Vacogós szezonnyitás

Húsvétkor még nem voltunk elég bátrak, de ezen a hosszúhétvégén úgy gondoltuk, mindenképpen lemegyünk a nyaralóba. A párom már szerdán elszabadult a munkából, így a délelőtti ügyintézés és vásárlás után indultunk is. Idén április 30-án nyitottuk meg a mi kis privát balatoni szezonunkat. Most így visszanézve, talán kicsit korán. Éjjelenként még nagyon hideg volt, bár én - hála az elektromos ágymelegítőnek - az első két éjjel még nem fáztam, a kicsi lények igen (takaróba csavartam estére a ketrecet!) és csak remélni merem, hogy egészségesebbek maradtak nálam!
Sajnos tegnap este már nagyon hideg lett, este még a nyuszi is becsücsült a légfúvó meleg levegőjének áramlatába. Elkékült lábakkal mentem zuhanyozni és dideregve húztam magamra a takarót...
Mára viradó reggelre már mindenem fájt, leginkább a torkom és az izületeim. Az égen csak felhőket láttunk, folyamatosan esett, a hőmérséklet alig érte el a 12 fokot, így hazaindultunk...

 

Az első napok remekül sikerültek. Nappal sokkal több volt a napsütés, rövidek voltak az árnyékos időszakok, amikor hatalmas fellegek vonultak, dörmögtek az égen. Láttunk számos zivatar felhőt hömpölyögni, de valahogy a mi kis telkünket mindig elkerülték.
Így aztán elmentünk szinte minden törzshelyünkre, ahova szoktunk járni - palacsintát ettem a Grill büfében, rózsa fagyit nyaltam az Aranytölcsér fagylaltkertben, pénteken tépett szendvicset készítettem a reggeli capuccinóhoz a Marci pékségnél, a Halas Karcsi isteni halászlével vendégelt meg bennünket (majd csak május végén nyit ki).
Bementünk sétálni Siófokra is, megnéztük a Majálist, sétálgattunk a szezon előtti, ébredező "buli zónában" és a Jókai parkban...

Füvet nem kellett nyírnunk, mert a drága Robi bácsi már megtette, így maradt a takarítás. Szerencsére a nyaralóban 7 hónap alatt nem gyűlik össze annyi por, mint Pesten egy hét alatt, így az alsó szinttel egész hamar végeztünk. A felsőt pedig meghagytuk legközelebbre, mert úgyis megvár, és mindenképpen akartunk időt szánni a pihenésre is.

Szép magas idén a tó vize. Egészen fent van a bejáró szélén. Bár már láttunk fiatalokat a vízbe menni, még nagyon hideg a tó, bár nálunk, a déli oldalon, a szélén felmelegszik már koradélutánra akár 16-18 fokra is a pecások szerint. Azért mi nem kívánkoztunk bele.
Estére minden nap lehűlt az idő, sajnos a közelgő hidegfront miatt napról napra egyre jobban. Eddig 10 foknál (éjszaka) húztam meg a mércét, amikortól már tudok ott aludni este, de azt hiszem ezt meg kell emeljem 14 fok körülre, mert az izületeim bizony sajognak ilyen hidegben.
Ahogy kisütött a nap reggel, mentem is lubickolni a fénybe, és a kicsi lények ketrecét is mindig úgy raktam, hogy tudjanak napozni is, ha úgy tartja kedvük. Lencsi ki is gömbölyödött a melegre és boldogan horpasztott a melegben.
Vacogás ide vagy oda, nagyon jól éreztem magam és készen állok a folytatásra!
Jöhet a meleg tavasz, jöhet a nyár!  ♥

Folk fesztivál - készülődés

Közeledik a IV. Siófolk Fesztivál időpontja, amit a ma kezdődő, Bor-Kikötő "felvezető rendezvény" előz meg. Még egyikhez sem volt szerencsém... no majd idén, remélem.
Ma reggel úgyis Siófokon jártam (postára mentem, reggeliztem, ragasztót szereztem stb.), ezért kinéztem a kikötőbe. Javában építették a pavilonokat, ahogy láttam, lesz étel-ital bőven...
Remélem a folk rendezvény alatt valóban magyar népi vásár lesz!
Jó lenne igényes, hazai termékeket látni, és akár még az egyik kézműves foglalkozásra is "beneveznék".

