Elköltöztem...

Egyik szemem sír, a másik nevet.
Miért? Mert ez az utolsó bejegyzésem itt, mert a Ficsergő a jövőben már nem a ficsergo.blogspot.hu, hanem a ficsergo.hu címen érhető el, azaz elköltözött.
Ha van kedved és érdekel  a web-naplóm, gyere oda. Szeretettel várlak!♥

Szétszórt grafomán

Szeretek írni, tényleg. Írok is minden nap - füzetbe, kalendáriumba, bárakárhova. De valahogy a blogjaimat elhanyagoltam mostanában, pedig vannak félig megírt posztok és lejegyzetelt témák, elrakott dolgok, de a bejegyzések nem születnek meg. Ennek véget kell vetnem!
Tegnap este csaknem végignéztem a Julie&Julia-at (végül győzött az influenza és kidőltem éjfélkor) és láttam, hogyan is lehet bloggolni. Ennyire kitartóan és elszántan...
Mert valójában önmagának is ír az ember, valami benne van, amit ki akar adni - nem feltétlenül elad, szórakoztat vagy konkrét témákban segít, de ír. Talán sok örömködős vagy éppen pityergős, a bután zsibbadós - filmekbe menekülős este után írhattam volna néhány sort...

Nyilván nem akarom megváltani a világot egyik blogommal sem, de több figyelmet érdemelnek tőlem. Ezért most nekilátok. Egyet ide, egyet a Sufonesza-ra és holnap a Pink & Red -re is jut valami... És meglátom jól esik-e újra írni.

Bakancslista frissítés kacsákkal

Nem nagyon írtam az elmúlt 1 hónapban, így a következőben igyekszem ezt pótolni és nem elmaradni az aktuális eseményekkel, mert fontos nekem ez a webnapló, nem szeretem ha hézagos. :) Annyi minden történt egy hónap alatt, hogy még felsorolni is sok lenne, ezért apránként haladok majd.

Bakancslista (50 dolog 50 előtt) frissítések is lesznek...
Például már ezzel a poszttal is, mert bár nem vásároltam a gumikacsákat, ahogy terveztem, de ajándékba kaptam kettőt és ez is "ér" mert lett nekem ilyen vicces hápim! Amerikából repültek hozzám egy nagyon kedves lánytól, akinek ezúton is k-ö-sz-ö-n-ö-m!

Sufonesza - mini kuglóf teszt

Készülődök a Húsvétra. Valahogy a napsütéses tavasz-kezdet kicsit jobb kedvre derített és bár a hét második felére beborult, megérkezett a húsvéti Tchibo csomagom, ami vidám színeivel és hangulatával megőrizte a szívemben a melegséget.

Csütörtökön meg is kezdtem az új szilikon formácskák tesztelését. Elsőre a mini kuglófokkal próbálkoztam, holnapra pedig azt tervezem, hogy csinos tortácskákat alkotok majd.

Ha esetleg a kép alapján kedvet kaptál, a mini kuglóf recepjét ide töltöttem fel:
Húsvéti készülődés: mini kuglóf teszt

Tipródás

Azon gondolkodtam, hogy lehet "össze kéne költözni" a blogjaimmal. De lehet hogy nem, nem tudom. Bizonytalan vagyok, vagy mégsem?!

Van ez (a Ficsergő), a naplós dolog - ez nekem az "igazi" webnapló.
Van a főzős (a Sufonesza) - inkább családi szakácskönyv a neten, sosem szántam világhódító gasztroblognak.
Van még a kreatívos - amivel sehogy sem haladok, mert próbáltam angolra, de az meg nehéz, akadozós. Voltak terveim vele, illetve valójában olyanok, amihez ez kapcsolódott, de egyelőre nem jöttek össze (kézműveskedés és Etsy bolt).
... és van még egy ami zárt.

