Gondolatok a margóra

Azt hiszem kicsit sűrűre szervezem az életemet most a nagy "pihenésben" és túlvállalom magam a programokkal, tanulással, alkotással és mindennel, de nem baj, max. majd behúzom a féket.

Ma nem mentem el az orvoshoz sem, mert végülis amit muszáj szedni az van, és rájöttem, ha el is mennék a kontroll vizsgálatokra, nem fogok változtatni, új gyógyszert bevenni, az egyetlen amit vállalnék az a fizikoterápia (pl. az ultrahang kezelés be szokott válni). Nekem jó ez a kéztorna kézműveskedéssel, tapasztalati úton találtam új vaskészítményt is (hasonló sorsú hölgytől), az izületi panaszokra pedig dupla taichi lesz idén. Nagy csodát nem tett velem az országosan elismert gasztroenterológus sem, maradok a lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, saját készítésű ételeknél, főleg azoknál, amik jól esnek és kívánom őket. Nem nagy varázslat, tudom, mégis ez válik be legjobban.

Szerencsére egész jól tartom a terveket, így eddig nem okoztam magamnak csalódást, bár ma "bűnöztem" és játszós napot tartottam. Hideg van, esik... jó volt kicsit csak kalandozni.
De hamarosan indulunk taichi-ra, szóval azért nem volt akkora kockulás.
Holnaptól újra jöhet a tervszerű "menetrend". :)

Kívánságok

Szeretnék taiji-zni a felkelő nap fényében,
szeretnék  színes virágokat horgolni és teleszórni velük valamit,
szeretnék énekelni és táncolni önfeledten,
szeretnék erdőt ölelni, fába rejtőzni,
                 földet vájni és szagolni,
verseket írni újra, kicsit belebújva magamba,
                  aztán lefesteni őket,
ajándékokat osztani, csak úgy, mert jó.

Nem így szeretném most a világot, ahogy kapom tőlem nekem, olyan kényszerekbe nyomva magam, amit nem vár el tőlem senki.

Nem is ma

Negyed nyolc volt. Álmosan, kómásan ülünk az éppen beindított kocsiban, majd éhen halok. Gondoltam a biztonság kedvéért megnézem, biztos éhgyomorra kell-e menni, hátha csak feleslegesen készítem ki magam. Nézem a füzetet, éhgyomor, igen sajnos... vizsgálat időpontja április kilenc. Április kilenc???!!! (Dehiszen ma ötödike van!!!) Óvatosan előveszem a doktornő által írt hivatalos iratot... azon is ez szerepel, április kilenc nyolc óra tizenöt perc....
Ööööö, kicsim, kéne valamit mondanom, hogy öööö izé, nem is ma van a vizsgálat, hanem csak kedden lesz.

Ha már felkeltünk fél hétkor, elmentünk együtt reggelizni és kicsit örültünk, hogy legalább nem ott jöttem rá, már a vizsgálatra várva, hogy nem is ma van, nem is ma van...

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 2.

A piacon... nos erről mit is írhatnék. Imádok piacra járni, itthon és külföldön is. Minden nyaraláson, utazáson, ahol csak lehet felkeresem a helyi piacot, akkor is ha csak néhány árus képviselteti magát az adott helyen. Persze a lőrinci piac nem ilyen, itt szerdán és szombaton igazi, csodás árukavalkád van!

A csodás zöldfélék megcsodálása és kiválasztása után megkerestük a kézzel szedett, illatos almákat áruló családot...

 

Majd felkerestük a kedvenc, "bűnözős" szombati "villásreggelizős" helyünket, ahol megvásároltuk az utolsó adag sült oldalast és hozzá a ropogós héjú, illatos, puha kenyeret...

Mohók vagyunk, én belátom. Nem mondtunk le a "szokásos" pogácsánkról sem, mégha most nem is fért a hasunkba, gondoltuk délután vagy vacsorára jó lesz...

