Vettünk egy nagy levegőt

Nyaralni voltunk, tillárom hajj! :) Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is...

Igaz, idén "csak" egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem - szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal - ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk...

És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés...

No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben...

Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét - vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk...
No, de erről majd külön írok, hamarosan.

Egyszázegy

Ma különleges nap van, az egyszázegyedik. Innen is, onnan is. Tegnap "letelt" a 100 boldog nap, amit márciusban (26-án) kezdtem el, és Instagram-on tettem közzé a boldogságos pillanatok képeit.

Mindig keresek és találok örömet, jó, pozitívat a nehezebb napokon is, de érdekes volt így megörökíteni, és akár visszanézni is, miket pakolásztam fel a világhálóra.
Persze nem hagytam abba, szóval ma van a 101/100 happy day. :)

 

 

De mint írtam nem csak innen, hanem onnan is 101. nap van. Méghozzá azért, mert a mai nap a 101. ha elkezdjük a visszaszámlálást a ház átadásának szerződésbeli határidejéig!
Szóval holnap nekilátunk naponta vágni a 100-as centit! :) Persze jó eséllyel előbb kész lesz minden, de akkor is gyönyörűség ez az élmény, ki nem hagynám!
Legrosszabb esetben a következő születésnapomig számolunk vissza. :D

A házról most nem szólok többet, remélem tudok rá időt szakítani a napokban, hogy bővebben leírjam mi történt júniusban.

Kesze-kusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére... Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban - nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom...

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép - legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást... Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan ébredezve.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta tombizó (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam... :))) Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis "nokedliket" lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Szép estét (napot vagy ami éppen van), Kedves Olvasó!

Nyuszi "ül" a fűben...

Életem párja még mindig barátkozás kezdetén áll a hosszú-füles családtaggal, de megenyhülni látszik, mert egyre nő a közös tevékenységeik aránya, s most hétvégén kitalálta, hogy ő bizony ennek a futkorász, nyüzsge lénynek épít a kertbe egy kifutót.
A tervet már aznap tett követte, elmentünk az Obiba, megnézni milyen lehetőségeink vannak egy relatív kultúrált, de a lényt a kívánt helyen jó eséllyel sikeresen megörző kerítés kialakítására. A 80 cm magas vadrács mellett döntöttünk, remélve, hogy ez az ugri-bugri, cikázó veszedelem még nekifutásból sem ugorja át. Persze a rácsok megfelelő távolságának belövése is aggodalomra adott okot. Első nap 4 elemet vettünk, de másnap inkább továbbiakkal bővítettük a készleteket...
Némi drótozás, kötözés és a nyitás-csukás, valamint bejutás opció kialakítása után el is készült a füves tér, amit a nyuszinak szántunk. (A két fenyő között, egy szív alakú kő alatt, itt alussza örök álmát a mi kis Dodzsemünk is.)
A bétateszt alatt egyszer a hátsó lábainál fogva rángattam vissza Nyüzsit a kis kertbe, de azért úgy tűnt, folyamatos felügyelettel betöltheti a kívánt funkcióját, lehetőséget kínál neki robogni, legelészni, hűsölni, rágni - szóval nyulaskodni.


Azóta minden este, hat után, kint vagyunk egy-másfél órát, együtt. Rohan mint a veszedelem, legel, rágja a berakott fatörzseket, próbál elcsenni, átrángatni és befalni a szomszéd kertből valami furcsa levelű dolgot, kapar, a lábaim mellé fekszik, majd újra rohan...
Jó. Ilyenkor, az alkonyati napon nekem is jól esnek a sugarak, és az együttlét is. Nem fegyelmezek itt, csak ha kiszökési veszély van. Jó őt boldognak látni!
Csak majd bajban leszünk, amikor visszakerülünk a panelba... ő is, én is.
No de most nem gondolok erre, most nyaralunk és hejehujaság van.

