Már egy hete elmúlt, hogy egyetlen, drága, nemrégszülinapos Anyukám egy szerencsétlen esés következtében eltörte a jobb vállát (jobb kezes). Tegnap kontrollon volt és sajnos, mégis műteni kell, a gyötrelmes rögzítő kötés nem elég....
Hétfőn viszik be a hatvani kórházba. Remélem nem olyan tempóban, ahogy pénteken hazavitte a betegszállító, akire több mint öt órát várt, és utána még másfél órát utaztatta a mentő leghátsó, legmelegebb traktusában, ahol se levegő (asztmás szegénykém), se kapaszkodó (válltöréssel) nem volt. Nem kommentálom. (A szállító azt mondta, ha nem száll be oda, akkor ott hagyja a kórházban, ennyi.)
Ma lementünk, segíteni neki összekészülődni, megpuszilgatni, ölelni...
Aztán megint csak a fohász és a jószerencse marad, mint eddig minden évben amikor Karácsony környékén Ő, vagy a párja kórházba került.
Nyaú, hogy ünnepekre valakinek mindig baja van. :/
2 megjegyzés:
Aúúú, jobbulást neki! Sajnos, nem lesz egyszerű. én most tudom, mert az én páromnak a nyáron szalagszakadás volt a vállában, őt is műteni kellett. Még mindig nyögi, de azért már kifele megy belőle.
Köszönjük. Sajnos Anyu nagyon nem néz ki jól, lefogyva, elkeseredve... rebbent madárka. :(
Megjegyzés küldése