nyaralásos szeretemes, 2015.08.19.

♥ tépett szendvics reggeli ♥ késő nyári napsütés ♥ Veszprém ♥ patakpart ♥ kapibara ♥ szurikáta ♥ Fricska ♥ szilvás pite ♥ séta a Várban ♥ templom rom ♥ esti borozás ♥ cicaringatás ♥ Stigmata ♥

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.18.

♥ pogácsa ♥ Eszter, a csacsi ♥ bambusz simogatás ♥ esőből kirándulás a napsütés felé ♥ még meleg meggyes rétes ♥ esti bujszi ♥ hullámzó Balaton ♥ suhanó felhők ♥ tejszínhabos kávé ♥

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.17.

❤ potyareggeli: kacsamájas zsíros kenyér ❤ őszibarack ❤ spagetti ❤ füvet faló tengerimalacok ❤ egész napos könyv olvasás jegyzeteléssel ❤ kupak tervek ❤ napon beérett paradicsom ❤ esti sorozatnézés ❤

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.16.

hűsítő fürdés ❤ eső ❤ közös főzés ❤ mesenézés ❤ rántott sajt ❤ bloggolás ❤ lustálkodós magazin olvasás ❤ beszélgetés barátokkal ❤

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.15.

reggeli joghurtos müzli ❤ tengerimalac bajuszok napsütésben ❤ boldog nyuszi ❤ Badacsony ❤ hajózás ❤ séta az esõben ❤ esti lábmasszi ❤ sült kolbász ❤ ribizli fagyi ❤ mangós smoothie ❤

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.14.

❤ hűsítő fürdő ❤ hagymás rostélyos ❤ rozé fröccs ❤ esti séta ❤ szép pohárból borozni ❤ diós palacsinta ❤ pixwords ❤

nyaralásos szeretemes, 2015.aug.13.

sirálycserkészes gumimatracos álcázással ❤ fröccs ❤ esti séta ❤ hullócsillagles ❤ fekve majszoló tengerimalacok ❤ frissen szedett paradicsom ❤ fenyősimogatás ❤ ágyból csillagokat bámulni ❤

Egyszázegy

Ma különleges nap van, az egyszázegyedik. Innen is, onnan is. Tegnap "letelt" a 100 boldog nap, amit márciusban (26-án) kezdtem el, és Instagram-on tettem közzé a boldogságos pillanatok képeit.

Mindig keresek és találok örömet, jó, pozitívat a nehezebb napokon is, de érdekes volt így megörökíteni, és akár visszanézni is, miket pakolásztam fel a világhálóra.
Persze nem hagytam abba, szóval ma van a 101/100 happy day. :)

 

 

De mint írtam nem csak innen, hanem onnan is 101. nap van. Méghozzá azért, mert a mai nap a 101. ha elkezdjük a visszaszámlálást a ház átadásának szerződésbeli határidejéig!
Szóval holnap nekilátunk naponta vágni a 100-as centit! :) Persze jó eséllyel előbb kész lesz minden, de akkor is gyönyörűség ez az élmény, ki nem hagynám!
Legrosszabb esetben a következő születésnapomig számolunk vissza. :D

A házról most nem szólok többet, remélem tudok rá időt szakítani a napokban, hogy bővebben leírjam mi történt júniusban.

Meggyes pót-jegyzet

Ezt a bejegyzést már két hete készülöm megírni, de valahogy sehogyse jött össze. Most rászánok fél órát és megírom, mert különben sosem...
Történt, hogy lassan három hete, még június 11-én meggyes sütemény kíséretében kerestem fel kedves könyvelő barátunkat, hogy adjon tanácsot az online bolt nyitásával kapcsolatban, hogyan is kell ezt hivatalosan, szépen és okosan. Hazafelé beugrottunk a Pókhoz is, aki elszomorodott, mert neki nem jutott a sütiből. Volt neki viszont meggyfája tele gyümölccsel, így gyorsan szedtünk egy pitére valót és másnap reggel készítettem neki is. Ekkor derült ki az is, hogy náluk bizony senki nem szedi le a fáról a meggyet, ott fog tönkremenni. No, ezt nem hagyhattuk, bevállaltuk, hogy kimegyünk a hétvégén és megmentjük a Világot... Ja nem, a meggyfácskát a tehertől.

Kellemest a hasznossal alapon, az eseményt kerti grillezéssel kötöttük egybe. Az én kicsi párom még alkonyat után is szorgosan szedegette a piros gyümölcsöt, ami kezdett aggasztó mennyiségű lenni... Fagyasztónk nincs, elajándékoztam, és egyszercsak ott álltunk két rekesz meggyel. Atyavilág!

