Szerintem nagyjából harminc éve nem voltam opera előadáson. De most, talán az ötvenes bakancslistámnak is köszönhetően, megtört a jég, méghozzá nem is akármivel: Puccini: Turandot-ját néztem meg tegnap kedves barátnőm társaságában!
Eszméletlen jó volt! Óriásit változott a világ - és azt hiszem én is - valahogy kamaszkori emlékeim között egészen más operaélmény szerepel. Persze nem akarok félreérthető lenni, csodálatos volt a zene akkor, a nyolcvanas években is, de a látvány ritkán ragadott meg. De most... Az első felvonás végefelé már annyira fájt a szemem... és akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem pislogni!
Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház volt művészeti igazgatójának rendezésében láthattuk Puccini utolsó, általa már be nem fejezett remekművét. A főszerepet Jee Hye Han énekelte. Szakmailag senki vagyok megítélni őt, de mint amatőr néző, mindenképpen meghajlok a tehetsége előtt. Kiemelkedően nehéz szerep és én amúgy sem vagyok oda a szoprán hangokért, de őt öröm volt hallgatni és sokszor lúdbőrözött a karom a gyönyörűségtől...
Kicsit csalódást okozott nekem Calaf szerepében Kiss B.Attila, akinek hangja sokszor nem tudta túlszárnyalni a zenekart, hanem elveszett "mögötte" (lehet a karmester hibája?) és valahogy nem éreztem benne a vágyott "fényességet".
Liu szerepében Váradi Zita tündökölt, számomra fényesen, mindenki előtt...
Le a kalappal a teljes csapat előtt, ilyen komplex, figyelem és mozgásigényes színpadi koreográfia komoly munka lehet, azt hiszem a kórus tagjai is kemény kihívást teljesítenek minden előadáson, hiszen messze nem csak énekelniük kell!
Köszönöm az előadóknak és persze a barátnőmnek, hogy megkaptam ezt az élményt is! ♥ Azt hiszem még megyek operába...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élménybeszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élménybeszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. február 5., péntek
2015. október 25., vasárnap
Kirándultunk, sallala
Nem az 50-es bakancslista érdeme, de máris kipipálhatok egy újabb tételt.
A hosszúhétvégét kihasználva, pénteken elmentünk kirándulni! Jujj de remek volt, már olyan régen nem sétáltam erdőben! Ráadásul ősszel szeretek a legjobban, a színes, rozsdás lombok és az avar illata miatt. Persze a többi évszakban is lelkesen megyek...
A párom először ottalvós kirándulást akart, csak nekem annyi tervem volt a hétvégre, hogy nem szerettem volna 2 napra elmenni... Így aztán reggel mentünk, késő délután jöttünk és remek volt így!
Nagykovácsiba gurultunk el kocsival, onnan pedig a Budai Tájvédelmi Körzet Sisakvirág tanösvényének mentén barangoltunk erre-arra. Csipkebogyó bokrokat csodáltam, aztán kicsit sodródtunk a gombászokkal, majd belevetettük magunkat csak úgy az erdőbe.
Rájöttem mennyi mindent elfelejtettem már, pedig annyi mindent tudtam, amikor gyerekkoromban havonta (kéthetente akár) jártuk az erdőket. Mondjuk a gombákat sosem ismertem, ezért szokásomhoz híven csak megcsodáltam őket és meghagytam a szedésüket a gombászoknak...
Azt sem tudom, mit jelent a "!" turistajel, ezért úgy döntöttem, hogy biztosan azt, hogy "Öleld meg ezt a fát!", ezért így is tettem.
Sajnos nem sütött a nap, ezért kicsit nyirkos-ködös olykor szeles időben csatangoltunk és bizony elhűltem a végére. Szerencsére ott volt a közelben a Nagy-szénás "menedékház" étterem, ahol remek késői ebédet fogyasztottunk el a finom melegben.
Remélem még sok kirándulás és erdőjárás vár rám 50-ig! Minden esetre egy újabb tételt kihúzhatok a listámról.
A hosszúhétvégét kihasználva, pénteken elmentünk kirándulni! Jujj de remek volt, már olyan régen nem sétáltam erdőben! Ráadásul ősszel szeretek a legjobban, a színes, rozsdás lombok és az avar illata miatt. Persze a többi évszakban is lelkesen megyek...


Nagykovácsiba gurultunk el kocsival, onnan pedig a Budai Tájvédelmi Körzet Sisakvirág tanösvényének mentén barangoltunk erre-arra. Csipkebogyó bokrokat csodáltam, aztán kicsit sodródtunk a gombászokkal, majd belevetettük magunkat csak úgy az erdőbe.

Rájöttem mennyi mindent elfelejtettem már, pedig annyi mindent tudtam, amikor gyerekkoromban havonta (kéthetente akár) jártuk az erdőket. Mondjuk a gombákat sosem ismertem, ezért szokásomhoz híven csak megcsodáltam őket és meghagytam a szedésüket a gombászoknak...
Azt sem tudom, mit jelent a "!" turistajel, ezért úgy döntöttem, hogy biztosan azt, hogy "Öleld meg ezt a fát!", ezért így is tettem.

Sajnos nem sütött a nap, ezért kicsit nyirkos-ködös olykor szeles időben csatangoltunk és bizony elhűltem a végére. Szerencsére ott volt a közelben a Nagy-szénás "menedékház" étterem, ahol remek késői ebédet fogyasztottunk el a finom melegben.
Remélem még sok kirándulás és erdőjárás vár rám 50-ig! Minden esetre egy újabb tételt kihúzhatok a listámról.
2015. szeptember 6., vasárnap
Koncert - Anna and the Barbies
Vasárnap délutánra beszéltük meg a találkozót, a Bókay kertben. Megint vasárnap délután. Na, addigra már a Szeptemberi Kóstoló programjainak vége is lesz! - gondoltam. Sőt, a tavaly ilyenkor már csak a gyros-os volt nyitva... Mindegy, ez van.
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit...
Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is... csak nem úgy, ahogy elképzeltem a "gyerekes nap" programjainak átolvasása után elképzeltem.
- Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem. -
Aztán délután telefonáltunk és még egyszer ránéztem a programra. Jaja, gyerekprogramok, meg valami barbis együttes a végén, gondolom ifjú tinilányoknak. Szinte láttam is magam előtt a rózsaszínes fodros ruhás, szőke csitrit...
Aztán ezen a napsütéses, hűvös, szeles napon eljött a délután és mi elindultunk, majd csak jönnek a rég nem látott barátok, addig minden esetre megnézzük egyáltalán érdemes-e kijönniük.
Megérkeztünk. A külső térben már pakoltak, távozni készültek az árusok, de a hátsó tér felől zene hallatszott. Mentünk arra, magamban azt gondoltam, ez biztos valami lejátszott zene, mert egész jó.
De nem, koncert kezdődött a színpadon, egész sokan is voltak. Aha, ők az Anna and the Barbies?! Végülis volt rózsaszín és tütü is, meg szőke lány is... csak nem úgy, ahogy elképzeltem a "gyerekes nap" programjainak átolvasása után elképzeltem.
- Szégyellem, de bár Pásztor Annáról hallottam már, az együttest nem ismertem. -
Tetszett. Érdekes volt, bevont, megmozdultam, táncoltam, mosolyogtam, tapsoltam, ugráltam, ringatóztam, bokszoltam, vigyorogtam és amikor megérkeztek a barátaink, nagyon nem volt kedvem menni...
