nyaralásos szeretemes, 2015.aug.13.

sirálycserkészes gumimatracos álcázással ❤ fröccs ❤ esti séta ❤ hullócsillagles ❤ fekve majszoló tengerimalacok ❤ frissen szedett paradicsom ❤ fenyősimogatás ❤ ágyból csillagokat bámulni ❤

Vettünk egy nagy levegőt

Nyaralni voltunk, tillárom hajj! :) Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is...

Igaz, idén "csak" egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem - szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal - ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk...

És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés...

No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben...

Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét - vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk...
No, de erről majd külön írok, hamarosan.

Újra a városban

Ma feljöttem már a nagy kalandról, a balatoni regenerálódásról... Reggel összepakoltam a kis rágcsáló népeket és feltütüztünk. Szerencsére most nem hőségben mint lefelé, amikor nagyon aggódtam, hogy nem bírják ki az utat, főleg mert nem túl jól működik a légkondi a kocsimban, és családi okok miatt nem korareggel indultunk.
Sok-sok élmény ért, majd lehet leírom. Nagyon élveztem, hogy a gyerekeim bekeretezték nekem a pihit: az első három nap a lányom volt velem, az utolsó három napon pedig a fiam is velünk tartott a hosszúhétvégére.
Valahogy bármilyen lócik is, nekem ugyanúgy csemeték... :)

Most a fő program a háziasszonytalan lakás életre keltése, ezért többet majd később.
Jó itthon. ♥

Megérkeztünk

Nem igazán akartam nagy dobra verni, mert sok dolgon függött, ráadásul nem is biztonságos kikürtölni. De most már visszatértünk, így elárulhatom, miért számoltam vissza, aztán pedig miért volt nagy a csend...

Egyiptomban töltöttük a Karácsonyt és hamarosan élménybeszámoló - utólagos útinapló - következik...

Bár azt hiszem, inkább könyve(ke)t kéne írni ebből a sok-sok élményből, történetből és mindabból, amit ott kaptam.

Meglátjuk mennyire futja tőlem, az biztos, hogy bennem sok-sok új kincs van, amit köszönök.  ♥

Utólag is Békés Karácsonyt és

Boldog Új Esztendőt mindenkinek!

Egyébként ...Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen. Létezem - finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos. A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, "hibás" - kész és kész. Lassan - éppen most normálisan - élek; kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz - nagggGGyon rossz - nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt. Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal... és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem... minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem...

Napi hepiend - Nyár esti jazz

Miután a fonyódi Sör és Csülök napokban csalódtunk, mint írtam, átgurultunk Siófokra a VII. New Orleans Jazz Fesztiválra. Ezt a rendezvényt a tegnapi "nagy siófoki sétám"-on szúrtam ki magamnak.
Ez a fesztivál szerencsére nem okozott csalódást - könnyű nyári szellő, remek zene, vidám táncosok, lelkes nézők, no és a közeli Marcipán fagylaltozó különleges fagylaltja tette tökéletessé az estét.
Egyre inkább azt gondolom, a jazz hallgatásához be kell érni. Nekem mostanában sikerül... Rhoda Scott koncert élménye után, most ismét éreztem, hogy egyre több ilyet szeretnék hallgatni... Örömzene.

Nyuszi "ül" a fűben...

Életem párja még mindig barátkozás kezdetén áll a hosszú-füles családtaggal, de megenyhülni látszik, mert egyre nő a közös tevékenységeik aránya, s most hétvégén kitalálta, hogy ő bizony ennek a futkorász, nyüzsge lénynek épít a kertbe egy kifutót.
A tervet már aznap tett követte, elmentünk az Obiba, megnézni milyen lehetőségeink vannak egy relatív kultúrált, de a lényt a kívánt helyen jó eséllyel sikeresen megörző kerítés kialakítására. A 80 cm magas vadrács mellett döntöttünk, remélve, hogy ez az ugri-bugri, cikázó veszedelem még nekifutásból sem ugorja át. Persze a rácsok megfelelő távolságának belövése is aggodalomra adott okot. Első nap 4 elemet vettünk, de másnap inkább továbbiakkal bővítettük a készleteket...
Némi drótozás, kötözés és a nyitás-csukás, valamint bejutás opció kialakítása után el is készült a füves tér, amit a nyuszinak szántunk. (A két fenyő között, egy szív alakú kő alatt, itt alussza örök álmát a mi kis Dodzsemünk is.)
A bétateszt alatt egyszer a hátsó lábainál fogva rángattam vissza Nyüzsit a kis kertbe, de azért úgy tűnt, folyamatos felügyelettel betöltheti a kívánt funkcióját, lehetőséget kínál neki robogni, legelészni, hűsölni, rágni - szóval nyulaskodni.


