Száztizenegy

Olyan mintha csak néhány hete lett volna, de nem... az a 78+25 azaz 103 bizony négy éve volt már és a fiúk a napokban (jövő hét kedden és szerdán) 111 évesek lesznek. Ma ünnepeltük. Együtt, mindent ami novemberi, így Réka névnapját is...
A család és a szeretet a legnagyobb kincs a világban. Tulajdonképpen nincsenek erre a szavak. Csak az a finom meleg ott bennünk, ami mosolyra késztet és simogatja a lelket.
De jó volt! Úúúúúgy szeretem őket! ♥ Még sok ilyen napot nekünk! ♥

Célegyenes - 54

Befordultunk a célegyenesbe. Döbbenet milyen gyorsan telik az idő! Már több mint fél éve, hogy belevágtunk ebbe a kalandba, és a gazos, sáros földön immáron ott áll a házunk. Már megkezdődött a burkolás, a teraszon már kész is! Megérkeztek a fürdőszoba csempék is pénteken, egyeztettünk a burkolóval és alig várom, hogy a megtervezett és megálmodott fürdőszoba a szemünk előtt készüljön el. Izgalmas!
A kivitelező szerint kb. egy hónap és költözhetünk is - nyilván ha vállaljuk, hogy még nincs minden kész... ha nem, akkor is kész lesz a szülinapomra. :)

Végre már kiválasztottuk a konyhai felületeket, a hátsó falat, sőt a gépeket is! Ezzel nagyon sokat szenvedtem, rengeteg helyen utánaolvastam, kutattam, árakat néztem, ahol csak lehetett "élőben" megvizsgáltam a leendő konyhai eszközöket. Aztán a beépíthető.hu oldalára lelve, majd a bemutatóteremben is megvizsgálva a készülékeket, azt hiszem megtaláltam, ami nekem kell. Még várunk arra, hogy esetleg az ikerszomszéd is vásárol-e itt (jobb árat kapnánk 5-6 termékre, mint 3-ra), de mi 99%, hogy innen szerezzük be a főzőlapot, a sütőt és a mosogatógépet. Vonzó és reális árakat találtunk itt, minőségi termékekkel, amikre 5 év garancia van! (Bauknecht)
Az indukciós főzőlapba még a párom is beleszeretett, pedig nulla vonzódása van a konyhai dolgokhoz. Izgalmas lesz, hiszen eddig gázon főztem, nem volt légkeveréses sütőm és mosogatógépem sem!
A hűtő LG lesz, mert ott a motorra 10 év garit adnak és találtam is egy hiper-szuper küyükét, ami megfelel!

"Rendeltünk" néhány színes falat is, de a többség hófehér lesz. Csodálatos munkát végeznek a festők, csak ámulok a minőségen, ilyet bizony az eddigi "panel életem" alatt nem láttam!

Most jön még a konyhatervek pontosítása - már megrendeltük, de még finomítjuk - és a világítótestek kiválasztása. Kívül szeretnénk szinkronban lenni a szomszéddal, hiszen egy ikerháznál elég furcsa lenne, hogy a fele ilyen, a másik fele meg olyan. Szerencsére eddig elég jól megegyeztünk mindenben (külső színezés, lábazat, redőnyök)!

Folytatódik hát az izgalmas kalandunk és élvezettel álmodjuk a mi kis valóságunkat napról napra! ♥

Álmok háza - csapó 9

Ház-as hírek következnek. Mondjuk legyen csapó kilences, hamár 6-7-8-at írtam a múltkor...

