Bicepsz nyuszi

Az előző bejegyzésem aggodalmának tárgya szerencsére csak izomláz volt. :) Jól sikerült fajta, lázzal hidegrázással, de elmúlt.
Pénteken már mentem vissza, "kutyaharapást szőrivel" ugye. Igaz, aznap a teremben főleg kardióztam, este pedig elmentem a helyi senior tornára is. Amikor olvastam róla, nagyon meggyőző volt, hogy gyógytornász hölgy tartja. Utána is olvastam szakmai múltjának és mindenképpen ki akartam próbálni, biztos voltam benne hogy jót fog tenni. Az hogy olyan csodálatos hangja van a hölgynek, mint egy mesemondónak és állandóan mosolyog külön csodálatos. Imádtam ezt az órát! (Ma is megyek!)

 

Párom bicepsz nyuszinak hív, mert elkezdtem tréningezni a karomat is, szeretném ha formásabb lenne. Bár nincsenek még lógó karlebernyegeim, de nagyon szeretném ha nem is lennének! Így aztán még kis súlyzókkal de rendszeresen végzek kargyakorlatokat is. A kezemre nagyon kell vigyáznom, az ujjaim nincsenek rendben, de azért haladok ezen a téren is.

Tegnapra elkészült az egyéni edzéstervem is, amit 8-12 hétig követek majd, aztán készít újat az edző, ha javult már a kondícióm.

 

Most értem meg igazán a sportoló, aktívan mozgó barátok örömmel megosztott képeit, bejegyzéseit a facebookon. Ha visszamehetnék az időben, erre figyelnék jobban, hogy törődjek a testemmel, ne tekintsem természetesnek azt hogy jól van, fiatal és erős, hanem tegyek érte és azért is hogy megőrizzem ezt amíg lehet. No de, sosem késő elkezdeni mozogni. Most már csak megállni nem szabad!

Következő tervem a  30 napos jóga program elkezdése...

Eljött az a nap!

Végre, végre, véééégre: készül a konyhám! Hétfőn kezdődött a dolog és ma is itt volt az asztalos barátunk, aki végre meggyógyult és jött hogy megalkossa, amit hetekig terveztünk. Persze ahogy készül, máris alakul, alkalmazkodik a helyhez, a falakhoz, a rendelt gépekhez és az új ötletekhez, de csodás lesz! Annyira jó látni, ahogy elkészül és tényleg tetszik és jók a felületek, amit kitaláltunk és tetszik a munkalap, a színe a minden! Még az étkező részhez kitaláltunk pár változást, de a zöm kész lesz holnap és már "csak" a háztartási gépszerelőt, meg a vizest kell várni és máris, "máris", mááááris kész lesz!
Juhúúú!

Ami szintén ma történt, mától van igazi, saját internet előfizetésünk és működő, értékelhető sebességű internetünk! Nagy dolog ám ez, nem is gondoltuk volna, amikor 2 hónappal ezelőtt, még nem is itt lakva, megrendeltük, hogy a XXI. században hónapokig is tarthat, hogy legyen minőségi internet és tv szolgáltatás egy modern lakóparkban. Különös dolgok ezek, bizony.
(Titokban bevallom, valójában én élveztem az informatikai csöndet is, picit, nem sokáig.
Más volt, érdekes.)

Költözünk - nodemostmártényleg

Október 18 volt. Szanaszét aludtunk, korán reggel kelni kellett itt és ott is. A lányom előző nap eljött (a költözés napján nem ért rá) és hősiesen, valamint kegyetlenül csavart, tekert, feliratozott, csomagolt mindent.
Dobozok itt, dobozok ott. Zsákok, zacskók, rekeszek - életünk csomagolva.
Már napok óta hordtuk át a kényes dobozokat barátok segítségével, de a java még hátra volt...
Nagyobb "kocsit" is az asztalos barátunk hozott volna, de kettős biztosítással szereztünk. A Facebook-on és levélben hívtam a barátokat segíteni, jöttek is szép számmal a drágaságok (K.ö.sz.ö.n.j.ü.k!), nélkülük nem is ment volna!