A programok közül leginkább az első esti "Arany és kék szavakkal - Herczku Ágnes előadása" érdekel.

Napi hepiend - Nyár esti jazz

Miután a fonyódi Sör és Csülök napokban csalódtunk, mint írtam, átgurultunk Siófokra a VII. New Orleans Jazz Fesztiválra. Ezt a rendezvényt a tegnapi "nagy siófoki sétám"-on szúrtam ki magamnak.
Ez a fesztivál szerencsére nem okozott csalódást - könnyű nyári szellő, remek zene, vidám táncosok, lelkes nézők, no és a közeli Marcipán fagylaltozó különleges fagylaltja tette tökéletessé az estét.
Egyre inkább azt gondolom, a jazz hallgatásához be kell érni. Nekem mostanában sikerül... Rhoda Scott koncert élménye után, most ismét éreztem, hogy egyre több ilyet szeretnék hallgatni... Örömzene.

Siófokon is van piac!

No persze bejegyzésem címe nem világrengető dolog, nyilván szinte mindenki tudta, vagy minimum feltételezte, hogy a városban tuti van, de mi, aki ide járunk három éve, bizony csak múlt héten találtuk meg.
Pedig tudtam én, hogy kell itt lenni ilyennek, csak valahogy nem szántam rá az energiát, a megkeresésére...
No de az őszi-téli időszakban megint piac-függő lettem, és ahogy indul a "szezon", a nyár, bizony már péntek este idegurulunk, és hiányzik a szombat délelőtti szertartásunk.

Múlt hétvégén nekiláttam, és feltúrtam az internetet ezügyben; hol is enyhíthetném függőségem tüneteit, amikor rá is leltem a címre (Siófok, Vámház u. 2.), jessz!
Párommal lelkesen pattantunk kocsiba, és kis segítséggel (gps) megtaláltuk. Persze rendszeresen mentünk el mellette, csak egy kanyar lett volna, ha tudjuk, hogy a hatalmas fák árnyékában mi rejtőzik!
Azonnal otthon éreztem magam, pillanatok alatt összebarátkoztam néhány kofával, akiktől a múlt héten is vettük a házi tojást, friss, vegyszermentes (nyuszi is eheti, megesküdött rá két hetvenév körüli néni "istenbizonnyal") salátát, házi, darált paprikát, meggy dzsemmet, illatos sáfrányt, és még sok-sok finomságot, sőt telefonszámot is kaptam, ahonnan megrendelhetem, és félretetethetem a szombati piacra a házi baromfit, hogy biztos legyen, ha elalszunk is!

Ezen a héten már teljes nyugalommal a lelkemben érkeztem a nyaralóba, szinte nulla zöldség-gyümölcs készlettel, hiszen megvan a piac, ahol minőségi árut találunk!
Voltunk is ma, vettünk magyar idared almát, kapirgálós tyúk tojását, fejes salátát, paradicsomot, főzőhagymát, zöldséget, gombát, háztáji baromfit (amiből készült wokban sült csirkemell csík, és egy isteni pörkölt), no meg erős paprikát.
Alkalomadtán kipróbálom majd a savanyúságokat is...

Majális madarakkal és széllel

Ma csavargós napunk volt. Már tegnap este elmenekültünk a városból, így itt ébredtünk a hűvös, tiszta levegőjű faházikónkban. Szeretem.
Párom kedvenc reggelije (rántotta) után kényelmesen elindultunk. Elsőként a Zamárdi nagystrandhoz, mert az erősen szeles időben, különlegesen szép hullámokat vetett a víz. Nem sokáig bírtuk azonban a parton, nem a nedves hideg levegőhöz öltöztünk, ezért visszahúzódtunk a napos, szélcsendesebb parkba, majd elindultun Siófokra, hogy megnézzük, milyen itt a Majális.