Érdekes volt figyelni ahogy a közönség, hasonlóan hozzám, oldódott, aktívabb és nyitottabb lett. Egészen sikerült őket feléleszteni, aktivizálni és örömet, kikapcsolódást, "áramszünetet" hozni az életükbe, az életünkbe.
Köszi. Jó volt!
2015. július 22., szerda
státusz: vasmacska
Ma volt a kontroll és persze vért vettek. A vastelítettség eredménye csak két hét múlva, postán jön majd, de a normál labor kész van és a hemoglobin szintem elérte a normális tartományt! 125!!! 124-től már jó. Nem tudom megmondanni mikor érte el ezt a szintet... hét éven belül biztos nem. Szóval teljesítettem a "vasmacska" küldetést! Juhúúúúú!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy "ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot".
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Két hónap múlva kontroll szükséges, addig is szednem kell vasat tablettában, hogy "ha lehet megőrizzük a jelenlegi állapotot".
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
2015. június 27., szombat
20 per 20
Tegnap megkaptam az utolsó adag Ferrlecitet és előtte, vörösvértest szempontjából az utóbbi hét év legjobb vérképét (majdnem eléri a minimumot)! Működik ez, működök én is, csak úgy látszik valóban vasfelszívódással van komoly gondom. Ha nem is fejtik meg, legalább ez az intravénás vaskezelés segít! Vasmacska projekt kész! ♥
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. :)
Még nem tudom mi lesz a jövő, mert csak két hét múlva kell visszamenni, amikor vastelítettséget néznek. Minden esetre ez remek hír! Meg is ünnepeltem egy aprósággal, vettem magamnak egy almás-csillagánizsos tusfürdőt estére. :)

Az egyik képen Wombival vagyok látható, aki reggel, indulásom előtt olyan vehemenciával követelte a negyedik reggelijét - tépte a rácsot - hogy bármelyik hobbit büszke lett volna rá.
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥
Ugyan újabb reggelit nem kapott, de nagy szeretgetést és haspuszit igen! ♥
2015. június 25., csütörtök
19 per 20
Reggel, a kórház felé baktatva egy csiga jött velem szembe. Ma már komolyan elgondolkodom így utólag, nem jeleket kapok-e... Tegnap is volt és úgy tűnik ma is. Az üzenet így szól: lassan, nyugodtan, biztosan.
Nagyon szerettem volna ma rábeszélni a csodálatos nővérkét, hogy ha talál vénát amibe beszúr (fájt az elején, csöpinél feszített, de tulajdonképpen "jó" volt), akkor adja be nekem az utolsó két ampullát. Nem sikerült. Lassan, csaknem másfél óra alatt adta az egyet is, biztos ami biztos, ne kockázatassunk.
Holnap még megyek és akkor lesz az első kontroll vérkép, így húsz ampulla után. A doktornőhöz majd csak két hét múlva mehetek kontrollra...
Délután elmentem a laborba a székletvér vizsgálatok eredményéért: mind a három negatív. Aztán nőgyógyászhoz is. Tulajdonképpen ott is minden rendben, nincs se mióma, se ciszta, mégcsak a méhem fala sincs megvastagodva. A méheltávolítást nem indokolja semmi! (Rákszűrést is csináltak, annak az eredményére várni kell egy hónapot.)
Tulajdonképpen hejehujaság van, csak nagyon elfáradtam. Még este sütöttünk egy pizzát és kitakarítottam a családi rágcsálókat, aztán dőlök is ki.
Remélem a holnapi leleten lesz látható javulás. Picivel is beérem, ígérem!

Nagyon szerettem volna ma rábeszélni a csodálatos nővérkét, hogy ha talál vénát amibe beszúr (fájt az elején, csöpinél feszített, de tulajdonképpen "jó" volt), akkor adja be nekem az utolsó két ampullát. Nem sikerült. Lassan, csaknem másfél óra alatt adta az egyet is, biztos ami biztos, ne kockázatassunk.
Holnap még megyek és akkor lesz az első kontroll vérkép, így húsz ampulla után. A doktornőhöz majd csak két hét múlva mehetek kontrollra...
Délután elmentem a laborba a székletvér vizsgálatok eredményéért: mind a három negatív. Aztán nőgyógyászhoz is. Tulajdonképpen ott is minden rendben, nincs se mióma, se ciszta, mégcsak a méhem fala sincs megvastagodva. A méheltávolítást nem indokolja semmi! (Rákszűrést is csináltak, annak az eredményére várni kell egy hónapot.)
Tulajdonképpen hejehujaság van, csak nagyon elfáradtam. Még este sütöttünk egy pizzát és kitakarítottam a családi rágcsálókat, aztán dőlök is ki.
Remélem a holnapi leleten lesz látható javulás. Picivel is beérem, ígérem!
2015. június 24., szerda
18 per 20
Észre sem vettem, hogy már szerda van. Pedig holnap csütörtök lesz, tehát biztos. Hmmm.
Ma bevitt a Kedves a kórházba, nehogy megint para legyen, haza tudok-e vezetni. Optimistán mentem és élveztem a kényeztetést is. Nem is kellett sokat várni, szóval lett helyem, minden jól indult.
A tegnapi események után gondoltam, hogy nem lesz nagy paletta a szúrásra választható helyekből, csak azon drukkoltam, hogy meginduljon.
A mélyebb vénába mentünk megint. Fájt, nem is kicsit, de tűrtem és el is indult szépen. Többször volt kellemetlen érzésem, de komolyan olyan betegek vannak körülöttem, hogy úgy érzem, minden panaszom, fájdalmam pitiáner, én bizony csendben olvasok és csepegek a sarokban...
Pedig a szúró érzés azért nem volt rendben, sajnos és most estére szép lila bucim van megint a hajlatban. Fogalmam sincs holnap hova lehet majd szúrni. :/
Viszont a karom fájdalmától eltekintve egész jól voltam a kezelés után és megvalósítottam a nagy tervem, hogy hazajövök metróval és vonattal.
Nagyon régen nem vonatoztam, izgalmas kalandnak gondoltam és reméltem, hogy nem leszek rosszul a kezelés után, s az aggódó párom rá tudom beszélni, hogy hagyja rám a hazajövetelt... Ma remek idő is volt ehhez, nem volt hőség, tűző nap, de izületpróbáló hideg sem.
Ma bevitt a Kedves a kórházba, nehogy megint para legyen, haza tudok-e vezetni. Optimistán mentem és élveztem a kényeztetést is. Nem is kellett sokat várni, szóval lett helyem, minden jól indult.
A tegnapi események után gondoltam, hogy nem lesz nagy paletta a szúrásra választható helyekből, csak azon drukkoltam, hogy meginduljon.
A mélyebb vénába mentünk megint. Fájt, nem is kicsit, de tűrtem és el is indult szépen. Többször volt kellemetlen érzésem, de komolyan olyan betegek vannak körülöttem, hogy úgy érzem, minden panaszom, fájdalmam pitiáner, én bizony csendben olvasok és csepegek a sarokban...
Pedig a szúró érzés azért nem volt rendben, sajnos és most estére szép lila bucim van megint a hajlatban. Fogalmam sincs holnap hova lehet majd szúrni. :/
Viszont a karom fájdalmától eltekintve egész jól voltam a kezelés után és megvalósítottam a nagy tervem, hogy hazajövök metróval és vonattal.

