Hazaérkeztünk. Tényleg jó, bár én nem mondhatom, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, mert a nyaralónk is az otthonunk, igazi fészeknek rendeztük be, így legalább annyira szeretek ott lenni, mint itthon. De mégis, itt más, szeretem.Megérkezvén persze mindent megbocsátottam a gyerekeknek, és nem csak azért mert illatozó süteményekkel (kakaós-csokoládés piskótát készített a fiam, meggyes pitét a lányom) és virágcsokorral fogadtak, hanem mert imádom őket, és jó volt újra ölelni az "aprónépet", mégha lócik is már.
A bunni (nyuszit mostanában így hívjuk), azonnal beiszkirizett a francia ágy alá, és most ott emészti a hazaérkezés, no meg az utazás okozta sokkot... Róla is felteszek egy képet, amit mindig akartam mutatni, csak valahogy elmaradt. Így vágyakozott ki a kicsi lény a kertbe, amíg nem építettünk neki kis birodalmat:
Na pakolászom kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése