Korbács

Elkezdtem újra olvasni (több mint húsz éve voltmár...). Ha beszippant, ahogy először akkor most napokra elveszek. Szeretném lassan, figyelve, emésztve befogadni és most már nem huszonéves hanem a mostani, csaknem ötven fejemmel...
Meglátjuk mi lesz ebből. Szerintem még mindig működik, működünk együtt - a könyv meg én.

Bakancslista 50 to 50 státusz: folyamatban

Az olvasás éjszakája

Emlékszem régen, amikor elkezdtem a gimit, megkérdeztem egy "nagylányt", akire felnéztem és már egyetemre járt, ő mit változtatna a múltjában, ha most lenne annyi mint én...
Azt mondta olvassak, amennyit csak bírok, mert később nem lesz rá elég időm. Megfogadtam a tanácsát, egy időre igazi könyvmoly lettem. Imádtam olvasni, valósággal faltam a betűket.

Az élet őt igazolta, ahogy teltek az évek egyre kevesebb időm maradt erre a foglalatosságra, és mostanában már jó ha évente néhány könyvet elolvasok. Szégyellem is magam miatta, és igyekszem változtatni ezen. Persze tudom, hogy nem csak könyveket olvas az ember és általánosságban sokat olvasok, de nem könyvet.

El is határoztam, hogyha már újra itt az olvasás éjszakája, én bizony legalább ezen a napon nem kapcsolom be este a tévét, fogom a választott könyvem és bekuckózok a takaró alá, olvasok, amíg csak bírom.
Huszonévesen ez egy könyvet jelentett egy éjszaka, hajnalig. Most sajnos jóval előbb kidőltem, de mégis, remek volt, jól esett.

A marsi-t olvasom, kivételesen fordítva, azaz már láttam a filmet és most kezdtem csak bele a könyvbe. Ritka hogy így teszek, de a film felkeltette az érdeklődésemet. Persze néhányan már rágták a fülem egy ideje, hogy el kell olvassam, de annyi elmaradásom van, hogy én ha lehet még inkább a fantasy-t választottam. No de most még néhány estére leköt majd Mark Watney története, az biztos.

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet - nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem.
De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

 

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk - a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém...

Tavasz szeptemberben

Tudom, hogy ősz van, de nekem tavasz, azaz ébredés, egy új korszak kezdete. Persze nem mától, de lassan ide is eljutok, blogot írni... Nem tudom fogok-e tudni pótolni, élményeket visszafelé leírni, de legalább elkezdek újra.

Ma is szorgos napom volt, készül a kreatív kuckóm és még hiányzik bútor, szóval szatyrozás van és selejtezés. Előszedtem a gyerekek gimnáziumi tankönyveit is a szekrény mélyéről, meghirdettem Facebook-on, hátha kell valakinek, aztán mennek a szelektív gyűjtőbe... esetleg a nyitott könyvespolcra, ahova ma is vittem egy halom olvasnivalót, remélem lesz aki örömmel lapozgatja majd!

Reggel nyugisan keltem, finom szendvicset készítettem magamnak és teát, Pinterestet böngésztem, mert a hétvégén szeretnék köveket festeni... aztán mikor a Kedves felébredt, készült neki tükörtojás, amitől mindig olyan boldog. ♥

Utána elmentem a piacra, mert vendégek jönnek a hétvégén, lecsót főzünk majd bográcsban - bár amikor elindultam, még úgy volt, hogy marhapörköltet - és lesz nagy beszélgetés, pihenés, kalandparkozás meg minden.
Jó volt újra találkozni az árusokkal - nyáron nem jutok ki a lőrinci piacra - hiányoztak, és állítólag én is nekik! ♥

A kényelmes tempójú, nézelődős-beszélgetős vásárlás után innen robogtam a KÖKI-be, lepakoltam a könyveket - többen megbámultak - vettem az Obi-ban egy fiókos tárolót a gyöngyöknek, aztán bementem a Kreatív Hobby boltba és kiválasztottam az akril festék színeket a kavicsokhoz. Alig várom, hogy pingálhassak, már csomó inspirációt gyűjtöttem, ide: Pinterest - Ficsergő - Let's paint rocks!

