még jobb lenne.
Azt hiszem a szövettani lelet után alternatív gyógymódot keresek a háromszög-vonalon is (nem mintha eddig nem tettem volna), mert nem jutunk sehova, bennem meg lassan (el)fogy az oxigén.

Kukucs, ahogy nem szeretem

Holnap megyek a gyomortükrözésre, délre, szóval tuti farkas éhes leszek, mégsem hiszem, hogy szívesen nyelem majd le a dolgokat... Voltam már ilyen vizsgálaton, kétszer. Túlélhető, nem kellemes és utána, a mintavétel miatt, eddig mindig napokig fájt a gyomrom...
Most, a betekintés mellett, az előző alkalmakkor is megtalált - a mostani orvos szerint érthetetlen módon akkor nem kivett - polipot tervezik eltávolítani. Emiatt "kicsit" aggódom.
A párom visz és kértem, várjon is meg... Nem hősködöm, most nem megyek egyedül, mert nem vagyok túl jól és a vasterheléses vizsgálat után is kellett végül a "szállítás".
Már több mint egy hónapja, hogy "furcsákat" eszem, a két kezemen elférő mennyiségű alapanyagból.
Gondolom részben ennek okán a körmeim állandóan törnek, tövig vágva is, lemezesen és pici U-alakú módon egyaránt. A bőröm hófehér, száraz, viszket, hiába kenem bio készítményekkel - furcsa, nekem idegen. Állandóan álmos és fáradt vagyok, főleg este... Zokszavak vége, tudom hogy nem vagyok egészséges, ezzel jár, ez van.
A gyomrom viszont sokkal kevesebbet fáj és a puffadásos panaszaim szinte megszűntek, bár még mindig tudok étkezésben "mellényúlni", főleg ha nem én készítem az ételt, hanem valamilyen okból "idegen" helyen kell ennem.
Remélem holnap estére okosabb leszek és látható lesz az ösvény, amin a még egészségesebb lét felé haladhatok.

Ma van Föld napja ♥

kép forrása: www.earthday.org

Valójában minden nap a Föld napja. ♥

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...

Szervezeti kalamajka

Múlt héten sikerült produkálnom az eddigi legrosszabb laborleletemet, hiába igyekeztem "ideális" napon elmenni rá (még a pirosbetűs napok előtt). Nincs rajta mit szépíteni, pocsék - rosszabb mint 2010 nyarán a gyomorgyulladáskor, vagy az izületi mindenfélére kapott gyógyszer okozta hatások nyomán. Pedig volt közben fellendülés (életmódváltás és gondolom a pirulák elhagyásának hatására), nagyjából 10%-os, aminek nagyon örültünk, hogy már néhány (?) hónap és elérhetőnek látszanak a minimum értékek...

Csütörtök reggel felkerestem a háziorvost aki azt mondta, hogy keressünk vadul profi gasztroenterológust, és ha lehet még hematológust is, még jobb lenne "kettőtazegyben", de ilyen kombó igencsak ritkán van... * sóhaj *
Aztán ma elkezdtem kicsit olvasgatni, mert amikor nála voltam, mondtam neki, hogy igazán lecserélhetnénk a refluxra kapott gyógyszeremet, ami már lassan havi négyezer forint lett (és mint kiderült, van azonos hatóanyaggal nyolcszázért is).
No, mit olvastam ma...
... egyrészt azt, hogy a protonpumpagátlók a gyomor kémhatásának csökkentésével megakadályozzák a B12 vitamin, valamint a vas felszívódását. - Nocsak, akkor miért is vagyunk meglepődve a vashiányon?!
... másrészt ugyanezen gyógyszerek egyes hatóanyagai gátolják bizonyos gyógyszerek (például amit az izületi betegségekre kaptam) lebomlását, amivel erősítik azok hatását és mellékhatását.
Jó kis csapda.
Aztán jön a gyógyszert kapok a gyógyszer mellékhatására ördögi kör és vagyonokat költök, akár csak arra, hogy úgy legyek, amikor elmentem az orvoshoz.

