A kávézásról mindenféle gondolat

Nem vagyok profi a kávé szakértő, cserébe fogyasztom. Nagyjából a huszas éveim elejétől, előtte nem igazán, bár érettségi előtti felkészülésnél a barátnőméknél tettem egy próbát. Rosszul lettem - erős, főzött presszó volt. Nem ízlett és nem úgy hatott ahogy vártam, így aztán passzoltam a dolgot jó darabig és maradtam a teánál.
Aztán néhány évvel a gyerekeim születése után, a sok éjszakázás, munkák és egyebek hatására elborultam, sokszor akár napi öt-hat csészével vagy bögrével is lenyomtam. Bár azt gondolom ekkor sem az élvezetért, inkább a hatásért. Szinte csak instant kávét ittam, tejjel és két cukorral. Ma már ezt meg sem tudnám inni.

Most már csak egy, legfeljebb két kávét iszom naponta, részben azért is mert azt mondják akadályozza a vasfelszívódását és ne ezen múljon. A fókuszban jellemzően nem is a hatás, hanem az élvezet áll. Jó ideje főzzük a kávét, "hagyományos" géppel itthon és bár volt kotyogós is, azt végképp nem kedvelem.

A múlt hónapban, akcióban vásároltunk egy Nespresso kávégépet is, mert szeretem a finom, illatos, aromás kávéikat és bár kötöttség a kapszula kínálat választéka, de a legtöbb, amit eddig kóstoltam nagyon ízlett és új élményt adott, akár kávéházit, itthon.

Ma a "Dulsao"-t ittam a reggeli joghurtos müzlim után, tejhabbal, cukor nélkül. Ízlik ez a kávé. Nem túl karakteres, de aromás és kellemes reggeli beindító, különösebb utóíz nélkül. Finom, jól esett.