Kívánósság

Holnap lesz 4 hete, hogy Anyu "elment". Az érzékenységen, a furcsa dolgokon bömbölésen és egyébként is sírósan bármitől tünetek mellett új "panaszom" a kívánósság. Úgy mint anno, várandósan. Igaz akkor uborkát és görögdinnyét kívántam. Most azonban véletlenszerű időpontokban édességet _kell_ ennem, muszáj. Ilyenkor szinte bármit megtennék azért, hogy megszerezzem a nasikámat és sokszor csokoládét vagy _nagyon_ csokis dolgot kívánok, pedig egyébként nem igazán szerettem - eddig - az ilyet.
Remélem majd elmúlnak ezek a rohamok! Még nem híztam és minden ruhám rám jön, de akkor is...

Ma császármorzsa-kívánósságom lett, ami viszont nagyjából negyedévente normális nálam, és a "panasz" fontos ismérve, hogy nem múlik el, amíg nem eszek valóban jó császármorzsát. Így aztán nem is vitáztam magammal, bekevertem egy adagot és estefelé elkészítem.

Több mint egy hónapja nem

... eszem lábbal rendelkező állat húsát. Nem tudtam mi ez az étrend, akkor amikor "belevágtam", de most már igen. Hogyha valaki így táplálkozik, ahogy én, akkor azt úgy hívják "pescatarianism". Jó magyar nevet még nem leltem.
Csatlakoztam is több csoporthoz, hogy ötleteket merítsek és tapasztalatokat olvassak ezzel kapcsolatban. Még tudom, hogy nem az igazi, ahogy étkezem, nem jut be mindenből elég tápanyag és valószínű az arányok sincsenek rendben, de sokkal jobban érzem magam!
Ráadásul - egyfajta bónuszként - nem csak energetikusabb lettem, de pl. nadrágban már két méretet fogytam is, sőt rám jön minden régi blúzom, nem feszülnek rajtam a dolgok és kevesebb az izületi problémám is. Rengeteg receptet gyűjtöttem, csak itthonra már nem akarok új alapanyagokat hörcsögölni, majd a költözés után!
Egyelőre biztos így maradok, a hal nagyon jól esik, azt nem tervezem elhagyni...

Ott, a lakóparkban tervezek futni is, már be is szereztem néhány "kelléket" - nadrágot, felsőt, fényvisszaverőt - csak a cipő hiányzik, no meg az első lépések!
Edzéstervet is találtam, például itt: Kezdő futó edzésterve - 8 hétre
és itt is sok hasznosat találtam: Futás edzés kezdőknek

Palacsintás, festős kuckózás

Ma megint kreatív napot tartok, többek között, mert készülök a fiúk hétvégi születésnapjára... a fiam 27, Apu pedig 80 éves lesz! Napindítónak magamat leptem meg nutellás amerikai palacsintával reggelire, kicsit kitörve a vajas kifli sorozatból...

Miután megigazítottam a kicserélt wc tartály mögötti matricát (az új tartály kisebb, még szerencse, hogy volt maradék), megint bevackoltam magam az ablakhoz a kuckómba.
Sajnos kicsit hideg van, de ha becsukom az ajtót egész jó. Rádiót hallgatunk, festegetek a lények meg horpasztanak, csak az új, ismeretlen zajokra rezzennek fel...

Kukucs, ahogy nem szeretem

Holnap megyek a gyomortükrözésre, délre, szóval tuti farkas éhes leszek, mégsem hiszem, hogy szívesen nyelem majd le a dolgokat... Voltam már ilyen vizsgálaton, kétszer. Túlélhető, nem kellemes és utána, a mintavétel miatt, eddig mindig napokig fájt a gyomrom...
Most, a betekintés mellett, az előző alkalmakkor is megtalált - a mostani orvos szerint érthetetlen módon akkor nem kivett - polipot tervezik eltávolítani. Emiatt "kicsit" aggódom.
A párom visz és kértem, várjon is meg... Nem hősködöm, most nem megyek egyedül, mert nem vagyok túl jól és a vasterheléses vizsgálat után is kellett végül a "szállítás".
Már több mint egy hónapja, hogy "furcsákat" eszem, a két kezemen elférő mennyiségű alapanyagból.
Gondolom részben ennek okán a körmeim állandóan törnek, tövig vágva is, lemezesen és pici U-alakú módon egyaránt. A bőröm hófehér, száraz, viszket, hiába kenem bio készítményekkel - furcsa, nekem idegen. Állandóan álmos és fáradt vagyok, főleg este... Zokszavak vége, tudom hogy nem vagyok egészséges, ezzel jár, ez van.
A gyomrom viszont sokkal kevesebbet fáj és a puffadásos panaszaim szinte megszűntek, bár még mindig tudok étkezésben "mellényúlni", főleg ha nem én készítem az ételt, hanem valamilyen okból "idegen" helyen kell ennem.
Remélem holnap estére okosabb leszek és látható lesz az ösvény, amin a még egészségesebb lét felé haladhatok.

SaaaAAAAaaajt!

Ma kimentünk a Construmára, még mindig az álmodozások és reménykedés okán... (Drukk!) Lehet, hogy részleteiben írok róla, de nem biztos.
A legnagyobb élmény úgyis az, hogy napsütéses, kék eges, habos felhős, virágillatú TAVASZ volt!

