A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orvos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orvos. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 6., hétfő

Wombi beteg

Csak írom, írom a témákat a google keep-ben, hogy jajjj majd ezt is meg azt is kell írni, de aztán mindig elmarad, hogy nekiüljek és csináljam. No de most aztán ennek vége, leírom. Inkább röviden mint sehogysem. Mindent külön posztba, mert nem egy téma.

Kezdem most a legfontosabbal, jelenleg ez foglakoztat a leginkább, ezen aggódom a legtöbbet: Wombi beteg. Már egy ideje nyifog, pityereg olykor - úgy figyeltünk mintha "dolgát végezné", amikor sír - és el is vittük orvoshoz, aki akkor nem talált semmit. A mi kis mosolymalacunk látszólag jól volt és mivel ő mindent kommentál, beszélget, gondoltuk akkor lehet, hogy ő csak a kakilást végzi hangosabban az átlagnál, ami ugye tengerimalacoknál igen gyakori tevékenység...


De aztán a helyzet rosszabb lett és elvittük őt megint az orvoshoz, mert nagyon aggasztónak tűnt a panaszosabbá váló sírása. Az ultrahang vizsgálat aztán kimutatta, hogy az édes kis pöttömnek húgykő van a hólyagjában. Jajjj! Ráadásul a húsvéti ünnepek miatt csak jövő csütörtökre (április 9.) tudták műtétre előjegyezni, de addig is kapott szurit (gyulladáscsökkentőt). Nem nyugodtam igazán meg, sőt, mert ez egy nagyon komoly műtét és tartottam attól is, hogy ennyit kell várni. De nem bízom meg bármelyik orvosban, a kő sem alakult ki pikk-pakk és él is vele szegény kicsi lény egy ideje, szóval elfogadtam, várni kell (már csak a komplikációk lehetősége miatt is javasolták a türelmet, mert ez nem életmentő műtét, de lehet utána baj).


Ma azonban nagyon vacakul volt a kis drágám, fel is hívtuk a doktorbácsit, mit tegyünk, mert annyira aggódunk. Reggel még evett-ivott szépen, lelkesen várt, de mire hazaértem Apuéktól már nagy volt a sírás és a pocakgörcsök, nem akart enni, teljesen kivolt. Szörnyű így szenvedni látni őt, nekem is volt vesekövem, tudom min megy keresztül.
Ha minden jól megy és túl leszünk ezen a napon, akkor holnap - kedd - reggel már vihetjük és kap fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, megnézik és talán még aznap - tehát két nappal előbb, mint tervezve volt - meg is műtik. Remélem kibírja addig!

Most kicsit jobb a helyzet, bár válogat, eszeget. Külön tettük Lencsitől, aki újkeletű testi fölényét kihasználva felfalta a finom falatokat előle, meleg bújót tettem neki és félóránként megnézem, megkínálom valamivel, hogy ne gyengüljön már tovább, no meg simizem a pociját, ha úgy látom, jól fogadja.
Drukkoljatok velünk a picikének, én is egyre csak súgom neki: "Harcolj Wombi, bírd ki, légy ügyes!". Mert bizony ma láttam annyira elfáradni, hogy féltem, feladja...

2013. június 30., vasárnap

Van-e lejjebb?

Csütörtökön voltam kontroll vérvételen, pénteken mentem a leletért. Sok mindenre számítottam, de erre nem - a vasam 1,2 (határérték: 8,8-27,0), tehát a minimum kb. 14 %-a. Ájuldoznom kéne, rosszul lenni, szédülni...
Nem mondom, hogy fitt vagyok, de ilyen rosszul azért nem. Biztos voltam benne, hogy jobb lesz az eredmény, mint a múltkor (február végén 2,9 volt, áprilisban 2,3), mert mostanában nem voltam olyan rosszul és szedtem a gasztroenterológus által javasolt, "forradalmi", ionos formában vasat tartalmazó bogyókat. Ezért is mentem bátran a vérvételre, gondoltam három doboz után már csak látszik valami eredmény... Hát tessék. Negatív rekord van.
Hétvégén ezt az egészet próbáltam megemészteni, kitalálni mit csináljak. Szerintem már minden típusú orvosnál voltam (csak olyannál nem, aki az embert egyben nézné...), mindegyikben csalódtam, nekem kell ezt megoldani, mégha holnap reggel persze el is megyek a háziorvoshoz - mégiscsak ő utalt be és őt egyébként is szeretem. Gondolom majd kórházat javasol, én meg passzolok.

Bár méreteimnél fogva (kóros sovány aztán nem vagyok, az biztos) nem gondolom, hogy lisztérzékeny lehetek (a gasztroenterológus szerint az egyik vérképemben lévő érték alapján ez ki is zárható), mégis elkezdek, ha még nem is paleo, de legalábbis gluténmentes diétát tartani. Vettünk giga adagos C vitamint (most ezzel szedem a nem igazán felszívódó, cudálatosz vasat) és a párom hirtelen felindulásból Béres cseppeket is vett nekem, de ezt még nem kezdtem el, mert elég sok fémallergiám van és azt írják, hogy olyanoknak nem ajánlott...
Lehet a vasra is allergiás vagyok és taszítom?! Oké hogy nem rozsdásodok be, de azt hiszem ebből így baj lesz... Illetve lassan ki kéne mondanom, már van.

...gondolj, gondolj...

2013. április 26., péntek

Fától az erdő?

Nem látszik az ösvény, amit reméltem, csak a csavar (rejtvény? fricska?).
Van egy szép háromszög; a gyomrom panaszai, a beleim érzékenysége és a vashiányos vérszegénységem. Még csak kettőt sem lehet választani, legalábbis egyelőre úgy tűnik, hogy jól legyen...
Sőt, a vashiányos vérszegénység mintha nem is tudna jó lenni, már csak 2,3 mértek (az előző lelet 2,9 volt és a minimum érték 8,8), azaz lassan a negyede a minimumnak. Meg is látszik a többi eredményemen is, sajnos. A vasterheléses vizsgálat egyértelműen kimutatta a felszívódási zavart, csak sajnos az okát nem (már kizárták a lisztérzékenységet).
Az izületeimről nem beszélek, nem mintha nem lenne soha fájdalom ott is, de a taiji sokat segít, és tudok működni, mozgok meg minden és ha tudnám napi szinten csinálni, még jobb lenne.
Azt hiszem a szövettani lelet után alternatív gyógymódot keresek a háromszög-vonalon is (nem mintha eddig nem tettem volna), mert nem jutunk sehova, bennem meg lassan (el)fogy az oxigén.