Amikor a mozdony beérkezett az állomásra kicsit csalódtam, bombardiert reméltem. De aztán megláttam az oldalán a fecskét. Annyira csodás volt (nem követtem az eseményeket, nem tudtam a MÁV elővárosi vonat programjáról)! Boldogan szálltam fel és bent tovább ámultam a hangulatos díszítéseken. Imádom a fecskéket! ♥
Kivételesen talán többet foglalkoztam a vasúti kocsival, mint a kint elsuhanó tájjal. Kipróbáltam az ingyenes wifit is, de csak a teszt kedvéért, meg hogy örömködjek a páromank hangouts-on.
Fú, úgy mentem volna tovább... de pikk-pakk megérkeztünk.
A vonatállomástól tíz perces könnyed séta a házunk. Óriási! Most a Kökiről jöttem haza, de tudom hogy a Nyugati pályaudvar is csak 25 perc innen. Nem is érdemes kocsival bemenni a városba.
Már csak kicsit kell erősödnöm, hogy újra csavaroghassak és találkozhassak a rég nem látott barátokkal. Annyi elmaradásom van... No de csak lassan, türelmesen! Most a gyógyulás az első!
2015. június 23., kedd
17 per 20
A mai statisztikám nem túl jó. A harmadik szúrásra (és helyre) tudták csak bekötni az infúziót, a másik két helyen egyszerűen nem indult meg... Most egy-egy borogatásos buci a két karom, sajnos a bal nagyon érzékeny. Ma gondoltam legyen a bal kéz, hogy tudjak délután alkotni valamit, de ezt buktam. Itt viszont inkább kértem a vastagabb, de kényes eret mint a vékonyka kevésbé jó helyen lévőt... Végül mindegy lett.
A második szuri ment a jobb, rutin helyre, de az meg már úgy tűnik heges. Szóval jobba ment a harmadik is, ahova szerencsére bement az egész - csak ott meg mélyen van a véna - egy ampullás koktél.
Reggel leadtam a laborban a székletvérhez a mintákat is. Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Ez csütörtök délutánra meglesz.
Jó hogy itthon, a kuckóban puha takaróba csavarkolózva tudok filmet nézni! Még azt is szeretem, hogy kint közben csendesen esik az eső.
Vasárnap este készítettem almakopótot vörösáfonyával, szerintem abból is majszolok majd. Ilyen időben igazán nem is hidegen, hanem langyosan az igazi! ♥
A második szuri ment a jobb, rutin helyre, de az meg már úgy tűnik heges. Szóval jobba ment a harmadik is, ahova szerencsére bement az egész - csak ott meg mélyen van a véna - egy ampullás koktél.
Reggel leadtam a laborban a székletvérhez a mintákat is. Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Ez csütörtök délutánra meglesz.
Jó hogy itthon, a kuckóban puha takaróba csavarkolózva tudok filmet nézni! Még azt is szeretem, hogy kint közben csendesen esik az eső.
Vasárnap este készítettem almakopótot vörösáfonyával, szerintem abból is majszolok majd. Ilyen időben igazán nem is hidegen, hanem langyosan az igazi! ♥
2015. június 22., hétfő
Mindenféle mánia
Csodálatos volt ez a hétvége is, mégha igen fárasztóra is sikeredett. Igazából nekem mindegyik hétvége az, amióta vasárnap zárva vannak a nagyobb boltok, áruházak. Amit hétközben nem tudunk elintézni és/vagy ketten kellünk hozzá azt bizony mind szombaton kell letudni. Így aztán igyekszem a bevásárlást áttenni csütörtök-péntekre, de a friss dolgokkal nincs erre lehetőség.
Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel "vödrözzük" a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!
Az eper is lelkes volt, de én lecsipkedtem a virágokat és a mini terméseket, fókuszáljon csak a gyarapodásra és erősödésre a növény. Be is jött, most már csudálatosan erős szinte mindegyik!
Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.
Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).
Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.
Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem...
Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá... Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.
No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan... itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥
Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!
Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel "vödrözzük" a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!

Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.
Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).
Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.
Ebben a bevásárló központban persze beszabadultam a játékboltba is. Muszáj volt, amikor megláttam az óriási eccarvút és az evil miniont! Jól megölelgettem és lottóötös esetére megrendeltem őket, majd ügyesen és okosan visszapakoltam mind a kettőt a polcra...
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥
Innen az Obiba mentünk, karókat kellett venni a paradicsomok mellé, mert bár mindenki kapot egy-egy szép csinosat még palánta korában, kinőtték őket. Most aztán beszereztünk erősebbeket és magasabbakat, a kisebbek rudakat pedig az új ágak mellé tettük, hogy mindenki ágazhasson és bogazhasson kedvére, nekünk pedig legyen jó sok finom, bio paradicsomunk! ♥
Ezután a Kikába mentünk, mert értesítettek már csaknem egy hete, hogy megérkezett a gerincproblémám okán rendelt új, remélhetőleg remek matrac. Itt el kellett intézni a kiszállítást, mert ez nem tekerhető, hajtható stb. így nem fér az autónkba.
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)

Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem...
Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá... Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.

No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan... itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥
Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!
16 per 20
Hazaértem, elfáradtam. Megfogadtam, hogy ha csak tehetem minden alkalom után írok, ezért írok. Szeretném mindezt megörökíteni, részben mert, ha valaki hasonló helyzetbe kerül szívesen olvassa majd (ahogy én is minden kapcsolódó információt), és az elmondottak alapján van esélyem arra, hogy újra szükségem lesz ilyen kezelére, akkor meg nekem sem árt itt egy kis emlékeztető, milyen volt.
Ma szabin volt a nővér, aki az elejétől fogva adja nekem a szurikat - már szólt pénteken, így nem ért váratlanul - ezért más foglalkozott velem. Szerencsére ez a hölgy is ügyes (mint ott mindenki más is), így viszonylag fájdalommentesen ment be a tű, a jobb karomba, mert az a tuti.
Ő azonban "csak" a szokásos adagot, egy ampullát tett a koktélomba. Picit beszélgettünk, azt ajánlotta, ne siessek, ha nem muszáj, mert így sokkal kisebb a kezelések kockázata. Neki a családban volt már aki befulladt illetve végül szteroiddal tudták csak megfékezni a vaskezelések utóhatását. Azt mondta dupla adagnál sokkal több a kockázat és a mellékhatás. Megjegyzem az ampullák dobozában ott is van, hogy nem szabad csak egyet adni... Biztos nem véletlenül.
Az egy adagot viszont az eddigieknél gyorsabban lecsöpögtettük, minden komplikáció nélkül (azt hogy a felkarom bevörösödik ilyenkor és duzzad, már nem veszem annak).
Közben készülök a nőgyógyászhoz és lesz vér tekintetében székletvizsgálat is, mert a vérveszteség okát ismét keressük, most az új háziorvos javaslatai szerint. Meglátjuk mire jutunk.
Ma szabin volt a nővér, aki az elejétől fogva adja nekem a szurikat - már szólt pénteken, így nem ért váratlanul - ezért más foglalkozott velem. Szerencsére ez a hölgy is ügyes (mint ott mindenki más is), így viszonylag fájdalommentesen ment be a tű, a jobb karomba, mert az a tuti.