Azóta minden este, hat után, kint vagyunk egy-másfél órát, együtt. Rohan mint a veszedelem, legel, rágja a berakott fatörzseket, próbál elcsenni, átrángatni és befalni a szomszéd kertből valami furcsa levelű dolgot, kapar, a lábaim mellé fekszik, majd újra rohan...
Jó. Ilyenkor, az alkonyati napon nekem is jól esnek a sugarak, és az együttlét is. Nem fegyelmezek itt, csak ha kiszökési veszély van. Jó őt boldognak látni!
Csak majd bajban leszünk, amikor visszakerülünk a panelba... ő is, én is.
No de most nem gondolok erre, most nyaralunk és hejehujaság van.

Hurrá, nyaralunk!

Tudom, eltűntem.
De van mentségem, mert "Hurrá, nyaralunk!" állapot van, és szivacs üzemmódban szívom be az élményeket.
Két nap "magány" után érkezett hozzám a "kicsi" fiam, aztán volt a lányom is néhány napot, és most hosszú-hétvégére velünk van a párom is.
Sőt, mentünk barátokhoz is hőség ide vagy oda... De jó volt!

Szóval zajlik az élet, és pihenés van - most nem az írás van fókuszban. (Majd később!)

Pihenni jó. Köszönöm, hogy megadatik.

Lesz végre nyár?!

Itt vagyunk hát, a nyuszi meg én. Ma itt ébredtünk a nyaralóban. Tegnap még hűvös volt (állítólag éjjel csak 12 fok), bár nekem jól esett, nem fáztam.
Korahajnaltól csakúgy bömbölt a Balaton, fújt a szél, de én ezt a hangot is szeretem. Reggelre meg is tupírozta a felhőket, de még maradt elég. Egész nap jöttek, mentek, de dél körül már volt, hogy kisütött a nap.
Aztán délután megint jött boru, derü, szél, hűvös. De eső nem, csak cseppecskék - talán le sem értek a földig.
Most nyugalom van, áll a levegő, érkezik a meleg...
Úgy tűnik mintha tényleg július érkezne a júliusba.
Legyen. Mi készen állunk a nyárra!

A fotómon éppen a szeles, de napos időszak látható.

Újra itthon

Nem vertem nagy dobra, pedig nagyon vártam ezt a nyaralást. Eddig jellemzőbb volt, hogy július-augusztus magasságában kapcsolódtunk hosszabban ki, és nehéz volt addig várni.
Idén barátok hívtak minket a pünkösdi hétre kempingezni. Nem is akárhova, Lido di Jesolo-ba foglaltak szállást, ahol bekuckózhattunk mi is a családi pihenés közepébe! Egy élménydús hetet töltöttünk ott, tegnap értünk vissza a nyaralóba, és ma már itthon vagyunk pesten.

Hamarosan (legalábbis a napokban) írok róla, csak most még égig ér a mosni- és pakolni való, utána jön csak a képek rendezgetése, szöszögés a cetlikékkel, hozott kincsekkel... :)

...de a lakás már egész rendben, a nyúl-kisasszony (Hurrá, él és nem is duzzog, csak lakli lett!) kitakarítva, főztem - szóval haladok.

Pótlás lesz - római beszámolók

A római naplóm folytatását majd be fogom csalni augusztus utolsó hetének napjaira, mert szeretném ha valóságközeli, nagyjából időrendi sorrendben lennének a blog bejegyzések, és lassan közeledik egy másik nagy út is...

Rómát látni, és megszeretni IX. - születésnap
Rómát látni, és megszeretni VIII. - Vatikán
Rómát látni, és megszeretni VII. - Végre Piac!
Rómát látni, és megszeretni VI. - sántikálva
Rómát látni, és megszeretni V. - tűnődések
Rómát látni, és megszeretni IV. - érkezés
Rómát látni, és megszeretni III. - (meg)szállás
Rómát látni, és megszeretni II. - előjáték, Velence
Rómát látni, és megszeretni I. - miért

Rómát látni, és megszeretni IX. - születésnap

A képeket válogatva az volt az érzésem, ez az a nap, amihez nem is kellenek a szavak. Szeretetben, kézen fogva az ókori Róma romjai közt lépdeltünk, rengeteget beszélgettünk, ezer éves köveket, faragványokat érintettünk... lépten-nyomon elképzeltük, milyen lehetett ott egykor az élet; kik járhattak arra, hogyan teltek a napjaik, melyik helyen vajon mi történt, hogyan hoztak létre anno ennyi csodát és milyen korlenyomatot hagyunk majd mi magunk után...

Az első gomolygó, habos felhőkkel árnyékolt, ezért olykor szinte "hűs" napunkon a Kedves kívánságára bebarangoltuk a Palatinus-Forum Romanum-Colosseum minden zegét-zugát és álmomban sem gondoltam volna, hogy ez valóban egy teljes napot felölelő "kirándulás" térben és időben.

