Jó kérdések

Még mindig úgy gondolom, hogy minden filmben van legalább egy olyan mondat és/vagy gondolat, ami értékes, töprengésre késztet, érdekes...
Persze ezért az egy mondatért nem biztos, hogy érdemes rászánni az időt, de ez van, sosem lehet tudni. :)

A napokban megnéztük a Thor című filmet, ami még egész szórakoztató is volt, amolyan "mese felnőtteknek" kategória. Találtam benne olyasmit, amit nagyon igaznak, sőt fontosnak tartok.

"Nem rossz dolog rájönni, hogy nem tudod mindenre a választ.
Így eljutsz a jó kérdésekhez."

Hurghada - miértis

Páraknak már meséltem az útról és többségében alapból nem értik, miért mentünk ide, hogyha saját bevallásom szerint nem vagyok: sem nap rajongó, sem pancsilény, sem lustánfekvős-pihenős-fajta, sem lustizós, kinemmozdulós.
Válaszként egyszerűen, angolul csak annyit mondanék: "it's complicated", azaz ez bonyolult.
Lényeg a lényeg - nekem ez az út karácsonyi ajándék volt. Opcióként nem választhattam mást, bár egy ideig "játszott" a "tavasszal majd együtt elmegyünk Kubába" lehetőség is. Végül nem így alakult (nem is baj!).
Bár engem mindig is Egyiptom ősi, ókori és szakrális helyei vonzottak, az aktuális politikai helyzet miatt, nem is lett volna célszerű talán odamenni, ráadásul volt lehetőség befizetni fakultatív programként... szóval azt gondoltam: még sosem karácsonyoztam tengerparton, barátokkal, ráadásul egy másik kontinensen - Miért ne?!
 

Hatan a For You-ban

Fentiekből következik az is, hogy nem kettecskén utaztunk, hanem barátokkal, hatan. Vegyes banda volt: a párom legjobb barátja és kollégája (Pók), az ő kedvese (Kriszticsi) a csemetéjével (Jázmin, az ekkor még kilenc éves kislány) és édesanyjával (Naszi), no meg mi.

Aztán persze bővült a csapat, de ez már egy másik történet... :)

Hurghadában jártam, mesterségem címere: turista

Sokat gondolkodtam, hogyan is kéne elkezdeni ezt az egyiptomi útról szóló beszámolót, de sehogysem tudtam értelmesen megfogalmazni a dolgokat. Így aztán arra jutottam, hogy csak elkezdem, és jön majd, ami jön. Íme.

A kollégák és barátok hazatértünk óta kérdezgetik "Láttam a képeket, na milyen volt?!", és néznek rám kíváncsi-Bambi szemekkel, én pedig csak nagyon furcsákat tudok válaszolni, mint például: fantasztikus és borzasztó, csodálatos és rémes, szuper és rettenetes... Sosem hagynám ki! és Semmi pénzért nem mennék most vissza!.
Aki ott volt már, mind komolyan és mindenttudóan bólogat - Igen, Egyiptom ilyen... a többiek pedig nem értik, és érkezik a következő kérdés "Miért?"...

Beszámolóim:

Hurghada - A turista felkészül
Hurghada - Miértis
Hurghada - Welcome in Egypt
Hurghada - Turisták és oldalak
...

Képeim:

Hasznos linkek:

magyar nyelven
Hasznos tanácsok Egyiptomba utazóknak
A Házipatika jótanácsai Egyiptomba utazóknak
Utazás előtt: Egyiptom
Index fórum / Egyiptom - Hurghada


angol nyelven
Discovering Ancient Egypt
Sacred Destinations
The Ancient Egypt
BBC - History: Egyptians

Egyébként ...Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen. Létezem - finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos. A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, "hibás" - kész és kész. Lassan - éppen most normálisan - élek; kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz - nagggGGyon rossz - nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt. Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal... és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem... minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem...

Needed

Mindenek előtt jó lenne egy új bal kéz, no és egy teljes jobb kar.
Esetleg, ha ez nem lehetséges, akkor jó, szedem a bogyókat, ám ebben az esetben határozottan jól jönne egy másik gyomor, vagy teljes emésztőrendszer-felújítás, garanciával. (Három követelmény van: működjön, ne fájjon és ne legyen bibis).
Enibádi?

Kicsit tavasz

Kaptam a Kedvestől virágot.
Olyan helyes ebben a kis dézsában!
Még illata is van (olyan aprócska, mint ő). Kicsit beköltözött most hozzánk a tavasz...

Igaz, odakint még nem is volt tél, néha bepróbálkozik, nem sok sikerrel.
Egyetlen kristályos hóeséssel büszkélkedhet az utóbbi hónapokban.
Vajon jön még nagy hideg? hófehér téli álom?

Vagy nemsokára kitavaszodik?

?

Ki lehet hűlni belülről?
Olyan, mintha a bensőm rázná a hideg.

Vajon kéne?

Kéne izgulnom, ha a másfél hete lezajlott gyomortükrözésemnek pénteken meglesz az eredménye? Para? Mondhatnak rémisztőt? Ugyenem?!
Nem is tudom mit vizsgálnak a furalöttybe tett, feketeborsnyi én-cafatokon... A kivételük minden esetre élményszámba ment, őrzöm, csak nem dédelgetem (továbbra sem jó).

