Leírt fájdalom

Az előző bejegyzéssel kicsit kiemeltem a fejem az árban, levegőt venni. Azt hittem jobb lesz vagy nem is tudom mit reméltem. Hiába.

Meghalt az anyukám 2015. február 1-én, vasárnap este.

Leírhatatlan, amit érzek, amit átélek, amit átéltünk együtt, mégis ez egy webes napló, amit ráadásul mindig Anyu miatt is írtam... Leírom hát, ami sikerül, a könnyekkel küzdve.
Már több mint kilencvenhat órája nem él az édesanyám.
Leírom és már bőgök is. Gondolom ez még egy ideig így lesz. Nem akartam elhinni, elfogadni, azt reméltem, hogy amikor kedden bemegyünk a kórházba, ott fekszik majd és mindaz, amit a telefonban mondtak egy nagyon rossz "vicc" lesz. De nem. Kaptam papírokat és egy zsákot a holmikkal. Anyu pedig sehol...

Szeretlek, Anyu! Remélem megtaláltad a békét és a nyugalmat, amire annyira vágytál már!
Köszönöm, hogy élek.

Katyvasz

Döbbenet mennyi minden kavarog a fejemben és az életemben, úgy érzem méretes katyvasz keveredik benne, amit időnként megpróbálok szétrendezni, kifésülni, mint egy nagy életkócot, bogoncot - főleg hajnalban, amikor nem tudok aludni.
Nagyon keresem-találom mindenben a jót, az örömet, a szépet vagy legalább a kihívást. Mégis besokallok és én, a volt esti-bagolynépség kidőlök, már este kilenckor - szerintem el is aludnék, ha a felettünk lakó nem dübörögne annyit - nem tudok alkotni, sem kézműveskedni, sem írni.
Bár most éppen laptoppal az ölemben mégis próbálok, hogy legalább ne töltsem bután az időt már fél kilenckor.

Holnap Anyuhoz megyünk a fiammal - múltkor a lányom jött velem. Próbálok/próbálunk segíteni: vásárolunk, ügyintézünk, orvoshoz megyünk - mikor mit kell, de a társ elvesztését nem tudom helyette feldolgozni, sőt ez az, ami miatt én is - aki oly keveseket tudott megsiratni - annyit szipogtam, sírdogáltam.
Nem szeretnék ide jutni, nem akarok másodikként halni, a társam temetni... jajj, nem!

Zajlik még ...
- A búcsú a jelenlegi otthontól, azaz a lakáseladás, és persze ott is van kavarás (már van, de banki hiteles a vevő, hogyne lenne hát mindenféle gond?!).
- Ház a hajrában: még annyi minden van ott is, hogy szinte hihetetlen, egy hónap múlva ott fogunk lakni?! Rengeteg döntés, rohangálás és beszerzés van most.
- Mindenfájás, jajj de annyira, hogy már tényleg orvoshoz kéne menni, de ott akarok, majd az "új otthonos" dokinál. Kérdés lehet-e, szabad-e ennyit várni, mikor olykor alig tudok járni úgy fáj a csípőm (vagy nem tudom én mi, de ott fáj, ha lépek) és mindkét kezem csontjai is. Megterhel nagyon Anyuhoz menni, mivel olyan sokat kell vezetni, autózni, de szorítom a fogam, muszáj - neki csak én vagyok most!
- Új vállalkozásaink indítgatása, előkészítése, hogy olyan jövőt építsünk, ami nekünk tetsző, vállalható és megélhetést is nyújt.
- Nagyon kéne már pakolni, mert ilyen begyulladt izületekkel nem lehet erre csak néhány napot szánni, inkább többször kicsit, a párom meg nem igazán aktív és lelkes ezügyben.
- Tanulok vadul, mindenféle izgalmas dolgot, a legrejtélyesebb és legújabb számomra a SEO terület. Élvezem a dolgot, és érzem milyen picinyke buta lény vagyok...
- Van néhány tök privát, saját kreatív tervem illetve beszorulásom (pinkandred), amikkel tudom magam nyomasztani, hogy nehogy leteljen az időm és erre meg ne jusson. Akarom, kell nekem, de nem fér most bele. Türelem...
- A háztartási gépekkel rendeltem egy könnyű varrógépet (Anyutól is kaptam, de olyan nehéz hogy fel sem bírtam emelni, így a gyerekeknek adtam), jó lenne november magasságában már próbát tenni vele - gyűjtöm is az inspirációkat.
- Kéne értelmesebben enni, napról napra magamnak főzni, mert az új táplálkozási módom, kombinálva a szervezetem nyújtotta lehetőségekkel bizony komoly kihívások elé állít a mindennapi meleg étel beszerzésében.
- Azt hiszem pre-klimaxolok vagy mi ez, csomó dologban türelmetlenebb lettem (én, az egykori birka), számomra is rémisztően fel tudom magam húzni - szinte remegek tőle. Szerencsére más jele még nincs, de ahogy olvastam ez már lehet a változó korba lépés hatása.