Bevallom, én azt hittem elmegy a cuccunk egy fordulóval, hiszen a bútorok (előszoba-gardrób, konyha-teljes, dolgozó-polcok, könyves) java részét ott hagytuk a lakásban. De mivel nem teherautó jött, mindenre vigyáztunk, óvatosan és gonddal pakoltunk, bizony kellett négy kör és végül két napra széthúzódott a dolog, mert az első elment a szállítandó dolgok szétszedésével, a megmaradt motyó kollektív csomagolásával. Nem is baj, mert szakadt az eső, így nem ázott el minden.

 

Hála a fiamnak, a fogadott fiamnak és a sok-sok kedves barátnak, aki időt és fáradtságot nem sajnálva pakolt, bontott, hurcolt, aztán akár saját autóval is gurult utánunk a motyókkal, átvittük a masszív tömeget - néhány apróságot hátrahagyva (ezeket még a hét elején mi vittük át kocsival) - a házba.

Az utolsó körben az én autómban voltak a legféltettebb és legbecsesebb kincsek: a nyúl és a csajok. A lányok egész jól elvoltak a kocsiban, de Nyüzsi nagyon zaklatott volt (persze mert állatorvoshoz szoktunk autózni), egyik kezemmel szinte egész úton őt csitítottam, a ketrec fölé tettem, hogy érezze a szagom és persze folyamatosan nyugtatólag beszélgettem vele.

Még nem tudhatta, hogy a nyúlparadicsom felé utazunk... oda ahol naponta szedhetek füvet, ő is kimehet majd a kertbe szaladgálni, sőt bent is sokkal nagyobb térben rosszalkodhat.

Épségben átértünk végül mindannyian és a második nap estére már ágyunk is volt, amiben együtt, összabújva alhattunk az óriási rumli "tetején". Ekkora már volt vécénk is, és megoldott volt a zuhanyzás! Sőt, fűteni is tudtunk volna... De még annyi, annyi tennivaló maradt, a ház sem volt még kész, messze nem (hiszen még most, amikor ezt írom sincs).

Ettől függetlenül valójában október 18-19-i hétvégén mi bizony beköltöztünk, és azóta itt élünk. Ez az otthonunk!
Eljött az az ősz, amiben annak a februári víziónak az álma összeért a jelennel, és itt álltunk a dobozokkal teli nappalinkban, magunk is megilletődve, hogy kerülhettünk ebbe a helyzetbe.

Beköltözünk - előfázis

Már napok óta szánom rá magam, hogy leírjam kalandos költözésünk és a házban töltött első időszak élményeit, de valahogy mindig szétcsúsztam. Pedig lassan ideje elkezdeni, mert ott lakunk két héte, nap mint nap történik valami – kihívásokkal teli napok közt fészkelünk és az egész egyáltalán nem úgy alakult, ahogy én még anno, tavasszal képzeltem illetve azóta is élt bennem egy romantikus, úgy tűnik irreális kép erről...

Pink Fog. Valahogy úgy gondoltam, hogy a ház, az új Fészek legkésőbb a szerződési határidőre (október 15., a születésnapom) elkészül (mivel a kivitelező folyton emlegette, hogy „ó, hát addigra bőven, sőt már szeptemberben”): kulcsot kapunk a kapuhoz, a bejárati ajtóhoz és kitárjuk a szép, takarított, kifestett, csinos kis házunkat, megjövünk a teherautóval bepakolunk és bár még napokig, hetekig dobozokat bontunk, meg bútort szerelünk, de nagyjából minden szép és jó lesz. Boldogság.
Ilyennek reméltem. Nem így lett.

