Két hete voltam 49 éves és máris - rám nem jellemző módon - tervezek. Méghozzá az 50. születésnapomra készülök.
Készülök, mert adni szeretnék, méghozzá 50, általam készített ajándékot. Ezt pedig biztos el kell kezdenem időben, különben nem fog sikerülni a tervem...
Így aztán arra gondoltam, heti egy ajándékot fogok elkészíteni. Igen ám, de egy év csak alig több mint 50 hetes, ezért máris itt az idő, kezdődik! Az első Valamit ezen a héten el kell készítenem!
Terveim szerint minden alkotásom élményét és ha lehet a kapcsolódó tudást is megosztom majd a Pink &Red-en. Ezt - mármint hogy bloggolom is - biztosan nem tudom vállalni, de azt hogy elkészül az 50 Valami, mindenképpen. Sőt picit előre is kéne dolgoznom, nyaralás és vészhelyzet esetére...
Hú, mi lesz ebből?!
Remélem szorgos, alkotó év sok új élménnyel és kihívással! ♥
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: terv. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: terv. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 26., hétfő
2015. október 20., kedd
50 dolog, 50 előtt – bakancslista
Panyi Zsuzsi "40 dolog, 40 előtt – bakancslista" blogbejegyzése inspirálja ezt a "fogadalmat". Bevallom félve vágok bele, több szempontból is. Ő még csak 40 lesz és 40 fogadalmat írt fel, így nekem - ha követem az ő "szabályát" - 50-et kéne... És még nem is ez a nehezebbik fele.
Nem tudom ő milyen ember, de azt igen, hogy én nem nagyon bírom és nehezen viselem a kötöttségeket, a szabályokat, az ismétlődő dolgokat, a fogadalmakat, így ez mindennel szembe megy, ami nekem komfortos.
No de nem baj, mert az első fogadalmam úgyis az lesz (és istibizi az is lett volna), hogy kilépjek valamivel a komfortzónámból, így ha optimistán nézem, az első listatagot már ki is húzhatom, ha létrehozom ezt a listát...
Először arra gondoltam, csak magamnak írom meg, próbaként, de az nem vállalás, szóval belevágok. Hú! 3... 2.. 1.
1.tenni valamit kilépve a komfortzónámból Íme, itt ez a lista! :)
2. elkészíteni 50 új kupakot
3.elmenni Barcelonába, legalább egy hétvégére
4.karácsonyi vásárba menni
5. elolvasni legalább 12 könyvet mától 2016. október 15-ig
(az a biztos ha erről a moly-ra írok beszámolót, akkor tuti lesz nyoma is)
(A Marsi nem ér, azt már elkezdtem előbb)
6. házi gumicukrot készíteni
7. teljesíteni az 50 hét 50 ajándék tervemet (erről bővebben hamarosan)
8. ültetni egy bokrot a kertünkbe
9. belevágni a 100 days project kihívásba (ha minden igaz 2016. júliusban indul)
10. teljesíteni a 100 days projectet!
11. sosemlátott rokonokkal találkozni
12. elkezdeni a jógázást Adriene-vel
13. eperlekvárt főzni
14. madárodút rakni a kerti ház falára
15. festeni egy akvarell vagy olajképet
16.készíteni egy szép fülbevalót Elkészült, többen azt mondták szép! :)
17. internetmentes napo(ka)t tartani
18.elmenni operába és meghallgatni egy Verdi vagy Puccini opera előadást
Voltam!
19. fondant készíteni
20.kalendáriumot használni Használom, imádom!
21. csinos cakepop-okat készíteni
22. hintázni egy játszótéren
23. kézműves workshopon újat tanulni
24. Pavlova tortát sütni
25.vicces gumikacsát venni igaz nem vettem, hanem kaptam...
26. írni egy mesét
27. sk névjegykártyát csinálni
28. újraolvasni A Mester és Margarita-t
29. barátokkal bográcsozni
30. gasztronómiai fesztiválra menni
31. sorozatmaratont tartani reggelig
32. talpmasszázsra menni
33. saját sütésű kenyeret majszolni
34. megtervezni a logómat
35. szerezni egy különleges esernyőt, amit szeretek és használok
36. bento boxba alkotni valami gyönyörűséges ebédet
37. beszerezni egy szoknyát és hordani!
38. egyedi, saját vászoncipőt festeni
39. varrni egy ruhadarabot és azt hordani
40. hajnalban úszni természetes vízben (a hajnal legkésőbb 6 óra :D)
41. újraolvasni a Korbács-ot
42. elutazni Bretagne-ba, ha lehet (ha nem sikerül akkor virtuálisan)
43. fotónapló-napot tartani, óránkénti fotózással
44.erdei túrára menni teljesült!
45. ismeretlen(eke)t megajándékozni "csakúgy"
46. homokvárat építeni
47. tábortűznél énekelni
48. elmenni egy jazz koncertre/estre
49. friss házi tésztát gyúrni és ételnek elkészíteni, az élményt bloggolni
50. elolvasni A funtineli boszorkány-t
* Ezt a listát frissítem majd, ahogy teljesül. És ha megcsinálom, akkor szerintem 50 évesen készítek egy 60-as listát, amit 60 éves koromig teljesítek. Kevésbé lesz feszes mint ez, cserébe nagyobb léptékű vágyakat és kihívásokat választok majd!
Köszönöm az inspirációt Zsuzsi!
Nem tudom ő milyen ember, de azt igen, hogy én nem nagyon bírom és nehezen viselem a kötöttségeket, a szabályokat, az ismétlődő dolgokat, a fogadalmakat, így ez mindennel szembe megy, ami nekem komfortos.
No de nem baj, mert az első fogadalmam úgyis az lesz (és istibizi az is lett volna), hogy kilépjek valamivel a komfortzónámból, így ha optimistán nézem, az első listatagot már ki is húzhatom, ha létrehozom ezt a listát...
Először arra gondoltam, csak magamnak írom meg, próbaként, de az nem vállalás, szóval belevágok. Hú! 3... 2.. 1.
1.
2. elkészíteni 50 új kupakot
3.
4.
