Heppiség

Jön a gyerek. Azt mondja "Íiííi!" és széles vigyor a feje. Örül. Örülünk. Átölelem, "Jeeeej!" mondom és örülök, mert ujjong a lelkecskéje.
Nem tudom minek, de örülünk. Most már én is. Nagyon.
#szeretempillanat

Ficsergős öröm

Lehet csodálatosabb ajándéka egy Anyának annál, mint hogy a gyermekétől saját készítésű ajándékot kap?! Csak ráadás, ha a csemete ilyen ügyes és tehetséges. Engem a lányom ezen a karácsonyon olyan varázslatos képpel lepett meg, aminek minden kis részletét imádom. Azt gondolom a képnek itt a helye, hiszen "ficsergős". ♥
Réka alkotásainak galériája itt található: feleri

Elkészült az első

Eltelt egy hét, és elkészítettem az első ajándékot is. Igazából egy kis kollekciót: nyuszis gémkapcsokat. A négy lüke elég későn, szombat éjjel készült, ezért lépésről lépésre leírást nem tudtam készíteni róluk.
Remélem aki kapja, örül majd nekik! Bár még magam sem tudom ki lesz és hol, de ezt még ráérek kitalálni... 1/50

 

friss:
Lépésről lépésre leírást készítettem hasonló, fehér oroszlános gémkapcsokról, amit ITT találtok meg!

50 hét 50 ajándék

Két hete voltam 49 éves és máris - rám nem jellemző módon - tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem...

Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!

Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt - mármint hogy bloggolom is - biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére...
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥

Ház-as évforduló, egy év

Döbbenetesen gyorsan telt el az utóbbi fél év. A ház-as évforduló következő, ezúttal egész éves alkalmához érkeztünk. Hihetetlen, de már 1 éve lakunk itt! Annyira gyorsan elrepült az idő, hogy szinte fel sem fogom. Persze rengeteg minden történt velünk és a házzal is az egy év alatt, és az eltelt fél évben is... Nem tervezek mindent felsorolni, inkább a szeretem dolgokat emelném ki, vagy nem is tudom, csak írok és majd lesz valami...

 

A "dolgozó" szobánk több funkciót is kapott, itt van a két fotel, amiben olvasgatunk (bár az enyémben sokszor a ruhák vannak, amiket vasalni vagy hajtogatni kell), ide teregetünk ha kint olyan nedves az idő, hogy úgysem száradna meg a ruha, és itt rendszerezem a papírokat és iratokat is. Nem utolsó sorban itt nevelgetem a kaktuszkáinkat! No meg a nyár végén hazaköltözött lányom holmijainak egy részét is csak ide tudtuk elhelyezni, szóval pakolós funkciója is van.

Még mindig ebben a helységben maradva, az egyik sarok szerepe még kétséges. Nagyon elégedettek vagyunk az ott elhelyezett 3 polccal, ám a magasságuk miatt például asztalka nem fér alá és nem komfortos az sem, ha ott a fotel. Itt még tipródunk, nézelődünk, meglátjuk mi kerül oda.
Nagy örömünkre ezen a héten végre elkészült a klíma, ami most annyira nem is kellett volna, de mivel fűteni is tud, méghozzá egyelőre gazdaságosabban mint a cirkó, végülis hasznos.
Még szokjuk, hogy van. Bár a panelben lett volna!

 

Nincsenek és nem is lesznek függönyök, mert nem szeretjük őket, hiába öltöztetik elvileg a lakást otthonná. Mondjuk ha a drone helyzet fokozódik, akkor még ezt átgondolom...

Egyelőre csak a redőnyökkel árnyékolunk ha szükséges.

 

A lépcsőnket csak azért fotóztam ma le, mert imádom, bár pár napja majdnem leestem rajta és a párom is olykor belerug az élébe, ami a fém élzáró miatt igen fájdalmas, de ez a mi hibánk.
A takarítása kicsit macerás, mire végigérek rajta a kisseprűmmel meg a lapáttal bizony fáj a derekam, de a légáramlások miatt remek porgyűjtő hely, szóval muszáj rendszeresen "végignyalni".
De akkor is imádom! ♥

A nappalinkban igazából nincs jelentős változás. Talán kicsit több apróság gyűlt már a szekrényre, mint kéne...
Már csak napok kérdése és be lehet majd csengetni hozzánk! No igen, a csengő nem volt fókuszban (csak a postaláda!), de most már itt az ideje, hogy ez is legyen. Ma majdnem felszerelték, csak valami alkatrész miatt mégis vissza kell majd még egyszer jönni a mesterembernek.
Segond, ha eddig kibírtuk nélküle, pár nap már mit sem számít!