Welcome in the Real World. Mivel már szeptemberi befejezést is beígértek nekünk, bátran számoltam az októberi határidővel, lévén még tartalék is van benne. A költözés hetének (hétvégére szerveztük, péntek-szombatra) hétfőjén nem csak látogatni mentünk már, hanem úgy gondoltuk, az utolsó napokban – mert a ház egyáltalán nem volt kész, kritikus dolgok hiányoztak még – inkább kint leszünk és felügyeljük mi történik. A „vizes majd hétfőn-kedden feldobál mindent”- ez volt a terv. A hét úgy kezdődött, hogy kiderült, nem lehet a kiépített és befalazott, burkolt helyre/kiállásokra illeszteni a megvásárolt vécéket és bidét. A bűnöst most ne firtassuk, de a megoldás keresése elég sürgető volt, nehéz egy házban úgy lakni, hogy nem lehet alapvető szükségleteket megoldani… Sajnos leghamarabb csütörtök-péntekre volt esély ennek a megoldására… de erről már írtam.

És amikor írtam aggódtam, hogy nem érjük el az asztalost. Meg is volt ennek az oka, kórházba került és ha minden igaz még most is ott van szegény. Szóval nincs konyhám, azóta sem és ez mint később kiderült, talán nem is baj...

Igen ám, de a már leszervezett megbízás szerint a kisebb vagyont érő konyhagépeket kiszállították, és én kint akartam aludni a szülinapomon a házban a kincsecskéimmel, mert a riasztó rendszer sem volt még éles akkor. No de vécé nélkül?! Ajajajjajj!
Így aztán mi lett az én kis szülinapi ajándékom?! Hogy a kicsi párom aludt kettőt is a házban toilet nélkül, így nem paráztam annyira egy esetleges betörés hatásai miatt... én pedig otthon a kis panel lakásban, dobozok között, költözésre készülve, magányosan.

Folyt.köv.

Katyvasz

Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot - főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor - szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit - nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.

Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal - múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk - mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is - aki oly keveseket tudott megsiratni - annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni... jajj, nem!

Zajlik még ...
- A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
- Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
- Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az "új otthonos" dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj - neki csak én vagyok most!
- Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
- Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
- Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok...
- Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem...
- A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele - gyűjtöm is az inspirációkat.
- Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
- Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni - szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.

Vagy csak sok a minden?!

Haladás

Ma voltam vérvétel kontrollon és a 2 hónnapal ezelőtti eredményekhez képest 3-5%-os javulást tudok felmutatni. Szerintem ez óriási eredmény, nagyon örülök neki! Nem hiába vezettem be a változásokat, úgy néz ki beválik a vaskészítmény is amit szedek, és természetesen az életmódváltás, a pihenés is hozzájárul ehhez.
Remélem tartom majd ezt a tendenciát és fél éven belül fel tudok mutatni egy relatív normális, egészséges emberekre jellemző vérképet!

Palacsintás, festős kuckózás

Ma megint kreatív napot tartok, többek között, mert készülök a fiúk hétvégi születésnapjára... a fiam 27, Apu pedig 80 éves lesz! Napindítónak magamat leptem meg nutellás amerikai palacsintával reggelire, kicsit kitörve a vajas kifli sorozatból...

Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel...

Pirosban érkezik a változás

Kicsit sokáig voltam csendben, de nagy dolgok készülődnek, aminek előszeleként megváltam az asztali gépemtől, és átköltöztem az új laptopomra. Még csak néhány napja vagyunk együtt, de máris úgy érzem, sokkal "szabadabb" lettem.
Mivel a gép eddig egy enyhén szólva romos széken ülve, asztalnál volt elérhető számomra, így esténként sokszor oda se mentem - hiszen egész nap számítógép előtt dolgozom, este a vacsora, "nyusziterelés" és malackákkal való foglalkozás után elfáradok, nagyjából beájulok az ágyba, semmi kedvem üldögélni.