5. elolvasni legalább 12 könyvet mától 2016. október 15-ig
(az a biztos ha erről a moly-ra írok beszámolót, akkor tuti lesz nyoma is)
(A Marsi nem ér, azt már elkezdtem előbb)
6. házi gumicukrot készíteni
7. teljesíteni az 50 hét 50 ajándék tervemet (erről bővebben hamarosan)
8. ültetni egy bokrot a kertünkbe
9. belevágni a 100 days project kihívásba (ha minden igaz 2016. júliusban indul)
10. teljesíteni a 100 days projectet!
11. sosemlátott rokonokkal találkozni
12. elkezdeni a jógázást Adriene-vel
13. eperlekvárt főzni
14. madárodút rakni a kerti ház falára
15. festeni egy akvarell vagy olajképet
16.
17. internetmentes napo(ka)t tartani
18.
Voltam!
19. fondant készíteni
20.
21. csinos cakepop-okat készíteni
22. hintázni egy játszótéren
23. kézműves workshopon újat tanulni
24. Pavlova tortát sütni
25.
26. írni egy mesét
27. sk névjegykártyát csinálni
28. újraolvasni A Mester és Margarita-t
29. barátokkal bográcsozni
30. gasztronómiai fesztiválra menni
31. sorozatmaratont tartani reggelig
32. talpmasszázsra menni
33. saját sütésű kenyeret majszolni
34. megtervezni a logómat
35. szerezni egy különleges esernyőt, amit szeretek és használok
36. bento boxba alkotni valami gyönyörűséges ebédet
37. beszerezni egy szoknyát és hordani!
38. egyedi, saját vászoncipőt festeni
39. varrni egy ruhadarabot és azt hordani
40. hajnalban úszni természetes vízben (a hajnal legkésőbb 6 óra :D)
41. újraolvasni a Korbács-ot
42. elutazni Bretagne-ba, ha lehet (ha nem sikerül akkor virtuálisan)
43. fotónapló-napot tartani, óránkénti fotózással
44.
45. ismeretlen(eke)t megajándékozni "csakúgy"
46. homokvárat építeni
47. tábortűznél énekelni
48. elmenni egy jazz koncertre/estre
49. friss házi tésztát gyúrni és ételnek elkészíteni, az élményt bloggolni
50. elolvasni A funtineli boszorkány-t
* Ezt a listát frissítem majd, ahogy teljesül. És ha megcsinálom, akkor szerintem 50 évesen készítek egy 60-as listát, amit 60 éves koromig teljesítek. Kevésbé lesz feszes mint ez, cserébe nagyobb léptékű vágyakat és kihívásokat választok majd!
Köszönöm az inspirációt Zsuzsi!
2015. szeptember 22., kedd
Ugye csak izomláz?!
Új időszámítás, első nap. Eljött a megmozdulás napja; az amikor már érzek magamban annyi erőt, elszántságot és eltökéltséget, hogy elmenjek mozogni. Kellett ez a két hónap regeneráció, de most már készen állok. Harmadik hete viszünk új, egészségesebb, diétás étrendet. Most már jöhet hozzá a testedzés is!
Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd - krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek... Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne...
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.
Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!
Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd - krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek... Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne...
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.
Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!
2015. július 27., hétfő
Kerek számok bűvöletében
Ez ennek a blognak a 700. bejegyzése. A kulcsszám a bejegyzésben mégsem a 700, hanem az 50 lesz...
Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok - olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de "annyinak amennyi pont" sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán...
Idén ősszel 49 leszek, jövőre pedig 50. Szeretném ezt kicsit "hobbitosan" megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.
Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 "vállalással", hogy kész legyek, mire eljön a nap.
Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.
Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.
Tudom, mások titkolják a korukat, én nem teszem, sosem érdekelt. Talán mert sosem éreztem magam annyinak, amennyi vagyok - olykor sokkal kevesebbnek, máskor sokkal többnek, de "annyinak amennyi pont" sosem. Azért a 40. születésnapom fordulását megnéztem. Hosszan, tükör előtt ülve néztem ahogy az idő átfordítja a koromat 39-ről 40-re. De nem történt semmi. Még mindig én ültem ott a különös üveg másik oldalán...
Idén ősszel 49 leszek, jövőre pedig 50. Szeretném ezt kicsit "hobbitosan" megünnepelni, mert bár _sokan_ bulizni nem akarok, ám adni igen.
Viszont ötven vagy még több, Valódi, szeretettel teli ajándékot adni már tervezést igényel.
Ezért arra gondoltam, hogy a szülinapomat megelőző 50 hétben (vagy már akár előbb is), elkezdem az alkotást, heti 1-1 "vállalással", hogy kész legyek, mire eljön a nap.
Még nem döntöttem el, mi lesz az sk kézműves projekt, de szerintem 50 nyuszi a nyúlmentésnek, 50 madár az MME alapítványának és talán még 50 vércsepp és lehet 50 szív is.
Átgondolom, mielőtt jön a fogadalom, de már tervezni is nagyszerű.
2015. március 10., kedd
Tipródás
Azon gondolkodtam, hogy lehet "össze kéne költözni" a blogjaimmal. De lehet hogy nem, nem tudom. Bizonytalan vagyok, vagy mégsem?!
Van ez (a Ficsergő), a naplós dolog - ez nekem az "igazi" webnapló.
Van a főzős (a Sufonesza) - inkább családi szakácskönyv a neten, sosem szántam világhódító gasztroblognak.
Van még a kreatívos - amivel sehogy sem haladok, mert próbáltam angolra, de az meg nehéz, akadozós. Voltak terveim vele, illetve valójában olyanok, amihez ez kapcsolódott, de egyelőre nem jöttek össze (kézműveskedés és Etsy bolt).
... és van még egy ami zárt.
Tipródom. Azon is hogy "összeköltözés" a jó, vagy a "régiek" elhagyása és egy teljesen új indítása. Vagy az hogy keresztbe átadjam a bejegyzéseket (tehát ha például írok a Sufoneszán, akkor ide is tegyek róla kis bejegyzést?). Na de egy kézműves, angol dologgal már nem ilyen egyszerű. Bár akkor lehetne itt a Ficsergőn a magyar. %)
Közben meg annyit téma gyűlt össze, le kéne jegyezni magamnak ide, és talán van aki olvassa is. Mentem is a fényképeket sorra, hiszen állandóan fotózok, csak a vége mindig az, hogy este kidőlök és elalszom (vagy nyifogok, sirdogálok, mikor mi). Persze ha tudnám mit akarok magammal kezdeni, akkor sokkal könnyebb lenne dönteni.