Hurrá, nyaralunk!

Tudom, eltűntem.
De van mentségem, mert "Hurrá, nyaralunk!" állapot van, és szivacs üzemmódban szívom be az élményeket.
Két nap "magány" után érkezett hozzám a "kicsi" fiam, aztán volt a lányom is néhány napot, és most hosszú-hétvégére velünk van a párom is.
Sőt, mentünk barátokhoz is hőség ide vagy oda... De jó volt!

Szóval zajlik az élet, és pihenés van - most nem az írás van fókuszban. (Majd később!)

Pihenni jó. Köszönöm, hogy megadatik.

Vidám vacogós víkend

Akárcsak Vakondék és Minyonék, mi is a nyaralóba indultunk erre a hétvégére. Igaz, mi fűtés hiányában pénteken még puhányan a meleg panellakásban maradtunk, és csak a szombati piac kör, valamint két tucatnyi muffin sütése után kerekedtünk fel az útra.

Ennek oka nem volt most más, mint összekötni a kellemest a hasznossal, azaz falni mentünk kedvenc hal- (és cigánypecsenye) sütőnk szezonzáró bulijára, és levittük a faápoló anyagokat az őszi, külső festéshez (ezt két éve nem csináltattuk meg, csak a belsőt és bizony nagyon kell már a fának). Mondanom sem kell, ilyenkor mindig nagy le- felköltözés is van, szóval tele volt a csomagtartónk oda-vissza!
Jajj, olyan jó megérkezni a házikóba, úgy imádom. Még így didergősen is, mert bizony már délután háromkor sem volt hőség, de sebaj. Hagytuk is a behűtött italokat, és kipakolás után már fel is kerekedtünk, s irány a Mókus utca, ahol már isteni illatok vártak!
Bizony-bizony, a bográcsban ott rotyogott a finom, ötféle erdei gombás őzpörkölt, s lassan szállíngóztak a meghívott barátok, törzsvendégek - mindenki jóféle itókával és házi süteménnyel, szóval jöttünk mint a Piroskák a nagyihoz. :D
Az asztal, mint minden évben, csodásan felvirágozva, és a hangulatra sem volt panasz. A néhány óra alatt elkészült étek pedig, mint a mennyei manna... Mmmmm, de fini volt!

Jó volt beszélgetni, falatozni, zenét hallgatni a jó levegőn! Igaz, az esti táncis bulira esély sem volt most, mert bizony tíz óra körül már olyan hűvös volt, hogy a sarkantyúim belesajogtak a hidegbe. Haza is mentünk, hogy megépítsük sokrétegű fészkünket, amiben aztán a párom pillanatok alatt bealudt - minden bizonnyal a pálinkák áldásos hatásának köszönhetően is. :D
Jómagam a szűk helyen (próbáltunk egymáshoz bújva egy szimpla ágyon maradni, hogy melegítsük egymást) a nagy hortyogásban bizony órákig forgolódtam, de végül csak sikerült álomba szenderednem nekem is...

Indulásunk előtt, amit csak lehet elolvastam az interneten a fecskékről, mert annyi szokott lenni nyáron, hogy fel akartam készülni, hátha én is találok segítségre szoruló, kis butus madárkát, aki elfelejtett elindulni az ősszel. Amikor még vacsi előtt visszasétáltam a házba a fényképezőgépemért, akkor próbáltam visszafelé lekapni az égen szárnyalló, minden bizonnyal gyakorlatozó madár seregeket - egyetlen kép sikerült is...

A természet óriási munkában volt körülöttünk. Míg mi "mulatozunk", szinte minden lény dolgozott, falt, repülést gyakorolt - őszre-télre készült. Olyan jó volt a levegő, hogy tényleg harapni lett volna az embernek kedve!
A víz kissé nyűgösnek tűnt és komornak, mintha zavarták volna a benne matató, stéget, csónakot cipelő népek. Azért tűrte...

