Fától az erdő?

Nem látszik az ösvény, amit reméltem, csak a csavar (rejtvény? fricska?).
Van egy szép háromszög; a gyomrom panaszai, a beleim érzékenysége és a vashiányos vérszegénységem. Még csak kettőt sem lehet választani, legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy jól legyen...
Sőt, a vashiányos vérszegénység mintha nem is tudna jó lenni, már csak 2,3 mértek (az előző lelet 2,9 volt és a minimum érték 8,8), azaz lassan a negyede a minimumnak. Meg is látszik a többi eredményemen is, sajnos. A vasterheléses vizsgálat egyértelműen kimutatta a felszívódási zavart, csak sajnos az okát nem (már kizárták a lisztérzékenységet).
Az izületeimről nem beszélek, nem mintha nem lenne soha fájdalom ott is, de a taiji sokat segít, és tudok működni, mozgok meg minden és ha tudnám napi szinten csinálni, még jobb lenne.
Azt hiszem a szövettani lelet után alternatív gyógymódot keresek a háromszög-vonalon is (nem mintha eddig nem tettem volna), mert nem jutunk sehova, bennem meg lassan (el)fogy az oxigén.

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...

Nyürp

Már egy hete elmúlt, hogy egyetlen, drága, nemrégszülinapos Anyukám egy szerencsétlen esés következtében eltörte a jobb vállát (jobb kezes). Tegnap kontrollon volt és sajnos, mégis műteni kell, a gyötrelmes rögzítő kötés nem elég....
Hétfőn viszik be a hatvani kórházba. Remélem nem olyan tempóban, ahogy pénteken hazavitte a betegszállító, akire több mint öt órát várt, és utána még másfél órát utaztatta a mentő leghátsó, legmelegebb traktusában, ahol se levegő (asztmás szegénykém), se kapaszkodó (válltöréssel) nem volt. Nem kommentálom. (A szállító azt mondta, ha nem száll be oda, akkor ott hagyja a kórházban, ennyi.)
Ma lementünk, segíteni neki összekészülődni, megpuszilgatni, ölelni...
Aztán megint csak a fohász és a jószerencse marad, mint eddig minden évben amikor Karácsony környékén Ő, vagy a párja kórházba került.

Nyaú, hogy ünnepekre valakinek mindig baja van. :/

Ésmégmásik

Történt, hogy ma késő délután, hatkor még bőszen dolgozván sms-t kaptam, ami arról tudósított, hogy én bizony éppen az imént vásároltam valamit. Kissé meghökkentem, majd gyorsan megbizonyosodtam arról, hogy a bankkártyám ott van, ahol szokott lenni: nálam, a táskámban, jól elzárva egy szekrénybe. No de akkor mégis hogyan...
Nézem mégis hol és mit vettem elvileg, keresem a céget neten - nos, Nicosia, Ciprus, ha minden igaz valami háztartási gépeket árusító Ltd. Aha. Szívesen lennék ott, valószínűleg még vásárolnék is - gondoltam - de én bizony ott ültem a X. kerületben egy irodában. Aggódtam.
Telefonáltam, ügyintéztem - gyors volt és korrekt.
Most már a kártyám letiltva, reklamáltam, ha minden igaz a kapcsolódó költségeimet és a káromat is térítik.
De azért nem vagyok nyugodt. Hogy történhetett ez meg?! A kártyát általában "csak" áruházakban, fizetésre használom (erre rendszeresen) - készpénzfelvételre szinte soha, netes vásárlásra ritkán.
Nem jól van ez így.

Felhívás - Nefájjonakezem tabletta

Ezúton szeretném kérni, ha van aki tudja hol kapható a Nefájjonakezem tabletta ossza meg velem az információt!
A Kedves szerint van ilyen... csak be kéne kapnom és hopp, máris nem fájna egészen egyszerű mozdulatoktól is a kezem, nem ejteném el rendre a dolgokat és nem állnának olykor görcsbe az ujjaim. És ki tudnám nyitni az ásványvizes üveget is, méghozzá könnyedén!

Hír-sokk

Azon gondolkodtam reggel, mit olvassak, hova nézzek, hogy ne baltás gyilkosokról, pénzügyi válságról, gázolásokról, fiatal sportolók haláláról (és még sorolhatnám hosszan) kapjak információkat.

Tudom én, hogy mindez valóban megtörténik, és részben fontosak is, bár nem feltétlenül úgy, ahogy tálalva van. De tényleg semmi jó nem történik ebben a világban?!
Bizony, már elkerülöm a hírportálokat (mert úgy érzem a hírek felfújtak, torzak, hatásvadászok és pánikkeltőek), elkapcsolom a tévében a hírblokkokat, ha egyáltalán bekapcsolom a készüléket.
Viszont homokba sem dughatom a fejem, mégiscsak képben kéne lenni, mi történik a világban.
De például tegnap este megnéztem a híradót, és csak döbbenten ültem a felsorolt hírek után. Lehet mégiscsak maradok kicsit média-mentes, hogy ne kukuljak ebbe bele.
Tudom, nem megoldás, de túlélni jó.

Esti zokszó

Gondoltam hazajövök, szusszanok és örömködöm majd a blogomon, de másként alakult. Persze a beszámoló nem marad el, csak kicsit megviselte a lelkemet, hogy a gyermekeimnek nem sikerült megoldani, azokat az „óriási” feladatokat, amiket megbeszéltünk távozásom előtt - az az egyszerű dolog pl. hogy vegyenek maguknak vécépapírt olyannyira nem sikerült, hogy landolásunkkor már egyáltalán nem volt, és amikor jeleztem, hogy rajta uccu vegyen valaki, mert p*silnék, javasolták, használjak pzs-t. Gondolom nem néztem vidáman, mert sorsot húztak, és egyikük mégiscsak lement érte… Kissé kiakadtam, mert a hozzáállás kb. az egész lakáson látszott (mocskos tűzhely, konyha, büdös, szénára kiéhezett nyúl stb.), és ilyenkor mindig parázok, mi lesz, ha elmegyek 2 hétre, mire fogok visszajönni… Persze mentség mindig van, „dolgoztam”, vagy „alig voltam itthon”. Csak azt nem értem, hogy én is 20+ éve dolgozom és emellett ők felnőttek, tiszták voltak, a lakás is többé-kevésbé, nem éheztek stb. Vajon miért akkora dolog, ha az ember gyereke elkezd dolgozni, és miért gondolja azt hogy részéről ő már ezzel mindent megtett, tehát az ideje többi részében már csak kipiheni ezt a sokkot, ami őt érte ezáltal. Ilyenkor néha tudnék sikítozni. De holnapra biztos elmúlik. Ahogy máskor is. Főleg most, hogy a konyhát már félkészre sikáltam ,és egy mosáson is túl vagyok, no meg persze a nyulam is elégedett és tiszta. Majd holnap reggel felmosok és persze este, munka után elmegyek vásárolni… Utána pedig megírom milyen volt a Slovensky Raj-ban. Addig is egy illő esti kép ide, onnan (péntek este készült) és szúúúúszá kicsit nekem…