Hol is kezdjem?

Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)...
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.

A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...

Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.

Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...

Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.

Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...

 

Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny... a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥

Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.

Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥

Teaszertartás a Pu Ji Templomban

Már nagyon vártam ezt a szombati programot, amit a tai chi edzőnk szervezett erre a hétvégére. A budapesti Pu Ji, chan buddhista templomba mentünk kicsit megismerni a kínai teaszertartás és a buddhizmus alapjait.

   

A koradélután órákban, csodálatos, bár már kissé erőtlen napsütésben érkeztünk a cinkotai templomhoz, ahova ajándékként gyümölcsöket hoztunk, amit szertartásosan (most tanultuk meg hogyan) helyeztünk el a szentélyhez. Éva itt mesélt nekünk a buddhhizmus és a chanbuddhizmus alapvető dolgairól. Igyekeztem figyelni rá, bár bevallom sokszor elkalandoztam a különleges tárgyakon, a rájuk eső napsütés különleges fényein, és hagytam hogy a gondolataim elvigyenek kicsit más világok felé...
A talán egy órás "előadás" után edzőnk a közösségi teremben bemutatta nekünk, hogyan zajlik a szertartásos kínai teázás. Először egy híres zöld oolong teát kóstoltunk, a Tie Guan Yint, ami Guan Yin bódhiszattva nevét nevét viseli. Ez Jiaolian örök kedvence... Különleges, könnyed, gyöngyvirágos aromájú tea - nagyon ízlett nekem is! (ez a tea van a képen) A másik egy kevésbé híres oolong tea volt, a Wudang hegyről.. Ennek a beceneve "fa tea". A különleges nedűket apró kortyokban ittuk a piciny csészékből, és mindannyian csendesen merengtünk, olykor kérdeztünk.
Érdekes találkozás volt egy másik kultúra számunkra oly különleges rítusával.

 

"A tea a földi tisztaság szimbóluma. Van valami a természetében,

ami az élet csendes szemlélésének világába vezet."

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 2.

A piacon... nos erről mit is írhatnék. Imádok piacra járni, itthon és külföldön is. Minden nyaraláson, utazáson, ahol csak lehet felkeresem a helyi piacot, akkor is ha csak néhány árus képviselteti magát az adott helyen. Persze a lőrinci piac nem ilyen, itt szerdán és szombaton igazi, csodás árukavalkád van!

A csodás zöldfélék megcsodálása és kiválasztása után megkerestük a kézzel szedett, illatos almákat áruló családot...

 

Majd felkerestük a kedvenc, "bűnözős" szombati "villásreggelizős" helyünket, ahol megvásároltuk az utolsó adag sült oldalast és hozzá a ropogós héjú, illatos, puha kenyeret...

Mohók vagyunk, én belátom. Nem mondtunk le a "szokásos" pogácsánkról sem, mégha most nem is fért a hasunkba, gondoltuk délután vagy vacsorára jó lesz...

Ezután még rávettem a párom, hogy nézzük szét a zoknikat áruló zónában, de sajnos bár találtam 200 Ft/pár áron egész csini zoknikat, a tisztasági szintjük nem érte el a "megvásárolható" fokot nálam, így passzoltam. A piacról elgurultunk az Aldiba. Na itt aztán az óriási fonalak kísértésbe ejtettek, de már annyi színes gombolyag van itthon, hogy nem vásárolok többet, amíg nem készül el néhány újabb alkotás... (Jajjj pedig az a türkiz, és az a nap-sárga, meg az a csini béka-zöld, óóÓÓÓóóó!)

Az immáron teljeskörű bevásárlásunkkal boldogan hazaautóztunk, és mivel nekem valahogy sikerült ebben a viszonylagos jó időben is kihűlni, ittam egy nagy bögre echinaceás zöld teát és közben játszottam két Magic the Gathering partit is a számítógépen. (Ismét nyugalom és gyógyulás, jejjj!)