Estére már majd össze estem, de bizony szét kellett válogatni a meggyet és hűtőbe tenni, amennyit csak lehetett. Hű!

Másnap kezdődött az igazi nagy munka, válogatni, magozni, cukrozni és befőzni. Nem is szoktunk eltenni lekvárt, a panelban nem marad meg (legalábbis ez volt az elméletem), de most gondoltam a házba költözésig csak kibírja és nosza, tegyük el lekvárnak! Vettem is mindenféle csodás befőző terméket, cukrot, üvegeket... és nekiláttunk.
Mire készen lettünk a magozással, megnéztem A science fiction látnokai teljes sorozatát!

A befőzés már gyorsan ment, készült felezett meggyes dzsemm és aprított változat is, valamint háromféle cég zselésítőjét próbáltuk, így szorgosan felírtam minden lekvárra melyik verzió, hogy majd később tudjam, melyik lett finom. Igen, szégyen vagy sem, a hagyományos, órákig-főzős lekvárt nem vállaltam be, csak a gyors dzsemmeket.

A több napos projekt után jelentősen megnőtt a szememben minden otthon készült lekvár értéke, pedig én is főztem már és tudtam mivel jár, csak eddig nem "ipari" mennyiségben.
Most már a napok, hetek távlatában szépül az emlék, de akkor nagyon mondogattuk, hogy hű legközelebb inkább veszünk lekvárt a piacon. No, majd ha jön az ősz és felbontjuk a kincset rejtő üvegeket, lehet mást gondolunk majd, ez mégiscsak saját készítésű csemege, ami ajándéknak is remek. ♥

Egyébként ...Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen. Létezem - finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos. A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, "hibás" - kész és kész. Lassan - éppen most normálisan - élek; kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz - nagggGGyon rossz - nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt. Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal... és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem... minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem...

Az első duplázás után

Túl vagyok a két "duplás" napon. Reggel két gyógyszert szedek, este egyet. Az első nap délutánjától a felfogóképességem "tompika" szintre ment, a kollégákat lassításra kellett kérnem... Aztán megérkezett a sejtek mélyéről feltörő, magamból kifordulós hányinger. Utálom.
Az első napot esti céges rendezvény színesítette, kilencig bírtam. Mire hazaértem, mint akit agyonvertek...
A második nap mindig nehezebb, tegnap a meló végeztével épphogy hazahúztam a belem (a párom sajnos nem tudott hazahozni, mert vidéken volt), az összeesés határán voltam. Gyors vacsi, esti bogyó, zuhany és zuhantam az ágyba, hétkor. Görcsös fejfájásos, utcai ordibálásokat és szomszédok létét hallgatós, Kedves vállának illatát beszuszogós, másfél órás félig-alvás után végre mély kóma... reggel hétig. Bár 12 órát aludtam, felkelve kábé ugyanúgy voltam, fejfájás nélkül. De menni kellett - gyógytorna, csontsűrűség vizsgálat.
Reggelire almát és kekszet majszoltam, ez esik jól. Gyümölcsöt kívánok gyümölccsel - mázlim, hogy nyár van (bár ez a gyümölcsök árán nem látszik).
Rávettem magam, írok, mert ma kicsit jobb (3. nap, ez már a szervezet-felélesztős, folsavas), most eddig bírtam, tehát nyolckor fekszem... Ettem almát, epret, ittam feketeribizli lét és holnap vár a sárgadinnye és az ananász.

Hátha holnap még jobb lesz... reménykedem.
Akkor lenne heti két pocsék, egy romos és négy egész jó napom.
2-1-4 vállalható.

Folk fesztivál - készülődés

Közeledik a IV. Siófolk Fesztivál időpontja, amit a ma kezdődő, Bor-Kikötő "felvezető rendezvény" előz meg. Még egyikhez sem volt szerencsém... no majd idén, remélem.
Ma reggel úgyis Siófokon jártam (postára mentem, reggeliztem, ragasztót szereztem stb.), ezért kinéztem a kikötőbe. Javában építették a pavilonokat, ahogy láttam, lesz étel-ital bőven...
Remélem a folk rendezvény alatt valóban magyar népi vásár lesz!
Jó lenne igényes, hazai termékeket látni, és akár még az egyik kézműves foglalkozásra is "beneveznék".

A programok közül leginkább az első esti "Arany és kék szavakkal - Herczku Ágnes előadása" érdekel.