Tipródom. Azon is hogy "összeköltözés" a jó, vagy a "régiek" elhagyása és egy teljesen új indítása. Vagy az hogy keresztbe átadjam a bejegyzéseket (tehát ha például írok a Sufoneszán, akkor ide is tegyek róla kis bejegyzést?). Na de egy kézműves, angol dologgal már nem ilyen egyszerű. Bár akkor lehetne itt a Ficsergőn a magyar. %)

Közben meg annyit téma gyűlt össze, le kéne jegyezni magamnak ide, és talán van aki olvassa is. Mentem is a fényképeket sorra, hiszen állandóan fotózok, csak a vége mindig az, hogy este kidőlök és elalszom (vagy nyifogok, sirdogálok, mikor mi). Persze ha tudnám mit akarok magammal kezdeni, akkor sokkal könnyebb lenne dönteni.
Legalább az Instagrammon nagyjából folyamatos a jelenlétem és figyelek a sok követett emberkére is - imádom! ♥

Anyu halála után vettem meg a könyvet és haladgatok (tényleg nagyon csak "gatok") az "Ennél zöldebb" feladatokkal. Amikor rászánom az időt, a helyet és a teret, nagyon élvezem. Valóban magamra szánt idő (általában egy finom teával, halk szeretem-zenével).
Hátha jó lesz valamire - végülis magammal "dolgozom" magamon.
Tapasztalatnak mindenképpen hasznos és értékes!

Addig is talán majd adok már életjelet itt a blogon és tulajdonképpen egész jó sebességnek veszem ezt, ahhoz képest, amit átéltem az elmúlt időszakban.
Anyucit még csak hat napja helyeztük végső nyugalomba és bár a "temetés" hozott egyfajta megnyugvást, mégis rohamokban tör rám az Anya-hiány: hallani szeretném (akarom!) a hangját, ölelni őt, puszilva érezni a selymes bőrét, az illatát (igazából még érzem, bármikor, bárhol), simogatni a kezét, a fejét, megnyugtatni őt és magamat...
A "kisgyerek" önző, akaratos szükség-vágyai.
De már nem lehet. :(

Nyiporgásos mesélés

Ma van január utolsó napja, holnap február. Eltelt egy hónap és meg sem nyikkantam. Nem jó ez így, mégiscsak szeretek írni, és bármin is megyek keresztül, nem gubózhatok be.
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥

Tegnap segédkeztem egy nagy boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, nekem több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az "egyszerű" segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy e kedves hölgy huga karácsony előtt egy csodálatos kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. Ugyanis a barátnőm Németországban él (az anyukájával), már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a "normál").
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek.
Örömmel is fogadtak - mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk - semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség... No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. - ó, hát az leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba! ♥
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!

Szia 2015!

B.Ú.É.K!

Most csak így, egyszerűen. Témám van, tengernyi, de nincs kedvem írni. Anyuci nagyon beteg, nagyon sovány, nagyon lélekcsavaró amin keresztül megyünk és nem tudok írni a szépségekről és örömekről meg a fájókról sem...
Majd jövök. Most még marad a csend. Azért szia, 2015!

Hat éves a Ficsergő

2008. július 19-én kezdődött, Utcafesztivál volt Zamárdiban és valamiért azt gondoltam, itt az ideje, hogy web-naplót nyissak. Aznap három apróságot is írtam, érdekes volt blogra írni, kitárni dolgokat az életemből. Hol nap mint nap, hol hetekig csendben, változó gyakorisággal jegyeztem le életem képeit.
Néha kicsit bezárkóztam, aztán kinyíltam újra, és mindenféléről írok, bár az igazán benső dolgokra voltak kísérleteim, hogy másik, zárt blogot használjak.
A Ficsergő túlélt minden "riválist" és próbálkozást. Itt szeretek "lenni", írni.

Ez a blog tényleg napló, napló a weben - rólam szól, ahogy látom a világot, ahogy megélek dolgokat, ami történik velem. Nem céloztam meg vele nagy közönséget, nem erre készült, csak ficseregni, csacsogni ki a világba, mint a fecskék. :)
Nem hiszem, hogy sokan olvassák, még kevesebben kommentelnek - gondolom a regisztrációs elvárás miatt, de annyi spam lenne, hogy ezt nem engedem el.
Örülök, hogy van és itt, az interneten. Én is szeretek másokat követni, olvasni az életükről, talán valakinek ez is érdekes, néha inspiráló. Ki tudja?! :)

