Gyerekes napok

Amióta felnőttek, nem feltétlenül úgy és akkor történnek a dolgok, mint ahogy bármelyikünk tervezi. A legnagyobb értéke a napoknak, amikor tudunk találkozni, hogy együtt vagyunk. Ezen a héten szerencsére kijutott a jóból, tegnap a fiammal, ma a lányommal tudtam találkozni.
Dénest a névnapján csak üzenetben volt esély köszönteni, hiszen reggeltől késő estig dolgozott. Tegnap, a szabadnapján elmentünk a közeli fagyilaborba, igaz a hűs szél miatt először sütiztünk és kávéztunk, no meg persze beszélgettünk, aztán hazafelé sétálva ő bevállalt két gombóc fagyit is.
Jó nézni, a nagy, felnőtt gyerekemet! Az egyik pillanatban az alig két éves kisfiam látom, aztán meg a férfit, akivé cseperedett... és ez a kettősség végig ott van bennem, amikor együtt vagyunk, nekem éppen úgy baba, kisgyerek, mint fiú és férfi.

Ma a Réka jött át, az ő ötlete volt, hogy a húsvéti készülődés kreatív, tojás-festős élményeit osszuk meg és alkossunk együtt. Nem mondom, jókora káoszt csináltunk a konyhában, de szerencsére nem ért felkészületlenül a dolog, így sikerült ebédelni is, sőt belefért egy gyors süti készítés is a délutáni kávéhoz.

Rékára sem lehet panaszom, jól felkészülten, kifújt tojásokkal, sőt egy doboznyi tartalékkal érkezett az alkotó napra, és hozott festéket, ecsetet is bőven, pedig mondtam neki, hogy van. A végén persze mégis úgy alakult, hogy itt kellett hagyjon néhány színt, mert pont azzal kezdtem el a virágos tojást, amit fél hatig sem tudtam befejezni...
Amíg én az étkezések, kávék, tengerimalac futtatás és egyéb teendők mellett egyetlen tojással piszmogtam, ő számos "kockáknak" való művet készített. Csak úgy repült az idő, hiába voltak meg a tervek és ügyes az én kisvirágom, mégsem lett készen ő sem. De azért szerintem nincs oka szégyenkezni, mégha otthonra is maradt festeni való.

Azt hiszem többször kéne közös alkotónapokat tartani, csacsogni, fecsegni, festeni, maszatosan sütit falni, mohón tejhabos kávét kortyolni, kuncogni egymás ötletein és alkotásain, megbeszélni a világ fontos és lényegtelennek tűnő dolgait, mutogatni egymásnak mindenféle zenéket Youtube-on és más ilyenek.
Köszönöm, hogy Anya vagyok!

Szívemnek kedves Máriák

Boldog névnapot kívánok Anyukámnak, a Mamónak és minden Máriának!

Home, sweet home

Hazaérkeztünk. Tényleg jó, bár én nem mondhatom, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, mert a nyaralónk is az otthonunk, igazi fészeknek rendeztük be, így legalább annyira szeretek ott lenni, mint itthon. De mégis, itt más, szeretem.
Megérkezvén persze mindent megbocsátottam a gyerekeknek, és nem csak azért mert illatozó süteményekkel (kakaós-csokoládés piskótát készített a fiam, meggyes pitét a lányom) és virágcsokorral fogadtak, hanem mert imádom őket, és jó volt újra ölelni az "aprónépet", mégha lócik is már.
A bunni (nyuszit mostanában így hívjuk), azonnal beiszkirizett a francia ágy alá, és most ott emészti a hazaérkezés, no meg az utazás okozta sokkot... Róla is felteszek egy képet, amit mindig akartam mutatni, csak valahogy elmaradt. Így vágyakozott ki a kicsi lény a kertbe, amíg nem építettünk neki kis birodalmat:
Na pakolászom kicsit...

BNN

Tegnap volt a névnapom. Sok pihenéssel telt, és kevés szomorúsággal, mert bizony egyik gyerekem sem telefonált, vagy írt egy sms-t. Szar érzés, mert én meg olyan hülye vagyok, hogy képes vagyok 00:01 perckor ott állni az ajtajukban, hogy boldog névnapot kívánjak. Persze lehet, akkor akarták mondani, amikor hazamegyünk (terv: vasánap) - de a névnapom mégiscsak pénteken volt...
Lehet már nem divat névnapozni, a mi családunkban fontos volt - éppen a Mária napra készülök hetek óta, mert Anyu és a Mamó is Mária. Persze sosem az ajándék a lényeg, hanem a figyelem, a gesztus. Legalábbis nekem. Változik a világ. Így is jó, csak tudjuk, akkor nincs névnap ünneplés, se nekem, se nekik. Hiába no, mérleg vagyok. (Vagy önző lennék?)
A párommal ünneplésképpen elmentünk vacsorázni - már két hete kiszúrtuk a Beatrix éttermet Szántód felé menet. Nos, tegnap kiderült, sajnos nincs nyitva, állítólag nem a szezon vége miatt, hanem nem is volt. Pedig a képen látható, nagyon szép. Így végül a mellette lévő Forrás étterembe ültünk be egy könnyű, ünnepi vacsorára. Hangulatos, gyertyafényes este volt, jól esett.



Csak a napló jelleg miatt, a pihenés csak rám igaz - életem párja hősiesen lenyírta a füvet. Meglepően hamar végzett egyébként, de már így is nagyon unta a végére.