Napi hepiend - Nyár esti jazz

Miután a fonyódi Sör és Csülök napokban csalódtunk, mint írtam, átgurultunk Siófokra a VII. New Orleans Jazz Fesztiválra. Ezt a rendezvényt a tegnapi "nagy siófoki sétám"-on szúrtam ki magamnak.
Ez a fesztivál szerencsére nem okozott csalódást - könnyű nyári szellő, remek zene, vidám táncosok, lelkes nézők, no és a közeli Marcipán fagylaltozó különleges fagylaltja tette tökéletessé az estét.
Egyre inkább azt gondolom, a jazz hallgatásához be kell érni. Nekem mostanában sikerül... Rhoda Scott koncert élménye után, most ismét éreztem, hogy egyre több ilyet szeretnék hallgatni... Örömzene.

Csülökmentes csülök nap

Amikor ma megérkeztünk Fonyódra, már rögtön gyanús volt, hogy alig néhányan lézengtek a Csülök és Sör Napok helyszínén. Az első pavilonban pálinkát, a másodikban bort mértek. Arra számítottam, hogy mindenféle csülök étkek nehéz, de azért aromás illata tölti majd meg a levegőt, de kürtös kalács édes aromái lebegtek csak a nyári szellőben.
Sajnos egy gusztusos, ám teljességgel íztelen meggyes rétessel nyitottunk. Elkenődve bandukoltunk tovább (én a felét kidobtam).
Szerencsére sört azt leltünk, nem mondom hogy nagy választék volt, de örömmel kortyoltam a szűretlen Erdinger búzasört...
Hozzá azonban nem valami csülök különlegességet kóstoltunk (bár amikor távoztunk, találtunk serpenyőben pirulót -hasábkrumplival, kenyérlángost - juhtúró és csülök feltéttel, és csülökkel töltött kenyérkét), hanem a bösztöri gazdaság mangalica töpörtyű krémes kenyerét.
Azt hiszem, amikor én otthon csülkös bablevest főzök, az mini-fesztivál, legalábbis ha az itteni arányokhoz mérem, akkor mindenképpen.
Az árusok kínálata meg sem lepett - indiai blúz, afrikai ékszerek és dobok, eredeti indián nyakékek, kínai kütyük. A színpadon hangoló együttesre eleinte nem figyeltünk. Nem készültünk, ezért a Malibu együttesről mit sem sejtettünk. Aztán "felcsendültek" a mulatós "slágerek" és mi kész voltunk. Menekülőre fogtuk.
Kisétáltunk a kikőtőbe, de mivel itt sem szabadultunk a számunkra sokkoló nótáktól, autóba ültünk, és meg sem álltunk a siófoki New Orleans jazz fesztiválig...
Atyaég, legközelebb alaposabban kiderítem, hogy a kiszemelt rendezvény milyen léptékű és az előadók mit játszanak, legalább stílus szinten.

Soha rosszabb dilemmát

Hmm, tipródom - mi legyen a program ezen hétvégén - Fonyódi Sör és Csülök Napok és / vagy a Badacsonyi Borhetek meglátogatása?!
Hmm, ha jobban belegondolok, a borhetek csak most kezdődik és hó végéig tart, szóval halasztható egy héttel... Legyen akkor Fonyód a célállomás?

Kezdődik a fesztivál szezon, imádom! :)

Nyuszi "ül" a fűben...

Életem párja még mindig barátkozás kezdetén áll a hosszú-füles családtaggal, de megenyhülni látszik, mert egyre nő a közös tevékenységeik aránya, s most hétvégén kitalálta, hogy ő bizony ennek a futkorász, nyüzsge lénynek épít a kertbe egy kifutót.
A tervet már aznap tett követte, elmentünk az Obiba, megnézni milyen lehetőségeink vannak egy relatív kultúrált, de a lényt a kívánt helyen jó eséllyel sikeresen megörző kerítés kialakítására. A 80 cm magas vadrács mellett döntöttünk, remélve, hogy ez az ugri-bugri, cikázó veszedelem még nekifutásból sem ugorja át. Persze a rácsok megfelelő távolságának belövése is aggodalomra adott okot. Első nap 4 elemet vettünk, de másnap inkább továbbiakkal bővítettük a készleteket...
Némi drótozás, kötözés és a nyitás-csukás, valamint bejutás opció kialakítása után el is készült a füves tér, amit a nyuszinak szántunk. (A két fenyő között, egy szív alakú kő alatt, itt alussza örök álmát a mi kis Dodzsemünk is.)
A bétateszt alatt egyszer a hátsó lábainál fogva rángattam vissza Nyüzsit a kis kertbe, de azért úgy tűnt, folyamatos felügyelettel betöltheti a kívánt funkcióját, lehetőséget kínál neki robogni, legelészni, hűsölni, rágni - szóval nyulaskodni.


