Furcsa karcolat

Olyan, mintha lemaradnék magamtól. Annyira sokat élek, hogy nem jut időm írni; meg-, fel- lejegyezni.
Különös ez, főleg nekem, a grafománnak...

Persze marad számos lenyomat; főleg a fejemben, a lelkemben, no meg karcolatok a füzetemben, képek a telefonomban, sőt olykor a fényképezőgép memóriakártyáján is, ha magammal cipeltem a kütyüt.

Vajon lesz időm mindezt egyszer elrendezgetni, bárhol?!

Csak  mert most úgy érezem, még arra sincs időm, hogy megtegyem ezt magamban. Rohan minden.
Annyira sok impulzus jön, hogy tán még megélni sincs időm, nem még, hogy feldolgozni.
Jó (és nem jó) volt sok dolog. De nem írtam le. Se ide, se máshova. Pedig vágyom rá. Tényleg. Csak hiányzik például az idő, az erő a kézbe vagy valami más.

Jó volt ma "egyedül" a piacon; beszélgetni a kofákkal, Emberekkel, megismerni életeket... De aztán rohantam a bevásárlással haza és utána a cégcsoportos rendezvényre. Ne érts félre olvasóm, nem volt teher. Csak gyors. (Hogyan kéne adagio-ba váltani?!)

Különleges, értékes élmény látni a kollégákat másként; versengeni, izgulni, harcolni, drukkolni, gyermeküket ölelni, gondtalan nevetni, levest kanalazni, egymást szeretni.
Mégis... ezen az önfeledt hétvégi rendezvényen is a jövő hét teendőiről is beszéltünk a Főnökkel...

Olykor ijesztően összemosódik a múlt, a jelen, a jövő (amit még ide is hívunk, tudatosan - de erről most nem írok). Kapuk nyílnak és zárulnak, közben pergenek törékeny kis órámban a homokszemek, csontjaim mállanak bennem, telik evilági életem, és csak remélem - értékesen.
Egyszer már behúztam, azt hiszem megint kéne - a FÉK-et.
De könyörgöm, hogyan húzzak be bármit, amikor éppen folyóként ömlök a tengerbe?!

Szuperzöld

Itt a tavasz, zöldet ehetünk zölddel - de jó! Ma eszembe jutott mennyire színekhez is köthető a szezonális, éppentermő dolgok palettája.

No, most aztán itt a zöld - újhagyma, medvehagyma, saláta, paprika (mégha némelyik még melegházi is, de magyar!) ... és megjelent a spárga is a piacon!

Juhúúúú!

Ma zöldet ettünk sárgával. :) (Tojásos nokedlit salátával. - Fejedelmi volt, pedig milyen egyszerű!)

Így sikerült

Tegnap a múlt héten lesütött oldalas megmaradt zsírját tovább gazdagítva (köménnyel, fokhagymával), egyben hagyott tarjával pecsenyét készítettem.
Pénteken észrevettem, hogy a paprika már nem ropogós, és van néhány paradicsom is. Így aztán szombaton vettünk hozzá még, hogy kijöjjön egy lecsóra való.
Ma "reggel" ezt dobtam össze, az emberemnek tojásosan.
De ha már kint szüttyögtem a konyhában, a megmaradt répákból csináltam egy gazdagon petrezselymes, zöldséges rizst is.
Koradélután a hűtőben talált, lejárt gyümölcsös joghurtokból vaníliás-meggyes muffint sütöttem . (A képen látható, félbe vágva, mert még forró, de az illat miatt muszáj már enni belőle!)
De valahogy sok volt a meggy, így a maradékból készült egy kis adag leves.
És elfogyott itthon a kenyér, lemenni nincs kedvem, így most dagasztom a kenyeret a vacsorához.
Van hogy a pihengetős vasárnapok megtelnek főzöcskézéssel...
Még nem is tudom mi lesz a vacsora. Pulykamell kockák minden esetre görögös fűszerezéssel pácolódnak, hátha azt kívánjuk meg.
Hosszú még ez a nap! :)

Gyümölcsök, végre!