"Költői" kérdéseim vannak.
Miért nem nézik egyben a szervezetet?
Miért nem nézte meg egyik szakorvos sem a teljes vérképem és tájékozódott a teljes szervezetem állapotáról - jó esetben a szakterületük vonatkozó leleteit átnézték.
Ha mindezt nem kezelik egyben, hogyan lehetnék jobban?!
Ha igaz amit ma olvastam, akkor a refluxra kapott gyógyszerem akadályozta a vasfelszívódását a szervezetben és hátráltatta a metotrexát kiürülését. Az izületi mindenféle "csodára" kapott szerek pedig ártottak a májamnak és a gyomromnak. Csudálatos.

A korona a tetején, hogy mindezt valószínűleg én "nevelgetem ki" magamba a stresszel, mert a legtöbb egészségügyi problémám nem megfejthető.
Most aztán fel van adva a lecke, és szerintem ezt nem is orvossal kell kibogozni, hanem ahogy már annyiszor leírtam, de most már tényleg nagyon kéne... nekem.

Jó kérdések

Még mindig úgy gondolom, hogy minden filmben van legalább egy olyan mondat és/vagy gondolat, ami értékes, töprengésre késztet, érdekes...
Persze ezért az egy mondatért nem biztos, hogy érdemes rászánni az időt, de ez van, sosem lehet tudni. :)

A napokban megnéztük a Thor című filmet, ami még egész szórakoztató is volt, amolyan "mese felnőtteknek" kategória. Találtam benne olyasmit, amit nagyon igaznak, sőt fontosnak tartok.

"Nem rossz dolog rájönni, hogy nem tudod mindenre a választ.
Így eljutsz a jó kérdésekhez."

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 1.

Gondoltam, ha már tegnap leírtam a hétvégi terveket, ezt a hétvégét napi fotoriportolom is, egyrészt mert ilyet még úgysem csináltam, másrészt mert kettő az egyben megoldásként tesztelem is a néhány hete vásárolt, "zsebi" fényképezőgépemet különböző felvételi módokban és éles helyzetekben. Kezdődjön hát...

Ma Space Invaders-es táskával...

Reggel máris teljesült a pihenős kívánságom, mert sikerült kilencig aludni, azaz csaknem két órával többet, mint szoktam. (Regeneráló pihi kipipálva.) Ébredés után készítettem mandulatejjel egy-egy bögrényi banán turmixot mindkettőnknek és amikor felépítettük magunkat kimozdulóképesre, elindultunk a piacra, de előtte összeszedtük a hetek alatt felhalmozott szelektív hulladék csomagjainkat és elvittük a közeli gyűjtőkhöz.

  

Mint látható, az autómat már karácsonyi szezonra felszereltem, azaz felkerültek a fejtartókra a mikulás sapik. :) Sajnos a tárolóknál a helyzet a szokásos, sokan mindenféle egyéb hulladékot is odapakolnak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ezen egyelőre nem segít semmilyen felirat, tábla vagy figyelmeztetés. Van még hova fejlődni. :(
A harmadik képen az egyik szatyor látható, ami már néhány napja ott várakozik a sorára az előszobában. A fülek állapotából ítélve drága egyetlen nyulam, Nyüzsi többször megvizsgálhatta a táska tartósságának megfelelőségét.... Szerencsére a műanyag palackok nem nehezek. :D

Hétvégi tervek

Mindig az van, hogy hétvégére túl sokat tervezek és persze van számos" meg KELL csinálni" dolog is. Ezért aztán egy ideig azt a taktikát követtem, hogy leszamilesz. Nem vált be. Később felírtam a hétvégi tennivalókat és terveket, aztán vasárnap este kétségbeestem, mennyi mindent nem sikerült megcsinálni, még akkor is hogyha rengeteg dolgott igen. Ez így nem jó, frusztrált.
Most úgy szoktam, hogy hétközben komolyabb ügyintézés max. kettő lehet, (ez muszájos, de nem SOS dolog szokott lenni), és a hétvégén is van, amit MUSZÁJ, de van amit csak LEHET vagy jó lenne, és ezeket nem veszem annyira komolyan, mint eddig - azaz megbocsátom magamnak, ha nem jön össze. Gyanítom ennél is lazábban kéne ezt venni, de nekem most ennyi oldás megy.