Ő azonban "csak" a szokásos adagot, egy ampullát tett a koktélomba. Picit beszélgettünk, azt ajánlotta, ne siessek, ha nem muszáj, mert így sokkal kisebb a kezelések kockázata. Neki a családban volt már aki befulladt illetve végül szteroiddal tudták csak megfékezni a vaskezelések utóhatását. Azt mondta dupla adagnál sokkal több a kockázat és a mellékhatás. Megjegyzem az ampullák dobozában ott is van, hogy nem szabad csak egyet adni... Biztos nem véletlenül.
Az egy adagot viszont az eddigieknél gyorsabban lecsöpögtettük, minden komplikáció nélkül (azt hogy a felkarom bevörösödik ilyenkor és duzzad, már nem veszem annak).
Közben készülök a nőgyógyászhoz és lesz vér tekintetében székletvizsgálat is, mert a vérveszteség okát ismét keressük, most az új háziorvos javaslatai szerint. Meglátjuk mire jutunk.
2015. június 20., szombat
14-15 per 20
Kihagytam a csütörtököt. Egyszerűen úgy éreztem sok, nekem is, a karjaimnak is. Pihentem.
(Kicsit uncsi ez az émelygős, hányingerszerű érzés, ami most már szinte folyamatosan van.)
Nagyon jól esett, főleg hogy eljött a lányom is hozzám, és amíg ő kupakokat festett én sütit készítettem, aztán átrendeztük a kreatív szobámat. A rendrakási, pakolási része maradt másnapra, de az ötletelős, főelem pakolós megvolt. Ha lehet, most még jobban imádom azt a kuckót!
Másnap, pénteken aztán nem volt kecmec, mentem kezelésre. Maradtunk a jobb karomnál, bár reméltem, hogy tudok majd valamit alkotni vele este (de nem sikerült, sajnos). Az utolsó fél óra elég fájdalmasra sikerült, de azért viszonylag jól telt az idő; sokat beszélgettem a betegekkel (sokan vártak vérre, csúszott a szállítmány) és talán a közelgő hétvége miatt, a súlyos esetek ellenére egészen más volt a hangulat, mint máskor.
Egyszerűen döbbenetes milyen betegségekkel vannak ott fiatalok és idősek...
Persze hogy nem panaszkodtam a fájdalmam miatt, úgysem nagyon lehet vele mit tenni. Hazafelé pedig összeszorítottam a fogam - nem álltam meg a tervezett helyeken - és balesetmentesen megérkeztem!
Itthon aztán borogatás, krémezés és mára már egész jó a kezem. Holnap szerintem már színezni is fogok!
(Kicsit uncsi ez az émelygős, hányingerszerű érzés, ami most már szinte folyamatosan van.)
Nagyon jól esett, főleg hogy eljött a lányom is hozzám, és amíg ő kupakokat festett én sütit készítettem, aztán átrendeztük a kreatív szobámat. A rendrakási, pakolási része maradt másnapra, de az ötletelős, főelem pakolós megvolt. Ha lehet, most még jobban imádom azt a kuckót!
Másnap, pénteken aztán nem volt kecmec, mentem kezelésre. Maradtunk a jobb karomnál, bár reméltem, hogy tudok majd valamit alkotni vele este (de nem sikerült, sajnos). Az utolsó fél óra elég fájdalmasra sikerült, de azért viszonylag jól telt az idő; sokat beszélgettem a betegekkel (sokan vártak vérre, csúszott a szállítmány) és talán a közelgő hétvége miatt, a súlyos esetek ellenére egészen más volt a hangulat, mint máskor.
Egyszerűen döbbenetes milyen betegségekkel vannak ott fiatalok és idősek...
Persze hogy nem panaszkodtam a fájdalmam miatt, úgysem nagyon lehet vele mit tenni. Hazafelé pedig összeszorítottam a fogam - nem álltam meg a tervezett helyeken - és balesetmentesen megérkeztem!
Itthon aztán borogatás, krémezés és mára már egész jó a kezem. Holnap szerintem már színezni is fogok!
2015. június 17., szerda
12-13 per 20
Tulajdonképpen a reggeli furcsa hányingerszerűségtől eltekintve semmi extra nem volt ma, eddig.
A nővér elmondása szerint ezt okozhatja a vas infúzió, nem parázok (volt már előtte is mondjuk, de akkor meg okozhatta a rémes vérképem).
Mivel a bal kezem érzékeny "vénácskája" fájt már, megint jobb kézbe szúrtak, bár az izom változatlanul gyulladt a felkaromban. Másfél óra alatt le is csepegett a kis rozsdás cucc.
Ennyi.
A nővér elmondása szerint ezt okozhatja a vas infúzió, nem parázok (volt már előtte is mondjuk, de akkor meg okozhatta a rémes vérképem).
Mivel a bal kezem érzékeny "vénácskája" fájt már, megint jobb kézbe szúrtak, bár az izom változatlanul gyulladt a felkaromban. Másfél óra alatt le is csepegett a kis rozsdás cucc.
Ennyi.
2015. június 11., csütörtök
3-4 per 20
Érdekes mennyire megváltozik minden, amikor a test kiköveteli magának a törődést és rászánjuk az időt magunkra. Persze tudja ezt az ember, hogy kéne, de többnyire mégsem figyel rá annyit, mint kéne.
Reggel felkelek, mosdó, gyors reggeli, szitty-szütty, aztán irány a kórház (ma először, egyedül!). Mivel távolabb költöztünk a várostól, hosszabb az út. Szerencsére nem kell pontosan, időre menni. Ma már rutinosan készültem apróbb pogival és flakon vízzel (csak óvatosan, mert mosdóba viszont ott nem merek menni).
Meleg van, nagyon, emiatt (is) sok a zaklatott, figyelmetlen, sürge stb. ember, én meg nem vagyok százas, szóval nagyon figyelek a vezetésre... társasjáték. Miattam baja ne essen senkinek!
El is fáradok mire beérek. Ma kilencen vártak előttem, minden ágy foglalt volt. Ráadásul minden előttem lévő alsó hangon másfél órás csöpögtetésre volt előjegyezve. Volt időm bőven. Szerencsére remek könyvem is! Aztán lett megint beszélgető társam is. Valahogy mindig van valaki, aki beszélgetne a váróban, engem meg érdekelnek az emberek, szívesen meghallgatom őket és szívesen válaszolok nekik, ha rólam kérdeznek.
Két óra várakozás után kerültem sorra és a mai adagom másfél óra alatt lement. Félúton kértem egy kis féket (csepegés lassítást), mert fájt a kezem, feszült, hideget éreztem, kellemetlen volt nagyon, de még nem lettem rosszul. Szerencsére nem is ment mellé vagy ilyesmi, és tudtam hazafelé is vezetni. Amint tudtam tettem rá vizes borogatást (már sokkal jobb!).
Jó, hogy van velem digitális könyv, jó hogy olyan, amit élvezet olvasni, magával ragad. Rég volt ilyen. Sokszor annyira elmerülök benne, hogy teljesen megfeledkezem arról, hol vagyok...
Reggel felkelek, mosdó, gyors reggeli, szitty-szütty, aztán irány a kórház (ma először, egyedül!). Mivel távolabb költöztünk a várostól, hosszabb az út. Szerencsére nem kell pontosan, időre menni. Ma már rutinosan készültem apróbb pogival és flakon vízzel (csak óvatosan, mert mosdóba viszont ott nem merek menni).