2013. április 24., szerda

Kukucs, ahogy nem szeretem

Holnap megyek a gyomortükrözésre, délre, szóval tuti farkas éhes leszek, mégsem hiszem, hogy szívesen nyelem majd le a dolgokat... Voltam már ilyen vizsgálaton, kétszer. Túlélhető, nem kellemes és utána, a mintavétel miatt, eddig mindig napokig fájt a gyomrom...
Most, a betekintés mellett, az előző alkalmakkor is megtalált - a mostani orvos szerint érthetetlen módon akkor nem kivett - polipot tervezik eltávolítani. Emiatt "kicsit" aggódom.
A párom visz és kértem, várjon is meg... Nem hősködöm, most nem megyek egyedül, mert nem vagyok túl jól és a vasterheléses vizsgálat után is kellett végül a "szállítás".
Már több mint egy hónapja, hogy "furcsákat" eszem, a két kezemen elférő mennyiségű alapanyagból.
Gondolom részben ennek okán a körmeim állandóan törnek, tövig vágva is, lemezesen és pici U-alakú módon egyaránt. A bőröm hófehér, száraz, viszket, hiába kenem bio készítményekkel - furcsa, nekem idegen. Állandóan álmos és fáradt vagyok, főleg este... Zokszavak vége, tudom hogy nem vagyok egészséges, ezzel jár, ez van.
A gyomrom viszont sokkal kevesebbet fáj és a puffadásos panaszaim szinte megszűntek, bár még mindig tudok étkezésben "mellényúlni", főleg ha nem én készítem az ételt, hanem valamilyen okból "idegen" helyen kell ennem.
Remélem holnap estére okosabb leszek és látható lesz az ösvény, amin a még egészségesebb lét felé haladhatok.

2013. április 11., csütörtök

Orvosnál, de nem velem

Ma Aput vittem kardiológiai kontrollra. Már egy ideje nem merem elengedni egyedül, félek, hogy elesik - annyira bizonytalanul lép, a lépcsőn is oly ingatagon halad, mindig rettegek, elesik, összetöri magát. Így aztán évente kétszer együtt megyünk vissza a Kariológiai Intézetbe (döbbenetes, de már hét éve volt a szívbillentyű műtét),  az én autómmal szállítom (WagonR+), mert szereti, hogy magas, könnyen ki-beszáll belőle.
Kicsit olyan, mint amikor az ovis gyerekeimmel mentem orvoshoz... viszek neki inni, szendvicset készítek és gyümölcsöt, mert egyfajta "tábor" ez, mindegy mikor megyünk, sajnos nem lehet kiszámítani, meddig kell ott várakozni.

A dolog legnehezebb része sajnos az, hogy nem tudunk igazán beszélgetni, mert Apu nem hall engem. Az én hangszínem sem normál hangerővel, sem hangosan (mármint a tőlem telhető és vállalható - értsd nem kiabálásnak vagy ordításnak szánt kommunikáció - leghangosabban) nem érti, amit mondok. Ha nagyon igyekszünk és szinte a füléhez hajolok (amin ott csüng a dizájnos és döbbenetesen drága, mégis értéktelen hallókészülék), akkor tudok néha információt bejuttatni, de beszélgetéseink mégis inkább olyanok, mint az álom és ébrenlét határán megélt víziók - ki tudja mi a valós belőle, és mi kitaláció vagy éppen révedezés múltban, jelenben, jövőben... Elveszünk, együtt és külön.

Szerencsére, a vizsgálatok alapján Apu jól van - korához és betegségeihez mérten - nincs ok aggodalomra, ezért majd csak öt hónap múlva kell visszamenni újra. Sajnos, ő ismét elmondta, hogy nem akar már akkor élni - kicsit néha megértem, nem hall jól, nem lát jól, kevés öröm, élmény, egyáltalán inger éri - én pedig azt, hogy nagyon szeretnék neki novemberben, a 80. születésnapjára egy klassz bulit rendezni. Mintha elmosolyodott volna...

2013. április 9., kedd

Vasterhelés vizsgálat

... van ahol vasterheléses vizsgálatnak írják, nekem így, a cím szerint volt a beutalón. Mivel nem igazán találtam erről a vizsgálatról semmilyen leírást amikor az interneten kerestem, ezért gondoltam leírom én milyen volt. Mivel ma csinálták nekem először, természetesen nem tudom, hogy mindenhol ilyen-e, de gondolom hasonló...
kép forrása: healthyoncare
8:15-re kaptam időpontot, éhgyomorra kellett bemenni a kórházba, ahol nem a laborba, hanem a gasztroenterológiai osztályra irányítottak. Összesen öten voltunk olyan vizsgálaton, ami ismételt kontrollt igényelt, a többiek laktulóz illetve laktózérzékenység miatt, így tőlük nem vért vettek, hanem rendszeres időközönként fújtak egy vékony csőbe....
Volt reggel kis csúszás, ezért az első vérvétel 8:45-kor volt (szigorúan éhgyomor), előző nap este 8-kor ettem utoljára, inni pedig olyan 10 körül. Ekkor kellett bevennem a vasat, ez egyedi, készítménytől függ mennyi. Nekem az orvos Aktiferrin lágy kapszulát írt fel (ezt ki kellett váltani és vinni a vizsálatra), ebből 4 szemet kellett bevennem kevés vízzel (113,85 mg vas-szulfát kapszulánként). Innentől 30 percenként vettek tőlem vért, megnézve a 30-60-90-120 perces értékeket.
Tehát összesen ötször szúrnak, ha minden jól megy. Közben inni, enni tilos. Ezután szépen haza lehet menni, lelet majd később. Nem tudom pontosan mikor, mert nekem kb. két hét múlva lesz a gyomortükrözés, és majd addigra meglesz, mondta a doktornő és akkor "okosabbak leszünk", hogy őt idézzem.
Persze nem ment minden jól, a harmadik szúrás (ugyanoda) már fájt. A negyedik előtt szerencsére rákérdezett a nővérke, és ezután egy teljesen fájdalommenteset szúrt - kicsit feljebb. Az ötödik, utolsó alkalommal azonban sajnos csepp vér sem jött, pedig nem pánikoltam (de a folyadékhiány és nyilván maga a súlyos vérszegénység, ami miatt mentem, nem tett jót). A bal kezemben is kísérletezett, hiába mondtam, hogy nekem onnan még az életben senkinek nem sikerült venni... megpróbálta. Nem részletezem, nem sikerült, de most az a kezem csúnyább és jobban fáj, mint a végül 6x szúrt jobb. Mert ezután a kudarc után megkértem, hogy mielőtt más helyekre "tévedne", még egyszer a jobbat próbáljuk be. Nagyon pozitívan igyekeztem minden erőmmel arra fókuszálni, hogy legyen ott vér és sikeres is legyen a dolog. Ügyesek is voltunk, mert megindultak a cseppek a fiolába, így az öt alkalmat megúsztam nyolc szúrással.

