Jól van a csodacsaj

Még egy hónap sem telt el, hogy panaszkodtam Wombat betegségével kapcsolatban. Eddig nem mertem róla írni, féltem, hogy visszaesik vagy valami komplikáció lesz, de azt hiszem most már bátran leírhatom: a kicsi hősöm jól van.
Az első műtétje a megbeszéltek szerint, előzetes infúziók és antibiotikumos valamint probiotikumos kezelés után megvolt. A kezemben aludt el és ott is kelt fel, az ébredezési fázisban végig vele voltunk, a műtőasztal mellett, amiért nagyon hálás vagyok - szerintem számít. Úgy vittük haza a melegvizes palackok között, mint egy törékeny, drága kincset (az is!) és az első 24 órában nagyon elesett volt. Aztán kicsit depis is lett, ezért hamar visszaraktuk Lencsi mellé, aki professzionális ápolónőnek bizonyult, és azóta a Gizi nevet is viseli.

Sajnos a műtét másnapjára fura kitüremkedés keletkezett Wombi pociján és a kontrollon kiderült, hogy sérve van, amit műteni kell. Így hamarosan ismét operációra mentünk, elvileg "kicsire", de a végén ebből is bő félórás műtét lett, mert mint kiderült gyulladt volt a hasfal és összenövések keletkeztek...
Hű, kezdtünk mindent előlről (etetés, kezelés, páty), bár Wombat most nem volt egyedül percet sem, azonnal visszatettük "Gizi" mellé, mert már előtte jók voltak a lányok, nem piszkálták a sebet, melegítették egymást és együtt falatoztak lelkesen.
A varratszedése(ke)n már szinte minden rendben volt, gyorsan regenerálódott is a seb. Nagyon remélem, hogy Wombat most már fog eleget inni és nem alakul ki újabb kő!

A műtét nyoma már csak a selymes pocikán látható, V-alakú vágásnyomok formájában, valamint utóhatásként a kis hős még mindig gyümölcsillatú és engem etetőgépnek tekint: ahányszor megjelenek, azt hiszi csak azért jöttem, hogy neki finom falatokat adjak.
Imádom! ♥

Wombi beteg

Csak írom, írom a témákat a google keep-ben, hogy jajjj majd ezt is meg azt is kell írni, de aztán mindig elmarad, hogy nekiüljek és csináljam. No de most aztán ennek vége, leírom. Inkább röviden mint sehogysem. Mindent külön posztba, mert nem egy téma.

Kezdem most a legfontosabbal, jelenleg ez foglakoztat a leginkább, ezen aggódom a legtöbbet: Wombi beteg. Már egy ideje nyifog, pityereg olykor - úgy figyeltünk mintha "dolgát végezné", amikor sír - és el is vittük orvoshoz, aki akkor nem talált semmit. A mi kis mosolymalacunk látszólag jól volt és mivel ő mindent kommentál, beszélget, gondoltuk akkor lehet, hogy ő csak a kakilást végzi hangosabban az átlagnál, ami ugye tengerimalacoknál igen gyakori tevékenység...

De aztán a helyzet rosszabb lett és elvittük őt megint az orvoshoz, mert nagyon aggasztónak tűnt a panaszosabbá váló sírása. Az ultrahang vizsgálat aztán kimutatta, hogy az édes kis pöttömnek húgykő van a hólyagjában. Jajjj! Ráadásul a húsvéti ünnepek miatt csak jövő csütörtökre (április 9.) tudták műtétre előjegyezni, de addig is kapott szurit (gyulladáscsökkentőt). Nem nyugodtam igazán meg, sőt, mert ez egy nagyon komoly műtét és tartottam attól is, hogy ennyit kell várni. De nem bízom meg bármelyik orvosban, a kő sem alakult ki pikk-pakk és él is vele szegény kicsi lény egy ideje, szóval elfogadtam, várni kell (már csak a komplikációk lehetősége miatt is javasolták a türelmet, mert ez nem életmentő műtét, de lehet utána baj).

Ma azonban nagyon vacakul volt a kis drágám, fel is hívtuk a doktorbácsit, mit tegyünk, mert annyira aggódunk. Reggel még evett-ivott szépen, lelkesen várt, de mire hazaértem Apuéktól már nagy volt a sírás és a pocakgörcsök, nem akart enni, teljesen kivolt. Szörnyű így szenvedni látni őt, nekem is volt vesekövem, tudom min megy keresztül.
Ha minden jól megy és túl leszünk ezen a napon, akkor holnap - kedd - reggel már vihetjük és kap fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, megnézik és talán még aznap - tehát két nappal előbb, mint tervezve volt - meg is műtik. Remélem kibírja addig!

