nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

20 per 20

Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. :)

 

Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét - tépte a rácsot - hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥

10-11 per 20

Volt egy kis fennakadás. Pénteken nem írtam, mert lementünk a Balatonra, ahol nem igazán volt fókuszban az internet - nem is vittem le a gépem. Cserébe sokat pihentem és pátyoltam a karomat.  Eddig mindig a jobba kértem az infúziót, mert abban találtak életemben eddig csak szúrható vénát. Minden törődés és borogatás ellenére, vasárnap estére begyulladt. Kicsit szeppent voltam, mert a vasárnap nagy részét az új könyvem színezésével töltöttem.
De nem a csuklóm fájt, hanem a felkarom.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ugyan a szezont takarításilag még nem sikerült megnyitni, de azért elkezdődött a nyár így is.)

Hétfőn kiderült, hogy már jó piros is és duzzadt, meg forró is a karom. Szóval kaptam rá a kórházban jégakkut és most a bal kezemet szúrták, elég érzékeny helyen, de azt könnyebb lesz kímélni, ha mégis használhatatlanná válna.
Kezelés után borogatni kellett iziben a bal karomat is, szóval úgy nézek ki mint akivel valami rémes dolog történt, legalábbis karok táján, hiszen a bal oldalon az alkarom, jobb oldalon pedig csuklótól vállig körömvirágos borogatásos kötésben leledzek.
Eközben nekem ezer tervem van, kezelések előtt rajzolok, alig várom, hogy alkossak és újra színezhessek! Szóval szerintem használni fog nekem ez a kezelés, mégha egyelőre kontroll vérkép nem is volt.

 

A párom mostanában vasmacskának hív! Hihi. Imádom.

Ha már az állatoknál tartunk - a malacok jól érezték magukat a Balcsin, főleg persze a kerti legeléskor. Talán a Nyüzsi is, bár annyira utál már utazni, hogy rajta nem látszott. Nem tudom mi történt vele, régen olyan jól viselte, de mostanában már mielőtt a hordozóba rakom dobog és nyüffög. Az úton is undibéka. Rigolyásodik a kicsikém...

Jól van a csodacsaj

Még egy hónap sem telt el, hogy panaszkodtam Wombat betegségével kapcsolatban. Eddig nem mertem róla írni, féltem, hogy visszaesik vagy valami komplikáció lesz, de azt hiszem most már bátran leírhatom: a kicsi hősöm jól van.
Az első műtétje a megbeszéltek szerint, előzetes infúziók és antibiotikumos valamint probiotikumos kezelés után megvolt. A kezemben aludt el és ott is kelt fel, az ébredezési fázisban végig vele voltunk, a műtőasztal mellett, amiért nagyon hálás vagyok - szerintem számít. Úgy vittük haza a melegvizes palackok között, mint egy törékeny, drága kincset (az is!) és az első 24 órában nagyon elesett volt. Aztán kicsit depis is lett, ezért hamar visszaraktuk Lencsi mellé, aki professzionális ápolónőnek bizonyult, és azóta a Gizi nevet is viseli.

Sajnos a műtét másnapjára fura kitüremkedés keletkezett Wombi pociján és a kontrollon kiderült, hogy sérve van, amit műteni kell. Így hamarosan ismét operációra mentünk, elvileg "kicsire", de a végén ebből is bő félórás műtét lett, mert mint kiderült gyulladt volt a hasfal és összenövések keletkeztek...
Hű, kezdtünk mindent előlről (etetés, kezelés, páty), bár Wombat most nem volt egyedül percet sem, azonnal visszatettük "Gizi" mellé, mert már előtte jók voltak a lányok, nem piszkálták a sebet, melegítették egymást és együtt falatoztak lelkesen.
A varratszedése(ke)n már szinte minden rendben volt, gyorsan regenerálódott is a seb. Nagyon remélem, hogy Wombat most már fog eleget inni és nem alakul ki újabb kő!