Most viszont foghatom a "kis" kütyükémet és viszem magammal - nyugodtan olvashatom a kedvenc oldalaimat, böngészgethetek, írhatok, hiszen már fekszem, pihenek. Örülök! :) Gondolom hamarosan útra is kelünk együtt, mert jó ha egy ilyen fészek mindig az ember közelében van!
Hab a tortán, hogy az új drágaság piros (és fehér), kiválóan illik az Éva magazin előfizetéshez kapott Be Happy! táskába (ami mázlimra pont olyan lett, amire vágytam!), sőt a piros dzsekimhez is, hihi.
Azt hiszem neki kéne állni készítenem egy tokot filcből és/vagy horgolva, hogy védve legyen (és még csajosabb). Hmm, komolyan mondom, "vénségemre" megmakkantam, pirosakra vágyom és fontos, hogy a kiegészítők illeszkedjenek, elmolyolok régen nemisfontos részletekkel...
Mi van velem?!

Kehes

Elmentem ma a háziorvoshoz, elvileg beutalót írt volna (kontroll vérvétel a vérszegénység miatt), meg a szokásos bogyók receptjeit. Kértem, hogy nézzen már a torkomba, mert vasárnap és ma reggel is olyan véres nyálka jött belőlem a légúti területről, ami nem szokott. Hátha van ott valami.
Benézett. Aztán átsétált a szomszéd szobába, és visszatért az arcán egy zöld maszkkal. Bakteriálisan fertőzött garat- és gégegyulladás a diagnózis. Kéne feküdni, pihenni, immunerősítőt szedni, meg sok C vitamin, tea, köptető és tilláromhaj.
Hát így. Na, ennyire nem is fájt... éppencsak furán sokat köhögtem (gondoltam a reflux, a gyomorsav az oka). Este így aztán nem mentem tai chira sem, és a héten itthon kell pihennem.
Nézzük a jó oldalát. Ha ügyes vagyok, most elkészülhet végre a párom sálja... és néhány zoknilény... esetleg filcből készült dolgok, vagy a lányom kézmelegítője. És néhány könnyebb melót itthon is meg tudok csinálni. Holnap pedig főzök valami finom, melengető leveskét is.
Nincs stressz. Béke van és pihi. Pont és pont.

Párbeszédünk

16:38 van. Ma eddig lehúztam az ágyat, kitakarítottam három (na jó, egy plusz két fél) szobát (ennek részeként kivételesen porszívóztam is), mostam négy adagot - és hármat ki is teregettem már - kisikáltam a kádat, lemostam a csempét, elpakoltam egy kanapényi rumlit, felmostam az egész lakásban, átválogattam az összegyűlt elszámolásokat és csekkeket, kevertem és sütöttem kenyeret no meg zabpelyhes csokis kekszet (igazán ez utóbbi még folyamatban), bepácoltam a csirkeszárnyakat (mindjárt mennek a kekszek után a sütőbe), barnarizst főztem, voltunk bevásárolni, elláttam a nyulat... és hát ideje lenne fel is húzni az ágyat, mert este már nem lesz kedvem az tuti. Éppen a páromat hívom a szekrény előtt, széken állva:
- Gyere, segíts, leadom az ágyneműket, amit fel kell húzni.
- Mindjárt jövök! - feleli, de nem ér rá, mert még kekszet kóstol.
- Gyere mááááár, segíts legalább valamit... - hívom újra elkottyantva, hogy kicsit elégedetlen vagyok az agilitását illetően.
- Eddig is segítettem!
- Mit? - kérdem érdeklődve.
(Egyébként segített: ő vitt el bevásárolni, és elpakolta a vásárolt cuccok nagy részét.)
- Például nem voltam útban! - feleli hősies hangnemben.

Hmmm, ha három-négy éves lenne, akár még el is fogadnám a választ. De így?!
Na jó, így is, mert imádom! :)
Most itt ülünk és várunk Valamire (én rá). Keksz-teszt-majszolás van.
Gondoltam leírom ezt addig (legalább bloggolok is, mert már ezer éve nem).
De már rohannom kell, mert kisült a negyedik tepsi keksz és kész a mosás is.