Most kicsit jobb a helyzet, bár válogat, eszeget. Külön tettük Lencsitől, aki újkeletű testi fölényét kihasználva felfalta a finom falatokat előle, meleg bújót tettem neki és félóránként megnézem, megkínálom valamivel, hogy ne gyengüljön már tovább, no meg simizem a pociját, ha úgy látom, jól fogadja.
Drukkoljatok velünk a picikének, én is egyre csak súgom neki: "Harcolj Wombi, bírd ki, légy ügyes!". Mert bizony ma láttam annyira elfáradni, hogy féltem, feladja...

Nem szeretem

Nem szeretem az arcüreggyulladásom, nem szeretem, hogy megint antibiotikum kell, nem szeretem ezt a sűrű nyálkás állapotot és a beszorult köhögés közbeni érzést, ami kábé olyan, mintha egy csúszós polip csimpaszkodna a legcsövembe és nem akarná elengedni...
Érdekes, hogy minden évben csak a végén kapom el az influenzát, de akkor aztán nem is úszom meg szövődmény nélkül.

Még jó, hogy nem vagyok nagyon lázas, így megy a gyurmázás. Lehet holnap bepróbálok egy polipot és aztán elkövetek rajta valami voodoo trükköt. :D

Gondolatok a margóra

Azt hiszem kicsit sűrűre szervezem az életemet most a nagy "pihenésben" és túlvállalom magam a programokkal, tanulással, alkotással és mindennel, de nem baj, max. majd behúzom a féket.

Ma nem mentem el az orvoshoz sem, mert végülis amit muszáj szedni az van, és rájöttem, ha el is mennék a kontroll vizsgálatokra, nem fogok változtatni, új gyógyszert bevenni, az egyetlen amit vállalnék az a fizikoterápia (pl. az ultrahang kezelés be szokott válni). Nekem jó ez a kéztorna kézműveskedéssel, tapasztalati úton találtam új vaskészítményt is (hasonló sorsú hölgytől), az izületi panaszokra pedig dupla taichi lesz idén. Nagy csodát nem tett velem az országosan elismert gasztroenterológus sem, maradok a lehetőleg vegyi anyagoktól mentes, saját készítésű ételeknél, főleg azoknál, amik jól esnek és kívánom őket. Nem nagy varázslat, tudom, mégis ez válik be legjobban.

Szerencsére egész jól tartom a terveket, így eddig nem okoztam magamnak csalódást, bár ma "bűnöztem" és játszós napot tartottam. Hideg van, esik... jó volt kicsit csak kalandozni.
De hamarosan indulunk taichi-ra, szóval azért nem volt akkora kockulás.
Holnaptól újra jöhet a tervszerű "menetrend". :)

Pirosban érkezik a változás

Kicsit sokáig voltam csendben, de nagy dolgok készülődnek, aminek előszeleként megváltam az asztali gépemtől, és átköltöztem az új laptopomra. Még csak néhány napja vagyunk együtt, de máris úgy érzem, sokkal "szabadabb" lettem.
Mivel a gép eddig egy enyhén szólva romos széken ülve, asztalnál volt elérhető számomra, így esténként sokszor oda se mentem - hiszen egész nap számítógép előtt dolgozom, este a vacsora, "nyusziterelés" és malackákkal való foglalkozás után elfáradok, nagyjából beájulok az ágyba, semmi kedvem üldögélni.

Most viszont foghatom a "kis" kütyükémet és viszem magammal - nyugodtan olvashatom a kedvenc oldalaimat, böngészgethetek, írhatok, hiszen már fekszem, pihenek. Örülök! :) Gondolom hamarosan útra is kelünk együtt, mert jó ha egy ilyen fészek mindig az ember közelében van!
Hab a tortán, hogy az új drágaság piros (és fehér), kiválóan illik az Éva magazin előfizetéshez kapott Be Happy! táskába (ami mázlimra pont olyan lett, amire vágytam!), sőt a piros dzsekimhez is, hihi.
Azt hiszem neki kéne állni készítenem egy tokot filcből és/vagy horgolva, hogy védve legyen (és még csajosabb). Hmm, komolyan mondom, "vénségemre" megmakkantam, pirosakra vágyom és fontos, hogy a kiegészítők illeszkedjenek, elmolyolok régen nemisfontos részletekkel...
Mi van velem?!

Fától az erdő?

