Ugye csak izomláz?!

Új időszámítás, első nap. Eljött a megmozdulás napja; az amikor már érzek magamban annyi erőt, elszántságot és eltökéltséget, hogy elmenjek mozogni. Kellett ez a két hónap regeneráció, de most már készen állok. Harmadik hete viszünk új, egészségesebb, diétás étrendet. Most már jöhet hozzá a testedzés is!

Reggel a párommal együtt indultam, edzőterembe. Mivel a vashiányos, oxigénhiányos időkön átment szervezetem más, komoly kihívásokkal is küzd - krónikus izületi gyulladások, erózív arthritis stb. már a múlt héten megkértem egy edzőt, hogy segítse ezt a dolgot. Most így este, hogy már háromnegyed nyolckor bekúsztam remegő lábakkal az ágyba, nem tudom ez az egész jó ötlet volt-e. Lehet előbb reumatológus orvossal kellett volna konzultálni.
Meglátjuk mire ébredek... Nem akarom pikk pakk feladni, bár a jobb oldali csípőm és a teljes jobb oldalamon megjelenő fájdalmak és panaszok (a gyakorlatok során is), lehet indokolnák.
Mindenképpen szeretnék megnézni más mozgásformákat is. Mázli, hogy most indul a környéken is minden (pilates, senior torna, gerinctorna), sőt van lehetőség úszni is. Talán hétvégén azt kéne...
Mindegy csak mozgás, mozgás, mozgás legyen.

Jajj, csak a csípőm ne fájna ennyire, még akár büszke is lennék magamra!

Lejöttem a szerről

készül a horgolt margaréta

Fél éve szedtem az ízületi panaszaimra azt a gyógyszert, amit a nagy-tapasztalatú professzor úr felírt nekem. Rengeteg pénzt költöttem el, rengeteg (~75/180) rémes napot éltem át a 'gyógyszer' mellékhatásai miatt és a szervezetem teljesen tönkrement.
Két hete sikerült gyomorvérzési tüneteket produkálnom (a diagnózist igazoló gyomortükrözést a jelenlegi állapotomban nem vállaltam fel, gondoltam max. ha elvisz a mentő) és a háziorvos, valamint a prof javaslatára is "lejöttem a szerről".
A laborleletemen csendesen sikítozott a vashiányos vérszegénységem elhatalmasodása, nyilván ennek sem tett jót a szervezetemben heti szinten létrehozott STOP.

Most szabin vagyunk, ezerrel pihenek, regenerálódom, és rendszerben mindenféle vérképzést serkentő dolgokat tömök magamba, valamint táplálkozási/közérzeti naplót is vezetek (remélem most sikerül tartósan megtartani).
Szeptemberben kezdek majd tajcsizni, októberben csikungot tanulni (alig várom!), és elmegyek táplálék intolerancia vizsgálatra (gyanús, hogy mindig június-július magasságában gyullad be a gyomrom), és ezután táplálkozási tanácsadóhoz is.

Sok terv, sok változás, új és remélhetőleg sokkal energikusabb időszak vár!

Emellett nem adom fel az új, kialakult hobbijaimat - horgolok, kötök, gyöngyöt fűzök, szervezem a cégnél a kézműves szakkört, és tervezek festeni is, sőt, ha az ízületi gyulladásom csitul, és az időm engedi, talán újra megpróbálkozom a kalligráfia gyakorlásával is.
Ilyesmik.

Sok terv, nagy remények és optimizmus - jelenleg, többek között, ez a kupac jellemez.

Kesze-kusza gondolat kupac

Már el is múlt a strucc mód.
Csütörtök este óta van egy kupacnyi diagnózisom és ennek nyomán lett sok-sok töprengeni valóm a hétvégére... Legalábbis az volt a terv, hogy átgondolom majd a dolgokat.
De szerencsére (?) túlzottan nem értem rá bármin is töprengeni, mert igen zsufis hétvége volt, amit főleg barátokkal töltöttünk a nyaralóban - nemrég értünk haza.

Gondolkodtam mit írjak, de most ez csak egy ilyen kusza folyomány. Így folytatom...

