12/100 boldog nap

100 boldog nap. Napról napra jobban szeretem ezt a kezdeményezést. Nem csak megélem, "csinálom", hanem követem mások élményeit, örömeit is a különböző szociális hálókon. Érdekes, izgalmas, átélve több mint egy kihívás teljesítésének próbatétele.
Eleinte esténként válogattam ki a képek közül - amúgy is állandóan fotózok, szerencsére ezzel nem volt gond - melyik is a napom legszuperebb élménye. Annyi öröm ér, annyi boldogságos pillanat, mégha nem is mindet fotózom le... nehéz volt a választás.
De néhány napja már nem törődöm a válogatással, ha úgy érzem, hogy ez most nagyon akkor felteszem az instagram-ra és kész. Ha kreatív, akkor megosztom a tumblr oldalamon is, amin csak ilyen témában posztolok és a legtöbbet, hiszen nagyon-os!, legszívesebben belekiabálnám a Világba is! ♥

A mai kép az eperkés szett (is), amit egy kedves barátnőnek készítettem (medált lánccal kapott már a szülinapjára a közelmúltban).
Olyan öröm számomra is örömet okozni - ezt imádom az alkotásban! - ma csomó meglepit készítettem ismerősöknek és még "idegeneknek" is. Nem tudom miért. Olyan hömpis vagyok... de tényleg. Adni jó! Érdekes, hogy most, munkanélkül ez a vágy nem csökkent bennem (pedig kéne figyelni, takarékoskodni), hanem erősödött! És adok is - aztán majd lesz valahogy! :)
Biztos a korai és csodás tavasz hatása is, de naaAAAAaaaaagy világölelgethetnékem van, nap mint nap! ♥

Száz boldog nap

Igyekszem minden nap úgy élni az életemet, hogy örüljek a napok, órák, percek, pillanatok nyújtotta élményeknek - mindennek keresem a pozitív oldalát. Alapból, születésem óta optimista vagyok, a "rossz" dolgoknak is az okát kutattam, a miértjét kerestem: miért fordultak más irányba, és vajon lehet-e, hogy mégis jó dologhoz vezetnek...
Ma találtam ezt a kezdeményezést, és úgy döntöttem belevágok. Számos dologban nem vagyok elég kitartó, ezért valójában a 100 happy days-ben számomra nem a napi öröm megtalálása lesz majd a kihívás, hanem az hogy megtegyem ennek a közzétételét napi rendszerességgel.

 

Platformnak az Instagram-ot jelöltem meg, ezért ott jelennek majd meg nap mint nap a boldoságos dolgok, amiket megörökítek.

Már csaknem két éve használom azt a kép- és videomegosztóalkalmazást, szeretem. Kíváncsian várom mi lesz ebből, és érdeklődve követem mások posztjait is.

Ha van kedved, próbáld ki te is! :)

Apróságok gyurmából

Tegnapi terveimet ma megvalósítva, ebéd után nekiláttam ismerkedni a Fimo gyurmával. Először apróságokat készítettem, próbálgattam hogyan viselkedik az anyag, mit lehet és mit nem, mire kell figyelni, mire vigyázzak...
Szerencsére gyulladt kisizületekkel is viszonylag könnyen tudtam gyúrni, csak az apró részek kialakítása volt nehezebb művelet az ujjaimnak. Meglepett viszont, hogy minden szín fog, ezért minden egyes váltásnál kezet kellett mosni, vagy minimum letörölni a kezem tisztítókendővel.
A világos színekben a legapróbb porszem és szösz is meglátszik, nagyon kényesek...

Az első alkotásom persze egy nyuszi volt, amit aztán később összegyúrtam és malac lett belőle, mert nem volt az igazi. Később aztán készült egy kisebb farmnyi állatka és két kócos szemű maci kedves barátnőknek...

Élvezem, hamarosan folytatás következik... ♥

Kesze-kusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére... Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban - nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom...