Ezután beültem a Frei-caféba és megkóstoltam a csepegtetett eljárással készülő, tokiói csokoládés-málna lattét. Hú, de finom! Ezt a lányomnak is meg kell kóstolnia! ♥ Pedig nem szoktam már édesen inni a feketét, de ez most nagyon jól esett, igazi kényeztetés és a málna íze még sokáig ott selytelmeskedett a számban.

Most újra itthon vagyok, mosás-főzés-pakolás körben kerengek apró pihenéseket beiktatva, mert bizony izomlázam van a tegnapi taichi edzés miatt.

Remélem ti is jól vagytok! Legyen csodás hétvégétek! ♥

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...

Hidak egymáshoz - ajánló

Már csak egy előadásnyi fejezet van hátra az általam már említett könyvből, amibe - többek között - belebújtam.
A Hidak egymáshoz olvasása különleges élmény. Egyszerre habzsolnám, ugyanakkor érzem, hogy minden szó, mondat, gondolatfonal fontos, nagyon a helyén van, és nem szabad kapkodni.
Sorra választ kapok a mindennapjaim, akár fel sem tett kérdéseire, és visszaigazolása is, bizonyos helyzetek általam vélt értékének helyes megítéléséhez. Jó, a szó legnemesebb értelmében.

Eddig három előadás jegyzetére jutott időm. Legmélyebbre Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes Konfliktuskezelés hittel és szeretettel írása jutott a lelkembe. Olyan volt, mint egy kristálytiszta tó tükre, amibe ha belenéz az ember, sokkal többet lát, mint saját magát.
Pihenek is egy picit, mielőtt tovább olvasnék. Újra szemezgettem inkább ma is a sorait, sőt az interneten is rákerestem munkásságára, írásaira, tanításaira.

Kiváló ez a könyv, kiváló emberektől és most a Nyitott Akadémia oldalán kedvezményesen beszerezhető. (Értéke szerintem pénzben nem is mérhető.)

2011 utolsó napja - offline

Tegnap offline napot tartottam.
Nem volt könnyű ez az év, bár ez a blogomon persze nem látszik, nem szeretek ide nyifogni, igaz, az egészséggel kapcsolatos dolgokat olykor kiírom, de munkahelyi, és egyéb lelki nyomorokat nem szoktam.
Sajnos, lett volna mit, de igyekszem azért az élet pozitív oldalát látni, és annak örülni.
Az év utolsó napján megajándékoztam magam, és offline napot tartottam: azaz nem kapcsoltam be a számítógépet, semmilyen módon nem kapcsolódtam internetre, kikapcsoltam a telefonokat, és a híreket sem néztem a tévében.
Délelőtt egy takaróba csavartam magam, és az imádott hunyor-zöld szobánkban a radiátor elé kuckóztam, magam köré pakolva a karácsonyra kapott könyvkupacot, a "téli szünet"-re beszerzett és még elő sem vett újságokat, magazinokat, a füzetecskéimet. Bekapcsoltam az egyik kedvenc, régen látott filmem és szüttyögtem. Csodás volt!
Aztán finom ebédet készítettünk (délután négy körül :D), bujsziztam a páromhoz, nyusziztam, végig néztük a tévé rémes szilveszteri műsorkínálatát és itt-ott sokkolodóva elakadtunk - sokat beszélgettünk.
Most végre megkóstoltuk az évek óta tervezett pezsgős koktélt, a kir royalt. Finom!
A külvilágot lehetőségeim szerint kizáró, csodás nap volt.
Évente legalább egy ilyen jó lenne, annyira más így a világ, az élet!
(Minden bizonnyal tévé nélkül még jobb, csak ez most nem sikerült - nem is volt cél.)

Remélem mindenkinek úgy telt 2011 utolsó napja, amilyennek szerette volna!
(Nekem igen, köszönöm.)

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Könyvkatalógizálás

Nagy "munkába" vágtam a fejszém. Igaz, nem most, hanem már talán nyár elején elkezdtem, hogy apránként Google Docs táblázatba viszem fel a könyveinket.
Könyves boltban már többször elbizonytalanodtam, hogy egy-egy kedvenc megvan-e nekem (megvettem és még nem olvastam, vagy a beszerzés is elmaradt). A google docs fájlt azonban szinte bármikor bárhonnan elérem, tudom majd használni arra, hogy például egy ilyen helyzetben megnézzem.