Anyunak elejétől fogva nyomtatom, küldöm postán. Ő pedig boldogan olvassa és szorgosan lefűzi. Más ez mint egy levél, a levelezésünk ettől független. Néha szót ejtünk róla, de azt gondolom, így többet tud rólam, hiszen ritkán találkozunk és a kapcsolattartásunk nagy része a telefonos beszélgetés és a levelezés.
Szeretem a gondolatát, hogy valahol megvan offline is mindez. Köszönöm, Anyuci! ♥

Olyan jó néha "visszalapozgatni" a blogot, kicsit újra átélni a nyaralásokat, a boldog pillanatokat, meglepve olvasni, hogy jé, tényleg, erről is írtam...
Hat év és mennyi minden történt, mennyi minden változott! Először terveztem szemezgetni, mazsolázni belőle, de mégsem teszem. Inkább mást találtam ki.

A blog születésnapot hobbit módra tervezem megünnepelni, ezért ha mégis írtok ide, és jelentkeztek a játékra, akkor részt vehettek a 6. születésnapi ajándék sorsoláson!
Az ajándék általam alkotott dolgokból áll majd, a sorsolás után alakítom kicsit fiúsra illetve csajosra, attól függ ki nyer. Ha van kedvetek, játszatok velem! :)
Jelentkezni lehet mától (július 19.) július 27. éjfélig a bejegyzéshez írt hozzászólásban illetve írhattok nekem privát üzenetet is. Július 28-án sorsolok. Ha nem jelentkezik senki, akkor jótékony motyót adok valakinek egyszercsak az utcán ;)

Van kedvetek velem ünnepelni? :)

Furcsa kétkezes

Ezt a bejegyzést most az új táblagépemről írom, az érintőképernyőt használva, két oldalról fogva, két hüvelykujjal nyomkodva. Nagyon furcsa, szokatlan. Az egykezes, mutatóujjal böködést már úgy-ahogy megszoktam.

Kb. másfél hete eladtam az előző tabletem és bár magam is meglepődtem rajta, hiányzott. Talán az ágybanfekvős betegség miatt is. Így aztán kellett egy új; kisebb, könnyebb, nekemvaló. Kiválasztottam, vágytam. Fehéret kértem.

Hála a Kedvesnek már meg is van, tegnap kaptam és még aznap este szinte teljesen beleköltöztem az LG G Pad-embe!

Tetszik a mérete, a kijelzője, a könnyűsége, a simulékonysága - mintha hízelegne, bújna. ♥

Ma készítettem hozzá saját fotóból háttérképet is!
Tényleg egyedi, lilis. :) Most, hogy esik az eső, az effekt miatt különösen szép. Igazi kis virtuális fészek... Boldogság. ♥

#100happydays #day48

12/100 boldog nap

100 boldog nap. Napról napra jobban szeretem ezt a kezdeményezést. Nem csak megélem, "csinálom", hanem követem mások élményeit, örömeit is a különböző szociális hálókon. Érdekes, izgalmas, átélve több mint egy kihívás teljesítésének próbatétele.
Eleinte esténként válogattam ki a képek közül - amúgy is állandóan fotózok, szerencsére ezzel nem volt gond - melyik is a napom legszuperebb élménye. Annyi öröm ér, annyi boldogságos pillanat, mégha nem is mindet fotózom le... nehéz volt a választás.
De néhány napja már nem törődöm a válogatással, ha úgy érzem, hogy ez most nagyon akkor felteszem az instagram-ra és kész. Ha kreatív, akkor megosztom a tumblr oldalamon is, amin csak ilyen témában posztolok és a legtöbbet, hiszen nagyon-os!, legszívesebben belekiabálnám a Világba is! ♥

A mai kép az eperkés szett (is), amit egy kedves barátnőnek készítettem (medált lánccal kapott már a szülinapjára a közelmúltban).
Olyan öröm számomra is örömet okozni - ezt imádom az alkotásban! - ma csomó meglepit készítettem ismerősöknek és még "idegeneknek" is. Nem tudom miért. Olyan hömpis vagyok... de tényleg. Adni jó! Érdekes, hogy most, munkanélkül ez a vágy nem csökkent bennem (pedig kéne figyelni, takarékoskodni), hanem erősödött! És adok is - aztán majd lesz valahogy! :)
Biztos a korai és csodás tavasz hatása is, de naaAAAAaaaaagy világölelgethetnékem van, nap mint nap! ♥