kép forrása: The.Site.org
Sokat kivett belőlem a vizsgálat, bár azt hittem én majd simán megyek délután melózni, nem ment. Gondolom a korán kelés, az étlen-szomjan várakozás is gyengített, így rövid találka után a lányommal hazamentem, méghozzá a metróvégállomástól már fuvart is kellett kérjek a páromtól, mert úgy éreztem össze fogok esni.
Otthon beborogattam a kezem; bekentem heparin tartalmú Lioton géllel (nem ott ahol szúrtak!) az elszíneződött részeket, kis vattakorongot bevizeztem és ráraktam, majd lazán rátekertem fáslit (nem szorosan, csak tényleg annyira hogy tartsa meg a pakolást). Magam mellé készítettem egy kulacs vizet, bebújtam a melegített ágyba (fájt a hasam ezért bekapcsoltam az elektromos lepedőt) és aludtam egy nagyot.
Most is fáj a fejem még, pedig iszom egész nap azóta is (meglesz éjjel a böjtje...), de ez lehet a front miatt is.
Jó volt, hogy vittem a vizsgálatra könyvet, bár sokat beszélgettem a velem együtt várakozó betegekkel is, de a könyv teljesen rabul ejtett, ahogy megjósoltam.

2013. április 4., csütörtök

Kapszulák és bohócok

Ma reggel nőgyógyásznál jártam. Kellett nagyon, sokszorosan tartoztam magamnak már ezzel. Nagyjából három éve nem mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, mert a maszek orvos akihez jártam anno azt mondta, szokjam meg a menstruációm előtti napokon a késszúrás szerű fájdalmat. Ugyan megmondta az okát, miért van ez, de a "megszokás" valahogy nem volt kedvemre való javaslat.
Felkerestem akkor még néhány másik orvost (sok pénzért) ebben a "témakörben" és csalódtam, így azóta nem kerestem fel egyet sem.
Hála a tripla antibiotikumos kezelésnek, már "odalent" sem volt minden rendben, így nem halogathattam tovább ezt, és most már túl vagyok ezen is, aminek végülis örülök.
A vacsoránál elméláztam azon, mennyi kapszulát nyeltem ma le azok miatt a gyógyszerek miatt, amiket előzetesen kaptam, a szintén másik gyógyszerek miatt kialakult "betegségeim" okán...
Na. Álljon már meg a menet! Ennek véget vetek.
Csak bogozzák már ki, miért nem szívom fel a vasat és miért gyullad be annyit a gyomrom...

Megint zavar az is, hogy este akárhova kapcsolnám a tévét, csak gyilkosság van meg vér meg halál; "igazi" a hiradóban, "mese" a sorozatokban, a filmekben. Még Húsvét hétfő este is mindenhol csak akciófilm, lövöldözés és hullagyártás... A műsort állandóan megszakító hirdetések szerint pedig gyógyszert, autót és kölcsönt kell "venni".
Stop. Marad a természetfilmes, az utazós és a főzős csatorna, bár reklám ott is van, csak nem sok.

Próbáltam este olvasni, de még mindig nem megy, a nem természetes fényben, nagyon fárad a szemem - amivel persze egész nap monitort bámulok, szóval nem lep meg.

Ma amíg vártam a rendelőben kifejezetten élveztem, hogy olvasok. Méghozzá nagyon érdekes, tartalmas, "okos" könyvet, sokak szerint egyfajta "bibliát", Müller Péter Isten bohócai című művét.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most néha akár szövegkiemelővel vagy aláhúzással belebarbárkodnék a könybe, hogy kiemeljem a nekem fontos gondolatokat, amikhez már most tudom, vissza szeretnék még térni - szeretni, dédelgetni őket, újra átélni azt a mély egyetértést és Igazat, ami oda le van írva.

Holnap nem leszek egyedül a vasterheléses vizsgálaton, ez a könyv velem lesz, és tudom hogy a tér és az idő megváltozik majd, nem is lesz olyan fontos, mi fáj és mi nem, mert egy nagyszerű író zenél, mesél, táncol majd nekem, velem, bennem...

2013. március 23., szombat

Pocaklény vagyok én is

Csakhogy végre felfogom, hogy nem csak a nyulam, no meg most már a tengerimalackák étkezésére kell nagyon odafigyelnem, hanem a magaméra is! Sokkal, sokkal jobban vagyok, bár még vannak pocak-fájdalmaim. Holnap lesz az utolsó antibiotikumos nap, aztán hétfőtől jön a probiotikum (Protexin Balance 2x1, egy hónapon át), és persze marad a kötött étrend. Most még a gyógy-verzió, szerintem legalább Húsvétig, de aztán óvatosan bepróbálkozom más, rostdús ételekkel is. Például jön a spárga szezon, azt remélem lehet enni, mert imádom!

A mai reggelim tükörtojás és zsömi volt zöld teával, ebédre pedig megint "reform" krumplipürét készítettem (megveszek érte), vajon pároltam kockára vágott sütőtököt vörösáfonyával (erre is rá vagyok kattanva) és jól előkészített (sózott, lecsepegtetett) padlizsánt sütöttem kevéske olajon (a héját nem ettem meg). Életem párja is lelkesen falta ebédre az áfonyás tököt, no meg a pürét is, de ő kapott fűszeres, sült csirkemellet is mellé. (Jó illata volt, de érdekes, nem is kívánom a húst...)

mai ebéd
Vacsira most megittam egy doboz kaukázusi kefírt, ami újdonság az "új kezdet" óta (ahogy a padlizsán is). Holnap a ma apró kockák formájában megpárolt céklát tervezem bevetni, de lehet hogy krémlevessé alakítom és például almakockákat teszek bele?!

2013. március 21., csütörtök

Falás és fogyás

Nem éheztem ma és sokkal jobban vagyok, juhéjj! Ettől függetlenül persze már most majd elalszom és mindjárt zuhanok az ágyba, de mégis. Gondolom hat a gyógyszer (elvégre lóadagban, 2x2-t kell szednem) és az étrendváltás is. Az elmúlt napokban, hétfő óta lement rólam 4 kg, így a komfortérzetem is sokkal jobb.

mai reggeli
Reggel nem voltam farkaséhes és nem fájt a gyomrom sem! Igaz, amikor hat óra körül kiballagok mosdóba és reggelit adok Nyüzsinek, be szoktam venni a savcsökkentőt, de ennek ellenére hetek óta fájó gyomorral (hassal?) ébredtem...
Vassal dúsított gabonapelyhet választottam reggelire, aszalt szilvás joghurttal, almával (felét családi rágcsálóink fogyasztották el) és zöld teával. (A kávéról lemondtam, bár heti egy alkalommal még esetleg megengedem magamnak, a teljes tiltást nem mondtam ki.)