Először is, imádom ahogy a házra süt a nap! ♥ Általában este megyünk ki - olykor reggel - és délután hat és hét körül aranyló fénybe vonják az utcafronti homlokztatot a napsugarak. Ilyenkor fog bejutni a fürdőszobákba is a természetes fény (télen nyilván nem) - ami szuper, mert ilyenkor fogok zuhanyozni! ♥ Imádom, hogy valaki Pinokkió-szerű fejet rajzolt a kapura, ahol a csengőnek kivezették a zsinórokat. Annyira cuki! :D ♥

Az utóbbi időszakban már nagyon véglegesíteni kellett a burkolási dolgokat, szóval kihordtunk rengeteg féle kőlapot a házba, hogy megnézzük azon a helyen, abban a fényben, ahol majd lesz. Így ki is esett az első pillanatoktól "szerelem" burkolat és később a második kedvenc is. Ellenben a második turnust felnyalábolva kaptunk új, "most érkezett" (tényleg, aznap!) kőlapokat és bár tipródtunk, de végül kivittük a kicsit sötétebb, barnás verziót is. Milyen jól tettük, mert a helyben rögtönzött kiszavazó-showban ő maradt bent és végül ebből lesz a teljes földszint valamint a lépcsők burkolata is! ♥

Miközben mi véglegesítettük a fürdőszoba terveket és a burkolatokkal kapcsolatban is szinte minden döntést meghoztunk (kivéve a konyhába kerülő "fröccsenő fal"-részt), a vakolási munkák készültek el bent, kint pedig készül a kerítés és az erkélyekre a korlát, valamint a tető alját is befejezték az ácsok. Sajnos a kamerák kábelét nem vitték el a burkolat alatt - nem szólt nekik senki - de megoldjuk majd máshogy, így nem kell visszabontani amit alkottak.

 

Még nincs kész az aljzatbeton, és az esőzések miatt bizony az alsó szinten néha tocsogunk a vízben. Vicces! De már olyan szép minden és imádom a ház illatát! Nekem a nedves vakolat, friss beton illat amúgy is kedves, sőt tudom hogy furcsa, de ínycsiklandó is - kívánom, harapnám, megenném. Gyerekkoromban is ettem a falat, homokot - gondolom a vashiány miatt van. Szerencsére az élvédők tőlem, és talán a nyúltól is óvják a csodaszép falainkat! ♥

A héten voltunk külső vakolat színt választani a leendő ikerszomszéddal. Ezekből készülnek most méretes, kikent minták, amiket kiviszünk majd a házhoz és a különböző fényben közösen analizálva eldöntjük, mi kerüljön a falakra.
Ígéretes neve volt a színeknek: praliné, capuccino, mocha... ♥

Álmok háza - csapó 6, 7, 8?

Elmaradtam, lemaradtam. Van mentségem, de nincs, mert szeretem ezt a virtuális naplót, és jó lett volna ha itt "minden" megvan. De... annyi minden történik, történt: voltunk közben betegek (nem kicsit), három nagy terv is életre kel egyszerre, nap mint nap alkotok, a ház rohamléptekkel halad és csomó intézni- és döntenivaló van, ráadásul most éppen "matyó-hímzés" is díszeleg a hasamon (holnap varratszedés). Szóval élünk, nagyon! ♥
Esténként meg sokszor kidőlünk, korán, együtt és alaposan (értsd, azonnal elájulunk és alszunk). Nem baj, most pótolok, először is legalább a házról...

Sokszor, bizony van, hogy hetente többször is kijárunk, szeretünk csak lenni is ott. Jó. Különleges. Valójában leírhatatlan.

Amikor utoljára ide lejegyeztem az élménykarcolatot, csapó 5-öt írtunk és még "csak" készültek a második szint külső falai. Ha belegondolok, hogy a házunk helyén február közepén még didergő fűszálak kócoskodtak, március első keddjén pedig az alapot ásták a földbe, most már lassan "tető alatt vagyunk" - ami konkrétan annyit tesz, hogy kész az ácsolat, építik a tetőtér válaszfalait és nemsokára rakják a cserepeket is.

