Áruház előtti beszélgetés

Ti szoktatok kéregetőkkel, hajléktalanokkal, ismeretlenekkel beszélgetni?

Ma elbeszélgettem egy hajléktalan férfival a parkolóban, miközben a napi bevásárlást elpakoltam. Nem tudom miért. Talán mert - bár picit gubancolódtak az ajkán a szavak és a nyelve meg-megakadt - mégis olyan értelmesnek tűnt, kulturáltan fogadta az elutasítást, hiszen először a szokásos szövegek egyikét mondtam, hogy elmenjen. Bár nem volt a bevásárló kocsiban százas, de felajánlotta, hogy ennek ellenére szívesen visszatolja, ráér, úgyis itt lesz este nyolcig.
Mikor kérdeztem, hogy kerül ide, azt mondta a közeli erdőben lakik a társaival és bármit szívesen elfogadna. A "hogy került ilyen helyzetbe" kérdésemre érdeklődés csillant a szemében, láttam fürkész, vajon tényleg érdekel engem ez? Figyeltem.
Halkan, aprót sóhajtott és elkezdte... Elmondása szerint épületgépész végzettsége és gyakorlata van, Spanyolországban is élt három évig - folyékonyan beszél, ír és olvas spanyolul - és (talán hivatásos?) katona volt, ahol hadnagy rangig vitte. (Itt is említett két szakterületet, de sajnos nem jegyeztem meg.) Állítólag családja, fia is van (kint élnek), sőt barátok is várnák vissza Spanyolországba, de nem olyan ő aki segítséget kér, nem értesítette őket sorsáról. "Majd ha ők keresnek..."
Nem kérdeztem vissza, hogyan keresnék, ha egy erdőben él és nincs semmi hely ahol megtalálná bárki, felhívni nyilván nem lehet.
Bár mély ráncokkal árkolt arca miatt jóval ötven felettinek néztem, 1964-ben született. Azt mondta negyven éves kor után szinte lehetetlen elhelyezkedni, próbálta a fekete munkát is, de "mindenki a románokat viszi dolgozni".
- Én is a héten lettem munkanélküli - szóltam - és bizony jóval negyven felett vagyok. Akkor én is a maga sorsára kerülök, jövök az erdőbe?!
- Ki tudja - mondta - olyan gyorsan történik minden. De nekem már van sátram, sőt egész wigwamot építettem! Nem félek a téltől, nem fázok én...

Olyan volt, mint a partra vetett hal, aki már nem vergődik, megbékélt a sorsával, talán apró kis lábacskái is vannak és elkezd kúszni kifelé, mégha fáj is minden levegővétel... Új világ. Abban próbál alkalmazkodni, már nem kísérli meg a beilleszkedését a "régibe".

Különös élmény volt ez a beszélgetés. Tulajdonképpen jól esett, még ha talán a fele sem igaz, annak amit hallottam, vagy nem úgy...
Amikor indultam, a férfi a felajánlott csokit nem kérte, inkább ette volna a sárgarépát, amit meglátott a szatyromban (neki nem mondtam, de a rágcsálóimnak vettem), de aztán csak találtam némi aprót is a zsebemben. Rákérdeztem, mit kér és bár a csoki vagy a répa is értékben többet lett volna, a pénzt választotta.

Jeeeejj: ketrec épségben!

Aki drukkolt köszönöm, a harmadik kiszállítás sikeres volt. Igaz, ezt már nem bízták a futárcégre, a shop saját szállítója adta be Szeged felé menet... Érdekes, ezt csomagolás nélkül is meg tudott biztonságban és épségben érkezni.
A pofi fejek már birtokba is vették az egyelőre még óriási teret és bár a képen a sarokban szundikálnak, már "bevonatozták" és kergetőzték az egészet, láthatóan örömmel kocogva és fötörve benne.