Ezen a hétvégén sok terv van... egy zokni malac (jó lenne) és egy zokni lovacska (jó lenne) készítése, ajándékvásárlás nemíromidekinek (jó lenne), tortasütés Apunak (muszáj, mert én akarom), tortasütés a fiamnak (muszáj, mert én akarom), ajándékcsomagolás (muszáj), minimum két mosás (muszáj, de ha nagyon rendes vagyok akkor belefér, hogy csak jó lenne), takarítás light (muszáj), szombat / piac (muszáj-jó lenne határeset), III. nyílt nemzetközi Chan Wu bajnokságra kimenni (jó lenne), almot venni a nyúlnak (muszáj), haladni a karácsonyi ajándékokkal (jó lenne), ebédet főzni szombatra (jó lenne), családi ebéd / vasárnap (muszáj), joghurtos padlizsánt készíteni (jó lenne), megsütni a sütőtököt (jó lenne), haladni a párom sáljának kötésével (jó lenne), írni legalább néhány órát nyugodtan (jó lenne), vásárolni hétvégére és jövőhétre (muszáj), megsütni a kenyeret (jó lenne), kicsit feküdni a betegséggel, amivel küzdök második hete (jó lenne), inget vasalni (nem lenne jó, de kéne :))... Hát így. Az apróságokat nem szoktam felírni és van még sok vágy és terv, amit tudom hogy szinte esélytelen. Meg is élem újra meg újra, hogy nem haladok eleget, sosem elég ez a két nap...
Vajon más hogy csinálja?!

Crazy day

Nem tudom, hogy a névnapom, vagy mi miatt, de elég lükepék napom van. :)
Ezért aztán ide is teszem Yerek általam alkotott rajzát, hogy szimbolizáljam ezt.
Mikor ezt írom, éppen Belgát hallgatok (Fehérlófia 2 - "Mit keresel itt felvilági, hol a madár se jár?Most jajj neked, az én uram a 7-fejű sárkány, Ha hazajön és meglát, azonnal szétvág") - annyira vicces. Válogatom a zenéket, mindent, ami vidám.
Jó így. Nagyon pozitívan előre! Mindig.
Kell, mert napok óta alig bírok mozogni, főleg éjjel. Ennek hatására nagyon aludni sem sikerült többet egyben, mint egy-két órát.
"Fincsi" ez a sacroileitis, de azt hiszem, tudtam volna enélkül is élni. Persze mindenkinek jut valami, tudom. Elfogadom, de ha lehet azért kimásznék (sőt, ugranék) belőle!
Zenével és előszobai sétákkal kúrálom magam. Gondoltam ha "hullafáradtságig" ébren maradok, akkor hátha elég mélyen alszom ahhoz, hogy ne mozogjak éjjel - akkor fájni sem fog.
Kipróbálom.

Reggel olvastam a mormotákkal "suttogó" kisfiút történetét - olyan jó!
Na megyek sétálni kicsit... addig is szóljon a Padödö - Te vagy a legjobb dolog a héten! :D