A kert részleg meglátogatásakor pedig találtam egy kecskesajtot  is értékesítő pavilont, ahol vettünk nekem vacsorára (egyik legfinomabb valaha!) "normál" kecskesajtot (amit ehetek!), a páromnak pedig camembert.

"normál" kecskesajt

camembert

Ma kísérleteztem túrós rétes helyett a turbó módban készülő túrós réteskosárkával is... szóval igazán hedonista nap volt (és az ebédet nem is taglaltam).

Azt hiszem, hogyha ilyen kevés alapanyagból ennyi finomságot tudok enni, ha kicsit bővül majd a paletta, valósággal megtáltosodom. :D

Szem-szájnak ingere

Bár ma este tonhalas pirítóst vacsoráztam, tulajdonképpen harmadik hete nem eszem "klasszikusan" húst. Persze elvileg a hal is az, de azt néha vállaltam (most harmadszor), és eddig kétszer bántam meg... Meglátjuk este fáj-e a pocim. Ha igen, akkor a remélt diagnózisig hanyagolom a vizilényeket is.
Mint írtam egyszer bepróbáltam a májkrémet (mert tényleg NAGYON kívántam), de az éjszakai hasfájás után feladtam, és a kevéske javasolt alapanyagból variálok, a párolt csirkétől eltekintve, lehetőleg mindenféle adalékanyagtól, vegyszertől és ismeretlen hozzávalóktól mentesen, sőt, csínján bánok a fehér liszttel is, a finomított cukorról meg már régen leszoktam és egyre kevesebb sót igénylek...

Finomakat eszem, tényleg. A cukkinis tészta mondjuk nem volt egy nagy szám, amit a töltött cukkini után készítettem. Ez csak annyiból állt, hogy a zöldséget meghámoztam, nagylyukú reszelőn legyalultam, sóztam, és némi pihenés után "kicsavartam". Kevés olajon megpároltam és rádobtam finomra vágott petrezselymet. A frissen kifőtt tésztát ezzel kevertem el. Egy ebédnek jó volt, de azért nem egy gasztronómiai kéjhömpöly. Talán ha borsozhattam volna, vagy került volna rá némi parmezán...

cukkinis-petrezselymes tészta

Sokkal boldogabb voltam a bébispenótos carbonarával... A bébispenót igazi szerelem. ♥ Az Aldi-ban találtam a zöldséges pulton és olyan szép volt és zöööööld. Megmostam (lehet hogy nem kell), egy szelet vajat megolvasztottam és rádobtam, amikor összeesett akkor ráöntöttem a laktózmentes tejet és két evőkanál Knorr Carbonara spagetti rafinériát (tudom, nem túl gourmet dolog, de szeretem és azt ígérik tartósítószer és ízfokozó mentes). Ezzel átforraltam, szépen besűrűsödött és a csinos spenót levélkék benne ragyogtak... Leírhatatlanul finom volt és jól esett a belsőmnek is - másnap elkészítettem a második adagot is!

bébispenótos carbonara

A mai ebédem egyszerűségében nagyszerűen sikerült. Reggel korán felkeltem, gyorsan kockákra vágtam egy kis fej vöröshagymát és lesóztam. Megmostam és meghámoztam az előző nap vett padlizsánt, és ezt is besóztam az első alkalommal inkább kétkedve, "viccként" kipróbált, azóta már megkedvelt himalaya sóval. Amíg ezek pihiztek krumplit hámoztam, kockákra vágtam és feltettem főni. A kollégáknak összedobtam a beígért tejcsokis muffint és amíg sült, lemostam a padlizsánt, napraforgó olajon, fedő alatt viszonylag hosszan (~10 perc) pároltam a hagymát, és erre került, fedő nélkül a padlizsán, nagyjából 8 percre, olykor meg-megkeverve.
A tejecske elfogyott, ezért a krumplit csak saját főzőlevével és vajjal törtem össze...

hagymás padlizsán kockák tört burgonyával

Uzsonnára saját kreálmányt hoztam, nem is tudtam milyen lesz. Amikor megkóstoltam olyan élmény volt, mintha egy finom, francia süteményt ennék, tésztarész nélkül.Egy teáskanálnyi vajon aszalt vörösáfonyát és néhány szem mandulát pároltam lassú tűzön. Egy nagy piros almát meghámoztam, kicsumáztam és kockákra vágtam, rácsavartam egy narancs levét. Amikor a mandula megduzzadt és héja kezdett leválni, akkor  illatozó vajas cuccokra borítottam az almás-narancsos cuccot és hagytam az egészet egyszer forrni. Aztán kihűlve csomagoltam és bevittem uzsinak. Langyosra melegítve, a teásbögrémből majszoltam el. Hidegen nem jó, mert a vaj kis gömböcskékké grízesedik a narancslében.
Minden fűszer vagy ízesítés nélkül csodás, remek uzsonna!

párolt almás "költemény"

Húsvét hétfő - 2013

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tegnap hazavittük Egerbe a párom fiát és ex-anyósát, majd utána kicsit sétáltunk az esős Egerben. Megkívántam a krémest, így elmentünk a Sárvári cukrászdába. Pont olyan finom volt, mint amire emlékeztem!
Korán ideértünk, ezért elmentünk kicsit sétálni is. Jó volt az esőtől áztatott kövek illata, nekem tetszett, hogy kevesen vannak, szépek voltak a színek a nedvesség miatt, és csiklandós volt ahogy rám hullotak a hűvös cseppek.  El is áztunk persze, ezért egy forró levesre beültünk a Várkert étterembe és csak ezután mentünk el Anyuciékhoz, Nagyfügedre... a képen égethető gyurmából készült nyuszik vannak, nagyjából 22 éve alkottam őket Anyunak, aki azóta is őrzi a színes, füles csapatot. ♥

Csodás napot mindenkinek!

