Postaláda

Folytatom majd még a költözési sztorit is, de ma azért írok, mert annyira boldog vagyok: van a kerítésünkön postaláda! Rajta a nevünk, a címünk, szóval tényleg kint van, láthatja ország-világ hogy mi ide bizony beköltöztünk, lehet nekünk levelet írni meg minden és ez annyira jó!

Nekem fontos volt - nem tudom miért - az otthon része számomra a postaláda, ahol a külvilág elér, és ezen nem változtat az sem, hogy most már jellemzően e-mailben tartjuk a kapcsolatot szinte mindenkivel.

Még csak néhány napja jelentkeztünk be - nem tudták előbb megmondani a címünket - így a boldogság lendületével is kezdtem módosítani az adataimat, ahol csak tudom.

Szeretek leveleket kapni, szeretem ha nem üres a láda, hanem vár benne valami.
Azt hiszem fel is megyek a Postcrossing-ra is gyorsan... :)

Izgalmas esemény

Jajj olyan boldog vagyok, végre elindítottam a kreatív oldalamat, angolul, íme: Pink & Red.
Remélem lesz erőm csinálni, még annyi munka van rajta... és ugye a tartalom sem nő ki magától!
Na de ez fontos, dédelgetett álom volt már egy ideje és így egyben megvalósul a tervezett hármasság: alkotás - angol nyelvtanulás - írás.

Csend

Nem írok ide mostanában... Nem azért mert nem történik semmi, csak valami változik, érik bennem és valahogy jobb ezen a felületen csendben lenni. (Ezt is csak azért írom le, mert rendszeresen küldöm Anyucinak a Ficsergőt nyomtatva.)

Az élet szép! ♥

Pirosban érkezik a változás

Kicsit sokáig voltam csendben, de nagy dolgok készülődnek, aminek előszeleként megváltam az asztali gépemtől, és átköltöztem az új laptopomra. Még csak néhány napja vagyunk együtt, de máris úgy érzem, sokkal "szabadabb" lettem.
Mivel a gép eddig egy enyhén szólva romos széken ülve, asztalnál volt elérhető számomra, így esténként sokszor oda se mentem - hiszen egész nap számítógép előtt dolgozom, este a vacsora, "nyusziterelés" és malackákkal való foglalkozás után elfáradok, nagyjából beájulok az ágyba, semmi kedvem üldögélni.

Most viszont foghatom a "kis" kütyükémet és viszem magammal - nyugodtan olvashatom a kedvenc oldalaimat, böngészgethetek, írhatok, hiszen már fekszem, pihenek. Örülök! :) Gondolom hamarosan útra is kelünk együtt, mert jó ha egy ilyen fészek mindig az ember közelében van!
Hab a tortán, hogy az új drágaság piros (és fehér), kiválóan illik az Éva magazin előfizetéshez kapott Be Happy! táskába (ami mázlimra pont olyan lett, amire vágytam!), sőt a piros dzsekimhez is, hihi.
Azt hiszem neki kéne állni készítenem egy tokot filcből és/vagy horgolva, hogy védve legyen (és még csajosabb). Hmm, komolyan mondom, "vénségemre" megmakkantam, pirosakra vágyom és fontos, hogy a kiegészítők illeszkedjenek, elmolyolok régen nemisfontos részletekkel...
Mi van velem?!

Széljegyzet

A költészet napjának margójára egy régi "vers"(em)

Tűnődés 

Mint a sivatagban felcsillanó harmat,
oly tűnékeny létem.
Pillanatnyi lélegzet,
tán sóhaj csupán?

Tűz mélyén búvó hamu?
Tengerbe olvadt könnycsepp talán...