Ha valami nincs meg nekünk, de szeretnénk, azt is beírom és jelölöm, mint "vágyott", beszerzendő olvasnivaló. Úgy haladok, hogy ha időm engedi egy-egy sort leemelek és rögzítek...
Most viszont az asztalomon tornyosulnak a nyári időszakban Zamárdiba került könyvek, amiket a tél okán felcuccoltunk és most zöhzítek, mert mindegyik máshova való, lehet hogy már az a sor a táblázatban van és nem akarok kavarodást...

Ez olyan kis szüttyögős dolog, egy finom zöld tea és chillout zene mellett.
Kedvemre való.

Citromos KV

Könyvre vadásztunk... így tegnap este, munka után bementünk az Árkádban a Libribe.
Persze nem "egészen véletlenül oda", imádom a Cafe Frei különleges kávéit és süteményeit... és a párom felvetette, igyunk valamit.
Könyvet végül nem vettünk, mert nem volt, amit kerestem, ám ittunk isteni kávékat!
Sosem gondoltam volna, hogy valaha citromos kávét fogok inni... De annyira különlegesen hangzott a kávé-kalandoroknak kínált franciás maghreb-kávé, hogy muszáj voltam olyat kérni.
A leírás szerint "ez a capuccino méretű tejeskávé a provance-i citromkultúrát társítja az arabok fűszeres, kardamonos ízeivel". És tényleg, ahogy ígérték, a citrom és a kávé íze, hála a juharszirupnak, tökéletesen összesimul és csodás élmény a forró kortyok fogyasztásakor.
Réges régen a kávé szagát sem bírtam, nem értettem Anyuék miért isszák ezt - fujj. Aztán érettségi környékén a barátnőméknél ittam először, igaz többet is, így majdnem kikészített - aznap tanulni jó volt, de másnap a suliban - húúú.
Igazán huszonévesen kaptam rá a kávéra, hogy a két apróság, a háztartás és a munka miatt elég legyen a 4-6 óra alvás, és a gyerekeim ne érezzék meg az éjszakai munkák hatását...
Akkor még instant kávékat ittam, amit ma már képtelen lennék, és a "klasszikusan főzött" kávé egyáltalán nem ízlett, sőt.
Mennyit változik az ember és az ízlése! Ma már szeretem a karakteres kávé ízeket, és a különleges mixeket is. A múltkor még tej nélkül is ittam kávét (a gyomrom miatt nem szoktam), igaz például az akkor "bevállalt" kanadai horgászkávé főzési technikája miatt nem volt egyáltalán savas (hmm, erről jut eszembe, abban is volt juharszirup...).

Betűk papíron, sok-sok

Bevezettem, magamtól magamnak, olvasok minden este, regényt, amit szeretek, nekemnek.
Nem is tudom hogy tehettem ennyi ideig, én a könyvmoly, hogy nem olvastam (újságokat, tanulmányokat, és számos dolgot igen, de regényeket csak keveset és nem rendszeresen, míg régen heti 3-4-et, sőt). De most már vége, és de... és élvezem, nagyon jó (persze tudtam én hogy jó ez... csak mindig volt ok, miért nem érek rá erre...)!
Olvasok akkor is ha ájulásig fáradt vagyok, és akkor is ha még éber. Mindenképpen, legalább néhány oldalnyit.
Nem csak befogadok, élvezve a "mesét", hanem figyelek is, figyelem hogyan ír az író, miként ábrázolja a szereplőket, ki kihez kötődik, ezt mikor tudjuk meg - szóval kicsit tanulok is, valakitől, akinek ez a trilógiája, amit most újra olvasok nagyon kedves a szívemnek.
Apró változás, óriási öröm. Szavak varázslata. Örök érték.

Végletes áprilisi vásárlás

Olyan, mint a kiszabadulás - a piacon mindenféle finom, egészséges hazai megjelenik, a boltokban a ruhákat tavaszira cserélik, hívogató könyvvásár van, a magazinok borítói is színesednek, és a kikelettel, sőt lassan már a nyárral foglalkoznak.
Valami egyszerűen megváltozik. Bennem is!