Ebédre már mindenféle finomságot készítettem. Amíg reggeliztem megfőztem néhány szem krumplit, amiből vajjal, a saját főzőlevével és kevés laktózmentes tejjel krumplipürét készítettem.
Hozzá, illetve délutáni desszertnek vörösáfonyás sütőtök korongokat sütöttem. Csodás ebédem volt és még maradt holnapra is, csak mivel az áfonyákat mind befaltam, még este készítettem kis ráadás adagot kiegészítésképpen.

Ma megint rengeteg ötletet és szépséget gyűjtöttem a Pinterest boardjaimra, alig tudtam abbahagyni a kutakodást... Azt hiszem elég sok időt töltök itt, majd próbálom csökkenteni és inkább az alkotásra szánni, amit így "megmentek". Persze ezt este, tableten az ágyban is lehet, szóval nem is olyan könnyű ez...

2013. március 19., kedd

Dddd...iéta?!

Nem is olyan könnyű ezt a speciális diétát tartani, főleg most, amikor még (vagy már?) csomó minden nem kapható. Néhány alapanyag árától dobtam egy hátast az első szupermarketben, és úgy döntöttem, még máshol is megnézem, mielőtt aranyárat fizetnék érte.
Minden esetre ma vettem rostokban gazdag és tartósítószermentes kenyeret (de majd én sütök, legkésőbb a hétvégén), natúr joghurtokat, aszalt szilvát, tönkölypelyhet (zabpehely mindig van itthon), almát, banánt, és mára volt csicsóka is a piacról...

kép forrása: egészségtükör
Amiből lehetett "bio"-t választottam, bár vannak kétségeim ezek valódi különbözőségét illetően (elég, ha csa..k az esőre gondolok, ami nem tud bio lenni az adott földek felett sem).
Már most, este bekevertem a holnapi reggelimet: bio tönkölypelyhet, natúr joghurtot és négy szem felkockázott aszalt szilvát. Remélem, reggelre jól felpuhul majd nekem! Elvinni azt hiszem almás zabkását kell főznöm, mert más hirtelen nincs itthon, amivel "átállhatnék".
Tipródós az uzsi is, mert magokat nem lehet, nyerset nem lehet....
Pároljak répát?! Rizsről például nem írtak semmit, vajon azt lehet?! Gondolom minimum rizsnyáklevest igen...
Sajnos, pontosan azt sem tudni, be van-e ez nekem most gyulladva vagy nincs, de tuti nem százas, mert hetek óta fáj. Ezért is írt fel nekem a doktornő antibiotikumot - megint...
Az elutazásunk előtt, decemberben a gégegyulladás miatt, nem egész két hete, valami új generációs cuccot (na akkor kezdett el fájni a hasam igazán) pontosan nem tudom megmondani miért (vírus volt a torkomban, de a pocsék vérképem okán a doktornő aggódott), és most újra, ez is új generációs, ha minden igaz a 99%-a a bélben szívódik fel, így ha van a divertikulumokban elszaporodott baktérium, ki fogja írtani.
Persze "mellékhatásként" kitessékeli a jó bacikat is... így utána majd jöhet a probiotikum kúra (a gasztroenterológus a Protexin Balance-ot ajánlotta, amit 1 hónapig kell majd szedni, de előbb ezen legyek túl, 6 napos kúra).

Szerintem más is lehet ilyen bajban mint én, ezért terveim szerint felteszem a főzős blogomra is a sajátos gasztrotúrám "alkotásait" és kommentelem majd, ehető-e, és milyen hatása volt az étkeknek...
Lehet, hogy röviden kiírom ide is. Ma még a "bűnös" mákos guba került fel. Hiába, gyorsan változnak a dolgok. :)

Gasztroenterológia

Néhány éve még azt sem tudtam volna, mit jelent ez a szó, gasztroenterológia.
Mára az évek alatt már túl vagyok mindenféle kissé vagy nagyon kellemetlen vizsgálaton, és úgy tűnik, az életem része marad ennek az orvosi osztálynak a "rendszeres látogatása".
Hiába no, nekem az izületeim és az emésztőrendszerem érzékeny (egyet Anyutól, egyet Aputól).

Tegnap felkerestem a már említett szakorvost, és kellemesen csalódtam, mert volt türelme meghallgatni, megnézni a leleteimet, elmagyarázni némelyiket (volt olyan, ami már több éves, de csak most tudtam meg, hogy akkor mi bajom is volt), meghallgatni a panaszaimat és hogy miért vagyok ott.
Még nincs persze vége, a bekukkantást - legalábbis a gyomromba - nem úszom meg, és csinálnak egy vasterheléses vizsgálatot is, hogy valóban van-e felszívódási zavar, vagy sem. Ezek lezajlanak áprilisban, aztán remélem semmi nem tart vissza attól, hogy vaslédi legyek. :D

Persze van - nekem új - diagnosztizált "betegség" is, a jelenlegi panaszaimat a már több évvel ezelőtti tükrözéskor is megtalált vastagbél divertikulumok okozzák. Kaptam rá gyógyszert és diétás étrend előírást. Remélem segít, mert néha már zeppelint-nyelt méretű volt a hasam, és bevallom, nem a kellemetlen tünetekkel volt a legtöbb bajom, hanem a komoly fájdalommal (mindenféle nyomasztó gondolataim is voltak, annyit fájt a hasam bal oldala).


Érdekes módon a hétvégén készített és fogyasztott mákos guba, ami akár komoly gondokat is okozhatott volna, inkább segített, enyhített.
A doktornő mondta is, hogy nincs két egyforma ember, lehet lesz olyan, amit ő ajánl és nem bírom, míg mást, amit elvileg nem lehet, de megkívánok, akkor keveset kóstolhatok, és ha nem okoz panaszokat, egyem nyugodtan (nyilván nem tokaszalonnára gondolt). Persze ésszel, például viaszos héjakat hámozni kell, olajos magvakat őrölni és ételbe tenni, nyersen semmit (semmit!) nem enni.