Közösségi katyvasz

magra lelt galambok

Hú, jó rég nem írtam megint. Dehiszen a munkahelyemen voltam szinte csak gép előtt, annyira megviselt az elmúlt félév gyógyszeres kezelése, hogy egyre kevesebbet ültem le a számítógép elé... Ha időm és energiám engedte, inkább más közösségi lehetőségekkel foglalkoztam, mert érdekel-érdekelt, de valahogy a webes naplóra nem maradt sem kedvem, sem időm (nincs kedvem a világba nyifogni). Azt hiszem el is apróztam magam - talán jobban is teszik azok, akik mindent egy helyre írnak, nem próbálnak több oldalt létrehozni, mint például én, aki külön tartja a főzőcskézős oldalát (Sufonesza), a vidám képecskéset (Mosolycsaló) és az írósat (Porszemek), az egyéb, említésre talán nem is méltóaktól eltekintve.
Kipróbáltam a Tumblr-t (erről anno írtam is, itt), de most már inkább csak közvetve "nézek be" ide, mert az okos-telefonos alkalmazása nem túl komfortos, gép elé pedig mint mondtam ritkán ülök.
A Twitter-t még aktívan nem használom, pedig jóval előbb létrehoztam az elérhetőséget, csak valahogy nem találtuk még meg a közös nevezőt. Most hogy az új telefonomon egyre többet prüttyögök ilyesmivel is, nézegetem, szokom. Számomra különös, hogy ekkora sikere van (itt vagyok), még. Érdekes, a viszonylag minimál posztjaim ellenére van, aki követ engem...
Gondolom az Instagram linkek hatása. No, az Instagram az, amit imádok, mind Android-os, mind iPhone-os felületen! (Kár, hogy weben ez nem szerkeszthető, könnyebb lenne tag-gelni, javítani, amit elütök, de segond.) Itt sok, érdekes embert követek, és egyre többen követnek engem is.
Többen megkérdezték, mit szeretek ebben... Számomra nagyon érdekes. Direkt sokféle felhasználó képeit figyelem, van akit a hasonló érdeklődés miatt (természet, kézművesség, fotózás, nyúltartás stb.), mást pont mert nagyon eltérő az élethelyzete, életének a helyszíne, a korosztálya, vagy csak mert az eddig feltett képei lenyűgöznek, vagy esetleg mert ő kíváncsi volt rám, és én is kíváncsi lettem rá. Ez izgalmas kaland, napi szinten művelem, kedvenc!
Szintén nagyon rákattantam a Pinterest-re, ahova rendezetten, képekkel gyűjthetem kedvenc képeimet, linkjeimet, vagy témáimat, olyan dolgokat, amik valamiért fontosak nekem, ötletesek, szeretnék velük később foglalkozni (kézműves ötlet, recept stb.), vagy egyszerűen csak inspirálnak (ide mazsolázok). A Pinterest az az oldal, ahol napokra el tudnék veszni...

Mindezek mellett még számos oldalt tervezek górcső alá venni, de ezek még őszig kénytelenek lesznek várni (Badoo, Xanga, yfrog stb.). Érdekelnek önmagukban és azért is, hogy miért és ki kattan rájuk, hogyan hatnak rám, az internetes közösségekben melyik sikeres és melyik nem, no és persze vajon miért van így.
Rendszerese olvasok is erről a témáról neten (pl. itt: Social Media Examiner) és ha van cikk, akkor persze a nyomtatott sajtóban is. Számomra a legtöbb eszmefuttatás inkább tűnik gondolatébresztő esszének. Szerintem a szerzők és szakemberek többsége még figyel, analizál, trendeket határoz meg, a "megfejtéssel" senki nem rendelkezik.

Egyébként ...Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen. Létezem - finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos. A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, "hibás" - kész és kész. Lassan - éppen most normálisan - élek; kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz - nagggGGyon rossz - nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt. Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal... és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem... minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem...

Furcsa karcolat

Olyan, mintha lemaradnék magamtól. Annyira sokat élek, hogy nem jut időm írni; meg-, fel- lejegyezni.
Különös ez, főleg nekem, a grafománnak...

Persze marad számos lenyomat; főleg a fejemben, a lelkemben, no meg karcolatok a füzetemben, képek a telefonomban, sőt olykor a fényképezőgép memóriakártyáján is, ha magammal cipeltem a kütyüt.

Vajon lesz időm mindezt egyszer elrendezgetni, bárhol?!

Csak  mert most úgy érezem, még arra sincs időm, hogy megtegyem ezt magamban. Rohan minden.
Annyira sok impulzus jön, hogy tán még megélni sincs időm, nem még, hogy feldolgozni.
Jó (és nem jó) volt sok dolog. De nem írtam le. Se ide, se máshova. Pedig vágyom rá. Tényleg. Csak hiányzik például az idő, az erő a kézbe vagy valami más.

Jó volt ma "egyedül" a piacon; beszélgetni a kofákkal, Emberekkel, megismerni életeket... De aztán rohantam a bevásárlással haza és utána a cégcsoportos rendezvényre. Ne érts félre olvasóm, nem volt teher. Csak gyors. (Hogyan kéne adagio-ba váltani?!)