pofi-fejek a Ferplast Cavie 80 GreenSun ketrecben

Bár a ketrechez házikó is tartozik, azt még nem tesszük be (csak esetleg éjszakára), mert akkor sosem látnánk őket.
Hogy miért pofi fejek? Ezért:

Ugye, hogy pofi-fejek?! :))

Van még hova fejlődni

A tegnap kiszállított ketrec repedt volt. Ennek okán a mai dobozt átvétel előtt felbontottam a futár előtt... Aztán nem vettem át a csomagot, mert ennek a teljes széle le volt törve!
Kicsit elkeseredtem. Nekem mázli, hogy most pont két napig itthon dolgoztam és át tudtam venni ezt a cuccot. De holnap már nem tudom megoldani, így csak pénteken tudom fogadni az újabb szállítási kísérletet.
El vagyok kenődve. Peches vagyok, vagy ez a normális? A feladó szerint amikor indul a csomag minden ép, de a futárok nem figyelnek rá...
A pénteken érkező bugyolálva és fóliázva is lesz. Remélem a legjobbakat!

Megérkezett a felszerelés

Megérkezett tegnap a várva várt rendelésem. Sajnos a kicsomagolás után kiderült, hogy a ketrec alsó része, a műanyag egyik sarka repedt. Így aztán aggódva telefonáltam, mit tehetnék.
Szerencsére a hölgy kedves volt és azt mondta, azonnal felad egy másikat a futárral pedig küldjem majd vissza a sérültet. Állítólag előfordul, sajnos a szállítók nem túl kíméletesen bánnak a csomagokkal és bizony elég hideg van, ilyenkor a műanyag - hiába készült innovatív, környezetbarát anyagból - sérülékeny.
Minden esetre ha ma megérkezik a csere, akkor megkérem a futárt várja meg amíg megnézem, hogy épségben van-e, mert ma már szeretném a Lencsit és Wombatot átköltöztetni a tágasabb helyre.
Már kezdenek feloldódni, tudnának többet kocogni...

Acanashop csomag

Érkezik a kuckó

Ha minden igaz ma érkezik a malac-csajok ketrece, hordozója és néhány apróság... Izgulok, mert ritkán rendelek online termékeket, pláne állatfelszerelést.
Remélem, jó tapasztalatokkal gazdagodom! :)
Szerencse, hogy ma és holnap itthon dolgozom - annyi bent a beteg, hogy féltem, elkap így nulla immunrendszerrel megint valamelyik vírus - a főnök megengedte (fel is készültem rá tegnap, hazahoztam mindent ami kellhet, a többi neten elérhető).
Hála ennek, a futárt is tudom fogadni.

a leendő ketrec

Eseménydús vasárnap

Nem mondom, hogy a lustálkodós, semmittevős vasárnapokat kedvelem, de a mai kissé pörgősre sikeredett. Sebaj, kell ilyen is, nem igaz?!
Reggel a lányok türelmesen, együtt várták már a reggelit - Nyüzsi változatlanul az első. Bár voltak köztük kisebb nézeteltérések a nap folyamán, Lencsi folyton putyorog, és tanulgatnak egymástól - mindent együtt csinálnak. Annyira aranyosak!

nagyon figyelnek

Zsebit ma átkereszteltük Wombatra, mert tök olyan a pofija és amióta ezt kitaláltam, így hívjuk. Majd lemódosítom a blogon is, még sokat nem kell visszamenni. :D Nekem mondjuk az a név is nagyon tetszett.

Yin-Yang

Amennyire tartottunk az összeszokástól - persze miért is, amikor még csak 6 hetes pici lényeket raktunk össze - már bujszikáznak és puszik csattantak, meg tisztogatások történnek, bizony. Ma bementünk a kereskedésbe, ahol Lencsibe beleszerettünk és kiderült, hogy egy napon - február 9-én születtek mind a ketten!