Ezután még rávettem a párom, hogy nézzük szét a zoknikat áruló zónában, de sajnos bár találtam 200 Ft/pár áron egész csini zoknikat, a tisztasági szintjük nem érte el a "megvásárolható" fokot nálam, így passzoltam. A piacról elgurultunk az Aldiba. Na itt aztán az óriási fonalak kísértésbe ejtettek, de már annyi színes gombolyag van itthon, hogy nem vásárolok többet, amíg nem készül el néhány újabb alkotás... (Jajjj pedig az a türkiz, és az a nap-sárga, meg az a csini béka-zöld, óóÓÓÓóóó!)

Az immáron teljeskörű bevásárlásunkkal boldogan hazaautóztunk, és mivel nekem valahogy sikerült ebben a viszonylagos jó időben is kihűlni, ittam egy nagy bögre echinaceás zöld teát és közben játszottam két Magic the Gathering partit is a számítógépen. (Ismét nyugalom és gyógyulás, jejjj!)

Párbeszédünk

16:38 van. Ma eddig lehúztam az ágyat, kitakarítottam három (na jó, egy plusz két fél) szobát (ennek részeként kivételesen porszívóztam is), mostam négy adagot - és hármat ki is teregettem már - kisikáltam a kádat, lemostam a csempét, elpakoltam egy kanapényi rumlit, felmostam az egész lakásban, átválogattam az összegyűlt elszámolásokat és csekkeket, kevertem és sütöttem kenyeret no meg zabpelyhes csokis kekszet (igazán ez utóbbi még folyamatban), bepácoltam a csirkeszárnyakat (mindjárt mennek a kekszek után a sütőbe), barnarizst főztem, voltunk bevásárolni, elláttam a nyulat... és hát ideje lenne fel is húzni az ágyat, mert este már nem lesz kedvem az tuti. Éppen a páromat hívom a szekrény előtt, széken állva:
- Gyere, segíts, leadom az ágyneműket, amit fel kell húzni.
- Mindjárt jövök! - feleli, de nem ér rá, mert még kekszet kóstol.
- Gyere mááááár, segíts legalább valamit... - hívom újra elkottyantva, hogy kicsit elégedetlen vagyok az agilitását illetően.
- Eddig is segítettem!
- Mit? - kérdem érdeklődve.
(Egyébként segített: ő vitt el bevásárolni, és elpakolta a vásárolt cuccok nagy részét.)
- Például nem voltam útban! - feleli hősies hangnemben.

Hmmm, ha három-négy éves lenne, akár még el is fogadnám a választ. De így?!
Na jó, így is, mert imádom! :)
Most itt ülünk és várunk Valamire (én rá). Keksz-teszt-majszolás van.
Gondoltam leírom ezt addig (legalább bloggolok is, mert már ezer éve nem).
De már rohannom kell, mert kisült a negyedik tepsi keksz és kész a mosás is.

Needed

Mindenek előtt jó lenne egy új bal kéz, no és egy teljes jobb kar.
Esetleg, ha ez nem lehetséges, akkor jó, szedem a bogyókat, ám ebben az esetben határozottan jól jönne egy másik gyomor, vagy teljes emésztőrendszer-felújítás, garanciával. (Három követelmény van: működjön, ne fájjon és ne legyen bibis).
Enibádi?

/strucc mód ON

Ma ezt gyakorlom.
Tartok tőle, hogy nem sokat segít, de akkor is.

Majd holnap kiemelem a fejem, szembenézek a begyűjtött, csinos kis betegségemmel és megbarátkozunk.
Sőt, megtanulunk úgy együtt élni, hogy nekem jó lesz.

De ma nem.

Furcsa karcolat

Olyan, mintha lemaradnék magamtól. Annyira sokat élek, hogy nem jut időm írni; meg-, fel- lejegyezni.
Különös ez, főleg nekem, a grafománnak...

Persze marad számos lenyomat; főleg a fejemben, a lelkemben, no meg karcolatok a füzetemben, képek a telefonomban, sőt olykor a fényképezőgép memóriakártyáján is, ha magammal cipeltem a kütyüt.

