Harmadik

Bizony már "régen", október 17-én volt az a workshop, amire óriási mázlival bekerültem. Az agyag, mint anyag mindig is vonzott és szeretem, szeretném most is, de nem annyira, hogy annak szenteljek egy teljes műhelyt és életmódot is akár. Így nagyszerű lehetőséget kínált tapasztalat gyűjtésre az Apacuka Ceramics workshop (mi ennek a szónak a tökéletes magyar megfelelője?! műhely-foglalkozás?!), amire úgy jelentkeztem, hogy a Facebook oldaluk bejegyzése szerint nem volt hely... de azért írtam e-mailt, hogy szeretnék részt venni amint lehet, hátha.
És akkora mázlim volt, hogy szinte napokkal később, a születésnapomat követő hétvégén felszabadult egy hely és el tudtam menni Judit és Gábor kerámia foglalkozására, ahol kicsit beletekinthettem, hogyan készülnek kerámiáik és kipróbálhattam magam is a technikát...

Az 50 ajándékos tervemet már nyár óta fortyongatom magamban, így a kerámia tárgyak készítésekor nem csak magamnak, másoknak is alkottam. Ezt a hófehér egyszarvút szántam a születésnapi csomagba, akiből hűtőmágnes lesz, remélem jövőre valaki, akarom mondani Valaki nagy örömére. ♥ 3/50

Második ajándék és mindenféle

Kicsit szétcsúsztam. A fogorvoshoz járás és a velejáró következmények (gyulladás, gyógyszer, fájdalom sallala), no meg az hogy Wombat megint beteg lett és naponta többször gyógyszereket kap, mosdatni kell, szárítgatni és a kis motyóját fertőtleníteni, külön mosni mindent, meg minden... sok szabadidőt elvisz. Azért a múlt héten elkészítettem a második ajándékot és ezt már be is csomagoltam, mert fehér és nehogy porosodjon.
Jóleső érzés teljesíteni a hétre tervezett dolgokat és az még vasárnap éjfélkor is ér! ♥

Ilyen terv volt nem csak a második ajándék, hanem a nyuszis gémkapcsokkal kapcsolatban leírás készítése. Éppen fehér oroszlánokat készítettem, ezért róluk készült a kreatív blogomra lépésről lépésre leírás. Még nem jött visszajelzés, de remélem lesz aki ez alapján szerez örömet magának vagy másnak! ♥

Nagyon tipródom, hogy a teljes ajándék sorozat nyuszis dolgokból álljon vagy váltsak azért másra is. Végülis a nyuszikat mindenki szereti, nem?! ♥ Na majd kitalálom...
2/50

Elkészült az első

Eltelt egy hét, és elkészítettem az első ajándékot is. Igazából egy kis kollekciót: nyuszis gémkapcsokat. A négy lüke elég későn, szombat éjjel készült, ezért lépésről lépésre leírást nem tudtam készíteni róluk.
Remélem aki kapja, örül majd nekik! Bár még magam sem tudom ki lesz és hol, de ezt még ráérek kitalálni... 1/50

 

friss:
Lépésről lépésre leírást készítettem hasonló, fehér oroszlános gémkapcsokról, amit ITT találtok meg!

50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris - rám nem jellemző módon - tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem...

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt - mármint hogy bloggolom is - biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére...
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

Negyvenkilenc

Születésnapom volt ma. Csodásan sikerült, de tényleg. Elég ritka, hogy "aznap" ünnepelünk, főleg hogyha hétköznapra esik...

Úgy kezdődött, hogy a fiam meglepett, mondván: "kivettem szabit a születésnapodra!". Remek, gondoltam, de mindenki más is dolgozott volna... kivéve persze Aput. Na jó, akkor körbekérdeztem a családot - mert nem akartam letörni a gyermeket - el tudják-e intézni csütörtökre a szabadnapot. Megoldotta, mindenki! ♥