 (\-/)
(=‘.’=)
(“)_(”)

Furcsákat eszem

A malackák érkezése óta kicsit szétesett a fókusz, de ez nem jelenti azt, hogy nem folytattam a divertikulum diétát, csak nem írtam róla nap mint nap.
Általában mindent legalább kétszer fogyasztok, bár pont ma a tegnap vásárolt cukkinikből egy egészet megettem ebédre (mert három kicsi volt egy csomagban), és nem volt maradék.

készül a cukkini

Csak simán megszórtam csipetnyi bio ételízesítővel és himalaya sóval, és az éppen most elől tartott grill-kütyün, alacsony hőfokon megsütöttem/pároltam. Bevállaltam mellé még két szelet abonett extrudált kenyeret (kukoricásat), és egy jókora bögre, barna cukorral ízesített zöld teát.

cukkini karikák, extrudált kenyér és zöld tea

Vacsorára a változatosság kedvéért padlizsánt készítettem, hasonló módon. Míg a fiúk bajor kolbászkákat falatoztak mustár és sör kíséretében, én a sózva előkészített, majd leöblített, s ezután megsütött, enyhén sózott tojásgyümölcsökkel tömtem meg a bendőm, úgy hogy bajor rozskenyérből készült pirítósra törtem őket villával (a héjukat kidobtam).

vacsi - sült padlizsán és pirítós

A héten egyetlen este próbáltam bűnözni, méghozzá májkrémmel - megkívántam, nagyon és azt hittem akkor nem lehet baj. Többet nem fogok ilyet csinálni, nagyon megbántam.
Bár jól esett, a vacsorát követő fájdalmakat és nehéz éjszakát nem érte meg.

Holnap piacra megyünk, a páromnak veszünk füstölt csülköt, én pedig csicsókát, sütőtököt, petrezselymet és sárgarépát tervezek beszerezni...

Eseménydús vasárnap

Nem mondom, hogy a lustálkodós, semmittevős vasárnapokat kedvelem, de a mai kissé pörgősre sikeredett. Sebaj, kell ilyen is, nem igaz?!
Reggel a lányok türelmesen, együtt várták már a reggelit - Nyüzsi változatlanul az első. Bár voltak köztük kisebb nézeteltérések a nap folyamán, Lencsi folyton putyorog, és tanulgatnak egymástól - mindent együtt csinálnak. Annyira aranyosak!

nagyon figyelnek

Zsebit ma átkereszteltük Wombatra, mert tök olyan a pofija és amióta ezt kitaláltam, így hívjuk. Majd lemódosítom a blogon is, még sokat nem kell visszamenni. :D Nekem mondjuk az a név is nagyon tetszett.

Yin-Yang

Amennyire tartottunk az összeszokástól - persze miért is, amikor még csak 6 hetes pici lényeket raktunk össze - már bujszikáznak és puszik csattantak, meg tisztogatások történnek, bizony. Ma bementünk a kereskedésbe, ahol Lencsibe beleszerettünk és kiderült, hogy egy napon - február 9-én születtek mind a ketten!

Reggel korán mentem a fiamhoz és Apuhoz beszélgetni egy kicsit, majd utána (párom edzése után) robogtunk haza, várt az új program...
Nyüzsinek nehezebb napja volt, mint a malac-csajoknak, vele ma állatorvoshoz mentünk szurira és körömvágásra. Nem volt egyszerű, de túl vagyunk rajta... A kis tücsök persze megint előadta az "Anya, ments meg jó leszek csak vigyél innen" bújását, amitől elolvadok azonnal. ♥ A bújást lásd az első képen, míg a másodikon már oltás és körömvágás után, kidőlve (ő soha nem fekszik így a mi kezünkben!).

Miután Nyüzsit hazavittük és hagytuk, hogy kiheverje a megpróbáltatásokat, mi elmentünk vásárolni. Én bepróbáltam egy "idegen" ebédet - sült lazac és vegyes köret (végül a burgonya fogyasztása mellett döntöttem), valamint bebűnöztem egy laktózmentes capuccinót. Azt hiszem egyelőre még mind a kettőt hanyagolni fogom, fél órán belül már nem éreztem magam komfortosan.

Picit benéztünk egy műszaki áruházba is hűtőket szemlézni. Nagyon szeretnék egy újat, de nem fér el... Azért nézegetem őket, mi bajom lehet?! :D

Délután takarítottam, takarítottam és mostam... Hú, elfáradtam tőle (nem véletlenül szoktam én ezt apránként). És mire "kész" lettem, sorra került a vacsikészítés.
Este céklalevest terveztem enni, de azt hiszem amit alkottam inkább főzelék vagy püré lett. Elvileg az alapanyagokkal nincs baj, mégis felpuffasztott (lehet mert turmixoltam?!), szóval nem írom le a receptet, még csiszolni kell.
Ma volt az utolsó antibiotikumos nap, holnaptól probiotikum...
Most vár a Nyüzsi séta és a hajmosás, aztán püntyürkézés lesz a picurikkal.

