Katyvasz

Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot - főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor - szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit - nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.

Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal - múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk - mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is - aki oly keveseket tudott megsiratni - annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni... jajj, nem!

Zajlik még ...
- A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
- Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
- Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az "új otthonos" dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj - neki csak én vagyok most!
- Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
- Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
- Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok...
- Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem...
- A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele - gyűjtöm is az inspirációkat.
- Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
- Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni - szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.

Vagy csak sok a minden?!

Pirosban érkezik a változás

Kicsit sokáig voltam csendben, de nagy dolgok készülődnek, aminek előszeleként megváltam az asztali gépemtől, és átköltöztem az új laptopomra. Még csak néhány napja vagyunk együtt, de máris úgy érzem, sokkal "szabadabb" lettem.
Mivel a gép eddig egy enyhén szólva romos széken ülve, asztalnál volt elérhető számomra, így esténként sokszor oda se mentem - hiszen egész nap számítógép előtt dolgozom, este a vacsora, "nyusziterelés" és malackákkal való foglalkozás után elfáradok, nagyjából beájulok az ágyba, semmi kedvem üldögélni.

Most viszont foghatom a "kis" kütyükémet és viszem magammal - nyugodtan olvashatom a kedvenc oldalaimat, böngészgethetek, írhatok, hiszen már fekszem, pihenek. Örülök! :) Gondolom hamarosan útra is kelünk együtt, mert jó ha egy ilyen fészek mindig az ember közelében van!
Hab a tortán, hogy az új drágaság piros (és fehér), kiválóan illik az Éva magazin előfizetéshez kapott Be Happy! táskába (ami mázlimra pont olyan lett, amire vágytam!), sőt a piros dzsekimhez is, hihi.
Azt hiszem neki kéne állni készítenem egy tokot filcből és/vagy horgolva, hogy védve legyen (és még csajosabb). Hmm, komolyan mondom, "vénségemre" megmakkantam, pirosakra vágyom és fontos, hogy a kiegészítők illeszkedjenek, elmolyolok régen nemisfontos részletekkel...
Mi van velem?!

Jeeeejj: ketrec épségben!

Aki drukkolt köszönöm, a harmadik kiszállítás sikeres volt. Igaz, ezt már nem bízták a futárcégre, a shop saját szállítója adta be Szeged felé menet... Érdekes, ezt csomagolás nélkül is meg tudott biztonságban és épségben érkezni.
A pofi fejek már birtokba is vették az egyelőre még óriási teret és bár a képen a sarokban szundikálnak, már "bevonatozták" és kergetőzték az egészet, láthatóan örömmel kocogva és fötörve benne.

pofi-fejek a Ferplast Cavie 80 GreenSun ketrecben

Bár a ketrechez házikó is tartozik, azt még nem tesszük be (csak esetleg éjszakára), mert akkor sosem látnánk őket.
Hogy miért pofi fejek? Ezért:

Ugye, hogy pofi-fejek?! :))

Érkezik a kuckó

Ha minden igaz ma érkezik a malac-csajok ketrece, hordozója és néhány apróság... Izgulok, mert ritkán rendelek online termékeket, pláne állatfelszerelést.
Remélem, jó tapasztalatokkal gazdagodom! :)
Szerencse, hogy ma és holnap itthon dolgozom - annyi bent a beteg, hogy féltem, elkap így nulla immunrendszerrel megint valamelyik vírus - a főnök megengedte (fel is készültem rá tegnap, hazahoztam mindent ami kellhet, a többi neten elérhető).
Hála ennek, a futárt is tudom fogadni.

a leendő ketrec

Otthon az otthonban, fészkelés

Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt...

Azt nem mondhatnám, hogy "kész" a dolgozó, mert javában fészkeljük, a nagyján már túl vagyunk.
Nekünk igencsak tetsző színre festettük a falakat (buzogány és bodza - kellemes, meleg barna árnyalatok), elkészült az új laminált padló (Köszi, Alkesz!), megvettük és összeszereltük a bútort, amire inkább én vágytam (Ikea / Expedit), és bepakoltuk a rengeteg könyvünk egy részét is a plafonig érő polcokra. (A többi maradt a nappaliban.)
Csepergettem, átültettem és végül beköltöztettem számos növényt is.