Meleg van, nagyon, emiatt (is) sok a zaklatott, figyelmetlen, sürge stb. ember, én meg nem vagyok százas, szóval nagyon figyelek a vezetésre... társasjáték. Miattam baja ne essen senkinek!
El is fáradok mire beérek. Ma kilencen vártak előttem, minden ágy foglalt volt. Ráadásul minden előttem lévő alsó hangon másfél órás csöpögtetésre volt előjegyezve. Volt időm bőven. Szerencsére remek könyvem is! Aztán lett megint beszélgető társam is. Valahogy mindig van valaki, aki beszélgetne a váróban, engem meg érdekelnek az emberek, szívesen meghallgatom őket és szívesen válaszolok nekik, ha rólam kérdeznek.
Két óra várakozás után kerültem sorra és a mai adagom másfél óra alatt lement. Félúton kértem egy kis féket (csepegés lassítást), mert fájt a kezem, feszült, hideget éreztem, kellemetlen volt nagyon, de még nem lettem rosszul. Szerencsére nem is ment mellé vagy ilyesmi, és tudtam hazafelé is vezetni. Amint tudtam tettem rá vizes borogatást (már sokkal jobb!).
Jó, hogy van velem digitális könyv, jó hogy olyan, amit élvezet olvasni, magával ragad. Rég volt ilyen. Sokszor annyira elmerülök benne, hogy teljesen megfeledkezem arról, hol vagyok...
2015. június 10., szerda
2-3 per 20
Hétfőn kaptam az első ampullával, tegnap szünet (mert Apuval mentünk már csaknem két hónapja egyeztett szemészeti időpontra) és ma dupla. Naponta kell menni - hétköznap, hogy tuningoljanak, avagy Ironlady leszek!
Sok minden történt, csak nem írtam és már visszafelé nem is tervezem, de pici summában az utóbbi időre visszatekintve, "egészség" terén: Egyszer volt hol nem volt, volt egy gerincbecsípődésem. Nyiff-nyaff-nyüff pár napig, és amikor már azt hittem jobb lesz, javul, akkor egyik éjjel nem tudtam felkelni, lemászni stb. az ágyról éjjel (dolgom lett volna a mosdóban). Aztán a párom bevitt ide-oda, kaptam injekciót kezelést, és pár nap után már ment a járás.
De sajnos nem enyhült a fájdalom csak gyógyszerre, én meg már örültem, hogy végre hosszas melóval lejöttem szinte minden bogyóról, ezért visszamentem, hogy ugyan készüljön már egy rtg vagy valami, hogy mi és miért fáj, no és ha lehet segíteni pl. gyógytornával, akkor szeretnék menni.
Kaptam RTG beutalót (legyek boldog!), eredményeként: semmi extra, mint a doktornő mondta "kis kopás, kis ferdülés, kis torzulás", és ha annyira akarok menjek tornázni. Akartam. Na de, azt nem igazán bírtam, főleg levegővel.
Kértem, hogy készüljön vérkép, mert nem volt olyan nekem 1 éve, pedig szoktuk nézni negyedévente, csak most az elmúlt évben elhanyagoltam.
No, az elhanyagolásom, az jól sikerült...
Lett vérképem, és lett belőle nagy szaladgálás is. (De legalább már tudtam járni! ;))
Már délután hívtak, hogy S.O.S. hematológia sallala. Mentünk. Hujujujj... Aztán beutaltak a László kórház "nappali kórházába" intravénás vas kúrára.
Közben rászántam magam, és a "messzi" helyett, átjelentkeztem a vecsési háziorvoshoz.
Oda is bementem, mert bár jártunk a kórház ambulanciáján, vele kellett feliratni a vas ampullákat (Ott nem tudtak receptet írni!).
Kérdezték is a háziorvosi rendelőben, ki hozott... Mondom senki, én jöttem. Nem hitték, ezzel a vérképpel, pedig de.
Most már napi két ampulla megy be intravénásan, az első alkalommal "csak" egyet (elvileg egy a normál és maximált adag) adtak, hogy figyeljék az érzékenységet, esetleges allergiát.
Ez kb. két óra alatt lecsepeg, csak várni is kell általában, hogy legyen szék. Így most félállásban vasat kapok.
Szerintem ez hivatalos Ironlady státusz kell hogy legyen. :)
Igyekszem, akarom, "beszívom". Remélem segít!
Legalább ez. Mert a tabletták, kapszulák, étrend stb. mit sem ért... Hát így. Legalábbis egészségileg.
Sok minden történt, csak nem írtam és már visszafelé nem is tervezem, de pici summában az utóbbi időre visszatekintve, "egészség" terén: Egyszer volt hol nem volt, volt egy gerincbecsípődésem. Nyiff-nyaff-nyüff pár napig, és amikor már azt hittem jobb lesz, javul, akkor egyik éjjel nem tudtam felkelni, lemászni stb. az ágyról éjjel (dolgom lett volna a mosdóban). Aztán a párom bevitt ide-oda, kaptam injekciót kezelést, és pár nap után már ment a járás.
De sajnos nem enyhült a fájdalom csak gyógyszerre, én meg már örültem, hogy végre hosszas melóval lejöttem szinte minden bogyóról, ezért visszamentem, hogy ugyan készüljön már egy rtg vagy valami, hogy mi és miért fáj, no és ha lehet segíteni pl. gyógytornával, akkor szeretnék menni.
Kaptam RTG beutalót (legyek boldog!), eredményeként: semmi extra, mint a doktornő mondta "kis kopás, kis ferdülés, kis torzulás", és ha annyira akarok menjek tornázni. Akartam. Na de, azt nem igazán bírtam, főleg levegővel.
Kértem, hogy készüljön vérkép, mert nem volt olyan nekem 1 éve, pedig szoktuk nézni negyedévente, csak most az elmúlt évben elhanyagoltam.
No, az elhanyagolásom, az jól sikerült...
Lett vérképem, és lett belőle nagy szaladgálás is. (De legalább már tudtam járni! ;))
Már délután hívtak, hogy S.O.S. hematológia sallala. Mentünk. Hujujujj... Aztán beutaltak a László kórház "nappali kórházába" intravénás vas kúrára.
Közben rászántam magam, és a "messzi" helyett, átjelentkeztem a vecsési háziorvoshoz.
Oda is bementem, mert bár jártunk a kórház ambulanciáján, vele kellett feliratni a vas ampullákat (Ott nem tudtak receptet írni!).
Kérdezték is a háziorvosi rendelőben, ki hozott... Mondom senki, én jöttem. Nem hitték, ezzel a vérképpel, pedig de.
Most már napi két ampulla megy be intravénásan, az első alkalommal "csak" egyet (elvileg egy a normál és maximált adag) adtak, hogy figyeljék az érzékenységet, esetleges allergiát.
Ez kb. két óra alatt lecsepeg, csak várni is kell általában, hogy legyen szék. Így most félállásban vasat kapok.
Szerintem ez hivatalos Ironlady státusz kell hogy legyen. :)
Igyekszem, akarom, "beszívom". Remélem segít!
Legalább ez. Mert a tabletták, kapszulák, étrend stb. mit sem ért... Hát így. Legalábbis egészségileg.
2015. január 31., szombat
Nyiporgásos mesélés
Ma van január utolsó napja, holnap február. Eltelt egy hónap és meg sem nyikkantam. Nem jó ez így, mégiscsak szeretek írni, és bármin is megyek keresztül, nem gubózhatok be.