Nem látszik az ösvény, amit reméltem, csak a csavar (rejtvény? fricska?).
Van egy szép háromszög; a gyomrom panaszai, a beleim érzékenysége és a vashiányos vérszegénységem. Még csak kettőt sem lehet választani, legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy jól legyen...
Sőt, a vashiányos vérszegénység mintha nem is tudna jó lenni, már csak 2,3 mértek (az előző lelet 2,9 volt és a minimum érték 8,8), azaz lassan a negyede a minimumnak. Meg is látszik a többi eredményemen is, sajnos. A vasterheléses vizsgálat egyértelműen kimutatta a felszívódási zavart, csak sajnos az okát nem (már kizárták a lisztérzékenységet).
Az izületeimről nem beszélek, nem mintha nem lenne soha fájdalom ott is, de a taiji sokat segít, és tudok működni, mozgok meg minden és ha tudnám napi szinten csinálni, még jobb lenne.
Azt hiszem a szövettani lelet után alternatív gyógymódot keresek a háromszög-vonalon is (nem mintha eddig nem tettem volna), mert nem jutunk sehova, bennem meg lassan (el)fogy az oxigén.

Kukucs, ahogy nem szeretem

Holnap megyek a gyomortükrözésre, délre, szóval tuti farkas éhes leszek, mégsem hiszem, hogy szívesen nyelem majd le a dolgokat... Voltam már ilyen vizsgálaton, kétszer. Túlélhető, nem kellemes és utána, a mintavétel miatt, eddig mindig napokig fájt a gyomrom...
Most, a betekintés mellett, az előző alkalmakkor is megtalált - a mostani orvos szerint érthetetlen módon akkor nem kivett - polipot tervezik eltávolítani. Emiatt "kicsit" aggódom.
A párom visz és kértem, várjon is meg... Nem hősködöm, most nem megyek egyedül, mert nem vagyok túl jól és a vasterheléses vizsgálat után is kellett végül a "szállítás".
Már több mint egy hónapja, hogy "furcsákat" eszem, a két kezemen elférő mennyiségű alapanyagból.
Gondolom részben ennek okán a körmeim állandóan törnek, tövig vágva is, lemezesen és pici U-alakú módon egyaránt. A bőröm hófehér, száraz, viszket, hiába kenem bio készítményekkel - furcsa, nekem idegen. Állandóan álmos és fáradt vagyok, főleg este... Zokszavak vége, tudom hogy nem vagyok egészséges, ezzel jár, ez van.
A gyomrom viszont sokkal kevesebbet fáj és a puffadásos panaszaim szinte megszűntek, bár még mindig tudok étkezésben "mellényúlni", főleg ha nem én készítem az ételt, hanem valamilyen okból "idegen" helyen kell ennem.
Remélem holnap estére okosabb leszek és látható lesz az ösvény, amin a még egészségesebb lét felé haladhatok.

Szem-szájnak ingere

Bár ma este tonhalas pirítóst vacsoráztam, tulajdonképpen harmadik hete nem eszem "klasszikusan" húst. Persze elvileg a hal is az, de azt néha vállaltam (most harmadszor), és eddig kétszer bántam meg... Meglátjuk este fáj-e a pocim. Ha igen, akkor a remélt diagnózisig hanyagolom a vizilényeket is.
Mint írtam egyszer bepróbáltam a májkrémet (mert tényleg NAGYON kívántam), de az éjszakai hasfájás után feladtam, és a kevéske javasolt alapanyagból variálok, a párolt csirkétől eltekintve, lehetőleg mindenféle adalékanyagtól, vegyszertől és ismeretlen hozzávalóktól mentesen, sőt, csínján bánok a fehér liszttel is, a finomított cukorról meg már régen leszoktam és egyre kevesebb sót igénylek...

Finomakat eszem, tényleg. A cukkinis tészta mondjuk nem volt egy nagy szám, amit a töltött cukkini után készítettem. Ez csak annyiból állt, hogy a zöldséget meghámoztam, nagylyukú reszelőn legyalultam, sóztam, és némi pihenés után "kicsavartam". Kevés olajon megpároltam és rádobtam finomra vágott petrezselymet. A frissen kifőtt tésztát ezzel kevertem el. Egy ebédnek jó volt, de azért nem egy gasztronómiai kéjhömpöly. Talán ha borsozhattam volna, vagy került volna rá némi parmezán...

cukkinis-petrezselymes tészta

Sokkal boldogabb voltam a bébispenótos carbonarával... A bébispenót igazi szerelem. ♥ Az Aldi-ban találtam a zöldséges pulton és olyan szép volt és zöööööld. Megmostam (lehet hogy nem kell), egy szelet vajat megolvasztottam és rádobtam, amikor összeesett akkor ráöntöttem a laktózmentes tejet és két evőkanál Knorr Carbonara spagetti rafinériát (tudom, nem túl gourmet dolog, de szeretem és azt ígérik tartósítószer és ízfokozó mentes). Ezzel átforraltam, szépen besűrűsödött és a csinos spenót levélkék benne ragyogtak... Leírhatatlanul finom volt és jól esett a belsőmnek is - másnap elkészítettem a második adagot is!