Amikor gyerek voltam Anyu mindig kérdezte mit szeretnék születésnapomra, és mindig sült kacsát kértem. Imádtam, imádom és imádni is fogom. Mindig. Tuti.
Tehát kacsasültet készítettem párkápival, krumplipürével és hagymalekvárral. No meg a fiúk miatt persze levest is, mert az kell. Eléggé össze kellett szervezni, hogy a főzőlapon minden el tudjon készülni. Néhány edény nehezen fér el egymás mellett a főzőlapon.
Hangulatos, sokat nevetős, finomakat evős volt a családi ebéd és kaptam tortát is, méghozzá az idei "ország tortáját". Nagyon ízlett, remek, főleg a karamell mousse! Jókat beszélgettünk, kávézgattunk, Apuval konyakoztunk. Legnagyobb kincs az együtt töltött idő! ♥
Azt hiszem sosem növök fel igazán. A párom meglepett egy marék stikeezzel, hogy ne kelljen mindig a vásárlásokra várni és óránként bontottam egyet! Alig bírtam kivárni a következőt... ♥
Délután játszottam, alkottam, kávéztam, néztem ahogy fest a lányom.
Este beszélgetés, borozgatás, összebújós tévézés...
Csodás nap volt, köszönöm! ♥

Kerek számok bűvöletében

Ez ennek a blognak a 700. bejegyzése. A kulcsszám a bejegyzésben mégsem a 700, hanem az 50 lesz...

Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok - olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de "annyinak amennyi pont" sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán...

Idén ősszel 49 leszek, jövőre pedig 50. Szeretném ezt kicsit "hobbitosan" megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.

Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 "vállalással", hogy kész legyek, mire eljön a nap.

Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.

Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden "riválist" és próbálkozást. Itt szeretek "lenni", írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben - rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. :)
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek - gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! :)

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha "visszalapozgatni" a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam...
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! :)
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán ;)

Van kedvetek velem ünnepelni? :)

Meggyes pót-jegyzet

Ezt a bejegyzést már két hete készülöm megírni, de valahogy sehogyse jött össze. Most rászánok fél órát és megírom, mert különben sosem...
Történt, hogy lassan három hete, még június 11-én meggyes sütemény kíséretében kerestem fel kedves könyvelő barátunkat, hogy adjon tanácsot az online bolt nyitásával kapcsolatban, hogyan is kell ezt hivatalosan, szépen és okosan. Hazafelé beugrottunk a Pókhoz is, aki elszomorodott, mert neki nem jutott a sütiből. Volt neki viszont meggyfája tele gyümölccsel, így gyorsan szedtünk egy pitére valót és másnap reggel készítettem neki is. Ekkor derült ki az is, hogy náluk bizony senki nem szedi le a fáról a meggyet, ott fog tönkremenni. No, ezt nem hagyhattuk, bevállaltuk, hogy kimegyünk a hétvégén és megmentjük a Világot... Ja nem, a meggyfácskát a tehertől.

Kellemest a hasznossal alapon, az eseményt kerti grillezéssel kötöttük egybe. Az én kicsi párom még alkonyat után is szorgosan szedegette a piros gyümölcsöt, ami kezdett aggasztó mennyiségű lenni... Fagyasztónk nincs, elajándékoztam, és egyszercsak ott álltunk két rekesz meggyel. Atyavilág!

Estére már majd össze estem, de bizony szét kellett válogatni a meggyet és hűtőbe tenni, amennyit csak lehetett. Hű!

Másnap kezdődött az igazi nagy munka, válogatni, magozni, cukrozni és befőzni. Nem is szoktunk eltenni lekvárt, a panelban nem marad meg (legalábbis ez volt az elméletem), de most gondoltam a házba költözésig csak kibírja és nosza, tegyük el lekvárnak! Vettem is mindenféle csodás befőző terméket, cukrot, üvegeket... és nekiláttunk.
Mire készen lettünk a magozással, megnéztem A science fiction látnokai teljes sorozatát!

A befőzés már gyorsan ment, készült felezett meggyes dzsemm és aprított változat is, valamint háromféle cég zselésítőjét próbáltuk, így szorgosan felírtam minden lekvárra melyik verzió, hogy majd később tudjam, melyik lett finom. Igen, szégyen vagy sem, a hagyományos, órákig-főzős lekvárt nem vállaltam be, csak a gyors dzsemmeket.

