Mindenféle mánia

Csodálatos volt ez a hétvége is, mégha igen fárasztóra is sikeredett. Igazából nekem mindegyik hétvége az, amióta vasárnap zárva vannak a nagyobb boltok, áruházak. Amit hétközben nem tudunk elintézni és/vagy ketten kellünk hozzá azt bizony mind szombaton kell letudni. Így aztán igyekszem a bevásárlást áttenni csütörtök-péntekre, de a friss dolgokkal nincs erre lehetőség.

Erre a hétvégére már szinte végső határidőnek tűztük ki a kerti vízmű azaz a locsolási megoldás beüzemelését, hiszen már hetek óta a benti csapvízzel "vödrözzük" a paradicsom és eper palántáinkat.
Szerencsére a kis veteményesünk ennek ellenére is szépen növöget, sőt a koktél paradicsomon már két szem elkezdett pirulni is!

Az eper is lelkes volt, de én lecsipkedtem a virágokat és a mini terméseket, fókuszáljon csak a gyarapodásra és erősödésre a növény. Be is jött, most már csudálatosan erős szinte mindegyik!
Nagyrészt kinőttek a magról vetett fűszernövényeim is, ami mégsem, azt pótoltam boltival. Van egy kakukktojásom is, ami bent nem nőtt ki, a kavicsot amire a nevét festettem ki is dobtam már, de amikor kivittem a kertbe, akkor viszont valami elkezdett nőni. Sok hasonló levelű dolog, tehát elvileg fűszer, de sem illata, sem íze nincs (megrágcsáltam egy levélkét). Izgatottan várom mi lesz belőle.

Hmmm, nem is a vízmű életre keltésével terveztem kezdeni, sebaj. Ez egy fontos, két lépcsős beszerzés volt szombaton és egy fél napos szerelgetés sörözéssel és pálinkázással egybekötve a fiúknak (párom bevetette a karizmáját és a szomszéd segített lelkesen).

Reggel a Libriben kezdtünk, megjött végre a másik rendelt színezőm, így már csak idő kérdése hogy azzal is molyolgassak. Egyelőre nem akarok többet elkezdeni, így a már alakuló baglyos-fás képen piszmogok, ha bírja a kezem és látok is.

 

Ebben a bevásárló központban persze beszabadultam a játékboltba is. Muszáj volt, amikor megláttam az óriási eccarvút és az evil miniont! Jól megölelgettem és lottóötös esetére megrendeltem őket, majd ügyesen és okosan visszapakoltam mind a kettőt a polcra...
Vígaszként másnap a benzinkútnál kaptam minionos tic-tacot! ♥

Innen az Obiba mentünk, karókat kellett venni a paradicsomok mellé, mert bár mindenki kapot egy-egy szép csinosat még palánta korában, kinőtték őket. Most aztán beszereztünk erősebbeket és magasabbakat, a kisebbek rudakat pedig az új ágak mellé tettük, hogy mindenki ágazhasson és bogazhasson kedvére, nekünk pedig legyen jó sok finom, bio paradicsomunk! ♥

Ezután a Kikába mentünk, mert értesítettek már csaknem egy hete, hogy megérkezett a gerincproblémám okán rendelt új, remélhetőleg remek matrac. Itt el kellett intézni a kiszállítást, mert ez nem tekerhető, hajtható stb. így nem fér az autónkba.
Ha már ott voltunk, megint megcsodáltam a Nespresso kávégépeket és végül úgy döntöttem, hogy ebben a kivételes akcióban beruházok egyre lesz ami lesz. (Igazából az Anyucitól rám maradt pénzecskéből vettem. Köszönöm, Anyu! ♥)

Muszáj volt innom is egyet rögtön, amint hazaértünk és bár olyan szuper habunk nem volt mint a spéci habosítóval, de így is csodás volt. Jegyzeteljük is szorgosan a próba kapszulák családi értékelését, hogy tudjuk majd, mit kérünk és mit nem...

Ekkor már a sok rohangálás után eléggé elfáradtam, ezért szusszantunk egyet otthon. De aztán kiderült, hogy el kéne menni még mindenféle locsoló eszköz beszerzésének okán egy másik nagy barkács áruházba, ahova elcsaltuk a szomszédot is, mert ő már összebindzsizte a kerti öntözéshez szükséges rendszert, mi meg nem értettünk hozzá... Így aztán megint útra keltünk és hosszas tanácskozás, rajzolás, több eladó kikészítése után mindenféle dolgot beszereztünk.
Hazafelé pedig a már két hete hurcolt adomány motyót is beadtuk egy helyi családnak, akik eljuttatják egy pándi bácsihoz, aki nagyon rossz körülmények között él.
Igazából élelmiszert azt hiszem szinte nem is vettünk, úgy döntöttünk jó lesz a hűtőben ami van, és csak próbából megyünk majd el pékáruért vasárnap a benzinkútnál nyílt spar expresszbe.

No hát így. Ahhoz képest, hogy a vasárnapot végig akartam alkotósan pihenni, abból meg az lett, hogy takarítottam, mostam, főztem aztán mosogattam, pakoltam, locsolás-teszteltem és csak estefelé ültem le festegetni egy kicsit. Viszont megnéztük a Youtube-on a U2 sosem megvalósult koncertjét, jó hangosan... itt
Táncoltunk és énekeltünk meg minden. Nem mondom hogy a szomszéd örült, de mi nagyon! ♥

Ahhoz képest, hogy a mai infúzió alatt az egyik betegtársam mesélte, hogy ő bizony nagyjából 20 percenként le kell feküdjön pihenni, egész jól vagyok. Kíváncsi leszek milyen lesz a kontroll vérkép!