Reggel korán mentem a fiamhoz és Apuhoz beszélgetni egy kicsit, majd utána (párom edzése után) robogtunk haza, várt az új program...
Nyüzsinek nehezebb napja volt, mint a malac-csajoknak, vele ma állatorvoshoz mentünk szurira és körömvágásra. Nem volt egyszerű, de túl vagyunk rajta... A kis tücsök persze megint előadta az "Anya, ments meg jó leszek csak vigyél innen" bújását, amitől elolvadok azonnal. ♥ A bújást lásd az első képen, míg a másodikon már oltás és körömvágás után, kidőlve (ő soha nem fekszik így a mi kezünkben!).

Miután Nyüzsit hazavittük és hagytuk, hogy kiheverje a megpróbáltatásokat, mi elmentünk vásárolni. Én bepróbáltam egy "idegen" ebédet - sült lazac és vegyes köret (végül a burgonya fogyasztása mellett döntöttem), valamint bebűnöztem egy laktózmentes capuccinót. Azt hiszem egyelőre még mind a kettőt hanyagolni fogom, fél órán belül már nem éreztem magam komfortosan.

Picit benéztünk egy műszaki áruházba is hűtőket szemlézni. Nagyon szeretnék egy újat, de nem fér el... Azért nézegetem őket, mi bajom lehet?! :D

Délután takarítottam, takarítottam és mostam... Hú, elfáradtam tőle (nem véletlenül szoktam én ezt apránként). És mire "kész" lettem, sorra került a vacsikészítés.
Este céklalevest terveztem enni, de azt hiszem amit alkottam inkább főzelék vagy püré lett. Elvileg az alapanyagokkal nincs baj, mégis felpuffasztott (lehet mert turmixoltam?!), szóval nem írom le a receptet, még csiszolni kell.
Ma volt az utolsó antibiotikumos nap, holnaptól probiotikum...
Most vár a Nyüzsi séta és a hajmosás, aztán püntyürkézés lesz a picurikkal.

Vasárnapi mizé

Kitakarítottam a vizes helységeket és persze a konyhát. Végre leolvasztottuk a fagyasztót, és kidobáltam belőle, ami már nem jó vagy lehet hogy igen, de nem kéne már megenni. Ami még határeset volt, abból ma főztem... Az ebéd (igazából villás reggeli) után voltunk az Aldiban kreatív kütyüket nézni, de nem vettem semmi ilyesmit.
Csináltam zöldbors mártásos sült husit, és most sülnek a pogácsa alakú sajtos "rudak".  A párom tuti örül ennek a takarításnak... :D
Mindeközben készülnek a jövő heti kézműves foglalkozás témájának tesztmunkái is... persze már sajnos sötétben.
Icipicit játszottam, szeretnék még könyvet olvasni és kötni is. Este jó lenne megnézni néhány sorozat epizódot... még tudnám sorolni.
Ó, hogy nekem sosem fér bele a vasárnapomba, amit szeretnék!
Pedig direkt felkeltem korán, hogy minden tervezett dologra jusson idő.

Update: Mióta ezt leírtam filózok, hogyan telt akkor el az idő, ha csak ennyi dolgot csináltam. És persze nem csak ezeket... Hanem emellett még voltak a klasszikusok, no meg a szokatlan extrák: komplett felmostam (kétszer), kenyeret gyúrtam és sütöttem (csodaszép, magas, még nem tudom finom lett-e), mostam - teregettem - ruhát pakoltam, meglocsoltam az összes virágot és levagdostam róluk az elsárgult leveleket, rendezgettem a verseimet (még mindig keresek egyet, amit sehol nem lelek egy ideje) és terveket szőttem arról, hogyan adhatnám át őket többeknek, előkészítettem a következő hurghadai blog bejegyzés képeit az iPiccy-n, készítettem néhány zenei válogatást magamnak a Deezer-en... és a többi már tényleg nem jut eszembe.

