első vasmacska ellenőrzés

Ma reggel korán keltem, mert vasmacska szint ellenőrzésre mentem, éhgyomri vérvételre. Szerencsére nincs messze és nem is volt nagy a forgalom - elég kómásan, ezért óvatosan vezettem.

Különösebben nem izgulok az eredmény miatt, mert jól érzem magam a bőrömtől, néhány kisebb nyiff-nyafftól eltekintve.
Hiszem, hogy minden rendben lesz. ♥
Lelet jövő hétfőn, délután...

státusz: vasmacska

Ma volt a kontroll és persze vért vettek. A vastelítettség eredménye csak két hét múlva, postán jön majd, de a normál labor kész van és a hemoglobin szintem elérte a normális tartományt! 125!!! 124-től már jó. Nem tudom megmondanni mikor érte el ezt a szintet... hét éven belül biztos nem. Szóval teljesítettem a "vasmacska" küldetést! Juhúúúúú!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy "ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot".

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

20 per 20

Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. :)

 

Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét - tépte a rácsot - hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥

19 per 20

Reggel, a kórház felé baktatva egy csiga jött velem szembe. Ma már komolyan elgondolkodom így utólag, nem jeleket kapok-e... Tegnap is volt és úgy tűnik ma is. Az üzenet így szól: lassan, nyugodtan, biztosan.

Nagyon szerettem volna ma rábeszélni a csodálatos nővérkét, hogy ha talál vénát amibe beszúr (fájt az elején, csöpinél feszített, de tulajdonképpen "jó" volt), akkor adja be nekem az utolsó két ampullát. Nem sikerült. Lassan, csaknem másfél óra alatt adta az egyet is, biztos ami biztos, ne kockázatassunk.
Holnap még megyek és akkor lesz az első kontroll vérkép, így húsz ampulla után. A doktornőhöz majd csak két hét múlva mehetek kontrollra...

Délután elmentem a laborba a székletvér vizsgálatok eredményéért: mind a három negatív. Aztán nőgyógyászhoz is. Tulajdonképpen ott is minden rendben, nincs se mióma, se ciszta, mégcsak a méhem fala sincs megvastagodva. A méheltávolítást nem indokolja semmi! (Rákszűrést is csináltak, annak az eredményére várni kell egy hónapot.)
Tulajdonképpen hejehujaság van, csak nagyon elfáradtam. Még este sütöttünk egy pizzát és kitakarítottam a családi rágcsálókat, aztán dőlök is ki.
Remélem a holnapi leleten lesz látható javulás. Picivel is beérem, ígérem!

18 per 20

Észre sem vettem, hogy már szerda van. Pedig holnap csütörtök lesz, tehát biztos. Hmmm.
Ma bevitt a Kedves a kórházba, nehogy megint para legyen, haza tudok-e vezetni. Optimistán mentem és élveztem a kényeztetést is. Nem is kellett sokat várni, szóval lett helyem, minden jól indult.
A tegnapi események után gondoltam, hogy nem lesz nagy paletta a szúrásra választható helyekből, csak azon drukkoltam, hogy meginduljon.
A mélyebb vénába mentünk megint. Fájt, nem is kicsit, de tűrtem és el is indult szépen. Többször volt kellemetlen érzésem, de komolyan olyan betegek vannak körülöttem, hogy úgy érzem, minden panaszom, fájdalmam pitiáner, én bizony csendben olvasok és csepegek a sarokban...
Pedig a szúró érzés azért nem volt rendben, sajnos és most estére szép lila bucim van megint a hajlatban. Fogalmam sincs holnap hova lehet majd szúrni. :/

Viszont a karom fájdalmától eltekintve egész jól voltam a kezelés után és megvalósítottam a nagy tervem, hogy hazajövök metróval és vonattal.