No, ha a múltkor azt írtam rengeteg hattyú volt, akkor most szorozhattam legalább kettővel. És persze rengeteg gyerek akadt, akik lelkesen etették (többnyire puha pereccel) a haspók madarakat. Ahogy láttam a fókusz a kicsiken volt, arcfestés, játékok, zene és műsor terén is. Persze nekünk felnőtteknek bőven elég ha van egy kis itóka (nem volt hiány - csapolt sör, borház, pálinkaház), és finom étel (többek között grillezett husok, kolbász, kemencés lángos, palacsinta, házi rétes is várta az éhes szülőket), és velünk a vidám gyermek.
Mi elcsábultunk a bösztöri kecskefarm standjánál, és kecskesajt-tálat, valamint egy-egy mangalica-töpörtyűkrémes kenyéret szereztünk be, amit jómagam leöblítettem egy pohárka móri borral is. Üldögéltünk a napon, cirmiztük egymás kezét, néztük a vidám embereket. Jól esett a nyüzsgéssel kevert nyugalom.
A kocsihoz visszafelé még sétáltunk a környéken, néztük hogy éledezik a balatoni idegenforgalom (takarítják, feltöltik a boltokat, készülnek a szezonra), majd a Marcipán Cukrászdában ittam egy finom kávét.
Ezután hazagurultunk, meglátogattuk a nyuszit, aki kapott ebédet és simit, majd mentünk is tovább, mert még csavaroghatnékunk volt.

Tovább haladtunk nyugat felé a déli part mentén, csak úgy, érzésre. Végül Balatonszemesen álltunk meg, itt kisétáltunk a parthoz és ámulva láttuk az új, csodaszép kikőtőt, tele hajóval.
A heves szél ellenére kimentünk egészen a világítótoronyig, és üldögéltünk kicsit ott, nézve a tajtékos vizet, a hullámokat, a tó csillogó felszínét, és a madarakat.
Amikor végül hazaindultunk, mindketten éreztük, hogy elpilledtünk a levegőn. Most itt ülök a házikóban, teát iszogatok és mosolygok...

Húsvét hétfő - Siófokon

Lusta, pihenős hétfőt tartottunk, olyan ritmusban ahogy szeretjük, nem siettetve semmit. Nyújtózás az ágyban, majszolós reggelizés, notebook melletti kávézgatás, nyuszi tutujgatás, újság lapozgatás - semmi sietés.
Elhangzott az idei locsolóvers is (párom évről évre újat költ nekem), majd kaptam vizet is a hajamba, így megint nem hervadok el egy évig...

Délután átgurultunk Siófokra, ahol a kikötőben összegyűltek az ifjú hattyúk, kicsit potyázni, kicsit napozni, talán ismerkedni is egymással. Egyikük óriási fürdőzést rendezett (jobb alsó kép), szabályosan vigyorgott és úgy hancúrozott, pacsált a vízben.
A tollaik színe alapján azt gondolom, hogy nagyrészük még egészen fiatal lehetett, de akadt néhány hófehér, komoly "öreg" is, aki komótosan, de alaposan olykor meg is búbolta az ifjú titánokat.
Mondanom sem kell, gyorsan gyűltek a parton az emberek is, akik kíváncsian nézték az elegáns madarakat - tényleg ritkán látni ennyit egyszerre. Ment hát a kölcsönös szemezés oda-vissza...

A tó felől hűs szellő fújt, de ragyogott a nap, így a csodaszép időben jól esett a hattyúk megcsodálása után sétálni a Jókai parkban.

Nyugis, romantikus hétfő

A mai nap rengeteg lustálkodással, bújással és megint lustálkodással telt. El nem tudtam volna képzelni, hogy tudok ennyit aludni. Koradélután életem párja kitalálta, hogy milánói bordát akar enni, de a környék éttermeiben nem volt sehol - naná, jórészt magyar specialitások és halételek vannak fókuszban. Végül bementünk Siófokra és hatalmasat sétáltunk a csodaszép Jókai parkban. A strand közelében húzódó, parti bulizóna is egészen más nappal, de most is hangulatos volt a ragyogó napsütésben. Azért nem ért fel az esti vacsoránk romantikus hangulatával, amit naplementében, nyugovóra térő madarak csicsergése közben költöttünk el...

Dilemma

Hmm, most fedeztem fel, hogy Siófokon a napokban van az V. New Orleans Jazz Fesztivál.
Egyre macerásabb eldönteni, hova menjünk este. :)