A több napos projekt után jelentősen megnőtt a szememben minden otthon készült lekvár értéke, pedig én is főztem már és tudtam mivel jár, csak eddig nem "ipari" mennyiségben.
Most már a napok, hetek távlatában szépül az emlék, de akkor nagyon mondogattuk, hogy hű legközelebb inkább veszünk lekvárt a piacon. No, majd ha jön az ősz és felbontjuk a kincset rejtő üvegeket, lehet mást gondolunk majd, ez mégiscsak saját készítésű csemege, ami ajándéknak is remek. ♥

Új anyag és új paletta

Úgy látszik eddig nagyrészt csönben voltam, most meg rám tört az írás... de hát így van.
Ma valahogy annyi minden történt! ... és persze az elmúlt napokban, hetekben is, csak nem húzott ide a bloghoz, valamiért. Talán mert annyi mindent írtam papírra, füzetekbe, levélbe...

Már hónapok óta fontolgatom, hogy vegyek-e Fimo gyurmát. Nincs munkám, lassan fél éve és havi, rendszeres bevételem nagyjából két hónapja. Bár tudatosan pihenek, tartalékoltam a regenerációra, alaposan megfontolom mire költök és miért. Így aztán erős túlzásnak tűnt a sok itthon lévő kreatív hozzávaló mellé még további, igen drága alapanyagot is venni.

A terület nem teljesen ismeretlen számomra, hiszen sok-sok évvel ezelőtt, amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néhány évig ebből éltem, éltünk. Figurákat, kitűzőket és gyűrűket is készítettem, igaz nem ilyen minőségi alapanyagból.
Ezért is gondolkodtam annyit, vajon hogy menne most, mit tudnék készíteni belőle, élvezném-e annyira, mint akkor és mennyire viselné meg a gyulladt izületeimet.

Ma a párom elvitt a közeli Frei café-ba és az illatos kávé elhürbölése után bejött velem a Kreatív-Hobby boltba is. Persze szokás szerint a gyurmákhoz siettem, és érkezett fehér (amit egy ideje kitűztem feltételnek az esetleges vásárláshoz). Láthatta mennyire lelkesedek és neki is megtetszhettek a telt, varázslatos színek, mert azt mondta, nyugodtan választhatok néhányat, megveszi nekem...í
Az alapos fontolgatás után választott gyurmákkal a pénztárhoz sorakoztunk, ahol kiderült, ezen a hétvégén akciók, kupon-napok vannak és 20%-os kedvezménnyel tudunk vásárolni. Hű! Akkor esetleg még néhányat... Vissza is mentünk választani még egy színt és még egyet... és végül visszarohantam a csillogós pirosért is, mert bár csak az csillogós, de a normál palette piros színe nem volt olyan, mint ez. Végül tizenegy apró kis csomag került a kosárba, majd a kreatív kuckóm asztalkájára ma!

Délután aztán belevetettem magam, hogy további ötleteket gyűjtsek a Pinterest - polymer clay board-omra és ha a kezem is úgy akarja, holnap neki is látok az alkotásnak!

Állati születésnap ♥

Ma lettek egy évesek  a lányok! Annyira gyorsan repül az idő... még alig egy éve kerültek hozzánk, és már igazi hölgyek, egyéniséggel, teljesen más személyiséggel, akaratossággal és makrancossággal, szokásokkal, kedvességekkel és morcizásokkal, egyéni ízléssel...

Ezt a rémes-bújót nekik készíttettem. A forgács használat miatt a ketrecbe nem fogom betenni, de a kültéri szaladgálások során remélem megkedvelik majd. ♥

 Lencsi persze rögtön elbújt, és belefészkelte magát. Ő sokkal félénkebb, mint Wombi, előbb lett elválasztva, pár hétig egyedül volt nálunk... bár lehet egyébként is ilyen lenne.
Mindig óvatosan jön elő a kis görbe lábaival, előre szimatolva, neszezve, van-e veszély, biztos nem akarja-e valaki bántani.
Amikor összeszedi a bátorságát, akkor már ő a főnök, megy, felfedez, kutyorog és olykor le is fejeli a nála jóval testesebb, mégis szelídebb természetű Wombatot, akinek csak olykor nagy a szája, de ha vitára kerül a sor, finom kis cincogásokkal visszahúzódik...
Lencsi imádja a petrezselymet és a nyúltól eltanulta a fehérrépa értékeinek megbecsülését is, így az a második favorit. Ő hamarabb jól lakik és a séta idő alatt útra kel, bekuckózik a nyúlketrec mögé és bizony kilopkodja a legfinomabb szénaszálakat is, ha eléri őket...
Nem nagyon szeret kézben lenni, eleinte befeszít, de ha már megbékél és feloldódik, akkor a fej- és fülsimit szereti nagyon.

