Ma reggel korán keltem, mert vasmacska szint ellenőrzésre mentem, éhgyomri vérvételre. Szerencsére nincs messze és nem is volt nagy a forgalom - elég kómásan, ezért óvatosan vezettem.
Különösebben nem izgulok az eredmény miatt, mert jól érzem magam a bőrömtől, néhány kisebb nyiff-nyafftól eltekintve.
Hiszem, hogy minden rendben lesz. ♥
Lelet jövő hétfőn, délután...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vashiány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vashiány. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 21., szerda
2015. szeptember 22., kedd
Ugye csak izomláz?!
Új időszámítás, első nap. Eljött a megmozdulás napja; az amikor már érzek magamban annyi erőt, elszántságot és eltökéltséget, hogy elmenjek mozogni. Kellett ez a két hónap regeneráció, de most már készen állok. Harmadik hete viszünk új, egészségesebb, diétás étrendet. Most már jöhet hozzá a testedzés is!
Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd - krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek... Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne...
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.
Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!
Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd - krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek... Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne...
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.
Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!
2015. július 22., szerda
státusz: vasmacska
Ma volt a kontroll és persze vért vettek. A vastelítettség eredménye csak két hét múlva, postán jön majd, de a normál labor kész van és a hemoglobin szintem elérte a normális tartományt! 125!!! 124-től már jó. Nem tudom megmondanni mikor érte el ezt a szintet... hét éven belül biztos nem. Szóval teljesítettem a "vasmacska" küldetést! Juhúúúúú!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy "ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot".
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy "ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot".
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
2015. július 7., kedd
A kávézásról mindenféle gondolat
Aztán néhány évvel a gyerekeim születése után, a sok éjszakázás, munkák és egyebek hatására elborultam, sokszor akár napi öt-hat csészével vagy bögrével is lenyomtam. Bár azt gondolom ekkor sem az élvezetért, inkább a hatásért. Szinte csak instant kávét ittam, tejjel és két cukorral. Ma már ezt meg sem tudnám inni.
Most már csak egy, legfeljebb két kávét iszom naponta, részben azért is mert azt mondják akadályozza a vasfelszívódását és ne ezen múljon. A fókuszban jellemzően nem is a hatás, hanem az élvezet áll. Jó ideje főzzük a kávét, "hagyományos" géppel itthon és bár volt kotyogós is, azt végképp nem kedvelem.
A múlt hónapban, akcióban vásároltunk egy Nespresso kávégépet is, mert szeretem a finom, illatos, aromás kávéikat és bár kötöttség a kapszula kínálat választéka, de a legtöbb, amit eddig kóstoltam nagyon ízlett és új élményt adott, akár kávéházit, itthon.
Ma a "Dulsao"-t ittam a reggeli joghurtos müzlim után, tejhabbal, cukor nélkül. Ízlik ez a kávé. Nem túl karakteres, de aromás és kellemes reggeli beindító, különösebb utóíz nélkül. Finom, jól esett.
2015. június 27., szombat
20 per 20
Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. :)
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. :)
Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét - tépte a rácsot - hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥
2015. június 25., csütörtök
19 per 20
Reggel, a kórház felé baktatva egy csiga jött velem szembe. Ma már komolyan elgondolkodom így utólag, nem jeleket kapok-e... Tegnap is volt és úgy tűnik ma is. Az üzenet így szól: lassan, nyugodtan, biztosan.
Nagyon szerettem volna ma rábeszélni a csodálatos nővérkét, hogy ha talál vénát amibe beszúr (fájt az elején, csöpinél feszített, de tulajdonképpen "jó" volt), akkor adja be nekem az utolsó két ampullát. Nem sikerült. Lassan, csaknem másfél óra alatt adta az egyet is, biztos ami biztos, ne kockázatassunk.
Holnap még megyek és akkor lesz az első kontroll vérkép, így húsz ampulla után. A doktornőhöz majd csak két hét múlva mehetek kontrollra...
Délután elmentem a laborba a székletvér vizsgálatok eredményéért: mind a három negatív. Aztán nőgyógyászhoz is. Tulajdonképpen ott is minden rendben, nincs se mióma, se ciszta, mégcsak a méhem fala sincs megvastagodva. A méheltávolítást nem indokolja semmi! (Rákszűrést is csináltak, annak az eredményére várni kell egy hónapot.)
Tulajdonképpen hejehujaság van, csak nagyon elfáradtam. Még este sütöttünk egy pizzát és kitakarítottam a családi rágcsálókat, aztán dőlök is ki.
Remélem a holnapi leleten lesz látható javulás. Picivel is beérem, ígérem!
Nagyon szerettem volna ma rábeszélni a csodálatos nővérkét, hogy ha talál vénát amibe beszúr (fájt az elején, csöpinél feszített, de tulajdonképpen "jó" volt), akkor adja be nekem az utolsó két ampullát. Nem sikerült. Lassan, csaknem másfél óra alatt adta az egyet is, biztos ami biztos, ne kockázatassunk.
Holnap még megyek és akkor lesz az első kontroll vérkép, így húsz ampulla után. A doktornőhöz majd csak két hét múlva mehetek kontrollra...
Délután elmentem a laborba a székletvér vizsgálatok eredményéért: mind a három negatív. Aztán nőgyógyászhoz is. Tulajdonképpen ott is minden rendben, nincs se mióma, se ciszta, mégcsak a méhem fala sincs megvastagodva. A méheltávolítást nem indokolja semmi! (Rákszűrést is csináltak, annak az eredményére várni kell egy hónapot.)
Tulajdonképpen hejehujaság van, csak nagyon elfáradtam. Még este sütöttünk egy pizzát és kitakarítottam a családi rágcsálókat, aztán dőlök is ki.
Remélem a holnapi leleten lesz látható javulás. Picivel is beérem, ígérem!
2015. június 24., szerda
18 per 20
Észre sem vettem, hogy már szerda van. Pedig holnap csütörtök lesz, tehát biztos. Hmmm.
