Apróságok gyurmából

Tegnapi terveimet ma megvalósítva, ebéd után nekiláttam ismerkedni a Fimo gyurmával. Először apróságokat készítettem, próbálgattam hogyan viselkedik az anyag, mit lehet és mit nem, mire kell figyelni, mire vigyázzak...
Szerencsére gyulladt kisizületekkel is viszonylag könnyen tudtam gyúrni, csak az apró részek kialakítása volt nehezebb művelet az ujjaimnak. Meglepett viszont, hogy minden szín fog, ezért minden egyes váltásnál kezet kellett mosni, vagy minimum letörölni a kezem tisztítókendővel.
A világos színekben a legapróbb porszem és szösz is meglátszik, nagyon kényesek...

Az első alkotásom persze egy nyuszi volt, amit aztán később összegyúrtam és malac lett belőle, mert nem volt az igazi. Később aztán készült egy kisebb farmnyi állatka és két kócos szemű maci kedves barátnőknek...

Élvezem, hamarosan folytatás következik... ♥

Nyolc hetesek a malac-csajok

Nem tudok velük betelni. :)

És persze Nyüzsit is imádom, egyre többet pihen és bújik ő is - vedlik és fáj a pocója. Esténként masszírozást tartuk, ami nekem is jó és neki is, bár a combizmaim fél óra után eléggé kivannak. :D

A malac csajok egyelőre nem érdeklik, néha benéz hozzájuk, de láthatóan zavarja a picurkák hangoskodása és nyifogása, így hamar tovaugrál tőlük...

Számadás - malacok

Most már bemertük őket tenni a mérlegbe, amit kibéleltünk, hogy ne legyen rettegés. Szombaton voltak 7 hetesek...
Lencsi 365 gramm, Wombat pedig 377, ketten együtt 742 grammot nyomnak.
Érdekes, hogy Nyüzsit mikor hazahoztuk 25 dkg sem volt (ha jól emlékszem), tehát náluk kisebb volt akkor... Most jelentős a különbség, de a picurik nagyon rajta vannak a faláson és a gyarapodáson.

Találkozások

Napi szinten van nyünnyörgetés...
Nyüzsit is tutujgatjuk rendesen, és persze esténként mindig besétál a dolgozó szobába, ahol a picurik vannak, most már a földön, ketrecben.
A magocskáikból kis kínálótálban a vendég nyuszinak is van néhány jó falat, ő pedig érdeklődve megnézi a kis jövevényeket. Nem túl érdekesek - döbbent csendben, rémülten néznek - de a szobából kifelé menet megszólalnak a nyiffegő malachangok, ilyenkor visszafordul, megint odakocog.
A "bentiek" még nem mertek odanózizni, de egyre kíváncsibbak.
Azért egy robogó nyúl még nem ér rá a szelidítésre, inkább elmegy a konyhába rosszalkodni.
Majd holnap este megint benéz...

Jeeeejj: ketrec épségben!

Aki drukkolt köszönöm, a harmadik kiszállítás sikeres volt. Igaz, ezt már nem bízták a futárcégre, a shop saját szállítója adta be Szeged felé menet... Érdekes, ezt csomagolás nélkül is meg tudott biztonságban és épségben érkezni.
A pofi fejek már birtokba is vették az egyelőre még óriási teret és bár a képen a sarokban szundikálnak, már "bevonatozták" és kergetőzték az egészet, láthatóan örömmel kocogva és fötörve benne.

pofi-fejek a Ferplast Cavie 80 GreenSun ketrecben

Bár a ketrechez házikó is tartozik, azt még nem tesszük be (csak esetleg éjszakára), mert akkor sosem látnánk őket.
Hogy miért pofi fejek? Ezért:

Ugye, hogy pofi-fejek?! :))

Érkezik a kuckó

Ha minden igaz ma érkezik a malac-csajok ketrece, hordozója és néhány apróság... Izgulok, mert ritkán rendelek online termékeket, pláne állatfelszerelést.
Remélem, jó tapasztalatokkal gazdagodom! :)
Szerencse, hogy ma és holnap itthon dolgozom - annyi bent a beteg, hogy féltem, elkap így nulla immunrendszerrel megint valamelyik vírus - a főnök megengedte (fel is készültem rá tegnap, hazahoztam mindent ami kellhet, a többi neten elérhető).
Hála ennek, a futárt is tudom fogadni.