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép - legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást... Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan ébredezve.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta tombizó (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam... :))) Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis "nokedliket" lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Szép estét (napot vagy ami éppen van), Kedves Olvasó!

Droid-ulás

Igazán szokatlan egy tabletről posztolni, de gyakorlok. Beleköltözőben vagyok, szokom, hogy e kütyü részévé válik a mindennapjaimnak.
Kicsit olyan, mint a szelidités - ő engem, én őt - csak pl. még sigalmam fons, hol a hosszú i, ezen az angol billentyűzeten...

Van egy világ...

Van egy világ, ami már hat éve része az életemnek. Igaz, olykor hűtlenül elhagyom az utóbbi két évben, de a napsugaras nyarakat követő, hosszú, téli éjszakákra mindig visszatérek.
Mindig barátok várnak, és nem tagadom, mindig akad ellenség is. A tájakon barangolva ismerős dallamok csendülnek a lelkembe, és még mindig megborzongat valami, ha felkeresem az erdőt, a falut, ahol a druidám megszületett... Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valaha megtanulhat majd repülni és szabadon szárnyalhat a fellegek között!

Néhány hete újra kalandozok Azerothban, kicsit emlékezve, kicsit búcsúzva. Mert valami véget ér, és valami elkezdődik. Reng a föld, rettegnek e világ virtuális lakói.
Ha minden igaz, ma ránk zúdul a katasztrófa, és a táj sosem lesz már olyan, mint egykor volt.

A lángok, a felhasadó föld, és a szökőár tönkretesz majd oly sok szép vidéket... Ironforge csarnokában talán már nem gyútjhatunk többé tábortüzet.

Vajon mi lesz a sorsa a kikötőknek?

Lesz még varázslatos táj, vagy csak a pusztulás és kín vár mindenhol?

Csak üldögéltem és merengtem... Várom, és félem ezt az estét. Már nem lesz meg az az általam ismert birodalom, ahol elbújhatok a titkos zugokban, ahol üldögélhetek a kedves sziklám peremén...

Vajon visszatérnek a barátok? Újra vállvetve küzdünk majd?

Vagy sosem ülünk már így együtt, az élet nagy dolgain merengve...

Különös ez a nyugtalanság, és érdekes hogy ennyire hat rám a valós életben is.
De hiszen napok óta harcolunk szinte örökké rengő földön, a hullámokban ránk törő elementálok támadásai ellen, hiába.

Ma a világot visszavonhatatlanul eléri a kataklizma... Furcsa, de számomra megnyugtató gondolat, hogy legalább egy sárkány hozza el...

Kirepültek

Furcsa, hogy a dolgok ott és úgy vannak, ahogy este, illetve reggel hagytam őket. Nincsenek jajjbocsánat-nyomok, mindenféle cetlik, fejemre hulló vécépapír gurigák, senkineksincskedvekimosni zokniktól (is) púposodó szennyesek, sőt ételek hűlt helye sincs a hűtőben. Nem esek hasra éjjel a cipőkben, a kisszobába nyitva nem néz rám pislogó-álmos fejjel a lányom, nem szól az éjben halk zene, és nem hallok billentyűzetpüfölést sem.
Nem szuszognak, nem köhögnek, nem motosznak - nincsenek itt.

Ez a világ új, szokatlan. Érdekes.

Start

Elkezdtem.
Kereshetek én hobbit, tudatosan, vagy véletlen ráakadósan, de minek ha tudom; tudatos létezésem óta nem vágyom másra, mint írni-olvasni-szeretni.
Ezért nekiláttam, akár "jön", akár nem - már nem várok a gondolatokra, sem hangulatra, "megfelelő" időre vagy bármire, amit talán csak kifogásként kerestem.
Papírra vetem a tétova gondolatokat, emlékeket, szavakat, mert jó, nekem.
Ha valaha valaki olvassa, tán neki is számít majd. Hordja e terhet a Jövő, nekem jó lesz most ez a Jelen.