Pocaklény vagyok én is

Csakhogy végre felfogom, hogy nem csak a nyulam, no meg most már a tengerimalackák étkezésére kell nagyon odafigyelnem, hanem a magaméra is! Sokkal, sokkal jobban vagyok, bár még vannak pocak-fájdalmaim. Holnap lesz az utolsó antibiotikumos nap, aztán hétfőtől jön a probiotikum (Protexin Balance 2x1, egy hónapon át), és persze marad a kötött étrend. Most még a gyógy-verzió, szerintem legalább Húsvétig, de aztán óvatosan bepróbálkozom más, rostdús ételekkel is. Például jön a spárga szezon, azt remélem lehet enni, mert imádom!

A mai reggelim tükörtojás és zsömi volt zöld teával, ebédre pedig megint "reform" krumplipürét készítettem (megveszek érte), vajon pároltam kockára vágott sütőtököt vörösáfonyával (erre is rá vagyok kattanva) és jól előkészített (sózott, lecsepegtetett) padlizsánt sütöttem kevéske olajon (a héját nem ettem meg). Életem párja is lelkesen falta ebédre az áfonyás tököt, no meg a pürét is, de ő kapott fűszeres, sült csirkemellet is mellé. (Jó illata volt, de érdekes, nem is kívánom a húst...)

mai ebéd

Vacsira most megittam egy doboz kaukázusi kefírt, ami újdonság az "új kezdet" óta (ahogy a padlizsán is). Holnap a ma apró kockák formájában megpárolt céklát tervezem bevetni, de lehet hogy krémlevessé alakítom és például almakockákat teszek bele?!

Falás és fogyás

Nem éheztem ma és sokkal jobban vagyok, juhéjj! Ettől függetlenül persze már most majd elalszom és mindjárt zuhanok az ágyba, de mégis. Gondolom hat a gyógyszer (elvégre lóadagban, 2x2-t kell szednem) és az étrendváltás is. Az elmúlt napokban, hétfő óta lement rólam 4 kg, így a komfortérzetem is sokkal jobb.

mai reggeli

Reggel nem voltam farkaséhes és nem fájt a gyomrom sem! Igaz, amikor hat óra körül kiballagok mosdóba és reggelit adok Nyüzsinek, be szoktam venni a savcsökkentőt, de ennek ellenére hetek óta fájó gyomorral (hassal?) ébredtem...

Vassal dúsított gabonapelyhet választottam reggelire, aszalt szilvás joghurttal, almával (felét családi rágcsálóink fogyasztották el) és zöld teával. (A kávéról lemondtam, bár heti egy alkalommal még esetleg megengedem magamnak, a teljes tiltást nem mondtam ki.)

Ebédre már mindenféle finomságot készítettem. Amíg reggeliztem megfőztem néhány szem krumplit, amiből vajjal, a saját főzőlevével és kevés laktózmentes tejjel krumplipürét készítettem.

Hozzá, illetve délutáni desszertnek vörösáfonyás sütőtök korongokat sütöttem. Csodás ebédem volt és még maradt holnapra is, csak mivel az áfonyákat mind befaltam, még este készítettem kis ráadás adagot kiegészítésképpen.

Ma megint rengeteg ötletet és szépséget gyűjtöttem a Pinterest boardjaimra, alig tudtam abbahagyni a kutakodást... Azt hiszem elég sok időt töltök itt, majd próbálom csökkenteni és inkább az alkotásra szánni, amit így "megmentek". Persze ezt este, tableten az ágyban is lehet, szóval nem is olyan könnyű ez...

Bögrés-diétás élmények

Ma volt a divertikulum diétám első napja, bevallom farkaséhesen jöttem haza.
Azt hiszem még a rostok és egyéb dolgok arányán bőven van mit változtatni, de az itthon talált alapanyagokból dolgozva erre futotta... Reggelire aszalt szilvás - joghurtos tönkölypelyhet készítettem. Ebédre, elvinni pedig egyszerű, almás zabkását főztem, amit kettéosztottam, hogy legyen uzsonnára is. Ez sajnos a sok folyadék fogyasztása mellett sem volt elég (tartalmas?), így mire este hétkor nekiláttunk itthon vacsorázni, érzésem szerint már majdnem éhen haltam és fájt a gyomrom.
Szerencsére most már - hála a páromnak - van itthon krumpli, sütőtök és cékla is, szóval holnap korareggel alkothatok valami laktatóbb finomságot.
A "receptet" muszáj leírnom a Sufoneszára, mert ha felhalmozom, később tuti nem fogom pótolni (ahogy eddig sem). Szóval szegény Nyüzsi most vár, amíg írok, aztán jön az esti futás...

Tegnap este nem csak a másnapi reggelit készítettem elő, hanem kisütöttem az újabb alkotásaimat is. A malacos és a pókos bögre ajándékba készült, kaptam sok mosolyt és ölelést is érte... boldogság világnapja juhéjjj! ♥
A katicás csak úgy jött... és van még ott hátul a sütőben egy repülő disznós a fellegek közt, őt majd később publikálom. :D

 

 

Dddd...iéta?!