Vásároltunk - piacon, Lidlben, sőt még Schleckerben is (mert a párom emlékezett rá, hogy a Prágában vett kézkrém, ami annyira jó volt, onnan van, és itthon is kapható - zárójeleshurrá). Csupa nemolyat, amit szoktam. Még a reggelink is más volt, olyan, amit megkívántunk, csak ott, csak akkor (Bevallom, nem egészséges, mert LÁNGOS-t ettünk!).

Hetek óta piszkálja a csőröm a hajdina , no most vettem gabonát és pelyhet is. Lehet "rákattanok", mint a lenmagra, amit előbb kívántam, mint ahogy megtudtam, nem csak finom, egészséges is.

Vettem friss tojást, különleges liszteket, magokat a kenyerekhez, vörös lencsét (bár még fogalmam sincs miért), hajdinát, kölest, sőt zabitalt is.

Kéthete csicseriborsó liszttel tértem haza, mentségemre legyen mondva, annak tudom az okát , meg akarok próbálni socca-t, vagy legalább valami hasonlót készíteni, mert a nizzai utunk óta rajongó vagyok (pontosítom, inkább lennék, ha a közelemben árulnának).

Az is szuper, hogy amint megjön a fény, sokkal többet lehet olvasni - van hozzá természetes fény! No meg majd a nyaralóban, a fák alatt heverészve több időt szánok is majd rá, mint az őszi-téli évszakban. Így aztán szívesebben állok meg az újságos standoknál is, sőt...

Jót tett, hogy felszabadult hely a könyvespolcokon. Máris két könyvvel gyarapodott a könyvtáram ezen a hétvégén!
És mondja valaki, hogy nem érdemes rendet tenni! :)

Otthon az otthonban, fészkelés

Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt...

Azt nem mondhatnám, hogy "kész" a dolgozó, mert javában fészkeljük, a nagyján már túl vagyunk.
Nekünk igencsak tetsző színre festettük a falakat (buzogány és bodza - kellemes, meleg barna árnyalatok), elkészült az új laminált padló (Köszi, Alkesz!), megvettük és összeszereltük a bútort, amire inkább én vágytam (Ikea / Expedit), és bepakoltuk a rengeteg könyvünk egy részét is a plafonig érő polcokra. (A többi maradt a nappaliban.)
Csepergettem, átültettem és végül beköltöztettem számos növényt is.

Még a kettőnk közti térelválasztó elem mindkettőnknek megfelelő és hangulatos belakása hátra van, de már itt "számítógépezünk", itt szöszögök reggelente, és itt dolgozik éjszakába nyúlóan az Ember, miközben én nyugodtan tudok aludni a másik szobában.

Jó, szeretjük, fészkeljük.
Majd ki kéne találni, hogy a másik szobában mihez kezdünk a sok felszabadult térrel...
Lassan, apró lépésekkel.
Nem sietünk.

Könyves kérdéssor

A leányzóm felhívása nyomán nekiláttam a könyves kérdéssor megválaszolásának. Jó volt kicsit gondolkodni ezen, köszönöm.

1. Mi volt életed legrosszabb könyv élménye?

Nincs ilyen, vagy nem tudom felidézni.
A kötelező olvasmányokkal hadilábon álltam, sosem akkor olvastam őket, amikor kellett.
De nem voltak rossz élmények... Bár, mintha gimiben szenvedtem volna E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép című művével...

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Több is volt... nem tudok "legnagyobbat" mondani.

Néhány:
M. Waltari: Szinuhe
M. Bulgakov: Mester és Margarita
C. Barker: Korbács
S. Lawhead: Albion dala trilógia

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Igen, néhány S.King regény.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Ami a kezem ügyébe kerül (kártyalap, használt vonaljegy, papírlap, névjegy, blokk).

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm?

Mostanában ritkábban és lassabban olvasok könyvet. Általában hétvégén, koradélután.
Kéne egy állólámpa, vagy olvasólámpa az ágy fölé, hogy legyen hol olvasni este...

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

Fogalmam sincs, rég volt.

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Mindegy.

8. Mit olvasol most?

R.Cook: Idegen test, Losey-Ulrich-Meisinger: A HR jövője, S. Loomis: Ház a Tatin utcán

9. És hányadik oldalon jársz?

105, 75, 123

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Nem, soha. Erre kényes vagyok, inkább még papírba is becsomagolom, óvom és csak tankönyvbe írnék, ceruzával, bár inkább stickie...