   

"Is", írtam mert annyi dolog történik hirtelen, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Jött a villanyszerelő és meg kellett mondanunk hova kerüljenek a konnektorok, a lámpák, milyen dugaszt kérünk, hol lesz a sütő, a hűtő, mennyi TV-kiállás kell és akarunk-e számítógépeknek hálózatot kiépíteni ésatöbbi, ésatöbbi. Jaaaaaajjj!

Milyen jó, hogy annyi mindenen gondolkodtunk már előre, terveztünk papíron, számítógépen, rajzokon és megbeszéltük. Bizony most nagyon jól jöttek a terveink, bár a felső szint berendezésével még seholsem tartottunk!

És most már jön a riasztós, a klímás, aztán már nagyon dönteni kéne a burkolatokkal kapcsolatban is!
Azért alakulunk. Igaz a nagyon beleszeretős laminált padlót el kellett vetni, pedig csodaszép volt, minőségben és árban is megfelelt, de sajnos nem létezett hozzá szegőléc. :/ Még jó hogy szóltak, erre is figyelni kell, nehogy pórul járjunk!

A kivitelező partnercége elkészítette a fürdőszobák látványterveit, és bár még nem tökéletes, de többé-kevésbé megvagyunk (juhúúúúú!), méghozzá nem csak a burkolatok kiválasztásával, de találtunk igényes és megfizethető vécét és bidét is.

Még a zuhany kialakítása jó menet lesz... ennek utána kell járni.

 

A konyhatervezés nem-kicsit kacifántos. Eredetileg szabadkezet kaptam. De a konyhám benne lesz a nappaliban, sőt, abban a térben, ahova hazaérkezünk (értsd, szinte ide jövünk be az ajtón), ahol a vendégek lesznek és úgy egyáltalán, elég magas élmény-szinten lesz majd az új fészekben, ezért egyrészt hangolni is kell mindenhez, másrészt nem lehet olyan, hogy csak nekem jó.
Na ennek megfelelően volt is már számos változata, arculata: voltak, vannak és tartok tőle, hogy lesznek hüppögéseim, lemondásaim, vad ötleteim, elengedéseim és akarásaim....
A mai fejlemény az, hogy az eredeti döntésünket megmásítva ("egyelőre, az első néhány évben minden fal fehér marad") használunk néhány falon egy (azonos!) színt is: valamilyen szép, jól megválasztott, nem-cincis szürkét.
Ez most nekem nagy boldogság, mert lehet a konyhában fehér polcom például (bár előfordulhat, hogy nem ez lesz majd, amit választok, de legalább lehetne! :) ).
Jól tudok majd a kontrasztokkal játszani, és már biztos (?), hogy lesz táblafalam is, amihez rengeteg inspirációt hörcsögöltem be, évek óta vágytam rá! (Ide most nem teszek képet mert a végleges tervünk szupertitkos, az inspirációk meg nem az enyémek, nem ékeskedem velük.)

Hű, ennyit fér most a web-naplóba, mert mindjárt elalszom és holnap reggel kelni kell.
Szeretés van, boldogság és hömpiség. ♥

Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én - hála az elektromos ágymelegítőnek - az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót...
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk...

 

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni - palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező "buli zónában" és a Jókai parkban...

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

Álmok háza - csapó 5

Hű, törünk az ég felé. Már a második szint falai készülnek! Annyira jó, hogy eddig minden szakember és/vagy hozzáértő ismerősünk, akit kivittünk a házhoz, pozitív dolgokat mondott a kivitelezéssel kapcsolatban, így kicsit nyugodtabb vagyok. Azért a szakember bevonástól nem tekintünk el, biztos ami biztos.
Ahhoz képest, hogy sosem akartam építkezni, rettegtem a vele járó sok-sok macerától, most itt vagyunk nyakig benne - együtt. Napi szinten válogatunk online szanitereket, köveket, szobákat tervezünk és esténként rohangálunk boltból boltba. Korainak tűnik még, de olyan tempóban haladunk, hogy azt hiszem, szükséges, mert bár a padlóba együtt szerettünk bele és ha minden igaz "megvan", de még rengeteg dolgot kell kitalálni, kiválasztani, beszerezni.

