Rózsaszín, sárga és fehér

Ma nekiláttam összerakni a Húsvétra készülő pompom füzért. :) Egyelőre most pink-sárga-fehér színvilágban, bár előkészítettem narancs-pink-pirosat is már.
A húsvéti hangulatot persze az adja, hogy van benne három tojás alakú pompom. A terveim szerint barka csokrot fogok venni és arra lógatom, esetleg még aranyesőt, bár ahogy látom jó eséllyel addigra elvirágzik. Mindegy, ha nem sikerül aranyesőt a csokorba tenni, akkor csak találok valami sárga virágot.

Örülök, mert a ma befejezett, festett tojáskám színei is véletlenül (?!) illenek ehhez az összeállításhoz. Mivel ennek a két vége lyukas (és sajnos a beleszáradt fehérje miatt kiszakadt, amikor a festést segítő rúdról levettem), oda még valami szép lezárást kell alkotnom.

De még van időm Húsvétig, szerintem kész leszek. Nem szoktam ilyenkor dekorálni, vagy csak kicsit. De most olyan jól esik! Azért locsolókat nem várok. ^^

Zoknimalac - sosemelég

Szontyika már nincs egyedül, készítettem tegnap filmnézés közben még egy malackát.
Most sikerült javítanom a technikán is, ezért neki a popóján nincs is varrás és a fülei is szebben lettek eldolgozva.

Kicsit a szemeket is átgondoltam (Szontyikánál volt aki azt hitte a nózija a szem és nem tűnt fel neki a két fekete gomb a füleknél), így hangsúlyosabb és egyértelműbb.

Mindkettő remek "stresszmalac", mivel a lábakat kivarrtam, már nem mozdulnak el, így bátran gyúrhatóak a gazdi zaklatottsága esetén. :)

Kehes

Elmentem ma a háziorvoshoz, elvileg beutalót írt volna (kontroll vérvétel a vérszegénység miatt), meg a szokásos bogyók receptjeit. Kértem, hogy nézzen már a torkomba, mert vasárnap és ma reggel is olyan véres nyálka jött belőlem a légúti területről, ami nem szokott. Hátha van ott valami.
Benézett. Aztán átsétált a szomszéd szobába, és visszatért az arcán egy zöld maszkkal. Bakteriálisan fertőzött garat- és gégegyulladás a diagnózis. Kéne feküdni, pihenni, immunerősítőt szedni, meg sok C vitamin, tea, köptető és tilláromhaj.
Hát így. Na, ennyire nem is fájt... éppencsak furán sokat köhögtem (gondoltam a reflux, a gyomorsav az oka). Este így aztán nem mentem tai chira sem, és a héten itthon kell pihennem.
Nézzük a jó oldalát. Ha ügyes vagyok, most elkészülhet végre a párom sálja... és néhány zoknilény... esetleg filcből készült dolgok, vagy a lányom kézmelegítője. És néhány könnyebb melót itthon is meg tudok csinálni. Holnap pedig főzök valami finom, melengető leveskét is.
Nincs stressz. Béke van és pihi. Pont és pont.

Pihe puha "rémség"

Van aki szerint bagoly, mások szerint inkább rém, de aranyos. Bármi is ő, én "rémnek" készítettem. A szemeinek alátétjét magam horgoltam, a szemek bogara apró gomb, a test pihe-puha, szeretemes zokni. A száját ráhímeztem, de a textúrában nem nagyon látszik, csak az apró filc-fogak. Segond, én tudom hogy ott van a szája is. :D
Bambuli ma este egy csodaszépszemű kisfiúhoz költözik. Nem lesz egyedül, mert Trapp is vele megy, a kisfiú ikerhúgához. Jó helyük lesz! ♥

Trapp

Ugyan a hétvégén nem, de ma elkészült az ajándékba szánt zoknilovacska, Trapp. :)

Ma és holnap Szontyikával alszik és péntek este megy az új gazdihoz... Remélem lesz öröm. :)

Képes napi-riport - 2012.11.24. / 3.

Azt hiszem a mai napot nem fogom tudni befejezni, mert megsült az első torta és amíg hűl, megyek vissza kötni... A másik tortát reggel sütöm meg (inkább felkelek korán), már nem tudnám megvárni míg kihűl stb. Így holnapra hagyom a III. Nyílt Nemzetközi Chan Wu Bajnokságon tett látogatásunk képeit és a kapcsolatos érzéseket, élményeket, Nyüzsi esti rosszalkodásait, a tortasütést és a filmnézést...
Addig is legyen itt még néhány kép a mai napról: a rövidke sálkötésről, még világosban, aztán a méretes kupacnyi zokni teregetéséről, és végül a Körcsarnok melletti parkban fotózott csodás őszi hangulatról.

