2011 utolsó napja - offline

Tegnap offline napot tartottam.
Nem volt könnyű ez az év, bár ez a blogomon persze nem látszik, nem szeretek ide nyifogni, igaz, az egészséggel kapcsolatos dolgokat olykor kiírom, de munkahelyi, és egyéb lelki nyomorokat nem szoktam.
Sajnos, lett volna mit, de igyekszem azért az élet pozitív oldalát látni, és annak örülni.
Az év utolsó napján megajándékoztam magam, és offline napot tartottam: azaz nem kapcsoltam be a számítógépet, semmilyen módon nem kapcsolódtam internetre, kikapcsoltam a telefonokat, és a híreket sem néztem a tévében.
Délelőtt egy takaróba csavartam magam, és az imádott hunyor-zöld szobánkban a radiátor elé kuckóztam, magam köré pakolva a karácsonyra kapott könyvkupacot, a "téli szünet"-re beszerzett és még elő sem vett újságokat, magazinokat, a füzetecskéimet. Bekapcsoltam az egyik kedvenc, régen látott filmem és szüttyögtem. Csodás volt!
Aztán finom ebédet készítettünk (délután négy körül :D), bujsziztam a páromhoz, nyusziztam, végig néztük a tévé rémes szilveszteri műsorkínálatát és itt-ott sokkolodóva elakadtunk - sokat beszélgettünk.
Most végre megkóstoltuk az évek óta tervezett pezsgős koktélt, a kir royalt. Finom!
A külvilágot lehetőségeim szerint kizáró, csodás nap volt.
Évente legalább egy ilyen jó lenne, annyira más így a világ, az élet!
(Minden bizonnyal tévé nélkül még jobb, csak ez most nem sikerült - nem is volt cél.)

Remélem mindenkinek úgy telt 2011 utolsó napja, amilyennek szerette volna!
(Nekem igen, köszönöm.)

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Van egy világ...

Van egy világ, ami már hat éve része az életemnek. Igaz, olykor hűtlenül elhagyom az utóbbi két évben, de a napsugaras nyarakat követő, hosszú, téli éjszakákra mindig visszatérek.
Mindig barátok várnak, és nem tagadom, mindig akad ellenség is. A tájakon barangolva ismerős dallamok csendülnek a lelkembe, és még mindig megborzongat valami, ha felkeresem az erdőt, a falut, ahol a druidám megszületett... Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valaha megtanulhat majd repülni és szabadon szárnyalhat a fellegek között!

Néhány hete újra kalandozok Azerothban, kicsit emlékezve, kicsit búcsúzva. Mert valami véget ér, és valami elkezdődik. Reng a föld, rettegnek e világ virtuális lakói.
Ha minden igaz, ma ránk zúdul a katasztrófa, és a táj sosem lesz már olyan, mint egykor volt.

A lángok, a felhasadó föld, és a szökőár tönkretesz majd oly sok szép vidéket... Ironforge csarnokában talán már nem gyútjhatunk többé tábortüzet.

Vajon mi lesz a sorsa a kikötőknek?

Lesz még varázslatos táj, vagy csak a pusztulás és kín vár mindenhol?

Csak üldögéltem és merengtem... Várom, és félem ezt az estét. Már nem lesz meg az az általam ismert birodalom, ahol elbújhatok a titkos zugokban, ahol üldögélhetek a kedves sziklám peremén...

Vajon visszatérnek a barátok? Újra vállvetve küzdünk majd?

Vagy sosem ülünk már így együtt, az élet nagy dolgain merengve...

Különös ez a nyugtalanság, és érdekes hogy ennyire hat rám a valós életben is.
De hiszen napok óta harcolunk szinte örökké rengő földön, a hullámokban ránk törő elementálok támadásai ellen, hiába.

Ma a világot visszavonhatatlanul eléri a kataklizma... Furcsa, de számomra megnyugtató gondolat, hogy legalább egy sárkány hozza el...

Visszaszámlálás

Azt hiszem már nem nagyon lesz időm írni (eddig sem volt mostanában), annyira lekötnek a nyaralás előkészületei és a munkahelyi tennivalók, no meg kis családom életének leszervezése a távollétem idejére.
Nem szoktam nagy terveket szőni elutazás előtt, de most amennyire lehet, készültem. Kis utikönyvet vettem, az internetről kigyűjtöttem a környék látnivalóit és a hasznos tudnivalókat (például busztérképet), így csaknem 20 oldalnyi anyaggal a csomagomban indulok majd el, és néhány dolog már a titkos kis vágyaim közé került (például kisebb falvak meglátogatása, különleges ételek megkóstolása, a virágpiac felkeresése hajnalban).
Nizza és környéke látnivalóinak kutatása mellett, folyamatosan figyeltem a U2 koncertekről megjelent híreket, leginkább a számok listájára fókuszálva. Szerencsére az új albumról minden kedvencem szerepelt eddig a 360° tour állomásain, így remélem nekem sem kell majd nélkülöznöm őket (Magnificent, Breathe, I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy).
Búcsúzom, majd jövök...
Remélem tele élménnyel, mosollyal, mesélnivalóval!

Vakációóóóóóó!

Jelentem a gyros ehető lett, ezért megörökítettem! Örülök, főleg mert mindenki részt vett a készítésében, ami olyan jó kis hangulatot kölcsönzött az estének.

No de a lényeg, a LÉNYEG, hogy mostantól megkezdődött a pihenésem, szabin vagyok! Juhéjj! Pénteken irány a Balaton, de előtte még holnap benézek az ortopédiára, hátha valami okos doki megmondja, miért nem tudok már kb. 6 hete éjjel járni...
No de most félre gond, vidámkodás van, heje-huja meg ilyenek.

12

Már csak 12 munkanap és végre szabira megyek. Nagyon fáradtnak érzem magam, alig várom a pihenést!
Ma , a szokásos reggeli böngészgetés közben, találtam egy fotopályázatot (VII. LUMIX Digitális Fotópályázat), lehet érdemes lenne az új kütyükémmel belevágni. Persze téma is kell. Erre mindenképpen szakítok időt a szabim idején!
...és sokat fogok olvasni, ez nagyon hiányzik. De az olvasólámpát a lakásfelújítás óta nem szereltük fel... Igaz, gyanítom a nyufi miatt gond lenne a kábellel, bár nem jellemző, hogy megrágja őket, de az ágyunk alatt óriási lenne a kísértés, az az ő kuckója.

Ideje munkába menni, csak még megvárom a kávém - ilyen fini fahéjasat kérek.