Száz boldog nap

Igyekszem minden nap úgy élni az életemet, hogy örüljek a napok, órák, percek, pillanatok nyújtotta élményeknek - mindennek keresem a pozitív oldalát. Alapból, születésem óta optimista vagyok, a "rossz" dolgoknak is az okát kutattam, a miértjét kerestem: miért fordultak más irányba, és vajon lehet-e, hogy mégis jó dologhoz vezetnek...
Ma találtam ezt a kezdeményezést, és úgy döntöttem belevágok. Számos dologban nem vagyok elég kitartó, ezért valójában a 100 happy days-ben számomra nem a napi öröm megtalálása lesz majd a kihívás, hanem az hogy megtegyem ennek a közzétételét napi rendszerességgel.

 

Platformnak az Instagram-ot jelöltem meg, ezért ott jelennek majd meg nap mint nap a boldoságos dolgok, amiket megörökítek.

Már csaknem két éve használom azt a kép- és videomegosztóalkalmazást, szeretem. Kíváncsian várom mi lesz ebből, és érdeklődve követem mások posztjait is.

Ha van kedved, próbáld ki te is! :)

Teknősök érkeznek...

Arra gondoltam, leírom a mai napomat, persze nem minden részlettel, mert az lehetetlen, de szeretnék rá emlékezni...
Reggeli után, a kávémat hürbölgetve elkezdtem a főzős blogomat piszkálgatni, mert mostanában megint írok rá és tegnap este észrevettem, hogy mobilon bizony gyatrán néz ki. Ezért szerettem volna keresni egy olyan sablont, ami kezeli a tableten és mobil eszközön való megjelenítést is. Annyira belefeledkeztem ebbe, hogy egészen addig piszmogtam vele, míg teljesen át nem alakítottam.

Anyuci üzenetére eszméltem, szerencsére ma - pont ahogy terveztem - a 71. születése napján megkapta az üdvözlő lapomat. A köszöntést már megtartottuk, de mindenképpen szeretem volna neki pont ezen a napon is örömet okozni és nem csak telefonhívással. Szerencsére sikerült! ♥ Isten éltesse!

Ezután nekiláttam a már hetek óta húzódó, egyre nagyobb szabású projektemnek...

Elővettem a teknőskéimet. Még anno a diók óvatos törésével kezdődött... aztán a héj megfestésével és dekorálásával. Ebből akartam szélkelepet készíteni, de megihlettek és inkább filc teknősöket terveztem a "páncélokhoz". Elég nehéz munka ez a kezemmel, főleg a vékony cérnás dolgok, ezért nagyjából napi egy teknőcönként haladtam...

Bár itt még nem is örökítettem meg, elkészült az alkotó kuckóm, de ma valahogy nem volt jó a fény, ezért az asztalt átvittem az ablakhoz és pont befért a szekreter és a lényes szekrény közé!  Juhúúú, jól jön ez majd még!

A lányok persze gyanakodva néztek... azt hiszem ma kevesebbet aludtak napközben, mint máskor, főleg mert a tabletemről rádiót is hallgattam. A képen is csak Wombi van, mert Lencsi elbújt inkább a házba...

Már a koradélutáni kávémat készítettem be, mire kész volt az összes teki és nekiláttam a halacskák kivágásának és a szemük felvarrásának.
Szerencsére a faágat már napokkal ezelőtt megfestettem...

Arra gondoltam, eszem egy almát. No erre persze rögtön megjelentek azok az érzékeny orrok a rácsnál és érdeklődő nyirpogások is elhangzottak. Nem vagyok szívtelen, adtam a csajoknak és Nyüzsinek is a gyümölcsömből...

Elkészültem az összes halacskával is, úgy hogy mindkét oldalon van szemük, hátha forogni fog ez az izé... Tipródtam mit kéne még rátenni és mégis hogyan applikáljam fel az egészet az ágra. Nem is szólva az egyensúlyról, mert nem lenne szerencsés ha mindenki bezúgna az egyik oldalára...