Ma bevitt a Kedves a kórházba, nehogy megint para legyen, haza tudok-e vezetni. Optimistán mentem és élveztem a kényeztetést is. Nem is kellett sokat várni, szóval lett helyem, minden jól indult.
A tegnapi események után gondoltam, hogy nem lesz nagy paletta a szúrásra választható helyekből, csak azon drukkoltam, hogy meginduljon.
A mélyebb vénába mentünk megint. Fájt, nem is kicsit, de tűrtem és el is indult szépen. Többször volt kellemetlen érzésem, de komolyan olyan betegek vannak körülöttem, hogy úgy érzem, minden panaszom, fájdalmam pitiáner, én bizony csendben olvasok és csepegek a sarokban...
Pedig a szúró érzés azért nem volt rendben, sajnos és most estére szép lila bucim van megint a hajlatban. Fogalmam sincs holnap hova lehet majd szúrni. :/
Viszont a karom fájdalmától eltekintve egész jól voltam a kezelés után és megvalósítottam a nagy tervem, hogy hazajövök metróval és vonattal.
Nagyon régen nem vonatoztam, izgalmas kalandnak gondoltam és reméltem, hogy nem leszek rosszul a kezelés után, s az aggódó párom rá tudom beszélni, hogy hagyja rám a hazajövetelt... Ma remek idő is volt ehhez, nem volt hőség, tűző nap, de izületpróbáló hideg sem.
Ma bevitt a Kedves a kórházba, nehogy megint para legyen, haza tudok-e vezetni. Optimistán mentem és élveztem a kényeztetést is. Nem is kellett sokat várni, szóval lett helyem, minden jól indult.
A tegnapi események után gondoltam, hogy nem lesz nagy paletta a szúrásra választható helyekből, csak azon drukkoltam, hogy meginduljon.
A mélyebb vénába mentünk megint. Fájt, nem is kicsit, de tűrtem és el is indult szépen. Többször volt kellemetlen érzésem, de komolyan olyan betegek vannak körülöttem, hogy úgy érzem, minden panaszom, fájdalmam pitiáner, én bizony csendben olvasok és csepegek a sarokban...
Pedig a szúró érzés azért nem volt rendben, sajnos és most estére szép lila bucim van megint a hajlatban. Fogalmam sincs holnap hova lehet majd szúrni. :/
Viszont a karom fájdalmától eltekintve egész jól voltam a kezelés után és megvalósítottam a nagy tervem, hogy hazajövök metróval és vonattal.
Amikor a mozdony beérkezett az állomásra kicsit csalódtam, bombardiert reméltem. De aztán megláttam az oldalán a fecskét. Annyira csodás volt (nem követtem az eseményeket, nem tudtam a MÁV elővárosi vonat programjáról)! Boldogan szálltam fel és bent tovább ámultam a hangulatos díszítéseken. Imádom a fecskéket! ♥
Kivételesen talán többet foglalkoztam a vasúti kocsival, mint a kint elsuhanó tájjal. Kipróbáltam az ingyenes wifit is, de csak a teszt kedvéért, meg hogy örömködjek a páromank hangouts-on.
Fú, úgy mentem volna tovább... de pikk-pakk megérkeztünk.
A vonatállomástól tíz perces könnyed séta a házunk. Óriási! Most a Kökiről jöttem haza, de tudom hogy a Nyugati pályaudvar is csak 25 perc innen. Nem is érdemes kocsival bemenni a városba.
Már csak kicsit kell erősödnöm, hogy újra csavaroghassak és találkozhassak a rég nem látott barátokkal. Annyi elmaradásom van... No de csak lassan, türelmesen! Most a gyógyulás az első!
2015. június 23., kedd
17 per 20
A mai statisztikám nem túl jó. A harmadik szúrásra (és helyre) tudták csak bekötni az infúziót, a másik két helyen egyszerűen nem indult meg... Most egy-egy borogatásos buci a két karom, sajnos a bal nagyon érzékeny. Ma gondoltam legyen a bal kéz, hogy tudjak délután alkotni valamit, de ezt buktam. Itt viszont inkább kértem a vastagabb, de kényes eret mint a vékonyka kevésbé jó helyen lévőt... Végül mindegy lett.
A második szuri ment a jobb, rutin helyre, de az meg már úgy tűnik heges. Szóval jobba ment a harmadik is, ahova szerencsére bement az egész - csak ott meg mélyen van a véna - egy ampullás koktél.
Reggel leadtam a laborban a székletvérhez a mintákat is. Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Ez csütörtök délutánra meglesz.
Jó hogy itthon, a kuckóban puha takaróba csavarkolózva tudok filmet nézni! Még azt is szeretem, hogy kint közben csendesen esik az eső.
Vasárnap este készítettem almakopótot vörösáfonyával, szerintem abból is majszolok majd. Ilyen időben igazán nem is hidegen, hanem langyosan az igazi! ♥
A második szuri ment a jobb, rutin helyre, de az meg már úgy tűnik heges. Szóval jobba ment a harmadik is, ahova szerencsére bement az egész - csak ott meg mélyen van a véna - egy ampullás koktél.
Reggel leadtam a laborban a székletvérhez a mintákat is. Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Ez csütörtök délutánra meglesz.
Jó hogy itthon, a kuckóban puha takaróba csavarkolózva tudok filmet nézni! Még azt is szeretem, hogy kint közben csendesen esik az eső.
Vasárnap este készítettem almakopótot vörösáfonyával, szerintem abból is majszolok majd. Ilyen időben igazán nem is hidegen, hanem langyosan az igazi! ♥
2015. június 22., hétfő
16 per 20
Hazaértem, elfáradtam. Megfogadtam, hogy ha csak tehetem minden alkalom után írok, ezért írok. Szeretném mindezt megörökíteni, részben mert, ha valaki hasonló helyzetbe kerül szívesen olvassa majd (ahogy én is minden kapcsolódó információt), és az elmondottak alapján van esélyem arra, hogy újra szükségem lesz ilyen kezelére, akkor meg nekem sem árt itt egy kis emlékeztető, milyen volt.