Még a kettőnk közti térelválasztó elem mindkettőnknek megfelelő és hangulatos belakása hátra van, de már itt "számítógépezünk", itt szöszögök reggelente, és itt dolgozik éjszakába nyúlóan az Ember, miközben én nyugodtan tudok aludni a másik szobában.

Jó, szeretjük, fészkeljük.
Majd ki kéne találni, hogy a másik szobában mihez kezdünk a sok felszabadult térrel...
Lassan, apró lépésekkel.
Nem sietünk.

Félszoba felújítás fázis

Az utóbbi időben sok mindent kihagytam a blogomból, talán majd írok róluk, talán majd nem - minden esetre annyit most zöngeként megemlítenék, hogy a fiam még tavaly, december elején "kirepült" a fészekből és önálló életet kezdett.
Ennek hatására rengeteg dolog történt velünk is (anyai lelkem érzelem-hullámzásait most nem ecsetelném), például egy (pontosabban fél) szobásával több hely lett a lakásunkban, ami szinte azonnal hozott változásokat az életünkbe.

Például a párom vásárolt egy, a lányom által "ablaknyi"nak nevezett tévét - ami megint lehetne egy külön történet, hiszen 10 éve élünk itt tévé nélkül... de most nem lesz.
Aztán a többszáz könyvünk jó része átvándorolt az ideiglenesen raktár/teregető szobának kialakított térbe, az imént említett televízió okán a "nappaliból" kiszorult polcokra...

Ám, amiért most írok nem ez, hanem hogy eme néhány négyzetméter "normális" felhasználása végre eljutott a megvalósításig, és nekiláttunk, hogy kialakítsuk benne a dolgozó-kuckónkat!

Érdekes, nem sokat vajúdtunk rajta, hogy hálószoba legyen, pedig mindig is vágytunk egy önálló pihenőhelyre, de valahogy mégsem az tűnt elsőre jó választásnak. A párom és én kicsit eltérő ritmusban létezünk, sokszor mindketten gép előtt ülünk, de ő éjjel még nekiállna dolgozni, én pedig gyakran 6-kor ébredek, és gép elé ülnék - de egyikünk sem teszi, tekintettel a másikra, aki tőle egy méterre alszik. Ám most, ha ez a kuckó kész lesz, az alvás és a munkaterület elszeparálódhat. Alig várom!


Óriási kihívás nekünk ennek az apró szobának a felújítása (nem ecsetelem, mit hagy maga után egy kamaszkoron átesett ifjú tíz év alatt például a falakon), hisz van itt kérem tapéta tisztítás, temérdeknyi blue tak lepény leszedés, lyuk begipszelés, egy falon újratapétázás, konnektor-szerelés, festés, no meg padlóburkolási feladat is.
Februárban már minden héten haladtunk egy kicsit - hiszen a december-január időszakban az apró szobába rengeteg, nincshelyedeegyelőreideberakjuk dolog került, a felújításhoz pedig ezeket mind ki kellett hordani Valahova.
Volt egy lelki-rákészülős hétvége is, amikor már nagyon akartunk, de végül nem csináltunk semmit. Mégis beleszámít - szerintem.
Aztán egy hétvége elment, a kapirgálásokkal, az egyik falon romossá vált tapéta eltávolításával, és számos barkács anyag és szerszám beszerzésével - amivel szintén nem rendelkeztünk (még kalapáccsal sem). No meg nagy gonddal kiválasztottuk a festék típusát, színét, és be is szereztük azt, remélhetőleg a kellő mennyiségben.
Tegnap tapétáztunk - ketten, két csíknyit a plafontól a padlóig - rengeteg ötlettel a megvalósítást, és aggódással az eredményt illetően.
Ma reggel hatkor örömmel konstatáltam, hogy a tapéta, igyekezetünknek megfelelve a falon maradt, és reményeinket valóra váltva lelkesen tapad új helyére. Ezért március hetedikén, ezen a hideg, de nekem már akkoristavaszi napon, jön az új próbatétel - festeni fogunk!
Plafont és falat - méghozzá négyet - ráadásul, növelve kihívásainkat, kétféle színt is tervezünk használni; meleg barnákat (szeretem a nevüket: buzogány és bodza).
A kapcsolókat és a plafonról a lámpát nagy gonddal leszedtük már (nem úgy, mint annak idején a "profi" festők, akik összekenték ezeket a dolgokat), és az ablak keretet is beborítottuk az ecélra kapható, de elfelejtettemanevét csíkokkal.
Valószínű csak lelkitársa leszek ma a páromnak e hatalmas kihívásban, mert a karommal sajnos nem tudom bevállalni a tetteket (elmentem új orvoshoz, megint kezelik, de ez egy másik történet), de nagyon izgulok, egyrész hogy elég festéket vettünk-e, valóban olyan szép színűek-e, mint remélem, vajon tényleg egy rétegben fednek-e, és sikerül-e a két szín találkozásánál, lakásunk amúgy sem túl szabályos éleinél, megfelelő látványt nyújtó találkozást létrehozni...
Jövő hét végén elvileg padlót burkolunk, és szegőlécet is varázsolunk valahogy a falak tövéhez.
Aztán, és addig, hét közben, jöhet a bútorvásárlás (de vajon hova tesszük ebben a rumliban?!), no meg persze végül majd ezek összeszerelése, és a kuckó berendezése.
Remélem Húsvétra kész leszünk...
Más is ilyen lassan halad, vagy mindez egy nap alatt kéne megtörténjen?