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

A kiválasztásnál, ha nem ajánlották vagy olvastam róla, akkor igen, befolyásolhat.

12. És az oldalszám?

Nem, soha. A méret csak abban meghatározó, mikor és hol olvasom. Például a Raj kicsit nehezen volt hordozható...

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Nem.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Igen, inkább gyerek és ifjúkoromban, de néhányat később is...
Pl. Nagy indidánkönyv, Vuk, Winettou, Magyar népmesék összes, A mágia színe, Korbács

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Nem emlékszem ilyesmire.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Mániákusan ragaszkodom a könyvekhez.

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Jellemzően otthon olvasok, vagy nyaraláskor, az autóvezetés miatt már tömegközlekedve nem (ez az egyetlen, ami hiányzik a tömegközlekedéses korszakból).

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Nem. (Kádban viszont olykor igen.)

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Nem. A könyveimről már többször próbáltam listát (leltárt) készíteni, de az is mindig túl nagy falatnak tűnik, és elakadok benne.

+1.: még valami hendikep?

A könyvek (és könyvtárak) illatát imádom. Az illat is befolyásolhat a vásárlásban.
Már nem adok kölcsön sem könyvet (ha mégis, akkor nagyon megválogatom kinek).

Érdekelne a könyves kérdéssorra adott válasza Minyonnak és Kisvaxnak is (ha lesz rá idejük valamikor...).

161. oldal, 5.mondat

A zacskóból előbukkanó nagy, fényes, fekete, kiégett fadarabok gyönyörűek voltak, és valahogy olyan "házilagosak".

Messzenéző Minyon hívott erre a játékra, aki most pihen (végre!), jól teszi. Íme a 161.oldal 5. mondata Susan Loomis: Életünk a Tatin utcában című szórakoztató, gasztronómiai könyvének, amit a lányomtól kaptam, mert tudja mennyire szeretem Franciaországot, annak konyháját és a jó regényeket is.
Meg is szólítom ezúton a gyermeket, hogyha kinyaralta magát, játsszon velem a Pilletánc-on...

Moly vagy vadmeggymag

Nem azért nem írtam, mert nem történt velem semmi a hétvégén, és előtte, meg egyáltalán.
Hanem mert nem maradt rá idő. Nyüzsgős napok nőttek valahogy ki, sok nevetéssel, bográcsozással meg halsütőhöz menéssel, és ilyenek.
Nálunk volt a szombaton a Pók, meg az Anzsi is, és aztán jött az Imi és a barátnője, aki nemis Viktória (bár lenne az), hanem Judit (asszem - a névmemóriám pocsék) - és ezek fontos dolgok, nem ültem a gép elé (csak kicsit, de semmiképpen nem bloggolni).

Így aztán nem hogy ennek a hétvégének az eseményeit nem írtam le, hanem még az előzőt sem, pedig akartam például a sok halevésről írni. Na mindegy. Most sem fogok, mert a képek a notebookomon vannak...

Van viszont valami, amire rátaláltam, és tetszik, így a szorgos hétköznap, a sajgó bal sarkam, és az egyre elhatalmasodó "ágyba hullok mindjárt (de még teregetnem kell és 7 perce van addig hátra)" állapotom ellenére is le akarom írni.

Tegnap találtam ezt a moly.hu-t és tetszik. Még nem regisztráltam - lehet akkor több lehetőséget nyújt -, de tök jó ez a virtuális könyvespolc, ahol az emberek kiteszik, értékelik az általuk olvasott könyveket.

Még a kereséssel és egyéb dolgokkal kutakodom, aztán lehet beállok a molyok közé, bár jó ideje inkább vadmeggymag vagyok. Vagy mégsem? Lehet csak fűszál vagy kalász...