És még egy mai őszi kép, csak mert annyira imádom ezt az évszakot:

Szontyika

Az a terv, hogy a cégben általam szervezett kreatív alkotókör következő témája a zokniállat készítése lesz. Mint minden más kihívásnak, ennek sem lehet nekimenni gyakorlás nélkül, ezért erre a hétvégére fontos elemként színes zoknivásárlást és próbamunka készítést is beterveztem. Mázlim volt a zoknikkal, mert pont a Calzedoniában és a Lidlben is volt akció, így jó minőségű és vidám színű lábbeliket vehettem, párját 3-400 forintért. (Tehát egy ilyen kis állatka kijön kb. 300 forintból!)
Bár már sajnos alkonyatkor kezdtem el - így nem láttam jól - de ma elkészült Szontyika, a zoknimalac. Párom szerint nem is szomorú, de szerintem picit búbánatos az okos kis szeme, ezért kapta ezt a nevet tőlem.
Úgy tűnik jó a téma, két órában bőven elkészülünk és nagyon kedves kis lényeket alkothatunk Karácsonyra! Alig várom! Még szeretnék készíteni lovacskát, macit, nyuszit, hóembert, rém aranyos szörnyeket, madárkát, elefántot, oroszlánt, cicát és ... és ... és ...

Virágok babatakarókra

Azt hiszem valahogy szét lehettem esve, mert bár rendszeresen követem a Kreatív homokozó bejegyzéseit, júniusban elkerülte a figyelmem a "Küldj egy virágot!" felhívásuk.
Kézműves oldalakat böngészve, véletlenül, mindössze két nappal a jelentkezési határidő előtt leltem rá a kiírásra - szerencsére még éppen időben.

Gyorsan írtam is nekik és a most hétvégén elkészítettem a számomra is oly kedves célra szánt virágocskákat, amik majd csinos kis babatakarókra kerülnek és a Gólyahír egyesülethez, akik majd a kelengye csomagokba rejtik őket.
Készítettem egy kislányos és egy kisfiús kollekciót is, bár nem bánom azt sem ha nem így együtt kerülnek majd a takarókra.
Gondolom a közös öltögetésnél kialakul majd, hogyan fűzhetjük e sok kedves virágocskát a textilekre, melyek alatt babák alusszák majd békés álmukat...

Már ennyi virágot gyűjtöttek a lányok: "Nyílnak a virágok".
Olyan szívet melengető ez a kezdeményezés! ♥

Átöltözés és új felfedezés

Átöltöztettem a blogot, ilyen modern, "magazinos" ruciba. Még nekem is furcsa, de most szerettem volna váltani itt is. Meglátjuk milyen, megkedvelem-e.

Ma reggel ismét felfedeztem egy új gyűjtőoldalt, ahol -tartok tőle - akár órákig el tudok veszni.
Mivel a kicsi párom édesen aludt, így a gép előtt majszoltam a reggelimet és kortyoltan a csodás fehér teát, hogy minél több ötletet leljek rajta. Addiktív!

Eddigi tapasztalataim alapján a hozzám hasonlóan kézműveskedő, kütyüzős népeknek csak ajánlani tudom, a craftgawker-t!

craftgawker

Vannak testvér oldalai is, ételekkel: foodgawker, és lakás/otthon inspirációkkal: dwellinggawker.
Most már ezt is rendszeresen fogom látogatni, bár csekély Pinterest-időt tud majd elrabolni tőlem, hiszen oda már olyan jól bekuckóztam, és végre van hozzá szuper mobil alkalmazás is...

Lejöttem a szerről

készül a horgolt margaréta

Fél éve szedtem az ízületi panaszaimra azt a gyógyszert, amit a nagy-tapasztalatú professzor úr felírt nekem. Rengeteg pénzt költöttem el, rengeteg (~75/180) rémes napot éltem át a 'gyógyszer' mellékhatásai miatt és a szervezetem teljesen tönkrement.
Két hete sikerült gyomorvérzési tüneteket produkálnom (a diagnózist igazoló gyomortükrözést a jelenlegi állapotomban nem vállaltam fel, gondoltam max. ha elvisz a mentő) és a háziorvos, valamint a prof javaslatára is "lejöttem a szerről".
A laborleletemen csendesen sikítozott a vashiányos vérszegénységem elhatalmasodása, nyilván ennek sem tett jót a szervezetemben heti szinten létrehozott STOP.

Most szabin vagyunk, ezerrel pihenek, regenerálódom, és rendszerben mindenféle vérképzést serkentő dolgokat tömök magamba, valamint táplálkozási/közérzeti naplót is vezetek (remélem most sikerül tartósan megtartani).
Szeptemberben kezdek majd tajcsizni, októberben csikungot tanulni (alig várom!), és elmegyek táplálék intolerancia vizsgálatra (gyanús, hogy mindig június-július magasságában gyullad be a gyomrom), és ezután táplálkozási tanácsadóhoz is.

Sok terv, sok változás, új és remélhetőleg sokkal energikusabb időszak vár!