A műtét nyoma már csak a selymes pocikán látható, V-alakú vágásnyomok formájában, valamint utóhatásként a kis hős még mindig gyümölcsillatú és engem etetőgépnek tekint: ahányszor megjelenek, azt hiszi csak azért jöttem, hogy neki finom falatokat adjak.
Imádom! ♥

Wombi beteg

Csak írom, írom a témákat a google keep-ben, hogy jajjj majd ezt is meg azt is kell írni, de aztán mindig elmarad, hogy nekiüljek és csináljam. No de most aztán ennek vége, leírom. Inkább röviden mint sehogysem. Mindent külön posztba, mert nem egy téma.

Kezdem most a legfontosabbal, jelenleg ez foglakoztat a leginkább, ezen aggódom a legtöbbet: Wombi beteg. Már egy ideje nyifog, pityereg olykor - úgy figyeltünk mintha "dolgát végezné", amikor sír - és el is vittük orvoshoz, aki akkor nem talált semmit. A mi kis mosolymalacunk látszólag jól volt és mivel ő mindent kommentál, beszélget, gondoltuk akkor lehet, hogy ő csak a kakilást végzi hangosabban az átlagnál, ami ugye tengerimalacoknál igen gyakori tevékenység...

De aztán a helyzet rosszabb lett és elvittük őt megint az orvoshoz, mert nagyon aggasztónak tűnt a panaszosabbá váló sírása. Az ultrahang vizsgálat aztán kimutatta, hogy az édes kis pöttömnek húgykő van a hólyagjában. Jajjj! Ráadásul a húsvéti ünnepek miatt csak jövő csütörtökre (április 9.) tudták műtétre előjegyezni, de addig is kapott szurit (gyulladáscsökkentőt). Nem nyugodtam igazán meg, sőt, mert ez egy nagyon komoly műtét és tartottam attól is, hogy ennyit kell várni. De nem bízom meg bármelyik orvosban, a kő sem alakult ki pikk-pakk és él is vele szegény kicsi lény egy ideje, szóval elfogadtam, várni kell (már csak a komplikációk lehetősége miatt is javasolták a türelmet, mert ez nem életmentő műtét, de lehet utána baj).

Ma azonban nagyon vacakul volt a kis drágám, fel is hívtuk a doktorbácsit, mit tegyünk, mert annyira aggódunk. Reggel még evett-ivott szépen, lelkesen várt, de mire hazaértem Apuéktól már nagy volt a sírás és a pocakgörcsök, nem akart enni, teljesen kivolt. Szörnyű így szenvedni látni őt, nekem is volt vesekövem, tudom min megy keresztül.
Ha minden jól megy és túl leszünk ezen a napon, akkor holnap - kedd - reggel már vihetjük és kap fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, megnézik és talán még aznap - tehát két nappal előbb, mint tervezve volt - meg is műtik. Remélem kibírja addig!

Most kicsit jobb a helyzet, bár válogat, eszeget. Külön tettük Lencsitől, aki újkeletű testi fölényét kihasználva felfalta a finom falatokat előle, meleg bújót tettem neki és félóránként megnézem, megkínálom valamivel, hogy ne gyengüljön már tovább, no meg simizem a pociját, ha úgy látom, jól fogadja.
Drukkoljatok velünk a picikének, én is egyre csak súgom neki: "Harcolj Wombi, bírd ki, légy ügyes!". Mert bizony ma láttam annyira elfáradni, hogy féltem, feladja...

Költözünk - nodemostmártényleg

Október 18 volt. Szanaszét aludtunk, korán reggel kelni kellett itt és ott is. A lányom előző nap eljött (a költözés napján nem ért rá) és hősiesen, valamint kegyetlenül csavart, tekert, feliratozott, csomagolt mindent.
Dobozok itt, dobozok ott. Zsákok, zacskók, rekeszek - életünk csomagolva.
Már napok óta hordtuk át a kényes dobozokat barátok segítségével, de a java még hátra volt...
Nagyobb "kocsit" is az asztalos barátunk hozott volna, de kettős biztosítással szereztünk. A Facebook-on és levélben hívtam a barátokat segíteni, jöttek is szép számmal a drágaságok (K.ö.sz.ö.n.j.ü.k!), nélkülük nem is ment volna!