a leendő ketrec

Eseménydús vasárnap

Nem mondom, hogy a lustálkodós, semmittevős vasárnapokat kedvelem, de a mai kissé pörgősre sikeredett. Sebaj, kell ilyen is, nem igaz?!
Reggel a lányok türelmesen, együtt várták már a reggelit - Nyüzsi változatlanul az első. Bár voltak köztük kisebb nézeteltérések a nap folyamán, Lencsi folyton putyorog, és tanulgatnak egymástól - mindent együtt csinálnak. Annyira aranyosak!

nagyon figyelnek

Zsebit ma átkereszteltük Wombatra, mert tök olyan a pofija és amióta ezt kitaláltam, így hívjuk. Majd lemódosítom a blogon is, még sokat nem kell visszamenni. :D Nekem mondjuk az a név is nagyon tetszett.

Yin-Yang

Amennyire tartottunk az összeszokástól - persze miért is, amikor még csak 6 hetes pici lényeket raktunk össze - már bujszikáznak és puszik csattantak, meg tisztogatások történnek, bizony. Ma bementünk a kereskedésbe, ahol Lencsibe beleszerettünk és kiderült, hogy egy napon - február 9-én születtek mind a ketten!

Reggel korán mentem a fiamhoz és Apuhoz beszélgetni egy kicsit, majd utána (párom edzése után) robogtunk haza, várt az új program...
Nyüzsinek nehezebb napja volt, mint a malac-csajoknak, vele ma állatorvoshoz mentünk szurira és körömvágásra. Nem volt egyszerű, de túl vagyunk rajta... A kis tücsök persze megint előadta az "Anya, ments meg jó leszek csak vigyél innen" bújását, amitől elolvadok azonnal. ♥ A bújást lásd az első képen, míg a másodikon már oltás és körömvágás után, kidőlve (ő soha nem fekszik így a mi kezünkben!).

Miután Nyüzsit hazavittük és hagytuk, hogy kiheverje a megpróbáltatásokat, mi elmentünk vásárolni. Én bepróbáltam egy "idegen" ebédet - sült lazac és vegyes köret (végül a burgonya fogyasztása mellett döntöttem), valamint bebűnöztem egy laktózmentes capuccinót. Azt hiszem egyelőre még mind a kettőt hanyagolni fogom, fél órán belül már nem éreztem magam komfortosan.

Picit benéztünk egy műszaki áruházba is hűtőket szemlézni. Nagyon szeretnék egy újat, de nem fér el... Azért nézegetem őket, mi bajom lehet?! :D

Délután takarítottam, takarítottam és mostam... Hú, elfáradtam tőle (nem véletlenül szoktam én ezt apránként). És mire "kész" lettem, sorra került a vacsikészítés.
Este céklalevest terveztem enni, de azt hiszem amit alkottam inkább főzelék vagy püré lett. Elvileg az alapanyagokkal nincs baj, mégis felpuffasztott (lehet mert turmixoltam?!), szóval nem írom le a receptet, még csiszolni kell.
Ma volt az utolsó antibiotikumos nap, holnaptól probiotikum...
Most vár a Nyüzsi séta és a hajmosás, aztán püntyürkézés lesz a picurikkal.

Lencsi két hete nálunk

Lencsi két hete van már nálunk. Néhány napja történt meg az áttörés, már nem retteg, belesimul a kezünkbe, főleg a pároméba - hiába no, kiscsajszi. Ő kapta az első puszikát is, és az aranyos kis prüntyögő hangokat, ami persze további putyurgatást vált ki belőlünk. A Kedves esténként napi dalt költ a Lencsi-lánynak és énekelget neki. Megzabálom őket. :D