Wombat egészen más személyiség. Testalkatából adódóan akár főnök is lehetne, de nem az. Nagyon jó természetű, érdeklődő kismalac, akinek mindig a hasa az első. Ő ébreszt hajnalban öt-hat körül, finom cincogásokkal, hogy bizony éhes és ha bemegyek hozzá, tényleg korog a malacpocak...
Minden érdekli, figyel, kommunikál. Az ő járása inkább Chaplin-es, imádom. A szőre is érdesebb, durvább. A popó-simit ő sem szereti, de a fejecskét, fület és tokát lehet cirmolni. Azért jó ha pár finom falat is becsúszik e megterhelő törődés mellé...
Wombi szobatiszta lenne szerintem Lencsi nélkül, nagyon kis rendes, egy helyre jár(na), de ha már úgyis szétpupuzott valaki, akkor ő sem ügyel a rendre...
Ő a rontópál, imád szerelni, bontani és a rácstépést is ő tanulta el a nyúltól (persze Lencsi hamar átvette), nagy vehemenciával képes rángatni a kajától elválasztó rácsot.
A Nyüzsit mindig figyeli, mikor mit tanulhat tőle, dobozt például már lelkesen tépnek együtt. Hiába, a szürkék tartsanak össze!

Boldog szülinapot kiscsajok!

Negyedévszázad

Tulajdonképpen már két hónapja nem írtam érdemben ide. Nem tudom miért. Pedig nyilván történtek / történnek említésre méltó dolgok és tudom, hogy bánom majd, amiért nem marad meg a virtuális naplóban... De mostanában többet írok Anyunak levelet és újra írom a számomra "igazibb", valós (papír!) naplót, amibe ragasztgathatok és színezhetek meg minden. A lányommal talán kicsit aktívabban használjuk a Pipikés füzet-et is, igyekeztem a Pink & Red honlapon, no meg a tumblr-en és Facebook-on is kéne ezzel haladni, nem is szólva a sok-sok dologról, amibe belefogtam. Mindegy, szétcsúsztam. Viszont nem hagyhatom, hogy a lányom 25. születésnapjának ne legyen itt nyoma. :) Bizony, egyetlen csepp lánykám múlt hét pénteken ünnepelte velünk e különleges napot! Akárcsak a bátyjának anno, neki is mindenképpen szerettem volna készíteni egy visszaemlékezős fotó albumot. Dénesnél anno ezt egy bebújtatós albummal oldottam meg, és idézeteket gyűjtöttem még neki, amiket becsúsztattam a képek elé. Azzal is sok munka volt, hiszen ők még akkor születtek, amikor bizony komoly pénzbe került fényképezni és azt előhivatni. Sok-sok keresgélés és szkennelés, rendelés után állt össze csak a válogatás. Rékának most azonban klasszikus, fekete fotokartonos albumot vettem, fotosarkot és fehér filcet.
A néhány hét alatt összeválogatott, több mint száz képpel, rengeteg idézettel és óriási lelkesedéssel álltam neki a készítésnek, bár nem tudtam még akkor, mibe vágtam a fejszém... azaz pontosabban a kezem.



Minden oldalra vagy oldalpárra (olykor dupla párra) igyekeztem tematikusan gyűjteni vagy egy adott korszak vagy valami más terület képeit (babakor, család, érdeklődés, konkrét nyaralás stb.) és ezekhez keresni idézetet, üzenetet vagy írni, ami nekem eszembe jutott. Bizony került az albumba dalszöveg és koncert dal lista is... Amihez csak tudtam rajzokat vagy ábrákat is készítettem, külön jelölést használtam a dalszövegekhez (hangjegyek) a graffitikhez (fal-rajz), bár ezt csak később találtam ki, ezért többször oda-vissza kellett rajzolni az egészet. :) Persze semmit nem terveztem meg előre, ezért hiányzott itt-ott kép és már nem volt idő rendelni (odaadtam az eredetit), nem fért el a kitalált szöveg (ezt megoldottam *-ozással és egyéb trükkökkel :D). Volt hogy hat órán keresztül csináltam, bizony nemegyszer hüppögtem is - újranézve a szalagavató táncot, vagy elmerengve egy-egy képen és a kapcsolódó emlékeken.
Engem is megérintettek a gyűjtött idézetek, sokszor elkalandoztam emiatt az interneten is, szóval több mint harminc órába telt, míg elkészült ez az ajándék...



