Furcsa karcolat

Olyan, mintha lemaradnék magamtól. Annyira sokat élek, hogy nem jut időm írni; meg-, fel- lejegyezni.
Különös ez, főleg nekem, a grafománnak...

Persze marad számos lenyomat; főleg a fejemben, a lelkemben, no meg karcolatok a füzetemben, képek a telefonomban, sőt olykor a fényképezőgép memóriakártyáján is, ha magammal cipeltem a kütyüt.

Vajon lesz időm mindezt egyszer elrendezgetni, bárhol?!

Csak  mert most úgy érezem, még arra sincs időm, hogy megtegyem ezt magamban. Rohan minden.
Annyira sok impulzus jön, hogy tán még megélni sincs időm, nem még, hogy feldolgozni.
Jó (és nem jó) volt sok dolog. De nem írtam le. Se ide, se máshova. Pedig vágyom rá. Tényleg. Csak hiányzik például az idő, az erő a kézbe vagy valami más.

Jó volt ma "egyedül" a piacon; beszélgetni a kofákkal, Emberekkel, megismerni életeket... De aztán rohantam a bevásárlással haza és utána a cégcsoportos rendezvényre. Ne érts félre olvasóm, nem volt teher. Csak gyors. (Hogyan kéne adagio-ba váltani?!)

Különleges, értékes élmény látni a kollégákat másként; versengeni, izgulni, harcolni, drukkolni, gyermeküket ölelni, gondtalan nevetni, levest kanalazni, egymást szeretni.
Mégis... ezen az önfeledt hétvégi rendezvényen is a jövő hét teendőiről is beszéltünk a Főnökkel...

Olykor ijesztően összemosódik a múlt, a jelen, a jövő (amit még ide is hívunk, tudatosan - de erről most nem írok). Kapuk nyílnak és zárulnak, közben pergenek törékeny kis órámban a homokszemek, csontjaim mállanak bennem, telik evilági életem, és csak remélem - értékesen.
Egyszer már behúztam, azt hiszem megint kéne - a FÉK-et.
De könyörgöm, hogyan húzzak be bármit, amikor éppen folyóként ömlök a tengerbe?!

Koránkelős, legalábbis nekem

Ma fél 5-kor keltem, mert reggel 7-re mri vizsgálatra mentem a kezemmel.
Nem igazán tudok írni, de úgy röviden mégis bepötyögöm, mert már olyan rég nem bloggoltam.
A most nem vizsgált, de azért amúgy is begyulladt (bár kevésbé, mint a bal) kezembe kontrasztanyagot is toltak, így se lógatni, se emelni nem tudom: csak úgy "van". Tartom, mint az egyiptomi fáraók a szarkofágban... magam elé kulcsolva.
Az mri-ben pedig Superman pózban süketültem meg (A filmekben csendesnek tűnt ez a gép!), azaz a bal kezemről, magasan előre tolva, leszíjjazva stb. készült a "csoda-analízis".
Eredmény egyszercsak lesz (majd érdeklődni kell)... izgatottan várom.

Jó volt a nem tervezett, kora reggeli találkozó a lányommal. Én korán keltem, ő későn feküdt, alig aludt... mégis.
Békésen, egymásra mosolyogva, révetegen majszoltuk szendvicseinket, majd kávéztunk egyet, és ki-ki rebbent sorsára.
Azért persze jutott tér a szavaknak, a rajzoknak és a simogatásnak is...

Gimbes-gombos

Mindenfélét terveztem írni, de nem vagyok túl jól, nehezen bírom a gyógyszeres kezelést, megvisel. Ezért este már többnyire nem ülök gép elé, vagy csak minimális időre - például amíg Nyüzsi itt bandázik velem, mert a dolgozó szobában van kedve tombizni.
Május 1-e este átjött a Fürti, és meghozta a  várva várt, hozzá, Angliába rendelt gombocskáimat és amigurumi szemecskéimet.

ÓÓóóóolyan volt mint a Karácsony! :) Annyira örültem, hogy végre megérkeztek!!!