Persze Nyüzsi az első, mindig ő van kint előbb este, kocogunk, rosszalkodik, kergetőzünk, játszunk, simizés van. Etetésnél is mindig ő az első, így egyelőre semmi féltékenységet nem tapasztaltunk.
Amikor ő már lepihen, Lencsivel akkor szoktunk foglalkozni és majd lassan úgy is bemutatjuk őket egymásnak, hogy kint vannak... Csak Lencsi még olyan aprócska, egy kezünkben elfér. ♥
Ma pedig megyünk a barátnőjéért, mert úgy olvastam, hogy társas lények, szeretném ha boldog lenne. Izgulok. Nyáron a kertben futhatna a "konda", akár a nyúl után is. :D

Bögrés-diétás élmények

Ma volt a divertikulum diétám első napja, bevallom farkaséhesen jöttem haza.
Azt hiszem még a rostok és egyéb dolgok arányán bőven van mit változtatni, de az itthon talált alapanyagokból dolgozva erre futotta... Reggelire aszalt szilvás - joghurtos tönkölypelyhet készítettem. Ebédre, elvinni pedig egyszerű, almás zabkását főztem, amit kettéosztottam, hogy legyen uzsonnára is. Ez sajnos a sok folyadék fogyasztása mellett sem volt elég (tartalmas?), így mire este hétkor nekiláttunk itthon vacsorázni, érzésem szerint már majdnem éhen haltam és fájt a gyomrom.
Szerencsére most már - hála a páromnak - van itthon krumpli, sütőtök és cékla is, szóval holnap korareggel alkothatok valami laktatóbb finomságot.
A "receptet" muszáj leírnom a Sufoneszára, mert ha felhalmozom, később tuti nem fogom pótolni (ahogy eddig sem). Szóval szegény Nyüzsi most vár, amíg írok, aztán jön az esti futás...

Tegnap este nem csak a másnapi reggelit készítettem elő, hanem kisütöttem az újabb alkotásaimat is. A malacos és a pókos bögre ajándékba készült, kaptam sok mosolyt és ölelést is érte... boldogság világnapja juhéjjj! ♥
A katicás csak úgy jött... és van még ott hátul a sütőben egy repülő disznós a fellegek közt, őt majd később publikálom. :D

 

 

Zoknimalac - sosemelég

Szontyika már nincs egyedül, készítettem tegnap filmnézés közben még egy malackát.
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.

Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.

Mindkettő remek "stresszmalac", mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. :)

Szontyika

Az a terv, hogy a cégben általam szervezett kreatív alkotókör következő témája a zokniállat készítése lesz. Mint minden más kihívásnak, ennek sem lehet nekimenni gyakorlás nélkül, ezért erre a hétvégére fontos elemként színes zoknivásárlást és próbamunka készítést is beterveztem. Mázlim volt a zoknikkal, mert pont a Calzedoniában és a Lidlben is volt akció, így jó minőségű és vidám színű lábbeliket vehettem, párját 3-400 forintért. (Tehát egy ilyen kis állatka kijön kb. 300 forintból!)
Bár már sajnos alkonyatkor kezdtem el - így nem láttam jól - de ma elkészült Szontyika, a zoknimalac. Párom szerint nem is szomorú, de szerintem picit búbánatos az okos kis szeme, ezért kapta ezt a nevet tőlem.
Úgy tűnik jó a téma, két órában bőven elkészülünk és nagyon kedves kis lényeket alkothatunk Karácsonyra! Alig várom! Még szeretnék készíteni lovacskát, macit, nyuszit, hóembert, rém aranyos szörnyeket, madárkát, elefántot, oroszlánt, cicát és ... és ... és ...

Malac mánia

A malacokra ki van hegyezve a szemünk. Párom mániája megfertőzött, már én is imádom őket. Egyszer biztosan lesz is egy törpe malacunk. Addig is neszezünk mindenre ami malacos...
Így szúrtam ki ezt a helyes párologtató gépet is, ami leginkább baba szobába ajánlott, de miért ne tetszhetne nekünk is. :D

Oink!