Talán a fény teszi, vagy az itteni víz, vagy hogy szorgosabban osztom a tápoldatot, minden esetre itt a növényeink mind megvadultak és nőnek, mint az őrült.
Bár az előző jubiláló bejegyzésbe nem tettem róla képet, az itt látható fikusz ott még fele ekkora volt, fele ennyi levéllel. Teljesen bezsongott az új helyen. Remélem nem fogja évek alatt kinőni, mert azt ugye tudjuk hogy ez a növény hatalmasra terebélyesedhet!
Mögötte picit látszik a kert. Van már kerti tárolónk, eper ágyásunk, volt öt darab, nagyjából másfél méretes paradicsom tövünk sok-sok terméssel, és van fél tucatnyi fűszernövény.
A füvesítés sajnos nem jött össze, mert még mindig építkeznek a közvetlen szomszédban és annyi kosz jön át, hogy ebből nem lesz már idén semmi, mert meg akarjuk várni, amíg elkészül ott minden...

Azt hiszem fél éve még nem rendelkeztünk fürdőszoba szekrényekkel, de most már végre igen! Először fehéret terveztünk, de végül a konyhabútorral megegyező színt kértünk és szeretjük, hogyha egy bizonyos helyre állunk, látjuk ahogy "minden összefut" és szép egységet alkot. :D

Az emeleti fürdőben még mindig nincs tükör (így felette világítás sem), de nem gond, az előző állapotokhoz képest már kész luxus ez is.

Azt hiszem a konyhán és az étkezőn látszik a legjobban a "belakás". Attól eltekintve hogy itt is tombolnak a növények, hajlamos a Világ is kicsit elburjánzani. A polcon és az étkező asztalon is kinő a Mindenség, amit rendre meg kell zabolázni. Szerencsére a polcokon uralom a helyzetet, rendszeresen rendszerezek, selejtezek és átalakítok. Ezt a részt büszkén vállalom! ♥ A táblafal kedvenc, de jó lenne többet alkotni rá és nem lustulni.

Éppen ma raktunk rendet az erkélyeken, ott még voltak titkos kupik és dobozok, de felszámoltuk őket! Részben. Ezért még onnan sincs kép. Majd csinálok egy 15-ös hónap fordulót vagy ilyesmi és akkorra...

A tetőtérben nem fotóztam, az most a lányom birodalma. Pont ezért ott is rengeteg dolog változott, főleg, hogy vele együtt ideköltözött egy komplett kis élet mindenestül. Kicsit "lelógva" a dolgozó szobába, elfér. A mi terveink szerinti szekrény a héten készült el, ahogy a meglepetés dobogó is, amin most már kényelmes alvós kuckója van.
Eleinte furcsa volt, hogy van odafent valaki, de most már szeretem, ha ott motosz és még ha furcsa szaga is van, azt is amikor festeget. Néha mögé osonok és csak figyelem, ahogy alkot... Valahogy ettől is otthon ez a ház.

Jó itt. ♥

Negyvenkilenc

Születésnapom volt ma. Csodásan sikerült, de tényleg. Elég ritka, hogy "aznap" ünnepelünk, főleg hogyha hétköznapra esik...

Úgy kezdődött, hogy a fiam meglepett, mondván: "kivettem szabit a születésnapodra!". Remek, gondoltam, de mindenki más is dolgozott volna... kivéve persze Aput. Na jó, akkor körbekérdeztem a családot - mert nem akartam letörni a gyermeket - el tudják-e intézni csütörtökre a szabadnapot. Megoldotta, mindenki! ♥

Amikor gyerek voltam Anyu mindig kérdezte mit szeretnék születésnapomra, és mindig sült kacsát kértem. Imádtam, imádom és imádni is fogom. Mindig. Tuti.
Tehát kacsasültet készítettem párkápival, krumplipürével és hagymalekvárral. No meg a fiúk miatt persze levest is, mert az kell. Eléggé össze kellett szervezni, hogy a főzőlapon minden el tudjon készülni. Néhány edény nehezen fér el egymás mellett a főzőlapon.
Hangulatos, sokat nevetős, finomakat evős volt a családi ebéd és kaptam tortát is, méghozzá az idei "ország tortáját". Nagyon ízlett, remek, főleg a karamell mousse! Jókat beszélgettünk, kávézgattunk, Apuval konyakoztunk. Legnagyobb kincs az együtt töltött idő! ♥
Azt hiszem sosem növök fel igazán. A párom meglepett egy marék stikeezzel, hogy ne kelljen mindig a vásárlásokra várni és óránként bontottam egyet! Alig bírtam kivárni a következőt... ♥
Délután játszottam, alkottam, kávéztam, néztem ahogy fest a lányom.
Este beszélgetés, borozgatás, összebújós tévézés...
Csodás nap volt, köszönöm! ♥

nyaralásos szeretemes, 2015.08.19.