Nem is olyan könnyű ezt a speciális diétát tartani, főleg most, amikor még (vagy már?) csomó minden nem kapható. Néhány alapanyag árától dobtam egy hátast az első szupermarketben, és úgy döntöttem, még máshol is megnézem, mielőtt aranyárat fizetnék érte.
Minden esetre ma vettem rostokban gazdag és tartósítószermentes kenyeret (de majd én sütök, legkésőbb a hétvégén), natúr joghurtokat, aszalt szilvát, tönkölypelyhet (zabpehely mindig van itthon), almát, banánt, és mára volt csicsóka is a piacról...

kép forrása: egészségtükör

Amiből lehetett "bio"-t választottam, bár vannak kétségeim ezek valódi különbözőségét illetően (elég, ha csa..k az esőre gondolok, ami nem tud bio lenni az adott földek felett sem).
Már most, este bekevertem a holnapi reggelimet: bio tönkölypelyhet, natúr joghurtot és négy szem felkockázott aszalt szilvát. Remélem, reggelre jól felpuhul majd nekem! Elvinni azt hiszem almás zabkását kell főznöm, mert más hirtelen nincs itthon, amivel "átállhatnék".
Tipródós az uzsi is, mert magokat nem lehet, nyerset nem lehet....
Pároljak répát?! Rizsről például nem írtak semmit, vajon azt lehet?! Gondolom minimum rizsnyáklevest igen...
Sajnos, pontosan azt sem tudni, be van-e ez nekem most gyulladva vagy nincs, de tuti nem százas, mert hetek óta fáj. Ezért is írt fel nekem a doktornő antibiotikumot - megint...
Az elutazásunk előtt, decemberben a gégegyulladás miatt, nem egész két hete, valami új generációs cuccot (na akkor kezdett el fájni a hasam igazán) pontosan nem tudom megmondani miért (vírus volt a torkomban, de a pocsék vérképem okán a doktornő aggódott), és most újra, ez is új generációs, ha minden igaz a 99%-a a bélben szívódik fel, így ha van a divertikulumokban elszaporodott baktérium, ki fogja írtani.
Persze "mellékhatásként" kitessékeli a jó bacikat is... így utána majd jöhet a probiotikum kúra (a gasztroenterológus a Protexin Balance-ot ajánlotta, amit 1 hónapig kell majd szedni, de előbb ezen legyek túl, 6 napos kúra).

Szerintem más is lehet ilyen bajban mint én, ezért terveim szerint felteszem a főzős blogomra is a sajátos gasztrotúrám "alkotásait" és kommentelem majd, ehető-e, és milyen hatása volt az étkeknek...
Lehet, hogy röviden kiírom ide is. Ma még a "bűnös" mákos guba került fel. Hiába, gyorsan változnak a dolgok. :)

Gasztroenterológia

Néhány éve még azt sem tudtam volna, mit jelent ez a szó, gasztroenterológia.
Mára az évek alatt már túl vagyok mindenféle kissé vagy nagyon kellemetlen vizsgálaton, és úgy tűnik, az életem része marad ennek az orvosi osztálynak a "rendszeres látogatása".
Hiába no, nekem az izületeim és az emésztőrendszerem érzékeny (egyet Anyutól, egyet Aputól).

Tegnap felkerestem a már említett szakorvost, és kellemesen csalódtam, mert volt türelme meghallgatni, megnézni a leleteimet, elmagyarázni némelyiket (volt olyan, ami már több éves, de csak most tudtam meg, hogy akkor mi bajom is volt), meghallgatni a panaszaimat és hogy miért vagyok ott.
Még nincs persze vége, a bekukkantást - legalábbis a gyomromba - nem úszom meg, és csinálnak egy vasterheléses vizsgálatot is, hogy valóban van-e felszívódási zavar, vagy sem. Ezek lezajlanak áprilisban, aztán remélem semmi nem tart vissza attól, hogy vaslédi legyek. :D

Persze van - nekem új - diagnosztizált "betegség" is, a jelenlegi panaszaimat a már több évvel ezelőtti tükrözéskor is megtalált vastagbél divertikulumok okozzák. Kaptam rá gyógyszert és diétás étrend előírást. Remélem segít, mert néha már zeppelint-nyelt méretű volt a hasam, és bevallom, nem a kellemetlen tünetekkel volt a legtöbb bajom, hanem a komoly fájdalommal (mindenféle nyomasztó gondolataim is voltak, annyit fájt a hasam bal oldala).

Érdekes módon a hétvégén készített és fogyasztott mákos guba, ami akár komoly gondokat is okozhatott volna, inkább segített, enyhített.
A doktornő mondta is, hogy nincs két egyforma ember, lehet lesz olyan, amit ő ajánl és nem bírom, míg mást, amit elvileg nem lehet, de megkívánok, akkor keveset kóstolhatok, és ha nem okoz panaszokat, egyem nyugodtan (nyilván nem tokaszalonnára gondolt). Persze ésszel, például viaszos héjakat hámozni kell, olajos magvakat őrölni és ételbe tenni, nyersen semmit (semmit!) nem enni.