4/7

Kedden mentünk fel reggel, és úgy alakult, hogy csütörtök este már itt aludtunk. Szuper! Ezen a héten 4/7 ittalvós/összes este...
Történt hogy van egy munkám, amihez fontos lenne a nyugalom és egyben legalább 6 óra (többször, de most első fázisig egyszer). No, ezt nem sikerült a céges nyüzsgésben, a 10+ fős szobában kiviteleznem. Szerdán terveztem otthon dolgozni, de végül nem sikerült, és bár megkíséreltem aznap és csütörtökön is elkészíteni ezt a megnemnevezendő dokumentumot, esélyem nem volt. Így aztán megbeszéltem a felettesemmel, hogy pénteken nem az irodában dolgozom.
Még sosem próbáltam meg fókuszált munkát végezni a nyaralóban, de mivel otthon éppen felújítják a házat (hideg-meleg vízcsövek, kazán és még ki tudja mi cserélődik), valamint a felettünk lakó kutya folyamatosan vonyít, amikor a szomszéd nincs otthon, arra gondoltam, megpróbálom - itt legalább nyugalom van.
Reggel majdnem elaludtam, hiába, a hidegben (kb. 12 fok van a házban éjjel) és a jó levegőn tartósabban elnyom a buzgóság, de szerencsére a Kedves szorgalmasan elindult dolgozni, és adott nekem búcsú pusszancsot - én meg mint aki a holdról jött, pislogtam bután fél 9-kor (máskor ilyenkor már indulok befelé, és kész van számos házimunka). Felébredtem.
Élmény volt pizsamában kezdeni a munkát, de később annyira fáztam, hogy megreggeliztem, forró kávét hürböltem és fel is kellett öltözni kicsit jobban.
Minden aggódásom ellenére ment a munka, nem csábított semmi - gondolom egyrészt, mert nem volt itt a párom, másrészt mert már rég szerettem volna ezzel a feladattal haladni.
Így aztán szorgosan püföltem a billentyűket este 6ig, majd roppantul élveztem, hogy gondolataimat lezárva, elhürböltem egy teát, és kiléptem a kertbe, bepakoltam a fényképezőgépet, és a madárcsicsergésben elindultam sétálni... Hű, ezt jó! Bár minden nap nem vágynék erre (szeretem a kollégákat és a közösséget).
Jó örülni a kincset érő perceknek, óráknak, napoknak...

Mai munka - PH 2008

A mai munkanapom szakkiállításon töltöttem. Rég voltam már ilyen rendezvényen, jó volt egy kis változatosság, annak ellenére, hogy hazaérve úgy kellett kibontanom a bebucult lábam a pipellőből - mert menedzseres kiállításra azért illik nem farmer-póló cuccban menni.

Meglepően tartalmas, és reményeim szerint a cég számára is hasznos napot töltöttem el a Personal Hungary-n. Mivel előadásról előadásra mentem, és a "lyukas" időkben cégek képviselőivel beszélgettem, most kicsit zokni vagyok agyilag - de ez az érzés most különösen jól esik...
És most jöhet a megérdemelt pihiiiii...