Ma úgy döntöttem, először virtuális scrapbook készítésbe kezdek a Smilebox-on, és csak akkor állok majd neki az "igazi", papíros verziónak, amikor sokkal tovább lesz világos, mert este a sötétben már alig látok festeni, vágni vagy bármi komoly aprólékosságot és pontosságot igénylő dolgot csinálni.

A charm-festő ötletetet feltettem a Pinterestre, ide és az ötletadó: P.S.-I made this...

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 2.

A piacon... nos erről mit is írhatnék. Imádok piacra járni, itthon és külföldön is. Minden nyaraláson, utazáson, ahol csak lehet felkeresem a helyi piacot, akkor is ha csak néhány árus képviselteti magát az adott helyen. Persze a lőrinci piac nem ilyen, itt szerdán és szombaton igazi, csodás árukavalkád van!

A csodás zöldfélék megcsodálása és kiválasztása után megkerestük a kézzel szedett, illatos almákat áruló családot...

 

Majd felkerestük a kedvenc, "bűnözős" szombati "villásreggelizős" helyünket, ahol megvásároltuk az utolsó adag sült oldalast és hozzá a ropogós héjú, illatos, puha kenyeret...

Mohók vagyunk, én belátom. Nem mondtunk le a "szokásos" pogácsánkról sem, mégha most nem is fért a hasunkba, gondoltuk délután vagy vacsorára jó lesz...

Ezután még rávettem a párom, hogy nézzük szét a zoknikat áruló zónában, de sajnos bár találtam 200 Ft/pár áron egész csini zoknikat, a tisztasági szintjük nem érte el a "megvásárolható" fokot nálam, így passzoltam. A piacról elgurultunk az Aldiba. Na itt aztán az óriási fonalak kísértésbe ejtettek, de már annyi színes gombolyag van itthon, hogy nem vásárolok többet, amíg nem készül el néhány újabb alkotás... (Jajjj pedig az a türkiz, és az a nap-sárga, meg az a csini béka-zöld, óóÓÓÓóóó!)

Az immáron teljeskörű bevásárlásunkkal boldogan hazaautóztunk, és mivel nekem valahogy sikerült ebben a viszonylagos jó időben is kihűlni, ittam egy nagy bögre echinaceás zöld teát és közben játszottam két Magic the Gathering partit is a számítógépen. (Ismét nyugalom és gyógyulás, jejjj!)

Lábbeli kálvária

Szegény párom már biztos megőrült tőlem, de muszáj volt cipőt vennem. Nem azért mert cipőmániás vagyok (mondjuk bevallom töredelmesen, egyébként az lennék, de a mai trend nem igazán olyan lábbeliket alkot, amit szívesen felveszek), hanem mert pánikoltam, hogyha tényleg esik még hó, nekem bizony nem lesz mit felvenni... mert szétment a bakancsom, kettényílt hátul mint egy virág, javíthatatlanul.

Az Édes esténként napok óta járja velem a boltokat, türelmesen, kedvesen, és tegnap este hurrá! hurrá! (Zengjenek a fanfárok és trombiták!!!) két olyan cipit is leltünk, ami tetszik is és volt a méretemben - ami cseppet sem természetes ám, mert mindenfele akciók vannak, így a téli lábbelik esetében igencsak kifogyóban a választék méretben, és típusban egyaránt.
Úgy tűnik lelkes rajongója lettem Josef Seibel * Spirit of Nature kollekciójának!
Felőlem most már újra eshet a hó - bár inkább voksolnék a tavaszra! Főleg mert a kitartó kalandozás nyomán meglett a tavaszi félcipőm is! ;)