Szóval most szedem a lecserélt illetve újonnan kapott gyógyszereket, aztán majd a probiotikumot, hallgatok rá, és megyek a kiírt vizsgálatokra. A diétához lesz szükség néhány érdekes alapanyagra, remélem sikerül venni. Nagyjából ennyi.

Hurghada - Turisták és oldalak

Régóta halogatom a hurghadai út írásának folytatását. Valamelyik este azon morfondíroztam, vajon nem azért-e, mert ez a nap a következő, amelyiken megtapasztalhattuk a kevésbé népszerű oldalát is Egyiptomnak és sikerült intenzív negatív, és anyagilag és kellemetlen élményekkel is gazdagodni (ez pont nem túl jó szó ide). Bármi is az oka, összekapom magam és írom tovább, mert időben egyre távolabb kerülünk azoktól a napoktól...

Hello tourist on the bright side...

A finom és bőséges reggeli elfogyasztása után lementünk a hotel strandjához, megcsodáltuk a vizet, sütkéreztünk a napon, és a társaság bátrabb tagjai be is merészkedtek a kissé hideg vízbe.
Hamar feltűntek a helyi munkatársak is, bár még akkor nem ismerük őket. Szinte állandóan jött hozzánk valaki és megpróbált különböző szolgáltatásokat ajánlani: masszírozást, kozmetikai kezelést, helyi hajóutat, különleges testfestést vagy éppen sorsjegyet a karácsonyi rendezvényre...
Eleinte nem volt ez zavaró, de később, a napok múltával kissé tolakodó érzést keltett. Érdekes volt beszélgetni, viccelődni ezekkel az emberekkel, de amikor lejött nekik, hogy mi bizony nem fogunk erre pénzt költeni, hamar elveszítettük érdekességünket - legalábbis arra a napra.
Szerencsére sikerült napozni és pihenni is mindenkinek, s kaptunk egy érdekes hajóútra is ajánlatot, amit előző nap az utazási irodánál nem kértünk. Ez a csomag többet ígért, de kicsit bizalmatlanok voltunk, mert sok rosszat is hallottunk ezekről a lokális utakról.
Gondoltuk ebéd utánig eldöntjük, mi legyen.

A napfürdőzés után mindenki kicsit visszavonult a szobájába, majd lementünk ebédelni. Jómagam nagyon óvatosan választottam meg az ételeket, igyekeztem az útikönyvek tanácsait megfogadni, így nem vettem zöld salátát, gyümölcsöt, nem válogattam sokfélét, lehetőleg frissen készült és/vagy alaposan megfőtt dolgok mellé tettem le a voksomat. Gondolom jól tettem, mert egész út alatt semmilyen kirívó emésztőrendszeri problémám nem volt.

 Hello tourist on the dark side...

Arra gondoltunk, hogy délután elmegyünk az idegenvezető által ajánlott mecsetbe. Bár ő azt mondta, biztonsági okokból érdemes taxiba ülni, mi úgy gondoltunk hatan vagyunk, mi bajunk lehet...
El is indultunk a szállodától a mecset felé, itt-ott olykor elbizonytalanodva, hogy vajon ez volt-e az említett Y elágazás. Sikerült is eltévednünk, bár jó irányba mentünk, még csak nem is az emlegetett, veszélyes építkezésen, hanem szerintem a nyomornegyeden keresztül.
Döbbenetes dolgokat láttunk, nem gondoltam, hogy itt ilyen körülmények között élnek emberek. Nyomasztó volt, egyre nyomasztóbb - olyan érzés kerített hatalmába, mintha varjak köröznének körülöttünk és fogyna a levegő... A párom mellett feltűnt két gyerek akik baksist kértek illetve próbáltak papíruszokat rásózni. Egyre közelebb nyomakodták hozzá, és bizony mire észbe kapott, kilopták a zsebéből a pénztárcáját. A sikeres akciójukat követően pillanatok alatt el is tűntek. A fiúk gondolták, hogy utánuk mennek, de mi lányok nem engedtük, egyáltalán nem akartunk magunkra maradni a nyomasztó környéken és nem tűnt valószínűnek, hogy a tetteseket el lehet csípni, s ha igen, akkor náluk lenne még a tárca. Sajnos nem csak készpénz volt benne, hanem a visa kártyám is, ezért ott hagytuk a már éppen elért mecsetet, kölcsönkértünk taxira, s visszarobogtunk a szállodába. Hosszas telefonálgatás után sikerült a kártyámat letiltatni, ezután a szobánkba bújtunk megnyugodni és számba venni, mennyi pénzt loptak el tőlünk... Szerencsére mindig több helyre tesszük a pénzünket, sosem tartjuk mellette az iratainkat stb., így nem volt olyan nagy csapás ez az esemény, de szerintem bennem kicsit megroppant valami, és tulajdonképpen a teljes nyaralás alatt sokkal bizalmatlanabb lettem.

 

Miután megnyugodtunk, lementünk a beachre, és igent mondtunk a másnapi hajóútra.
A srác akivel itt összebarátkoztunk ajánlott nekünk egy helyi kávézót az utca másik oldalán és bár bevallom nem volt sok bizodalmam kimenni a hotelből (legszivesebben hazajöttem volna), azt gondoltam olyan ez, mint baleset után autóba ülni - muszáj a szorongást leküzdeni, így nem tiltakoztam.
Sammynél isteni volt a török kávé, és a nescafét nagyon vicces bögrében szolgálta fel. Bár egyetlen turista sem ült ezen a helyen, nem néztek ki minket, csak kissé csodálkoztak rajtunk...