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt sok sok ember, mégha minden tudjuk relatív is, de akkor is sok, na - aki ugyanolyan kis dobozka alakú autót választott egyszer, valamiért kedves járművének...
Ezek az emberek az internet kusza hálóján megismerkedtek, összebarátkoztak, és néhányan már a fizikai létben is találkozgattak. Aztán elkezdtek szervezkedni, és egyre többen rendszeresen összejárni, pontosabban inkább kiszemelt helyekre együtt elmenni és magukat jól érezni!
Hogy hogynem, az is megtörtént, hogy kitalálták, ők bizony 2011 februárjának második szombatján együtt fognak sült kolbászt enni. No de, nem is elégedtek meg ennyivel, mert a Sors úgy hozta, lehetne ez akár egy falugazdaságban elkövetett, disznóölés utáni pecsenye és kolbászevés is, helyi borkóstolással meg örömködéssel.
Így legyen! - döntötték el a társaság lelkes tagjai. És így is lett.



Szombat reggel a vidám társaság összegyűlt az orondpusztai gazdaságban és az erős, hideg szél ellenére felfedezte annak kincseit, miközben már zajlott a disznó feldolgozása. A vállalkozó kedvűek hólánc felhelyezési versenyben vehettek részt, míg mások inkább az állatok csodálásával voltak elfoglalva. Történetünk íróját és párját persze a malacok kötötték le, hogyan is lehetett volna ellenállni ezeknek a kéthetes, csíkoshátú csöppségeknek?!




Amikor elkészült az illatos pecsenye, sütésre készen várt a sok-sok kolbász és az elfogyasztott házi pogácsák, valamint lélekmelengetők ellenére már jól kihűlt mindenki, a pirosarcú társaság, a gazda vezetésével konvojban átgurult a pincéhez, ahol fűtött helységben, terített asztalok mellett jól belakmározott.
Innen a vállakozókedvűek (és még nem elég piros orrúak) borkóstolóra indultak, és bár megálltak a fazekas lány portékáit megcsodálni, végzetüket követve a Sáfrán pincében kötöttek ki, ahol aztán bőven volt mit kortyolgatni...
Így aztán mire tillárom haj visszaértek a többiekhez, ők már nem igazán voltak ott, mert huss hazamentek. Így aztán ők is felkapták a kikészített elemózsiájukat és illa berek, nádak, erek... meglehetősen hazamentek.

Gyónás

Azt írtam, nem dorbézoltam... pedig de.
Bevallom, gyónok.
Nem tudtam a Müllerben ellenállni ennek a tányéralátétnek. Hozzátartozik, a párom malac-mániás, imádja a röfiket, és minden vágya, hogy egyszer házikedvencként is legyen egy kis turcsiorrúnk.
Így belátható, a vasárnapi rántotta ennél méltóbb "alapokra" nem is kerülhetne.

Csúzlimalac

A lényt nem én kaptam, a párom, aki itt kevésbé ismerten malac-fan. Bár velem előrelátóan megígértette karácsony előtt, hogy nem veszek neki mindenféle apró (vagy kevésbé az) csecsebecséket (porfogókat), elmulasztotta ezt a barátja felé jelezni (Igaz, nem hinném, hogy e kérés a Jó Pókot különösebben befolyásolta volna).
Így aztán a közös karácsonyi vacsora előtt, ajándékbontáskor ez a tünemény kukkantott ki a dobozból...


Itt látható Ő, amint a családba érkezett és csodáljuk.


Majd kiderült, ez a malac bizony nem porfogó!
A plüss konnektororrú, csúzliként kilőhető, majd repül és közben röfög!


Néhány röfögős kilövés megmagyarázta, miért szükségesek ezek az elbűvölő gülü szemek.

Mondanom sem kell, a malac nem csak életem párjának okozott örömet, és olykor azóta is reptetjük...

Itten van la

Kikaptam a páromtól, hogy hol a malac?! Bár ez az én blogom, és engem a gida ragadott meg, de megtisztel a kedves, hogy olvassa, ezért legyen itt a riadt (és kissé szomorú, nem?) malac képe is.

Fat Pig Chocolate

Annyira vicces "malacorr" csokoládét találtam, muszáj feltennem ide!


Ráadásul nem csak az édesség csomagolása ötletes, hanem a honlapja is, ahova mindenki feltöltheti saját képét a csokival, persze úgy, hogy a malacorr az arca elé kerül, a megfelelő helyre. Még játék is van a honlapon, ahol egy dagadt röfivel kell a lepotyogó arcképeket "befalni".
Kár, hogy itthon nem kapható.