Ma szabin volt a nővér, aki az elejétől fogva adja nekem a szurikat - már szólt pénteken, így nem ért váratlanul - ezért más foglalkozott velem. Szerencsére ez a hölgy is ügyes (mint ott mindenki más is), így viszonylag fájdalommentesen ment be a tű, a jobb karomba, mert az a tuti.
Ő azonban "csak" a szokásos adagot, egy ampullát tett a koktélomba. Picit beszélgettünk, azt ajánlotta, ne siessek, ha nem muszáj, mert így sokkal kisebb a kezelések kockázata. Neki a családban volt már aki befulladt illetve végül szteroiddal tudták csak megfékezni a vaskezelések utóhatását. Azt mondta dupla adagnál sokkal több a kockázat és a mellékhatás. Megjegyzem az ampullák dobozában ott is van, hogy nem szabad csak egyet adni... Biztos nem véletlenül.
Az egy adagot viszont az eddigieknél gyorsabban lecsöpögtettük, minden komplikáció nélkül (azt hogy a felkarom bevörösödik ilyenkor és duzzad, már nem veszem annak).
Közben készülök a nőgyógyászhoz és lesz vér tekintetében székletvizsgálat is, mert a vérveszteség okát ismét keressük, most az új háziorvos javaslatai szerint. Meglátjuk mire jutunk.
Ma szabin volt a nővér, aki az elejétől fogva adja nekem a szurikat - már szólt pénteken, így nem ért váratlanul - ezért más foglalkozott velem. Szerencsére ez a hölgy is ügyes (mint ott mindenki más is), így viszonylag fájdalommentesen ment be a tű, a jobb karomba, mert az a tuti.
Ő azonban "csak" a szokásos adagot, egy ampullát tett a koktélomba. Picit beszélgettünk, azt ajánlotta, ne siessek, ha nem muszáj, mert így sokkal kisebb a kezelések kockázata. Neki a családban volt már aki befulladt illetve végül szteroiddal tudták csak megfékezni a vaskezelések utóhatását. Azt mondta dupla adagnál sokkal több a kockázat és a mellékhatás. Megjegyzem az ampullák dobozában ott is van, hogy nem szabad csak egyet adni... Biztos nem véletlenül.
Az egy adagot viszont az eddigieknél gyorsabban lecsöpögtettük, minden komplikáció nélkül (azt hogy a felkarom bevörösödik ilyenkor és duzzad, már nem veszem annak).
Közben készülök a nőgyógyászhoz és lesz vér tekintetében székletvizsgálat is, mert a vérveszteség okát ismét keressük, most az új háziorvos javaslatai szerint. Meglátjuk mire jutunk.
2015. június 20., szombat
14-15 per 20
Kihagytam a csütörtököt. Egyszerűen úgy éreztem sok, nekem is, a karjaimnak is. Pihentem.
(Kicsit uncsi ez az émelygős, hányingerszerű érzés, ami most már szinte folyamatosan van.)
Nagyon jól esett, főleg hogy eljött a lányom is hozzám, és amíg ő kupakokat festett én sütit készítettem, aztán átrendeztük a kreatív szobámat. A rendrakási, pakolási része maradt másnapra, de az ötletelős, főelem pakolós megvolt. Ha lehet, most még jobban imádom azt a kuckót!
Másnap, pénteken aztán nem volt kecmec, mentem kezelésre. Maradtunk a jobb karomnál, bár reméltem, hogy tudok majd valamit alkotni vele este (de nem sikerült, sajnos). Az utolsó fél óra elég fájdalmasra sikerült, de azért viszonylag jól telt az idő; sokat beszélgettem a betegekkel (sokan vártak vérre, csúszott a szállítmány) és talán a közelgő hétvége miatt, a súlyos esetek ellenére egészen más volt a hangulat, mint máskor.
Egyszerűen döbbenetes milyen betegségekkel vannak ott fiatalok és idősek...
Persze hogy nem panaszkodtam a fájdalmam miatt, úgysem nagyon lehet vele mit tenni. Hazafelé pedig összeszorítottam a fogam - nem álltam meg a tervezett helyeken - és balesetmentesen megérkeztem!
Itthon aztán borogatás, krémezés és mára már egész jó a kezem. Holnap szerintem már színezni is fogok!
(Kicsit uncsi ez az émelygős, hányingerszerű érzés, ami most már szinte folyamatosan van.)
Nagyon jól esett, főleg hogy eljött a lányom is hozzám, és amíg ő kupakokat festett én sütit készítettem, aztán átrendeztük a kreatív szobámat. A rendrakási, pakolási része maradt másnapra, de az ötletelős, főelem pakolós megvolt. Ha lehet, most még jobban imádom azt a kuckót!
Másnap, pénteken aztán nem volt kecmec, mentem kezelésre. Maradtunk a jobb karomnál, bár reméltem, hogy tudok majd valamit alkotni vele este (de nem sikerült, sajnos). Az utolsó fél óra elég fájdalmasra sikerült, de azért viszonylag jól telt az idő; sokat beszélgettem a betegekkel (sokan vártak vérre, csúszott a szállítmány) és talán a közelgő hétvége miatt, a súlyos esetek ellenére egészen más volt a hangulat, mint máskor.
Egyszerűen döbbenetes milyen betegségekkel vannak ott fiatalok és idősek...
Persze hogy nem panaszkodtam a fájdalmam miatt, úgysem nagyon lehet vele mit tenni. Hazafelé pedig összeszorítottam a fogam - nem álltam meg a tervezett helyeken - és balesetmentesen megérkeztem!
Itthon aztán borogatás, krémezés és mára már egész jó a kezem. Holnap szerintem már színezni is fogok!