bébispenótos carbonara

A mai ebédem egyszerűségében nagyszerűen sikerült. Reggel korán felkeltem, gyorsan kockákra vágtam egy kis fej vöröshagymát és lesóztam. Megmostam és meghámoztam az előző nap vett padlizsánt, és ezt is besóztam az első alkalommal inkább kétkedve, "viccként" kipróbált, azóta már megkedvelt himalaya sóval. Amíg ezek pihiztek krumplit hámoztam, kockákra vágtam és feltettem főni. A kollégáknak összedobtam a beígért tejcsokis muffint és amíg sült, lemostam a padlizsánt, napraforgó olajon, fedő alatt viszonylag hosszan (~10 perc) pároltam a hagymát, és erre került, fedő nélkül a padlizsán, nagyjából 8 percre, olykor meg-megkeverve.
A tejecske elfogyott, ezért a krumplit csak saját főzőlevével és vajjal törtem össze...

hagymás padlizsán kockák tört burgonyával

Uzsonnára saját kreálmányt hoztam, nem is tudtam milyen lesz. Amikor megkóstoltam olyan élmény volt, mintha egy finom, francia süteményt ennék, tésztarész nélkül.Egy teáskanálnyi vajon aszalt vörösáfonyát és néhány szem mandulát pároltam lassú tűzön. Egy nagy piros almát meghámoztam, kicsumáztam és kockákra vágtam, rácsavartam egy narancs levét. Amikor a mandula megduzzadt és héja kezdett leválni, akkor  illatozó vajas cuccokra borítottam az almás-narancsos cuccot és hagytam az egészet egyszer forrni. Aztán kihűlve csomagoltam és bevittem uzsinak. Langyosra melegítve, a teásbögrémből majszoltam el. Hidegen nem jó, mert a vaj kis gömböcskékké grízesedik a narancslében.
Minden fűszer vagy ízesítés nélkül csodás, remek uzsonna!

párolt almás "költemény"

Vasterhelés vizsgálat

... van ahol vasterheléses vizsgálatnak írják, nekem így, a cím szerint volt a beutalón. Mivel nem igazán találtam erről a vizsgálatról semmilyen leírást amikor az interneten kerestem, ezért gondoltam leírom én milyen volt. Mivel ma csinálták nekem először, természetesen nem tudom, hogy mindenhol ilyen-e, de gondolom hasonló...

kép forrása: healthyoncare

8:15-re kaptam időpontot, éhgyomorra kellett bemenni a kórházba, ahol nem a laborba, hanem a gasztroenterológiai osztályra irányítottak. Összesen öten voltunk olyan vizsgálaton, ami ismételt kontrollt igényelt, a többiek laktulóz illetve laktózérzékenység miatt, így tőlük nem vért vettek, hanem rendszeres időközönként fújtak egy vékony csőbe....
Volt reggel kis csúszás, ezért az első vérvétel 8:45-kor volt (szigorúan éhgyomor), előző nap este 8-kor ettem utoljára, inni pedig olyan 10 körül. Ekkor kellett bevennem a vasat, ez egyedi, készítménytől függ mennyi. Nekem az orvos Aktiferrin lágy kapszulát írt fel (ezt ki kellett váltani és vinni a vizsálatra), ebből 4 szemet kellett bevennem kevés vízzel (113,85 mg vas-szulfát kapszulánként). Innentől 30 percenként vettek tőlem vért, megnézve a 30-60-90-120 perces értékeket.
Tehát összesen ötször szúrnak, ha minden jól megy. Közben inni, enni tilos. Ezután szépen haza lehet menni, lelet majd később. Nem tudom pontosan mikor, mert nekem kb. két hét múlva lesz a gyomortükrözés, és majd addigra meglesz, mondta a doktornő és akkor "okosabbak leszünk", hogy őt idézzem.
Persze nem ment minden jól, a harmadik szúrás (ugyanoda) már fájt. A negyedik előtt szerencsére rákérdezett a nővérke, és ezután egy teljesen fájdalommenteset szúrt - kicsit feljebb. Az ötödik, utolsó alkalommal azonban sajnos csepp vér sem jött, pedig nem pánikoltam (de a folyadékhiány és nyilván maga a súlyos vérszegénység, ami miatt mentem, nem tett jót). A bal kezemben is kísérletezett, hiába mondtam, hogy nekem onnan még az életben senkinek nem sikerült venni... megpróbálta. Nem részletezem, nem sikerült, de most az a kezem csúnyább és jobban fáj, mint a végül 6x szúrt jobb. Mert ezután a kudarc után megkértem, hogy mielőtt más helyekre "tévedne", még egyszer a jobbat próbáljuk be. Nagyon pozitívan igyekeztem minden erőmmel arra fókuszálni, hogy legyen ott vér és sikeres is legyen a dolog. Ügyesek is voltunk, mert megindultak a cseppek a fiolába, így az öt alkalmat megúsztam nyolc szúrással.