 

Nagyon régen nem vonatoztam, izgalmas kalandnak gondoltam és reméltem, hogy nem leszek rosszul a kezelés után, s az aggódó párom rá tudom beszélni, hogy hagyja rám a hazajövetelt... Ma remek idő is volt ehhez, nem volt hőség, tűző nap, de izületpróbáló hideg sem.

Amikor a mozdony beérkezett az állomásra kicsit csalódtam, bombardiert reméltem. De aztán megláttam az oldalán a fecskét. Annyira csodás volt (nem követtem az eseményeket, nem tudtam a MÁV elővárosi vonat programjáról)! Boldogan szálltam fel és bent tovább ámultam a hangulatos díszítéseken. Imádom a fecskéket! ♥

Kivételesen talán többet foglalkoztam a vasúti kocsival, mint a kint elsuhanó tájjal. Kipróbáltam az ingyenes wifit is, de csak a teszt kedvéért, meg hogy örömködjek a páromank hangouts-on.

Fú, úgy mentem volna tovább... de pikk-pakk megérkeztünk.

A vonatállomástól tíz perces könnyed séta a házunk. Óriási! Most a Kökiről jöttem haza, de tudom hogy a Nyugati pályaudvar is csak 25 perc innen. Nem is érdemes kocsival bemenni a városba.

Már csak kicsit kell erősödnöm, hogy újra csavaroghassak és találkozhassak a rég nem látott barátokkal. Annyi elmaradásom van... No de csak lassan, türelmesen! Most a gyógyulás az első!

17 per 20

A mai statisztikám nem túl jó. A harmadik szúrásra (és helyre) tudták csak bekötni az infúziót, a másik két helyen egyszerűen nem indult meg... Most egy-egy borogatásos buci a két karom, sajnos a bal nagyon érzékeny. Ma gondoltam legyen a bal kéz, hogy tudjak délután alkotni valamit, de ezt buktam.  Itt viszont inkább kértem a vastagabb, de kényes eret mint a vékonyka kevésbé jó helyen lévőt... Végül mindegy lett.
A második szuri ment a jobb, rutin helyre, de az meg már úgy tűnik heges. Szóval jobba ment a harmadik is, ahova szerencsére bement az egész - csak ott meg mélyen van a véna - egy ampullás koktél.

Reggel leadtam a laborban a székletvérhez a mintákat is. Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Ez csütörtök délutánra meglesz.
Jó hogy itthon, a kuckóban puha takaróba csavarkolózva tudok filmet nézni! Még azt is szeretem, hogy kint közben csendesen esik az eső.
Vasárnap este készítettem almakopótot vörösáfonyával, szerintem abból is majszolok majd. Ilyen időben igazán nem is hidegen, hanem langyosan az igazi! ♥

16 per 20

Hazaértem, elfáradtam. Megfogadtam, hogy ha csak tehetem minden alkalom után írok, ezért írok. Szeretném mindezt megörökíteni, részben mert, ha valaki hasonló helyzetbe kerül szívesen olvassa majd (ahogy én is minden kapcsolódó információt), és az elmondottak alapján van esélyem arra, hogy újra szükségem lesz ilyen kezelére, akkor meg nekem sem árt itt egy kis emlékeztető, milyen volt.

Ma szabin volt a nővér, aki az elejétől fogva adja nekem a szurikat - már szólt pénteken, így nem ért váratlanul - ezért más foglalkozott velem. Szerencsére ez a hölgy is ügyes (mint ott mindenki más is), így viszonylag fájdalommentesen ment be a tű, a jobb karomba, mert az a tuti.
Ő azonban "csak" a szokásos adagot, egy ampullát tett a koktélomba. Picit beszélgettünk, azt ajánlotta, ne siessek, ha nem muszáj, mert így sokkal kisebb a kezelések kockázata. Neki a családban volt már aki befulladt illetve végül szteroiddal tudták csak megfékezni a vaskezelések utóhatását. Azt mondta dupla adagnál sokkal több a kockázat és a mellékhatás. Megjegyzem az ampullák dobozában ott is van, hogy nem szabad csak egyet adni... Biztos nem véletlenül.
Az egy adagot viszont az eddigieknél gyorsabban lecsöpögtettük, minden komplikáció nélkül (azt hogy a felkarom bevörösödik ilyenkor és duzzad, már nem veszem annak).