Azon gondolkodtam, meglepem majd magam is egy ilyesmivel 50. születésnapomra... Azt hiszem már most el kéne kezdeni azt az albumot! :D
Az ünnepet a fiúknál tartottuk, mert Karácsonykor elmulasztottam közös fotót készíteni Apuról és Rékáról, így most pótoltam! A fiam csodás szendvicseket készített - annyit, hogy egy hadseregnek elég lett volna - és isteni kávét is főzött a kései közös reggeli után. Én pedig készítettem egy túrós-citromos tortát (ezek a Réka kedvencei), új recept szerint (majd kiteszem a Sufoneszára).
Rengeteget nevettünk, falatoztunk, összebújtunk, jól és kevésbé jól sikerült fotókat készítettünk... Csodás délután volt, igazi ünnep mindannyiunknak! ♥

Bögrés-diétás élmények

Ma volt a divertikulum diétám első napja, bevallom farkaséhesen jöttem haza.
Azt hiszem még a rostok és egyéb dolgok arányán bőven van mit változtatni, de az itthon talált alapanyagokból dolgozva erre futotta... Reggelire aszalt szilvás - joghurtos tönkölypelyhet készítettem. Ebédre, elvinni pedig egyszerű, almás zabkását főztem, amit kettéosztottam, hogy legyen uzsonnára is. Ez sajnos a sok folyadék fogyasztása mellett sem volt elég (tartalmas?), így mire este hétkor nekiláttunk itthon vacsorázni, érzésem szerint már majdnem éhen haltam és fájt a gyomrom.
Szerencsére most már - hála a páromnak - van itthon krumpli, sütőtök és cékla is, szóval holnap korareggel alkothatok valami laktatóbb finomságot.
A "receptet" muszáj leírnom a Sufoneszára, mert ha felhalmozom, később tuti nem fogom pótolni (ahogy eddig sem). Szóval szegény Nyüzsi most vár, amíg írok, aztán jön az esti futás...

Tegnap este nem csak a másnapi reggelit készítettem elő, hanem kisütöttem az újabb alkotásaimat is. A malacos és a pókos bögre ajándékba készült, kaptam sok mosolyt és ölelést is érte... boldogság világnapja juhéjjj! ♥
A katicás csak úgy jött... és van még ott hátul a sütőben egy repülő disznós a fellegek közt, őt majd később publikálom. :D

 

 

Tavasz, tavasz, tavasz!

Jön a tavasz... vagy már itt is van. Csodálatos nőnapi csokrot kaptam! ♥
Reggelente madárcsicsergésre vagy focizásra ébredek, virágzás és ébredés illat árad be az ablakon, és érzem a napsütést, még akkor is amikor borús az idő!

 

A múlt hétvégén vettünk néhány ruhát a párommal - neki persze csupa feketét - és hagytam magam mindenféle színes dolog felpróbálására rábeszélni. Tulajdonképpen meg is lepődtem milyen sok mintával és színes palettával jöttünk haza...

 

 Van egy szép, szolídabb blúz is, no meg a piros dzseki, ami szerelem volt nincs mese.

 

Tisztára úgy éreztem magam, mint a Pretty Woman főszereplője...

Szívmelengető

Lassan, de biztosan elkészültem a lányomnak szánt, új kézmelegítővel. Az első - bár gyorsan megvolt - színvilágában és méretben sem sikerült megfelelőre (ahogy erről már írtam).

