Pirosban érkezik a változás

Kicsit sokáig voltam csendben, de nagy dolgok készülődnek, aminek előszeleként megváltam az asztali gépemtől, és átköltöztem az új laptopomra. Még csak néhány napja vagyunk együtt, de máris úgy érzem, sokkal "szabadabb" lettem.
Mivel a gép eddig egy enyhén szólva romos széken ülve, asztalnál volt elérhető számomra, így esténként sokszor oda se mentem - hiszen egész nap számítógép előtt dolgozom, este a vacsora, "nyusziterelés" és malackákkal való foglalkozás után elfáradok, nagyjából beájulok az ágyba, semmi kedvem üldögélni.

Most viszont foghatom a "kis" kütyükémet és viszem magammal - nyugodtan olvashatom a kedvenc oldalaimat, böngészgethetek, írhatok, hiszen már fekszem, pihenek. Örülök! :) Gondolom hamarosan útra is kelünk együtt, mert jó ha egy ilyen fészek mindig az ember közelében van!
Hab a tortán, hogy az új drágaság piros (és fehér), kiválóan illik az Éva magazin előfizetéshez kapott Be Happy! táskába (ami mázlimra pont olyan lett, amire vágytam!), sőt a piros dzsekimhez is, hihi.
Azt hiszem neki kéne állni készítenem egy tokot filcből és/vagy horgolva, hogy védve legyen (és még csajosabb). Hmm, komolyan mondom, "vénségemre" megmakkantam, pirosakra vágyom és fontos, hogy a kiegészítők illeszkedjenek, elmolyolok régen nemisfontos részletekkel...
Mi van velem?!

Nyüzsi már két éve nálunk

Szégyellem magam, hogy nem írtam, de annyira paráztam a gyomortükrözés miatt, hogy el is felejtettem megünnepelni április 24-én, hogy Nyüzsi már 2 éve velünk van. Ez a mára csaknem 3 kg-nyi csibészség igazi "kis" fergeteg! Pontosan tudhattam volna, amikor beleszerettem, hogy valóságos veszedelem lesz. Ártatlan és csodaszép pofija mögött a nevéhez méltóan nyughatatlan kisördög lakik, aki persze angyalian tud nézni, sőt nagyon ritkán viselkedni is.
Ritka pillanat, ha fotózható, mert nyughatatlan:

 

Szeretem...

... a türelmét, percig nem zavarja, hogy a kövön csúsznak szét a lábai, amikor kényelmetlen már, szépen összehúzza őket,

... a kíváncsiságát, mégha olykor meg is ijed dolgoktól, végtelenül kíváncsi és felfedező alkat,

... a bátorságát, eddig a legnagyobb hősiessége egy közepes termetű kopóval való találkozás volt, amikor hátsó lábaival nagy dobolást rendezett a ketrecben és végül a kutya iszkolt el, nem ő rettent meg,

... a bújós pillanatokat, amiket sajnos csak az állatorvosnál van szerencsém megélni, de olyankor én vagyok a minden ♥,

... a csodaszép színét és rajzolatát, bár a képeken nem látni, a pocakja hófehér és derékvonalban egy vékony barna csík öleli át,

... a tappancsait, amiket pici korától szoktattuk, hogy hagyjon simogatni, morzsolgatni és macerázni, így nem is zavarja ezen tevékenységek egyike sem - ettől még persze a körömvágás két emberes (ebből egy állatorvos) kihívás,

... ahogy vár reggel, amikor hozom a magocskát, aztán nem sokkal később a zöldfélét, és két lábon állva les, fülel, próbálja kiszimatolni, mi az aznapi csemege,

... ♥ ♥ ♥

A lányok pedig már 11 hetesek és ők is elég csibészek, napról napra elvenebbek és mintha "meg is rosszultak" volna. Lehet, hogy bevonzom az ilyen kedvenceket?!.

Így néznek rám a kis salátafülűek:

Fától az erdő?

Nem látszik az ösvény, amit reméltem, csak a csavar (rejtvény? fricska?).
Van egy szép háromszög; a gyomrom panaszai, a beleim érzékenysége és a vashiányos vérszegénységem. Még csak kettőt sem lehet választani, legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy jól legyen...
Sőt, a vashiányos vérszegénység mintha nem is tudna jó lenni, már csak 2,3 mértek (az előző lelet 2,9 volt és a minimum érték 8,8), azaz lassan a negyede a minimumnak. Meg is látszik a többi eredményemen is, sajnos. A vasterheléses vizsgálat egyértelműen kimutatta a felszívódási zavart, csak sajnos az okát nem (már kizárták a lisztérzékenységet).
Az izületeimről nem beszélek, nem mintha nem lenne soha fájdalom ott is, de a taiji sokat segít, és tudok működni, mozgok meg minden és ha tudnám napi szinten csinálni, még jobb lenne.
Azt hiszem a szövettani lelet után alternatív gyógymódot keresek a háromszög-vonalon is (nem mintha eddig nem tettem volna), mert nem jutunk sehova, bennem meg lassan (el)fogy az oxigén.

Pitypang mese

Kukucs, ahogy nem szeretem

Holnap megyek a gyomortükrözésre, délre, szóval tuti farkas éhes leszek, mégsem hiszem, hogy szívesen nyelem majd le a dolgokat... Voltam már ilyen vizsgálaton, kétszer. Túlélhető, nem kellemes és utána, a mintavétel miatt, eddig mindig napokig fájt a gyomrom...
Most, a betekintés mellett, az előző alkalmakkor is megtalált - a mostani orvos szerint érthetetlen módon akkor nem kivett - polipot tervezik eltávolítani. Emiatt "kicsit" aggódom.
A párom visz és kértem, várjon is meg... Nem hősködöm, most nem megyek egyedül, mert nem vagyok túl jól és a vasterheléses vizsgálat után is kellett végül a "szállítás".
Már több mint egy hónapja, hogy "furcsákat" eszem, a két kezemen elférő mennyiségű alapanyagból.
Gondolom részben ennek okán a körmeim állandóan törnek, tövig vágva is, lemezesen és pici U-alakú módon egyaránt. A bőröm hófehér, száraz, viszket, hiába kenem bio készítményekkel - furcsa, nekem idegen. Állandóan álmos és fáradt vagyok, főleg este... Zokszavak vége, tudom hogy nem vagyok egészséges, ezzel jár, ez van.
A gyomrom viszont sokkal kevesebbet fáj és a puffadásos panaszaim szinte megszűntek, bár még mindig tudok étkezésben "mellényúlni", főleg ha nem én készítem az ételt, hanem valamilyen okból "idegen" helyen kell ennem.
Remélem holnap estére okosabb leszek és látható lesz az ösvény, amin a még egészségesebb lét felé haladhatok.

Ma van Föld napja ♥

kép forrása: www.earthday.org

Valójában minden nap a Föld napja. ♥

Kívánságok

Szeretnék taiji-zni a felkelő nap fényében,
szeretnék  színes virágokat horgolni és teleszórni velük valamit,
szeretnék énekelni és táncolni önfeledten,
szeretnék erdőt ölelni, fába rejtőzni,
                 földet vájni és szagolni,
verseket írni újra, kicsit belebújva magamba,
                  aztán lefesteni őket,
ajándékokat osztani, csak úgy, mert jó.

Nem így szeretném most a világot, ahogy kapom tőlem nekem, olyan kényszerekbe nyomva magam, amit nem vár el tőlem senki.