Különleges, értékes élmény látni a kollégákat másként; versengeni, izgulni, harcolni, drukkolni, gyermeküket ölelni, gondtalan nevetni, levest kanalazni, egymást szeretni.
Mégis... ezen az önfeledt hétvégi rendezvényen is a jövő hét teendőiről is beszéltünk a Főnökkel...

Olykor ijesztően összemosódik a múlt, a jelen, a jövő (amit még ide is hívunk, tudatosan - de erről most nem írok). Kapuk nyílnak és zárulnak, közben pergenek törékeny kis órámban a homokszemek, csontjaim mállanak bennem, telik evilági életem, és csak remélem - értékesen.
Egyszer már behúztam, azt hiszem megint kéne - a FÉK-et.
De könyörgöm, hogyan húzzak be bármit, amikor éppen folyóként ömlök a tengerbe?!

Csak pozitívan

forrás: whole living

Érdekes, hogy minden évben ebben az időszakban kapom talán a legnagyobb próbatételeket.
Gyerekként úgy éltem meg a karácsonyt, mint a szeretet, a béke, a család, az otthon melegének időszakát.
Amióta "felnőttem", egészen másként van. Ilyenkor érkezik a legtöbb gond, feladat, kihívás és pofon, és a mérleg másik serpenyőjében sokkal kevesebb a fent leírt, gyermekként megélt élmények sora (persze tudom, elvileg a súlya jóval nagyobb).
Igyekszem tanulni, és fejlődni belőle, próbálom keresni a pozitív oldalát (Jó volt ez a whole living cikk.), de bevallom, olykor mocsok nehéz.
Most úgy érzem, legjobb lenne jövőre passzolni a Karácsonyt, elutazni egy hétre a hegyek közé, valami nyugis helyre, a párommal, könyvekkel és fényképezőgéppel, de szigorúan kütyük, azaz tabletek, laptopok, telefonok, internet nélkül. Ez lenne az igazi ajándék, mást nem is kérnék.

Pedig lassan elérek oda, hogy életem céljai elérhető távolságba kerüljenek, nem kéne hagynom, hogy ezek a (gondolom főleg bennem fakadó) próbák visszalökjenek, mert ilyenkor úgy érzem, kettőt lépek előre, hármat vissza.
Vettem is sok okosságot, olyan leszek mint a kiskakas,a mesében, csak én a tudást szeretném felszívni. Tanulok, szinte naponta, amennyi fér, mert ez a vas- és oxigénhiány azért nem tesz jót, de remélem abból, ami bejut marad is.
Elő is veszem a karácsonyi meglepi könyveim egyikét, ez most jó lesz (Hidak egymáshoz).

Abakusz

Még 13 nap és itt a Karácsony.
Ebből 7 munkanap.
3 napra elmegyek a céggel pihenni (juhéjj!).
2 orvosos, "talán végre kiderül mi baj a kezemnek"-es.
És még jónéhány ajándékért rohangálós, bevásárlós - bár nem állok rosszul.

Úgy döntöttem, hogy 0 azaz nulla parázós, mert majd lesz valahogy, végülis család vagyunk, szeretjük egymást...
Nem az a lényeg mit eszünk, és mit adunk-kapunk, hanem hogy együtt vagyunk.

Béke.