Vagy csak sok a minden?!

Álmok háza - csapó 9

Ház-as hírek következnek. Mondjuk legyen csapó kilences, hamár 6-7-8-at írtam a múltkor...

Először is, imádom ahogy a házra süt a nap! ♥ Általában este megyünk ki - olykor reggel - és délután hat és hét körül aranyló fénybe vonják az utcafronti homlokztatot a napsugarak. Ilyenkor fog bejutni a fürdőszobákba is a természetes fény (télen nyilván nem) - ami szuper, mert ilyenkor fogok zuhanyozni! ♥ Imádom, hogy valaki Pinokkió-szerű fejet rajzolt a kapura, ahol a csengőnek kivezették a zsinórokat. Annyira cuki! :D ♥

Az utóbbi időszakban már nagyon véglegesíteni kellett a burkolási dolgokat, szóval kihordtunk rengeteg féle kőlapot a házba, hogy megnézzük azon a helyen, abban a fényben, ahol majd lesz. Így ki is esett az első pillanatoktól "szerelem" burkolat és később a második kedvenc is. Ellenben a második turnust felnyalábolva kaptunk új, "most érkezett" (tényleg, aznap!) kőlapokat és bár tipródtunk, de végül kivittük a kicsit sötétebb, barnás verziót is. Milyen jól tettük, mert a helyben rögtönzött kiszavazó-showban ő maradt bent és végül ebből lesz a teljes földszint valamint a lépcsők burkolata is! ♥

Miközben mi véglegesítettük a fürdőszoba terveket és a burkolatokkal kapcsolatban is szinte minden döntést meghoztunk (kivéve a konyhába kerülő "fröccsenő fal"-részt), a vakolási munkák készültek el bent, kint pedig készül a kerítés és az erkélyekre a korlát, valamint a tető alját is befejezték az ácsok. Sajnos a kamerák kábelét nem vitték el a burkolat alatt - nem szólt nekik senki - de megoldjuk majd máshogy, így nem kell visszabontani amit alkottak.

 

Még nincs kész az aljzatbeton, és az esőzések miatt bizony az alsó szinten néha tocsogunk a vízben. Vicces! De már olyan szép minden és imádom a ház illatát! Nekem a nedves vakolat, friss beton illat amúgy is kedves, sőt tudom hogy furcsa, de ínycsiklandó is - kívánom, harapnám, megenném. Gyerekkoromban is ettem a falat, homokot - gondolom a vashiány miatt van. Szerencsére az élvédők tőlem, és talán a nyúltól is óvják a csodaszép falainkat! ♥

A héten voltunk külső vakolat színt választani a leendő ikerszomszéddal. Ezekből készülnek most méretes, kikent minták, amiket kiviszünk majd a házhoz és a különböző fényben közösen analizálva eldöntjük, mi kerüljön a falakra.
Ígéretes neve volt a színeknek: praliné, capuccino, mocha... ♥

Álmok háza - csapó 6, 7, 8?

Elmaradtam, lemaradtam. Van mentségem, de nincs, mert szeretem ezt a virtuális naplót, és jó lett volna ha itt "minden" megvan. De... annyi minden történik, történt: voltunk közben betegek (nem kicsit), három nagy terv is életre kel egyszerre, nap mint nap alkotok, a ház rohamléptekkel halad és csomó intézni- és döntenivaló van, ráadásul most éppen "matyó-hímzés" is díszeleg a hasamon (holnap varratszedés). Szóval élünk, nagyon! ♥
Esténként meg sokszor kidőlünk, korán, együtt és alaposan (értsd, azonnal elájulunk és alszunk). Nem baj, most pótolok, először is legalább a házról...