Nyugis szombat

A tegnapi napunkat rengeteg pihenés jellemezte. Voltunk kisebb beszerző körúton (döbbenetesen hosszú kocsisor kígyózott lépésben haladva a Tesco felé) - természetesen az Aldiban. Kaptunk bryndzát (!), aminek a függőjévé váltam a szlovák út óta, de eddig nem volt alkalmam venn - ma azt reggelizek majd. Benéztünk a Zamárdinál lévő piacra is (ruha, kütyü stb. nem klasszikus piac, sajnos), ahol mindig megnézem a kiskutyákat - szerencsére a kis francia bulldogok már nem voltak kint.
Itt is nagy tömeg volt, bár vásárolni senkit nem láttam. A közeli kis tónál csodaszép tavirózsákat és szép zöld leveli békákat fotóztam. Ezután itthon pihengettük, szunyókáltunk - nem gondoltam hogy ennyit fogok aludni. Nem főztem semmit, a Halas Karcsihoz mentünk halászlét enni (mindketten ezt kívántuk meg délután).

Az esti sétát két élmény határozta meg. Egyrészt életem eddigi legszebb felhőinek fotózását mulasztottam el, mert én agyament otthon felejtettem az aksit. Miután visszamentünk érte, sajnos már a felhőket színező pír eltűnt az égről. Viszont mégsem vittem a gépet hiába, mert a szabadstrand büféjénél, annyira vicces feliratot találtam, hogy sokáig gondolkodtam, ide kerüljön vagy a Mosolycsaló-ra. Végül itt van, mert emlék.
Az éjjel megint hűvös volt, de már nem vad szeles, ezért jól aludtunk - illetve a párom még most is az ágyban horkol.
Most süt a nap, hűvös van, hideg szellő fúj. Tökéletes kiránduló időnek tűnik, mindjárt meg is nézem milyen rendezvények vannak a déliparton ma.

Perszehogy Utcafesztivál!

Elég hamar győzött a kakofónia színtere, így ismét kimentünk meghallgatni a zenekarokat és nézni kicsit a kavalkádot. Szombat este még többen voltak, a jobb-hangulatosabb zenét játszó zenekarok környékén óriási dugók alakultak ki.




Jó volt, de már este tízkor elég lett (gondolom a nagy tömeg miatt is), és inkább elmentünk sült halat enni... ;)

Utcafesztivál van Zamárdiban

Ha tegnap este nem találkozunk egy rég nem látott baráttal Zamárdiban, nem is tudok róla, hogy utcafesztivál van, pedig nekünk van itt nyaralónk évek óta... Hú, nagyon örülök, hogy tegnap este, alig megérkezés után kimentünk! Persze Halas Karcsinál a vacsorát nem hagytuk ki, csak a párom fröccse maradt el - ezúttal én ittam az ételhez rose-fröccsöt és ő a békebeli szódás málna szörpit, mert még ilyen rövid távon sem akart itallal a pocakjában vezetni.
Ezután elautóztunk a Mauróhoz és találunk is parkolóhelyet. Meglepett mekkora rendezvény ez, rengeteg sátor-pavilon állt a bazársoron és mindenféle portékát kínáltak, köztük pedig zenélt a sok-sok fellépő. Ha jól láttam ez egy verseny is, mert minden muzsikus csoportnál volt egy nagy szám, sőt időnként jeleztek is a hallgatóknak; szavazz ránk. Némelyik csapat nagyon bejött, remélem ma este visszamegyünk, bár nagy a kísértés Siófok felé is, de végülis naplemente hajózás minden nap van, Utcafesztivál azonban csak jövőre lesz.
Ráadásul tegnap meglett az új fényképezőgépem, és ha sikerül megtanulnom legalább alapszinten használni, akkor ott kattogtathatnám először... bár 1 óra és kész az aksi töltése, szinte kizárt, hogy estig ne készítsek képeket. Meglátjuk. ;)