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥
Tegnap segédkeztem egy nagy boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, nekem több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az "egyszerű" segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy e kedves hölgy huga karácsony előtt egy csodálatos kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. Ugyanis a barátnőm Németországban él (az anyukájával), már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a "normál").
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek.
Örömmel is fogadtak - mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk - semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség... No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. - ó, hát az leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba! ♥
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!
Így aztán ma fotóztam vadul az ebédkészítés menetét is, hogy majd a sufoneszára ki tudjam tenni a recepte(ke)t. Teszem ezt majd azért is, mert a kicsi párom azt mondta, valóságos íz-cunamit okoztam vele a szájában. ♥

Tegnap segédkeztem egy nagy boldogságos meglepetésben, ami óriási örömet okozott nekem is. Bevallom, nekem több aggódási pontom is lett volna a történetben, de mivel nem az én családomról volt szó, nekem csak az "egyszerű" segítség nyújtás maradt, minden stressz nélkül.
Leírni nem nagyon lehet a történetet, mert igen bonyolult és hosszan nyúlik a múltba, de a rövid summája az, hogy e kedves hölgy huga karácsony előtt egy csodálatos kislánynak adott életet, anyukája pedig itt volt segíteni neki, Magyarországon. Ugyanis a barátnőm Németországban él (az anyukájával), már több mint négy éve kerekesszék használatára kényszerül, így nagyobb utakra, kalandokra nem szokott vállalkozni, főleg nem egyedül. Most azonban hirtelen felindulásból fejébe vette, hogy megnézi e piciny csemetét, méghozzá úgy, hogy önállóan és titokban hazavonatozik (több mint 11 órás út ez!). Engem megkért, segítsek beszerezni a rámpát, amit megrendelt már neten, valamint társuljak mellé, amíg a Keletiből haza tömegközlekedik, akadálymentesített útvonalon (ez jóval hosszabb, mint a "normál").
No, a rámpa dolgot persze simán megoldottuk a Kedvessel (csak el kellett érte menni), de a tömegközlekedés rémsége ellen inkább taxis-barátunkat és az én kis doboz-autómat bevetve szállítottuk őt a család háza elé. Ott aztán pókerarccal (pedig nekem olyanom nincsen is ám) becsengettem, hogy elnézést az esti zavargásért, de szeretnék ott hagyni/ küldeni valamit az én barátosnőmnek.
Örömmel is fogadtak - mintha csak 30 évvel ezelőtt lennénk - semmi gyanakvás, menjek csak fel. Szerencsére sikerült lecsalnom a hugát, hogy a taxi itt vár, meg kéne segítség... No, aztán amikor meglátta a nővérét lent a hóesésben. - ó, hát az leírhatatlan pillanat volt. Mindkettejük arca, könnyei és az egész beívódtak a lelkembe. Akárcsak az édesanyja reakciója, amikor felmentünk a lakásba! ♥
Jajj de szeretemes nap volt ez, és senki nem lett rosszul, csak örömmámor volt és boldogság!
2014. december 1., hétfő
Víz a konyhában!
Hű mekkora "progressz" van - ahogy a párom mondaná! Reggel óta már víz is van a konyhámban, azaz tudok mosogatóban mosogatni és bekötötték a mosogatógépet is. Na ez utóbbi teljesen új terep számomra, nem használtam még ilyet.
Cukin prüttyög az már biztos! Persze készültem a nagy napra, vettem spéci sót és mosogatógép tablettát is, így rögtön ki is próbáltam Böbit - azt hiszem ez még ideiglenes név.
Így történhetett meg ma az a csuda, hogy miközben én a számítógépen adminisztráltam a számlákat és egyebeket, közben mosogattam és a mostam is. Micsoda csodák vannak!
Böbi szépen elmosogatott: tiszta, forró, illatos edényeket és poharakat készített nekem az eco programmal, a vártnál jóval csendesebben. Köszönöm!
Még nincs köztünk szerelem, de azért nem rossz dolog ez azt hiszem... ;)
Haladok a konyhai renddel is, de nagyon kell a tároló bepolcozása, mert a férfiember ugyan mondta, hogy selejtezzek, de nehogymár... inkább legyen nekem csinos, sokpolcos tárolóm, és akkor majd elférek! Ugye?!
Cukin prüttyög az már biztos! Persze készültem a nagy napra, vettem spéci sót és mosogatógép tablettát is, így rögtön ki is próbáltam Böbit - azt hiszem ez még ideiglenes név.

Böbi szépen elmosogatott: tiszta, forró, illatos edényeket és poharakat készített nekem az eco programmal, a vártnál jóval csendesebben. Köszönöm!
Még nincs köztünk szerelem, de azért nem rossz dolog ez azt hiszem... ;)
Haladok a konyhai renddel is, de nagyon kell a tároló bepolcozása, mert a férfiember ugyan mondta, hogy selejtezzek, de nehogymár... inkább legyen nekem csinos, sokpolcos tárolóm, és akkor majd elférek! Ugye?!
Címkék:
élmény,
élménybeszámoló,
érzések,
ház-as,
konyha,
mosogatógép,
öröm
2014. július 29., kedd
Vettünk egy nagy levegőt
Nyaralni voltunk, tillárom hajj! :) Nem írtam meg, mert félős vagyok, inkább csak utána osztom meg az ilyesmit, még ha aligváromis és már történik is...
Igaz, idén "csak" egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem - szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal - ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk...
És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés...
No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben...
Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét - vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk...
No, de erről majd külön írok, hamarosan.
Igaz, idén "csak" egy hét jutott, de akadt benne minden, amire csak vágytunk (és olyan is amire nem - szerencsére ebből csak alig).
Csodás idővel kezdtük, de aztán volt felhőszakadásos bőrig ázás sok-sok nevetéssel és furcsa szagokkal - ilyet még sosem tapasztaltunk meg!
Remek ételekkel és nagyszerű italokkal (fröccsök és rozé fesztivál!) kényeztettük magunkat, rengeteget aludtunk, végül egészen nagyot ünnepeltünk...
És volt még (a teljesség igénye nélkül): az állatoknak: kertben szaladgálás, nekem: kevés, de fontos kötés, nekünk: kávé és illatos pogácsa a kedvenc pékségünknél, sorsjegy-kaparás, sok-sok fagyievés, apró gyermekekkel játszás, rengeteg fürdés, viharlesés...
No meg kirándulás a töreki tájvédelmi körzetben...
Kicsi párommal most aztán igazán vettünk egy nagy levegőt, hiszen kezdődik a házban a befutó szakasz: amint kész az aljzatbeton, burkolás jön és sok-sok izgalom, sikerült-e jól választanunk a köveket, a csempét - vajon olyan lesz-e mint álmodtuk, gondoltuk...
No, de erről majd külön írok, hamarosan.
2014. március 19., szerda
2014. március 19. - szupernap
Hűűűűű, de szuper napom volt ma!
Reggel Heni-nél kezdtem az összekupacolt, konyhában kallódó, másoknak remélhetőleg örömet okozó finomságokkal, fűszerekkel. Aztán - mivel ma kreatív alkatrész felderítő napot tartottam - ellátogattam a GyöngyHázba, majd az ébredező, álmoskás és csodálatos lányommal beültünk a Massolit Books and Café-ba. Terveim szerint mindössze egy macchiatót vállaltam volna, de a zserbó látványa elgyengített, és ha nem is olyan, mint az apai nagymamámé, azért remek, házias verziója volt e sütemény csodának. Minden van benne amit imádok: sötét csokoládé, dió, baracklekvár...