Egyébként ...Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen. Létezem - finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos. A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, "hibás" - kész és kész. Lassan - éppen most normálisan - élek; kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz - nagggGGyon rossz - nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt. Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal... és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem... minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem...

Kesze-kusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére... Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban - nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom...

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép - legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást... Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan ébredezve.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta tombizó (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam... :))) Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis "nokedliket" lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Szép estét (napot vagy ami éppen van), Kedves Olvasó!

Jóóóóó volt!

Voltam pihenni... :D A három napos céges utazás szuper volt - csodaszép hely, naccerű hangulat, sok játék, rengeteg nevetés, éjszakai fürdőzés, különlegesen finom ételek - élmény hátán élmény.

Kisvakond, Rabbid és Hannibál + a potion

Mindent leírni nagggyon hosszú lenne, de eszméletlen jó volt, mert...
- egymásra talált Kisvakond, Rabbid és Hannibál (Meg a Csokornyakkendős Gyilkos!)
- szimuláltunk katasztrófásat a sífelvonóban (És túléltük!)
- nem mentem fel a kilátóba Semmeringben (Így nem fújt el a szél.)
- puncsot és forralt bort ittunk a hüttében (Nem én borítottam ki! :D Viszont le- azaz feltöröltem.)
- péntek este a hidegben forró fürdőt vettem a szabadban (Nem fáztam meg!)
- tanítottak a fotózás rejtelmeire és voltunk is gyakorolni (Néhány információt rezisztáltam - nem fért a fejembe, na. :D)
- megtanultam Bang!-ezni, és voltam sokszor bandita (Játszottunk Citadels-t is, de az nem akkora élmény, még.)
- annyit nevettem, hogy fájt a hasamban a nevető izom (Tudom, elvileg nem ott van.)
- olvastam is (Igaz, nemegész egy oldalt... az úúúgy voooolt...)
- csodálatos kajákat kaptunk, koraszülöttekhez igazított időzítéssel (Mégsem pukkadtunk ki!)
- túléltem a füstös esti bulit is (Ez annyira mondjuk annyira nem volt jó. Még mindig utálom a bagófüstöt!)
- nagycsaládos lettem :D (Hirtelen felindulásból lett még három örökbe fogadott gyermekem, egy másfél petéjű ikerpár és egy mégegy kislány.)
- elkezdtük írni Hannibál eposzát Jufival, a titkos testvérségből kiderült lányommal (Lassan haladunk, egyre több részlet kerül elő Hannibál bűnös múltjából.)
- ...
- épségben, örömben és boldogságban hazaértem, ahol várt a csimp-párom (Meglepetésekkel! Pedig ő nem is olyan!)

- ja, és buszfelelős is voltam (Megtudtam csomó kolléga ovis jelét - ez fontos! ^^)

A napszám most így áll:
még 5 nap és itt a Karácsony (Húha!), ebből még 2 munkanap, 1 orvosos (a holnap) és mind nemtudomhogyleszkarácsony-os.

Őszt ölelő

Lent voltunk.Csak két nap.
Kincs minden pillanat.

Napsugaras ősz, aranyló fényében búcsúztunk, lassan, lustán, édes szomorúan, tengerkék Balaton, madaraktól zsivajos nádas mellett, fáradtan omló, ezerszínbe öltözött levelek illatával.

Megyünk majd még, füvet ültetni, madárodút kihelyezni, de aludni valószínűleg már nem.

Úgy kortyoltam a ma még nyitva lévő Aranytölcsér fagyizó capuccinóját, mintha az utolsó lenne.
Hisz az is volt! ...ma, ebben a szezonban, ezen a "nyáron".
Nyáron?! De hisz már itt az október!
Bánatra nincs ok, ez a kedvenc hónapom. Ősz lett.
Ezek a nyárbúcsúztatók mégiscsak, olyan másmilyen napok.
Szépen fájósak.