Vajon lesz időm mindezt egyszer elrendezgetni, bárhol?!

Csak  mert most úgy érezem, még arra sincs időm, hogy megtegyem ezt magamban. Rohan minden.
Annyira sok impulzus jön, hogy tán még megélni sincs időm, nem még, hogy feldolgozni.
Jó (és nem jó) volt sok dolog. De nem írtam le. Se ide, se máshova. Pedig vágyom rá. Tényleg. Csak hiányzik például az idő, az erő a kézbe vagy valami más.

Jó volt ma "egyedül" a piacon; beszélgetni a kofákkal, Emberekkel, megismerni életeket... De aztán rohantam a bevásárlással haza és utána a cégcsoportos rendezvényre. Ne érts félre olvasóm, nem volt teher. Csak gyors. (Hogyan kéne adagio-ba váltani?!)

Különleges, értékes élmény látni a kollégákat másként; versengeni, izgulni, harcolni, drukkolni, gyermeküket ölelni, gondtalan nevetni, levest kanalazni, egymást szeretni.
Mégis... ezen az önfeledt hétvégi rendezvényen is a jövő hét teendőiről is beszéltünk a Főnökkel...

Olykor ijesztően összemosódik a múlt, a jelen, a jövő (amit még ide is hívunk, tudatosan - de erről most nem írok). Kapuk nyílnak és zárulnak, közben pergenek törékeny kis órámban a homokszemek, csontjaim mállanak bennem, telik evilági életem, és csak remélem - értékesen.
Egyszer már behúztam, azt hiszem megint kéne - a FÉK-et.
De könyörgöm, hogyan húzzak be bármit, amikor éppen folyóként ömlök a tengerbe?!

Kezdet (?) és mindenféle

Fekszem rendületlenül. Ma már nem csak aludtam és bután tévéztem, ahogy két napja teszem, hanem olvastam is, úgy hogy le is kötött.
Egy éve, több is talán, tervezem a horgolás ismereteim felelevenítését, ma nekikezdtem. Egész csinos kis zöld 'izét' alkottam.
Csodás ez; kicsit tekerem, szúrom, hurkolom és lesz belőle Valami.
Mennyire más volt kötni!
Így, hogy csak egy ilyen "kampós dologgal" böködök egészen más: a kezeim, a fonal, a tű és kész. Tetszik, kicsit varázslat.
Reménykedem, hátha icipicit talán tornáztatja a kezeimet is...

Ráadásul mindezt az androidos tableten írom, sőt, ezzel készült a fotó is!
Szokatlan, de egész jó.

Kidőltünk

Duóban nyomjuk az ágyat és nyifogunk.
Mindenünk fáj, főleg a nyakunk, hátunk, vállunk...
Gondolom valami flu - tartok tőle, hogy a kezemre három hetig szedett "lórugás kapszula" legyengítette az immun rendszeremet.
Mondjuk ez erősebb fajta vírus lehet, mert a cégnél is többen kidőltek, no meg a párom is, akire nem jellemző, a betegség, és pláne az nem, hogy itthon marad vele, fekszik, pihen.
Holnap ha képes leszek rá, elmegyek a háziorvoshoz.

Megvolt a kötelező telefon is, és sajnos a sokizületi gyulladásomra szteroid kell. Félek tőle, mert nyilván nem véletlenül kell a szedése alatt három hetente vérképet ellenőrizni.
Jó lett volna megúszni ezt a gyógyszert. De a csonterózió sem vicc, úgy döntöttem, hiszek ebben a dokiban és szót fogadok. Ez van.

Ma a fél napot átaludtam, most nem tudok, mert fáj a fejem.
De legalább tabletezni lehet ágyban is...