Bár nem vallottam be magamnak sem, mostanában fájdogált a kezem és passzoltam a horgolást, kötést... de ha nem mozgatom, akkor nem is edződik, szóval még az utolsó hideg napokra belehúztam. Sajog kicsit, főleg a csuklóm, de jó érzés, hogy elkészült. Azt hiszem a következő valami kevésbé praktikus dolog lesz, például egy állatka. :D

A földmeleg-színű puhaságot holnap adom át, megyünk együtt kicsit kávézni, beszélgetni, egymásnak örülni, vásárolni...

Kézmelegítő(k)

Az első, nagyon kezdőknek való, azaz pofonegyszerű, kötött kézvédőt minden leírás nélkül, csak úgy, kérésre (fázott a praclikája) a lányomnak készítettem még december elején...

Aztán arra gondoltam, ennek biztosan örülnek Karácsonyra a másik, fogadott lánykám is a cégben, így neki is böködtem egyet gyorsan... még mielőtt elutaztunk (éjjelenként, elég kómásan, de kész lett!):

És most a következő héten szeretnék megint készíteni egyet, mert nekem sem lenne haszontalan egy ilyen. Persze valószínű elcserélem majd a csemetémmel, mert neki a lila és a rózsaszín sem igazán a szívecsücske, és találtam, nekivaló, "rókás-hangulatú" (azt hiszem ezt csak a lányok értik :D) fonalat.
Az is lehet hogy az horgolt lesz... még kialakul.
Azért sok időt nem szánok rá, mert most vannak ugye a hidegek... De valahogy a páromnak készülő, unalmasan fekete sállal nehezen haladok, hiába imádom a nyakmelengető leendő gazdáját. ♥

Zoknimalac - sosemelég

Szontyika már nincs egyedül, készítettem tegnap filmnézés közben még egy malackát.
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.

Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.

Mindkettő remek "stresszmalac", mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. :)

Képes napi-riport - 2012.11.25.

Eljött hát a "fiúk" születésnapja, korán kellett kelni, hogy elkészüljek még a második tortával is. Mivel a fiam a csokis tortákat kedveli és igazán nincsen oda a krémekért, gyümölcsökért, mazsoláért stb. ezért olyan receptet kerestem, ami naggGGggyon csokis, és nincs benne liszt. Találtam is egy ilyen süteményt, amiben csak csokoládé, mandulaliszt, cukor, vaj és tojás kell. Ennek a tetejére terveztem még fehér csokit olvasztani és m&m drazsékat szórni... :D

   

Amíg a párom elment edzeni én mindent előkészítettem. Közben megérkezett a lányom is, és együtt indultunk felvenni az ünnepelteket. Az étteremválasztást Apura bíztam, aki már tavalyi is emlegette a Dobos éttermet... Elmentünk hát, megnéztük (bár ne tettük volna). Még régen a lakótelepen dolgozott egy szakács, akit kedvelt, és Apu úgy tudta ő főz ott, de mint kiderült, már évekkel ezelőtt elhunyt szegény. Ennek ellenére maradtunk, és ott ebédeltünk, inkább nem taglalnám mennyire átlagos vagy az alatti ételeket. Szerencsére a torták és sütik, amik készültek finomak lettek, nem maradt senki sem éhes, és Apunak végülis ez az évek óta visszatérő kívánsága is teljesült. Rengeteget nevettünk, sajnos Apu a nagyothallása miatt csak töredékében tudott részt venni a társalgásnak, de igyekeztem nagyon figyelni rá, minden történetét meghallgatni, a kérdéseire válaszolni...

   

Innen tulajdonképpen csak percekre rohantunk haza, nem szántam időt arra, hogy folytassam a délelőtt megkezdett új kötést. A lányomat is felkarolva elmentünk a Frei Caféba, ahol végre nem volt gondunk a minőséggel. Megnyugodva szürbölgettük az illatos kávénkat, aztán mi a Rékával még bementünk a kreatív-hobby boltba (is), ahol vettem ezt-azt a már említett, céges craft foglalkozásra. Innen már nem is terveztünk máshova menni, azt reméltük, ha fél négy körül kiérünk a Körcsarnokba, még láthatunk valamit a versenyekből. Sajnos nem így történt, már csak az eredményhirdetések, díjkiosztók és a gála volt hátra. Ahhoz viszont kevés volt az idő, hogy elmenjünk valahova csavarogni, és kézimunka sem volt nálam, így több mint másfél órás, bámészkodós tingli-tangli következett a fő attrakcióig.