Sokszor, bizony van, hogy hetente többször is kijárunk, szeretünk csak lenni is ott. Jó. Különleges. Valójában leírhatatlan.

Amikor utoljára ide lejegyeztem az élménykarcolatot, csapó 5-öt írtunk és még "csak" készültek a második szint külső falai. Ha belegondolok, hogy a házunk helyén február közepén még didergő fűszálak kócoskodtak, március első keddjén pedig az alapot ásták a földbe, most már lassan "tető alatt vagyunk" - ami konkrétan annyit tesz, hogy kész az ácsolat, építik a tetőtér válaszfalait és nemsokára rakják a cserepeket is.

   

"Is", írtam mert annyi dolog történik hirtelen, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Jött a villanyszerelő és meg kellett mondanunk hova kerüljenek a konnektorok, a lámpák, milyen dugaszt kérünk, hol lesz a sütő, a hűtő, mennyi TV-kiállás kell és akarunk-e számítógépeknek hálózatot kiépíteni ésatöbbi, ésatöbbi. Jaaaaaajjj!

Milyen jó, hogy annyi mindenen gondolkodtunk már előre, terveztünk papíron, számítógépen, rajzokon és megbeszéltük. Bizony most nagyon jól jöttek a terveink, bár a felső szint berendezésével még seholsem tartottunk!

És most már jön a riasztós, a klímás, aztán már nagyon dönteni kéne a burkolatokkal kapcsolatban is!
Azért alakulunk. Igaz a nagyon beleszeretős laminált padlót el kellett vetni, pedig csodaszép volt, minőségben és árban is megfelelt, de sajnos nem létezett hozzá szegőléc. :/ Még jó hogy szóltak, erre is figyelni kell, nehogy pórul járjunk!

A kivitelező partnercége elkészítette a fürdőszobák látványterveit, és bár még nem tökéletes, de többé-kevésbé megvagyunk (juhúúúúú!), méghozzá nem csak a burkolatok kiválasztásával, de találtunk igényes és megfizethető vécét és bidét is.

Még a zuhany kialakítása jó menet lesz... ennek utána kell járni.

 

A konyhatervezés nem-kicsit kacifántos. Eredetileg szabadkezet kaptam. De a konyhám benne lesz a nappaliban, sőt, abban a térben, ahova hazaérkezünk (értsd, szinte ide jövünk be az ajtón), ahol a vendégek lesznek és úgy egyáltalán, elég magas élmény-szinten lesz majd az új fészekben, ezért egyrészt hangolni is kell mindenhez, másrészt nem lehet olyan, hogy csak nekem jó.
Na ennek megfelelően volt is már számos változata, arculata: voltak, vannak és tartok tőle, hogy lesznek hüppögéseim, lemondásaim, vad ötleteim, elengedéseim és akarásaim....
A mai fejlemény az, hogy az eredeti döntésünket megmásítva ("egyelőre, az első néhány évben minden fal fehér marad") használunk néhány falon egy (azonos!) színt is: valamilyen szép, jól megválasztott, nem-cincis szürkét.
Ez most nekem nagy boldogság, mert lehet a konyhában fehér polcom például (bár előfordulhat, hogy nem ez lesz majd, amit választok, de legalább lehetne! :) ).
Jól tudok majd a kontrasztokkal játszani, és már biztos (?), hogy lesz táblafalam is, amihez rengeteg inspirációt hörcsögöltem be, évek óta vágytam rá! (Ide most nem teszek képet mert a végleges tervünk szupertitkos, az inspirációk meg nem az enyémek, nem ékeskedem velük.)