Legalább az Instagrammon nagyjából folyamatos a jelenlétem és figyelek a sok követett emberkére is - imádom! ♥
Anyu halála után vettem meg a könyvet és haladgatok (tényleg nagyon csak "gatok") az "Ennél zöldebb" feladatokkal. Amikor rászánom az időt, a helyet és a teret, nagyon élvezem. Valóban magamra szánt idő (általában egy finom teával, halk szeretem-zenével).
Hátha jó lesz valamire - végülis magammal "dolgozom" magamon.
Tapasztalatnak mindenképpen hasznos és értékes!
Addig is talán majd adok már életjelet itt a blogon és tulajdonképpen egész jó sebességnek veszem ezt, ahhoz képest, amit átéltem az elmúlt időszakban.
Anyucit még csak hat napja helyeztük végső nyugalomba és bár a "temetés" hozott egyfajta megnyugvást, mégis rohamokban tör rám az Anya-hiány: hallani szeretném (akarom!) a hangját, ölelni őt, puszilva érezni a selymes bőrét, az illatát (igazából még érzem, bármikor, bárhol), simogatni a kezét, a fejét, megnyugtatni őt és magamat...
A "kisgyerek" önző, akaratos szükség-vágyai.
De már nem lehet. :(
Van ez (a Ficsergő), a naplós dolog - ez nekem az "igazi" webnapló.
Van a főzős (a Sufonesza) - inkább családi szakácskönyv a neten, sosem szántam világhódító gasztroblognak.
Van még a kreatívos - amivel sehogy sem haladok, mert próbáltam angolra, de az meg nehéz, akadozós. Voltak terveim vele, illetve valójában olyanok, amihez ez kapcsolódott, de egyelőre nem jöttek össze (kézműveskedés és Etsy bolt).
... és van még egy ami zárt.
Tipródom. Azon is hogy "összeköltözés" a jó, vagy a "régiek" elhagyása és egy teljesen új indítása. Vagy az hogy keresztbe átadjam a bejegyzéseket (tehát ha például írok a Sufoneszán, akkor ide is tegyek róla kis bejegyzést?). Na de egy kézműves, angol dologgal már nem ilyen egyszerű. Bár akkor lehetne itt a Ficsergőn a magyar. %)
Közben meg annyit téma gyűlt össze, le kéne jegyezni magamnak ide, és talán van aki olvassa is. Mentem is a fényképeket sorra, hiszen állandóan fotózok, csak a vége mindig az, hogy este kidőlök és elalszom (vagy nyifogok, sirdogálok, mikor mi). Persze ha tudnám mit akarok magammal kezdeni, akkor sokkal könnyebb lenne dönteni.
Legalább az Instagrammon nagyjából folyamatos a jelenlétem és figyelek a sok követett emberkére is - imádom! ♥
Anyu halála után vettem meg a könyvet és haladgatok (tényleg nagyon csak "gatok") az "Ennél zöldebb" feladatokkal. Amikor rászánom az időt, a helyet és a teret, nagyon élvezem. Valóban magamra szánt idő (általában egy finom teával, halk szeretem-zenével).
Hátha jó lesz valamire - végülis magammal "dolgozom" magamon.
Tapasztalatnak mindenképpen hasznos és értékes!
Addig is talán majd adok már életjelet itt a blogon és tulajdonképpen egész jó sebességnek veszem ezt, ahhoz képest, amit átéltem az elmúlt időszakban.
Anyucit még csak hat napja helyeztük végső nyugalomba és bár a "temetés" hozott egyfajta megnyugvást, mégis rohamokban tör rám az Anya-hiány: hallani szeretném (akarom!) a hangját, ölelni őt, puszilva érezni a selymes bőrét, az illatát (igazából még érzem, bármikor, bárhol), simogatni a kezét, a fejét, megnyugtatni őt és magamat...
A "kisgyerek" önző, akaratos szükség-vágyai.
De már nem lehet. :(
2014. október 2., csütörtök
Színesedünk
Le vagyok maradva a ház-as posztokkal, meg úgy általában is, mert sodrás van de akkora, hogy örülök, ha ki tudom emelni a fejem a vízből. De minden folyó a tengerbe visz, nem igaz?! :)
Arra gondoltam kiírom a színesedésünket - hamarosan kész a felső szint festése! - mert ez volt ma a legnagyobb örömeim egyike, és a sok elmaradást úgyis képtelenség most posztolni.
Eleinte azt gondoltuk, hogy a szép, modern házunkban nem vadulunk meg a színekkel, úgy mint a jelenlegi otthonunkban, ahol aztán van hunyor, bodza, mesevirág, napraforgó és mindenféle csodás szín a falakon. De aztán kitaláltuk, hogy mindenhol megjelenhetne egy-egy "vezérszín", amit aztán majd következetesen végigviszünk a kiegészítőkkel vagy valamilyen dekor elemmel a szolíd színvilágú terekben. Ekkor még nem igazán a falakra gondoltunk, tényleg csak tárgyakra inkább.
Aztán beballagtunk a konyhai dekorlapomra kerülő táblafestékem (imádom már most!) miatt a boltba, és nem tudtunk ellenállni a színkavalkádnak...
Így aztán, amikor szegény festők mit sem sejtően érdeklődtek arról, milyen színeket szeretnénk a falakra, bizony megjelentek a rejtett vágyaink.
Így került a napokban a "dolgozó" szoba két falára hamuszürke, a konyha-nappali-étkező "kis" zugába jaffa és a hálónkba padlizsán.
A tetőtéri "geek" teret még álmodjuk, de az már biztos hogy a kocsibeállónkon egy invader lesz majd kirakva a világos-sötétszürke térkövekből.
Arra gondoltam kiírom a színesedésünket - hamarosan kész a felső szint festése! - mert ez volt ma a legnagyobb örömeim egyike, és a sok elmaradást úgyis képtelenség most posztolni.