kép forrása: The.Site.org

Sokat kivett belőlem a vizsgálat, bár azt hittem én majd simán megyek délután melózni, nem ment. Gondolom a korán kelés, az étlen-szomjan várakozás is gyengített, így rövid találka után a lányommal hazamentem, méghozzá a metróvégállomástól már fuvart is kellett kérjek a páromtól, mert úgy éreztem össze fogok esni.
Otthon beborogattam a kezem; bekentem heparin tartalmú Lioton géllel (nem ott ahol szúrtak!) az elszíneződött részeket, kis vattakorongot bevizeztem és ráraktam, majd lazán rátekertem fáslit (nem szorosan, csak tényleg annyira hogy tartsa meg a pakolást). Magam mellé készítettem egy kulacs vizet, bebújtam a melegített ágyba (fájt a hasam ezért bekapcsoltam az elektromos lepedőt) és aludtam egy nagyot.
Most is fáj a fejem még, pedig iszom egész nap azóta is (meglesz éjjel a böjtje...), de ez lehet a front miatt is.
Jó volt, hogy vittem a vizsgálatra könyvet, bár sokat beszélgettem a velem együtt várakozó betegekkel is, de a könyv teljesen rabul ejtett, ahogy megjósoltam.

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...

Furcsákat eszem

A malackák érkezése óta kicsit szétesett a fókusz, de ez nem jelenti azt, hogy nem folytattam a divertikulum diétát, csak nem írtam róla nap mint nap.
Általában mindent legalább kétszer fogyasztok, bár pont ma a tegnap vásárolt cukkinikből egy egészet megettem ebédre (mert három kicsi volt egy csomagban), és nem volt maradék.

készül a cukkini

Csak simán megszórtam csipetnyi bio ételízesítővel és himalaya sóval, és az éppen most elől tartott grill-kütyün, alacsony hőfokon megsütöttem/pároltam. Bevállaltam mellé még két szelet abonett extrudált kenyeret (kukoricásat), és egy jókora bögre, barna cukorral ízesített zöld teát.

cukkini karikák, extrudált kenyér és zöld tea

Vacsorára a változatosság kedvéért padlizsánt készítettem, hasonló módon. Míg a fiúk bajor kolbászkákat falatoztak mustár és sör kíséretében, én a sózva előkészített, majd leöblített, s ezután megsütött, enyhén sózott tojásgyümölcsökkel tömtem meg a bendőm, úgy hogy bajor rozskenyérből készült pirítósra törtem őket villával (a héjukat kidobtam).

vacsi - sült padlizsán és pirítós

A héten egyetlen este próbáltam bűnözni, méghozzá májkrémmel - megkívántam, nagyon és azt hittem akkor nem lehet baj. Többet nem fogok ilyet csinálni, nagyon megbántam.
Bár jól esett, a vacsorát követő fájdalmakat és nehéz éjszakát nem érte meg.

Holnap piacra megyünk, a páromnak veszünk füstölt csülköt, én pedig csicsókát, sütőtököt, petrezselymet és sárgarépát tervezek beszerezni...

Pocaklény vagyok én is

Csakhogy végre felfogom, hogy nem csak a nyulam, no meg most már a tengerimalackák étkezésére kell nagyon odafigyelnem, hanem a magaméra is! Sokkal, sokkal jobban vagyok, bár még vannak pocak-fájdalmaim. Holnap lesz az utolsó antibiotikumos nap, aztán hétfőtől jön a probiotikum (Protexin Balance 2x1, egy hónapon át), és persze marad a kötött étrend. Most még a gyógy-verzió, szerintem legalább Húsvétig, de aztán óvatosan bepróbálkozom más, rostdús ételekkel is. Például jön a spárga szezon, azt remélem lehet enni, mert imádom!