♥ tépett szendvics reggeli ♥ késő nyári napsütés ♥ Veszprém ♥ patakpart ♥ kapibara ♥ szurikáta ♥ Fricska ♥ szilvás pite ♥ séta a Várban ♥ templom rom ♥ esti borozás ♥ cicaringatás ♥ Stigmata ♥

Kupakok minden mennyiségben

Már nem is tudom, hogyan kezdődött, de teljesen megmakkantam...
A gyurmázás, mint "szerelem" újraéledése tavaly Valentin napon kezdődött, amikor a párom megajándékozott egy halom fimo csomaggal. Azóta rengeteg dolgot készítettem ebből az anyagból, bár a munkáim közretétételével nem jeleskedtem. Igaz, online boltban szerettem volna árusítani és nagy tervekkel vágtam a dologba, de sajnos a magyar realitás a földre puttyantott hamar.
Segond, ettől még alkottam, csak nem árusítottam.
No de nem is ezt akartam írni, hanem hogy mostanában teljesen rákattantam a kupakokra. Egyik nap viccből készítettem egy söröskupakba kacsa családot. Egyrészt mert tesztelni akartam a folyékony gyurma viselkedését, másrészt próbálgattam magam apró lények terén.

Az apró tavacskát hamar követte egy másik (békákkal), aztán halacskák, pancsoló elefánt, majd a vízből "kilépve" barik a mezőn, nyuszi csapat, sárban dagonyázó malacok... és most már nincs megállás. Gyűjtöm a kupakokat, állandóan jegyzetelgetek annyi ötletem van és imádom ezeket a kis mütyüröket, bár nem tudom mire jók, de teljesen kikapcsolnak. Így aztán nem hagyom abba (nem is tudnám)... Ki tudja mi lesz ebből.

Ma a kissé elhanyagolt Pink & Red mellé létrehoztam egy teszt blogot is, amire bár nem terveztem mást mint kitenni alkotásaim képeit - amit végül inkább Flickr galériába pakolok - máris többen követnek.

Mindenféle mánia

Csodálatos volt ez a hétvége is, mégha igen fárasztóra is sikeredett. Igazából nekem mindegyik hétvége az, amióta vasárnap zárva vannak a nagyobb boltok, áruházak. Amit hétközben nem tudunk elintézni és/vagy ketten kellünk hozzá azt bizony mind szombaton kell letudni. Így aztán igyekszem a bevásárlást áttenni csütörtök-péntekre, de a friss dolgokkal nincs erre lehetőség.

Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel "vödrözzük" a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!

Az eper is lelkes volt, de én lecsipkedtem a virágokat és a mini terméseket, fókuszáljon csak a gyarapodásra és erősödésre a növény. Be is jött, most már csudálatosan erős szinte mindegyik!
Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.

Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).

Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.

 

Ebben a bevásárló központban persze beszabadultam a játékboltba is. Muszáj volt, amikor megláttam az óriási eccarvút és az evil miniont! Jól megölelgettem és lottóötös esetére megrendeltem őket, majd ügyesen és okosan visszapakoltam mind a kettőt a polcra...
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥

Innen az Obiba mentünk, karókat kellett venni a paradicsomok mellé, mert bár mindenki kapot egy-egy szép csinosat még palánta korában, kinőtték őket. Most aztán beszereztünk erősebbeket és magasabbakat, a kisebbek rudakat pedig az új ágak mellé tettük, hogy mindenki ágazhasson és bogazhasson kedvére, nekünk pedig legyen jó sok finom, bio paradicsomunk! ♥

Ezután a Kikába mentünk, mert értesítettek már csaknem egy hete, hogy megérkezett a gerincproblémám okán rendelt új, remélhetőleg remek matrac. Itt el kellett intézni a kiszállítást, mert ez nem tekerhető, hajtható stb. így nem fér az autónkba.
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)

Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem...

Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá... Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.

No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan... itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥

Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!

Ház-as félév forduló

Számolgattam, számolgattam és tényleg, fél éve már...
Fél éve már, hogy elköltöztünk, itt lakunk, A házban, Vecsésen.

Emlékszem, bár 2014. október 17-re terveztük a költözést, végül aznap csak néhány "kis" fuvar volt, szakadt az eső és még a lakásban lelkesen dobozoltunk a segítőkkel. A háznál éppen befejezték a vécék újraépítését, friss volt a bejáratnál a burkolás és minden csupa kosz volt, olyan "éppen hogy és igazából nem is befejeztük az építkezés kivitelezését"-féle.
Szinte reménytelennek láttam, hogy másnap sikerül átjönnünk a házba. A párom itt aludt én pedig ott... Hiányzott. Furcsa volt a dobozok között, egyedül aludni, és biztos neki is, a kissé zűrös és komfort hiányos környezetben.
Aztán tulajdonképpen 2014. október 18-a volt az a nap, amikor szinte mindent összemotyóztunk és áthordtunk a házba, s onnan kezdve már itt aludtunk, tehát beköltöztünk, lesz ami lesz alapon. Fú, kemény hetek-hónapok következtek.
Érdekes volt visszanézni a képeket. De jó, hogy már nem élünk dobozhalmok között! Emlékszem, az első nagy mérföldkő az ágy összerakása volt a hálóban. Onnan már volt egy nyugodalmas fészek, ahova pihenni térhettünk és este összebújtunk, ami mindent mindig egyenesbe hoz nekem, nekünk. ❤

Most, fél évvel később már kimondhatom, hogy a kipakolás és az alapberendezés szinte mindenhol megvan (kivéve a rengeteg könyvet, amit felhordtunk a tetőtérbe). A fürdőszoba szekrények még mindig nincsenek készen, világítás és tükör hiányunk is akad itt-ott, de kialakult a mi-merre és elkezdtük a fészkelést, az otthon kialakítását olyan fontosságokkal, mint a virágok, a képek, a dekorációk, apróbb becses tárgyak, díszpárnák és egyebek.
Már a kertet is alakítgatjuk, bár idén ebből nem lesz túl nagy dolog, hiszen épül még itt mellettünk egy ház, ami rengeteg port-koszt hoz, így várunk vele.
Azért fűmagot vetünk és fűszernövényeket mindenképpen ültetek, legalább cserépbe!
Mindent imádunk itt, szeretettel alakítjuk a szobákat és a tereket, nem sietve, ráérősen és boldogan nézzük-élvezzük nap mint nap! ❤ Csodás fél-évforduló ez! ❤
Kíváncsi leszek, mennyit haladunk a következő hónapok alatt!

Sufonesza - mini kuglóf teszt

Készülődök a Húsvétra. Valahogy a napsütéses tavasz-kezdet kicsit jobb kedvre derített és bár a hét második felére beborult, megérkezett a húsvéti Tchibo csomagom, ami vidám színeivel és hangulatával megőrizte a szívemben a melegséget.

Csütörtökön meg is kezdtem az új szilikon formácskák tesztelését. Elsőre a mini kuglófokkal próbálkoztam, holnapra pedig azt tervezem, hogy csinos tortácskákat alkotok majd.

Ha esetleg a kép alapján kedvet kaptál, a mini kuglóf recepjét ide töltöttem fel:
Húsvéti készülődés: mini kuglóf teszt

Nyiporgásos mesélés

Ma van január utolsó napja, holnap február. Eltelt egy hónap és meg sem nyikkantam. Nem jó ez így, mégiscsak szeretek írni, és bármin is megyek keresztül, nem gubózhatok be.
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥

Tegnap segédkeztem egy nagy boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, nekem több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az "egyszerű" segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy e kedves hölgy huga karácsony előtt egy csodálatos kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. Ugyanis a barátnőm Németországban él (az anyukájával), már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a "normál").
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek.
Örömmel is fogadtak - mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk - semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség... No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. - ó, hát az leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba! ♥
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!

Szia 2015!

B.Ú.É.K!

Most csak így, egyszerűen. Témám van, tengernyi, de nincs kedvem írni. Anyuci nagyon beteg, nagyon sovány, nagyon lélekcsavaró amin keresztül megyünk és nem tudok írni a szépségekről és örömekről meg a fájókról sem...
Majd jövök. Most még marad a csend. Azért szia, 2015!

Büszke anyaság