Közösségi katyvasz

magra lelt galambok

Hú, jó rég nem írtam megint. Dehiszen a munkahelyemen voltam szinte csak gép előtt, annyira megviselt az elmúlt félév gyógyszeres kezelése, hogy egyre kevesebbet ültem le a számítógép elé... Ha időm és energiám engedte, inkább más közösségi lehetőségekkel foglalkoztam, mert érdekel-érdekelt, de valahogy a webes naplóra nem maradt sem kedvem, sem időm (nincs kedvem a világba nyifogni). Azt hiszem el is apróztam magam - talán jobban is teszik azok, akik mindent egy helyre írnak, nem próbálnak több oldalt létrehozni, mint például én, aki külön tartja a főzőcskézős oldalát (Sufonesza), a vidám képecskéset (Mosolycsaló) és az írósat (Porszemek), az egyéb, említésre talán nem is méltóaktól eltekintve.
Kipróbáltam a Tumblr-t (erről anno írtam is, itt), de most már inkább csak közvetve "nézek be" ide, mert az okos-telefonos alkalmazása nem túl komfortos, gép elé pedig mint mondtam ritkán ülök.
A Twitter-t még aktívan nem használom, pedig jóval előbb létrehoztam az elérhetőséget, csak valahogy nem találtuk még meg a közös nevezőt. Most hogy az új telefonomon egyre többet prüttyögök ilyesmivel is, nézegetem, szokom. Számomra különös, hogy ekkora sikere van (itt vagyok), még. Érdekes, a viszonylag minimál posztjaim ellenére van, aki követ engem...
Gondolom az Instagram linkek hatása. No, az Instagram az, amit imádok, mind Android-os, mind iPhone-os felületen! (Kár, hogy weben ez nem szerkeszthető, könnyebb lenne tag-gelni, javítani, amit elütök, de segond.) Itt sok, érdekes embert követek, és egyre többen követnek engem is.
Többen megkérdezték, mit szeretek ebben... Számomra nagyon érdekes. Direkt sokféle felhasználó képeit figyelem, van akit a hasonló érdeklődés miatt (természet, kézművesség, fotózás, nyúltartás stb.), mást pont mert nagyon eltérő az élethelyzete, életének a helyszíne, a korosztálya, vagy csak mert az eddig feltett képei lenyűgöznek, vagy esetleg mert ő kíváncsi volt rám, és én is kíváncsi lettem rá. Ez izgalmas kaland, napi szinten művelem, kedvenc!
Szintén nagyon rákattantam a Pinterest-re, ahova rendezetten, képekkel gyűjthetem kedvenc képeimet, linkjeimet, vagy témáimat, olyan dolgokat, amik valamiért fontosak nekem, ötletesek, szeretnék velük később foglalkozni (kézműves ötlet, recept stb.), vagy egyszerűen csak inspirálnak (ide mazsolázok). A Pinterest az az oldal, ahol napokra el tudnék veszni...

Mindezek mellett még számos oldalt tervezek górcső alá venni, de ezek még őszig kénytelenek lesznek várni (Badoo, Xanga, yfrog stb.). Érdekelnek önmagukban és azért is, hogy miért és ki kattan rájuk, hogyan hatnak rám, az internetes közösségekben melyik sikeres és melyik nem, no és persze vajon miért van így.
Rendszerese olvasok is erről a témáról neten (pl. itt: Social Media Examiner) és ha van cikk, akkor persze a nyomtatott sajtóban is. Számomra a legtöbb eszmefuttatás inkább tűnik gondolatébresztő esszének. Szerintem a szerzők és szakemberek többsége még figyel, analizál, trendeket határoz meg, a "megfejtéssel" senki nem rendelkezik.

Családunk történetei - kezdet

Apai nagyapám, akit sosem ismerhettem meg

Úgy látszik ez az év a régen motoszó tervek megvalósításának időszaka. Hogy ez 2012-t jelenti, vagy a hamarosan kezdődő Sárkány évét, nekem édes mindegy.
Múlt hétre terveztem a kezdetet, de az influenza közbeszólt, így csak ma tudtam átmenni Apuhoz, hogy elkezdjem leírni azt a sok-sok mesét és történetet, amit gyerekkorom óta hallok tőle, de sosem vettem a fáradtságot, hogy lejegyezzem, és a saját élményeim sodrásában nehezen idéztem fel őket.
Pedig annyi öröm, szeretet és érték van bennük!
Fontosak. Nekem, nekünk, és azt remélem, a gyermekeimnek, és majd az ő gyermekeiknek is.
Ma átmentem Apuhoz és elkezdtük...
Terveim szerint kéthetente írjuk együtt a családi történeteket, ő is készül (fotókat vett elő, anyakönyvi kivonatokban van kutatnivaló), no meg mesél, én jegyzetelek, kérdezek, és szerkesztek.
Már a mai napot is nagyon élveztem, és alig várom a következő alkalmat.
Szerettem nézni az elhunyt nagymamám babakori képét, a kis apró lábacskáit. Érdekes volt képről "megismerni" az ükanyámat...

Azt hiszem, beszerzem Friderikusz könyvét, vagyis inkább interaktív naplóját is, melynek a címe Az én családom. Bár nem feltétlenül ezt szeretném "kitölteni", de mindenképpen segíthet a témák átgondolásában.

Kedves olvasóm, vajon te tudod...
 
Mi volt, akárcsak a szüleid, legkedvesebb könyve?
Mit főzött apukádnak az édesanyja, ha ő választhatta az ebédet?
Hova járt iskolába, és kik tanították?
Mit szeretett csinálni a szabad idejében, és milyen foglalkozásra vágyott? Hogyan teltek a családi ünnepek?
...

Jóóóóó volt!

Voltam pihenni... :D A három napos céges utazás szuper volt - csodaszép hely, naccerű hangulat, sok játék, rengeteg nevetés, éjszakai fürdőzés, különlegesen finom ételek - élmény hátán élmény.