Váltás

Haladok az úton, a változás útján.Az étkezést pont egy hete váltottam át az "izületi diétára", az eredmény jobb közérzet, és eddig mínusz két kg, éhség nélkül (a párom közel azonos ételekkel, max. 1400 kalória fogyasztással szintén itt tart).
A legnehezebb még nyár végén a kávé (és tea) fogyasztás csökkentése volt (a vashiány miatt) - a napi két kávé most heti legfeljebb kettő... tea pedig csak gyümölcs, esetleg fehér (zöld és fekete nem). A legtöbbször szűrt vizet iszom, finom! No és napi 1-2 dl termelői vörösbor, szintén a vérképzéshez, "receptre".

Ma este voltam már tai ji quan bemutató órán is, és túléltem, sőt élveztem is! A látszólag könnyű és egyszerű gyakorlatok bizony erőt próbálóak... azt hiszem hamarosan kidőlök aludni (úgyis fél hétkor kelek, mert reggelente főzök, frissen mindkettőnknek - csomagolom a "mózsiát".).
A Ziheng chikung tanfolyam majd októberben indul, arra is szeretnék járni, bár lehet sok lesz két egymást követő napon menni - jó lenne!

Ha mindez megy és bírom a terheléseket, akkor ősszel még valami "vizes" dolgot szeretnék keresni, például aqua fitnesst vagy egyszerű úszást, de lehet maradunk a túrázásnál (ERDŐŐőőőŐŐŐ!) és csak télre a víz.
Megyek kineziológushoz is, csak hogy a lélek is meg legyen pátyolva. Kell.
Sőt még (talp)masszőrön is gondolkodom, mert a párom ugyan olykor masszíroz, de nem rendszeresen. Lássuk be, nem gyógymasszőr, cserébe és mindenek felett ceret! ♥

Remélem, helyrejövök lassan (de biztosan), "bio" módon, nem "vegyi anyagokkal".
Muszáj lesz, mert a kemikáliás módszert nem bírom sem érzelmileg, sem testileg...

Az első duplázás után

Túl vagyok a két "duplás" napon. Reggel két gyógyszert szedek, este egyet. Az első nap délutánjától a felfogóképességem "tompika" szintre ment, a kollégákat lassításra kellett kérnem... Aztán megérkezett a sejtek mélyéről feltörő, magamból kifordulós hányinger. Utálom.
Az első napot esti céges rendezvény színesítette, kilencig bírtam. Mire hazaértem, mint akit agyonvertek...
A második nap mindig nehezebb, tegnap a meló végeztével épphogy hazahúztam a belem (a párom sajnos nem tudott hazahozni, mert vidéken volt), az összeesés határán voltam. Gyors vacsi, esti bogyó, zuhany és zuhantam az ágyba, hétkor. Görcsös fejfájásos, utcai ordibálásokat és szomszédok létét hallgatós, Kedves vállának illatát beszuszogós, másfél órás félig-alvás után végre mély kóma... reggel hétig. Bár 12 órát aludtam, felkelve kábé ugyanúgy voltam, fejfájás nélkül. De menni kellett - gyógytorna, csontsűrűség vizsgálat.
Reggelire almát és kekszet majszoltam, ez esik jól. Gyümölcsöt kívánok gyümölccsel - mázlim, hogy nyár van (bár ez a gyümölcsök árán nem látszik).
Rávettem magam, írok, mert ma kicsit jobb (3. nap, ez már a szervezet-felélesztős, folsavas), most eddig bírtam, tehát nyolckor fekszem... Ettem almát, epret, ittam feketeribizli lét és holnap vár a sárgadinnye és az ananász.

Hátha holnap még jobb lesz... reménykedem.
Akkor lenne heti két pocsék, egy romos és négy egész jó napom.
2-1-4 vállalható.