Hangulatos kis kuckó, ajánlom szeretettel!
Innen együtt mentünk tovább a Rayher Kreatív Centrumba, majd az Úristen, festek! művészellátóba. Itt már nem tudtam megvárni, mire csábul el az egyre profibban alkotó leányzóm, mert rohannom kellett a fogorvoshoz. Szerencsére, ez már nem volt annyira kínzós dolog a csiszolásokon, fúrásokon és arcüreggyulladáson túl... mégha, értelmesebbet kellett volna előtte ennem, mint a süti, mert így végül csak fél ötkor tudtam ebédelni. Kicsit parás rész volt azért benne, mert a felpróbált korona olyan csodásan rácuppant a kis romos fogamra, hogy alig tudta a fogorvos leszedni, mert ugye fel kellett "véglegesre" ragasztani. Szerencsére kisebb íny-sebek árán ő nyert és most már remekül, fájdalom nélkül tudok rágni a bal oldalon is!
A fogorvos után elvillamosoztam a Ferenc körútig, ahol a szeles, de csodálatos napsütéses időben a Kálvin tér felé sétálva bementem az összes kreatív és gyöngyös boltba (van arra három is), nagyon takarékosan vásárolgatva (csak 165 forintot költöttem összesen és lett három színben filc csíkom, tíz apró ezüst karikám és tíz fülbevalót záró szilikon gumim), felderítve a lehetőségeket, no meg az árakat...
Ezután robogtam a Nyugatihoz, ahol a fogadott lányommal volt talim. Beültünk a La Deliziába és egy-egy finom kávé, no meg változatos kekszcsodák mellett csacsogtunk az elmúlt hetek eseményeiről. A legjobb helyre ültünk (az emeleten, az ablakhoz a kuckós oldalra), az asztalka fiókjában még érdekes levelezést is találtunk. Amikor telipocakkal és Micimackó-szerűen meglehetősen eljöttünk, mi is hagytunk ott egy cetlit... ♥
Innen már a metróhoz siettem (ahol a kezembe nyomtak egy flashmob felhívást, amit még meg kell néznem, mert ez az egyik mániám), mert várt az éhes és fájós hasú kicsi Párom, akivel még egy gyors vásárlásra beugrottunk az Europarkba.
Igaz, fáradtan értem haza, de még tudok járni (mégha "szúrkál" is a lassan gyógyuló lábam, működik!), simán futtattam nyulat és készült vacsi is... Sőt, leültem a géphez, mert mindezt ma szerettem volna leírni, bár képeket csak holnap teszek fel.
Reggel Heni-nél kezdtem az összekupacolt, konyhában kallódó, másoknak remélhetőleg örömet okozó finomságokkal, fűszerekkel. Aztán - mivel ma kreatív alkatrész felderítő napot tartottam - ellátogattam a GyöngyHázba, majd az ébredező, álmoskás és csodálatos lányommal beültünk a Massolit Books and Café-ba. Terveim szerint mindössze egy macchiatót vállaltam volna, de a zserbó látványa elgyengített, és ha nem is olyan, mint az apai nagymamámé, azért remek, házias verziója volt e sütemény csodának. Minden van benne amit imádok: sötét csokoládé, dió, baracklekvár...
Hangulatos kis kuckó, ajánlom szeretettel!
Innen együtt mentünk tovább a Rayher Kreatív Centrumba, majd az Úristen, festek! művészellátóba. Itt már nem tudtam megvárni, mire csábul el az egyre profibban alkotó leányzóm, mert rohannom kellett a fogorvoshoz. Szerencsére, ez már nem volt annyira kínzós dolog a csiszolásokon, fúrásokon és arcüreggyulladáson túl... mégha, értelmesebbet kellett volna előtte ennem, mint a süti, mert így végül csak fél ötkor tudtam ebédelni. Kicsit parás rész volt azért benne, mert a felpróbált korona olyan csodásan rácuppant a kis romos fogamra, hogy alig tudta a fogorvos leszedni, mert ugye fel kellett "véglegesre" ragasztani. Szerencsére kisebb íny-sebek árán ő nyert és most már remekül, fájdalom nélkül tudok rágni a bal oldalon is!
A fogorvos után elvillamosoztam a Ferenc körútig, ahol a szeles, de csodálatos napsütéses időben a Kálvin tér felé sétálva bementem az összes kreatív és gyöngyös boltba (van arra három is), nagyon takarékosan vásárolgatva (csak 165 forintot költöttem összesen és lett három színben filc csíkom, tíz apró ezüst karikám és tíz fülbevalót záró szilikon gumim), felderítve a lehetőségeket, no meg az árakat...
Ezután robogtam a Nyugatihoz, ahol a fogadott lányommal volt talim. Beültünk a La Deliziába és egy-egy finom kávé, no meg változatos kekszcsodák mellett csacsogtunk az elmúlt hetek eseményeiről. A legjobb helyre ültünk (az emeleten, az ablakhoz a kuckós oldalra), az asztalka fiókjában még érdekes levelezést is találtunk. Amikor telipocakkal és Micimackó-szerűen meglehetősen eljöttünk, mi is hagytunk ott egy cetlit... ♥
Innen már a metróhoz siettem (ahol a kezembe nyomtak egy flashmob felhívást, amit még meg kell néznem, mert ez az egyik mániám), mert várt az éhes és fájós hasú kicsi Párom, akivel még egy gyors vásárlásra beugrottunk az Europarkba.
Igaz, fáradtan értem haza, de még tudok járni (mégha "szúrkál" is a lassan gyógyuló lábam, működik!), simán futtattam nyulat és készült vacsi is... Sőt, leültem a géphez, mert mindezt ma szerettem volna leírni, bár képeket csak holnap teszek fel.
2014. január 27., hétfő
Negyedévszázad
Tulajdonképpen már két hónapja nem írtam érdemben ide. Nem tudom miért. Pedig nyilván történtek / történnek említésre méltó dolgok és tudom, hogy bánom majd, amiért nem marad meg a virtuális naplóban...
De mostanában többet írok Anyunak levelet és újra írom a számomra "igazibb", valós (papír!) naplót, amibe ragasztgathatok és színezhetek meg minden. A lányommal talán kicsit aktívabban használjuk a Pipikés füzet-et is, igyekeztem a Pink & Red honlapon, no meg a tumblr-en és Facebook-on is kéne ezzel haladni, nem is szólva a sok-sok dologról, amibe belefogtam.
Mindegy, szétcsúsztam.
Viszont nem hagyhatom, hogy a lányom 25. születésnapjának ne legyen itt nyoma. :)
Bizony, egyetlen csepp lánykám múlt hét pénteken ünnepelte velünk e különleges napot!
Akárcsak a bátyjának anno, neki is mindenképpen szerettem volna készíteni egy visszaemlékezős fotó albumot. Dénesnél anno ezt egy bebújtatós albummal oldottam meg, és idézeteket gyűjtöttem még neki, amiket becsúsztattam a képek elé. Azzal is sok munka volt, hiszen ők még akkor születtek, amikor bizony komoly pénzbe került fényképezni és azt előhivatni. Sok-sok keresgélés és szkennelés, rendelés után állt össze csak a válogatás.