Kiválogattam színes gyöngyöket, amiket úgy gondolok, illenek majd a lógókra és nekiálltam a fűzésnek. Többször le- és felfűztem mindenfélét, rápróbáltam az ágra. Azt hittem már jó, de mégsem... szóval bizony beesteledett, mire nagyjából megvolt, hogyan fogom én ezt kivitelezni.

Nyüzsi persze nagyjából az egészet átaludta. Őt nem zavarta a zene és a motoszkálásom sem, edzett már. ♥

Mivel már nem is igazán láttam, mire felleltem a 6 mm-es drótot és kialakítottam a technikát, a majd lelógó dolgok felakasztására, úgy döntöttem, inkább holnapra hagyom az egyensúlyozást, mert nem láttam túl jól ebben a fényben.

A frissen sült kenyér illata (közben készítettem ebédet és estére kenyeret) belengte a lakást, én pedig a szoba visszarendezése előtt még ellegeltettem a szemem kicsit a kuckómon és azt hiszem, holnap is így fogom használni, mert jól kézreálltak a szekreterre pakolt dolgok.
Remélem, már a hajrában vagyok ezzel a projekttel és bármi is sül ki belőle, a készítése közben nagyon jól szórakoztam. :)

Izgalmas esemény

Jajj olyan boldog vagyok, végre elindítottam a kreatív oldalamat, angolul, íme: Pink & Red.
Remélem lesz erőm csinálni, még annyi munka van rajta... és ugye a tartalom sem nő ki magától!
Na de ez fontos, dédelgetett álom volt már egy ideje és így egyben megvalósul a tervezett hármasság: alkotás - angol nyelvtanulás - írás.

Gondolatok a margóra

Azt hiszem kicsit sűrűre szervezem az életemet most a nagy "pihenésben" és túlvállalom magam a programokkal, tanulással, alkotással és mindennel, de nem baj, max. majd behúzom a féket.

Ma nem mentem el az orvoshoz sem, mert végülis amit muszáj szedni az van, és rájöttem, ha el is mennék a kontroll vizsgálatokra, nem fogok változtatni, új gyógyszert bevenni, az egyetlen amit vállalnék az a fizikoterápia (pl. az ultrahang kezelés be szokott válni). Nekem jó ez a kéztorna kézműveskedéssel, tapasztalati úton találtam új vaskészítményt is (hasonló sorsú hölgytől), az izületi panaszokra pedig dupla taichi lesz idén. Nagy csodát nem tett velem az országosan elismert gasztroenterológus sem, maradok a lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, saját készítésű ételeknél, főleg azoknál, amik jól esnek és kívánom őket. Nem nagy varázslat, tudom, mégis ez válik be legjobban.

Szerencsére egész jól tartom a terveket, így eddig nem okoztam magamnak csalódást, bár ma "bűnöztem" és játszós napot tartottam. Hideg van, esik... jó volt kicsit csak kalandozni.
De hamarosan indulunk taichi-ra, szóval azért nem volt akkora kockulás.
Holnaptól újra jöhet a tervszerű "menetrend". :)

Tavasz szeptemberben

Tudom, hogy ősz van, de nekem tavasz, azaz ébredés, egy új korszak kezdete. Persze nem mától, de lassan ide is eljutok, blogot írni... Nem tudom fogok-e tudni pótolni, élményeket visszafelé leírni, de legalább elkezdek újra.

Ma is szorgos napom volt, készül a kreatív kuckóm és még hiányzik bútor, szóval szatyrozás van és selejtezés. Előszedtem a gyerekek gimnáziumi tankönyveit is a szekrény mélyéről, meghirdettem Facebook-on, hátha kell valakinek, aztán mennek a szelektív gyűjtőbe... esetleg a nyitott könyvespolcra, ahova ma is vittem egy halom olvasnivalót, remélem lesz aki örömmel lapozgatja majd!