2015. június 17., szerda
12-13 per 20
Tulajdonképpen a reggeli furcsa hányingerszerűségtől eltekintve semmi extra nem volt ma, eddig.
A nővér elmondása szerint ezt okozhatja a vas infúzió, nem parázok (volt már előtte is mondjuk, de akkor meg okozhatta a rémes vérképem).
Mivel a bal kezem érzékeny "vénácskája" fájt már, megint jobb kézbe szúrtak, bár az izom változatlanul gyulladt a felkaromban. Másfél óra alatt le is csepegett a kis rozsdás cucc.
Ennyi.
A nővér elmondása szerint ezt okozhatja a vas infúzió, nem parázok (volt már előtte is mondjuk, de akkor meg okozhatta a rémes vérképem).
Mivel a bal kezem érzékeny "vénácskája" fájt már, megint jobb kézbe szúrtak, bár az izom változatlanul gyulladt a felkaromban. Másfél óra alatt le is csepegett a kis rozsdás cucc.
Ennyi.
2015. június 16., kedd
10-11 per 20
Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet - nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat. Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem.
De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)
Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.
De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)
Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.
A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.
Ha már az állatoknál tartunk - a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém...
2015. június 11., csütörtök
3-4 per 20
Reggel felkelek, mosdó, gyors reggeli, szitty-szütty, aztán irány a kórház (ma először, egyedül!). Mivel távolabb költöztünk a várostól, hosszabb az út. Szerencsére nem kell pontosan, időre menni. Ma már rutinosan készültem apróbb pogival és flakon vízzel (csak óvatosan, mert mosdóba viszont ott nem merek menni).
Meleg van, nagyon, emiatt (is) sok a zaklatott, figyelmetlen, sürge stb. ember, én meg nem vagyok százas, szóval nagyon figyelek a vezetésre... társasjáték. Miattam baja ne essen senkinek!
El is fáradok mire beérek. Ma kilencen vártak előttem, minden ágy foglalt volt. Ráadásul minden előttem lévő alsó hangon másfél órás csöpögtetésre volt előjegyezve. Volt időm bőven. Szerencsére remek könyvem is! Aztán lett megint beszélgető társam is. Valahogy mindig van valaki, aki beszélgetne a váróban, engem meg érdekelnek az emberek, szívesen meghallgatom őket és szívesen válaszolok nekik, ha rólam kérdeznek.
Két óra várakozás után kerültem sorra és a mai adagom másfél óra alatt lement. Félúton kértem egy kis féket (csepegés lassítást), mert fájt a kezem, feszült, hideget éreztem, kellemetlen volt nagyon, de még nem lettem rosszul. Szerencsére nem is ment mellé vagy ilyesmi, és tudtam hazafelé is vezetni. Amint tudtam tettem rá vizes borogatást (már sokkal jobb!).
Jó, hogy van velem digitális könyv, jó hogy olyan, amit élvezet olvasni, magával ragad. Rég volt ilyen. Sokszor annyira elmerülök benne, hogy teljesen megfeledkezem arról, hol vagyok...
2015. június 10., szerda
2-3 per 20
Hétfőn kaptam az első ampullával, tegnap szünet (mert Apuval mentünk már csaknem két hónapja egyeztett szemészeti időpontra) és ma dupla. Naponta kell menni - hétköznap, hogy tuningoljanak, avagy Ironlady leszek!
Sok minden történt, csak nem írtam és már visszafelé nem is tervezem, de pici summában az utóbbi időre visszatekintve, "egészség" terén: Egyszer volt hol nem volt, volt egy gerincbecsípődésem. Nyiff-nyaff-nyüff pár napig, és amikor már azt hittem jobb lesz, javul, akkor egyik éjjel nem tudtam felkelni, lemászni stb. az ágyról éjjel (dolgom lett volna a mosdóban). Aztán a párom bevitt ide-oda, kaptam injekciót kezelést, és pár nap után már ment a járás.
De sajnos nem enyhült a fájdalom csak gyógyszerre, én meg már örültem, hogy végre hosszas melóval lejöttem szinte minden bogyóról, ezért visszamentem, hogy ugyan készüljön már egy rtg vagy valami, hogy mi és miért fáj, no és ha lehet segíteni pl. gyógytornával, akkor szeretnék menni.
Kaptam RTG beutalót (legyek boldog!), eredményeként: semmi extra, mint a doktornő mondta "kis kopás, kis ferdülés, kis torzulás", és ha annyira akarok menjek tornázni. Akartam. Na de, azt nem igazán bírtam, főleg levegővel.
Kértem, hogy készüljön vérkép, mert nem volt olyan nekem 1 éve, pedig szoktuk nézni negyedévente, csak most az elmúlt évben elhanyagoltam.
No, az elhanyagolásom, az jól sikerült...
Lett vérképem, és lett belőle nagy szaladgálás is. (De legalább már tudtam járni! ;))
Már délután hívtak, hogy S.O.S. hematológia sallala. Mentünk. Hujujujj... Aztán beutaltak a László kórház "nappali kórházába" intravénás vas kúrára.
Közben rászántam magam, és a "messzi" helyett, átjelentkeztem a vecsési háziorvoshoz.
Oda is bementem, mert bár jártunk a kórház ambulanciáján, vele kellett feliratni a vas ampullákat (Ott nem tudtak receptet írni!).
Kérdezték is a háziorvosi rendelőben, ki hozott... Mondom senki, én jöttem. Nem hitték, ezzel a vérképpel, pedig de.
Most már napi két ampulla megy be intravénásan, az első alkalommal "csak" egyet (elvileg egy a normál és maximált adag) adtak, hogy figyeljék az érzékenységet, esetleges allergiát.
Ez kb. két óra alatt lecsepeg, csak várni is kell általában, hogy legyen szék. Így most félállásban vasat kapok.
Szerintem ez hivatalos Ironlady státusz kell hogy legyen. :)
Igyekszem, akarom, "beszívom". Remélem segít!