Közben készülök a nőgyógyászhoz és lesz vér tekintetében székletvizsgálat is, mert a vérveszteség okát ismét keressük, most az új háziorvos javaslatai szerint. Meglátjuk mire jutunk.

14-15 per 20

Kihagytam a csütörtököt. Egyszerűen úgy éreztem sok, nekem is, a karjaimnak is. Pihentem.
(Kicsit uncsi ez az émelygős, hányingerszerű érzés, ami most már szinte folyamatosan van.)
Nagyon jól esett, főleg hogy eljött a lányom is hozzám, és amíg ő kupakokat festett én sütit készítettem, aztán átrendeztük a kreatív szobámat. A rendrakási, pakolási része maradt másnapra, de az ötletelős, főelem pakolós megvolt. Ha lehet, most még jobban imádom azt a kuckót!

Másnap, pénteken aztán nem volt kecmec, mentem kezelésre. Maradtunk a jobb karomnál, bár reméltem, hogy tudok majd valamit alkotni vele este (de nem sikerült, sajnos). Az utolsó fél óra elég fájdalmasra sikerült, de azért viszonylag jól telt az idő; sokat beszélgettem a betegekkel (sokan vártak vérre, csúszott a szállítmány) és talán a közelgő hétvége miatt, a súlyos esetek ellenére egészen más volt a hangulat, mint máskor.
Egyszerűen döbbenetes milyen betegségekkel vannak ott fiatalok és idősek...
Persze hogy nem panaszkodtam a fájdalmam miatt, úgysem nagyon lehet vele mit tenni. Hazafelé pedig összeszorítottam a fogam - nem álltam meg a tervezett helyeken - és balesetmentesen megérkeztem!
Itthon aztán borogatás, krémezés és mára már egész jó a kezem. Holnap szerintem már színezni is fogok!

12-13 per 20

Tulajdonképpen a reggeli furcsa hányingerszerűségtől eltekintve semmi extra nem volt ma, eddig.
A nővér elmondása szerint ezt okozhatja a vas infúzió, nem parázok (volt már előtte is mondjuk, de akkor meg okozhatta a rémes vérképem).
Mivel a bal kezem érzékeny "vénácskája" fájt már, megint jobb kézbe szúrtak, bár az izom változatlanul gyulladt a felkaromban. Másfél óra alatt le is csepegett a kis rozsdás cucc.
Ennyi.

3-4 per 20

Érdekes mennyire megváltozik minden, amikor a test kiköveteli magának a törődést és rászánjuk az időt magunkra. Persze tudja ezt az ember, hogy kéne, de többnyire mégsem figyel rá annyit, mint kéne.

Reggel felkelek, mosdó, gyors reggeli, szitty-szütty, aztán irány a kórház (ma először, egyedül!). Mivel távolabb költöztünk a várostól, hosszabb az út. Szerencsére nem kell pontosan, időre menni. Ma már rutinosan készültem apróbb pogival és flakon vízzel (csak óvatosan, mert mosdóba viszont ott nem merek menni).
Meleg van, nagyon, emiatt (is) sok a zaklatott, figyelmetlen, sürge stb. ember, én meg nem vagyok százas, szóval nagyon figyelek a vezetésre... társasjáték. Miattam baja ne essen senkinek!
El is fáradok mire beérek. Ma kilencen vártak előttem, minden ágy foglalt volt. Ráadásul minden előttem lévő alsó hangon másfél órás csöpögtetésre volt előjegyezve. Volt időm bőven. Szerencsére remek könyvem is! Aztán lett megint beszélgető társam is. Valahogy mindig van valaki, aki beszélgetne a váróban, engem meg érdekelnek az emberek, szívesen meghallgatom őket és szívesen válaszolok nekik, ha rólam kérdeznek.
Két óra várakozás után kerültem sorra és a mai adagom másfél óra alatt lement. Félúton kértem egy kis féket (csepegés lassítást), mert fájt a kezem, feszült, hideget éreztem, kellemetlen volt nagyon, de még nem lettem rosszul. Szerencsére nem is ment mellé vagy ilyesmi, és tudtam hazafelé is vezetni. Amint tudtam tettem rá vizes borogatást (már sokkal jobb!).