Huszonegy

Mondtam már, hogy nem szeretem a kaktuszokat? De tényleg, nem igazán. Mindig megszúrnak meg olyan kis zordak. A párom rajong értük, legalábbis amikor egészen aprók. Mert szerinte olyan kis helyesek. Így aztán hazakerült - évekkel ezelőtt néhány tüskés picur. Persze a "páty" már nem az ő asztala, én gondozgatom őket, és cseperednek is szorgosan.
Hmm, közben eszembe jutott, hogy erről már írtam, és az "anyakaktusz" virágzása mégiscsak az egyik legszebb nap az évben.
Bár már meg sem tudom számolni mennyi szúros zöldséget ajándékoztam el, ma mégis leltárt kellett készítenem, mert tegnap a legidősebb példányt a Kuckómban való rendrakás közben leborítottam, és néhány "kicsi" lehullott róla - így végül leszedtem mindet és elmentem vásárolni. Vettem kaktuszföldet, táprudakat, a megfáradt "anyuka" új, saját teret kapott, az apróságok pedig egy-egy icipici, de önálló "fészket".
Leltár szerint egészen pontosan huszonegy kaktusz van most itthon. Mi lenne, ha szeretném őket?! :) Vagy lehet, hogy már ez kész és igen?!

Újabb apróságok

Akiket már biztosan, nagyon-nagyon, és jól láthatóan "belepték" a konyhát, kiszorítva például a narancsfacsarót:

orchideáim

A "kakukktojás" persze PLU - én is tudom, hogy ő nem orchidea, hanem páfrány! - akibe még a nyáron szerettünk bele, és haza is vittük lelkesen. A Balcsin nagyon szeretett velünk nyaralni, sajnos itt a panelben még szoknia kell a létet, pedig már sprickolót is vettem...

Zöldülés

Szeretném ha jól éreznék magunkat nálunk. Tudom, hogy nekik sem könnyű ez a lakásfelújítás - változik a helyük, máshonnan jön a fény, más a hőmérséklet.
A futóink jól alkalmazkodnak, burjánzanak, mint az őserdőben és hálásak a változásokért (új föld és táprúd is jár így tavasszal az áthelyezés és csinos kaspó mellé).
Az apró kis gombócokként vásárol kaktuszok szintén remekül érzik magukat, még jó hogy volt aki befogadta a megszaporodott "ivadékokat", mert már alig fértek el.

Sajnos a sárkányfa szenved, sehogy nem sikerül vele kialakítanom a kapcsolatot és megszerettetnem a vele új helyét (az előzőt sem kedvelte igazán). A tünetei alapján (lekonyuló hajtások, sárguló, elhullajtott levelek) melege van és kevés a páratartalom.
Ha kész lesz a nappali, megpróbálom oda átköltöztetni. Szeretem őt, jó lenne közös nevezőre jutni, mindkettőnk örömére.
A Valentin napra kapott orchideára nagyon vigyázok, ő egyelőre csodásan ontja virágait és nem mutatja jeleit szenvedésnek vagy lázadozásnak....

Levendula Fesztivál, 2010

Amikor tavaly nyáron elutaztunk Nizzába, akkor láttam, hogy éppen aktuális lenne ellátogatni Provance levendula mezőire is. Sajnos, túl messze volt az akkori szállás helyünkről, így ezt az élményt elodáztuk. Amikor hazaérkeztünk, nekiláttam túrni az internetet, és szégyenszemre csak akkor fedeztem fel, hogy kis hazánkban, méghozzá egész közel, Tihanyban is fellelhető ez a csodálatos növényke, és fesztivállal ünneplik virágzását minden nyáron. Már akkor bejelöltem a naptáramba, el ne felejtsem, hova megyünk idén, június 19-én...
Bár nem sütött hétágra a nap, dél körül útra keltünk Tihanyba és kisebb fennakadások után (éppen zajlik Alsóörsön a 11. Harley-Davidson Fesztivál) meg is érkeztünk. Találtunk korrekt árú, kényelmes parkolót, innen sétálva barangoltunk a hangulatos kis utcákban, majd kényelmesen lesétáltunk a Belső-tóhoz. Ennek a partján volt a rendezvény, rengeteg mosolygós emberrel, vidám zenével, tánccal, kézművesekkel, kirakodóvásárral és meglepő, de végtelen nyugalommal is. Nagyon jól éreztük magunkat!
Míg a párom pincepörköltet majszolt, én főtt krumplit nyammogtam, néztük a békés, apró tavat, a vizimadarakat és a távolban táncoló embereket.
Sajnos, túl fáradt voltam ahhoz, hogy vállaljam az esti túrát az ősi levendulásba (majd legközelebb), de így is szép emlékként őrzöm ezt a délutánt a lelkemben.

Hajtás "kupak"

Erre a hétvégére a teraszunk tele lett apró kis "kupakokkal", amikről néhány hete, becsukott állapotban a fenyőn még azt hittem, hogy apró kis tobozkezdeményekként csücsülnek az ágak végén. Meg is lepett az elhelyezkedésük és a sokaságuk, de gondoltam a természet jobban tudja, biztos ilyen rengeteg szükséges ahhoz, hogy őszre elegendő beérjen.



Most azonban felfedeztem, hogy ezek az apróságok, csak "kupakok" és arra hivatottak, hogy óvják a friss hajtásokat, amíg meg nem értek arra, hogy az apró tűlevelek kinyíljanak és már önállóan fürödjenek a napfényben. Csodálatos!
Ezek a "kupakok" egyébként picit nedvesek, ragacsosak, de nem illatosak (gyanta szaguk sincs), olykor jönnek rá a rovarok, de nem olyan tömegben mint a méhek a virágokhoz...