 

Este kimentünk a For You-ba koccintani, aztán jót beszélgettünk a szálloda bárja mellett, s részt vettünk egy animációs programon is, itt ismerkedtünk meg az animátor csapat tagjaival és a többségüket azonnal a szívünkbe zártuk...

Vasárnapi mizé

Kitakarítottam a vizes helységeket és persze a konyhát. Végre leolvasztottuk a fagyasztót, és kidobáltam belőle, ami már nem jó vagy lehet hogy igen, de nem kéne már megenni. Ami még határeset volt, abból ma főztem... Az ebéd (igazából villás reggeli) után voltunk az Aldiban kreatív kütyüket nézni, de nem vettem semmi ilyesmit.
Csináltam zöldbors mártásos sült husit, és most sülnek a pogácsa alakú sajtos "rudak".  A párom tuti örül ennek a takarításnak... :D
Mindeközben készülnek a jövő heti kézműves foglalkozás témájának tesztmunkái is... persze már sajnos sötétben.
Icipicit játszottam, szeretnék még könyvet olvasni és kötni is. Este jó lenne megnézni néhány sorozat epizódot... még tudnám sorolni.
Ó, hogy nekem sosem fér bele a vasárnapomba, amit szeretnék!
Pedig direkt felkeltem korán, hogy minden tervezett dologra jusson idő.

Update: Mióta ezt leírtam filózok, hogyan telt akkor el az idő, ha csak ennyi dolgot csináltam. És persze nem csak ezeket... Hanem emellett még voltak a klasszikusok, no meg a szokatlan extrák: komplett felmostam (kétszer), kenyeret gyúrtam és sütöttem (csodaszép, magas, még nem tudom finom lett-e), mostam - teregettem - ruhát pakoltam, meglocsoltam az összes virágot és levagdostam róluk az elsárgult leveleket, rendezgettem a verseimet (még mindig keresek egyet, amit sehol nem lelek egy ideje) és terveket szőttem arról, hogyan adhatnám át őket többeknek, előkészítettem a következő hurghadai blog bejegyzés képeit az iPiccy-n, készítettem néhány zenei válogatást magamnak a Deezer-en... és a többi már tényleg nem jut eszembe.

Ma úgy döntöttem, először virtuális scrapbook készítésbe kezdek a Smilebox-on, és csak akkor állok majd neki az "igazi", papíros verziónak, amikor sokkal tovább lesz világos, mert este a sötétben már alig látok festeni, vágni vagy bármi komoly aprólékosságot és pontosságot igénylő dolgot csinálni.

A charm-festő ötletetet feltettem a Pinterestre, ide és az ötletadó: P.S.-I made this...

Hurghada - Welcome in Egypt!

Reggel, hála az égnek, vállalható időben indultunk, így nem kellett hajnalok hajnalán kelni (bár megvallva az igazat, a reggel hat óra tulajdonképpen mégis annak számít például nekem).
Érdekes volt a "világvége" napján indulni, de gondoltam, ha a Sors úgy gondolja, hogy a fellegek közt, vagy éppen Afrika szélén érjen a vég, hát legyen.
A Kartago Tours transzfer szolgáltatása korrekt volt, pontosan jött a fuvar, igaz helyettesítőkkel, így a visszafelé úthoz nem kaptunk információt, de ez a baki akkor még nekünk nem tűnt fel...
A reptéren lelkesen betekercseltettük a csomagokat (no meg rajzoltam rájuk csecse jeleket) és utána döbbenten vizsgáltuk, vajon a csaknem cipősdoboznyi méretűre zsugorodott pakkokban megváltozik a téridő kontinum és majd rendben ki tudunk mindent venni érkezéskor, vagy egészen picuri, esetleg romokban heverő cipőket és egyéb tárgyakat lelünk majd bennük...

A repülés eseménytelen volt, bár amikor feltűnt az általam havas hegyeknek vélt vidék, a párom felvilágosított, hogy az bizony rengeteg homok és azt hiszem, itt kezdtem el felfogni, hogy mennyire más világba érkezem...
A gépen felszolgált ételről készítettem néhány fotót, ami közül az itt szereplőt ítéltem szalonképesnek (a húsgolyós-tésztásat például határozottan nem).
Mivel nagyjából az egész utazás alatt féltem a sokak által beharangozott, "szaladgálós" vírustól, ezért sem a főételt, sem a sütit nem ettem meg, csak a péksütit, a sajtot és az olajbogyeszeket, amikre teljesen rákattantam, és minden nap elmajszoltam legalább 6-8 szemet. Fogalmam sincs miért, azt hiszem csak hallgattam a szervezetem jelzéseire.