Reggel nyugisan keltem, finom szendvicset készítettem magamnak és teát, Pinterestet böngésztem, mert a hétvégén szeretnék köveket festeni... aztán mikor a Kedves felébredt, készült neki tükörtojás, amitől mindig olyan boldog. ♥

Utána elmentem a piacra, mert vendégek jönnek a hétvégén, lecsót főzünk majd bográcsban - bár amikor elindultam, még úgy volt, hogy marhapörköltet - és lesz nagy beszélgetés, pihenés, kalandparkozás meg minden.
Jó volt újra találkozni az árusokkal - nyáron nem jutok ki a lőrinci piacra - hiányoztak, és állítólag én is nekik! ♥

A kényelmes tempójú, nézelődős-beszélgetős vásárlás után innen robogtam a KÖKI-be, lepakoltam a könyveket - többen megbámultak - vettem az Obi-ban egy fiókos tárolót a gyöngyöknek, aztán bementem a Kreatív Hobby boltba és kiválasztottam az akril festék színeket a kavicsokhoz. Alig várom, hogy pingálhassak, már csomó inspirációt gyűjtöttem, ide: Pinterest - Ficsergő - Let's paint rocks!

Ezután beültem a Frei-caféba és megkóstoltam a csepegtetett eljárással készülő, tokiói csokoládés-málna lattét. Hú, de finom! Ezt a lányomnak is meg kell kóstolnia! ♥ Pedig nem szoktam már édesen inni a feketét, de ez most nagyon jól esett, igazi kényeztetés és a málna íze még sokáig ott selytelmeskedett a számban.

Most újra itthon vagyok, mosás-főzés-pakolás körben kerengek apró pihenéseket beiktatva, mert bizony izomlázam van a tegnapi taichi edzés miatt.

Remélem ti is jól vagytok! Legyen csodás hétvégétek! ♥

Csend

Nem írok ide mostanában... Nem azért mert nem történik semmi, csak valami változik, érik bennem és valahogy jobb ezen a felületen csendben lenni. (Ezt is csak azért írom le, mert rendszeresen küldöm Anyucinak a Ficsergőt nyomtatva.)

Az élet szép! ♥

Pirosban érkezik a változás

Kicsit sokáig voltam csendben, de nagy dolgok készülődnek, aminek előszeleként megváltam az asztali gépemtől, és átköltöztem az új laptopomra. Még csak néhány napja vagyunk együtt, de máris úgy érzem, sokkal "szabadabb" lettem.
Mivel a gép eddig egy enyhén szólva romos széken ülve, asztalnál volt elérhető számomra, így esténként sokszor oda se mentem - hiszen egész nap számítógép előtt dolgozom, este a vacsora, "nyusziterelés" és malackákkal való foglalkozás után elfáradok, nagyjából beájulok az ágyba, semmi kedvem üldögélni.

Most viszont foghatom a "kis" kütyükémet és viszem magammal - nyugodtan olvashatom a kedvenc oldalaimat, böngészgethetek, írhatok, hiszen már fekszem, pihenek. Örülök! :) Gondolom hamarosan útra is kelünk együtt, mert jó ha egy ilyen fészek mindig az ember közelében van!
Hab a tortán, hogy az új drágaság piros (és fehér), kiválóan illik az Éva magazin előfizetéshez kapott Be Happy! táskába (ami mázlimra pont olyan lett, amire vágytam!), sőt a piros dzsekimhez is, hihi.
Azt hiszem neki kéne állni készítenem egy tokot filcből és/vagy horgolva, hogy védve legyen (és még csajosabb). Hmm, komolyan mondom, "vénségemre" megmakkantam, pirosakra vágyom és fontos, hogy a kiegészítők illeszkedjenek, elmolyolok régen nemisfontos részletekkel...
Mi van velem?!

Alkot a "craft csapat"

Olyan jó volt tegnap megint a "craft csapattal" alkotni! Persze általában csak megemlítem itt a blogon, pedig valójában elég sok időt töltök ezzel hónapról hónapra. Nagyjából egy éve kezdeményeztem, mert vágytam rá, hogy legyen ilyen a cégben. Zöld lámpát kaptam, és azóta szervezőként lelkiismeretesen foglalkozom is vele. Öröm. És persze kihívás is, mert egyrészt ugye kitalálom, mi lesz a téma (havi egy alkalom szokott lenni, általában), aztán gyakorolni is kell (jó kitapasztalni milyen buktatók lehetnek, mire kell odafigyelni, mennyi idő az elkészítés), beszerezni 20+ főre a dolgokat (a teljes érdeklődő-létszám több mint 40 már), sokszor már akkor, mikor még zajlik a jelentkezés... Aztán összegyűlünk, csacsogunk és csináljuk együtt, amit éppen - nem futamodik meg senki és csodás dolgok készülnek, alkotnak kicsik-nagyok, fiúk-lányok.
Most éppen kulcsokat festettünk, erre gyakoroltam vasárnap

Jól sikerült, mindenféle színes kulcsok, charmok és csecsebecsék kerültek ki kezeink közül ezen a téli estén..

