Ház-as évforduló, egy év

Döbbenetesen gyorsan telt el az utóbbi fél év. A ház-as évforduló következő, ezúttal egész éves alkalmához érkeztünk. Hihetetlen, de már 1 éve lakunk itt! Annyira gyorsan elrepült az idő, hogy szinte fel sem fogom. Persze rengeteg minden történt velünk és a házzal is az egy év alatt, és az eltelt fél évben is... Nem tervezek mindent felsorolni, inkább a szeretem dolgokat emelném ki, vagy nem is tudom, csak írok és majd lesz valami...

 

A "dolgozó" szobánk több funkciót is kapott, itt van a két fotel, amiben olvasgatunk (bár az enyémben sokszor a ruhák vannak, amiket vasalni vagy hajtogatni kell), ide teregetünk ha kint olyan nedves az idő, hogy úgysem száradna meg a ruha, és itt rendszerezem a papírokat és iratokat is. Nem utolsó sorban itt nevelgetem a kaktuszkáinkat! No meg a nyár végén hazaköltözött lányom holmijainak egy részét is csak ide tudtuk elhelyezni, szóval pakolós funkciója is van.

Még mindig ebben a helységben maradva, az egyik sarok szerepe még kétséges. Nagyon elégedettek vagyunk az ott elhelyezett 3 polccal, ám a magasságuk miatt például asztalka nem fér alá és nem komfortos az sem, ha ott a fotel. Itt még tipródunk, nézelődünk, meglátjuk mi kerül oda.
Nagy örömünkre ezen a héten végre elkészült a klíma, ami most annyira nem is kellett volna, de mivel fűteni is tud, méghozzá egyelőre gazdaságosabban mint a cirkó, végülis hasznos.
Még szokjuk, hogy van. Bár a panelben lett volna!

 

Nincsenek és nem is lesznek függönyök, mert nem szeretjük őket, hiába öltöztetik elvileg a lakást otthonná. Mondjuk ha a drone helyzet fokozódik, akkor még ezt átgondolom...

Egyelőre csak a redőnyökkel árnyékolunk ha szükséges.

 

A lépcsőnket csak azért fotóztam ma le, mert imádom, bár pár napja majdnem leestem rajta és a párom is olykor belerug az élébe, ami a fém élzáró miatt igen fájdalmas, de ez a mi hibánk.
A takarítása kicsit macerás, mire végigérek rajta a kisseprűmmel meg a lapáttal bizony fáj a derekam, de a légáramlások miatt remek porgyűjtő hely, szóval muszáj rendszeresen "végignyalni".
De akkor is imádom! ♥

A nappalinkban igazából nincs jelentős változás. Talán kicsit több apróság gyűlt már a szekrényre, mint kéne...
Már csak napok kérdése és be lehet majd csengetni hozzánk! No igen, a csengő nem volt fókuszban (csak a postaláda!), de most már itt az ideje, hogy ez is legyen. Ma majdnem felszerelték, csak valami alkatrész miatt mégis vissza kell majd még egyszer jönni a mesterembernek.
Segond, ha eddig kibírtuk nélküle, pár nap már mit sem számít!

Talán a fény teszi, vagy az itteni víz, vagy hogy szorgosabban osztom a tápoldatot, minden esetre itt a növényeink mind megvadultak és nőnek, mint az őrült.
Bár az előző jubiláló bejegyzésbe nem tettem róla képet, az itt látható fikusz ott még fele ekkora volt, fele ennyi levéllel. Teljesen bezsongott az új helyen. Remélem nem fogja évek alatt kinőni, mert azt ugye tudjuk hogy ez a növény hatalmasra terebélyesedhet!
Mögötte picit látszik a kert. Van már kerti tárolónk, eper ágyásunk, volt öt darab, nagyjából másfél méretes paradicsom tövünk sok-sok terméssel, és van fél tucatnyi fűszernövény.
A füvesítés sajnos nem jött össze, mert még mindig építkeznek a közvetlen szomszédban és annyi kosz jön át, hogy ebből nem lesz már idén semmi, mert meg akarjuk várni, amíg elkészül ott minden...