Szóval most szedem a lecserélt illetve újonnan kapott gyógyszereket, aztán majd a probiotikumot, hallgatok rá, és megyek a kiírt vizsgálatokra. A diétához lesz szükség néhány érdekes alapanyagra, remélem sikerül venni. Nagyjából ennyi.

2013. március 17., vasárnap

Hol is kezdjem?

Annyi mindent szeretnék írni, hogy megmaradjon emléknek (idén minden nap készítek legalább egy fotót, nem művészi értéknek, csak úgy, képeket az életemből)...
Ez a "hosszú" hétvége igencsak sűrűre, eseménydúsra és feldolgozós-élményesre sikeredett, sikeredik, ezért beérem azzal, hogy ma ennek lenyomatait hagyom.

A legnagyobb hatással a "nem átlagos" hideg és hó miatt kialakult helyzet volt rám. Döbbenten néztem, mit tesz az ország vezetése, és mit tesznek az emberek... Nem sok mindennel tudtam a jó érdekében hozzájárulni, fizikai állapotom és eszem azt diktálta, maradjak itthon, nehogy belőlem legyen egy új, mentenivaló ember, miközben zsibongó lelkem főzött volna húsz liter levest, pakolta volna a teát, és amit csak talál itthon, vagy a szomszéd boltban, majd kapta volna a kabáthát és irány az emberekhez, akik bajban vannak...
Nem mentem, Facebook-on megosztottam, amit értékesnek és hitelesnek találtam, no meg azonnal küldtem néhány adomány sms-t a Vöröskereszt-nek, hiszen úgyis vettem volna kenyeret, innivalót, akár takarót is a bajban lévőknek...
Bár ezek az események erősen karakterizálták a hétvégét, és igazi érzelmi hullámvasutat keltettek bennem, történt más is...


Lencsike cseperedik, szelídül (még csak 5 hetes!), Nyüzsi pedig szocializálódik (velünk, azaz egyre jobban bírja, sőt követeli a simit). A kis malacka még mindig fél. Minden nap kivesszük, ha a popója környékén borzoljuk a szőrt, akkor igen aranyos hangokat ad ki. Már tudom, hogy jobban szereti a sárgarépát, mint az almát vagy a petrezselymet és azt is, hogy a takarítás igazi para, "huhúhúúú"-zva, aggódva várja mikor készülök el... Nyüzsi szereti a több C vitamint tartalmazó tengerimalac kaját is (mindig kap belőle, nem akarom, hogy féltékeny legyen és szerintem neki sem árt), de egyébként a vedlés miatt elég gyatrán eszik, kétféle szénát is vettem neki, hogy ne legyen baj.


Ma elmentünk a Kikába, mert nekem nem volt most időm, az általam szervezett alkotókör eheti foglalkozása előtt festeni (és közben pedig pláne). Így ezen a hétvégén akartam nekiállni. Készítettem is egy bögrét, és annyira élveztem a festését, hogy "azonnal" kellett további porcelán tárgyakat vásárolnom! Egész olcsón megúsztam, mert 299 forintért árultak egyszerű porcelán bögrét, sokféle színben. Több fehéret és egy zöldet vettem, de lehet még vissza kell majd menni...

Inspirációkat is gyűjtöttem, mert házat (pontosabban ikerház felet) néztünk a héten, és mindenféle nagy terveket szövünk, ami még akkor is élvezetes, ha nem lesz belőle semmi.

Teljesen rabul ejtett ez a színes, igazi tavaszi (sőt nyári?!) hangulatú ágynemű, valamint nagyon vicces ez a "madárodú"...

 

Nálunk már nincs kislány szoba, de annyira lélekvidító ez a tündéres függöny... a pitypangos ágynemű pedig szerelem, de nem vettünk (elég drága), egyelőre. ♥


Az egyik leginspirálóbb berendezés ez a fehér-ciklámen-szürke-fűzöld konyha volt, ami meglepő, mert így egy az egyben nem vállalnánk be (de lehet hogy mégis?!). Ja és találtam egy fura kicsi lényt is, ami lehet hogy elefánt akar lenni (az orrszerkezet mintha...), csak a füli igen pici. A cuki virágok és mosoly miatt legalább lefotóztam Anyunak.


Nekem még nem is ért véget a hétvége, hiszen nem publikus okokból még két napot nem megyek most dolgozni. Szabadidőt is remélve "előkentem" néhány bögrét keddre...
Holnap - többek között a háziorvos kitartó unszolása, valamint a panaszaim miatt - elmegyek egy kedves orvos barátunk által ajánlott gasztroenterológushoz. Este pedig sokadik taiji edzés... ♥

2013. március 10., vasárnap

Szervezeti kalamajka

Múlt héten sikerült produkálnom az eddigi legrosszabb laborleletemet, hiába igyekeztem "ideális" napon elmenni rá (még a pirosbetűs napok előtt). Nincs rajta mit szépíteni, pocsék - rosszabb mint 2010 nyarán a gyomorgyulladáskor, vagy az izületi mindenfélére kapott gyógyszer okozta hatások nyomán. Pedig volt közben fellendülés (életmódváltás és gondolom a pirulák elhagyásának hatására), nagyjából 10%-os, aminek nagyon örültünk, hogy már néhány (?) hónap és elérhetőnek látszanak a minimum értékek...


Csütörtök reggel felkerestem a háziorvost aki azt mondta, hogy keressünk vadul profi gasztroenterológust, és ha lehet még hematológust is, még jobb lenne "kettőtazegyben", de ilyen kombó igencsak ritkán van... * sóhaj *
Aztán ma elkezdtem kicsit olvasgatni, mert amikor nála voltam, mondtam neki, hogy igazán lecserélhetnénk a refluxra kapott gyógyszeremet, ami már lassan havi négyezer forint lett (és mint kiderült, van azonos hatóanyaggal nyolcszázért is).
No, mit olvastam ma...
... egyrészt azt, hogy a protonpumpagátlók a gyomor kémhatásának csökkentésével megakadályozzák a B12 vitamin, valamint a vas felszívódását. - Nocsak, akkor miért is vagyunk meglepődve a vashiányon?!
... másrészt ugyanezen gyógyszerek egyes hatóanyagai gátolják bizonyos gyógyszerek (például amit az izületi betegségekre kaptam) lebomlását, amivel erősítik azok hatását és mellékhatását.
Jó kis csapda.
Aztán jön a gyógyszert kapok a gyógyszer mellékhatására ördögi kör és vagyonokat költök, akár csak arra, hogy úgy legyek, amikor elmentem az orvoshoz.