Vidám reggel

Lassan dél, éhen halok... Emberem még az ágyban...
Leugrottam hát a kis boltba.
Szeretem, mert jó fejek az eladók, családias a hangulat, no meg, nem utolsó sorban minden van, ami SOS kellhet, és csak két lépcsőháznyit kell menni.
Ma reggel lassan közelítettem, a viszonylag hangos zene, és a kihangzó énekszó miatt. (Bár nem lepett meg.)
Az eladó fennhangon énekelt - The Beloved: Sweet Harmony - és funky-dancelt a pult mögött.
Bírom őt, mindig vidám, jó humora van. Mivel ismer minket (olykor életem párja vokálozik neki este, amikor beugrunk), amíg tipródtam, mit is vegyek, nyomta tovább a showt. :D

The Beloved - Sweet Harmony

Aztán emeltebb hangerővel igyekeztem kérni a reggelinek valót, ő közben csibészes mosollyal énekelt tovább, és persze kiszolgált,  majd kifejtette, miért is volt fantasztikus ez a klip, amiben először voltak láthatók meztelen emberek (nem is igazából azok, de az most mindegy) a nyolcvanas években.
Aztán együtt átballagtunk a kis zöldségboltba, ahol a répa, gomba, banán, paradicsom, hagyma stb. mellett kissé különös árut is felfedeztem.
Halkan, szinte pironkodva kérdeztem, miért is árulnak itt rózsafüzéreket...
- Hát nem tudtad, hogy ez most a trend ?! - nézett rám értetlenül.
- Mármint zöldségesnél rózsafüzért árulni? - kérdeztem vissza.
- Dehogy! - nevetett. - Minden fiatal keresztet hord, nézd csak meg. Miért ne árulnék?

És tényleg. Miért ne árulna...

Vidáman indult ez a reggel.
Most megyek falatozni - vajas kiflit, finom kávét, céklát...
Jó reggelt Világ!

Karc(o)lat

Fáj a kezem. Ma volt sok minden, de csak karcolatot vagyok képes írni.

Anyu túl a tükrözésen és a borsónyi polip likvidálásán.
Beszélgettünk, jó volt. Jobbulást remélek, hiszek.

A munkahelyemen mondhatni egyedi Mikulás party volt - részemről még feldolgozás alatt.

A vérem mintájából mért adatokért ma nem volt sem időm, sem merszem elmenni. Adtam magamnak egy nap haladékot. Holnap reggel benézek érte (azt hiszem).

Este Apucit megköszöntöttem (Miklós!), nem bíztam a véletlenre, maradtam az Unicumnál. Kár, hogy nem koccinthattunk...
Ha meg már ott voltam, persze hogy vittem a "kicsi fiamnak" is mikulás-ajándékot.

Most pedig sorozatokat fogok nézni bután, a kezeimet dédelgetve, no meg késszúrásokattűrve, amit ugye, "azokon a piros betűs napokon", orvosi javaslatra, meg kéne szoknom.
Nekem ne mondja senki, hogy nem próbálom.

...end of line...

Egy szó...

Csak ennyit üzenek a sok-sok mindenkinek, aki ma törődött velem, kedves volt, figyelemre méltatott, toleráns volt velem, segített, rám mosolygott, átölelt, megértett...

KÖSZI

Státusz

Évek óta nem, de ma igen... újra - szoknya van rajtam.
Azt (is) mondták kicsit "woodstock"-os.
Sebaj. Most ebben jó nekem, hát rajtam van.

Másmilyen szombat

Már tegnap este így készültem a lelkemmel. Másmilyen szombatot szerettem volna - olyat, amikor a dolgok nem a megszokott mederben folynak, nem követjük a szokásokat, a terveket, a majdleszvalahogy jegyében valóban akármi lesz - és jó eséllyel nem az, ami szokott.
Később ébredtem, mint szoktam, pedig éjfélre kidőltem, hiába akartam sorozatot nézni... Direkt nem a számítógép előtt kezdtem, beültem kicsit a kuckózós szobába, szüttyögtem, ébredeztem.
Aztán főztem egy finom teát, habosan, cukrosan, ahogy a nagyim csinálta régen. Egyből két bögrével is elszopogattam.
Ekkor kuporodtam csak át a gépem elé, és játszottam a megváltozott világban, ami most lépten-nyomon új, ismeretlen élményt kínál.
Lassan ébredt az ember is, egy-egy kupica pálinka után (?! - igen, korán reggel, ilyet még sosemáskoritthonnem csak egyszer régen a Kisfaluban..) tükör tojást reggeliztünk, és visszatértünk kockulni. Nem mentünk piacra, nem mentünk vásárolni, egészen pontosan sehovase mentünk! Amikor éhesek lettünk, pizzát rendeltünk.