Amikor közeledett az alkony, még elsétáltunk Trianus fórumához, megnéztük a Basilica Ulpia részben feltárt romjait és a Santissimo Nome di Maria templomból maradt oszlopsort.

Ezen a napon vacsoránkat egy tipikus, helyi kis étteremben költöttük el, ahol általában csak a helyiek vacsoráznak - szót sem beszéltek angolul - és hallgattunk a felszolgáló ajánlataira (sokszor mást és meglepő módon olcsóbb ételt javasolt, mint amit mi választottunk a szinte érthetetlen étlapról).
Számomra is csodás élmény volt minden perc, méltó zárása ennek a csodás útnak, és remélem megfelelő ünneplése szeretett párom 40. születésnapjának.
(2010.július 24.)

Rómát látni, és megszeretni VIII. - Vatikán

Eredetileg egy-két nappal előbb terveztem ide menni. Aggódtam, hogyha későre hagyjuk, és nem fér bele egy napba, valamiért úgy érezzük muszáj visszamenni - legyen rá idő. De végül úgy alakult, hogy az utolsó előtti napot szántuk a Vatikán felkeresésére, tudva, amit aznap nem látunk, azt csak évek múlva... ha egyáltalán. Ma már úgy gondolom, ha valaki be akarja fogadni a sok látnivalót és kincset, amit a katolikus egyház államában felhalmoztak, napokat, sőt heteket kéne rászánnia. Mi beértük a csemegézéssel, amit természetesen a Szent Péter Bazilika meglátogatásával kezdtünk.

A hotel shuttle 10 perc alatt levitt minket a világ második legnagyobb keresztény temploma mellé, így már tíz óra körül ott voltunk, elkerülhettük a sorbanállást a tűző napon. A korai időpont ellenére rengeteg ember volt a bazilikában, amit ámulva jártunk körbe. Szerencsére itt viszonylagos csend honolt (a főhajóban dolgozó apró daru ellenére), sőt néhány kisebb, hívőknek elkerített térben misét tartottak.
Most is meglepően sokan járultak a Szent Péter szoborhoz, melynek lábát a hívők serege az évek során fényesre„simogatta”.
Érzésem szerint minimum másfél órát töltöttünk itt, többek között megcsodálva Michelangelo Pietà-ját is.
Ezután kitikkadva indultunk a Vatikáni Múzeum felé...
A séta meglepően hosszúnak tűnt a tűző napon, de szerencsére sorba már az árnyékban álltunk. A jegyvásárláson és a biztonsági ellenőrzéseken átjutva vettem bent egy hangsúlyosan képes, magyar nyelvű (!) inkább Rómáról, de részben a Vatikánról is szóló könyvet, és ezzel felvértezve indultunk felfedezni. Hamar felmértük, hogy kombinált, vizuális-kultúrális sokkot kapunk, kizárt itt mindent megnézni. Ezért a tematikusan csoportosított ókori szobrok megtekintése után az egyiptomi gyűjteményhez vettük az irányt, ahol hosszan elidőztünk.

Sántikálva, botorkálva sodródtunk a Sixtusi-kápolna felé, és egy idő után már képtelenek voltunk befogadni a minden irányból "támadó", felhalmozott műkincs gyűjteményt - freskókat, képeket, faliszőnyegeket.
Így aztán végül a "muszájlátni" kápolnába jutva leroskadtunk az egyik oldalon és a hűvös falhoz simulva, feltekintve felfedeztük Michelangelo évekig tartó alkotásának csodáit. A hatást kicsit rontotta a közelünkben zajongó turista tömeg. Tulajdonképpen ezért is szántuk rá magunkat kb. fél óra múltán az indulásra, nem bírtuk a zsibongást.

Innen távozva megtaláltuk a helyet, amit a bazilikában hiába kerestünk, ugyanis innen van lehetőség feljutni a Szt.Péter székesegyház kupolájába - 550 lépcsőn kell felmenni (liftért fizetőknek "csak" 320...).
Nem mondom, hogy egyszerű volt, de muszáj volt felmennem (Már tudom, az egyenletes légzés a titok, mire belejöttem, felértem!), ki tudja valaha meglátom-e még a kupolából letekintve a bazilikát, majd a külső tér pereméről Rómát...

Fárasztó nap volt, bár estére terveztünk még egy sétát a vacsora utánra, végül a lábaink lázadozva benyújtották tiltakozásukat, így maradt a hűvös szállodai szobában való limoncello kortyolgatás.

(2010.július 23.)

Rómát látni, és megszeretni VII. - Végre Piac!

Minden külföldi utazásunk "kötelező" eleme számomra a piac látogatás. Egyszerűen úgy érzem, ha nem láttam az ország (város) piacát, valami fontosat kihagytam, egy olyan helyet, ahol többet tudhatok meg a helyi emberekről és kultúráról, mint máshol. Fontos.
Ezen a napon az általam kiszemelt, a szálláshelyünktől könnyen megközelíthető Campo de' Fiori volt az elsődleges célpont.