Végre, végre. Itt a gyümölcsszezon! Borsos áron, de kapható magyar, fehérhúsú őszi- és sárgabarack. Jajj, de vártam már!
Most sajnos csak kompót-szerűen ehetem őket (kevés vízben egyet forr, elzárom, kihűl, befalom), de a család számára megérkezett nyersen fogyasztva is a vitaminfalás ideje.
Ha lehet termelőtől veszem. A mai barack-beszerzésünk gömbölyű "áldozatai" tegnap még a fán mosolyogtak...

Siófokon is van piac!

No persze bejegyzésem címe nem világrengető dolog, nyilván szinte mindenki tudta, vagy minimum feltételezte, hogy a városban tuti van, de mi, aki ide járunk három éve, bizony csak múlt héten találtuk meg.
Pedig tudtam én, hogy kell itt lenni ilyennek, csak valahogy nem szántam rá az energiát, a megkeresésére...
No de az őszi-téli időszakban megint piac-függő lettem, és ahogy indul a "szezon", a nyár, bizony már péntek este idegurulunk, és hiányzik a szombat délelőtti szertartásunk.

Múlt hétvégén nekiláttam, és feltúrtam az internetet ezügyben; hol is enyhíthetném függőségem tüneteit, amikor rá is leltem a címre (Siófok, Vámház u. 2.), jessz!
Párommal lelkesen pattantunk kocsiba, és kis segítséggel (gps) megtaláltuk. Persze rendszeresen mentünk el mellette, csak egy kanyar lett volna, ha tudjuk, hogy a hatalmas fák árnyékában mi rejtőzik!
Azonnal otthon éreztem magam, pillanatok alatt összebarátkoztam néhány kofával, akiktől a múlt héten is vettük a házi tojást, friss, vegyszermentes (nyuszi is eheti, megesküdött rá két hetvenév körüli néni "istenbizonnyal") salátát, házi, darált paprikát, meggy dzsemmet, illatos sáfrányt, és még sok-sok finomságot, sőt telefonszámot is kaptam, ahonnan megrendelhetem, és félretetethetem a szombati piacra a házi baromfit, hogy biztos legyen, ha elalszunk is!

Ezen a héten már teljes nyugalommal a lelkemben érkeztem a nyaralóba, szinte nulla zöldség-gyümölcs készlettel, hiszen megvan a piac, ahol minőségi árut találunk!
Voltunk is ma, vettünk magyar idared almát, kapirgálós tyúk tojását, fejes salátát, paradicsomot, főzőhagymát, zöldséget, gombát, háztáji baromfit (amiből készült wokban sült csirkemell csík, és egy isteni pörkölt), no meg erős paprikát.
Alkalomadtán kipróbálom majd a savanyúságokat is...

Piacon voltunk megint, jejj

Nem tehetek róla, gyerekkorom óta imádok piacra járni. A nagyáruházak polcain sorakozó árutömegek nem hatnak meg, bizony ha tehetek, hétvégén a piacra megyek - szép, friss áru, emberibb környezetben. Olyan jó, hogy ismerős arcokhoz mehetek oda, akik kóstolót adnak az újdonságokból, ajánlják, mit érdemes vinni és mosollyal fogadnak, akkor is ha hetek óta nem láttak. Mert bizony hetek óta nem láttak, hiszen mi szombaton járunk piacra, de amióta beköszöntött a meleg, pénteken már uzsgyi a Balatonra, így a kedvenc vásárlási formám rendre elmaradt. Most azonban a lányom és a barátnői vették birtokba a kéglit, így mi ma ismét piacon voltunk, és rengeteg csemege került a kosárba - házi kecskesajt, lilahagymás juhsajt, kézzel szedett sárgabarack, tojás, kolozsvári szalonna, füstölt comb a holnapi sonkás tojáshoz, kovászos uborka (sajnos még erkélyem sincs, nem tudok ebben a lakásban készíteni), leves zöldség, karalábé zöldjével (mert a nyuszinak is jár a vásárfia), húsos marhacsont és Apunak egy kis pacal pörkölt a Zsuzsikáéktól.
De jó volt megint kint lenni! :) Hamarosan neki is látok az ételek elkészítésének...