Eleinte azt gondoltuk, hogy a szép, modern házunkban nem vadulunk meg a színekkel, úgy mint a jelenlegi otthonunkban, ahol aztán van hunyor, bodza, mesevirág, napraforgó és mindenféle csodás szín a falakon. De aztán kitaláltuk, hogy mindenhol megjelenhetne egy-egy "vezérszín", amit aztán majd következetesen végigviszünk a kiegészítőkkel vagy valamilyen dekor elemmel a szolíd színvilágú terekben. Ekkor még nem igazán a falakra gondoltunk, tényleg csak tárgyakra inkább.
Aztán beballagtunk a konyhai dekorlapomra kerülő táblafestékem (imádom már most!) miatt a boltba, és nem tudtunk ellenállni a színkavalkádnak...
Így aztán, amikor szegény festők mit sem sejtően érdeklődtek arról, milyen színeket szeretnénk a falakra, bizony megjelentek a rejtett vágyaink.
Így került a napokban a "dolgozó" szoba két falára hamuszürke, a konyha-nappali-étkező "kis" zugába jaffa és a hálónkba padlizsán.
A tetőtéri "geek" teret még álmodjuk, de az már biztos hogy a kocsibeállónkon egy invader lesz majd kirakva a világos-sötétszürke térkövekből.
2014. szeptember 18., csütörtök
Katyvasz
Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot - főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor - szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit - nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.
Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal - múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk - mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is - aki oly keveseket tudott megsiratni - annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni... jajj, nem!
Zajlik még ...
- A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
- Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
- Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az "új otthonos" dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj - neki csak én vagyok most!
- Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
- Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
- Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok...
- Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem...
- A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele - gyűjtöm is az inspirációkat.
- Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
- Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni - szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.
Vagy csak sok a minden?!
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor - szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit - nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.
Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal - múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk - mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is - aki oly keveseket tudott megsiratni - annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni... jajj, nem!
Zajlik még ...
- A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
- Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
- Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az "új otthonos" dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj - neki csak én vagyok most!
- Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
- Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
- Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok...
- Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem...
- A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele - gyűjtöm is az inspirációkat.
- Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
- Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni - szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.
Vagy csak sok a minden?!
2014. június 5., csütörtök
Alkotni jó!
Jó reggelt! :)
A gyors reggeli takarítás után halacskák lakkozásával kezdtem a napot. Kortyolgatva a forró zöld teám, kenegetem a kék halakat és tervezem, milyen is legyen majd a nyaklánc, amire kerülnek. Szól a rádió, friss levegő árad be, a Lencsi vadul vizet kortyol... Imádom ezt a reggelt!
Tegnap este fél tízkor még apró szivecskéket gyártottam, mert annyira tetszett, ahogy azt a néhányat, ami volt a kisült sünik mellé szórtam, és úgy fotóztam le őket. A képen még nincsenek lakkozva, de este ezt is megcsináltam gyorsan, így ma már háromszor ennyi szívvel is készülhet a fotó. :)
Nap mint nap készülök az Etsy boltom nyitására, csak még várok a bankkártyámra. Nem baj, addig is alaposan körbe tudok járni, és előkészíteni mindent! Izgi! :)
A másik, magamnak-alkotós projektem, hogy készítem Zelk Zoltán: A három nyúl című versének "illusztrációját", levegőn száradó gyurmából. Mivel "csak nekem" készül, bőven van idő vele szutymorogni. Kell is, sokat kell várni a fázisokra. Az első lépésben volt a formázás ebből a ragacsos, puha, agyagszerű anyagból, egy darabból - elemeket nem lehet illeszteni, mert ez az anyag nem tapad! Aztán egy nap száradás, majd alapozás, aztán pihi, majd első festés, pihi, második...
És még erdőt, környezetet is szeretnék hozzájuk. Szórakoztat nagyon! Majd mutatom ha kész, de lehet nyár közepe lesz addigra. Addig is az alvó három nyulak:
A gyors reggeli takarítás után halacskák lakkozásával kezdtem a napot. Kortyolgatva a forró zöld teám, kenegetem a kék halakat és tervezem, milyen is legyen majd a nyaklánc, amire kerülnek. Szól a rádió, friss levegő árad be, a Lencsi vadul vizet kortyol... Imádom ezt a reggelt!
Tegnap este fél tízkor még apró szivecskéket gyártottam, mert annyira tetszett, ahogy azt a néhányat, ami volt a kisült sünik mellé szórtam, és úgy fotóztam le őket. A képen még nincsenek lakkozva, de este ezt is megcsináltam gyorsan, így ma már háromszor ennyi szívvel is készülhet a fotó. :)
Nap mint nap készülök az Etsy boltom nyitására, csak még várok a bankkártyámra. Nem baj, addig is alaposan körbe tudok járni, és előkészíteni mindent! Izgi! :)
A másik, magamnak-alkotós projektem, hogy készítem Zelk Zoltán: A három nyúl című versének "illusztrációját", levegőn száradó gyurmából. Mivel "csak nekem" készül, bőven van idő vele szutymorogni. Kell is, sokat kell várni a fázisokra. Az első lépésben volt a formázás ebből a ragacsos, puha, agyagszerű anyagból, egy darabból - elemeket nem lehet illeszteni, mert ez az anyag nem tapad! Aztán egy nap száradás, majd alapozás, aztán pihi, majd első festés, pihi, második...
És még erdőt, környezetet is szeretnék hozzájuk. Szórakoztat nagyon! Majd mutatom ha kész, de lehet nyár közepe lesz addigra. Addig is az alvó három nyulak:
"Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben..."
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben..."
2013. szeptember 18., szerda
Izgalmas esemény
Jajj olyan boldog vagyok, végre elindítottam a kreatív oldalamat,
angolul, íme: Pink & Red.
Remélem lesz erőm csinálni, még annyi munka van rajta... és ugye a tartalom sem nő ki magától!
Na de ez fontos, dédelgetett álom volt már egy ideje és így egyben megvalósul a tervezett hármasság: alkotás - angol nyelvtanulás - írás.
