Turandot

Szerintem nagyjából harminc éve nem voltam opera előadáson. De most, talán az ötvenes bakancslistámnak is köszönhetően, megtört a jég, méghozzá nem is akármivel: Puccini: Turandot-ját néztem meg tegnap kedves barátnőm társaságában!
Eszméletlen jó volt! Óriásit változott a világ - és azt hiszem én is - valahogy kamaszkori emlékeim között egészen más operaélmény szerepel. Persze nem akarok félreérthető lenni, csodálatos volt a zene akkor, a nyolcvanas években is, de a látvány ritkán ragadott meg. De most... Az első felvonás végefelé már annyira fájt a szemem... és akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem pislogni!

Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház volt művészeti igazgatójának rendezésében láthattuk Puccini utolsó, általa már be nem fejezett remekművét. A főszerepet Jee Hye Han énekelte. Szakmailag senki vagyok megítélni őt, de mint amatőr néző, mindenképpen meghajlok a tehetsége előtt. Kiemelkedően nehéz szerep és én amúgy sem vagyok oda a szoprán hangokért, de őt öröm volt hallgatni és sokszor lúdbőrözött a karom a gyönyörűségtől...
Kicsit csalódást okozott nekem Calaf szerepében Kiss B.Attila, akinek hangja sokszor nem tudta túlszárnyalni a zenekart, hanem elveszett "mögötte" (lehet a karmester hibája?) és valahogy nem éreztem benne a vágyott "fényességet".
Liu szerepében Váradi Zita tündökölt, számomra fényesen, mindenki előtt...

Le a kalappal a teljes csapat előtt, ilyen komplex, figyelem és mozgásigényes színpadi koreográfia komoly munka lehet, azt hiszem a kórus tagjai is kemény kihívást teljesítenek minden előadáson, hiszen messze nem csak énekelniük kell!

Köszönöm az előadóknak és persze a barátnőmnek, hogy megkaptam ezt az élményt is! ♥ Azt hiszem még megyek operába...

Korbács

Elkezdtem újra olvasni (több mint húsz éve voltmár...). Ha beszippant, ahogy először akkor most napokra elveszek. Szeretném lassan, figyelve, emésztve befogadni és most már nem huszonéves hanem a mostani, csaknem ötven fejemmel...
Meglátjuk mi lesz ebből. Szerintem még mindig működik, működünk együtt - a könyv meg én.

Bakancslista 50 to 50 státusz: folyamatban

Bakancslista frissítés kacsákkal

Nem nagyon írtam az elmúlt 1 hónapban, így a következőben igyekszem ezt pótolni és nem elmaradni az aktuális eseményekkel, mert fontos nekem ez a webnapló, nem szeretem ha hézagos. :) Annyi minden történt egy hónap alatt, hogy még felsorolni is sok lenne, ezért apránként haladok majd.

Bakancslista (50 dolog 50 előtt) frissítések is lesznek...
Például már ezzel a poszttal is, mert bár nem vásároltam a gumikacsákat, ahogy terveztem, de ajándékba kaptam kettőt és ez is "ér" mert lett nekem ilyen vicces hápim! Amerikából repültek hozzám egy nagyon kedves lánytól, akinek ezúton is k-ö-sz-ö-n-ö-m!

Harmadik

Bizony már "régen", október 17-én volt az a workshop, amire óriási mázlival bekerültem. Az agyag, mint anyag mindig is vonzott és szeretem, szeretném most is, de nem annyira, hogy annak szenteljek egy teljes műhelyt és életmódot is akár. Így nagyszerű lehetőséget kínált tapasztalat gyűjtésre az Apacuka Ceramics workshop (mi ennek a szónak a tökéletes magyar megfelelője?! műhely-foglalkozás?!), amire úgy jelentkeztem, hogy a Facebook oldaluk bejegyzése szerint nem volt hely... de azért írtam e-mailt, hogy szeretnék részt venni amint lehet, hátha.
És akkora mázlim volt, hogy szinte napokkal később, a születésnapomat követő hétvégén felszabadult egy hely és el tudtam menni Judit és Gábor kerámia foglalkozására, ahol kicsit beletekinthettem, hogyan készülnek kerámiáik és kipróbálhattam magam is a technikát...

Az 50 ajándékos tervemet már nyár óta fortyongatom magamban, így a kerámia tárgyak készítésekor nem csak magamnak, másoknak is alkottam. Ezt a hófehér egyszarvút szántam a születésnapi csomagba, akiből hűtőmágnes lesz, remélem jövőre valaki, akarom mondani Valaki nagy örömére. ♥ 3/50

Kirándultunk, sallala

Nem az 50-es bakancslista érdeme, de máris kipipálhatok egy újabb tételt.
A hosszúhétvégét kihasználva, pénteken elmentünk kirándulni! Jujj de remek volt, már olyan régen nem sétáltam erdőben! Ráadásul ősszel szeretek a legjobban, a színes, rozsdás lombok és az avar illata miatt. Persze a többi évszakban is lelkesen megyek...

A párom először ottalvós kirándulást akart, csak nekem annyi tervem volt a hétvégre, hogy nem szerettem volna 2 napra elmenni... Így aztán reggel mentünk, késő délután jöttünk és remek volt így!

Nagykovácsiba gurultunk el kocsival, onnan pedig a Budai Tájvédelmi Körzet Sisakvirág tanösvényének mentén barangoltunk erre-arra. Csipkebogyó bokrokat csodáltam, aztán kicsit sodródtunk a gombászokkal, majd belevetettük magunkat csak úgy az erdőbe.

Rájöttem mennyi mindent elfelejtettem már, pedig annyi mindent tudtam, amikor gyerekkoromban havonta (kéthetente akár) jártuk az erdőket. Mondjuk a gombákat sosem ismertem, ezért szokásomhoz híven csak megcsodáltam őket és meghagytam a szedésüket a gombászoknak...
Azt sem tudom, mit jelent a "!" turistajel, ezért úgy döntöttem, hogy biztosan azt, hogy "Öleld meg ezt a fát!", ezért így is tettem.

Sajnos nem sütött a nap, ezért kicsit nyirkos-ködös olykor szeles időben csatangoltunk és bizony elhűltem a végére. Szerencsére ott volt a közelben a Nagy-szénás "menedékház" étterem, ahol remek késői ebédet fogyasztottunk el a finom melegben.
Remélem még sok kirándulás és erdőjárás vár rám 50-ig! Minden esetre egy újabb tételt kihúzhatok a listámról.