"Költői" kérdéseim vannak.
Miért nem nézik egyben a szervezetet?
Miért nem nézte meg egyik szakorvos sem a teljes vérképem és tájékozódott a teljes szervezetem állapotáról - jó esetben a szakterületük vonatkozó leleteit átnézték.
Ha mindezt nem kezelik egyben, hogyan lehetnék jobban?!
Ha igaz amit ma olvastam, akkor a refluxra kapott gyógyszerem akadályozta a vasfelszívódását a szervezetben és hátráltatta a metotrexát kiürülését. Az izületi mindenféle "csodára" kapott szerek pedig ártottak a májamnak és a gyomromnak. Csudálatos.

A korona a tetején, hogy mindezt valószínűleg én "nevelgetem ki" magamba a stresszel, mert a legtöbb egészségügyi problémám nem megfejthető.
Most aztán fel van adva a lecke, és szerintem ezt nem is orvossal kell kibogozni, hanem ahogy már annyiszor leírtam, de most már tényleg nagyon kéne... nekem.

2013. január 5., szombat

Hurghada - A turista felkészül

Utazásunk az ősszel kezdett körvonalazódni, ha jól emlékszem október utolsó napján foglaltuk le, és egészen az indulásunk előtti napokig nem volt biztos, hogy el tudunk menni - betegségek voltak, családi gondok stb. Így aztán nem is nagyon készültem, egyrészt mert nem voltam biztos benne, hogy el fogunk menni, másrészt teljesen ismeretlen és feldolgozhatatlan helyzet volt számomra, az hogy Karácsonykor nem leszünk itthon a családi fészekben, nem leszek a gyerekeimmel, nem lesz családi vacsora, nem előzi meg az egészet pánikszerű rohangálás az ajándékokért, napokig tartó menüsor tervezés és készítés stb. Ráadásul tengerparti üdülőhelyre mentünk barátokkal, ami a legkevésbé illik az én utaznivágyó profilomba, sem "vizilény" sem naprajongó nem vagyok és bár kíváncsi voltam mindig is Egyiptomra - hiszen már a szakdolgozatomat is anno e birodalom ókori építészetéről és vallásáról írtam - pontosan tudtam, hogy egy turisták számára kialakított üdülőhelyen az engem igazán érdeklő elemeivel nem igazán fogok találkozni, kivéve magukat az embereket.


A felkészülés tehát kimerült abban, hogy utánaolvastam mire számítsak egészségügyi szempontból, hiszen még mindig a felépülési fázisban vagyok, ráadásul december elején két vírusfertőzésen is átestem, ami legyengítette a szervezetem (a háziorvos nem is volt túl boldog, hogy elutazom, ráadásul másik kontinensre).
Mindenki a "hasmenéses" vírussal riogatott, és teljes volt az egyetértés abban, hogy erre egy-két napunk rá fog menni. Persze lehet vigyázni (nem iszol csapvizet, nem eszel gyümölcsöt és zöldféléket, nem veszel ételt utcán stb.), de jó eséllyel minden európai átesik rajta. Az idegenvezető is elmondta, mi a teendő hogyha begyűjtjük a kórt, milyen helyi gyógyszert vegyünk (ő nem az Antinal-t hanem a Drotazide-ot javasolta, mert hogy ez görcsoldó, fertőtlenítő és hasfogó is - természetesen megelőzési céllal egyiket sem szabad szedni, csak ha már elkezdődött a baj).
A mi csoportunkból senki nem kapta el ezt a kórságot! Nem tudom, hogy ez csak mumus vagy valós "rém", és nekünk mázlink volt. Sokan - szerintem már a repülőn - beszereztünk azonban valami csúnyán köhögős, orrfolyós, esténként hidegrázós és nagyonlázasos cuccot. Én néhány napnyi, egyre zavaróbb, és mélyebb köhögés után lázasodtam be (nem is kicsit), és a hőmérsékletemet az itthonról vitt gyógyszerek nem vitték le, tehát pocsékul voltam - mázlimra leginkább éjjel. Aztán a hotel animátorai ajánlottak egy szert, a Congestal-t, ami másnapra helyre is rakott. Így gyógyszerek szempontjából szerintem csak a speciálisakat érdemes vinni (vérnyomáscsökkentő, inzulin stb.), a lokális vírusokra valószínű jobb szert tudnak ajánlani helyben, ami hat és nagy valószínűséggel, korrekt gyógyszertárban olcsóbb is, mint a hazai szerek.


A bőröndjeinket a fiam tanácsára befóliáztattuk (és egyedi mintával is megjelöltük - lásd a képen :D), így azok teljesen sérülésmentesen érkeztek meg a reptérre. Visszafelé a korahajnalni indulás miatt erre nem volt lehetőségünk, a szemfülesek, ahogy láttam, vittek folpackot és abba csavarták a bőröndjeiket.
A kézipoggyászban volt minden fontos dolog és egy-egy váltás fehérnemű is, biztos ami biztos. Amire én nem figyeltem, hogy 100 ml-nél nagyobb mennyiségű folyadékot nem lehet átvinni az ellenőrzéseken, így a naptejem még Magyarországon kidobhattam... "Kissé" bosszantott a dolog, mert a repülőtér belső részében, 10 méterrel arrébb ugyanezt a naptejet már megvehettem és fel is vihettem repülőre.

A felkészülés része volt egy jó nagy kupac amerikai 1 dolláros beszerzése, ami valóban hasznunkra volt a "baksis országában", ahol a fémpénzt kevésbé kedvelik. Ez a "papírdarabka" csodákat hozhat a turista élményei közé, így érdemes belőle vinni (mi ketten az egy hét alatt kb. harmincat használtunk fel). Hogy miért, arról szerintem még fogok írni.

Útikönyvet most nem vittünk, hiszen tudtam, hogy csak egy, legfeljebb két befizetett útra tudunk elmenni, ahol lesz idegenvezető - tehát nem önállóan fedezünk majd fel. Olvasnivalót betettem, és néhány magazint, ennyi.

Bár sokan ajánlották, hogy belső-fertőtlenítési céllal vigyünk jófajta pálinkát, nem tettem ilyet a poggyászba, egyrészt mert féltem hogy összetörik, másrészt "all inclusive" szolgáltatásra fizettünk be, így tudtuk, ha pálinka nem is, de valami - például whisky - biztos rendelkezésünkre áll majd, ami erre alkalmas.
Ezzel szemben vittem és állandóan magamnál tartottam kézfertőtlenítő gélt és fertőtlenítő kendőket. Ezen felül - a középkorom után megjelent tisztaság mániámat ismerve - kis kiszerelésű fertőtlenítő sprayt és eldobható nejlonkesztyűt is beraktam, ezzel hamar számomra is elfogadható higéniai szintre hoztam például a fürdőszobánkat (és ugyanez a spray szolgált hazatérésünk után a cipőink fertőtlenítésére, hiszen ezt nem tudtam kimosni és féltettem a nyulat).