 

Szerencsére a gála kárpótolt minket a hosszú várakozásért. Fantasztikus előadásokat, bemutatókat és gyakorlatokat láthattunk. A legnagyobb érdeklődést kiváltó, egzotikus oroszlántánc természetesen a végére maradt, így azok sem mentek el, akik igazán nem akartak este nyolcnál tovább maradni...

Szuper hétvége volt, de a hétvégi tervek egy része "szokás szerint" meghiúsult: nem készült el a zoknilovacska, mindössze egyetlen inget vasaltam, nem igazán haladt a karácsonyi ajándék-projekt és nem sütöttem kenyeret sem. Persze ha azt nézem mennyi minden teljesült a tervekből és mennyi élmény volt, akkor nincs okom csüggedésre! Ugye?! :)

Pihe puha "rémség"

Van aki szerint bagoly, mások szerint inkább rém, de aranyos. Bármi is ő, én "rémnek" készítettem. A szemeinek alátétjét magam horgoltam, a szemek bogara apró gomb, a test pihe-puha, szeretemes zokni. A száját ráhímeztem, de a textúrában nem nagyon látszik, csak az apró filc-fogak. Segond, én tudom hogy ott van a szája is. :D
Bambuli ma este egy csodaszépszemű kisfiúhoz költözik. Nem lesz egyedül, mert Trapp is vele megy, a kisfiú ikerhúgához. Jó helyük lesz! ♥

Trapp

Ugyan a hétvégén nem, de ma elkészült az ajándékba szánt zoknilovacska, Trapp. :)

Ma és holnap Szontyikával alszik és péntek este megy az új gazdihoz... Remélem lesz öröm. :)

Hétvégi tervek

Mindig az van, hogy hétvégére túl sokat tervezek és persze van számos" meg KELL csinálni" dolog is. Ezért aztán egy ideig azt a taktikát követtem, hogy leszamilesz. Nem vált be. Később felírtam a hétvégi tennivalókat és terveket, aztán vasárnap este kétségbeestem, mennyi mindent nem sikerült megcsinálni, még akkor is hogyha rengeteg dolgott igen. Ez így nem jó, frusztrált.
Most úgy szoktam, hogy hétközben komolyabb ügyintézés max. kettő lehet, (ez muszájos, de nem SOS dolog szokott lenni), és a hétvégén is van, amit MUSZÁJ, de van amit csak LEHET vagy jó lenne, és ezeket nem veszem annyira komolyan, mint eddig - azaz megbocsátom magamnak, ha nem jön össze. Gyanítom ennél is lazábban kéne ezt venni, de nekem most ennyi oldás megy.

Ezen a hétvégén sok terv van... egy zokni malac (jó lenne) és egy zokni lovacska (jó lenne) készítése, ajándékvásárlás nemíromidekinek (jó lenne), tortasütés Apunak (muszáj, mert én akarom), tortasütés a fiamnak (muszáj, mert én akarom), ajándékcsomagolás (muszáj), minimum két mosás (muszáj, de ha nagyon rendes vagyok akkor belefér, hogy csak jó lenne), takarítás light (muszáj), szombat / piac (muszáj-jó lenne határeset), III. nyílt nemzetközi Chan Wu bajnokságra kimenni (jó lenne), almot venni a nyúlnak (muszáj), haladni a karácsonyi ajándékokkal (jó lenne), ebédet főzni szombatra (jó lenne), családi ebéd / vasárnap (muszáj), joghurtos padlizsánt készíteni (jó lenne), megsütni a sütőtököt (jó lenne), haladni a párom sáljának kötésével (jó lenne), írni legalább néhány órát nyugodtan (jó lenne), vásárolni hétvégére és jövőhétre (muszáj), megsütni a kenyeret (jó lenne), kicsit feküdni a betegséggel, amivel küzdök második hete (jó lenne), inget vasalni (nem lenne jó, de kéne :))... Hát így. Az apróságokat nem szoktam felírni és van még sok vágy és terv, amit tudom hogy szinte esélytelen. Meg is élem újra meg újra, hogy nem haladok eleget, sosem elég ez a két nap...
Vajon más hogy csinálja?!