Még a múlt héten megismerkedtünk a leendő közvetlen szomszédokkal is és ismét bekéredzkedtünk a mellettünk épült, "pont ilyen" házban lakókhoz is a berendezés, elrendezés stb. miatt. Aranyos, fiatal házaspár lakik majd mellettünk, két kisgyerekkel. Bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban is, pedig többen óva intettek az ikerháztól. Szerintem nekünk jó lesz, a telek elég, nekem még biztonságérzetet ad (tulajdonképpen én házat sem akartam, félős vagyok :D).
Szerintem, ha egy panel lakásban több mint tíz évig bírtuk a zajokat, akkor az, hogy a ház korrekt módon hangszigetelt falának másik oldalán is él egy család, nem lehet gond.
Csupa jó emberrel találkozunk a környéken is, mindenki kedves, köszön, beszélget, nyitott. Imádunk ott lenni! ♥

Gyerekes napok

Amióta felnőttek, nem feltétlenül úgy és akkor történnek a dolgok, mint ahogy bármelyikünk tervezi. A legnagyobb értéke a napoknak, amikor tudunk találkozni, hogy együtt vagyunk. Ezen a héten szerencsére kijutott a jóból, tegnap a fiammal, ma a lányommal tudtam találkozni.
Dénest a névnapján csak üzenetben volt esély köszönteni, hiszen reggeltől késő estig dolgozott. Tegnap, a szabadnapján elmentünk a közeli fagyilaborba, igaz a hűs szél miatt először sütiztünk és kávéztunk, no meg persze beszélgettünk, aztán hazafelé sétálva ő bevállalt két gombóc fagyit is.
Jó nézni, a nagy, felnőtt gyerekemet! Az egyik pillanatban az alig két éves kisfiam látom, aztán meg a férfit, akivé cseperedett... és ez a kettősség végig ott van bennem, amikor együtt vagyunk, nekem éppen úgy baba, kisgyerek, mint fiú és férfi.

Ma a Réka jött át, az ő ötlete volt, hogy a húsvéti készülődés kreatív, tojás-festős élményeit osszuk meg és alkossunk együtt. Nem mondom, jókora káoszt csináltunk a konyhában, de szerencsére nem ért felkészületlenül a dolog, így sikerült ebédelni is, sőt belefért egy gyors süti készítés is a délutáni kávéhoz.

Rékára sem lehet panaszom, jól felkészülten, kifújt tojásokkal, sőt egy doboznyi tartalékkal érkezett az alkotó napra, és hozott festéket, ecsetet is bőven, pedig mondtam neki, hogy van. A végén persze mégis úgy alakult, hogy itt kellett hagyjon néhány színt, mert pont azzal kezdtem el a virágos tojást, amit fél hatig sem tudtam befejezni...
Amíg én az étkezések, kávék, tengerimalac futtatás és egyéb teendők mellett egyetlen tojással piszmogtam, ő számos "kockáknak" való művet készített. Csak úgy repült az idő, hiába voltak meg a tervek és ügyes az én kisvirágom, mégsem lett készen ő sem. De azért szerintem nincs oka szégyenkezni, mégha otthonra is maradt festeni való.

Azt hiszem többször kéne közös alkotónapokat tartani, csacsogni, fecsegni, festeni, maszatosan sütit falni, mohón tejhabos kávét kortyolni, kuncogni egymás ötletein és alkotásain, megbeszélni a világ fontos és lényegtelennek tűnő dolgait, mutogatni egymásnak mindenféle zenéket Youtube-on és más ilyenek.
Köszönöm, hogy Anya vagyok!