Legalább ez. Mert a tabletták, kapszulák, étrend stb. mit sem ért... Hát így. Legalábbis egészségileg.
Sok minden történt, csak nem írtam és már visszafelé nem is tervezem, de pici summában az utóbbi időre visszatekintve, "egészség" terén: Egyszer volt hol nem volt, volt egy gerincbecsípődésem. Nyiff-nyaff-nyüff pár napig, és amikor már azt hittem jobb lesz, javul, akkor egyik éjjel nem tudtam felkelni, lemászni stb. az ágyról éjjel (dolgom lett volna a mosdóban). Aztán a párom bevitt ide-oda, kaptam injekciót kezelést, és pár nap után már ment a járás.
De sajnos nem enyhült a fájdalom csak gyógyszerre, én meg már örültem, hogy végre hosszas melóval lejöttem szinte minden bogyóról, ezért visszamentem, hogy ugyan készüljön már egy rtg vagy valami, hogy mi és miért fáj, no és ha lehet segíteni pl. gyógytornával, akkor szeretnék menni.
Kaptam RTG beutalót (legyek boldog!), eredményeként: semmi extra, mint a doktornő mondta "kis kopás, kis ferdülés, kis torzulás", és ha annyira akarok menjek tornázni. Akartam. Na de, azt nem igazán bírtam, főleg levegővel.
Kértem, hogy készüljön vérkép, mert nem volt olyan nekem 1 éve, pedig szoktuk nézni negyedévente, csak most az elmúlt évben elhanyagoltam.
No, az elhanyagolásom, az jól sikerült...
Lett vérképem, és lett belőle nagy szaladgálás is. (De legalább már tudtam járni! ;))
Már délután hívtak, hogy S.O.S. hematológia sallala. Mentünk. Hujujujj... Aztán beutaltak a László kórház "nappali kórházába" intravénás vas kúrára.
Közben rászántam magam, és a "messzi" helyett, átjelentkeztem a vecsési háziorvoshoz.
Oda is bementem, mert bár jártunk a kórház ambulanciáján, vele kellett feliratni a vas ampullákat (Ott nem tudtak receptet írni!).
Kérdezték is a háziorvosi rendelőben, ki hozott... Mondom senki, én jöttem. Nem hitték, ezzel a vérképpel, pedig de.
Most már napi két ampulla megy be intravénásan, az első alkalommal "csak" egyet (elvileg egy a normál és maximált adag) adtak, hogy figyeljék az érzékenységet, esetleges allergiát.
Ez kb. két óra alatt lecsepeg, csak várni is kell általában, hogy legyen szék. Így most félállásban vasat kapok.
Szerintem ez hivatalos Ironlady státusz kell hogy legyen. :)
Igyekszem, akarom, "beszívom". Remélem segít!
Legalább ez. Mert a tabletták, kapszulák, étrend stb. mit sem ért... Hát így. Legalábbis egészségileg.
2014. július 15., kedd
Lelkem rajta
Újabb kísérlet tabletről posztolni... mindig tervezek írni, de csúszik, csúszik. Próba, cseresznye, hátha itt is bepötyögöm lassan (és közben pihen a lábim)!
Azt hiszem az instagrammon kezdődött, cuki törpemalacos felhasználók követésével, aztán a facebookon már nagy malacéval is (Esther ♥), majd tumblr-en vega oldalakéval... végül láttam egy gazdival alvó, álmában boldogan nyammogó malackát és eldőlt, nem eszem többet disznóhúst - se. Mert a bocik is cukik és okosak is... és a barik, kecskék, libák...
 |
| forrás: Esther the Wonder Pig |
Nem okoz gondot lemondani a húsról - pontosabban a halat egyelőre étlapon hagytam, tehát nem lettem vega.
Máris új ételek is kerültek a menübe! Egyben csökkentettem a fogyasztott ételek mennyiségét és a fehér kenyeret, finomlisztes dolgokat stb. Ezt az egészség jegyében.
Máris új ételek is kerültek a menübe! Egyben csökkentettem a fogyasztott ételek mennyiségét és a fehér kenyeret, finomlisztes dolgokat stb. Ezt az egészség jegyében.
Jól esik így enni és a döntés maga is valahogy "könnyebbé" tett, egyelőre csak lelkileg.
A súlyos vashiányomnak lehet nem fog jót tenni, de a húsfogyasztás mellett sem javult semmit, sőt.
A súlyos vashiányomnak lehet nem fog jót tenni, de a húsfogyasztás mellett sem javult semmit, sőt.
2013. szeptember 9., hétfő
Gondolatok a margóra
Azt hiszem kicsit sűrűre szervezem az életemet most a nagy "pihenésben" és túlvállalom magam a programokkal, tanulással, alkotással és mindennel, de nem baj, max. majd behúzom a féket.
Ma nem mentem el az orvoshoz sem, mert végülis amit muszáj szedni az van, és rájöttem, ha el is mennék a kontroll vizsgálatokra, nem fogok változtatni, új gyógyszert bevenni, az egyetlen amit vállalnék az a fizikoterápia (pl. az ultrahang kezelés be szokott válni). Nekem jó ez a kéztorna kézműveskedéssel, tapasztalati úton találtam új vaskészítményt is (hasonló sorsú hölgytől), az izületi panaszokra pedig dupla taichi lesz idén. Nagy csodát nem tett velem az országosan elismert gasztroenterológus sem, maradok a lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, saját készítésű ételeknél, főleg azoknál, amik jól esnek és kívánom őket. Nem nagy varázslat, tudom, mégis ez válik be legjobban.
Szerencsére egész jól tartom a terveket, így eddig nem okoztam magamnak csalódást, bár ma "bűnöztem" és játszós napot tartottam. Hideg van, esik... jó volt kicsit csak kalandozni.
De hamarosan indulunk taichi-ra, szóval azért nem volt akkora kockulás.