Már csak erőt kell vennem magamon, és a fokozódó fájdalmaim ellenére nekilátni, alkotni belőlük, megvalósítva a sok-sok tervet, amit szövögettem...
Remélem a gyógytorna megtanulása és szorgos végzése hatékonyabban segít majd ebben, mint ez a fránya gyógyszer.

Virágba borult minden

Annyira sok dolog történik, mégsem írtam ide. Egyszerűen nem éreztem fontosnak, és ezért időt sem kerítettem rá. Most, a Föld napján gondoltam mégiscsak ideírom, mennyire örülök, hogy itt van a napsütés, a virágzás, a sok-sok nyíló bimbó és falevél.
Annyira vártam!
Már virágzik az orgona is, ami még itt, a paneltengerben is gyönyörű, illatos, és öröm, hogy nem tördelik le, reggel megszimatolhatom, cirmolhatom és mosolyogva elbúcsúzunk.
Az illata még fel is rebben a második emeletig, jó szellőztetni, beengedni a friss, illatos levegőt - mégha tudom, nem is olyan friss, és ha vidéken lennék, mennyivel éltetőbb lenne.
Szép tavaszi napokat nekünk!

KHÜ

Mottó a nyakamba, tőlem nekem

Még március elején találtam egy játékot urban: eve oldalán, melyen stamping technikával készült medált lehetett nyerni.
Annyira megtetszettek Szigami alkotásai, hogy nem akartam a véletlenre bízni, inkább megkerestem őt a Meskán (handmadestamping), ahol mindenféle ékszerkellék (függő, fityegő, ásványgyöngy, szerelék stb.) is kapható.
Iziben írtam neki, hogy nagyjából mit szeretnék, milyen felirattal, ha lehet jade kővel és felsoroltam milyen függők tetszenek, de rábíztam, milyen legyen a végleges kompozíció. (Ezt egy picit megbántam, mert szerettem volna, hogyha az egyik körlap áttört, mint a többi alkotásán, de direktben nem kértem, és ő most nekem nem ilyet készített.)
Nagyjából másfél hetet kellett csak várnom, mire megérkezett a szívemnek oly kedves nyakék és a megrendelt kis függők, kütyük, amikből még majd tervezek valamit készíteni. (Ezek így nagyjából fele annyiba kerültek, mintha kreatív boltban vettem volna őket, még a postaköltséget hozzáadva is.)
A medálok hátulját - a fémallergiám miatt - színtelen körömlakkal átkentem, és azóta boldogan hordom a kedvenc mottóm a nyakamban: "Live the Life You Love, Love the Life You Live" azaz nyersfordításban:
"Élj olyan életet, amit szeretsz, Szeresd az életet, amit élsz".

Húsvéti előkészületek

A nyulak átalakultak, és gyűlnek... Nem tetszett a pofi (ahogy már akkor is írtam), és kitaláltam egy új stílust nekik.
Esténként - ha nyolc előtt hazaérek - általában horgolok egyet, bár a szemek és a pofi csak reggel készül el, mert éjjel a sötétben már nem látom jól.

Nagyjából két hete készülök arra, hogy a cégcsoportban kezdeményezett "Craft Team" első foglalkozását előkészítsem. Az első alkalomra két feladatot vittem, Alissa keményített fonal tojásait, és Martha Stewart csokoládé csomagolási ötletét.
Szerencsére sikerült olyan jól kikísérletezni a legtutibb keményítő elegyet, hogy mindössze egyetlen tojás nem sikerült a negyvenből, az is csak a ritka, és egyedi tekercselése miatt (már eleve tudtuk, hogy kockázatos).
Nekem ott, a foglalkozáson nem volt időm alkotásra, és maradt is számos lufi felfújva, így csütörtök este én is készítettem egy újabb adag, ezúttal nem kísérleti tojást, amit majd valószínűleg elajándékozok (lásd itt a képen).

Nagyon élvezem a kézműves dolgokat újra, kikapcsol teljesen, és rengeteg örömet, sikerélményt hoz!
Megyek is nyuszipofit várni, néhány kis füles vár a születésre...