Nagy élmény volt a szombat esti vihar-várás és villám-fotózási próba. Sajnos, nem sikerült elcsípnem egy villámot sem, de azért lett néhány egész jó kép - legalábbis én örülök nekik és nekem tetszenek.
Kéne lassan tanulgatnom a nyers képeken való molyolást is, hogy tudjam fokozni a hatást... Érdekel, érdekes.
Ma, kora reggel is kimentem fotózni, amikor még a párom és a vendégek is aludtak.
Élveztem, olyan albioni félhomályban ébredezett a tó, a tegnap esti vihar után csendes nyugalomban, szuszogva, lassan ébredezve.
Mire a többiek felkeltek, már a napcsoka is előbújt, igaz, csak rövid időre.

Jól sikerült a szombati grillezés, és vicces volt, hogy szinte mindenki más többet nyögött és/vagy panaszkodott a hátára/gerincére stb., mint én, akinek néhány napja diagnosztizált és ki tudja mióta tombizó (minimum három év) SNSA-ja, hármas stádiumú sacroileitis-e és kisizületi arthritise is van.
Ezen egyébként jókat kuncogtam... :))) Persze a vendégekbe nem kukkantottak mindenféle vizsgálatokkal, ki tudja kiben mi bújik meg. Nekem meg attól, hogy leírták papírokra, nem lett sem jobb (sajna), sem rosszabb.

Hát így. Ami már biztos, hogy keresek tai chi lehetőséget a közelben, még több időt fordítok a lelkemre, és megváltoztatom az étrendemet is. Ehhez még kicsit kutatok, addig is elkezdtem a tibeti kefír gomba kúrát, és a kis "nokedliket" lelkesen etetem, fürdetem, és cipelem magammal ha elmegyünk hétvégére.
Tanácsokat szívesen fogadok, akár ezzel akár a változással kapcsolatban.

Szép estét (napot vagy ami éppen van), Kedves Olvasó!

/strucc mód ON

Ma ezt gyakorlom.
Tartok tőle, hogy nem sokat segít, de akkor is.

Majd holnap kiemelem a fejem, szembenézek a begyűjtött, csinos kis betegségemmel és megbarátkozunk.
Sőt, megtanulunk úgy együtt élni, hogy nekem jó lesz.

De ma nem.

Erőszakmentes hét - utózönge

Meglepően gyorsan eltelt az erőszakmentes hét. Könnyen átvészeltem, mi több élveztem, hiszen elég sok programunk volt a héten és este sokszor már csak bezombultam az ágyba.
Tegnap este már volt kis kitérő, mert megnéztem két Castle epizódot. Igaz, egyikben sem mutattak gyilkosságot, de azután nyomoztak, szóval nem nevezhető erőszakmentesnek egyik sem.
Megfigyelésem szerint ezen a héten, nagyjából szerdától már nyugodtabban aludtam, azok az álmok, amikre visszaemlékeztem, egészen mások voltak (kevésbé kaotikusak, egy-egy történet, ami többnyire nyugodt), kipihentebben ébredtem.
Örülök, hogy kipróbáltam és azt hiszem, hogy mától sem fogom visszavetni magam a sűrűjébe, igyekszem kerülni ezt az erőszak-dömpinget, ahol lehet.

Erőszakmentes hét - start

Tegnap este besokalltam. Rájöttem, hogy nem telik úgy el nap, hogy ne látnék filmben, sorozatban vagy valahol napi (?!) szinten gyilkosságo(ka)t. Döbbenetes felfedezés volt, hogy jó ideje az eddig természetes mindennapjaimban ez ilyen arányban, napi szinten jelen van. Mindenhonnan ez folyik...
Ezért ma reggel úgy döntöttem - kezdetnek ezen a héten - nem nézek olyat, amiben ilyen jelenik meg (helyszínelő sorozatok, Castle, Fringe, Supernatural stb. ezennel kilőve) - inkább olvasok, horgolok, mesét vagy nyugodalmas természetfilmet nézek.
Nem is értem, hogyan válhatott az erőszak ennyire mindennapjaivá az általam befogadott látványoknak, és miért hagytam ezt.
Kíváncsi vagyok, bírom-e egyáltalán egy hétig (még ha most olyan könnyűnek is tűnik), és érzek-e különbséget - akár az álmaimban, akár egyébként (hiszen például értékesebben töltöm majd el az időmet).