Holnaptól újra jöhet a tervszerű "menetrend". :)
Ma nem mentem el az orvoshoz sem, mert végülis amit muszáj szedni az van, és rájöttem, ha el is mennék a kontroll vizsgálatokra, nem fogok változtatni, új gyógyszert bevenni, az egyetlen amit vállalnék az a fizikoterápia (pl. az ultrahang kezelés be szokott válni). Nekem jó ez a kéztorna kézműveskedéssel, tapasztalati úton találtam új vaskészítményt is (hasonló sorsú hölgytől), az izületi panaszokra pedig dupla taichi lesz idén. Nagy csodát nem tett velem az országosan elismert gasztroenterológus sem, maradok a lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, saját készítésű ételeknél, főleg azoknál, amik jól esnek és kívánom őket. Nem nagy varázslat, tudom, mégis ez válik be legjobban.
Szerencsére egész jól tartom a terveket, így eddig nem okoztam magamnak csalódást, bár ma "bűnöztem" és játszós napot tartottam. Hideg van, esik... jó volt kicsit csak kalandozni.
De hamarosan indulunk taichi-ra, szóval azért nem volt akkora kockulás.
Holnaptól újra jöhet a tervszerű "menetrend". :)
2013. június 30., vasárnap
Van-e lejjebb?
Csütörtökön voltam kontroll vérvételen, pénteken mentem a leletért. Sok mindenre számítottam, de erre nem - a vasam 1,2 (határérték: 8,8-27,0), tehát a minimum kb. 14 %-a. Ájuldoznom kéne, rosszul lenni, szédülni...
Nem mondom, hogy fitt vagyok, de ilyen rosszul azért nem. Biztos voltam benne, hogy jobb lesz az eredmény, mint a múltkor (február végén 2,9 volt, áprilisban 2,3), mert mostanában nem voltam olyan rosszul és szedtem a gasztroenterológus által javasolt, "forradalmi", ionos formában vasat tartalmazó bogyókat. Ezért is mentem bátran a vérvételre, gondoltam három doboz után már csak látszik valami eredmény... Hát tessék. Negatív rekord van.
Hétvégén ezt az egészet próbáltam megemészteni, kitalálni mit csináljak. Szerintem már minden típusú orvosnál voltam (csak olyannál nem, aki az embert egyben nézné...), mindegyikben csalódtam, nekem kell ezt megoldani, mégha holnap reggel persze el is megyek a háziorvoshoz - mégiscsak ő utalt be és őt egyébként is szeretem. Gondolom majd kórházat javasol, én meg passzolok.
Bár méreteimnél fogva (kóros sovány aztán nem vagyok, az biztos) nem gondolom, hogy lisztérzékeny lehetek (a gasztroenterológus szerint az egyik vérképemben lévő érték alapján ez ki is zárható), mégis elkezdek, ha még nem is paleo, de legalábbis gluténmentes diétát tartani. Vettünk giga adagos C vitamint (most ezzel szedem a nem igazán felszívódó, cudálatosz vasat) és a párom hirtelen felindulásból Béres cseppeket is vett nekem, de ezt még nem kezdtem el, mert elég sok fémallergiám van és azt írják, hogy olyanoknak nem ajánlott...
Lehet a vasra is allergiás vagyok és taszítom?! Oké hogy nem rozsdásodok be, de azt hiszem ebből így baj lesz... Illetve lassan ki kéne mondanom, már van.
...gondolj, gondolj...
Nem mondom, hogy fitt vagyok, de ilyen rosszul azért nem. Biztos voltam benne, hogy jobb lesz az eredmény, mint a múltkor (február végén 2,9 volt, áprilisban 2,3), mert mostanában nem voltam olyan rosszul és szedtem a gasztroenterológus által javasolt, "forradalmi", ionos formában vasat tartalmazó bogyókat. Ezért is mentem bátran a vérvételre, gondoltam három doboz után már csak látszik valami eredmény... Hát tessék. Negatív rekord van.
Hétvégén ezt az egészet próbáltam megemészteni, kitalálni mit csináljak. Szerintem már minden típusú orvosnál voltam (csak olyannál nem, aki az embert egyben nézné...), mindegyikben csalódtam, nekem kell ezt megoldani, mégha holnap reggel persze el is megyek a háziorvoshoz - mégiscsak ő utalt be és őt egyébként is szeretem. Gondolom majd kórházat javasol, én meg passzolok.
Bár méreteimnél fogva (kóros sovány aztán nem vagyok, az biztos) nem gondolom, hogy lisztérzékeny lehetek (a gasztroenterológus szerint az egyik vérképemben lévő érték alapján ez ki is zárható), mégis elkezdek, ha még nem is paleo, de legalábbis gluténmentes diétát tartani. Vettünk giga adagos C vitamint (most ezzel szedem a nem igazán felszívódó, cudálatosz vasat) és a párom hirtelen felindulásból Béres cseppeket is vett nekem, de ezt még nem kezdtem el, mert elég sok fémallergiám van és azt írják, hogy olyanoknak nem ajánlott...
Lehet a vasra is allergiás vagyok és taszítom?! Oké hogy nem rozsdásodok be, de azt hiszem ebből így baj lesz... Illetve lassan ki kéne mondanom, már van.
...gondolj, gondolj...
2013. április 9., kedd
Vasterhelés vizsgálat
... van ahol vasterheléses vizsgálatnak írják, nekem így, a cím szerint volt a beutalón. Mivel nem igazán találtam erről a vizsgálatról semmilyen leírást amikor az interneten kerestem, ezért gondoltam leírom én milyen volt. Mivel ma csinálták nekem először, természetesen nem tudom, hogy mindenhol ilyen-e, de gondolom hasonló...
8:15-re kaptam időpontot, éhgyomorra kellett bemenni a kórházba, ahol nem a laborba, hanem a gasztroenterológiai osztályra irányítottak. Összesen öten voltunk olyan vizsgálaton, ami ismételt kontrollt igényelt, a többiek laktulóz illetve laktózérzékenység miatt, így tőlük nem vért vettek, hanem rendszeres időközönként fújtak egy vékony csőbe....
