Design hét - Meska workshop - vesszőfonás

Óriási szerencsémre befértem az idei Design hét keretében rendezett Meska workshopok közül kettőre is. A második, amit választottam a vesszőfonás volt.
Régóta érdekel, hogyan is készülhetnek a piacokon árult kosarak, tartók és más szép tárgyak, de még sosem volt alkalmam ilyen technikát kipróbálni.
Az idei első, csodálatos őszi napsütéssel ölelő októberi vasárnap délutánon Bori tanított minket e mesterség alapjaira. A három órás időlimit miatt mindannyian koszorút fontunk és a gondosan előkészített vesszők közül lehetett nehezebb kihívást jelentőt és könnyebben kezelhetőt is választani.

 

Akárcsak az előző alkalommal, most is mindenféle finomságokkal és illatos teával vártak minket a szervezők, az asztalon pedig rengeteg féle kellék, bogyó, termés, gombok, szalagok és mindenféle évek alatt összegyűlő csoda várta, hogy felhasználjuk őket.

Először persze a kiválasztott vesszőket kezdtük el simítani, ívelni, finoman hajlítani, hogy aztán a vezérszálba fonva kialakíthassuk koszorúinkat. Egymás szemére vigyázva, lelkesen gyötörtük a törékeny, ám nedvességgel jól átitatott szálakat, így hamarosan mindannyian kialakítottuk koszorúinkat, mégha nem is sikerültek tökéletes körre...

 

Ezután kezdődhetett az egyedi díszítés, kinek-kinek ízlése szerint. A többség ragasztópisztolyt használva alkotott, de sokan voltunk, így forgóban juthatott mindenki hozzá. Én inkább félrevonultam, és felvarrtam az alapokat a koszorúra, gondolván, hogy majd otthon befejezem, nekem szerencsére van otthon ilyen rögzítő eszközöm.

Mivel maradt vessző, amikor kész lettem a foglalkozáson kivitelezhető szinttel, Bori bíztatására fontam még egy, kisebb koszorút, ami még most is szárad, mert friss fűzfavesszőből lett hajlítva.

Nagyon szép munkák készültek, egészen különleges, termésekkel gazdagon díszített őszi koszorúk is.
A foglalkozás végén mindenki örömmel vitte haza az elkészült, saját készítésű kincseit. ♥

 a szervezők blog bejegyzése: Meska kézműves workshopok a Design Héten

Esti kakukkolás

Hú, hazaértem és már minden esti küldetésen túl vagyok (vacsi, kisállatok futtatása, munkanélküli támogtás igényléséhez hivatalos papírok kitöltése, sallala), de képtelen vagyok írni a mai Meska workshop-ról, annyira húz az ágy vagy legalábbis a lábfelpolcolhatnék...
Röviden és tömören szuper volt (♥) és hamarosan le is írok mindent, de most inkább hallgatok a hívó szóra. Viszont kiteszek két képet ide, úgysincs még kész a munkám, de ideális esetben kedden lesz időm befejezni a megkezdett őszi koszorút...

készül életem első fonott koszorúja

elkezdtem a dekorálást

Design hét - Meska workshop - nemezelés

Tegnap a Design Hét Budapest 2013 rendezvény Meska-kézműves workshopon vettem részt. Szuper, hogy ez a rendezvény és a Meska is ünnepel: a Design hét 10. a Meska 5. születésnapot! A kézműves programra múlt héten hívta fel a figyelmem egy volt kolléganő, és gyorsan jelentkeztem is kettőre: nemezelés, kosárfonás / koszorúkészítés. Gondoltam ezek mindenképpen olyan tevékenységek, aminek otthon nem állok neki, de jó lenne megismerni őket. Persze a mozaikozás és bőrőzés is izgi...

Pontosan, délután három órára érkeztem. Nagyjából tizen gyűltünk össze és Bogi vezetésével ismerhettük meg a nemezelés rejtelmeit. A teremben lévő kiállítást ekkor bevallom nem is vettem észre, csak a távozáskor, annyira magával ragadott a gondosan kikészített anyag-kínálat, a sok apró "kütyüke", valamint a kedves vendégváró falatok és italok...

