nyaralásos szeretemes, 2015.08.19.

♥ tépett szendvics reggeli ♥ késő nyári napsütés ♥ Veszprém ♥ patakpart ♥ kapibara ♥ szurikáta ♥ Fricska ♥ szilvás pite ♥ séta a Várban ♥ templom rom ♥ esti borozás ♥ cicaringatás ♥ Stigmata ♥

Lelkem rajta

Újabb kísérlet tabletről posztolni... mindig tervezek írni, de csúszik, csúszik. Próba, cseresznye, hátha itt is bepötyögöm lassan (és közben pihen a lábim)!

Azt hiszem az instagrammon kezdődött, cuki törpemalacos felhasználók követésével, aztán a facebookon már nagy malacéval is (Esther ♥), majd tumblr-en vega oldalakéval... végül láttam egy gazdival alvó, álmában boldogan nyammogó malackát és eldőlt, nem eszem többet disznóhúst - se. Mert a bocik is cukik és okosak is... és a barik, kecskék, libák...

forrás: Esther the Wonder Pig

Nem okoz gondot lemondani a húsról - pontosabban a halat egyelőre étlapon hagytam, tehát nem lettem vega.
Máris új ételek is kerültek a menübe! Egyben csökkentettem a fogyasztott ételek mennyiségét és a fehér kenyeret, finomlisztes dolgokat stb. Ezt az egészség jegyében.

Jól  esik így enni és a döntés maga is valahogy "könnyebbé" tett, egyelőre csak lelkileg.
A súlyos vashiányomnak lehet nem fog jót tenni, de a húsfogyasztás mellett sem javult semmit, sőt.

Wombat

Megérkezett Lencsi barátnője, Zsebi Wombat (átnevezve 2013.03.24-én). Ha minden igaz, most már nem kell aggódnom, hogy ez a kis tündér magányos vagy depis lesz. Drukkolok a baba-csajoknak, hogy hamar jó barátok legyenek és aztán összefésüljük a kis közösségünket velük és Nyüzsivel.

Zsebike az első találkozás és néhány falatnyi alma közös majszolása után beviharzott a sarokba, ahol mostanáig rémülten trónolt az élelmiszeres tálka tetején (majd ellenőrzöm nem pisilt-e bele :D).
Éppen most kezd mozgolódni, meglátjuk mit művelnek a lányok...

Első találkozás

Ma bemutattuk Nyüzsinek az új pici lényt a családban, Lencsit. A kispasi jól fogadta az apróságot, kapott tőle számos puszit, babamalac pedig halk - gondolom aggódó, de mégis barátkozós - hangokkal üdvözölte őt.

Nyüzsi és Lencsi

Kao

Megláttam őt a Hortobágyi Madárpark Facebook oldal-án, és beleszerettem ebbe az ázott kuvikba. Annyira aranyos, szép, de persze főleg a tekintete ragadott meg!
Örökbefogadásával örülök, hogy segíthetem a Madárkórház munkáját, akik évente több mint száz madarat juttatnak vissza a természetbe...
Bemutatom tehát új családtagunkat, akinek a Kao nevet adtam. Tavasszal remélem meglátogatjuk őt, és persze a náluk felcseperedett vaddisznót, Pocakot is.

Zoo Veszprém - 2011

Vártam ezt a hétvégét, mert tényleg pihenősre terveztük - semmi dolgozás, tanulás, nagyon kell a pihenés most - gondoltuk. Nagyjából sikerült is a kikapcsolódásra fókuszálni, például ennek jegyében mentünk el a veszprémi állatkertbe szombaton.
Rengeteg változás történt 2008 augusztusa óta, az akkor megkezdett építkezések megvalósultak, sok új állat számára készült színvonalas kifutó. Emellett a látogatók is sokkal komfortosabban élvezhetik a jórészt árnyas, jó levegőjű völgyben elhelyezkedő terület örömeit - hiszen sok pihenőt, játszóteret is találtunk, ahol a kisemberek boldogan játszadoztak, míg a szülők kicsit megpihenhettek. Szezonban gondolom még több étel-ital fogyasztási lehetőség van, de azért most is volt kultúrált, megfizethető büfé, kürtöskalácsos, fagyizó stb.
Az állatoknak vásárolható Zoo csemege (400 Ft / csomag), amit számomra meglepően lelkesen fogyasztanak, főleg a patások és rágcsálók.
Sokat gondolkodtam, melyik képet tegyem ki erről a napról, végül a délutáni fürdőzése után sütkérező vízidisznót (kapibara) választottam, mert annyira vicces, szeretnivaló keveréke az általunk imádott állatoknak (a párom ugye malac rajongó, jómagam pedig nyúl imádó lennék). A hangjuk nagyon érdekes, ha a látvány nélkül hallanám, soha nem számítanék egy ilyen állatra. :)
Sajnos, itt nem lehetett őket simogatni, pedig van olyan állatkert ahol igen: video, sőt háziállatként is előfordulnak.
Ajánlom a veszprémi állatkert meglátogatását kicsikkel és "csak nagyoknak" is!


A közeli patakparton, a Népmesék játszótér-en további kikapcsolódási lehetőséget találhatnak a kisgyerekes szülők, így a város meglátogatása egész napos, kellemes programot kínál a természetben.

Elveszett apróság

Hallottuk, hogy nagy az izgalom az utcában, egyre gyakrabban állt meg valaki az oszlopnál és mondta: Nézd! ...de édes! Jujj, de cuki! és más ilyenek. Kiballagtunk mi is, mi lehet ott. Apró kis süni bújt kétségbeesetten a villanyoszlop töve alá, kis duci lábaival kepesztett a fűben és próbált nem feltünő lenni, sikertelenül.
Aggódtunk érte, mert pont ott kanyarodnak be az autók, ha rossz felé menekül a kíváncsi szemek elől, elütik. Óvatosan behoztuk hát, a hordozóba tettük és áthívtuk a közelben lévő állatorvost is, mert engem aggasztott, mennyi hangya futkos a kicsi lényen.
Szerencsére egészségesnek találtatott, még élősködő sem volt benne. A teendőnk csak annyi volt, hogy óvjuk, amíg alkonyodik, majd elengedjük ott ahol elveszett, hogy az őt kereső anyasün este megtalálja.
Megkínáltuk kis tejecskével, macskaeledellel - elfogadta. Jó volt nézni ezt a kis butust, hallgatni a lakmározását, csámcsogását, szuszogását.
Este elengedtünk. Reggelre nyoma sem maradt a szúrós kisbarátunknak (hacsak nem nevezhető annak, az elfogyasztott eledel hűlt helye). Reméljük, hogy egymásra talált a süncsalád és boldogan élnek tovább!