Remélem lesz erőm csinálni, még annyi munka van rajta... és ugye a tartalom sem nő ki magától!
Na de ez fontos, dédelgetett álom volt már egy ideje és így egyben megvalósul a tervezett hármasság: alkotás - angol nyelvtanulás - írás.
2011. november 6., vasárnap
Vegahét napló - 7.
Ma reggel kemény tojást, bryndzát, sörretket, paradicsomot és újhagymát ettem bajor rozscipóval, no meg finom mézes-citromos teával.
"Tízóraira" ettünk egy-egy fürt szőlőt, így viszonylag későn ebédeltünk - kelkáposzta főzeléket, feltét nélkül.
A késő őszi, csodaszép, délutáni napsütésben elsétáltunk a közeli Hópehely cukrászdába, ami már nem csak fagyilabor és mellesleg isteni süteményeket árul,hanem már bonbonárium is - több mint negyven féle belga csokis bonbont is árulnak...
Én ittam egy capuccinót és madártej tortaszeletet választottam, a Kedves pedig bailey's tortát kért.
Vacsorára pikáns túrókrémet ettünk, megint sokféle zölddel (Isteni ízű a paradicsom, amit szombaton a piacon vettünk, remélem lesz a jövő hétvégén is!).
Sajnos este nyolc körül égett a gyomrom (szerintem a toniktól, amit ittam), ezért pattogattam egy adag sós popcornt is... és elvonultam sorozatokat nézni.
2011. november 5., szombat
Vegahét napló - 6.
A bevásárlás alatt ittam egy narancsos-mangós smoothiet - mert megérdemlem (havonta 1-2 alkalommal megengedem magamnak). :D
Ebédre rántott gombát készítettem, kukoricás rizzsel és persze tartárral (lightosan).
Jól belaktunk, ezért késődélután "csak" újra learattam a mini sajtos csiga babérokat - bár most mindenféle más alak is készült és nekem a vékony rúd jött be a legjobban..
Délelőtt, a piacon megint többet sikerült bevásárolni, mint ami a hűtőben elfér, de sebaj - a nyúlnak jár a petrezselyem, én beleszerettem az apró paradicsomba, kellett a kel, a citrom, a sörretek, a tojás, a póré, a gomba.... ÓÓóóóóÓ.
Holnapra egyszerű, kelkáposzta főzeléket tervezek, és közben megpróbálom a rizses-citromos töltikét is, aminek néhány napot érnie kell.
Izgi. :)
2011. november 4., péntek
Vegahét napló - 5.
 |
| Rozsos cipó |
Ma aztán kedvenc reggeli olvasztott vajas, "lapítóspirítós" - latte kombó után, hiába próbáltam az egészség jegyében megenni a tegnapi spenót maradékát egy tojással, megláttam a büfében a sütiket, és muszáj volt megkósoltnom az epres-joghurtos izét.
Szerencsére elég tömény, túl édes, így legközelebb már ott marad...
Délutánra viszont megéheztem, így egy leveles-sajtos is a pocakomba került uzsonnára, hálás voltam érte, amiért a szendvicssütőben megmelegítették nekem.
Vacsorára melegszendvicset készítettünk a néhány napos, saját sütésű rozsos cipómból, és megittunk 1-1 pohárka bort.
Nem vagyok büszke erre a napra, bár végülis nem diéta ez most, hanem hústalanság - az viszont nem sérült...
2011. november 3., csütörtök
Vegahét napló - 4.
Bűnös nap volt, szerencsére nem hús szempontjából... :)
Reggel még jól indult a dolog, szokásos tejes kávémat ittam szendvicssütőben pirult, vajas kenyérrel (Imádom, csak egy szeletet teszek bele, a tetejére vajat kenek - így alul ropogósra pirul, felül pedig finom, puha vajas lesz, és a széle is ropog.) és két szeletke pritamin paprikával.
A cégben ellenálltam a büfé csábításának, de a kollégák csoki kínálásainak nem, így több kocka különleges csokihoz is volt szerencsém a délelőtt folyamán. :D
Az ebéd az általam reggel, frissen főzött carbonarás-spenót volt (ahogy Anyu tanította) egy kemény tojással. De itt is volt bűn, mert az egyik kolléganőmtől apró, csinos kis túrógombócokat kaptam - hát ki tudna ennek ellenállni...
Kettő körül szokásos kávézás a konyhában - bűntelen, igaz a partnereimet megkínáltam a kekszemmel, de én nem ettem.
Késő délután ettem egy ananászos Activiát...
Vacsorára, a sütőtök után, még popcornt is bűnöztem az esti bor mellé.
Hát így. Kalóriák szempontjából egészséges biztos nem volt ez a nap, de legalább húsmentes...
Reggel még jól indult a dolog, szokásos tejes kávémat ittam szendvicssütőben pirult, vajas kenyérrel (Imádom, csak egy szeletet teszek bele, a tetejére vajat kenek - így alul ropogósra pirul, felül pedig finom, puha vajas lesz, és a széle is ropog.) és két szeletke pritamin paprikával.
A cégben ellenálltam a büfé csábításának, de a kollégák csoki kínálásainak nem, így több kocka különleges csokihoz is volt szerencsém a délelőtt folyamán. :D
Az ebéd az általam reggel, frissen főzött carbonarás-spenót volt (ahogy Anyu tanította) egy kemény tojással. De itt is volt bűn, mert az egyik kolléganőmtől apró, csinos kis túrógombócokat kaptam - hát ki tudna ennek ellenállni...
Kettő körül szokásos kávézás a konyhában - bűntelen, igaz a partnereimet megkínáltam a kekszemmel, de én nem ettem.
Késő délután ettem egy ananászos Activiát...
Vacsorára, a sütőtök után, még popcornt is bűnöztem az esti bor mellé.
Hát így. Kalóriák szempontjából egészséges biztos nem volt ez a nap, de legalább húsmentes...
2011. november 2., szerda
Vegahét napló - 3.
Reggelire egyetlen mandulás kekszet ettem, és elmajszoltam egy almát is, no meg ittam finom körtés teát repce mézzel...
A cégben a ma megnyílt büfében megkóstoltam a rántottás szendvicset,és engedve a csábításnak egy lattét is bűnöztem (pedig jó lenne csak napi egy kávét inni).