Azt gondoltam, a nulladik szintű képességeimmel legfeljebb gömböket fogok készíteni - nem lett volna gondom ezzel, úgyis halloween füzért tervezek alkotni - de hamar kiderült, hogy ez nehezebb, mint például a virágot vagy a karkötőt nemezelni. Bogi azt mondta, egy csinos gömböcske nagyjából 20 perc alatt készülhet el...
Nagyon tetszettek a kirakott mintadarabok: szütyők, virágok, ékszerek és persze a tündérek is, de ragaszkodtam a tervemhez, ezért rögtön három színt is választottam, hogy duci sütőtököket gyúrjak a színes gyapjúból. Bízva magamban, reméltem belejövök és akkor három kisebb gömb is belefér a három órás foglalkozásba...

Sosem gondoltam volna, hogy a nemez "gyapjú-fátylanként" rétegelve, vizes-szappanos kézzel "összesimogatva" és a később gyúrva, gyömöszölve, kemény munkával készül! Jó kis edzés volt az izületi gyulladásos kezeimnek (de hiszen ezért is csinálom,értelmes kéztornaként)! A tökszeleteket fonallal és formázással igyekeztem kialakítani és csinos (szerintem scrapbook) gombokat is használtam a díszítésükhöz. A foglalkozás alatt sikerült 3 tököcskét és 3 gombócot, valamint egy hosszabb szárnak való sodorványt alkotni. Ez utóbbit még nem tudom, fogom-e a füzérhez használni, majd az összeállításnál kitalálom

 

Körülöttem a lányok is csodás dolgokat készítettek! A tocsogós-habos gyapjú alakításával szép lassan kialakultak a különlegesen szép karkötők, virágok és majdnem kész lett egy tündér is (csak a haja és az összeállítási munka maradt meg otthonra)! Alkotás közben Bogi végtelen türelemmel és kedvességgel, mindenkinek segített, akár szavakkal vagy tanácsokkal, akár konkrétan a nemez gyúrásával, gyömöszkölésével is. Én ezért különösen hálás vagyok neki, mert azt hiszem nem lettem volna kész ennyivel sem, ha ő köztünk sétálgatva nem masszírozgatja hol egyik, hol másik nemez golyómat.

A szorgos munka közben lehetett majszolni az Ízporta finomságaiból és bodza szörpöt vagy teát kortyolgatni.

Köszönet illeti a rendezvény szervezőit, örülök hogy ilyen környezetben és emberek közt ismerkedhettem meg ezzel az ősi, nemes és bizony igen nehéz kreatív technikával!

SaaaAAAAaaajt!

Ma kimentünk a Construmára, még mindig az álmodozások és reménykedés okán... (Drukk!) Lehet, hogy részleteiben írok róla, de nem biztos.
A legnagyobb élmény úgyis az, hogy napsütéses, kék eges, habos felhős, virágillatú TAVASZ volt!

A kert részleg meglátogatásakor pedig találtam egy kecskesajtot  is értékesítő pavilont, ahol vettünk nekem vacsorára (egyik legfinomabb valaha!) "normál" kecskesajtot (amit ehetek!), a páromnak pedig camembert.

"normál" kecskesajt

camembert

Ma kísérleteztem túrós rétes helyett a turbó módban készülő túrós réteskosárkával is... szóval igazán hedonista nap volt (és az ebédet nem is taglaltam).

Azt hiszem, hogyha ilyen kevés alapanyagból ennyi finomságot tudok enni, ha kicsit bővül majd a paletta, valósággal megtáltosodom. :D

Még sohasem ...

Vastaps...

Még sohasem voltam a MÜPA-ban, még sohasem voltam újévi hangversenyen. 2012 első napján ez megadatott nekem, így máris egy köszönömmel indíthatom ezt az évet...
Aputól Karácsonyra koncertjegyet kaptam, méghozzá a Művészetek Palotájába, ahol idén Haydn: A teremtés című oratóriumát Fischer Ádám vezényletével mutatták be a Bartók Béla hangversenyteremben.
Mivel még a helyszínt is csak kívülről láttam eddig, jóval a koncert előtt érkeztem.