Kisvakond, Rabbid és Hannibál + a potion

Mindent leírni nagggyon hosszú lenne, de eszméletlen jó volt, mert...
- egymásra talált Kisvakond, Rabbid és Hannibál (Meg a Csokornyakkendős Gyilkos!)
- szimuláltunk katasztrófásat a sífelvonóban (És túléltük!)
- nem mentem fel a kilátóba Semmeringben (Így nem fújt el a szél.)
- puncsot és forralt bort ittunk a hüttében (Nem én borítottam ki! :D Viszont le- azaz feltöröltem.)
- péntek este a hidegben forró fürdőt vettem a szabadban (Nem fáztam meg!)
- tanítottak a fotózás rejtelmeire és voltunk is gyakorolni (Néhány információt rezisztáltam - nem fért a fejembe, na. :D)
- megtanultam Bang!-ezni, és voltam sokszor bandita (Játszottunk Citadels-t is, de az nem akkora élmény, még.)
- annyit nevettem, hogy fájt a hasamban a nevető izom (Tudom, elvileg nem ott van.)
- olvastam is (Igaz, nemegész egy oldalt... az úúúgy voooolt...)
- csodálatos kajákat kaptunk, koraszülöttekhez igazított időzítéssel (Mégsem pukkadtunk ki!)
- túléltem a füstös esti bulit is (Ez annyira mondjuk annyira nem volt jó. Még mindig utálom a bagófüstöt!)
- nagycsaládos lettem :D (Hirtelen felindulásból lett még három örökbe fogadott gyermekem, egy másfél petéjű ikerpár és egy mégegy kislány.)
- elkezdtük írni Hannibál eposzát Jufival, a titkos testvérségből kiderült lányommal (Lassan haladunk, egyre több részlet kerül elő Hannibál bűnös múltjából.)
- ...
- épségben, örömben és boldogságban hazaértem, ahol várt a csimp-párom (Meglepetésekkel! Pedig ő nem is olyan!)

- ja, és buszfelelős is voltam (Megtudtam csomó kolléga ovis jelét - ez fontos! ^^)

A napszám most így áll:
még 5 nap és itt a Karácsony (Húha!), ebből még 2 munkanap, 1 orvosos (a holnap) és mind nemtudomhogyleszkarácsony-os.

Szavak kupacban, nem itt

Valahogy ide most nem jönnek a szavak.
De írni ráveszem magam: gyakorlok, vagy csak hagyom, hogy kiomoljanak belőlem.
Olykor én sem értem mindet.
De jó.
Megkönnyebbülök, jól esik.
Bármi is ez.
Mint amikor kisgyerekként, írni sem tudva, kusza vonalakat húztam a papírra.
És én tudtam, hogy mi az.

Ma éppen Azúrkék óceán...

Start

Elkezdtem.
Kereshetek én hobbit, tudatosan, vagy véletlen ráakadósan, de minek ha tudom; tudatos létezésem óta nem vágyom másra, mint írni-olvasni-szeretni.
Ezért nekiláttam, akár "jön", akár nem - már nem várok a gondolatokra, sem hangulatra, "megfelelő" időre vagy bármire, amit talán csak kifogásként kerestem.
Papírra vetem a tétova gondolatokat, emlékeket, szavakat, mert jó, nekem.
Ha valaha valaki olvassa, tán neki is számít majd. Hordja e terhet a Jövő, nekem jó lesz most ez a Jelen.

Pipikés füzet

Valahogy úgy alakult, hogy ritkán találkozunk. És információ közlési vágyunk egymás felé határozottan van.
Így aztán a Csipet jött az ötlettel, hogy lehetne egy füzetünk, amiben írunk egymásnak, amikor olyan a hangulata annak akinek...
Pillanatig nem haboztam a válasszal, perszehogyigen! Néhány napon belül sikerült is megtalálnom a megfelelő füzetet, ami jól kifejezi a mi kapcsolatunkat és kellően bohókás hozzánk. Azóta ebben írogatunk egymásnak, csak úgy. Ha éppen nincs nálunk a füzet, akkor lapra, és beleragasztjuk. Jó. Szeretem. Persze füzetmániások vagyunk mindketten, így különleges, dédelgetett kincsünk lett ez, a Pipikés füzet...

36 fokos lázban égek

Fura, hogy egy gasztroblogon (Fűszer és lélek) találtam rá a Versíró verseny kiírására. Tetszik, hogy szeretettel várják az évek óta a fiók mélyén szunnyadó verseket is. Beneveztem párral, csak úgy, nem nyerésvágyból vagy ilyesmi. Jól esett molyolni a régi verseimmel, az emlékekkel, a gondolatokkal - mégha némelyik akkor fájt is. Majdnem írtam egy újat is, de aztán úgy döntött - bent marad még. Sebaj, én ráérek, hisz mindenképpen a részem - idebent és kint is.
Feltétlenül olvasom majd a pályaműveket, már amennyire győzöm.
Jó, hogy sokan érdeklődnek!