A mai reggelim tükörtojás és zsömi volt zöld teával, ebédre pedig megint "reform" krumplipürét készítettem (megveszek érte), vajon pároltam kockára vágott sütőtököt vörösáfonyával (erre is rá vagyok kattanva) és jól előkészített (sózott, lecsepegtetett) padlizsánt sütöttem kevéske olajon (a héját nem ettem meg). Életem párja is lelkesen falta ebédre az áfonyás tököt, no meg a pürét is, de ő kapott fűszeres, sült csirkemellet is mellé. (Jó illata volt, de érdekes, nem is kívánom a húst...)

mai ebéd

Vacsira most megittam egy doboz kaukázusi kefírt, ami újdonság az "új kezdet" óta (ahogy a padlizsán is). Holnap a ma apró kockák formájában megpárolt céklát tervezem bevetni, de lehet hogy krémlevessé alakítom és például almakockákat teszek bele?!

Falás és fogyás

Nem éheztem ma és sokkal jobban vagyok, juhéjj! Ettől függetlenül persze már most majd elalszom és mindjárt zuhanok az ágyba, de mégis. Gondolom hat a gyógyszer (elvégre lóadagban, 2x2-t kell szednem) és az étrendváltás is. Az elmúlt napokban, hétfő óta lement rólam 4 kg, így a komfortérzetem is sokkal jobb.

mai reggeli

Reggel nem voltam farkaséhes és nem fájt a gyomrom sem! Igaz, amikor hat óra körül kiballagok mosdóba és reggelit adok Nyüzsinek, be szoktam venni a savcsökkentőt, de ennek ellenére hetek óta fájó gyomorral (hassal?) ébredtem...

Vassal dúsított gabonapelyhet választottam reggelire, aszalt szilvás joghurttal, almával (felét családi rágcsálóink fogyasztották el) és zöld teával. (A kávéról lemondtam, bár heti egy alkalommal még esetleg megengedem magamnak, a teljes tiltást nem mondtam ki.)

Ebédre már mindenféle finomságot készítettem. Amíg reggeliztem megfőztem néhány szem krumplit, amiből vajjal, a saját főzőlevével és kevés laktózmentes tejjel krumplipürét készítettem.

Hozzá, illetve délutáni desszertnek vörösáfonyás sütőtök korongokat sütöttem. Csodás ebédem volt és még maradt holnapra is, csak mivel az áfonyákat mind befaltam, még este készítettem kis ráadás adagot kiegészítésképpen.

Ma megint rengeteg ötletet és szépséget gyűjtöttem a Pinterest boardjaimra, alig tudtam abbahagyni a kutakodást... Azt hiszem elég sok időt töltök itt, majd próbálom csökkenteni és inkább az alkotásra szánni, amit így "megmentek". Persze ezt este, tableten az ágyban is lehet, szóval nem is olyan könnyű ez...

Dddd...iéta?!

Nem is olyan könnyű ezt a speciális diétát tartani, főleg most, amikor még (vagy már?) csomó minden nem kapható. Néhány alapanyag árától dobtam egy hátast az első szupermarketben, és úgy döntöttem, még máshol is megnézem, mielőtt aranyárat fizetnék érte.
Minden esetre ma vettem rostokban gazdag és tartósítószermentes kenyeret (de majd én sütök, legkésőbb a hétvégén), natúr joghurtokat, aszalt szilvát, tönkölypelyhet (zabpehely mindig van itthon), almát, banánt, és mára volt csicsóka is a piacról...

kép forrása: egészségtükör

Amiből lehetett "bio"-t választottam, bár vannak kétségeim ezek valódi különbözőségét illetően (elég, ha csa..k az esőre gondolok, ami nem tud bio lenni az adott földek felett sem).
Már most, este bekevertem a holnapi reggelimet: bio tönkölypelyhet, natúr joghurtot és négy szem felkockázott aszalt szilvát. Remélem, reggelre jól felpuhul majd nekem! Elvinni azt hiszem almás zabkását kell főznöm, mert más hirtelen nincs itthon, amivel "átállhatnék".
Tipródós az uzsi is, mert magokat nem lehet, nyerset nem lehet....
Pároljak répát?! Rizsről például nem írtak semmit, vajon azt lehet?! Gondolom minimum rizsnyáklevest igen...
Sajnos, pontosan azt sem tudni, be van-e ez nekem most gyulladva vagy nincs, de tuti nem százas, mert hetek óta fáj. Ezért is írt fel nekem a doktornő antibiotikumot - megint...
Az elutazásunk előtt, decemberben a gégegyulladás miatt, nem egész két hete, valami új generációs cuccot (na akkor kezdett el fájni a hasam igazán) pontosan nem tudom megmondani miért (vírus volt a torkomban, de a pocsék vérképem okán a doktornő aggódott), és most újra, ez is új generációs, ha minden igaz a 99%-a a bélben szívódik fel, így ha van a divertikulumokban elszaporodott baktérium, ki fogja írtani.
Persze "mellékhatásként" kitessékeli a jó bacikat is... így utána majd jöhet a probiotikum kúra (a gasztroenterológus a Protexin Balance-ot ajánlotta, amit 1 hónapig kell majd szedni, de előbb ezen legyek túl, 6 napos kúra).