Szerencsés portya

Boldogság, szerelem, tervezgetés és álmodozás van. Méghozzá olyan fajta, ami megvalósulós. Ez nagyon jóóóÓÓóóóó érzés!
A ma esti portyán megtaláltuk a mindkettőnknek azonnal szerelem padlót és még a kivitelező által megadott árban is benne van.
Izgulok, hogy minőségileg is rendben legyen és akkor kiszámoljuk pontosan mennyi kell...

Álmok háza - csapó 4

Szinte fénysebességgel haladunk a "életet megváltoztató esemény" - ahogy ma a párom nevezte - felé.
A házikónál ezen a héten is kétszer voltunk (bár én csak egyszer).
Annál is inkább kötelező a birtokra járás, mert a rágcsálóink apró serege szinte követeli az ilyenkor szedett, friss füvet, ami néhány nap alatt elfogy, vagy megszárad és akkor már nem olyan... Persze nem a telken nő, hanem a közelben, nálunk még igencsak alkalmatlan a föld arra, hogy növény teremjen rajta.

A házikó szépen cseperedik, szorgos kezek építik nap, mint nap. A héten készült az első szintre kerülő födém (azt hiszem ez a megfelelő szakszó), már nem ragyog felülről be a nap a leendő nappaliba, csak ott, ahol kihagyták a lépcső helyét.
Aprólékos bindzsizés nyomán elkészült a koszorút alkotó fémszerkezet is, ami csinosan passzol a téglákra.

Úgy ítéljük meg, hogy eljött az a pont, amikor már szakembert kell bevonnunk az építkezés felügyeletébe, mert nem értünk hozzá, és az egyes szakaszokat a kivitelezés befejezéséig át kell venni. Nekünk minden maga a csoda és szép, tényleg jó látni azt, hogy a megegyezés szerinti alapanyagokból készülnek a dolgok, de olyan részletek következnek, ahol nem fogjuk észrevenni az esetleges elmaradásokat, hibákat vagy a megbeszéltektől eltérő kialakításokat.

Álmok háza - csapó 3

Ezen a héten kétszer is voltunk a háznál: csütörtökön és ma, szombaton. Döbbenet, úgy nőtt ki a földből nem egészen három hét alatt, mint eső után a gomba. Március 4-én még a frissen kiásott, 1 méter mély alapot fotóztam, mára pedig már állnak az alsó szint falai...
Persze tudom, mondják hogy ilyenkor nagyon látványos a növekedés, és lelassul ez majd: például a jövő héten molyolgatós rész jön a vasszerkezettel, mielőtt majd érkeznének a beton gerendák.
Biztos csak mert kötődöm hozzá, de olyan szépek ezek a falak, és a belső térbe lépve már jobban érzékelhetőek a méretek...

Olyan jó, hogy rendszeresen kijárunk, egyre több emberrel találkozunk a leendő szomszédságból. Mindenki köszön, mindenki kedves, az emberek szinte ismeretlenül behívnak az otthonukba, mesélik az életük történeteit és a tapasztalatokat az ő házuk épüléséről, még mindenkinek közeli az élmény, hiszen az egész lakópark csak "ovis".

Csodás idő volt, az aranyló nap fényesre cirógatta az utcafronti alsó ablak helyét. Nem tudom miért, de azt hittem ide alig ér majd  közvetlen fény és ma kellemesen csalódtam, bizony lesz napsütés itt is, erre az oldalra is mosolyog majd a napsugár. ♥

Álmok háza - csapó 2

Máris elérkeztünk az első fázis végéhez, készen van az alap!
Most kicsit pihengetés van: fürdés meg napozgatás. ♥ ♥ ♥

Nem tudom miért, de amúgy is imádom a friss beton illatát, most meg aztán főleg bőszen szimatolgattam a levegőben, és igyekeztem szivacsként tartalékolgatni, bár kicsit nehézséget okozott az arcüreggyulladásom és a mai fogászati kezelésem. Szerencsére azért áttört az illat a nyákon!
Párom és a közelben lakó barátunk már a saját telkünk (a héten megjöttek a hivatalos papírok is róla!) hátsó, kissé feldúlt "kertjében" csevegtek bőszen, hogy mit hogy merre... :D :D :D

Még ma este meg is beszéltük a kivitelezővel a következő fázis, azaz az első szint kialakításával kapcsolatos egyedi igényeket és nekünk-fontosságokat, hogy minden úgy haladjon tovább a jövő héten, ahogy szeretnénk, mert kezdődik a második fázis!