Aztán besötétedett és a Kedves kitalálta, hogy menjünk el a hóesésben sétálni, olyan szép lett az ünnepi fénybe öltözött főtér, és nem olyan messze, a piacnál van egy pici karácsonyi vásár is...
Így aztán kéz a kézben, a kavargó hópelyhek hűvös ölelésében elmentünk sétálni, beszélgetni, forralt bort inni...

Most kicsit bloggoltam. A Sufonesza elmaradásom holnapra hagyom.
Inkább megyek Fringet nézni.

Szerettem ezt a napot és még nincs is vége!

Mindenféle

Fáradt vagyok, írni is. Csak bután nézek ki a fejemből és közben molyolok Azerothban a hálaadásnapi küldetéseken - főzöcskézek, most éppen ott is.
Közben reng a föld... Holnapután lehet összeomlik az a virtuális világ, amiben annyi időt töltöttem - jön a kataklizma. Érdeklődve és kicsit aggódva várom. Vajon rabul ejt még, vagy csalódni fogok. Jó lenne a téli estéken kicsit önfeledten játszani, feledve minden gondot.

Jól, bár munkával fűszerezve, több módon is szorgosan telt a hétvége.
Legnagyobb örömömre (és unszolásomra) kimozdultunk végre úgy, ahogy sokszor kéne - barátokkal borozgattunk, beszélgettünk, jó zenét hallgatva a LisztFeszt-en. Remélem hagyomány lesz ebből a rendezvényből - kár, hogy estére már nagyon hideg lett, bizony fázott a lábunk és borok ide vagy oda, kihűltünk rendesen...

A következő összecsődítős tervem kiszemelt célpontja a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásár, de csak majd decemberben.

Naplenyomat - kétezertíznovembertizenegy

Reggel nem volt internet, sem telefon.
Így a nyugodt, ébredező, lusta nap fényében mézeskalácsot sütöttem - végre (napokkal ezelőtt bekevertem már a tésztát).
A kedvesem fűszeres, fahéjas illatban ébredt.
Beszélgettünk, kávéztunk.
Nem ilyen a szokványos reggel. Sajnos. - De hiszen csak mi tehetünk róla!
Beteg lenne a többi?! Ezt fel kell dolgoznom...

Ő, magához képest sietett, reggelizett, elment. A lakásban rebbenő sütemény illatban vasaltam, táncoltam, énekeltem.
Ennyire más lenne egy net-független reggel?!
Így kezdődne a megtisztulás???
Lehet holnap reggel be sem kapcsolom a számítógépet...

Aztán bementem dolgozni. Le sem írom, volt minden. De élvezem, tanulok, szinte minden percben. Jobb mint bármi, igazi RPG (Uhm, de vajon hol az igazi világ, mert ez nem lehet az... ?!)... Ding. ding. ding! - kihívások, feladatok, harcok és kalandok, szépségek és csúfságok... Csupa szeretemember, csupa érdekes feladat és a mindennapi, örömet okozó desokatkellmégtanulnomehhez érzés.

Este, sötétben gurulok haza. Jó vezetni. Kikapcsol. Nem szól zene, nem énekelek. Ösztön hoz, mert a gondolatok máshol járnak. A másik autókban ülők előznek, nyüzsögnek, mindenki rohan körülöttem. De hazafelé én csak jövök. Lassan. Együtt érkezünk, az autó és én. Ez egy út - HAZA.

Szeretet és éhség vár. Az Ember nem eszik nélkülem. Hát jó. Vacsorázunk, beszélgetünk. Szép az este. Jó vele. Mindig jó. Mázlista vagyok, és boldog.