Szerintem más is lehet ilyen bajban mint én, ezért terveim szerint felteszem a főzős blogomra is a sajátos gasztrotúrám "alkotásait" és kommentelem majd, ehető-e, és milyen hatása volt az étkeknek...
Lehet, hogy röviden kiírom ide is. Ma még a "bűnös" mákos guba került fel. Hiába, gyorsan változnak a dolgok. :)

Hol is kezdjem?

Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)...
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.

A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...

Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.

Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...

Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.

Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...

 

Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny... a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥

Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.

Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥

Szervezeti kalamajka

Múlt héten sikerült produkálnom az eddigi legrosszabb laborleletemet, hiába igyekeztem "ideális" napon elmenni rá (még a pirosbetűs napok előtt). Nincs rajta mit szépíteni, pocsék - rosszabb mint 2010 nyarán a gyomorgyulladáskor, vagy az izületi mindenfélére kapott gyógyszer okozta hatások nyomán. Pedig volt közben fellendülés (életmódváltás és gondolom a pirulák elhagyásának hatására), nagyjából 10%-os, aminek nagyon örültünk, hogy már néhány (?) hónap és elérhetőnek látszanak a minimum értékek...

Csütörtök reggel felkerestem a háziorvost aki azt mondta, hogy keressünk vadul profi gasztroenterológust, és ha lehet még hematológust is, még jobb lenne "kettőtazegyben", de ilyen kombó igencsak ritkán van... * sóhaj *
Aztán ma elkezdtem kicsit olvasgatni, mert amikor nála voltam, mondtam neki, hogy igazán lecserélhetnénk a refluxra kapott gyógyszeremet, ami már lassan havi négyezer forint lett (és mint kiderült, van azonos hatóanyaggal nyolcszázért is).
No, mit olvastam ma...
... egyrészt azt, hogy a protonpumpagátlók a gyomor kémhatásának csökkentésével megakadályozzák a B12 vitamin, valamint a vas felszívódását. - Nocsak, akkor miért is vagyunk meglepődve a vashiányon?!
... másrészt ugyanezen gyógyszerek egyes hatóanyagai gátolják bizonyos gyógyszerek (például amit az izületi betegségekre kaptam) lebomlását, amivel erősítik azok hatását és mellékhatását.
Jó kis csapda.
Aztán jön a gyógyszert kapok a gyógyszer mellékhatására ördögi kör és vagyonokat költök, akár csak arra, hogy úgy legyek, amikor elmentem az orvoshoz.

"Költői" kérdéseim vannak.
Miért nem nézik egyben a szervezetet?
Miért nem nézte meg egyik szakorvos sem a teljes vérképem és tájékozódott a teljes szervezetem állapotáról - jó esetben a szakterületük vonatkozó leleteit átnézték.
Ha mindezt nem kezelik egyben, hogyan lehetnék jobban?!
Ha igaz amit ma olvastam, akkor a refluxra kapott gyógyszerem akadályozta a vasfelszívódását a szervezetben és hátráltatta a metotrexát kiürülését. Az izületi mindenféle "csodára" kapott szerek pedig ártottak a májamnak és a gyomromnak. Csudálatos.

A korona a tetején, hogy mindezt valószínűleg én "nevelgetem ki" magamba a stresszel, mert a legtöbb egészségügyi problémám nem megfejthető.
Most aztán fel van adva a lecke, és szerintem ezt nem is orvossal kell kibogozni, hanem ahogy már annyiszor leírtam, de most már tényleg nagyon kéne... nekem.

Tai chi híradó

Majd írok ám tovább az útról, csak olyan sok minden van, hogy elfáradok estére, pedig annyi mindent szeretnék még tenni, tanulni... De jó ez így, nem?! Sokkal jobb, mintha unatkozva, a holnapot várva feküdnék le...