Azt hiszem fél éve még nem rendelkeztünk fürdőszoba szekrényekkel, de most már végre igen! Először fehéret terveztünk, de végül a konyhabútorral megegyező színt kértünk és szeretjük, hogyha egy bizonyos helyre állunk, látjuk ahogy "minden összefut" és szép egységet alkot. :D

Az emeleti fürdőben még mindig nincs tükör (így felette világítás sem), de nem gond, az előző állapotokhoz képest már kész luxus ez is.

Azt hiszem a konyhán és az étkezőn látszik a legjobban a "belakás". Attól eltekintve hogy itt is tombolnak a növények, hajlamos a Világ is kicsit elburjánzani. A polcon és az étkező asztalon is kinő a Mindenség, amit rendre meg kell zabolázni. Szerencsére a polcokon uralom a helyzetet, rendszeresen rendszerezek, selejtezek és átalakítok. Ezt a részt büszkén vállalom! ♥ A táblafal kedvenc, de jó lenne többet alkotni rá és nem lustulni.

Éppen ma raktunk rendet az erkélyeken, ott még voltak titkos kupik és dobozok, de felszámoltuk őket! Részben. Ezért még onnan sincs kép. Majd csinálok egy 15-ös hónap fordulót vagy ilyesmi és akkorra...

A tetőtérben nem fotóztam, az most a lányom birodalma. Pont ezért ott is rengeteg dolog változott, főleg, hogy vele együtt ideköltözött egy komplett kis élet mindenestül. Kicsit "lelógva" a dolgozó szobába, elfér. A mi terveink szerinti szekrény a héten készült el, ahogy a meglepetés dobogó is, amin most már kényelmes alvós kuckója van.
Eleinte furcsa volt, hogy van odafent valaki, de most már szeretem, ha ott motosz és még ha furcsa szaga is van, azt is amikor festeget. Néha mögé osonok és csak figyelem, ahogy alkot... Valahogy ettől is otthon ez a ház.

Jó itt. ♥

Ház-as félév forduló

Számolgattam, számolgattam és tényleg, fél éve már...
Fél éve már, hogy elköltöztünk, itt lakunk, A házban, Vecsésen.

Emlékszem, bár 2014. október 17-re terveztük a költözést, végül aznap csak néhány "kis" fuvar volt, szakadt az eső és még a lakásban lelkesen dobozoltunk a segítőkkel. A háznál éppen befejezték a vécék újraépítését, friss volt a bejáratnál a burkolás és minden csupa kosz volt, olyan "éppen hogy és igazából nem is befejeztük az építkezés kivitelezését"-féle.
Szinte reménytelennek láttam, hogy másnap sikerül átjönnünk a házba. A párom itt aludt én pedig ott... Hiányzott. Furcsa volt a dobozok között, egyedül aludni, és biztos neki is, a kissé zűrös és komfort hiányos környezetben.
Aztán tulajdonképpen 2014. október 18-a volt az a nap, amikor szinte mindent összemotyóztunk és áthordtunk a házba, s onnan kezdve már itt aludtunk, tehát beköltöztünk, lesz ami lesz alapon. Fú, kemény hetek-hónapok következtek.
Érdekes volt visszanézni a képeket. De jó, hogy már nem élünk dobozhalmok között! Emlékszem, az első nagy mérföldkő az ágy összerakása volt a hálóban. Onnan már volt egy nyugodalmas fészek, ahova pihenni térhettünk és este összebújtunk, ami mindent mindig egyenesbe hoz nekem, nekünk. ❤