Emellett nem adom fel az új, kialakult hobbijaimat - horgolok, kötök, gyöngyöt fűzök, szervezem a cégnél a kézműves szakkört, és tervezek festeni is, sőt, ha az ízületi gyulladásom csitul, és az időm engedi, talán újra megpróbálkozom a kalligráfia gyakorlásával is.
Ilyesmik.

Sok terv, nagy remények és optimizmus - jelenleg, többek között, ez a kupac jellemez.

Egyébként ...Vakáción

Már több mint egy hete pihenek. El sem tudom mondani mennyit alszom, tisztára mint egy mormota. Az élet (el)robog mellettem, én meg csak itt pihegek. Néha szó szerint, mert nem kapok levegőt, máskor csak képletesen. Létezem - finomakat falok, olykor kutyulok valamit, de leginkább párom kényeztet és enni visz; leveseket, halakat falok, sokszor palacsintát, vagy ami éppen tetszik és kívánatos. A vérvétel a nyaralás utánra halasztva, nem is érdekel az eredmény, mert tudom milyen: sosejó, lehet hogy én egyszerűen ilyen vagyok: átlagtól eltérő, "hibás" - kész és kész. Lassan - éppen most normálisan - élek; kötök, horgolok, gyöngyöt fűzök, netes közösségi dolgokkal szüttyögök, beszélgetek, kortyolom a jó levegőt, a jó nedűket, terelem a rossz - nagggGGyon rossz - nyulamat, pocsék tévé filmeken alszom el, és ma éppen élvezem a hűs, borús, szeles időt. Már az sem zavar, hogy a gyógyszertől hullik a hajam, mert tele van a fejem babahajjal... és nem tudom mi a jó, ha segít ez a borzasztó napokat okozó apró, sárga bogyó, vagy ha nem. Döbbenet, de több mint fél éve szedem... minimum 75 pocsék napot kaptam tőle, de nem tudom mennyitől mentett meg. Persze minden áldott nap van minek örülni, van min mosolyogni, van mit és kit ölelni, így zokszóra nincs okom. Nem is panaszkodom, csak mondom, mert néha eltipródom ezen, igazán nem is tudom, miért szedem, és mi lenne ha nem...

Gimbes-gombos

Reggel gombot varrtam...
Még évekkel ezelőtt valaki levasalta egy kedves (nem szép, de nagyon jó benne lenni, ha éppen hangulatom van hozzá) blúzomról a gombokat, és azóta nem vettem fel. De ma kellett nekemnek, rajtam.
Elővettem hát a belemindenkütyüsizét dobozt, és megkerestem az évek során összegyűjtött gombokat. No, akadt pár... de azt hogy van-e bármelyikből legalább három, de jobb lenne öt nem tudtam, pláne nem a blúzhoz illő színben.
Szerencsére akadt - éppenhogyöt. Cérna is...
Így reggel felvarrtam, és a szeretett holmiban mentem a dolgozóba.

Jó volt varrni, bár valahogy a kezem nem úgy működik, mint régen. Biztosan szokatlan ez a szöszmörgés...
No, majd megedzem.

Tervek, és tettek mezején

Tegnap sikeresen "átöltöztem", örülök neki, hogy végül segítség nélkül is megfejtettem a módját (valóban nem nagy ördöngösség).
Nem tudom meddig marad a blog az új ruciban, de legalább megvan a "hogyan" cseréljük le bőrünket dolog.
Jó lenne nyárig elkészíteni a saját arculatot, meglátom eljutok-e odáig, szerencsére a fejemben kész van!


Azért már van ahol a tettek mezejére léptem ám!
Szombaton vettem fonalat és horgolótűt.

... Érdekes, nem emlékszem hova tűnt késő kamasz korom felhalmozott kötő- és horgolótű készlete, így aztán újat kellett beszereznem...

Már egy ideje forgatom a buksimban, jó lenne újra valamilyen kézimunkával próbálkozni. A keresztszemes hímzés is izgatott, de végül a horgolás mellett döntöttem, legalábbis egy "kiruccanás" erejéig.
Azt tervezem, néhány hópelyhet készítek, aztán majd meglátom... A mintákat már megtaláltam, terveim szerint ezen a hétvégén megkísérlem az első pelyhet is - azt gondolom jobb ezt természetes fényben csinálni, nem este hétkor, sötétben, amikor hazaérek.

...Remélem nem vagyok reménytelen, a drága Mamó hatalmas, földigérő függönyöket horgolt annak idején, s e csodás, csipkés kézimunkák ma is díszei otthonának, a finom kis terítőkkel egyetemben...

Hozzánk persze nem illene egyik sem, de néhány apró dísz (láttam a pihék mellett angyalkát is) kedves ajándék lehet Karácsonyra...
No, eddig fontolgattam, de most mégis bevallom...
Ami miatt igazából a horgolás és nem a kötés, vagy más böködés lett a kiválasztott, az a Piroskánál látott Tuccilyet nyúl.
Remélem egyszer ilyet is tudok majd!