A két hétnyi kimaradt tai chi után tegnap este persze KO lettem, teljesen elfáradtam (ilyenkor amúgy is békés "zen-állapotba" kerülök, sokszor gépet se kapcsolok be, csak bepihenek), és mindenféle izomlázam volt. De most rekord ideig bírtam a fa állást (igaz, amikor az edző azt mondta hogy érezzem, ahogy minden porcikámmal lélegzem én kb. azt éreztem menten felgyulladok vagy összeesek, esetleg mindkettő). Nem 'zártam le' előbb, mint a többiek, azt hittem belegebedek, de megcsináltam! Ennél nehezebb talán csak a mabu volt, hú... remegett a lábam rendesen. Szóval mire elértünk a Wu Gong-ig, már átléptem az összes - általam eddig ismert - saját határomon.
Érzem az áldásos hatásait az eltelt hónapoknak! Az egyik - mellesleg velem egyidős - tanulóval meg is beszéltük, mennyi minden jót tesz a tai chi nekünk. Én például kb. 15 centivel tudok mélyebbre hajolni, mint valaha, már nem fájnak a kezeim egyáltalán (!), és máshol is igen ritkán (méghogy járókeret!), a menstruációm ismét teljesen szabályos ciklusú, már nem 'sántikálok', hanem megyek "mint a csík", sőt hosszú percekig képes vagyok guggolni (amit 25 éve nem!), és általánosan is sokkal energikusabb lettem. :)
Talán ehhez, talán a koromhoz van köze, de egyre jobban szeretek adni, és adni és még adni... örömet okozni, kinyílni ismeretleneknek is, vagy akár szabad percekben csak nyugodtan lélegezni, szuszogni és érezni egy olyan, eddig ismeretlen békét, ami bennem van, de mégis a világot, az univerzumot rejti...

Ez az egy perces meditációs gyakorlat egyébként nagyon értékes:

Meg vagyok Hömpisedve. Ennyi.

Nyürp

Már egy hete elmúlt, hogy egyetlen, drága, nemrégszülinapos Anyukám egy szerencsétlen esés következtében eltörte a jobb vállát (jobb kezes). Tegnap kontrollon volt és sajnos, mégis műteni kell, a gyötrelmes rögzítő kötés nem elég....
Hétfőn viszik be a hatvani kórházba. Remélem nem olyan tempóban, ahogy pénteken hazavitte a betegszállító, akire több mint öt órát várt, és utána még másfél órát utaztatta a mentő leghátsó, legmelegebb traktusában, ahol se levegő (asztmás szegénykém), se kapaszkodó (válltöréssel) nem volt. Nem kommentálom. (A szállító azt mondta, ha nem száll be oda, akkor ott hagyja a kórházban, ennyi.)
Ma lementünk, segíteni neki összekészülődni, megpuszilgatni, ölelni...
Aztán megint csak a fohász és a jószerencse marad, mint eddig minden évben amikor Karácsony környékén Ő, vagy a párja kórházba került.

Nyaú, hogy ünnepekre valakinek mindig baja van. :/

KO

Ez a kehesség jobban kiütött, mint gondoltam. Pláne, mert dupláztam, és a csendes, mázlimra viszonylag fájdalommentes garat- és gégegyuszi mellé, begyűjtöttem valahogy a legújabb futkosós vírust is, ami péntekre virradóra foglalta el állásait bennem és teljes győzelmet aratott - 39 fokos láz, 125 körüli pulzus, "kétméter is maraton" fíling.
Vasárnap már kezdtem ember lenni, bár enni nem nagyon kívántam/tudtam (még ma sem).
De legalább már a hőmérsékletem és pulzusom normalizálódott.
Hát így, lassacskán.

Kehes

Elmentem ma a háziorvoshoz, elvileg beutalót írt volna (kontroll vérvétel a vérszegénység miatt), meg a szokásos bogyók receptjeit. Kértem, hogy nézzen már a torkomba, mert vasárnap és ma reggel is olyan véres nyálka jött belőlem a légúti területről, ami nem szokott. Hátha van ott valami.
Benézett. Aztán átsétált a szomszéd szobába, és visszatért az arcán egy zöld maszkkal. Bakteriálisan fertőzött garat- és gégegyulladás a diagnózis. Kéne feküdni, pihenni, immunerősítőt szedni, meg sok C vitamin, tea, köptető és tilláromhaj.
Hát így. Na, ennyire nem is fájt... éppencsak furán sokat köhögtem (gondoltam a reflux, a gyomorsav az oka). Este így aztán nem mentem tai chira sem, és a héten itthon kell pihennem.
Nézzük a jó oldalát. Ha ügyes vagyok, most elkészülhet végre a párom sálja... és néhány zoknilény... esetleg filcből készült dolgok, vagy a lányom kézmelegítője. És néhány könnyebb melót itthon is meg tudok csinálni. Holnap pedig főzök valami finom, melengető leveskét is.
Nincs stressz. Béke van és pihi. Pont és pont.