Most, fél évvel később már kimondhatom, hogy a kipakolás és az alapberendezés szinte mindenhol megvan (kivéve a rengeteg könyvet, amit felhordtunk a tetőtérbe). A fürdőszoba szekrények még mindig nincsenek készen, világítás és tükör hiányunk is akad itt-ott, de kialakult a mi-merre és elkezdtük a fészkelést, az otthon kialakítását olyan fontosságokkal, mint a virágok, a képek, a dekorációk, apróbb becses tárgyak, díszpárnák és egyebek.
Már a kertet is alakítgatjuk, bár idén ebből nem lesz túl nagy dolog, hiszen épül még itt mellettünk egy ház, ami rengeteg port-koszt hoz, így várunk vele.
Azért fűmagot vetünk és fűszernövényeket mindenképpen ültetek, legalább cserépbe!
Mindent imádunk itt, szeretettel alakítjuk a szobákat és a tereket, nem sietve, ráérősen és boldogan nézzük-élvezzük nap mint nap! ❤ Csodás fél-évforduló ez! ❤
Kíváncsi leszek, mennyit haladunk a következő hónapok alatt!

Kerek a káposzta, csipkés a levele...

Már tegnap próbát tettünk, de még nem volt semmi esemény. Ma viszont semmi nem akadályozhatott meg minket, hogy kimenjünk a Vecsési Káposzta Fesztivál-ra. Bár idén kilencedik alkalommal rendezték meg, mi most voltunk először. Persze az egész a káposztáról szólt, mint zöldség, mint étek, mint dísz, mint szobor... no meg a mulatságról, az ünnepről, az evésről és az ivásról!
Koradélután gurultunk oda, már óriási tömeg és isteni illat fogadott. Sajnos, lábadozásom miatt, tudtam, bár imádom a káposztás ételeket, nem fogok, még kóstolni sem. Lassan andalogtunk a hömpölygő tömegben, nem volt más terv, mint jól érezni magunkat és nézelődni, no meg én vágytam egy mézcsurgatóra, amit több helyen is lehetett kapni, így aggodalomra nem volt okom.

Barátságos volt a hangulat, a nyüzsgésben kedvesen kínálták a kóstolókat, árulták a portékákat, a zártkörű rendezvényeken is jól láthatóan nagyszerűen érezte magát minden meghívott, és az őszi napsütésben sétálva én is remekül éreztem magam - szeretem ha mosolyok közt létezem. Lelkesen fotóztam, szokásomhoz híven lehetőleg tömeg-mentes képeket elkapva (azért teszek fel egy olyat is), így nem tudom visszaadni a "zsúfoltság-érzést", mert ha lehet pont ezt igyekeztem nem megélni.
Több baráttal is összefutottunk a rendezvényen, ittunk közösen némi sört, és a fiúk ettek is egy tálka töltött káposztát nyeglivel. Kíváncsiságomtól hajtva, rögtön igyekeztem kideríteni, hogy is készül a nyegli, pláne fellelkesültem, amikor kiderült, páromnak nagyon ízlik. Bár a minket kiszolgáló srác saját bevallása szerint "nyeglin nőtt fel", fogalma sem volt, miként főzik, akárcsak a mellette álló hölgynek, mindenki azt mondta, "csak a Mama tudja". De ő nem volt sehol.
Így a nyegli receptje titok maradt, még itthon kutakodva utána, a Google is a nyegle keresőszót javasolta helyette... Azért több krumpligombóc receptet gyűjtöttem, megkísérlem majd reprodukálni.
Tetszetős kis fesztivál volt, egyetlen gondom vele, hogy hiába ez a sokadik alkalom, bizony a szemétmennyiség "feldolgozásáról" a szervezők nem gondoskodtak kellően, így például a sörsátorban külön padra hordták az emberek a használt műanyag tányérokat, poharakat és egyebeket. Jobb nem is belegondolni, mi lehetett ott estére. Ez zavart, nem tehetek róla, de nem szeretem ha hulladék vesz körül, és nem csak én vagyok vele így...