Hű, ennyit fér most a web-naplóba, mert mindjárt elalszom és holnap reggel kelni kell.
Szeretés van, boldogság és hömpiség. ♥

Álmok háza - csapó 5

Hű, törünk az ég felé. Már a második szint falai készülnek! Annyira jó, hogy eddig minden szakember és/vagy hozzáértő ismerősünk, akit kivittünk a házhoz, pozitív dolgokat mondott a kivitelezéssel kapcsolatban, így kicsit nyugodtabb vagyok. Azért a szakember bevonástól nem tekintünk el, biztos ami biztos.
Ahhoz képest, hogy sosem akartam építkezni, rettegtem a vele járó sok-sok macerától, most itt vagyunk nyakig benne - együtt. Napi szinten válogatunk online szanitereket, köveket, szobákat tervezünk és esténként rohangálunk boltból boltba. Korainak tűnik még, de olyan tempóban haladunk, hogy azt hiszem, szükséges, mert bár a padlóba együtt szerettünk bele és ha minden igaz "megvan", de még rengeteg dolgot kell kitalálni, kiválasztani, beszerezni.

Még a múlt héten megismerkedtünk a leendő közvetlen szomszédokkal is és ismét bekéredzkedtünk a mellettünk épült, "pont ilyen" házban lakókhoz is a berendezés, elrendezés stb. miatt. Aranyos, fiatal házaspár lakik majd mellettünk, két kisgyerekkel. Bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban is, pedig többen óva intettek az ikerháztól. Szerintem nekünk jó lesz, a telek elég, nekem még biztonságérzetet ad (tulajdonképpen én házat sem akartam, félős vagyok :D).
Szerintem, ha egy panel lakásban több mint tíz évig bírtuk a zajokat, akkor az, hogy a ház korrekt módon hangszigetelt falának másik oldalán is él egy család, nem lehet gond.
Csupa jó emberrel találkozunk a környéken is, mindenki kedves, köszön, beszélget, nyitott. Imádunk ott lenni! ♥

Álmok háza - csapó 4

Szinte fénysebességgel haladunk a "életet megváltoztató esemény" - ahogy ma a párom nevezte - felé.
A házikónál ezen a héten is kétszer voltunk (bár én csak egyszer).
Annál is inkább kötelező a birtokra járás, mert a rágcsálóink apró serege szinte követeli az ilyenkor szedett, friss füvet, ami néhány nap alatt elfogy, vagy megszárad és akkor már nem olyan... Persze nem a telken nő, hanem a közelben, nálunk még igencsak alkalmatlan a föld arra, hogy növény teremjen rajta.

A házikó szépen cseperedik, szorgos kezek építik nap, mint nap. A héten készült az első szintre kerülő födém (azt hiszem ez a megfelelő szakszó), már nem ragyog felülről be a nap a leendő nappaliba, csak ott, ahol kihagyták a lépcső helyét.
Aprólékos bindzsizés nyomán elkészült a koszorút alkotó fémszerkezet is, ami csinosan passzol a téglákra.

Úgy ítéljük meg, hogy eljött az a pont, amikor már szakembert kell bevonnunk az építkezés felügyeletébe, mert nem értünk hozzá, és az egyes szakaszokat a kivitelezés befejezéséig át kell venni. Nekünk minden maga a csoda és szép, tényleg jó látni azt, hogy a megegyezés szerinti alapanyagokból készülnek a dolgok, de olyan részletek következnek, ahol nem fogjuk észrevenni az esetleges elmaradásokat, hibákat vagy a megbeszéltektől eltérő kialakításokat.

Álmok háza - csapó 3

Ezen a héten kétszer is voltunk a háznál: csütörtökön és ma, szombaton. Döbbenet, úgy nőtt ki a földből nem egészen három hét alatt, mint eső után a gomba. Március 4-én még a frissen kiásott, 1 méter mély alapot fotóztam, mára pedig már állnak az alsó szint falai...
Persze tudom, mondják hogy ilyenkor nagyon látványos a növekedés, és lelassul ez majd: például a jövő héten molyolgatós rész jön a vasszerkezettel, mielőtt majd érkeznének a beton gerendák.
Biztos csak mert kötődöm hozzá, de olyan szépek ezek a falak, és a belső térbe lépve már jobban érzékelhetőek a méretek...

Olyan jó, hogy rendszeresen kijárunk, egyre több emberrel találkozunk a leendő szomszédságból. Mindenki köszön, mindenki kedves, az emberek szinte ismeretlenül behívnak az otthonukba, mesélik az életük történeteit és a tapasztalatokat az ő házuk épüléséről, még mindenkinek közeli az élmény, hiszen az egész lakópark csak "ovis".