Furcsa karcolat

Olyan, mintha lemaradnék magamtól. Annyira sokat élek, hogy nem jut időm írni; meg-, fel- lejegyezni.
Különös ez, főleg nekem, a grafománnak...

Persze marad számos lenyomat; főleg a fejemben, a lelkemben, no meg karcolatok a füzetemben, képek a telefonomban, sőt olykor a fényképezőgép memóriakártyáján is, ha magammal cipeltem a kütyüt.

Vajon lesz időm mindezt egyszer elrendezgetni, bárhol?!

Csak  mert most úgy érezem, még arra sincs időm, hogy megtegyem ezt magamban. Rohan minden.
Annyira sok impulzus jön, hogy tán még megélni sincs időm, nem még, hogy feldolgozni.
Jó (és nem jó) volt sok dolog. De nem írtam le. Se ide, se máshova. Pedig vágyom rá. Tényleg. Csak hiányzik például az idő, az erő a kézbe vagy valami más.

Jó volt ma "egyedül" a piacon; beszélgetni a kofákkal, Emberekkel, megismerni életeket... De aztán rohantam a bevásárlással haza és utána a cégcsoportos rendezvényre. Ne érts félre olvasóm, nem volt teher. Csak gyors. (Hogyan kéne adagio-ba váltani?!)

Különleges, értékes élmény látni a kollégákat másként; versengeni, izgulni, harcolni, drukkolni, gyermeküket ölelni, gondtalan nevetni, levest kanalazni, egymást szeretni.
Mégis... ezen az önfeledt hétvégi rendezvényen is a jövő hét teendőiről is beszéltünk a Főnökkel...

Olykor ijesztően összemosódik a múlt, a jelen, a jövő (amit még ide is hívunk, tudatosan - de erről most nem írok). Kapuk nyílnak és zárulnak, közben pergenek törékeny kis órámban a homokszemek, csontjaim mállanak bennem, telik evilági életem, és csak remélem - értékesen.
Egyszer már behúztam, azt hiszem megint kéne - a FÉK-et.
De könyörgöm, hogyan húzzak be bármit, amikor éppen folyóként ömlök a tengerbe?!

Játszós mindenféle

Mielőtt azt gondolná, aki olvas, hogy teljesen elnyelt a kreatív "kütyüzés", egyrészt szeretném megerősíteni ebben a hitben (legyen bizonyosság!). Másrészt magával ragadott más is.
Napok óta a Squids-zel játszom a tabletemen (Bevallom, teljesen rákattantam a kis lábasfejű, csápos bandára.), a telefonomon a sárkány-parkomat tutujgatom rendszeresen (Dragonvale), pedig csak egy-két hete "jöttem le" a Tiny Tower-ről...
Viszont PC-n sokkal kevesebbet (gyakorlatilag nem) játszom. Itt inkább a horgolásminták keresése, filc felhasználási ötletek, és egyéb kreatív lehetőségek foglalkoztatnak. Már annyi linket gyűjtöttem össze, hogy rendbe kellett tennem a kiválasztott kedvenceket, sőt a letöltött anyagokat is!

Squids

A "csiripelést" sem hagytam abba. Egyre több embert követek, és egyre többen "követnek" engem is. Nagyon élvezem, ezzel is foglalkozom legalább egy-két naponta.
Tulajdonképpen ennek hatására (is), jóval kevesebbet Facebook-ozok, mint amikor rákattantam erre a közösség oldalra. Tulajdonképpen 2010 volt a Facebook-csúcs nálam, 2011 már a lecsengés éve volt, mert túl sok olyan "ismerősöktől" kapott információ van ott fent, amire - jobb ha bevallom magamnak - nem vagyok kíváncsi. Arra, hogy képeket és videókat nézzek vagy ajánljak, idézeteket olvassak, infót kapjak hangulatokról, más emberek lenyomatait látva, sokkal alkalmasabbnak találom rá a Tumblr-t, ahol ráadásul sajátos formában, de ismerkedhetek is.