Sajnos, a helyzet lassan javul, estére fokozódik, hajnalban pocsék, és ma délelőtt is súlyos volt.
Tanulnom kell ezt a reflux-bibliát, amit magam működéséből alakítok ki. Többet kell legyek magammal, hogy megtaláljam, mit "nem akaródzik lenyelni", és kimondani - mert így szól a lelki ok, szinte mindenhol. De még ha meg is lelem, kimerem majd tárni? kiáltani? suttogni?
És ha már tönkre is ment bent ez meg az, lassan jó lenne elérni, hogy étkeim palettája meghaladja a hetes listát. Legalább mire elindulunk a nagy útra... Bár, főtt krumpli akad mindenhol, kétszersültet meg vihetek.
A hétvégén egy hét szigor után enyhítési próbát tettem, de sajnos nem nyertem, csupán kínt és fájdalmat. Visszatértem hát a sós vízben főtt dolgokhoz - hát jó, tudok várni, főleg ha muszáj.

De az a kis alien a gyomorszájam tájékán feladhatná már a rágcsálást... és hagyhatna aludni.

Könyves kérdéssor

A leányzóm felhívása nyomán nekiláttam a könyves kérdéssor megválaszolásának. Jó volt kicsit gondolkodni ezen, köszönöm.

1. Mi volt életed legrosszabb könyv élménye?

Nincs ilyen, vagy nem tudom felidézni.
A kötelező olvasmányokkal hadilábon álltam, sosem akkor olvastam őket, amikor kellett.
De nem voltak rossz élmények... Bár, mintha gimiben szenvedtem volna E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép című művével...

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Több is volt... nem tudok "legnagyobbat" mondani.

Néhány:
M. Waltari: Szinuhe
M. Bulgakov: Mester és Margarita
C. Barker: Korbács
S. Lawhead: Albion dala trilógia

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Igen, néhány S.King regény.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Ami a kezem ügyébe kerül (kártyalap, használt vonaljegy, papírlap, névjegy, blokk).

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm?

Mostanában ritkábban és lassabban olvasok könyvet. Általában hétvégén, koradélután.
Kéne egy állólámpa, vagy olvasólámpa az ágy fölé, hogy legyen hol olvasni este...

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

Fogalmam sincs, rég volt.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Mindegy.

8. Mit olvasol most?

R.Cook: Idegen test, Losey-Ulrich-Meisinger: A HR jövője, S. Loomis: Ház a Tatin utcán

9. És hányadik oldalon jársz?

105, 75, 123

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Nem, soha. Erre kényes vagyok, inkább még papírba is becsomagolom, óvom és csak tankönyvbe írnék, ceruzával, bár inkább stickie...

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

A kiválasztásnál, ha nem ajánlották vagy olvastam róla, akkor igen, befolyásolhat.

12. És az oldalszám?

Nem, soha. A méret csak abban meghatározó, mikor és hol olvasom. Például a Raj kicsit nehezen volt hordozható...

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Nem.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Igen, inkább gyerek és ifjúkoromban, de néhányat később is...
Pl. Nagy indidánkönyv, Vuk, Winettou, Magyar népmesék összes, A mágia színe, Korbács

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Nem emlékszem ilyesmire.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Mániákusan ragaszkodom a könyvekhez.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Jellemzően otthon olvasok, vagy nyaraláskor, az autóvezetés miatt már tömegközlekedve nem (ez az egyetlen, ami hiányzik a tömegközlekedéses korszakból).

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Nem. (Kádban viszont olykor igen.)

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Nem. A könyveimről már többször próbáltam listát (leltárt) készíteni, de az is mindig túl nagy falatnak tűnik, és elakadok benne.

+1.: még valami hendikep?

A könyvek (és könyvtárak) illatát imádom. Az illat is befolyásolhat a vásárlásban.
Már nem adok kölcsön sem könyvet (ha mégis, akkor nagyon megválogatom kinek).

Érdekelne a könyves kérdéssorra adott válasza Minyonnak és Kisvaxnak is (ha lesz rá idejük valamikor...).

Peremvidék

Vajon hol a határ? Ha nem dolgozok, amennyit csak bírok, akkor nem tudok nyugodtan aludni, mert úgy érzem feleannyit sem tettem meg, mint amennyit kéne. Ha viszont minden nap túlórázok és borulásig dolgozok, a családom működtetése akadozik, és persze rettenetesen elfáradok. A hétvége elrohan, akár punnyadok, akár aktívan pihenek, akár az elmaradt házimunkákat pótolom. Mindeközben rohan az idő (akár a slágerben), és eltelik az életem, rengeteg számomra fontos, sőt még fontosabb, felismert érték hátramarad - talán olyan koromra, amit meg sem élek.
Hol van a határ, amit már nem szabad átlépni? Amikor már fontosabb az én, mint a mi, a te és a mindenki más? Vajon én teremtem a parákat magamnak, vagy tényleg zuhan rám a világ? ...és ilyenkor egészen pici vagyok, sokkal kisebb, mint aminek akkor érzem magam, mikor a tekintetem a csillagos égre emelem. Mert az legalább igazi érték, lépték, mérce. Nekem. Bennem.

Akkor hol a határ ezen a peremvidéken, amin járok? Vajon átléptem már?