Csodás idő volt, az aranyló nap fényesre cirógatta az utcafronti alsó ablak helyét. Nem tudom miért, de azt hittem ide alig ér majd  közvetlen fény és ma kellemesen csalódtam, bizony lesz napsütés itt is, erre az oldalra is mosolyog majd a napsugár. ♥

Álmok háza - csapó 2

Máris elérkeztünk az első fázis végéhez, készen van az alap!
Most kicsit pihengetés van: fürdés meg napozgatás. ♥ ♥ ♥

Nem tudom miért, de amúgy is imádom a friss beton illatát, most meg aztán főleg bőszen szimatolgattam a levegőben, és igyekeztem szivacsként tartalékolgatni, bár kicsit nehézséget okozott az arcüreggyulladásom és a mai fogászati kezelésem. Szerencsére azért áttört az illat a nyákon!
Párom és a közelben lakó barátunk már a saját telkünk (a héten megjöttek a hivatalos papírok is róla!) hátsó, kissé feldúlt "kertjében" csevegtek bőszen, hogy mit hogy merre... :D :D :D

Még ma este meg is beszéltük a kivitelezővel a következő fázis, azaz az első szint kialakításával kapcsolatos egyedi igényeket és nekünk-fontosságokat, hogy minden úgy haladjon tovább a jövő héten, ahogy szeretnénk, mert kezdődik a második fázis!

Álmok háza - csapó 1

Itt a tavasz, eljött a március és megkezdődött az építkezés! Ez az első hét. Még csak kedd van, de már kiásták az alapot és ha minden igaz még a héten belekerül a beton is. Amikor megtudtam, hogy tényleg (de tényleg!) e l k e z d ő d ö t t bezsongtam, muszáj volt odamenni! Persze a páromat se kellett sokáig győzködni, el is gurultunk délután a telekhez és megnéztük...

Hihetetlen az egész, olyan mint egy álom, mintha nem is az én életem lenne! 

A munkások persze mosolyogva nézték, hogy milyen boldogan fotózom a feltúrt, sáros földet. Kezet is ráztunk... hiába szabadkoztak, mit bántam én hogy piszkos a szorgos kezük, mégiscsak ők építik a leendő otthonunkat!

itt lesz a terasz (azt hiszem)

Még naplemente előtt gyorsan körbesétáltunk, a Kedves beszambázott a leendő nappaliba is. Olyan kicsinek tűnt most, ahogy néztük:
itt lesz a konyha, ott a nappali, itt megy majd fel a lépcső, ó ez a terasz...

itt lesz a konyha

Pedig nem lesz kicsi, sőt.
Hű, mekkora csoda! ♥

Álmok háza - csapó 0

Hétvégéhez képest korán keltünk. Kicsi párom néhány hete, szombatonként taiji kard edzésekre jár, de ma előtte még fodrászhoz is sietett, mert ezen a héten ebben az időpontban tudta vállalni e komoly kihívást - mármint a hajának levágását.
Egy másik, akárcsak néhány nappal ezelőtti napon nem lett volna miért vele tartanom, hisz sokszor láttam már az apró, puha, nekem imádnivaló tincseket lehullani a nyíró alatt... és simán tudtam volna még aludni reggel...
De ma, ma már ott volt a lehetőség, hogy vele menjek és a hajvágás után még elguruljunk és megnézzük a reggeli napsütésben a földet, a sarat, a dermedt füvet, a gazt... Azt a helyet, amit megvettünk és ahol majd felépül a közös házunk - azaz egészen pontosan félházunk (mert egy ikerház fele lesz).
Bizony, "házasok" leszünk, egy másik, szószerinti értelemben legalábbis mindenképpen.

Ilyen hát a fű, a föld, a sár itt, a koratavaszi, reggeli napsugarakban ébredező környezetben, ahol ha minden igaz, ősszel már a nappalink lesz.

 

Álmosan, csendben és megilletődötten álltam a még bekerítetlen, zilált és kócos telken, miközben hallgattam az egyfolytában csacsogó, lelkesen mutogató párom és a környék boldogan csivitelő madarait.
Tudtam, valami egészen különleges dolgot élek most át. Igaz, minden pillanat ilyen, egyszeri és megismételhetetlen, de ez valamiért mégis a nagyonmélyrehatolók közé tartozik, legalábbis az én kis apró, homokszemnyi életem részeként, bármi, bárhogyan is lesz később.