Azóta minden este, hat után, kint vagyunk egy-másfél órát, együtt. Rohan mint a veszedelem, legel, rágja a berakott fatörzseket, próbál elcsenni, átrángatni és befalni a szomszéd kertből valami furcsa levelű dolgot, kapar, a lábaim mellé fekszik, majd újra rohan...
Jó. Ilyenkor, az alkonyati napon nekem is jól esnek a sugarak, és az együttlét is. Nem fegyelmezek itt, csak ha kiszökési veszély van. Jó őt boldognak látni!
Csak majd bajban leszünk, amikor visszakerülünk a panelba... ő is, én is.
No de most nem gondolok erre, most nyaralunk és hejehujaság van.

Lesz végre nyár?!

Itt vagyunk hát, a nyuszi meg én. Ma itt ébredtünk a nyaralóban. Tegnap még hűvös volt (állítólag éjjel csak 12 fok), bár nekem jól esett, nem fáztam.
Korahajnaltól csakúgy bömbölt a Balaton, fújt a szél, de én ezt a hangot is szeretem. Reggelre meg is tupírozta a felhőket, de még maradt elég. Egész nap jöttek, mentek, de dél körül már volt, hogy kisütött a nap.
Aztán délután megint jött boru, derü, szél, hűvös. De eső nem, csak cseppecskék - talán le sem értek a földig.
Most nyugalom van, áll a levegő, érkezik a meleg...
Úgy tűnik mintha tényleg július érkezne a júliusba.
Legyen. Mi készen állunk a nyárra!

A fotómon éppen a szeles, de napos időszak látható.

Újra itthon

Nem vertem nagy dobra, pedig nagyon vártam ezt a nyaralást. Eddig jellemzőbb volt, hogy július-augusztus magasságában kapcsolódtunk hosszabban ki, és nehéz volt addig várni.
Idén barátok hívtak minket a pünkösdi hétre kempingezni. Nem is akárhova, Lido di Jesolo-ba foglaltak szállást, ahol bekuckózhattunk mi is a családi pihenés közepébe! Egy élménydús hetet töltöttünk ott, tegnap értünk vissza a nyaralóba, és ma már itthon vagyunk pesten.

Hamarosan (legalábbis a napokban) írok róla, csak most még égig ér a mosni- és pakolni való, utána jön csak a képek rendezgetése, szöszögés a cetlikékkel, hozott kincsekkel... :)

...de a lakás már egész rendben, a nyúl-kisasszony (Hurrá, él és nem is duzzog, csak lakli lett!) kitakarítva, főztem - szóval haladok.

Szezonnyitó kétezertizenegy

Nekünk ma volt az idei balatoni szezonnyitó. Bár voltunk már lent többször is idén, valahogy lélekben, hangulatban meg minden - ma történt meg.

Volt és van minden - halászlé evés, fagylaltozás, tóparti séta, esti rigódal, hajnali kakukkolás, alkonyati kuruttyolás, szinte nonstop szúnyogzünnyögés és persze lelkes nyuszirobogás.

Szeretek itt lenni, bár úgy tűnik, le kell kapcsoljam a gépem, mert a fénye valamiért most tucatnyi szúnyogot vonz. Kár, más terveim voltak az estére... Sebaj, ez van. Majd később leülnek - legalábbis azt mondják, este tíz után kevesebb szúnyog van.

Boldog Viharnapot, Malacka!

Valahogy idén ha lejövünk a nyaralóba, velünk (vagy előttünk?) érkezik a zimankó is. De most kitartunk makacsul. Képemnek adhatnám a Csakazértis Nyár címet. Szemerkélő eső ide, süvöltő szél oda - mi bizony elsétáltunk a kedvenc cukrászdánkhoz délután. Igaz, annyira kihűltünk mire odaértünk, hogy nem ettünk fagyit, bár kaptunk a holnapra készülő ínyencségből - vörösbor fagyi! - kóstolót. Jajj, pedig a kedvenceken és ismert ízeken kívül volt császárkörte, bodza, mézes puszedli is!
De hallgatva a szervezetünkre, inkább forró kávét ittunk és sütit ettünk.

Szerencsére többen odadideregtek, jó szokásból - és a "csináljunk nyarat makacsul fagyizóba járással" mozgalom keretében fogyasztottunk mindannyian valami finomságot a kínálatból, és az összegyűlt kis társasággal végül egy jót beszélgettünk is.
Holnap már ugye meleg idő lesz, napsütéssel és fagyizással?!
Szeretném, mert nem csak vörösbor, de ibolya fagyi is lesz...