Kétbalkéz Világnap

Vannak olyan napok, amikor az ember minden leejt, lever, rossz helyre rak, fellök - szóval olyan ügyetlen.
Ilyenkor, szerintem, a legjobb szép csendesen meghúzódni a sarokban, és csak lenni, valahol, ahol jelentősebb kárt nem okozhat az ember!
Azt, hogy ezek a napok összefüggenek-e a frontokkal, a lelkiállapottal vagy ilyesmi, nem tudom
Ami biztos, hogy csütörtökön ragyogó kékszemű kolléganőmnek sikerült ezt előadni, tegnap pedig életem kicsiny párja volt ilyen.
Már reggel kezdte, aztán elmondása szerint egész nap folytatta (tanácsom ellenére elment dolgozni), és estére szépen kiteljesedett benne.
Hogy miért ezen a napon kellett kicserélni pl. a rootert, nem tudom, az biztos hogy a picúr lepke orchideám repült miatta, a szőnyegre ontva minden földjét, és repült a drágám szépen (mert valamiért a radiátor tűnt megfelelő helynek a pakolás alatt - de nem volt az).
Szerencsére a gondosan válogatott, akciósan vett, csinos, lila kaspó túlélte a repülést. A növényről még korai lenne nyilatkozni. A szőnyeg porszívózása hátra van, még szárad...
Ezután beparancsoltam az ágyba és sorozatokat néztünk, majd az éjfélt átlépve a kezébe adtam pár dolgot, leejti-e. És már ügyes volt. :) Éjfélkor megtörik az "átok".
Vannak ilyen napok. És én változatlanul azt mondom, ezeken jobb nem kísérteni a sorsot, ha lehet nem kell tenni-venni. Van elég másmilyen nap.
Ez legyen a privát, "Csaknekünk Kétbalkéz Éves Világnap", és ünneplési módja egyszerűen a semmittevés. :)

Virágok a bőrön

Amíg a csemetéim itt voltak, mindenféle nagyszerű, máskorsosincsidőrá dolgokat is csináltunk.
Például Réka pingált ilyen csodás virágokat a karomra. Bár a henna, amit használt régebbi keverés volt, és szerinte nem elég erősen fogta be a bőröm, én még is szerettem. Ma már nagyon halovány, de öt napig látszott, a részem volt, szerettem.

Olyan volt mint egy bio ékszer, természetes, és olyan valaki alkotta rám, akit szeretek. Lehet ennél jobb?!

Jó lenne, ha többször jutna ilyesmire is idő! ... Szívesen hordanám karon, lábon, akár a nyakamon vagy az arcomon is, ha éppen úgy alakul.

Mi a baj az olasz sörrel?

Hamarosan szabin leszek és bepótolom a sok-sok írnivalómat, remélem ledarálom a felgyűlt és leírt témákat, no meg gyűjtök újakat, de addig is következzen egy, ami ma megint felvetődött bennem...
Nem értem, mi a baj az olasz sörrel?!

Kint jártunkban elég sok vendéglátóhelyet felkerestünk, ha már olyan szerencsénk volt, hogy a szállásunk nem került pénzbe - megengedtünk magunknak ezt a luxust. Az éttermek, pizzázók, falatozók nagy részében nem lehetett olasz sört kapni, főleg nem csapoltat.
Pedig finom!
Mi szeretjük, ismerjük a Peronit, a Morettit és a Castellot is. Úgy látszik ufók vagyunk, mert egyszerűen alig találtunk olyan helyet, ahol ilyet fogyaszthattunk volna az ebédhez vagy vacsorához. De miért is kéne Hacker-Pschorrt, Heinekent, Coronitát inni Olaszországban?!
Remélem itthon sem francia rosét, vagy olasz chiantit kérnek az idelátogató külföldiek, és én sem kérek más országban például tokaji aszút, badacsonyi szürkebarátot, ésmégsorolhatnámhosszan az isteni magyar borokat, pedig finom!

Velem van a baj, ha Olaszországban olasz, ne adj isten olasz csapolt sört szeretnék inni?!

Gondolom igen, mert tudva, hogy a kereslet meghatározza a kínálatot, és nem volt, csak a boltban (üveges), elenyésző számú ufó vagyok. Ám legyen, vállalom.

Többnyire passzoltuk hát a malátalét, ha nem volt olasz sör és az éttermekben, maradtunk a könnyű, olasz habzó boroknál. Nem nagy áldozat, tudom én.
De mégiscsak, még egyszer megkérdezem...
Mi a baj az olasz sörrel?!

SMS

Ma kaptam egy olyan sms-t, amit emésztenem kell.
Felfogni, elfogadni, megérteni, hagyni, hogy a feltörő gondolatok belém ívódjanak.
Mi fontos, mi érték, miért érdemes mit tenni.
Emésztgetek.
Felfogom.
Talán...
...lassan.
Furcsa tükör.
Nekem.
A világnak.
Pedig csak egy sms.
... vagy mégsem?!