Emlékszem, elkészülte után milyen nehezen fogadtam el a böhömnek tűnő épület képét a Duna partján, évek alatt, és az éjszakai fények csak lassan szelidítették meg kedvem. Valahogy nem vágytam ide, nem is figyeltem a "palota" programjait, talán éppen dacból.

Vasárnap este más, új irányból érkeztem, ahogy közeledtem az épület bejárata felé, úgy nyíltam - teljes befogadással és a felfedezés örömével lépdeltem a csípős hidegen neszező esőben. Nem siettem. Hagytam, hogy a forgóajtó befordítson egy másik világba, mintha mesébe csöppennék. Sikerült.
Mintha maga a szó nemes értelmében vett kultúra ölelt volna körül.
A modern épület eleganciája, a kedves és szolgálatkész segítők az épületben, a rutinos, gördülékeny csapat, mind mind segítette, hogy szeretettel ismerkedjünk, az épület és én.
Mire az előadás elkezdődött megkedveltem a falak íveit és burkolatát, örömmel cirmoltam a pálmát és a sokaknak már kényelmet nyújtó széksort is. Örömmel tekintettem meg a Szent-Györgyi Albert iskola képzőművészeinek kiállítását is.
Jó volt itt lenni.
A közönség is nyugodt, értelmes, tiszta tekintetű mosolygós emberekből állt - másik világ.
Amikor felcsendült a zene, harmónia volt bennem, pedig elvileg a káosz bemutatásával kezdődik a mű.
Egyszerűen jó volt újra "élőben" komoly zenét hallgatni.
Hagytam eláradni bennem, régen volt már, amikor a szüleimmel rendszeresen operába jártunk...

Imádtam nézni, ahogy Fischer Ádám vezényelt, fantasztikus élmény, mintha zenét festett volna, mintha ő maga lenne az ember, aki zenészként a kóruson, a zenekaron és a három énekesen egy hangszerként játszik. Csodálatos.
Bevallom, a baritonista nekem kicsit gyengének tűnt, valahogy e hangszínt hallva általában borzongok, most nem éreztem erőt, sem ezt a jóleső érzést, pedig biztos tehetséges előadót láttam.

Nem vagyok zenekritikus, így nem sok "értelmeset írhatok".
Csak egy Valaki vagyok, aki ott volt ezen az estén, korunk művészeinek tolmácsolásában meghallgatott egy oratóriumot, és köszöni szépen, mert úgy érzi, pusztán ez az este is kincsként hordozandó perceket adott neki, melyet reméli még sok ilyen követ ebben az évben, és a távolabbi jövőben is.

Mottó magamnak: "Soha ne mondd, hogy soha..."

Szegedi Hétvége

Ezt a hétvégét Szegeden töltöttük. Emlékeim szerint első találkozásom volt ezzel a várossal, bár lehet Anyuci ha ezt olvassa kiakad, mert nem is. Minden esetre én nem emlékeztem rá, hogy valaha itt jártam volna.
A 2. szegedi retro számítógép, video- és quartzjáték kiállítás apropóján mentünk, de persze szántunk időt a városra is. Annál is inkább, mert ehét pénteken éppen megkezdődött a XVII. szegedi borfesztivál, amit ugye botorság lett volna kihagyni.
Az élményeinket igyekszem majd összemazsolázni, mert annyira sok, addig is álljon itt csupán ez a bejegyzés - hátha az élet sodrásában többre nem is futja, és akkor legalább nyoma lesz ennek a csodás hétvégének.

Mai munka - PH 2008

A mai munkanapom szakkiállításon töltöttem. Rég voltam már ilyen rendezvényen, jó volt egy kis változatosság, annak ellenére, hogy hazaérve úgy kellett kibontanom a bebucult lábam a pipellőből - mert menedzseres kiállításra azért illik nem farmer-póló cuccban menni.

Meglepően tartalmas, és reményeim szerint a cég számára is hasznos napot töltöttem el a Personal Hungary-n. Mivel előadásról előadásra mentem, és a "lyukas" időkben cégek képviselőivel beszélgettem, most kicsit zokni vagyok agyilag - de ez az érzés most különösen jól esik...
És most jöhet a megérdemelt pihiiiii...