2012. december 3., hétfő

Kehes

Elmentem ma a háziorvoshoz, elvileg beutalót írt volna (kontroll vérvétel a vérszegénység miatt), meg a szokásos bogyók receptjeit. Kértem, hogy nézzen már a torkomba, mert vasárnap és ma reggel is olyan véres nyálka jött belőlem a légúti területről, ami nem szokott. Hátha van ott valami.
Benézett. Aztán átsétált a szomszéd szobába, és visszatért az arcán egy zöld maszkkal. Bakteriálisan fertőzött garat- és gégegyulladás a diagnózis. Kéne feküdni, pihenni, immunerősítőt szedni, meg sok C vitamin, tea, köptető és tilláromhaj.
Hát így. Na, ennyire nem is fájt... éppencsak furán sokat köhögtem (gondoltam a reflux, a gyomorsav az oka). Este így aztán nem mentem tai chira sem, és a héten itthon kell pihennem.
Nézzük a jó oldalát. Ha ügyes vagyok, most elkészülhet végre a párom sálja... és néhány zoknilény... esetleg filcből készült dolgok, vagy a lányom kézmelegítője. És néhány könnyebb melót itthon is meg tudok csinálni. Holnap pedig főzök valami finom, melengető leveskét is.
Nincs stressz. Béke van és pihi. Pont és pont.

2012. november 12., hétfő

Majdnem hős

Úgy látszik családilag ilyen hősös érzetek vannak mostanában nálunk. De aztán persze tudom hogy nem, csak icipicit mégis de: nem gondolt győzelmek, sikerek és haladások - legalábbis nekem.
Mert persze tudom én, hogy sokaknak semmi lemenni egy MÉLYgarázsba és aztán FELjönni onnan, de nekem bizony kihívás és elkerülős helyzet - igazán mélygarázst még nem is vállaltam be sosem.
De ma Aput vittem kardiológiai kontrollra (Atyavilág, már 6 év telt el a szívműtétje óta!) és utána megkért, hogyha belefér, menjünk el a közeli MÜPA felé, mert ő úgy átlapozná a téli műsort és az ajánlott programokról készült tájékoztatókat... Hát persze, miért ne?! - gondoltam és mondtam is én hiszen, tényleg csak két villamosmegállóra van, tehát kocsival sem messze. Odataláltam, jó helyre kanyarodtam.(Pont!). Aztán vágyakozva néztem a felszíni parkolót és annak kijáratát, de a bejárat nem tudtam hol van, viszont útba esett és minden felé ki volt táblázva ez a mélygarázs dolog. No, magamért soha, de az Apukámért perszehogypersze, lementem. És a megszerzett füzetecskékkel egy (kicsit talán bizonytalan, de nem lefulladós) slunggal kijöttünk. Juhéjjj!
Ezután csak egy banki ügyet és egy kisebb vásárlást kellett elintéznem, aztán uzsgyi haza. Már reggel sem voltam jól, de bele sem gondoltam betegségbe, nem értem erre rá... No, mire hazaértem annyira rázott a hideg, hogy 10 percig csak fogkocogva csücsültem egy bögre tea mellett.
Romosnak éreztem magam, mindenfájós taknyos gombócnak. De Apunak megígértem, hogy lesütöm a húst, és finom levesnek valót vásároltam (ezt persze a reggeli rossz közérzet miatt), így összekapartam a romjaimat, és felraktam az ételeket főni. Hogy vidámságot lopjak az esti vacsiba, betűtésztát választottam levesbetétnek! ♥
Miután már minden csendesen főzős, ráérős állapotba került, beomoltam az ágyba takaróba csavarva és mindenfájva azon tipródtam, hogy el tudok-e vajon menni kb. másfél óra múlva tai chizni. No meg azon is hogyha ez vírus esetleg, akkor nem kéne, mert megfertőzöm a többieket...
Amikor a párom hazaért, és a szokásos lelkes hemzsegésével készülődni kezdett (Mert már együtt járunk, mondtam már?!), még mindig nem tudtam, képes leszek-e elmenni, mert előtte néhány perccel még a mosdóig is nehezen vonszoltam ki magam.
De aztán úgy gondoltam, inkább elmegyek - nem akarok egy edzést sem kihagyni és hátha menni fog, sőt jót tesz: Mégiscsak ma tanuljuk a ló sörényének szétválasztását, vagy mit is?! :)
Kezdés előtt szóltam is az edzőnek, hogy egy bizonytalan talánnal érkeztem, talán kibírom a mai edzést, talán nem. De ment, tényleg, végig (csak a masszírozást passzoltam), és közben nem is lettem volna rosszul, ha nem választok rossz helyet, olyat ahol a legkevesebb levegő volt a teremben. Szúszá!
Hazafelé az úton már megint vacogtam és kocogtak a fogaim, szóval most betolok egy kupicát a Mézi propoliszos pálinkájából, és közben vigyorgok, mert a mai Dao Yin alatt elértem a bal lábam hegyét is az ujjaimmal! ♥

Hát így. Ugye, kicsit azért hősös, nem?!

2012. június 14., csütörtök

Az első duplázás után

Túl vagyok a két "duplás" napon. Reggel két gyógyszert szedek, este egyet. Az első nap délutánjától a felfogóképességem "tompika" szintre ment, a kollégákat lassításra kellett kérnem... Aztán megérkezett a sejtek mélyéről feltörő, magamból kifordulós hányinger. Utálom.
Az első napot esti céges rendezvény színesítette, kilencig bírtam. Mire hazaértem, mint akit agyonvertek...
A második nap mindig nehezebb, tegnap a meló végeztével épphogy hazahúztam a belem (a párom sajnos nem tudott hazahozni, mert vidéken volt), az összeesés határán voltam. Gyors vacsi, esti bogyó, zuhany és zuhantam az ágyba, hétkor. Görcsös fejfájásos, utcai ordibálásokat és szomszédok létét hallgatós, Kedves vállának illatát beszuszogós, másfél órás félig-alvás után végre mély kóma... reggel hétig. Bár 12 órát aludtam, felkelve kábé ugyanúgy voltam, fejfájás nélkül. De menni kellett - gyógytorna, csontsűrűség vizsgálat.
Reggelire almát és kekszet majszoltam, ez esik jól. Gyümölcsöt kívánok gyümölccsel - mázlim, hogy nyár van (bár ez a gyümölcsök árán nem látszik).
Rávettem magam, írok, mert ma kicsit jobb (3. nap, ez már a szervezet-felélesztős, folsavas), most eddig bírtam, tehát nyolckor fekszem... Ettem almát, epret, ittam feketeribizli lét és holnap vár a sárgadinnye és az ananász.