Kéz a kézben egy régóta vágyott, de eddig meg nem lépett, sosem tapasztalt és talán csak álmainkban remélt, ismeretlen kalandba vágtunk bele, összekapaszkodva, tele tervekkel és persze aggodalmakkal...

Együtt, egy új otthon megteremtése felé.

Kuncsorgó

Úgy prüttyög, sipolgat és néz rám, mintha éhezne. Fókuszáltan, szinte rám koncentrálva, ugyanakkor végtelenül aranyosan érdeklődve, még a szőrszálak a fülén is felém pöndörödnek...
Pedig már volt két reggeli, megvolt a koradélutáni zöldség és szaladgálás, de most értünk haza és zacskó csörgött!

Hogyan állhatnék ellen neki?!

Ilyenkor szedek a zacskóból olyan, különleges, "válogatott" fűszálakat, hogy ez a lehengerlő érdeklődés megmaradjon a jövőre nézve is, de ne legyen xxl-es gombóc az én kis bóbitás malackám...

Persze a boldog ropogtatás hangjára mindig előkerül Lencsikém is.

Imádnivalóak. ♥

Negyedévszázad

Tulajdonképpen már két hónapja nem írtam érdemben ide. Nem tudom miért. Pedig nyilván történtek / történnek említésre méltó dolgok és tudom, hogy bánom majd, amiért nem marad meg a virtuális naplóban... De mostanában többet írok Anyunak levelet és újra írom a számomra "igazibb", valós (papír!) naplót, amibe ragasztgathatok és színezhetek meg minden. A lányommal talán kicsit aktívabban használjuk a Pipikés füzet-et is, igyekeztem a Pink & Red honlapon, no meg a tumblr-en és Facebook-on is kéne ezzel haladni, nem is szólva a sok-sok dologról, amibe belefogtam. Mindegy, szétcsúsztam. Viszont nem hagyhatom, hogy a lányom 25. születésnapjának ne legyen itt nyoma. :) Bizony, egyetlen csepp lánykám múlt hét pénteken ünnepelte velünk e különleges napot! Akárcsak a bátyjának anno, neki is mindenképpen szerettem volna készíteni egy visszaemlékezős fotó albumot. Dénesnél anno ezt egy bebújtatós albummal oldottam meg, és idézeteket gyűjtöttem még neki, amiket becsúsztattam a képek elé. Azzal is sok munka volt, hiszen ők még akkor születtek, amikor bizony komoly pénzbe került fényképezni és azt előhivatni. Sok-sok keresgélés és szkennelés, rendelés után állt össze csak a válogatás. Rékának most azonban klasszikus, fekete fotokartonos albumot vettem, fotosarkot és fehér filcet.
A néhány hét alatt összeválogatott, több mint száz képpel, rengeteg idézettel és óriási lelkesedéssel álltam neki a készítésnek, bár nem tudtam még akkor, mibe vágtam a fejszém... azaz pontosabban a kezem.



Minden oldalra vagy oldalpárra (olykor dupla párra) igyekeztem tematikusan gyűjteni vagy egy adott korszak vagy valami más terület képeit (babakor, család, érdeklődés, konkrét nyaralás stb.) és ezekhez keresni idézetet, üzenetet vagy írni, ami nekem eszembe jutott. Bizony került az albumba dalszöveg és koncert dal lista is... Amihez csak tudtam rajzokat vagy ábrákat is készítettem, külön jelölést használtam a dalszövegekhez (hangjegyek) a graffitikhez (fal-rajz), bár ezt csak később találtam ki, ezért többször oda-vissza kellett rajzolni az egészet. :) Persze semmit nem terveztem meg előre, ezért hiányzott itt-ott kép és már nem volt idő rendelni (odaadtam az eredetit), nem fért el a kitalált szöveg (ezt megoldottam *-ozással és egyéb trükkökkel :D). Volt hogy hat órán keresztül csináltam, bizony nemegyszer hüppögtem is - újranézve a szalagavató táncot, vagy elmerengve egy-egy képen és a kapcsolódó emlékeken.
Engem is megérintettek a gyűjtött idézetek, sokszor elkalandoztam emiatt az interneten is, szóval több mint harminc órába telt, míg elkészült ez az ajándék...