Új kütyü, első benyomások

Még nincs egy éve, hogy rászántam magam és beruháztam egy komolyabb, amatőr fényképezőgépbe. Szerettem, azóta is szeretem a kütyükét, de a bennem mocorgó vágy és barátok unszolására egyre inkább érdekelt, milyen kihívásokkal találnám magam szemben egy új, belépőszintű DSLR, azaz digitális tükörreflexes géppel.
A múlt héten bebillent bennem a dolog, és megrendeltem a drágaságot, így ezen a hétvégén már vele együtt indultunk a nyaralóba (sőt péntek este, SOS még vettem Neki egy táskát is, hogy óvjam).
Kicsit aggódtam, hogy a jóslatoknak megfelelően egyetlen normális képet sem fogok tudni készíteni, és majd szipogok bánatomban, de szerencsére nem így történt. Persze azt sem állítom, hogy azonnal az igényeimnek megfelelő, ne adj isten másoktól "Hű" felkiáltást előcsaló fotókat csináltam, de emléknek mindegyik tökéletes lesz.
Vasárnap nagyrészt a gép kézikönyvével, és a frissen beszerzett, két új digitális-fotós könyvemmel, no meg a kütyüvel bolyongtam a nádasban, a kertben és a környéken, mindenféle dolgokat lencsevégre kapva, beállításokat kipróbálva és szokva-tanulgatva az új módszereket. Mivel eddig is nagyon érdekelt a makro fotó, szerintem ehhez előbb-utóbb kell majd egy ojbektívet vennem, de egyelőre ez a kit-ben vásárolt is "megteszi", hiszen például ez, a képen látható fű mindössze néhány centi.
Örülés van, tanulással és felfedezésekkel. Most aztán még jobban bennem van a mehetnék, és a pillanatok varázsának megörökítési vágya...

Mese a Korongvilágról...

"A mese a hagyományos megfogalmazások szerint olyan történet, amiben olyan népi figurák szerepelnek, mint tündérek, koboldok, manók, szörnyek, óriások, beszélő állatok és gyakran varázslatok is . A mese ezen klasszikus formájában sokkal inkább az "egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl" fiktív világában játszódik, mint valódi helyszíneken vagy időben." Wikipédia

Kell. Szerintem egész életünkön át szükségünk van mesére. És bár nagyon jó olvasni, saját ritmusban emésztve elmerülni más világokban, mégis akkor a legjobb, amikor Anya vagy Apa mesél, ringat álomba... már ha el tudunk aludni a nagy izgalomban.

Én még mindig olvasok és mesélek is mesét, főleg magamnak. És vannak mesés könyvek is, melyeket újra és újra át kell élnem, el kell olvasnom, hogy picit része legyek annak a világnak. Ilyen a Terry Prattchet könyve is, A mágia színe. Tucatszor olvastam, faltam... nem elég.
A karácsony másik kedves kincse ez a hangoskönyv, melyen Rudolf Péter előadásában hallgathatom, kicsit úgy mint a gyerek, igaz nem saját ritmusban, mégis jó, mert bár nem rezdül velem mint Anya, de elméláz a kellő helyeken és rezzenéstelen tud maradni ott ahol könnyeim csorgatva kacagok. Szeretem. Köszönöm.

A lelkek háborúja trilógia

Régen vásároltam már könyvet, pedig egykor, gyermek és ifjú koromban minden pénzem olvasnivalóra költöttem. Aztán jött a családalapítás, a gyerekek és más került fókuszba. Szerencsére, a volt férjem is gyűjtötte, szerette a könyveket, így bizony olyan is előfordult, közös elhatározásból ettünk zsíroskenyeret egy hónapig, hogy egy-egy könyvet megvegyünk (a gyerekek nem nélkülöztek semmiben, csak magunkat "sanyargattuk" e célból).

Olvasási ízlésem szerteágazó, nem vagyok mindenevő, de sokfélét olvastam, olvasok. Külön szerelem a fantasy, és persze azon belül is bizonyos világok vonzása erősebb, bár nyitott vagyok minden jóra. A Sárkánydárda krónikák első trilógiáját (Krónikák) meg sem tudom számolni, hányszor olvastam el.
Ma moziba mentünk életem párjával, és a film kezdése előtti fél órában betértünk a könyvesboltba. Bevallom, egy ideje nem gyakran megyek ilyen helyre - veszélyes, mert nehezen szabadulok üres kézzel, és otthon beteltek a polcok... Ám most olyan csemegékre leltünk, melyek esetében nem volt kérdés, van-e hely. Íme a mai zsákmány: M. Weis - T. Hickman: A lelkek háborúja trilógia! Holnap, természetes fénynél már el is kezdem olvasni, évek óta nem lélegeztem ebben a világban... hát, itt az idő.