Volt reggel kis csúszás, ezért az első vérvétel 8:45-kor volt (szigorúan éhgyomor), előző nap este 8-kor ettem utoljára, inni pedig olyan 10 körül. Ekkor kellett bevennem a vasat, ez egyedi, készítménytől függ mennyi. Nekem az orvos Aktiferrin lágy kapszulát írt fel (ezt ki kellett váltani és vinni a vizsálatra), ebből 4 szemet kellett bevennem kevés vízzel (113,85 mg vas-szulfát kapszulánként). Innentől 30 percenként vettek tőlem vért, megnézve a 30-60-90-120 perces értékeket.
Tehát összesen ötször szúrnak, ha minden jól megy. Közben inni, enni tilos. Ezután szépen haza lehet menni, lelet majd később. Nem tudom pontosan mikor, mert nekem kb. két hét múlva lesz a gyomortükrözés, és majd addigra meglesz, mondta a doktornő és akkor "okosabbak leszünk", hogy őt idézzem.
Persze nem ment minden jól, a harmadik szúrás (ugyanoda) már fájt. A negyedik előtt szerencsére rákérdezett a nővérke, és ezután egy teljesen fájdalommenteset szúrt - kicsit feljebb. Az ötödik, utolsó alkalommal azonban sajnos csepp vér sem jött, pedig nem pánikoltam (de a folyadékhiány és nyilván maga a súlyos vérszegénység, ami miatt mentem, nem tett jót). A bal kezemben is kísérletezett, hiába mondtam, hogy nekem onnan még az életben senkinek nem sikerült venni... megpróbálta. Nem részletezem, nem sikerült, de most az a kezem csúnyább és jobban fáj, mint a végül 6x szúrt jobb. Mert ezután a kudarc után megkértem, hogy mielőtt más helyekre "tévedne", még egyszer a jobbat próbáljuk be. Nagyon pozitívan igyekeztem minden erőmmel arra fókuszálni, hogy legyen ott vér és sikeres is legyen a dolog. Ügyesek is voltunk, mert megindultak a cseppek a fiolába, így az öt alkalmat megúsztam nyolc szúrással.
Sokat kivett belőlem a vizsgálat, bár azt hittem én majd simán megyek délután melózni, nem ment. Gondolom a korán kelés, az étlen-szomjan várakozás is gyengített, így rövid találka után a lányommal hazamentem, méghozzá a metróvégállomástól már fuvart is kellett kérjek a páromtól, mert úgy éreztem össze fogok esni.
Otthon beborogattam a kezem; bekentem heparin tartalmú Lioton géllel (nem ott ahol szúrtak!) az elszíneződött részeket, kis vattakorongot bevizeztem és ráraktam, majd lazán rátekertem fáslit (nem szorosan, csak tényleg annyira hogy tartsa meg a pakolást). Magam mellé készítettem egy kulacs vizet, bebújtam a melegített ágyba (fájt a hasam ezért bekapcsoltam az elektromos lepedőt) és aludtam egy nagyot.
Most is fáj a fejem még, pedig iszom egész nap azóta is (meglesz éjjel a böjtje...), de ez lehet a front miatt is.
Jó volt, hogy vittem a vizsgálatra könyvet, bár sokat beszélgettem a velem együtt várakozó betegekkel is, de a könyv teljesen rabul ejtett, ahogy megjósoltam.
 |
| kép forrása: healthyoncare |
Volt reggel kis csúszás, ezért az első vérvétel 8:45-kor volt (szigorúan éhgyomor), előző nap este 8-kor ettem utoljára, inni pedig olyan 10 körül. Ekkor kellett bevennem a vasat, ez egyedi, készítménytől függ mennyi. Nekem az orvos Aktiferrin lágy kapszulát írt fel (ezt ki kellett váltani és vinni a vizsálatra), ebből 4 szemet kellett bevennem kevés vízzel (113,85 mg vas-szulfát kapszulánként). Innentől 30 percenként vettek tőlem vért, megnézve a 30-60-90-120 perces értékeket.
Tehát összesen ötször szúrnak, ha minden jól megy. Közben inni, enni tilos. Ezután szépen haza lehet menni, lelet majd később. Nem tudom pontosan mikor, mert nekem kb. két hét múlva lesz a gyomortükrözés, és majd addigra meglesz, mondta a doktornő és akkor "okosabbak leszünk", hogy őt idézzem.
Persze nem ment minden jól, a harmadik szúrás (ugyanoda) már fájt. A negyedik előtt szerencsére rákérdezett a nővérke, és ezután egy teljesen fájdalommenteset szúrt - kicsit feljebb. Az ötödik, utolsó alkalommal azonban sajnos csepp vér sem jött, pedig nem pánikoltam (de a folyadékhiány és nyilván maga a súlyos vérszegénység, ami miatt mentem, nem tett jót). A bal kezemben is kísérletezett, hiába mondtam, hogy nekem onnan még az életben senkinek nem sikerült venni... megpróbálta. Nem részletezem, nem sikerült, de most az a kezem csúnyább és jobban fáj, mint a végül 6x szúrt jobb. Mert ezután a kudarc után megkértem, hogy mielőtt más helyekre "tévedne", még egyszer a jobbat próbáljuk be. Nagyon pozitívan igyekeztem minden erőmmel arra fókuszálni, hogy legyen ott vér és sikeres is legyen a dolog. Ügyesek is voltunk, mert megindultak a cseppek a fiolába, így az öt alkalmat megúsztam nyolc szúrással.
 |
| kép forrása: The.Site.org |
Otthon beborogattam a kezem; bekentem heparin tartalmú Lioton géllel (nem ott ahol szúrtak!) az elszíneződött részeket, kis vattakorongot bevizeztem és ráraktam, majd lazán rátekertem fáslit (nem szorosan, csak tényleg annyira hogy tartsa meg a pakolást). Magam mellé készítettem egy kulacs vizet, bebújtam a melegített ágyba (fájt a hasam ezért bekapcsoltam az elektromos lepedőt) és aludtam egy nagyot.