Hátha holnap még jobb lesz... reménykedem.
Akkor lenne heti két pocsék, egy romos és négy egész jó napom.
2-1-4 vállalható.

2011. december 13., kedd

Napszám

Mínusz egy dolgozós, és mínusz egy orvosos.
Tanulság is van: nem jó háromnegyed hatkor kelni, pedig tudom sokan (köztük a fiam is) még korábban kelnek, és nekem általában jó dolgom van.

Érdekes volt az ORFI-ban lenni korareggel...
Ahol én voltam, ott a falak, az ajtók stb. szerintem ugyanolyanok, mint amikor Anyu járt ott, kábé harminc éve - csak át lettek néha festve - gondolom.
Minden tiszta volt. Az emberek kedvesek (és velem együtt álmosak).
Mégis, mint az időutazás...
Ráadásul egyszerre mentem hátra és előre; nem érzem magam annyinak, mint amikor ott kéne, vagy számomra elképzelhető lenne, hogy ott üljek - sőt egyáltalán nem is akarok - rám is tört a mitkeresekénitt érzés!
Készült a kezeimről, és a nyakamról mindenféle röntgen felvétel, és ultrahangos kütyüvel megnézték a lábaimat.
Aztán a doktornő nagyon sok furcsa dolgot nyomtatott a papírokra, és kaptam vicces képeket is az "alkatrészeimről". (Tudom, az én vagyok, az én testem, de akkor is muris!)
Van a papíron diagnózis (mind a kettőn ugyanaz), de majd a jövő kedden, a szerológiai vizsgálatok birtokában mondja meg az okos professzor a tutit (amit én kicsit ítéletnek érzek). Addig nem pánikolok, rákerestem a szóra, aztán gyorsan inkább mégsem. Nem akarok olyat, nemke, köszi. "Csak" 1%-nak van, miért lennék pont én is olyan?!
Kár, hogy nem ma tudom meg, és kezdődik meg végre valami enyhülés, mert egyre jobban fájnak a kezeim, meg már máshol is egy ideje ... például a térdeim belül, a bokáim csontja is... (lapítok, és némán nyifogok, szugerálva: "nincs baj").
Bármi is lesz, megérdemlem... több hét volt, mire rászántam magam, hogy újra orvost próbáljak (tapasztalataim szerint nem jutnak semmire a végén), mert nem segített a sínben alvás, meg semmise - egy kupakot sem tudok elcsavarni... Fujj, de utálom.
Akárcsak az esti "nyílzáport" az ujjaimban.
Ezt a posztot is utálom. Nem is írom tovább. Na.

2011. december 4., vasárnap

Kismadár

Hazaértünk. Leírtam az álmom, most regenerálódom, meg kéne sütni a sütiparty kekszek második felét... úgy érzem, nincs ma hozzá erőm.
Nem aludtam jól (lassan megszokom), bár a párom hajnali hozzám kifliződése jól esett nagyon. Aztán a fura álom a nyulakkal után, inkább ébren maradtam. Úgyis aprózgattam Anyucinak a befőttet, kompótot, hogy könnyen tudjon majd falatkákat enni, ha megkívánja... Leszűrtem a leveséről a zsírt, ellenőriztem, nem felejtek-e el valamit.
Közeledett a "muszáj felkelni már"-időpont, elkezdtem készíteni a páromnak a ham & eggs-ét, hogy jól induljon a reggel, meg úgyis tudtam, ki tudja mikor aznap eszünk újra.

forrás: Amazing Paper
Anyuci nincs jól. Látom.
Persze ésszel értem én, hogy hurrá, mert már eszeget, megkíván dolgokat, éhes és jajjdejó, hogy megszűntek (úgy tűnik) a csúnya tünetek, de nagyon le van fogyva... nem csak a teste.
Olyan mintha egy apró, ijedt, fázós kismadár lenne, holott máskor, ha nem is szárnyaló, "mindenható" sas már, de legalább aranyos rigó.

Hallgattam őt, néztem meggyötört kezét, simogattam finom bőrét, aggódva figyeltem, ahogy formálja, olykor keresi a szavakat, gondolatokat bogozva fogja homlokát, vagy dörzsöli szemét.

Most magam sem találom a szavakat. Legszivesebben felkapnám, napra, zöldmezőre, vidám dalba vinném, táncolni hívnám, égbe emelném, szellővel csiklandoznám.

Beszéltem az orvossal... kedd délután, egy vizsgálat után többet tudunk.
Most még igazán semmit, de legalább kap infúziót, figyelnek rá, és a pici lelke, most öröm-rebbent, hogy vele voltam. Porszem.

Megcsavarodott bennem valami, amit csak ő cirmolhat ki.

2011. november 29., kedd

Remegés és szökőár

Nem tudom mi van velem, reggel úgy remegtem, mint a nyárfalevél - kezem, lábam. Aztán enyhült a végtagokon, és már "csak" a mellkasomban remegtem.
Nem mertem így bemenni dolgozni, olyan "teljesen kivagyok" érzés volt.
Pedig még front sincs. A vérnyomásom sem volt rossz, annyira.
Csak valahogy úgy sok minden zűrlik - a hétvégi a vacsora, a hétfői nagyon-korán-kelés, hogy beérjek az ORFI ambulancia vérvételére a keze(i)m (sőt, a bal lábam is) miatt, a megint jön a vashiány-kontrol, pénzügy izék, munkahelyi dolgok, és még hosszan sorolhatnám mennyi dolog karistolja a lelkem.

Aztán késő-délutánra az is kiderült, hogy Anyuci, aki méhány hete már betegeskedi, és nagyon sokat fogyott, kórházba került - nem merem mondani, hogy végre, mert nem törődnek vele, pedig rettenetesen érzi magát - és tehetetlennek érzem magam, pedig ha kell, még ORDIBÁLNI is lemennék, megtennék / odaadnék bármit, hogy jobban legyen, hogy tudjon, szeressen és vágyjon örömmel élni.


Ehelyett itt ülök, várok, majd alszom (ha tudok), és a sok-sok dolog meg hömpölyög, mint a szökőár, sodor és örülök, ha néha - véletlenül? - a fejem (szám) kiér belőle, és kapok levegőt.