Jó, hogy van velem digitális könyv, jó hogy olyan, amit élvezet olvasni, magával ragad. Rég volt ilyen. Sokszor annyira elmerülök benne, hogy teljesen megfeledkezem arról, hol vagyok...

2-3 per 20

Hétfőn kaptam az első ampullával, tegnap szünet (mert Apuval mentünk már csaknem két hónapja egyeztett szemészeti időpontra) és ma dupla. Naponta kell menni - hétköznap, hogy tuningoljanak, avagy Ironlady leszek!

Sok minden történt, csak nem írtam és már visszafelé nem is tervezem, de pici summában az utóbbi időre visszatekintve, "egészség" terén: Egyszer volt hol nem volt, volt egy gerincbecsípődésem. Nyiff-nyaff-nyüff pár napig, és amikor már azt hittem jobb lesz, javul, akkor egyik éjjel nem tudtam felkelni, lemászni stb. az ágyról éjjel (dolgom lett volna a mosdóban). Aztán a párom bevitt ide-oda, kaptam injekciót kezelést, és pár nap után már ment a járás.
De sajnos nem enyhült a fájdalom csak gyógyszerre, én meg már örültem, hogy végre hosszas melóval lejöttem szinte minden bogyóról, ezért visszamentem, hogy ugyan készüljön már egy rtg vagy valami, hogy mi és miért fáj, no és ha lehet segíteni pl. gyógytornával, akkor szeretnék menni.
Kaptam RTG beutalót (legyek boldog!), eredményeként: semmi extra, mint a doktornő mondta "kis kopás, kis ferdülés, kis torzulás", és ha annyira akarok menjek tornázni. Akartam. Na de, azt nem igazán bírtam, főleg levegővel.
Kértem, hogy készüljön vérkép, mert nem volt olyan nekem 1 éve, pedig szoktuk nézni negyedévente, csak most az elmúlt évben elhanyagoltam.
No, az elhanyagolásom, az jól sikerült...

Lett vérképem, és lett belőle nagy szaladgálás is. (De legalább már tudtam járni! ;))
Már délután hívtak, hogy S.O.S. hematológia sallala. Mentünk. Hujujujj... Aztán beutaltak a László kórház "nappali kórházába" intravénás vas kúrára.
Közben rászántam magam, és a "messzi" helyett, átjelentkeztem a vecsési háziorvoshoz.
Oda is bementem, mert bár jártunk a kórház ambulanciáján, vele kellett feliratni a vas ampullákat (Ott nem tudtak receptet írni!).
Kérdezték is a háziorvosi rendelőben, ki hozott... Mondom senki, én jöttem. Nem hitték, ezzel a vérképpel, pedig de.

Most már napi két ampulla megy be intravénásan, az első alkalommal "csak" egyet (elvileg egy a normál és maximált adag) adtak, hogy figyeljék az érzékenységet, esetleges allergiát.
Ez kb. két óra alatt lecsepeg, csak várni is kell általában, hogy legyen szék. Így most félállásban vasat kapok.
Szerintem ez hivatalos Ironlady státusz kell hogy legyen. :)
Igyekszem, akarom, "beszívom". Remélem segít!
Legalább ez. Mert a tabletták, kapszulák, étrend stb. mit sem ért... Hát így. Legalábbis egészségileg.