Most is fáj a fejem még, pedig iszom egész nap azóta is (meglesz éjjel a böjtje...), de ez lehet a front miatt is.
Jó volt, hogy vittem a vizsgálatra könyvet, bár sokat beszélgettem a velem együtt várakozó betegekkel is, de a könyv teljesen rabul ejtett, ahogy megjósoltam.
2013. április 4., csütörtök
Kapszulák és bohócok
Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...
Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.
Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.
Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.
Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.
Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.
Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.
2013. március 19., kedd
Gasztroenterológia
Néhány éve még azt sem tudtam volna, mit jelent ez a szó, gasztroenterológia.
Mára az évek alatt már túl vagyok mindenféle kissé vagy nagyon kellemetlen vizsgálaton, és úgy tűnik, az életem része marad ennek az orvosi osztálynak a "rendszeres látogatása".
Hiába no, nekem az izületeim és az emésztőrendszerem érzékeny (egyet Anyutól, egyet Aputól).
Tegnap felkerestem a már említett szakorvost, és kellemesen csalódtam, mert volt türelme meghallgatni, megnézni a leleteimet, elmagyarázni némelyiket (volt olyan, ami már több éves, de csak most tudtam meg, hogy akkor mi bajom is volt), meghallgatni a panaszaimat és hogy miért vagyok ott.
Még nincs persze vége, a bekukkantást - legalábbis a gyomromba - nem úszom meg, és csinálnak egy vasterheléses vizsgálatot is, hogy valóban van-e felszívódási zavar, vagy sem. Ezek lezajlanak áprilisban, aztán remélem semmi nem tart vissza attól, hogy vaslédi legyek. :D
Persze van - nekem új - diagnosztizált "betegség" is, a jelenlegi panaszaimat a már több évvel ezelőtti tükrözéskor is megtalált vastagbél divertikulumok okozzák. Kaptam rá gyógyszert és diétás étrend előírást. Remélem segít, mert néha már zeppelint-nyelt méretű volt a hasam, és bevallom, nem a kellemetlen tünetekkel volt a legtöbb bajom, hanem a komoly fájdalommal (mindenféle nyomasztó gondolataim is voltak, annyit fájt a hasam bal oldala).
Érdekes módon a hétvégén készített és fogyasztott mákos guba, ami akár komoly gondokat is okozhatott volna, inkább segített, enyhített.
A doktornő mondta is, hogy nincs két egyforma ember, lehet lesz olyan, amit ő ajánl és nem bírom, míg mást, amit elvileg nem lehet, de megkívánok, akkor keveset kóstolhatok, és ha nem okoz panaszokat, egyem nyugodtan (nyilván nem tokaszalonnára gondolt). Persze ésszel, például viaszos héjakat hámozni kell, olajos magvakat őrölni és ételbe tenni, nyersen semmit (semmit!) nem enni.
Szóval most szedem a lecserélt illetve újonnan kapott gyógyszereket, aztán majd a probiotikumot, hallgatok rá, és megyek a kiírt vizsgálatokra. A diétához lesz szükség néhány érdekes alapanyagra, remélem sikerül venni. Nagyjából ennyi.
Mára az évek alatt már túl vagyok mindenféle kissé vagy nagyon kellemetlen vizsgálaton, és úgy tűnik, az életem része marad ennek az orvosi osztálynak a "rendszeres látogatása".
Hiába no, nekem az izületeim és az emésztőrendszerem érzékeny (egyet Anyutól, egyet Aputól).
Tegnap felkerestem a már említett szakorvost, és kellemesen csalódtam, mert volt türelme meghallgatni, megnézni a leleteimet, elmagyarázni némelyiket (volt olyan, ami már több éves, de csak most tudtam meg, hogy akkor mi bajom is volt), meghallgatni a panaszaimat és hogy miért vagyok ott.
Még nincs persze vége, a bekukkantást - legalábbis a gyomromba - nem úszom meg, és csinálnak egy vasterheléses vizsgálatot is, hogy valóban van-e felszívódási zavar, vagy sem. Ezek lezajlanak áprilisban, aztán remélem semmi nem tart vissza attól, hogy vaslédi legyek. :D
Persze van - nekem új - diagnosztizált "betegség" is, a jelenlegi panaszaimat a már több évvel ezelőtti tükrözéskor is megtalált vastagbél divertikulumok okozzák. Kaptam rá gyógyszert és diétás étrend előírást. Remélem segít, mert néha már zeppelint-nyelt méretű volt a hasam, és bevallom, nem a kellemetlen tünetekkel volt a legtöbb bajom, hanem a komoly fájdalommal (mindenféle nyomasztó gondolataim is voltak, annyit fájt a hasam bal oldala).
Érdekes módon a hétvégén készített és fogyasztott mákos guba, ami akár komoly gondokat is okozhatott volna, inkább segített, enyhített.
A doktornő mondta is, hogy nincs két egyforma ember, lehet lesz olyan, amit ő ajánl és nem bírom, míg mást, amit elvileg nem lehet, de megkívánok, akkor keveset kóstolhatok, és ha nem okoz panaszokat, egyem nyugodtan (nyilván nem tokaszalonnára gondolt). Persze ésszel, például viaszos héjakat hámozni kell, olajos magvakat őrölni és ételbe tenni, nyersen semmit (semmit!) nem enni.
Szóval most szedem a lecserélt illetve újonnan kapott gyógyszereket, aztán majd a probiotikumot, hallgatok rá, és megyek a kiírt vizsgálatokra. A diétához lesz szükség néhány érdekes alapanyagra, remélem sikerül venni. Nagyjából ennyi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)