Ebédet szintén a büfében választottam; rántott camamber sajtot és wok-zöldség köretet (répa, borsó, bab).
Sajnos, mire megettük megérkeztek a sütemények, és a mandulás grillázskehelyben tálalt profiterollal szembeni ellenállásunk - ne szépítsük - alulról közelítette a nullát...
Vacsorára az otthon felejtett ebédet ettük meg a párommal (ahogy már leírtam, franciás rakott burgonyát készítettem még kedd este).
Kivételesen jól esett mellé a pohár vörösbor is, amit gyógyító céllal iszok több-kevesebb lelkesedéssel, minden este, minimum egy pohárral.
A cégben a ma megnyílt büfében megkóstoltam a rántottás szendvicset,és engedve a csábításnak egy lattét is bűnöztem (pedig jó lenne csak napi egy kávét inni).
Ebédet szintén a büfében választottam; rántott camamber sajtot és wok-zöldség köretet (répa, borsó, bab).
Sajnos, mire megettük megérkeztek a sütemények, és a mandulás grillázskehelyben tálalt profiterollal szembeni ellenállásunk - ne szépítsük - alulról közelítette a nullát...
 |
| Ugyehogyugye?! |
Vacsorára az otthon felejtett ebédet ettük meg a párommal (ahogy már leírtam, franciás rakott burgonyát készítettem még kedd este).
Kivételesen jól esett mellé a pohár vörösbor is, amit gyógyító céllal iszok több-kevesebb lelkesedéssel, minden este, minimum egy pohárral.
2011. november 1., kedd
Vegahét napló - 2.
Tartok tőle, nem lesz energiám leírni mit is eszem a héten, de sebaj, próbálom. Ma reggel egyszerűen vajas pirítóst ettem, és ittam egy vaníliás lattét. Ebédre tárkonyos ragulevest és mini sajtos csigát fogyasztottam. Délután elmajszoltam egy narancsot és egy almát.
Estére megsült a jövő heti rozsos cipó, így azt ettem egy szeletet, friss pritamin paprikával, két szem dióval és reszelt trappista sajttal.
Holnapra franciás burgonyát készítettem, ezt tervezem bevinni. (Vékonyra szelt burgonya, só, bors, tejszín - sütőben lassan megsütve - reszelt sajttal a tetején.)
Estére megsült a jövő heti rozsos cipó, így azt ettem egy szeletet, friss pritamin paprikával, két szem dióval és reszelt trappista sajttal.
Holnapra franciás burgonyát készítettem, ezt tervezem bevinni. (Vékonyra szelt burgonya, só, bors, tejszín - sütőben lassan megsütve - reszelt sajttal a tetején.)
2011. október 31., hétfő
Vegahét napló - 1.
Ma reggelire rántottát ettünk (csak simán), 1-1 szeletke teljeskiörlésű pirítóssal. Jómagam 1 tojást, párom 3-at fogyasztott el. Igaz, én még befaltam egy kivájt narancs belsejét, amiből aztán álsütőtök-rémet faragtam.
Délelőtt ittunk egy-egy lattét, és én majszoltam hozzá két mandulás-zabpelyhes kekszet is.
Az ebédem a tegnapi leves volt, a Kedvesnek készítettem arabiatás spagettit, gazdagon megszórva sajttal.
A vacsora sült gesztenye lesz, már készül... :)
Délelőtt ittunk egy-egy lattét, és én majszoltam hozzá két mandulás-zabpelyhes kekszet is.
Az ebédem a tegnapi leves volt, a Kedvesnek készítettem arabiatás spagettit, gazdagon megszórva sajttal.
A vacsora sült gesztenye lesz, már készül... :)
2011. október 30., vasárnap
Haspókságok
Ma sem igazán kívánom már, de vacsorára még elkészítem, a már bevásárolt csirkeszárnyakat...
Reggelire almás, zabpelyhes turmixot ittunk, ebédre pedig húsmentes borsólevest készítettem jó sok zöldséggel és finom, petrezselymes vajgaluskával.
Nekem nagyon ízlett, a párom kevésbé éreze az ízeket - szerintem a sok csípős és erős dolog már lassan elöli az ízlelő bimbóinak érzékenységét...
Én éreztem a megpirult zöldségek ízeit - fehérrépa, karalábé, zeller, sárgarépa és hagyma is volt benne -, a kanálka darált paprikát, az illatos, friss petrezselymet...
Valóban, talán a borsó volt a legkevésbé ízes benne, sajnos, de a házilag fagyasztott dolgok csak megfelelő eljárást alkalmazva őrzik meg az ízeiket - sajnos úgy tűnik, ez nem így készült.
Sok finomságot tervezek a hétre - legjobban talán a citromos rizzsel töltött kellevelek izgatnak.
Már bekevertem egy mandulás kekszet is, igaz, ezúttal zabpehely liszttel.
Ezt uzsonnának szánom majd, a koradélutáni kávék mellé...
Valahogy jól esik a mandula és a zabpehely is. Kívánom.
2011. október 25., kedd
Párizs - barangoló
Az utolsó napon a szállásunk közelében felfedezett Brioche Dorée-ben kezdtünk, és elfogyasztottunk egy-egy francia reggelit (friss bagett félbe vágva, puha vaj, sárgabarack lekvár, narancslé, kávé).
Ezután kiballagtunk a Montparnasse-i temetőbe, mert találtam az útikönyvben egy rövidebb sétát, ami pont a szálláshelyünk közelében volt, ezt terveztem bejárni...
Végül jóval hosszabban elidőztünk itt, mint gondoltam volna; kerestük Baudelaire és Sartre sírját. Ez utóbbira ráleltünk, de sajnos a számomra érdekesebbre, még a temető bejáratánál kirakott térkép segítségével sem.
Mégsem bántam a különös hely felfedezését, mert nagyon jót beszélgettünk a párommal, mint tavaly Rómában a Da Vinci kiállítás után.
(De jó lenne ha sokkal több időt szánnánk egymásra!)
Azt nem értem, miért tesznek a neves emberek sírjára rágott gyümölcsöt, gombokat, cukrot, metrójegyet, káposztát?!