Naplenyomat - kétezertizenegyjanuártizenkilenc

Bejött hozzám/elém, a dolgozóhoz este a Cicusom és elmentünk mindjárt-szülinapja-lesz alkalomból várásolni fehérneműt-amit-nélküle-nem-lehet. Aztán nem robogott, átjött. Örülés volt, bújás és beszélgetés. A diéta keretében maradva, meglepően finom melegszendvicset készítettünk (és teát is amit nem ittunk meg, mert végül vörös bort kortyoltunk inkább), és aztán véééégre Karácsony is lett - igaz csak fél, de már ez is Valami.
Sok szó gurult ki a szánkon, kuncogós, mesélős, figyelős meg mindenféle, sőt volt hű is (elfelejtettem a szót - valami suttyos, sipirces, sustorgós vagy ilyesmis dolog - "S" az biztos van benne...), merthogy ő itt a nagy események sodrásában közben menyasszony lett vagy mi. (?!?!)
Na, emésztek. De mit is?! ...igazán nem változott persze semmi, csak valakivel mégjobban kimondták egymásnak hogy NAGYON. Na. :)
Mondtam már ki ilyet én is. Jó ez. :) Főleghatényleg!

Pillanatkép - fári

Annyi minden történik velem a napokban, hogy csak győzzem leírni... valószínűleg kimarad.
Csak így felsorolásképpen néhány nagyobb szelet. Péntek délután Mikulás ünnepség volt a cégben imádtam, aznap este még elmentünk az Árkádba vásárolni (igazán a másnapi útra szerettem volna meleg holmit, kudarc). Szombaton hajnalban keltünk, mert el-nosztalgia-vonatoztunk Bécsbe egy napra, adventezni.
(Hazafelé másfél órát késett a vonat és enyhén megfagytunk.)
Vasárnap kifestették a konyhát - ezt nem ragoznám - de majd mutatom, mert szeretem-meleg színe lett (trombitavirág a festék szép neve).
Hétfőn korán bementem hogy a kollégáknak miku-meglepi kerülhessen az asztalára és aznap végül 12 órát dolgoztam összesen.
Kedden, azaz tegnap pedig Aput vittük korán reggel a szemműtétre - ha minden igaz ma haza is jöhet. Főztem is egy óriási fazék csülkös bablét, hogy legyen mit enni kevés macerával.
No és ki ne maradjon - tegnap megjelent a World of WarCraft: Cataclysm kiegészítő, és megszületett Wazabi, a kis goblin sámán...
Álmos és fáradt vagyok. Várom a karácsonyt, a békét, a nyugalmat, a meleg otthont, a finom leveskéket és forró nedüket, a bújást, a magunknak beígért mesefilm-nézést.

Végletes áprilisi vásárlás

Olyan, mint a kiszabadulás - a piacon mindenféle finom, egészséges hazai megjelenik, a boltokban a ruhákat tavaszira cserélik, hívogató könyvvásár van, a magazinok borítói is színesednek, és a kikelettel, sőt lassan már a nyárral foglalkoznak.
Valami egyszerűen megváltozik. Bennem is!

Vásároltunk - piacon, Lidlben, sőt még Schleckerben is (mert a párom emlékezett rá, hogy a Prágában vett kézkrém, ami annyira jó volt, onnan van, és itthon is kapható - zárójeleshurrá). Csupa nemolyat, amit szoktam. Még a reggelink is más volt, olyan, amit megkívántunk, csak ott, csak akkor (Bevallom, nem egészséges, mert LÁNGOS-t ettünk!).

Hetek óta piszkálja a csőröm a hajdina , no most vettem gabonát és pelyhet is. Lehet "rákattanok", mint a lenmagra, amit előbb kívántam, mint ahogy megtudtam, nem csak finom, egészséges is.

Vettem friss tojást, különleges liszteket, magokat a kenyerekhez, vörös lencsét (bár még fogalmam sincs miért), hajdinát, kölest, sőt zabitalt is.

Kéthete csicseriborsó liszttel tértem haza, mentségemre legyen mondva, annak tudom az okát , meg akarok próbálni socca-t, vagy legalább valami hasonlót készíteni, mert a nizzai utunk óta rajongó vagyok (pontosítom, inkább lennék, ha a közelemben árulnának).