... még mindig itt bolyong a reggeli sütemény illat. Becsukom a dobozokat.

Ez a nap kihűlt.

Redpill

Kizárt, hogy ez legyen a valóság, ezért kérném a piros pirulát.
Köszi.

Kopogni nem szükséges.

Naplenyomat - kétezertízoktóberhuszonnyolc

Hajnalban még filmeket néztem - valahogy úgy maradtam.
Reggel persze macerás volt a kelés, de kegyetlenül érkezett a Wake up - call, szemem nyitottam és egy ideig minden ment robotikus módban is. Összedobtam az ebédem, hajat mostam, közben útnak engedtem a pasit, aki telipocakkal távozott - talán észre sem vette, de hét deci banánturmixot fogyasztott el...
A céghez érve megcsodáltam a hajnali zúzmarából révedő, napon nyújtózó fűszálakat.
Bent aztán megérkeztem az időspirálba, és ahogy kicsúcsosodott a délután, már nem is tudtam volna felidézni, ma volt-e a fűszálak tétova napfürdőzésének szemlélése.
Aztán véget ért. Egyszercsak.
Szinte már nem volt bent senki, mire a csendes folyosón végigmentem.
Jól esett hazavezetni, bár kicsit aggódtam, amikor a mögém robogó kamionos le akart tolni az útról -de megmakacsoltam magam, így beérte az ígyisközelhatvanas sebességgel, előzni esélye nem volt.
Lassan érkeztem, a fejem még bőven dolgozott, bár jót tett a hűvös esti levegő, a nedves levelek illata.
Az illatnyomnak már vége, fokhagymás pirítóst vacsoráztunk. Nesze neked vírus! Ugye most meg vagy lepve?!
Éjjel megint sorozat-nézés lesz - ürítem a fejem, kell a reset.

Kép forrása: olaf.dk

Naplenyomat - kétezertízoktóberhuszonhét

Ma egy HR kiállításon egészen különös és színes macaronokat ettünk a kolléganőmmel. Estefelé már nem átallottuk megkóstolni a fehérburkolatú, lilakrémeset.
Senki ne mondja, hogy nem vagyunk nyitottak a gasztronómiai új élményekre - nem köptük ki a levendulakrémes, ilyennekképzelemaszappanba-
harapást ízű desszertet!

Este a 91 éves nagyikámat köszöntve, a pálinka nyelvre helyezéséről és annak feloldódásáról, valamint a kerti kutyák tartásáról, no és a szódabikarbónás köszönömmostnemkérek pogácsáról váltottunk szót, majd az új ismeretek birtokában a Kedvessel kisétáltunk az éjszakába.

Hazatérve csillogó szemekkel tekintettem páromra, aki szerint nem normális, hogy íly boldogan legeltetem szemeimet a mai nap legnagyobb zsákmányán, a két pancsis- kacsán, tipródva, hogy a ragyogószemű és nagyon kedves kolléganő gyermekeinek adjam-e őket - ...de hiszen ehhez már nagyok, nem? Az emberem erre kérdőn jegyezte meg - Vajon negyven felett már újra "való" kiskacsákkal fürdeni?

Lassan felocsúdtam a töprengésből. Mire kicsiny szerelmem este kilenckor közli velem, hogy ő bizony holnap hídmérleget megy programozni. - Helpmíplíz! Velem van a baj? Én ezt nem értem!

Különös ez a nap, de tényleg. Vagy lehet, hogy mind ilyen, csak eddig máshogy éltem meg őket?!
Hosszú lesz az éj...

Ma még döntenem kell a kacsák sorsáról. Jobb lesz - az elválásunkat segítendő - ha tesztelem a nagyikám pálinka nyelvre helyezési elméletét. Abban hiba nem lehet, 91 évesen már csak ismeri az ember a világ nagy titkait! Kérdés, minden földi halandónál úgy működik-e, ahogy ő mondja...

Hick!... azt hiszem nem. Vagy csak a "nyeletnyi" mennyiség-meghatározást értelmeztem rosszul... ?!