Dédelgetem az elmúlt pillanataimat.
Csak picit.
Szerintem ér.

Lesz végre nyár?!

Itt vagyunk hát, a nyuszi meg én. Ma itt ébredtünk a nyaralóban. Tegnap még hűvös volt (állítólag éjjel csak 12 fok), bár nekem jól esett, nem fáztam.
Korahajnaltól csakúgy bömbölt a Balaton, fújt a szél, de én ezt a hangot is szeretem. Reggelre meg is tupírozta a felhőket, de még maradt elég. Egész nap jöttek, mentek, de dél körül már volt, hogy kisütött a nap.
Aztán délután megint jött boru, derü, szél, hűvös. De eső nem, csak cseppecskék - talán le sem értek a földig.
Most nyugalom van, áll a levegő, érkezik a meleg...
Úgy tűnik mintha tényleg július érkezne a júliusba.
Legyen. Mi készen állunk a nyárra!

A fotómon éppen a szeles, de napos időszak látható.

Boldog Viharnapot, Malacka!

Valahogy idén ha lejövünk a nyaralóba, velünk (vagy előttünk?) érkezik a zimankó is. De most kitartunk makacsul. Képemnek adhatnám a Csakazértis Nyár címet. Szemerkélő eső ide, süvöltő szél oda - mi bizony elsétáltunk a kedvenc cukrászdánkhoz délután. Igaz, annyira kihűltünk mire odaértünk, hogy nem ettünk fagyit, bár kaptunk a holnapra készülő ínyencségből - vörösbor fagyi! - kóstolót. Jajj, pedig a kedvenceken és ismert ízeken kívül volt császárkörte, bodza, mézes puszedli is!
De hallgatva a szervezetünkre, inkább forró kávét ittunk és sütit ettünk.

Szerencsére többen odadideregtek, jó szokásból - és a "csináljunk nyarat makacsul fagyizóba járással" mozgalom keretében fogyasztottunk mindannyian valami finomságot a kínálatból, és az összegyűlt kis társasággal végül egy jót beszélgettünk is.
Holnap már ugye meleg idő lesz, napsütéssel és fagyizással?!
Szeretném, mert nem csak vörösbor, de ibolya fagyi is lesz...

Vacogós nyaralós

Nincs szerencsénk az idővel, idén eddig kétszer mentünk le a nyaralóba, és mind a két alkalommal csak szombaton volt napsütéses idő, a hidegben átaludt éjszaka után, vasárnap délelőtt bizony menekülőre fogtuk a dolgot, és ott hagytuk a zord idő gyötörte hétvégi házikónkat...

Bár lehetne sok mindent tenni venni, ám ha nincs hol felmelegedni, valahogy nincs kedvünk - ráér, majd ha már süt a nap és nem fázunk a jól végzett munka után (és közben sem).
Persze most talajmenti fagyokat jósoltak, mi is tudtuk, hogy merészek vagyunk, de gondoltuk hátha...
No, amikor szombat koraeste a parton nem tudtunk megmaradni, mert az egyre erősödő szélben vacogni kezdtünk, én bizony attól féltem, az éjszaka is necces, "nagyon fázós" lesz.
Szerencsére a melegítő párna bevetése és a sok-sok takaró elég volt, nem okozott gondot a hideg, tudtunk aludni. Nekem vissza kell szoknom a hangokhoz; megkezdte hajnali köreit a kakukk, olykor mocorog a nyuszi, én pedig elég éberen alszom... így rengetegszer riadtam fel az új neszekre. Fülelek, mint egy nyúl. :D
Remélem hamarosan eljön a jó idő, és végre egy teljes hétvégét lent tudunk maradni a tóparti házikóban!

Havazik

Képzeld, itt megint esik a hó... Pedig március 2. napja van... Jajjj, jajjj a kis cinkéknek annyira elhittem már, hogy jön az a tavasz.
Biztos jön is, csak havat hintenek az útjába, hogy csendesen érkezzen.