Az is szuper, hogy amint megjön a fény, sokkal többet lehet olvasni - van hozzá természetes fény! No meg majd a nyaralóban, a fák alatt heverészve több időt szánok is majd rá, mint az őszi-téli évszakban. Így aztán szívesebben állok meg az újságos standoknál is, sőt...

Jót tett, hogy felszabadult hely a könyvespolcokon. Máris két könyvvel gyarapodott a könyvtáram ezen a hétvégén!
És mondja valaki, hogy nem érdemes rendet tenni! :)

Nagggyon sárga és még nincs is vége...

Ma a piacozás után még elmentünk ruhákat is nézni, mert erre a munka után valahogy nem tudom rávenni magam, és hétvégén meg iszkizek ide, kit érdekel hogy kifogytam a nadrágokból és minden ruha lóg rajtam, ha mehetek a jó levegőre!
No de most volt egy bónusz nap, és arra gondoltunk a párommal (aki szintén nem ruhavásárlós típus, és szintén fogyott már 8-9 kilót), hogy szombaton szánunk rá időt és a közeli üzletközpont boltjaiban adunk esélyt magunknak új ruhanemük beszerzésére.

A képen látható, naggggyon sárga nadrág az egyik zsákmányom, a másikat meg sem merem mutatni... mert az amennyire ez sárga, az annyira pink. Életem párja kedvéért próbáltam fel, aki szerint "nagyon dili, ezt meg kell venni" és amikor mondtam, hogy "na jó, de már elmúltam negyven", a közeli székben ülő néni mosolyogva közölte, "nyár van kedvesem, és lesz maga még több is, na és, miért ne hordhatna színes ruhát". Rábeszéltek. Így végül három - a nekem is bejövős húdesárga, a lehetkedvenclesz, de még merésznek tűnő jujjderózsaszín és egy tökjó, szafari stílusú (sivatag-színű) nacival tértünk haza.
No, és nem utolsó sorban a Kedvesnek is sikerült egy fekete (mert ő más színt nem vesz fel) nadrágot venni, ami kényelmes, csinos és számára is hordhatónak tűnik!
Juhéjjj, ezen is túl vagyunk! Már csak néhány felső kéne az új, erős színű cuccaimhoz... :o)

Advent - Vörösmarty tér

Tegnap szabin voltam, hogy legyen időm kicsit a Karácsonyra készülni, ajándékokat vásárolni, a nem túl nagy tömegben. Kedvesem meglepett, és velem maradt, bevállalva azt a gyötrelmet is, hogy metróra száll, és beutazik velem a Vörösmarty térre, ahova már évek óta készülök.
Hú, nem bántam meg, hogy bementünk. Ha nem is teljes még az ajándékok tára, de a hangulatom sokkal jobb és nagyon kellemesen csalódtam...
Remélem a képek magukért beszélnek, mert rohannom kell dolgozni... :)

Nyugis szombat

A tegnapi napunkat rengeteg pihenés jellemezte. Voltunk kisebb beszerző körúton (döbbenetesen hosszú kocsisor kígyózott lépésben haladva a Tesco felé) - természetesen az Aldiban. Kaptunk bryndzát (!), aminek a függőjévé váltam a szlovák út óta, de eddig nem volt alkalmam venn - ma azt reggelizek majd. Benéztünk a Zamárdinál lévő piacra is (ruha, kütyü stb. nem klasszikus piac, sajnos), ahol mindig megnézem a kiskutyákat - szerencsére a kis francia bulldogok már nem voltak kint.
Itt is nagy tömeg volt, bár vásárolni senkit nem láttam. A közeli kis tónál csodaszép tavirózsákat és szép zöld leveli békákat fotóztam. Ezután itthon pihengettük, szunyókáltunk - nem gondoltam hogy ennyit fogok aludni. Nem főztem semmit, a Halas Karcsihoz mentünk halászlét enni (mindketten ezt kívántuk meg délután).