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 2.

A piacon... nos erről mit is írhatnék. Imádok piacra járni, itthon és külföldön is. Minden nyaraláson, utazáson, ahol csak lehet felkeresem a helyi piacot, akkor is ha csak néhány árus képviselteti magát az adott helyen. Persze a lőrinci piac nem ilyen, itt szerdán és szombaton igazi, csodás árukavalkád van!

A csodás zöldfélék megcsodálása és kiválasztása után megkerestük a kézzel szedett, illatos almákat áruló családot...

 

Majd felkerestük a kedvenc, "bűnözős" szombati "villásreggelizős" helyünket, ahol megvásároltuk az utolsó adag sült oldalast és hozzá a ropogós héjú, illatos, puha kenyeret...

Mohók vagyunk, én belátom. Nem mondtunk le a "szokásos" pogácsánkról sem, mégha most nem is fért a hasunkba, gondoltuk délután vagy vacsorára jó lesz...

Ezután még rávettem a párom, hogy nézzük szét a zoknikat áruló zónában, de sajnos bár találtam 200 Ft/pár áron egész csini zoknikat, a tisztasági szintjük nem érte el a "megvásárolható" fokot nálam, így passzoltam. A piacról elgurultunk az Aldiba. Na itt aztán az óriási fonalak kísértésbe ejtettek, de már annyi színes gombolyag van itthon, hogy nem vásárolok többet, amíg nem készül el néhány újabb alkotás... (Jajjj pedig az a türkiz, és az a nap-sárga, meg az a csini béka-zöld, óóÓÓÓóóó!)

Az immáron teljeskörű bevásárlásunkkal boldogan hazaautóztunk, és mivel nekem valahogy sikerült ebben a viszonylagos jó időben is kihűlni, ittam egy nagy bögre echinaceás zöld teát és közben játszottam két Magic the Gathering partit is a számítógépen. (Ismét nyugalom és gyógyulás, jejjj!)

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 1.

Gondoltam, ha már tegnap leírtam a hétvégi terveket, ezt a hétvégét napi fotoriportolom is, egyrészt mert ilyet még úgysem csináltam, másrészt mert kettő az egyben megoldásként tesztelem is a néhány hete vásárolt, "zsebi" fényképezőgépemet különböző felvételi módokban és éles helyzetekben. Kezdődjön hát...

Ma Space Invaders-es táskával...

Reggel máris teljesült a pihenős kívánságom, mert sikerült kilencig aludni, azaz csaknem két órával többet, mint szoktam. (Regeneráló pihi kipipálva.) Ébredés után készítettem mandulatejjel egy-egy bögrényi banán turmixot mindkettőnknek és amikor felépítettük magunkat kimozdulóképesre, elindultunk a piacra, de előtte összeszedtük a hetek alatt felhalmozott szelektív hulladék csomagjainkat és elvittük a közeli gyűjtőkhöz.

  

Mint látható, az autómat már karácsonyi szezonra felszereltem, azaz felkerültek a fejtartókra a mikulás sapik. :) Sajnos a tárolóknál a helyzet a szokásos, sokan mindenféle egyéb hulladékot is odapakolnak, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ezen egyelőre nem segít semmilyen felirat, tábla vagy figyelmeztetés. Van még hova fejlődni. :(
A harmadik képen az egyik szatyor látható, ami már néhány napja ott várakozik a sorára az előszobában. A fülek állapotából ítélve drága egyetlen nyulam, Nyüzsi többször megvizsgálhatta a táska tartósságának megfelelőségét.... Szerencsére a műanyag palackok nem nehezek. :D