Bevallom, én azt hittem elmegy a cuccunk egy fordulóval, hiszen a bútorok (előszoba-gardrób, konyha-teljes, dolgozó-polcok, könyves) java részét ott hagytuk a lakásban. De mivel nem teherautó jött, mindenre vigyáztunk, óvatosan és gonddal pakoltunk, bizony kellett négy kör és végül két napra széthúzódott a dolog, mert az első elment a szállítandó dolgok szétszedésével, a megmaradt motyó kollektív csomagolásával. Nem is baj, mert szakadt az eső, így nem ázott el minden.

 

Hála a fiamnak, a fogadott fiamnak és a sok-sok kedves barátnak, aki időt és fáradtságot nem sajnálva pakolt, bontott, hurcolt, aztán akár saját autóval is gurult utánunk a motyókkal, átvittük a masszív tömeget - néhány apróságot hátrahagyva (ezeket még a hét elején mi vittük át kocsival) - a házba.

Az utolsó körben az én autómban voltak a legféltettebb és legbecsesebb kincsek: a nyúl és a csajok. A lányok egész jól elvoltak a kocsiban, de Nyüzsi nagyon zaklatott volt (persze mert állatorvoshoz szoktunk autózni), egyik kezemmel szinte egész úton őt csitítottam, a ketrec fölé tettem, hogy érezze a szagom és persze folyamatosan nyugtatólag beszélgettem vele.

Még nem tudhatta, hogy a nyúlparadicsom felé utazunk... oda ahol naponta szedhetek füvet, ő is kimehet majd a kertbe szaladgálni, sőt bent is sokkal nagyobb térben rosszalkodhat.

Épségben átértünk végül mindannyian és a második nap estére már ágyunk is volt, amiben együtt, összabújva alhattunk az óriási rumli "tetején". Ekkora már volt vécénk is, és megoldott volt a zuhanyzás! Sőt, fűteni is tudtunk volna... De még annyi, annyi tennivaló maradt, a ház sem volt még kész, messze nem (hiszen még most, amikor ezt írom sincs).

Ettől függetlenül valójában október 18-19-i hétvégén mi bizony beköltöztünk, és azóta itt élünk. Ez az otthonunk!
Eljött az az ősz, amiben annak a februári víziónak az álma összeért a jelennel, és itt álltunk a dobozokkal teli nappalinkban, magunk is megilletődve, hogy kerülhettünk ebbe a helyzetbe.

Vettünk egy nagy levegőt

Nyaralni voltunk, tillárom hajj! :) Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is...

Igaz, idén "csak" egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem - szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal - ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk...

És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés...

No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben...

Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét - vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk...
No, de erről majd külön írok, hamarosan.

Egyszázegy

Ma különleges nap van, az egyszázegyedik. Innen is, onnan is. Tegnap "letelt" a 100 boldog nap, amit márciusban (26-án) kezdtem el, és Instagram-on tettem közzé a boldogságos pillanatok képeit.

Mindig keresek és találok örömet, jó, pozitívat a nehezebb napokon is, de érdekes volt így megörökíteni, és akár visszanézni is, miket pakolásztam fel a világhálóra.
Persze nem hagytam abba, szóval ma van a 101/100 happy day. :)

 

 

De mint írtam nem csak innen, hanem onnan is 101. nap van. Méghozzá azért, mert a mai nap a 101. ha elkezdjük a visszaszámlálást a ház átadásának szerződésbeli határidejéig!
Szóval holnap nekilátunk naponta vágni a 100-as centit! :) Persze jó eséllyel előbb kész lesz minden, de akkor is gyönyörűség ez az élmény, ki nem hagynám!
Legrosszabb esetben a következő születésnapomig számolunk vissza. :D

A házról most nem szólok többet, remélem tudok rá időt szakítani a napokban, hogy bővebben leírjam mi történt júniusban.

Gyurma tengerimalacok

Nap mint nap gyurmázok, vagy olvasok, tanulok, inspirációkat gyűjtök és jegyzetelek a témában. Imádom. ♥ Ma úgy alakult, hogy a tengerimalacok inspirálták, amit alkotok. Először hagyományos színekkel készítettem néhány malackát, aztán "bevadultam" és bekevertem néhány bátrabb színnel, türkizt és rózsaszínt használva.