Az esti sétát két élmény határozta meg. Egyrészt életem eddigi legszebb felhőinek fotózását mulasztottam el, mert én agyament otthon felejtettem az aksit. Miután visszamentünk érte, sajnos már a felhőket színező pír eltűnt az égről. Viszont mégsem vittem a gépet hiába, mert a szabadstrand büféjénél, annyira vicces feliratot találtam, hogy sokáig gondolkodtam, ide kerüljön vagy a Mosolycsaló-ra. Végül itt van, mert emlék.
Az éjjel megint hűvös volt, de már nem vad szeles, ezért jól aludtunk - illetve a párom még most is az ágyban horkol.
Most süt a nap, hűvös van, hideg szellő fúj. Tökéletes kiránduló időnek tűnik, mindjárt meg is nézem milyen rendezvények vannak a déliparton ma.

Gyros lesz a vacsora

Estére gyros készítést tervezünk a lányommal, így egész reggel recepteket túrtam. Persze olyan még nem volt, hogy egy az egyben elkészítsek bármit, de ötletelni jó. Valószínűleg a mű nem is lesz autentikus, csak a mi ízlésünknek megfelelő - olyasmi.

Az egész oka az Aldiban vásárolt pita, amivel napok óta szemezek és ez nem mehet tovább, ugye?!!
A receptet - ha ehető lesz - majd felteszem a Sufonesza -ra. Addig is marad a várakozás izgalma. Persze ha a leányzónak estére programja lesz, akkor úgyis holnapra toljuk a közös főzöcskézést.

Update: ide tettem a receptet

Kisebb esti körút

Amikor elkészültem a marhacsont levessel, gyorsan szétraktam, bekészítettem a Mamónak egy adagot, Roninak a csontot, és siettünk is a nagyikámhoz. Miután Roni boldogan elvonult a kis szőnyegére a csonttal, a Mamót pedig jól megölelgettem és simogattam, elmentünk a Müllerbe...

Ez a párom ötlete volt, és meglepő módon most nem is az ő kis kedvenc gumicukra miatt akart menni, hanem csak "mert rég voltunk" (itt is, mert piac után szoktunk ide jönni). Na ahhoz képest, hogy elvileg nem kellett semmi, egész jól felpakoltam, méghozzá újdonságokat is.
Pl. vettem kétféle fürdősót is kipróbálni, az egyik elvileg jó az izületeknek, a másik pedig segít kicsit ellazulni (levendulás, citromfüves). Volt jó nagy kiszerelés, ami gazdaságosnak tűnik, de én inkább 1-2 fürdésre elegendő, kicsi adagokat vettem, hogy lássam mennyire válnak be. Úgysem vagyok nagy pancsolós, zuhanyozni szoktam, így ez a 2 üvegcse só is eltart majd nekem pár hónapig, hihi.

Találtam egy másik különlegességet is - a BODYSoul testradírból a olívás-fügés változatot szemeltem ki. Igazán a furi állaga és színe ragadott meg, ezt este rögtön ki is próbáltam. Gondolom a só miatt kicsit kipirosodott tőle a bőröm, de nagyon jól esett a radírozás, és a bőröm tapintása utána selymes, és puha lett - ez nyilván részben az olaj hatása is. Most még kisebb felületen használtam, legközelebb (Talán egy hét múlva? Majd elolvasom, hogy érdemes használni...) bátrabb leszek.

Nem tudtam ellenállni, és ma megvettem egyik régi vágyamat is, egy gyümölcstorta formát! Így már magam is tudok majd ilyen különleges formájú tésztát készíteni - terveim szerint ki is próbálom vasárnap.

Innen még elmentünk a MM-ba és vettünk a kütyükémnek táskát, így most már biztonságban pihengethet, amikor nem használom. Ha megfogadom az ismerősök tanácsait, még kell polár és uv szűrő, sőt egy állvány is... No majd apránként meglesznek ezek is.