Aznap először érdeklődtem a hotel shuttle szolgáltatása iránt, és kiderült, visznek néhány utast a Vatikánhoz, így a recepciós megbeszélte a sofőrrel, hogy minket kicsit arrébb, egészen közel a piachoz tegyen ki. Sőt még ajánlott is egy különleges, hangulatos utcát, hogy ott sétáljunk oda. Örülök, hogy hallgattunk rá!

Róma egyik legismertebb vásártere jóval kisebb volt, mint gondoltam. A kívánt hangulatot azonban így is megízlelhettem. Az illatos fűszereket, olajakat, pástétomokat, tésztákat, zöldséget, szalámit, likőröket, ruházatot, no és persze virágokat kínáló árusok zsivajgása, a közeli pékségből áradó vonzás, a kútnál nyüzsgő turisták, és a fejét lehajtó Giordano Bruno szobor érdekes kavalkádot alkottak. Hosszan elidőztünk, no meg vásároltunk is itt.

Majd elindultuk, hogy megkeressük, azt az obeliszket, amit semmiképpen nem akartam kihagyni a csodák közül. Bár jómagam nem vagyok elefánt rajongó, ezt a huncut, talapzatba "zárt" ormányost már az útikönyvekből kiszemeltem magamnak, és látni akartam. Nem is csalódtam a Minerva templom előtt álló, Bernini rajza nyomán, Ferrata által faragott műremekben, ami 1667 óta hordja hátán az Isis és Serapis templomból való, egyiptomi obelsziket...

Innen csak egy sarokra volt a Pantheon, ami sajnos éppen felújítás alatt állt, és olyan zsúfolt volt, hogy alázatos csendnek, netovább áhitatnak nyomát, csak befogott füllel lehetett benne fellelni. Mi igyekeztünk csendesen, a patetikus, fénykörbe álló, groteszk pózokban fotózkodó turistákat elkerülve bejárni a templomot, majd útra keltünk a Laterán felé, ahova párom rövidnadrágja miatt végül nem jutottunk be.

Cseppet sem bántuk, a tikkasztó meleg és a sok csoda hatása alatt inkább hazamentünk, vásároltunk a közeli áruházban, és kipróbáltuk milyen egy egyszerű, útszéli kis büfé - isteni pizzát, töltött bébicukkinit faltunk, és megkóstoltunk néhány olasz sört is.

(2010.július 22.)

Rómát látni, és megszeretni VI. - sántikálva

Utazásunk ötödik napjára lassú, "lusta", múzeumos napot terveztünk. Első állomásnak a Piazza del Popolo közelében lévő etruszk múzeumot szemeltem ki. Sajnos párom térde már itt kikészült, így míg én hosszasan néztem a kiállított emlékeket, ő sokszor üldögélt, elkínzott fejjel, sóhajtozva. Nem is csodálom, egyikünk sincs napi 6-8 óra gyalogláshoz szokva...

Sajnos ezen a napon a magas páratartalom és a hőség is gyötört minket, ezért a múzeum hangulatos kertjében megpihenve hamar átterveztük a napi programot. Az Esadra térre mentünk, megnéztük a Najádok-kútját, és a Michelangelo tervei alapján épített, S.Maria degli Angeli bazilikát. Érdekes volt látni, hogy a szent helyen a múlt századok alkotásai mellett modern alkotók szobrait is kiállították. Nekem különösen tetszett az egyik girbe-gurba lábú angyal! (lsd. kép)

Ezután a közeli gyógyszertárban "most mutasd meg" képességeim bevetésével beszereztem egy fáslit, hogy képesek legyünk tovább haladni. Úgy döntöttünk, felülünk a közelben megálló egyik hop on - hop off buszra, és városnézést tartunk. Végül a Roma Cristiana típust választottuk, mert ennek a tetőterasza árnyékolt, és a jegyünk 24 órára érvényes volt, ami azt jelentette, hogy másnap is hasznát tudjuk még venni. Jómagam az angol tájékoztatókat lelkesen hallgatva és ezek hatására a buszban ide-oda ugrálva (szerencsére időben szóltak, hogy az új látnivaló jobbra illetve balra lesz), fotózva töltöttem az utat. A Vatikánnál kicsit leszálltunk, felfrissítettük magunkat, majd a következő körre visszamentünk a város óriási pályaudvarához, a Terminihez.

Aztán úgy döntöttünk, mára elég is lesz ennyi, hazamentünk, este elmentünk egy közeli vendéglőbe, sétáltunk kicsit a kellemes éjszakai levegőn, majd nyugovóra tértünk.
(2010.július 21.)