Kedvesnek tűntek azonban a nyugvóhelyeken elhelyezett apró kövek, kavicsok, melyek némelyikére még szimbólumot vagy nevet is festettek, olykor pedig formákat (pl. szív) rakosgattak ki belőlük.
Innen a Raspail metrómegálló felé sétáltunk, majd felfedeztük a fiataloktól nyüzsgő Jardin du Luxembourg park rejtelmeit.
Aztán csak úgy, az útikönyvben fellelt sétát nem követve csavarogtunk tovább, nagy örömömre sok-sok konyha felszerelésboltba is betérve (bár tartva a fogadalmam, nem vettem semmit!).
Ezen a napon, a látszólag céltalan bolyongásunk során bukkantunk a Place Saint Sulpice és az Universite Rene Descartes csodás épületére is.
Végül addig addig lődörögtünk a városban, míg egyszercsak a Notre-Dame-nál bukkantunk ki.
E hosszú hétvége legboldogabb percei közé sorolom, melyekben a bokrokból előrebbenő verebeket etettem itt a kezemből..
Ahhoz képest, hogy a Kedves reggel még kétésfél órára saccolta, amit képes lesz fájó térdével járni, döbbenet volt, hogy szerintem ezen a napon gyalogoltunk a legtöbbet (kb. 10 metrómegállónyit).
Eddigre azonban már elfogyott az erő, és bizony még jókora út várt ránk: metróra szállni, a szálláshelyre, majd onnan a reptérre menni, nem is szólva az ottani beszállási procedúráról...
Nem merném állítani, hogy frissen és üdén értünk éjfél körül haza (Budapestre).
Csodás napok voltak ezek, melyek örökké bevésődtek a lelkembe.
Köszönöm.
Ezután kiballagtunk a Montparnasse-i temetőbe, mert találtam az útikönyvben egy rövidebb sétát, ami pont a szálláshelyünk közelében volt, ezt terveztem bejárni...
Végül jóval hosszabban elidőztünk itt, mint gondoltam volna; kerestük Baudelaire és Sartre sírját. Ez utóbbira ráleltünk, de sajnos a számomra érdekesebbre, még a temető bejáratánál kirakott térkép segítségével sem.
Mégsem bántam a különös hely felfedezését, mert nagyon jót beszélgettünk a párommal, mint tavaly Rómában a Da Vinci kiállítás után.
(De jó lenne ha sokkal több időt szánnánk egymásra!)
 |
| a Montparnasse-i temető |
Kedvesnek tűntek azonban a nyugvóhelyeken elhelyezett apró kövek, kavicsok, melyek némelyikére még szimbólumot vagy nevet is festettek, olykor pedig formákat (pl. szív) rakosgattak ki belőlük.
Innen a Raspail metrómegálló felé sétáltunk, majd felfedeztük a fiataloktól nyüzsgő Jardin du Luxembourg park rejtelmeit.
Aztán csak úgy, az útikönyvben fellelt sétát nem követve csavarogtunk tovább, nagy örömömre sok-sok konyha felszerelésboltba is betérve (bár tartva a fogadalmam, nem vettem semmit!).
Ezen a napon, a látszólag céltalan bolyongásunk során bukkantunk a Place Saint Sulpice és az Universite Rene Descartes csodás épületére is.
Végül addig addig lődörögtünk a városban, míg egyszercsak a Notre-Dame-nál bukkantunk ki.
E hosszú hétvége legboldogabb percei közé sorolom, melyekben a bokrokból előrebbenő verebeket etettem itt a kezemből..
Ahhoz képest, hogy a Kedves reggel még kétésfél órára saccolta, amit képes lesz fájó térdével járni, döbbenet volt, hogy szerintem ezen a napon gyalogoltunk a legtöbbet (kb. 10 metrómegállónyit).
Eddigre azonban már elfogyott az erő, és bizony még jókora út várt ránk: metróra szállni, a szálláshelyre, majd onnan a reptérre menni, nem is szólva az ottani beszállási procedúráról...
Nem merném állítani, hogy frissen és üdén értünk éjfél körül haza (Budapestre).
Csodás napok voltak ezek, melyek örökké bevésődtek a lelkembe.
Köszönöm.
2011. október 24., hétfő
Párizs - mindent bele
 |
| Eiffel-torony |
Kényelmesen, bőseges reggeli és forró kávé hürbölése után metróztunk el a toronyhoz. A metró megállótól még számomra meglepően sokat kellett sétálni, de szerencsére ekkor még a lábaink jól bírták...
Nos a 322 méter magas "Öreg hölgy" engem lenyűgözött. Hosszan vizsgáltuk elemeit, üldögéltünk alatta, figyeltük a sorban álló embertömeget, aki mind fel akart jutni, hogy megcsodálja odafentről a várost.
Aztán átsétáltunk a Trocadéróra és onnan is megnéztük - talán még érdekesebb, hangulatosabb volt innen...
Néhány órát is elidőztünk a környéken, és gondolkodtunk, felszálljunk-e egy városnéző buszra, de inkább passzoltunk (már szinte mindent láttunk, amit hirdettek a feliratok), és elsétáltunk Párizs másik jelképéhez, a híres Arc de Triomphe diadalívhez.
Itt elidőzve egy padon süttettük magunkat a napon, majd végig sétáltunk a Champs-Élysées-én.
A végén ismét a Tuileriák kertjében kötöttünk ki, de mégsem a parkban töltöttük a délutánt, hanem a kollégámtól kapott ajánlót használva megkerestük a város minden bizonnyal egyik leghangulatosabb utcácskáját, a Rue Mouffetard-ot. Ez a hely nálam biztos a város top 10 látnivalóinak dobogósa lenne, imádtam!
Nem csak ezt volt szerencsém megismerni, nekem új volt a tartiflette is - amit biztosan megpróbálok elkészíteni itthon is.
A creme brulée nem volt ismeretlen számomra, de annyira imádom, hogy a desszeretek terén nem volt erőm kísérletezni, maradtam a bomba biztos kedvencnél!