Álmok háza - csapó 1

Itt a tavasz, eljött a március és megkezdődött az építkezés! Ez az első hét. Még csak kedd van, de már kiásták az alapot és ha minden igaz még a héten belekerül a beton is. Amikor megtudtam, hogy tényleg (de tényleg!) e l k e z d ő d ö t t bezsongtam, muszáj volt odamenni! Persze a páromat se kellett sokáig győzködni, el is gurultunk délután a telekhez és megnéztük...

Hihetetlen az egész, olyan mint egy álom, mintha nem is az én életem lenne! 

A munkások persze mosolyogva nézték, hogy milyen boldogan fotózom a feltúrt, sáros földet. Kezet is ráztunk... hiába szabadkoztak, mit bántam én hogy piszkos a szorgos kezük, mégiscsak ők építik a leendő otthonunkat!

itt lesz a terasz (azt hiszem)

Még naplemente előtt gyorsan körbesétáltunk, a Kedves beszambázott a leendő nappaliba is. Olyan kicsinek tűnt most, ahogy néztük:
itt lesz a konyha, ott a nappali, itt megy majd fel a lépcső, ó ez a terasz...

itt lesz a konyha

Pedig nem lesz kicsi, sőt.
Hű, mekkora csoda! ♥

Álmok háza - csapó 0

Hétvégéhez képest korán keltünk. Kicsi párom néhány hete, szombatonként taiji kard edzésekre jár, de ma előtte még fodrászhoz is sietett, mert ezen a héten ebben az időpontban tudta vállalni e komoly kihívást - mármint a hajának levágását.
Egy másik, akárcsak néhány nappal ezelőtti napon nem lett volna miért vele tartanom, hisz sokszor láttam már az apró, puha, nekem imádnivaló tincseket lehullani a nyíró alatt... és simán tudtam volna még aludni reggel...
De ma, ma már ott volt a lehetőség, hogy vele menjek és a hajvágás után még elguruljunk és megnézzük a reggeli napsütésben a földet, a sarat, a dermedt füvet, a gazt... Azt a helyet, amit megvettünk és ahol majd felépül a közös házunk - azaz egészen pontosan félházunk (mert egy ikerház fele lesz).
Bizony, "házasok" leszünk, egy másik, szószerinti értelemben legalábbis mindenképpen.

Ilyen hát a fű, a föld, a sár itt, a koratavaszi, reggeli napsugarakban ébredező környezetben, ahol ha minden igaz, ősszel már a nappalink lesz.

 

Álmosan, csendben és megilletődötten álltam a még bekerítetlen, zilált és kócos telken, miközben hallgattam az egyfolytában csacsogó, lelkesen mutogató párom és a környék boldogan csivitelő madarait.
Tudtam, valami egészen különleges dolgot élek most át. Igaz, minden pillanat ilyen, egyszeri és megismételhetetlen, de ez valamiért mégis a nagyonmélyrehatolók közé tartozik, legalábbis az én kis apró, homokszemnyi életem részeként, bármi, bárhogyan is lesz később.

Kéz a kézben egy régóta vágyott, de eddig meg nem lépett, sosem tapasztalt és talán csak álmainkban remélt, ismeretlen kalandba vágtunk bele, összekapaszkodva, tele tervekkel és persze aggodalmakkal...

Együtt, egy új otthon megteremtése felé.