Imádom a kis dinnyéket. :)

Most már ki is sültek, és attól tartok együtt várják az uborkát...

Kuncsorgó

Úgy prüttyög, sipolgat és néz rám, mintha éhezne. Fókuszáltan, szinte rám koncentrálva, ugyanakkor végtelenül aranyosan érdeklődve, még a szőrszálak a fülén is felém pöndörödnek...
Pedig már volt két reggeli, megvolt a koradélutáni zöldség és szaladgálás, de most értünk haza és zacskó csörgött!

Hogyan állhatnék ellen neki?!

Ilyenkor szedek a zacskóból olyan, különleges, "válogatott" fűszálakat, hogy ez a lehengerlő érdeklődés megmaradjon a jövőre nézve is, de ne legyen xxl-es gombóc az én kis bóbitás malackám...

Persze a boldog ropogtatás hangjára mindig előkerül Lencsikém is.

Imádnivalóak. ♥

Állati születésnap ♥

Ma lettek egy évesek  a lányok! Annyira gyorsan repül az idő... még alig egy éve kerültek hozzánk, és már igazi hölgyek, egyéniséggel, teljesen más személyiséggel, akaratossággal és makrancossággal, szokásokkal, kedvességekkel és morcizásokkal, egyéni ízléssel...

Ezt a rémes-bújót nekik készíttettem. A forgács használat miatt a ketrecbe nem fogom betenni, de a kültéri szaladgálások során remélem megkedvelik majd. ♥

 Lencsi persze rögtön elbújt, és belefészkelte magát. Ő sokkal félénkebb, mint Wombi, előbb lett elválasztva, pár hétig egyedül volt nálunk... bár lehet egyébként is ilyen lenne.
Mindig óvatosan jön elő a kis görbe lábaival, előre szimatolva, neszezve, van-e veszély, biztos nem akarja-e valaki bántani.
Amikor összeszedi a bátorságát, akkor már ő a főnök, megy, felfedez, kutyorog és olykor le is fejeli a nála jóval testesebb, mégis szelídebb természetű Wombatot, akinek csak olykor nagy a szája, de ha vitára kerül a sor, finom kis cincogásokkal visszahúzódik...
Lencsi imádja a petrezselymet és a nyúltól eltanulta a fehérrépa értékeinek megbecsülését is, így az a második favorit. Ő hamarabb jól lakik és a séta idő alatt útra kel, bekuckózik a nyúlketrec mögé és bizony kilopkodja a legfinomabb szénaszálakat is, ha eléri őket...
Nem nagyon szeret kézben lenni, eleinte befeszít, de ha már megbékél és feloldódik, akkor a fej- és fülsimit szereti nagyon.

Wombat egészen más személyiség. Testalkatából adódóan akár főnök is lehetne, de nem az. Nagyon jó természetű, érdeklődő kismalac, akinek mindig a hasa az első. Ő ébreszt hajnalban öt-hat körül, finom cincogásokkal, hogy bizony éhes és ha bemegyek hozzá, tényleg korog a malacpocak...
Minden érdekli, figyel, kommunikál. Az ő járása inkább Chaplin-es, imádom. A szőre is érdesebb, durvább. A popó-simit ő sem szereti, de a fejecskét, fület és tokát lehet cirmolni. Azért jó ha pár finom falat is becsúszik e megterhelő törődés mellé...
Wombi szobatiszta lenne szerintem Lencsi nélkül, nagyon kis rendes, egy helyre jár(na), de ha már úgyis szétpupuzott valaki, akkor ő sem ügyel a rendre...
Ő a rontópál, imád szerelni, bontani és a rácstépést is ő tanulta el a nyúltól (persze Lencsi hamar átvette), nagy vehemenciával képes rángatni a kajától elválasztó rácsot.
A Nyüzsit mindig figyeli, mikor mit tanulhat tőle, dobozt például már lelkesen tépnek együtt. Hiába, a szürkék tartsanak össze!

Boldog szülinapot kiscsajok!