Rékának most azonban klasszikus, fekete fotokartonos albumot vettem, fotosarkot és fehér filcet.
A néhány hét alatt összeválogatott, több mint száz képpel, rengeteg idézettel és óriási lelkesedéssel álltam neki a készítésnek, bár nem tudtam még akkor, mibe vágtam a fejszém... azaz pontosabban a kezem.
Minden oldalra vagy oldalpárra (olykor dupla párra) igyekeztem tematikusan gyűjteni vagy egy adott korszak vagy valami más terület képeit (babakor, család, érdeklődés, konkrét nyaralás stb.) és ezekhez keresni idézetet, üzenetet vagy írni, ami nekem eszembe jutott. Bizony került az albumba dalszöveg és koncert dal lista is... Amihez csak tudtam rajzokat vagy ábrákat is készítettem, külön jelölést használtam a dalszövegekhez (hangjegyek) a graffitikhez (fal-rajz), bár ezt csak később találtam ki, ezért többször oda-vissza kellett rajzolni az egészet. :) Persze semmit nem terveztem meg előre, ezért hiányzott itt-ott kép és már nem volt idő rendelni (odaadtam az eredetit), nem fért el a kitalált szöveg (ezt megoldottam *-ozással és egyéb trükkökkel :D). Volt hogy hat órán keresztül csináltam, bizony nemegyszer hüppögtem is - újranézve a szalagavató táncot, vagy elmerengve egy-egy képen és a kapcsolódó emlékeken.
Engem is megérintettek a gyűjtött idézetek, sokszor elkalandoztam emiatt az interneten is, szóval több mint harminc órába telt, míg elkészült ez az ajándék...

Azon gondolkodtam, meglepem majd magam is egy ilyesmivel 50. születésnapomra... Azt hiszem már most el kéne kezdeni azt az albumot! :D
Az ünnepet a fiúknál tartottuk, mert Karácsonykor elmulasztottam közös fotót készíteni Apuról és Rékáról, így most pótoltam! A fiam csodás szendvicseket készített - annyit, hogy egy hadseregnek elég lett volna - és isteni kávét is főzött a kései közös reggeli után. Én pedig készítettem egy túrós-citromos tortát (ezek a Réka kedvencei), új recept szerint (majd kiteszem a Sufoneszára).
Rengeteget nevettünk, falatoztunk, összebújtunk, jól és kevésbé jól sikerült fotókat készítettünk... Csodás délután volt, igazi ünnep mindannyiunknak! ♥
A néhány hét alatt összeválogatott, több mint száz képpel, rengeteg idézettel és óriási lelkesedéssel álltam neki a készítésnek, bár nem tudtam még akkor, mibe vágtam a fejszém... azaz pontosabban a kezem.
Minden oldalra vagy oldalpárra (olykor dupla párra) igyekeztem tematikusan gyűjteni vagy egy adott korszak vagy valami más terület képeit (babakor, család, érdeklődés, konkrét nyaralás stb.) és ezekhez keresni idézetet, üzenetet vagy írni, ami nekem eszembe jutott. Bizony került az albumba dalszöveg és koncert dal lista is... Amihez csak tudtam rajzokat vagy ábrákat is készítettem, külön jelölést használtam a dalszövegekhez (hangjegyek) a graffitikhez (fal-rajz), bár ezt csak később találtam ki, ezért többször oda-vissza kellett rajzolni az egészet. :) Persze semmit nem terveztem meg előre, ezért hiányzott itt-ott kép és már nem volt idő rendelni (odaadtam az eredetit), nem fért el a kitalált szöveg (ezt megoldottam *-ozással és egyéb trükkökkel :D). Volt hogy hat órán keresztül csináltam, bizony nemegyszer hüppögtem is - újranézve a szalagavató táncot, vagy elmerengve egy-egy képen és a kapcsolódó emlékeken.
Engem is megérintettek a gyűjtött idézetek, sokszor elkalandoztam emiatt az interneten is, szóval több mint harminc órába telt, míg elkészült ez az ajándék...

Azon gondolkodtam, meglepem majd magam is egy ilyesmivel 50. születésnapomra... Azt hiszem már most el kéne kezdeni azt az albumot! :D
Az ünnepet a fiúknál tartottuk, mert Karácsonykor elmulasztottam közös fotót készíteni Apuról és Rékáról, így most pótoltam! A fiam csodás szendvicseket készített - annyit, hogy egy hadseregnek elég lett volna - és isteni kávét is főzött a kései közös reggeli után. Én pedig készítettem egy túrós-citromos tortát (ezek a Réka kedvencei), új recept szerint (majd kiteszem a Sufoneszára).
Rengeteget nevettünk, falatoztunk, összebújtunk, jól és kevésbé jól sikerült fotókat készítettünk... Csodás délután volt, igazi ünnep mindannyiunknak! ♥
Címkék:
ajándék,
album,
család,
élménybeszámoló,
fotózás,
öröm,
szeretet,
születésnap,
ünnep
2013. november 3., vasárnap
Halloween - 2013
Előző nap szinte csak erre készültem, bár akkor még nem tudtam mennyi gyerek lesz, de szerencsére rengeteg múmia nyalókákat készítettem és belevágtam egy komoly, általam kitalált "temető torta" alkotásába is.
Ha esetleg eltévedtünk volna, már a kapubejáratnál kiderült számunkra, jó helyen járunk, itt lesz a buli, mert méretes tökfilkó hányta magából a magokat a kapunál...
Az asztalon bőségesen akadt rémes sütemény, így bátran kihelyeztem magam is a hozott csemegét a társaság nagy örömére...
Annyira boldogságos volt ez a napsütéses, meleg, őszi délután, a nyugodtan áramló Duna, ahogy a gyerekek a parton szaladgáltak és pecáztak, a barátok, amint készítették az ételt, a sok szeretet, ami körülölelte a társaságot.
Szinte ittam magamba a pillanatcseppeket...
A bokrokon mindenfelé szorgos gyerekkezek által készített, apró szellemek himbálóztak...
És itt-ott felbukkant egy-egy pók is a rémisztő hálók között...
A múmiák gyorsan "párologtak" az asztalról és a vidám iszogatás közben, szépen lassan elkészült az étek is, a bográcsban főtt paprikás krumpli.
Be is falt kicsi és nagy, állat és ember derekasan. Jól esett a meleg étek, mert bizony estére kezdett hűlni a levegő. A pattogó tűznél a gyerekek még pillecukrot is sütöttek. Mikor mind belakmároztak, egyet-kettőt én is készítettem magamnak - most, életemben először. Nekem nagyon ízlett, bár igen tömény ám a megpiruló külső réteg ellenállhatatlanul csábító. ♥
Néztem az édesapjukkal pecázó kisfiúkat és arra gondoltam, milyen gyönyörű nap ez, mennyire jó hogy a részese lehetek...
Voltam már többféle Halloween partin, de valahogy ez most a legkedvesebb a szívemnek, mégha estére olyan hideg is lett, hogy kocogtak a fogaim. Lehet hogy nem csak nekem, mert szép lassan mindannyian felcuccoltunk és hazaindultunk, kissé dideregve, a világító, faragott tökökre még vissza-visszanézve...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




