 

Sikeresen landoltunk Hurghada repterén, konstatálhattuk, hogy egyelőre a világvége nem következett be, majd belecsöppentünk a helyi, sajátos karácsonyi hangulatba: pálmafákkal, kínai csecsebecsékkel, elképzelhetetlen zenei feldolgozásokkal, fehér-rózsaszín karácsonyfákkal és mindennel, ami szerintük a turistáknak ilyenkor kell.
Jó érzés volt kilépni a ragyogó kék ég alá, a napsütésbe, hiszen itthon már egy ideje csak szürke eget láttunk...
A magyar utazókat hamar szétrendezték különböző buszokba, ami kiszállított minket a szállodákba. Mivel mi a központban foglaltunk szállást, így szinte minden hotelt megcsodálhattunk kívülről, míg el nem értük a miénket.
Hú, bevallom, amikor megláttuk az eredetileg választott hotel bejáratát, hálát adtam az égnek, hogy mégsem nem ide jöttünk: a szálloda bejárata konkrétan egy építkezésre hasonlított, s engem bizony nem győzött meg az idegenvezető "belül higgyétek el nagyon szép" mondata...

Elsőre rendkívül különös volt látni a működő szállodák mellett álló, félbehagyott (elhagyott?!) építkezéseket (amíg valami nem készül el, nem kell adót fizetni). Mint írtam, olykor a használatban lévő épületek egyes részei is szét voltak verve...

Kissé aggódva vártam a MinaMark Hotel felbukkanását, de szerencsére pozitívan csalódtam: ép bejárat, sajátos karácsonyi hangulat (amihez később már érzelmileg is kötődtem, mert összebarátkoztunk azzal, aki a vicces dekorációt festette) jellemezte. A bejelentkezés viszonylag hamar megvolt, és egy gyors egyeztetés után az idegenvezető tovalibbent (még volt utánunk egy hotel). A szobák elfoglalása közben mindenki találkozott a helyi "menedzserrel" - mi szerencsére csak eggyel - aki nem távozott a szobából, amíg némi baksissal nem biztosítottuk őt arról, hogy bárminemű gond esetén hozzá fogunk fordulni.

A mi ablakunk a pálmafás-virágos sétányra nézett, tetszett a szoba is (olyan volt mint a képeken, csak kicsit "használtabb" és kevésbé tűnt tisztának), és a környezet is. Mire ideértünk - az ebédet lekéstük, hiszen az összes hotelnél megáltunk - mindannyiunkat az éhhalál kerülgetett, ezért kipakolás után azonnal a szállodával szemközti KFC-be vetettük magunkat. Ehhez persze át kellett jutni a négy (?) sávos úton, ami csak leírva tűnik egyszerűnek, ez Hurghadában komoly kihívás (vannak akiknek nem is mindig sikerül).
Az éhes ember azonban nem ismer lehetetlent, mi bizony az árusokon, kéregetőkön, dudáló taxisokon és robogó autókon át becsörtettünk a korgó hasú macskák által kerülgetett gyorsétterembe! Nagyjából ismerősek voltak a menük képei, így könnyen választottunk. (Itt a választott pakkhoz járt egy adag főtt barnarizs is.) Teljes bizalommal befaltunk mindent, miközben megcsodáltuk a szépséges egyiptomi papírpénzeket, amiket a szomszédban váltottunk.

 

Itt ért az első nagyon kellemes élmény, a szomszéd asztalnál ülő, kisgyermekes egyiptomi család hölgy tagja ránk mosolygott, megkérdezte először vagyunk-e itt, és az igen válaszra a "Welcome in Egypt!" köszöntés kíséretében villantotta ránk ragyogó mosolyát...

Az életmentő "ebéd" után robogtunk vissza a hotelbe (ami kábé szemben volt, de az említett úton-átkelési nehézségek miatt kellett rá időt és türelmet szánni), ahol összegyűlt a MinaMarkban tartózkodó nyolc fős magyar csapat, valamint pontosan megérkezett az idegenvezető is, aki részletes tájékoztatást tartott mindenről, amit itt érdemes tudni (szorgosan jegyzeteltem). Ekkor sorolta fel a fakultatív program lehetőségeket is.
A kirándulások közül a luxori út tűnt vállalhatónak és értékesnek, annak ellenére, hogy hajnal háromkor kellett kelni (aki Kairóba ment előző nap, annak fél egykor és éjjel tizenegy körül értek vissza).
Mi magyar szervezésű hajókirándulásra nem jelentkeztünk, indult ilyen a mi szállodánkból is, igaz helybéliekkel, és végül arra mentünk el néhány nappal később...
Igen fontos információ volt, hogy az országba érkezés után, 48 órán belül lehet még a Duty Free shopban vásárolni. Ezen felbuzdulva, all inclusive ellátás ide vagy oda, mi elbattyogtunk az említett helyre, és vettünk egy-egy üveg jófajta whiskyt, tutiamifix.

Este elmentünk a környéken sétálni, és mindjárt megvilágosodtam, mi célja a rémesen ronda, piszkos, műanyag pálmafáknak az út mentén... Így sötétben jobban nézett ki, tény.
Bevallom, engem már ekkor nyomasztott a lépten nyomon hozzánk lépő árusok serege, és ijesztően viszkettem a portól, valamint valószínűleg pszichésen is, a sok látott piszoktól. (A fürdőszobánkat azonnal végigtakarítottam a fertőtlenítő spray segítségével.)
Volt mégis az egésznek egy ismeretlen, finom varázsa, ami megérintett és gyermeki szemekkel csodálkoztam rá Hurghada központjának éjszakai forgatagára...

A világvége pedig nem jött el.