2011. október 23., vasárnap
Párizs - születésnap
Lassú, lusta reggelt szerettem volna (nem mintha jellemző lenne rám, vagy vágynék erre, de gondoltam, legyen ez másmilyen nap). Az olykor külön életet élő gyomrom azonban nem hagyott sokáig ébredezni és nyújtózni az apró hotelszobában.
Nem volt rajta mit szépíteni, az előző napi vacsora ellenére, másnap reggel farkaséhes voltam...
Az Alésiánál, az előző nap már megkedvelt Dominique Daibron-ban reggeliztünk. Büszke voltam magamra, mert sikerült megfelelő szavakat kiejtve a kért menüt beszereznem, amit felszolgáltak az asztalkánkhoz. (Az egész út alatt mindenhol mindenki kedves és segítőkész volt velünk, akár beszélt/megszólalt angolul, akár nem!)
A csodálatos falatozás után bemetróztunk a Notre-Dame közelébe. Nem közvetlenül ott szálltunk le, inkább sétáltunk egy kicsit, így leltünk rá a közeli virágpiacra.
Ahogy azt most olvastam az interneten, a Szajna felett átsétálva nagyjából elég az orrunkat követni, és a virágillat után menni, hogy megtaláljuk.
Tényleg csodás hely, mindenképpen ajánlom. Ha minden igaz vasárnaponként madarakat árulnak ugyanitt a szigeten (Île de la Cité).
A Notre-Dame előtt hosszú sor kanyargott, de nem ilyedtünk meg tőle, szépen kivártuk a sorunkat, addig is sütkéreztünk a napon mint a teltpocakú gyíkok.
Viszonylag hamar bejutottunk a csodaszép gótikus katedrálisba, ami teljes pompájában, békességesen fogadta a kissé hangos, békésséget törő látogatóit.
Azért persze szájtátva, ámulva néztük végig csodáit, lenyűgöző üvegablakait, faragásait, szemgyönyörködtető íveit. Itt is vágytam arra, akárcsak a Szent Péter Bazilikában, hogy legyünk csak kicsit ketten... vagy legalább kevesen, mert a nyüzsgő, araszoló, egymást lökdöső embertömeg sokat levett e különleges építmény hangulatából.
A katedrálist ölelő parkban pihengettünk kicsit, majd elindultunk a Bastille negyed felé, mert innen ment a kiszemelt hajójárat, ami a Szajna csatornákon át kínált 2,5 órás szórakozást.
A sétehajózás picit csalódás volt, mert túl sok idő ment el a csatornarendszerben lévő emelőrendszereken való áthaladással (Még jó, hogy nem a hajó orrában ültünk, akkor csurom vizesek is lettünk volna a végére!).
Most már tudom (másnap kiderült), hogy a folyó főszakaszán lévő, városnéző hajóutak az Eiffel toronytól indulnak. Sebaj, azért ez is nagyon hangulatos volt (és ismét találtunk egy invadert! :)).
Érdekes módon a hajó kényelmetlen székei miatt itt is elfáradt a lábunk, mire megérkeztünk, már jól is esett a séta.
Az érkezési ponttól visszamentünk a Bastille negyedbe, mert ott éppen fesztivál volt, és hangulatos nyüzsgés és zsibongás jellemezte a környéket.
Itt kaptam meg a választott születésnapi tortácskámat is, ami belefért a tenyerembe!
Nagyon tetszett, hogy az egyik téren graffitit fújhattak az ifjoncok a kifeszített anyagokra, amit nagy örömmel meg is tettek.
Azt nem tudom máskor is ennyire hangulatos-e ez a környék, de most mindenképpen felfedezésre érdemes volt és szívesen vissza is mennék, ha úgy alakulna..!
Nem volt rajta mit szépíteni, az előző napi vacsora ellenére, másnap reggel farkaséhes voltam...
 |
| Bőséges, születésnapi reggeli csirkejelmezes nyúllal |
A csodálatos falatozás után bemetróztunk a Notre-Dame közelébe. Nem közvetlenül ott szálltunk le, inkább sétáltunk egy kicsit, így leltünk rá a közeli virágpiacra.Ahogy azt most olvastam az interneten, a Szajna felett átsétálva nagyjából elég az orrunkat követni, és a virágillat után menni, hogy megtaláljuk.
Tényleg csodás hely, mindenképpen ajánlom. Ha minden igaz vasárnaponként madarakat árulnak ugyanitt a szigeten (Île de la Cité).
A Notre-Dame előtt hosszú sor kanyargott, de nem ilyedtünk meg tőle, szépen kivártuk a sorunkat, addig is sütkéreztünk a napon mint a teltpocakú gyíkok.
Viszonylag hamar bejutottunk a csodaszép gótikus katedrálisba, ami teljes pompájában, békességesen fogadta a kissé hangos, békésséget törő látogatóit.
 |
| Notre-Dame |
A katedrálist ölelő parkban pihengettünk kicsit, majd elindultunk a Bastille negyed felé, mert innen ment a kiszemelt hajójárat, ami a Szajna csatornákon át kínált 2,5 órás szórakozást.
A sétehajózás picit csalódás volt, mert túl sok idő ment el a csatornarendszerben lévő emelőrendszereken való áthaladással (Még jó, hogy nem a hajó orrában ültünk, akkor csurom vizesek is lettünk volna a végére!).
Most már tudom (másnap kiderült), hogy a folyó főszakaszán lévő, városnéző hajóutak az Eiffel toronytól indulnak. Sebaj, azért ez is nagyon hangulatos volt (és ismét találtunk egy invadert! :)).
 |
| Apró málnás tortácska |
Az érkezési ponttól visszamentünk a Bastille negyedbe, mert ott éppen fesztivál volt, és hangulatos nyüzsgés és zsibongás jellemezte a környéket.
Itt kaptam meg a választott születésnapi tortácskámat is, ami belefért a tenyerembe!
Nagyon tetszett, hogy az egyik téren graffitit fújhattak az ifjoncok a kifeszített anyagokra, amit nagy örömmel meg is tettek.
Azt nem tudom máskor is ennyire hangulatos-e ez a környék, de most mindenképpen felfedezésre érdemes volt és szívesen vissza is mennék, ha úgy alakulna..!
 |
| Bastille negyed - fesztivál |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)