Azon gondolkodtam, meglepem majd magam is egy ilyesmivel 50. születésnapomra... Azt hiszem már most el kéne kezdeni azt az albumot! :D
Az ünnepet a fiúknál tartottuk, mert Karácsonykor elmulasztottam közös fotót készíteni Apuról és Rékáról, így most pótoltam! A fiam csodás szendvicseket készített - annyit, hogy egy hadseregnek elég lett volna - és isteni kávét is főzött a kései közös reggeli után. Én pedig készítettem egy túrós-citromos tortát (ezek a Réka kedvencei), új recept szerint (majd kiteszem a Sufoneszára).
Rengeteget nevettünk, falatoztunk, összebújtunk, jól és kevésbé jól sikerült fotókat készítettünk... Csodás délután volt, igazi ünnep mindannyiunknak! ♥

Teknősök érkeznek...

Arra gondoltam, leírom a mai napomat, persze nem minden részlettel, mert az lehetetlen, de szeretnék rá emlékezni...
Reggeli után, a kávémat hürbölgetve elkezdtem a főzős blogomat piszkálgatni, mert mostanában megint írok rá és tegnap este észrevettem, hogy mobilon bizony gyatrán néz ki. Ezért szerettem volna keresni egy olyan sablont, ami kezeli a tableten és mobil eszközön való megjelenítést is. Annyira belefeledkeztem ebbe, hogy egészen addig piszmogtam vele, míg teljesen át nem alakítottam.

Anyuci üzenetére eszméltem, szerencsére ma - pont ahogy terveztem - a 71. születése napján megkapta az üdvözlő lapomat. A köszöntést már megtartottuk, de mindenképpen szeretem volna neki pont ezen a napon is örömet okozni és nem csak telefonhívással. Szerencsére sikerült! ♥ Isten éltesse!

Ezután nekiláttam a már hetek óta húzódó, egyre nagyobb szabású projektemnek...

Elővettem a teknőskéimet. Még anno a diók óvatos törésével kezdődött... aztán a héj megfestésével és dekorálásával. Ebből akartam szélkelepet készíteni, de megihlettek és inkább filc teknősöket terveztem a "páncélokhoz". Elég nehéz munka ez a kezemmel, főleg a vékony cérnás dolgok, ezért nagyjából napi egy teknőcönként haladtam...

Bár itt még nem is örökítettem meg, elkészült az alkotó kuckóm, de ma valahogy nem volt jó a fény, ezért az asztalt átvittem az ablakhoz és pont befért a szekreter és a lényes szekrény közé!  Juhúúú, jól jön ez majd még!

A lányok persze gyanakodva néztek... azt hiszem ma kevesebbet aludtak napközben, mint máskor, főleg mert a tabletemről rádiót is hallgattam. A képen is csak Wombi van, mert Lencsi elbújt inkább a házba...

Már a koradélutáni kávémat készítettem be, mire kész volt az összes teki és nekiláttam a halacskák kivágásának és a szemük felvarrásának.
Szerencsére a faágat már napokkal ezelőtt megfestettem...

Arra gondoltam, eszem egy almát. No erre persze rögtön megjelentek azok az érzékeny orrok a rácsnál és érdeklődő nyirpogások is elhangzottak. Nem vagyok szívtelen, adtam a csajoknak és Nyüzsinek is a gyümölcsömből...

Elkészültem az összes halacskával is, úgy hogy mindkét oldalon van szemük, hátha forogni fog ez az izé... Tipródtam mit kéne még rátenni és mégis hogyan applikáljam fel az egészet az ágra. Nem is szólva az egyensúlyról, mert nem lenne szerencsés ha mindenki bezúgna az egyik oldalára...

Kiválogattam színes gyöngyöket, amiket úgy gondolok, illenek majd a lógókra és nekiálltam a fűzésnek. Többször le- és felfűztem mindenfélét, rápróbáltam az ágra. Azt hittem már jó, de mégsem... szóval bizony beesteledett, mire nagyjából megvolt, hogyan fogom én ezt kivitelezni.

Nyüzsi persze nagyjából az egészet átaludta. Őt nem zavarta a zene és a motoszkálásom sem, edzett már. ♥

Mivel már nem is igazán láttam, mire felleltem a 6 mm-es drótot és kialakítottam a technikát, a majd lelógó dolgok felakasztására, úgy döntöttem, inkább holnapra hagyom az egyensúlyozást, mert nem láttam túl jól ebben a fényben.