Fürti, jöhetnél megint autókra rajzolni!
Remélem hamarosan!

... és azt is remélem, hogy mire ideérsz, addigra már nem lesz hó! :D

Kucc-kucc

Fájt a hátam, majd beszakadt. Három napja. Gondoltam, mégiscsak megnézetem már orvossal, mert igaz, talán ha 15 fok van a lakásban, és non-stop fázom, de mégsincs ez rendben így. Aggódtam, kivételesen magamért.
Szerencsére nincs tüdőgyulladásom. Viszont mindenféle gennyes hólyagocskák költöztek be a torkomba - érdekes, nem is fáj - valami vírusnak köszönhetően. Mivel ennek hatására a pulzusom is össze-vissza rohangál le-fel, pihennem kell - veszélyes lehet (állítólag).
Hát jó, pihenek... fék kicsit behúzva, és várom, NAGYON várom, hogy kisüssön a nap.

Vihar előtti bűvölet

Alig aludtam a múlt hétvégén pénteken, mert olyan vihar volt, hogy úgy éreztem, a természet ereje bizony belekapaszkodik a házikónkba, nem ereszti, kitépi és elrepíti, mint az Óz, a nagy varázslóban, aztán még a végén valami boszorkányra esünk mi is...

Persze a házikó maradt, de nekem bizony az álmot kifújta a szememből a szél, a takaró alatt vacogva aggódtam, mint egy kisgyerek.
Másnap is baljós fellegek gyülekeztek alkonyatkor, ahogy kinéztem az ablakon - mert a hideg miatt behúzódtunk a házba - megláttam milyen rózsaszín-narancsos fény uralja az eget. Nosza kaptam a gépet, felöltöztem, és sipirceltem ki a nádashoz fotózni! Csodás képeket sikerült készítenem, kettőt fel is tettem a Flickr-re a Balaton - 2009 szettembe.

Eljött hát az ősz

Szeretem az esőt, szeretem a nyugodni térő természet előkészületeit, szeretem a barnán mosolygó gömbölyű gesztenyéket, szeretem az őszt. És ma eljött, hűvösen, esősen, szipogósan.

Kép forrása: rainimages

Valóban volt vihar

Itt vagyunk hát. Tegnap még hápogtunk a hőségben, éjjel viszont akkora vihar lett - óriási széllel - hogy lecuccoltam a ház alsó szintjére, mert a tető alatt nem tudtam aludni. Párom hamarosan érkezett utánam...
Eleinte mindenfélén gondolkodtam - piszkálja a csőröm az új VKF témája (VKF XVIII. Különleges túrósok), és bár még sosem indultam, ez már a 2. alkalom, hogy fontolgatom, nevezzek-e. Szóval éjjel a viharban gondolatban több dolgot is "főztem". Azon is gondolkodtam, mi van itthon, mit tudok a páromnak készíteni - aki most nem akar tésztát enni - ha annyira szakad, hogy nem tudunk elmenni vásárolni. De végül úgy döntöttem, jöjjön a kék, bárányfelhős ég alatt, lágy szellőben, virágos mezőn való sétálás gondolat, ezzel mindig olyan jól el tudok aludni. És lőn.

Most itt a reggel, s bár hűvös van, a morci felhők között már látszik a kék ég és süt a napocska. A nyúl boldogan rohangál a szobában és azon töri a fejét, hogy juthatna ki a kertbe - mindig második napra "éled fel", ilyenkorra az utazás rémülete feledésbe merül és előjönnek az emlékek - "Á, itt szoktam én beslisszolni a ház alá, és a Nagy Üreg készítését folytatni!". Én pedig eszem a reggeli zabpelyhes joghurtom, és élvezem a nyugalmat.
A képen látható, hogy Tihany felett is még ott húzódik a sötét felhő, és a víz is erősen fodrozódik a hűvös széltől.