A frissen sült kenyér illata (közben készítettem ebédet és estére kenyeret) belengte a lakást, én pedig a szoba visszarendezése előtt még ellegeltettem a szemem kicsit a kuckómon és azt hiszem, holnap is így fogom használni, mert jól kézreálltak a szekreterre pakolt dolgok.
Remélem, már a hajrában vagyok ezzel a projekttel és bármi is sül ki belőle, a készítése közben nagyon jól szórakoztam. :)

Nyüzsi már két éve nálunk

Szégyellem magam, hogy nem írtam, de annyira paráztam a gyomortükrözés miatt, hogy el is felejtettem megünnepelni április 24-én, hogy Nyüzsi már 2 éve velünk van. Ez a mára csaknem 3 kg-nyi csibészség igazi "kis" fergeteg! Pontosan tudhattam volna, amikor beleszerettem, hogy valóságos veszedelem lesz. Ártatlan és csodaszép pofija mögött a nevéhez méltóan nyughatatlan kisördög lakik, aki persze angyalian tud nézni, sőt nagyon ritkán viselkedni is.
Ritka pillanat, ha fotózható, mert nyughatatlan:

 

Szeretem...

... a türelmét, percig nem zavarja, hogy a kövön csúsznak szét a lábai, amikor kényelmetlen már, szépen összehúzza őket,

... a kíváncsiságát, mégha olykor meg is ijed dolgoktól, végtelenül kíváncsi és felfedező alkat,

... a bátorságát, eddig a legnagyobb hősiessége egy közepes termetű kopóval való találkozás volt, amikor hátsó lábaival nagy dobolást rendezett a ketrecben és végül a kutya iszkolt el, nem ő rettent meg,

... a bújós pillanatokat, amiket sajnos csak az állatorvosnál van szerencsém megélni, de olyankor én vagyok a minden ♥,

... a csodaszép színét és rajzolatát, bár a képeken nem látni, a pocakja hófehér és derékvonalban egy vékony barna csík öleli át,

... a tappancsait, amiket pici korától szoktattuk, hogy hagyjon simogatni, morzsolgatni és macerázni, így nem is zavarja ezen tevékenységek egyike sem - ettől még persze a körömvágás két emberes (ebből egy állatorvos) kihívás,

... ahogy vár reggel, amikor hozom a magocskát, aztán nem sokkal később a zöldfélét, és két lábon állva les, fülel, próbálja kiszimatolni, mi az aznapi csemege,

... ♥ ♥ ♥

A lányok pedig már 11 hetesek és ők is elég csibészek, napról napra elvenebbek és mintha "meg is rosszultak" volna. Lehet, hogy bevonzom az ilyen kedvenceket?!.

Így néznek rám a kis salátafülűek:

Ma van Föld napja ♥

kép forrása: www.earthday.org

Valójában minden nap a Föld napja. ♥

Pofi-fejek ölben

Kilenc hetesek a lányok - habzsolhápok, bújósak, felfedezni vágynak és esténként popcornoznak...

a gazdi ölében prüttyögni jó

Wombat

Megérkezett Lencsi barátnője, Zsebi Wombat (átnevezve 2013.03.24-én). Ha minden igaz, most már nem kell aggódnom, hogy ez a kis tündér magányos vagy depis lesz. Drukkolok a baba-csajoknak, hogy hamar jó barátok legyenek és aztán összefésüljük a kis közösségünket velük és Nyüzsivel.

Zsebike az első találkozás és néhány falatnyi alma közös majszolása után beviharzott a sarokba, ahol mostanáig rémülten trónolt az élelmiszeres tálka tetején (majd ellenőrzöm nem pisilt-e bele :D).
Éppen most kezd mozgolódni, meglátjuk mit művelnek a lányok...

Első találkozás

Ma bemutattuk Nyüzsinek az új pici lényt a családban, Lencsit. A kispasi jól fogadta az apróságot, kapott tőle számos puszit, babamalac pedig halk - gondolom aggódó, de mégis barátkozós - hangokkal üdvözölte őt.

Nyüzsi és Lencsi